tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére 4 ,

mivel:

(1)A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra, a kiegyensúlyozott növekedésre, valamint a környezet magas szintű védelmére és javítására vonatkozó célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. A tagállamoknak közös érdekű ügynek kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú intézkedéseiket a Tanács keretében össze kell hangolniuk a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlataik figyelembevétele mellett.

(2)Az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget, a generációk közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelemét. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9. cikkével összhangban szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás és a képzés magas szintjére vonatkozó követelményeket.

(3)Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) rendelkezéseivel összhangban az Unió szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikák területén. Ezen eszközök között a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások, valamint az (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásban( 5 ) foglalt, a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatások együttesen képezik az integrált iránymutatásokat. Ezek példaként szolgálnak a tagállamok és az Unió szakpolitikáinak végrehajtásához, tükrözve a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az így létrejövő, egymással összehangolt európai és nemzeti szakpolitikák és reformok csomagjának a gazdasági és szociálpolitikai intézkedések megfelelő, összességükben fenntartható rendszerévé kell összeállnia, amely pozitív tovagyűrűző hatásokat képes elérni.

(4)A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások összhangban állnak a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a hatályos uniós jogszabályokkal és különböző uniós kezdeményezésekkel, így többek között az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlással( 6 ), a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló, 2016. február 15-i tanácsi ajánlással( 7 ), a kompetenciafejlesztési pályákról szóló, 2016. december 19-i tanácsi ajánlással( 8 ), a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretrendszeréről szóló, 2018. március 15-i tanácsi ajánlással( 9 ), az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2018. május 22-i tanácsi ajánlással( 10 ), a magas színvonalú kisgyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló, 2019. május 22-i tanácsi ajánlással( 11 ) és a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló, 2019. november 8-i tanácsi ajánlással( 12 ).

(5)Az európai szemeszter e különböző eszközökből alakítja ki a gazdasági és foglalkoztatási szakpolitikák integrált, átfogó keretét, amely biztosítja ezek többoldalú összehangolását és felügyeletét. A környezeti fenntarthatóság, a termelékenység, a méltányosság és a stabilitás céljainak szem előtt tartásával az európai szemeszter integrálja a szociális jogok európai pillérének elveit, ideértve a szociális partnerekkel, a civil társadalommal és a más érdekelt felekkel való szoros kapcsolattartást. Előmozdítja a fenntartható fejlődési célok( 13 ) megvalósítását. Az uniós és a tagállami foglalkoztatási és gazdaságpolitikáknak meg kell felelniük a klímasemlegességre való átállás és a környezeti fenntarthatóság, valamint a digitális gazdaság európai céljainak, ugyanakkor javítaniuk kell a versenyképességet, támogatniuk kell az innovációt, elő kell mozdítaniuk a társadalmi igazságosságot és az esélyegyenlőséget, kezelve az egyenlőtlenségeket és a regionális különbségeket.

(6)Az éghajlatváltozás és a kapcsolódó környezeti kihívások, a globalizáció, a digitalizáció és a demográfiai változások várhatóan átalakítják Európa gazdaságát és társadalmait. Az Uniónak és tagállamainak együtt kell működniük e strukturális tényezők hatékony kezelése és a meglévő rendszerek szükség szerinti kiigazítása érdekében, felismerve a tagállamok gazdaságainak, munkaerőpiacainak és kapcsolódó szakpolitikáinak egymásrautaltságát. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten összehangolt, ambiciózus és hatékony szakpolitikai fellépésre van szükség, amely megfelel az EUMSZ-nek és a gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós rendelkezéseknek. E szakpolitikai fellépésnek el kell érnie a fenntartható beruházások fellendítését és az újbóli elköteleződést az olyan, megfelelően ütemezett strukturális reformok iránt, amelyek javítják a termelékenységet, a gazdasági növekedést, a társadalmi és területi kohéziót, a felfelé irányuló konvergenciát, az ellenállóképességet és a felelősségteljes költségvetési gazdálkodást. Egyaránt magában kell foglalnia kínálati és keresleti oldali intézkedéseket, szem előtt tartva azoknak a környezetre, a foglalkoztatásra és a társadalomra gyakorolt hatását.

(7)Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság aláírta a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetéséről szóló dokumentumot( 14 ). A pillér a jól működő és méltányos munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alapjaként húsz kulcsfontosságú elvet és jogot határoz meg, melyeket három kategóriába sorol: esélyegyenlőség és a munkaerőpiacra való belépés, tisztességes munkakörülmények, valamint szociális védelem és társadalmi befogadás. Ezen elvek és jogok iránytűként szolgálnak ahhoz, hogy stratégiánk biztosítsa a klímasemlegességre és a környezeti fenntarthatóságra való átállás, a digitalizáció és a demográfiai változások társadalmi igazságosságát és méltányosságát. A pillér referenciakeretként szolgál a tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményének nyomon követéséhez, a nemzeti, regionális és helyi szintű reformok ösztönzéséhez, valamint a mai modern gazdaságban a „szociális” és a „piaci” szempontok összeegyeztetéséhez, többek között a szociális gazdaság előmozdítása révén.

(8)A munkaerőpiaci reformoknak követniük kell a társadalmi párbeszédre vonatkozó nemzeti gyakorlatokat, ideértve a tagállami bérmegállapítási mechanizmusokat, és lehetőséget kell biztosítaniuk a társadalmi-gazdasági kérdések széles látókörű vizsgálatára, ideértve a fenntarthatóság, a versenyképesség, az innováció, a munkahelyteremtés, az élethosszig tartó tanulási és képzési politikák, a munkakörülmények, az oktatás és a készségek, a közegészség, a befogadás és a jövedelmek reálértékének javítását.

(9)A tagállamoknak és az Uniónak arra kell törekedniük, hogy minden átalakulás méltányos és társadalmi szempontból igazságos legyen, és egyre inkább befogadó és ellenállóképes társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek védelmet élveznek, ugyanakkor képesek az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak tevékeny szereplői. A megkülönböztetés minden formája ellen fel kell lépni. Egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, csökkentve a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget (a gyermekek esetében is), méghozzá egyfelől a munkaerőpiac és a szociális védőrendszerek hatékony működésének biztosítása, másfelől az oktatás és a képzés, illetve a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályok megszüntetése révén, ideértve a kisgyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházást is. A megfizethető egészségügyi ellátáshoz való időszerű és egyenlő hozzáférés és többek között a betegségmegelőzés és az egészséges életmód ösztönzése külön jelentőséget nyernek a társadalmak elöregedése kontextusában. Jobban ki kell aknázni a fogyatékossággal élő személyek potenciálját a gazdasági növekedéshez és a társadalmi fejlődéshez való hozzájárulásra. Ahogy az Unió munkahelyein új gazdasági és üzleti modellek alakulnak ki, a munkaviszonyok is változóban vannak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új munkaformákból eredő munkaviszonyok fenntartsák és erősítsék az európai szociális modellt.

(10)Az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet, az integrált iránymutatások képezik az alapját. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alap Plusz és az egyéb uniós alapok, például a Méltányos Átállást Támogató Alap és az InvestEU Alap nyújtotta lehetőségeket a foglalkoztatás javítására, a szociális beruházások, a társadalmi befogadás és az akadálymentesség előmozdítására, a munkaerő tovább- és átképzésére, valamint az egész életen át tartó színvonalas oktatás és képzés, azon belül pedig a digitális jártasság és készségek fejlesztésére. Bár az integrált iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselői szoros bevonásával kell történnie.

(11)A Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság – a Szerződés szerinti megbízatásukkal összhangban – nyomon követik a vonatkozó szakpolitikáknak a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fényében történő végrehajtását. Fontos, hogy e bizottságok és a Tanács azon egyéb előkészítő szervei, amelyek részt vesznek a gazdasági és szociális politikák koordinációjában, szorosan együttműködjenek. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti szakpolitikai párbeszédet fenn kell tartani a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások tekintetében is.

(12)A szociális védelemmel foglalkozó bizottsággal folytatott konzultációt követően,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács elfogadja a mellékletben szereplő, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások az „integrált iránymutatások” részét képezik.

2. cikk

A tagállamoknak a mellékletben foglalt iránymutatásokat figyelembe kell venniük foglalkoztatáspolitikáikban és reformprogramjaikban, amelyekről az EUMSZ 148. cikke (3) bekezdésének megfelelően be kell számolniuk.

3. cikk

MELLÉKLET

5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

A tagállamoknak tevékenyen elő kell mozdítaniuk a szociális piacgazdaság megvalósulását, így ösztönözniük és támogatniuk kell a minőségi munkahelyekbe való beruházásokat. Ennek érdekében csökkenteni kell a vállalkozások munkaerő-felvétellel kapcsolatos nehézségeit, ösztönözni kell a felelős vállalkozói tevékenységet és a valódi önfoglalkoztatást, és különösen fontos támogatni a mikro-, kis- és középvállalkozások létrehozását és fejlődését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosításával. A tagállamoknak törekedniük kell a szociális gazdaság fejlesztésére, a szociális innovációk és vállalkozások támogatására, a minőségi munkalehetőségeket teremtő új innovatív munkaformák terjesztésére és a társadalmi haszon helyi szintű érvényesítésére.

Az adóterheket a munka megadóztatásáról más, a foglalkoztatást és az inkluzív növekedést támogató és ugyanakkor az éghajlatpolitikai és környezetvédelmi célokat tiszteletben tartó adózási forrásokra kell áthelyezni, figyelemmel az adórendszer újraelosztási hatására, ugyanakkor biztosítva a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadások fedezéséhez szükséges bevételeket.

A jogszabályban előírt minimálbérek megállapítására szolgáló nemzeti mechanizmusokkal rendelkező tagállamokban gondoskodni kell a szociális partnerek hatékony, átlátható és kiszámítható módon történő bevonásáról, amely lehetővé teszi a béreknek a termelékenység alakulásának függvényében történő fejlődését, és biztosítja a méltányos és tisztességes életszínvonalat lehetővé tévő béreket, különösen az alsó és középső jövedelemsávokban, szem előtt tartva e bérek felzárkóztatásának szükségességét. Az említett mechanizmusok keretében figyelembe kell venni az egyes régiók és ágazatok gazdasági teljesítményét. A tagállamoknak a bérmegállapítás terén ösztönözniük kell a társadalmi párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat. A tagállamoknak és a szociális partnereknek a nemzeti gyakorlatok tiszteletben tartásával megfelelő és méltányos bérezést kell biztosítaniuk valamennyi dolgozó számára akár kollektív szerződések, akár jogszabályban előírt megfelelő minimálbérek révén, figyelembe véve ezeknek a versenyre, a munkahelyteremtésre és a dolgozói szegénységre gyakorolt hatását.

6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalási lehetőségek, a készségek és a kompetenciák javítása

A technológiai, környezeti, valamint demográfiai változások kontextusában a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a fenntarthatóságot, a termelékenységet, a foglalkoztathatóságot és a humán tőkét azáltal, hogy minden életszakaszban megfelelő tudást, készségeket és kompetenciákat kínálnak, megfelelve a munkaerőpiacon jelentkező aktuális és jövőbeli szükségleteknek. A tagállamoknak emellett beruházások árán is fejleszteniük kell oktatási és képzési rendszereiket, hogy minőségi és inkluzív oktatást, valamint szakképzést biztosítsanak. Az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, valamint a munkaerőpiaci igényeknek megfelelő igazán minőségi és a környezetvédelmi átállás szempontjait is integráló oktatás és képzés érdekében együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal, a vállalkozásokkal és más érdekelt felekkel. Különös figyelmet kell fordítani a tanári szakma előtt álló kihívásokra. Az oktatási és képzési rendszereknek minden tanulót fel kell vértezniük kulcskompetenciákkal, vagyis alapvető és digitális készségekkel, valamint transzverzális kompetenciákkal, amelyek a későbbi boldogulást alapozzák meg. A tagállamoknak pályamódosítás esetén biztosítaniuk kell a képzési jogosultságok átvitelét, akár egyéni tanulási számlák használatával. Ezeknek mindenki számára elő kell vetíteniük a munkaerőpiaci igényeket, és a folyamatos tovább- és átképzések révén lehetővé kell tenniük az azokhoz való jobb alkalmazkodást, támogatva a mindenki szempontjából méltányos és igazságos átmenetet, erősítve a szociális hatásokat, kezelve a munkaerőhiányt és javítva a gazdaság sokkhatásokkal szembeni ellenálló képességét.

A tagállamoknak az oktatási és képzési rendszereken belül is fel kell számolniuk az egyenlőtlenségeket és elő kell mozdítaniuk az esélyegyenlőséget mindenki számára, többek között a minőségi kisgyermekkori neveléshez való hozzáférés biztosításával. Az iskolai végzettségek szintjét emelni kell, csökkentve a korai iskolaelhagyók számát, javítani kell a felsőoktatáshoz való hozzáférést és az ilyen tanulmányok sikeres befejezését, növelni kell a felnőttek részvételét a folyamatos tanulásban, különösen a hátrányos származású és kevésbé képzett felnőttek esetében. Figyelembe véve a digitális, zöld és elöregedő társadalmakban jelentkező új igényeket, a tagállamoknak meg kell erősíteniük a szakképzési rendszerekben a munkaalapú taulást (többek között minőségi és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések révén), és növelniük kell a természettudományi-mérnöki irányban továbbtanulók arányát mind a középszintű szakmai, mind a felsőoktatásban. A tagállamoknak emellett fokozniuk kell a felsőoktatás és a kutatás munkaerőpiaci relevanciáját, javítaniuk kell a készségek nyomon követését és előrejelzését, láthatóbbá kell tenniük a készségeket és összehasonlíthatóbbá a képesítéseket — ideértve a más országokban szerzett képesítéseket is—, valamint javítaniuk kell a formális oktatás és képzés keretein kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit. Fejleszteniük és növelniük kell a rugalmas szakmai továbbképzések kínálatát és kihasználtságát. A tagállamoknak ezenfelül támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket hosszú távú foglalkoztathatóságuk fenntartásában vagy fejlesztésében azáltal, hogy javítják a minőségi tanulási lehetőségekhez való hozzáférést és azok kihasználtságát kompetenciafejlesztési pályák követése révén, beleértve a készségek felmérését, a munkaerőpiaci lehetőségekhez igazított oktatási és képzési kínálatot, valamint a megszerzett készségek érvényesítését és elismerését.

A munkanélküli és inaktív személyek számára hatékony, időszerű, összehangolt és személyre szabott segítséget kell nyújtani a munkakereséshez, valamint a képzéshez, illetve átképzéshez és az egyéb támogató szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez. A tartós és a strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése, illetve megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni, amelyeknek része egy mihamarabb elvégzett mélyreható egyedi értékelés. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliséggel és a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok problémájával, mégpedig a korai iskolaelhagyás megelőzése és az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet strukturális javítása révén, amihez hozzájárulhat többek között az ifjúsági garancia( 1 ) teljes körű végrehajtása.

A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy egyrészt felszámolják a munkaerőpiaci részvétel előtt álló akadályokat és visszatartó tényezőket, másrészt ösztönözzék a munkaerőpiacra való belépést, különösen az alacsony jövedelmű második keresők és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek vonatkozásában. A tagállamoknak segíteniük kell a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazodó munkahelyi környezetek kialakítását többek között célzott pénzügyi támogatással és olyan szolgáltatások biztosításával, amelyek lehetővé teszik számukra a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételt.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemek közötti egyenlőséget és a nők munkaerőpiaci részvételének fokozását, többek között esélyegyenlőség és egyenlő szakmai előmeneteli lehetőségek biztosításával, valamint a döntéshozatal minden szintjén a részvételt és a vezetői szerepvállalást akadályozó tényezők megszüntetésével. A nemek közötti bérkülönbségek ellen fel kell lépni. Egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazást kell biztosítani, és átláthatóvá kell tenni a fizetéseket. Mind a nők, mind a férfiak számára meg kell könnyíteni a munka, a család és a magánélet összeegyeztetését, méghozzá a megfizethető és színvonalas tartós ápolás-gondozáshoz és kisgyermekkori nevelési és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása révén. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a szülők és a gondozási feladatokat ellátó más személyek számára megfelelő családi szabadság és rugalmas munkafeltételek álljanak rendelkezésére a munka, a családi élet és a magánélet közötti egyensúly megteremtése érdekében, és törekedniük kell arra, hogy e jogosultságokat a nők és a férfiak kiegyensúlyozottan használják.

7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

A dinamikus és termelékeny munkaerő, a munkavégzés és az üzleti modellek új formáinak kihasználása érdekében a tagállamoknak együtt kell működniük a szociális partnerekkel a méltányos, átlátható és kiszámítható munkafeltételek, valamint a jogok és a kötelezettségek egyensúlya érdekében. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiaci szegmentációt, küzdeniük kell a be nem jelentett munkavégzés ellen, és elő kell segíteniük a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formák terjedését. A foglalkoztatás védelmére vonatkozó szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek egyrészt megfelelő környezetet kell biztosítaniuk a munkaerő-felvételhez, másrészt gondoskodniuk kell arról, hogy a munkaadók a gazdasági környezetben bekövetkező változásokhoz kellő rugalmassággal és sebességgel, de a munkavállalók biztonságát, valamint egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetét megőrizve alkalmazkodhassanak, fenntartva a munkavállalói jogokat és a szociális védelmet. Meg kell akadályozni a bizonytalan munkakörülményekhez vezető munkaviszonyokat, többek között a platform-munkavállalók esetében, és küzdeni kell az atipikus szerződésekkel való visszaélés ellen. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén biztosítani kell a hatékony és pártatlan vitarendezés lehetőségét, valamint a jogorvoslathoz való jogot, ideértve a megfelelő kártérítést is.

A szakpolitikáknak a munkaerőpiaci részvétel, a kereslet és a kínálat összehangolása és az átmenetek javítására és támogatására kell irányulniuk. A munkaerőpiaci részvételre képes személyeket mozgósítani kell és fel kell készíteni. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságát azáltal, hogy fokozzák azok célzott alkalmazását, láthatóságát és hatókörét, és jobban összekapcsolják a munkanélkülieknek az álláskeresés időszakában jogaik és kötelezettségeik alapján nyújtott jövedelemtámogatással. A tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok hatékonyabbá és eredményesebbé váljanak az álláskeresőknek megfelelő időben kínált, személyre szabott segítségnyújtás, a munkaerőpiaci kereslet támogatása és a teljesítményalapú irányítás végrehajtása révén.

A tagállamoknak a munkanélküliek számára elegendő és észszerű időtartamra szóló álláskeresési ellátást kell biztosítaniuk az általuk befizetett járulékokkal és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban. Az ilyen ellátás nem teheti kevésbé vonzóvá a foglalkoztatásba való gyors visszatérést, és aktív munkaerőpiaci intézkedésekkel kell együtt járnia.

A tanulói és dolgozói mobilitást megfelelően támogatni kell a foglalkoztathatóság és a készségek javítása, valamint az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása érdekében, igazságos feltételeket biztosítva a határokon átjáró dolgozók számára és javítva a velük kapcsolatban a nemzeti közigazgatások között zajló együttműködést. Meg kell szüntetni az oktatás és a képzés, a foglalkoztatói és az egyéni nyugdíjak, valamint a képesítések elismerése terén a mobilitás útjában álló akadályokat. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy a közigazgatási eljárások ne akadályozzák szükségtelenül a más tagállamokból származó, vagy egy másik tagállamban lakó munkavállalók foglalkoztatását. A tagállamoknak továbbá meg kell akadályozniuk a meglévő szabályokkal való visszaéléseket, és orvosolniuk kell az egyes régiókból folyó „agyelszívás” hátterében álló okokat, többek között megfelelő regionális fejlesztéssel.

A tagállamoknak a hatékonyabb szociális párbeszéd és a jobb társadalmi-gazdasági eredmények elérése érdekében a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve biztosítaniuk kell a szociális partnerek időszerű és érdemi részvételét a foglalkoztatási, a szociális és adott esetben a gazdasági reformok és szakpolitikák kialakításában és végrehajtásában, többek között a szociális partnerek kapacitásának növeléséhez nyújtott támogatások révén. A tagállamoknak ösztönözniük kell a társadalmi párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat. A szociális partnereket – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – arra kell ösztönözni, hogy az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.

Adott esetben a tagállamoknak a meglévő nemzeti gyakorlatokra építve figyelembe kell venniük az érintett civil társadalmi szervezetek foglalkoztatási és szociális kérdésekkel kapcsolatos tapasztalatait.

8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacokat a megkülönböztetés valamennyi formája ellen fellépő hatékony intézkedések bevezetésével és a munkapiaci esélyegyenlőség érvényre juttatásával az alulképviselt csoportok számára, tekintettel a regionális és területi dimenzióra is. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az egészség és a tartós ápolás-gondozás, az oktatás és az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében nemi és faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól és szexuális irányultságtól függetlenül.

A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy hatékony, eredményes és megfelelő szociális védelmet biztosítsanak valamennyi életszakaszban, elősegítve a társadalmi befogadást és a társadalmi felzárkózást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt és az egyenlőtlenségek kezelését, többek között az adó- és szociális ellátórendszerek kialakítása révén. Az általános és a szelektív megközelítések ötvözése növeli a szociális védelmi rendszerek hatékonyságát. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének meg kell könnyítenie a hozzáférést, valamint jobb minőséget, személyreszabottságot és fenntarthatóságot kell eredményeznie

A tagállamoknak dolgozniuk kell az aktív befogadás három ágának fejlesztésén és integrálásán, melyek a megfelelő jövedelemtámogatás, a befogadó munkaerőpiacok és a minőségi támogató szolgáltatásokhoz való hozzáférés az egyéni szükségleteknek megfelelően. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő foglalkoztatást helyettesítő támogatást kell biztosítaniuk a rászorulók számára, és ösztönözniük kell az embereket a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre célzott szociális szolgáltatások révén is.

A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így a kisgyermekkori nevelés és gondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás – rendelkezésre állása elengedhetetlen az esélyegyenlőség biztosításához. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, és ennek keretében a dolgozói és a gyermekszegénységre. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhessen, ideértve a gyermekeket is. A rászorulók és a kiszolgáltatott helyzetben levők számára megfelelő szociális bérlakáshoz jutást vagy lakhatási támogatást kell biztosítani. A fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteire – így az akadálymentességre – figyelemmel kell lenni e szolgáltatások nyújtása során is. A hajléktalanság kérdésével külön kell foglalkozni.

A tagállamoknak a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett megfizethető egészségügyi megelőző és gyógyító ellátást, valamint minőségi tartós ápolás-gondozást kell biztosítaniuk.

A növekvő élettartam és a demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nyugdíjrendszerek megfelelőségét és fenntarthatóságát mind a munkavállalók, mind az önfoglalkoztatók számára, egyenlő esélyeket biztosítva a nőknek és a férfiaknak a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a megfelelő jövedelmet biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat a munkával töltött életszakaszt meghosszabbító intézkedésekkel – például a tényleges nyugdíjkorhatár emelésével – kell alátámasztani, azokat a tevékeny időskorra vonatkozó stratégiák keretébe foglalva. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell kialakítaniuk a szociális partnerekkel és a téma más érdekeltjeivel, és gondoskodniuk kell a reformok kellően fokozatos bevezetéséről.