A Régiók Európai Bizottsága véleménye: A gondozók és a gondozás jövőjére vonatkozó terv – Helyi és regionális lehetőségek egy európai kihívás kapcsán

(2021/C 440/11)

Előadó: Heinrich DORNER (AT/PES), Burgenland tartományi kormányának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Politikai prioritások

1.

tudatában van a népesség elöregedésével járó hatásoknak (1), a társadalmi struktúrák és a családszerkezetek, valamint a sajátos igényű személyeknek nyújtott igényalapú ellátás változásának, a munka modern világával kapcsolatos követelményeknek, valamint ebből eredően a hivatásos és nem hivatásos, elsősorban családtagok által biztosított gondozási szolgáltatások iránti növekvő keresletnek. Megjegyzi ugyanakkor, hogy hosszú távon fontos az aktív öregedést elősegítő programok kidolgozása, valamint az, hogy megelőzzük az idősebb emberek fizikai és mentális állapotának korai leromlását. A megfelelő programok kidolgozásakor fontolóra kell venni olyan lépéseket, amelyek célja, hogy az idősek nagyobb mértékben vehessenek részt a társadalmi életben és jobb infrastruktúra álljon rendelkezésükre. A részvételi lehetőségek bővítése ösztönzi az idősek önrendelkezését, és segít a magány és a társadalmi elszigetelődés megelőzésében;

2.

rámutat, hogy a népesség elöregedésének hatása erőteljesebben jelentkezik a vidéki területeken és különösen az elnéptelenedés sújtotta vagy kevésbé fejlett területeken, ahol az idősek és egyéb rászorulók gondozását biztosító szolgáltatások nehezebben elérhetőek és azokhoz nagyobb mértékben igénybe kell venni közösségi alapú szolgáltatások támogatását. Fontos figyelembe venni ennek kapcsán az ápolók kevésbé fejlett régiókból fejlettebb régiókba való migrációjának negatív hatásait is, az ugyanis a kevésbé fejlett régiókban súlyos munkaerőhiányt eredményez. Elismeri, hogy a helyi szolgáltatások fontosak a vidéki és az elnéptelenedett területeken élő idősek és ápolásra szorulók számára, mivel olyan erőforrásokat jelentenek, amelyek segítik az embereket, hogy a megszokott környezetükben maradhassanak, különböző technikai, anyagi és/vagy gazdasági támogatás révén, valamint az általános akadálymentesség támogatásával előmozdítva önállóságukat, a mindennapi tevékenységek végzésében való függetlenségüket és társadalmi integrációjukat. A népesség elöregedése ugyanakkor a városi területeken is határozottan érezteti hatását, ahol erőteljesen növekszik az idősek népességen belüli aránya, ami növeli az emberi erőforrások és az új infrastruktúra (gondozóotthonok, lakások egészségügyi szolgálattal stb.) iránti igényt;

3.

elismeri, hogy az egészségügyi ágazat mellett az ápolási-gondozási ágazat is döntő szerepet játszott a Covid19-válság alatt. Szorgalmazza ezért, hogy a gondozók szolgálatának elismeréseként elsődleges kötelezettségként teljes mértékben tartsák tiszteletben a méltányos munkafeltételek és a megfelelő javadalmazás igényét;

4.

kéri a régiókat és a városokat, hogy a közép- és hosszú távon fenyegető munkaerőhiány kezelése érdekében folytassák és adott esetben fokozzák a gondozók hiányának leküzdésére irányuló eddigi erőfeszítéseiket. A munkaerőhiány mind városi, mind pedig vidéki területeket érint, és külön figyelmet kell fordítani az elnéptelenedés által érintett területekre, a távoli térségekre és a fejlődésben lemaradt régiókra, ahol az idősek és az ápolásra szorulók gondozása kevésbé hozzáférhető. Elismeri az életciklus-alapú szemlélet alkalmazásának jelentőségét az idősödéssel kapcsolatos kihívások kapcsán (2), ám a világjárvány miatt túlterhelt egészségügyi szolgáltatások jelenlegi kontextusában arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítson olyan pénzügyi eszközöket, amelyek közvetlenül hozzáférhetőek a városok és régiók számára, hogy azok eredményesen kezelhessék az ápolószemélyzet hiányából eredő problémákat;

5.

az egészségügyi szakemberek és a gondozók határokon átnyúló mobilitásának a (Covid19-)válsághoz kapcsolódó korlátozásából eredő rövid távú munkaerőhiánnyal összefüggésben utal az RB eddigi szakpolitikai ajánlásaira (pl. a határ menti régiók között egészségügyi folyosók létrehozása) (3);

6.

elismeri azt az elsődleges célt, hogy a rászorulók számára lehetővé tegyék a szakmai szempontból szükséges és a gondozásban részesülő személyek által előnyben részesített ápolási-gondozási szolgáltatások igénybevételét;

7.

úgy véli, hogy a rászorulók ápolása és gondozása terén tapasztalható szakemberhiány lehetőséget kínálhat arra, hogy szembeszálljunk a munkanélküliség – különösen a Covid-válság hatásaival összefüggésben várható – európai szintű növekedésével, és ezáltal jelentős lépést tegyünk az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohéziójának védelme felé; leszögezi, hogy az idősekre és az ápolásra szorulókra irányuló új gondozási szolgáltatások létrehozása olyan új munkahelyek létrejöttéhez vezet, amelyek segítenek a gazdaság fellendítésében, valamint a vidéki és elnéptelenedett területeken élő lakosság megtartásában. A helyi szociális szolgáltatások ezeken a földrajzilag sérülékeny területeken egyértelműen elősegítik a vidéki élet felpezsdítését, valamint a társadalmi és területi kohéziót;

8.

felhívja a figyelmet arra, hogy a gondozási ágazatnak nemcsak formailag kell átalakulnia, hanem teljesen új paradigmákat kell kialakítania: a gondozás helyett a megelőzésre és a befogadásra, a gondozás minősége helyett az életminőségre, az intézményi helyett az otthoni ellátásra, a professzionalizálódás helyett a családdal való együttműködésre, az orvosi helyett a támogatási és szolgáltatási szemléletre koncentrálva, továbbá áttérve az egyenmegoldásokról az életmódhoz igazodó ellátásra, a rendszerközpontúságról az ügyfélközpontúságra, a technológiáktól való félelem helyett azok mindennapi használatára, a hagyományos megoldások helyett az emberközpontú digitális megoldások alkalmazására, valamint a kritikus teljesítménymutatók helyett a józan ész használatára;

9.

örvendetesnek tartja az Európai Bizottság idősödésről szóló zöld könyvének célját, miszerint széleskörű szakpolitikai vita induljon az idősödésről, amely keretet nyújt az idősödéssel járó kihívásokra és lehetőségekre való felkészülés és az azokra való reagálás lehetőségeinek megvitatásához, és különösen rámutat a zöld könyv (4) 5.1. pontjában tett megállapításokra és észrevételekre;

10.

emlékeztet a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési tervre, továbbá várakozással tekint a tartós ápolás-gondozásra vonatkozó, 2022-re tervezett kezdeményezés elé, és kiemeli a szociális jogok európai pillérének 18. elvét, amelynek értelmében mindenkinek joga van megfizethető, hosszú távú, minőségi ápolási-gondozási szolgáltatásokat igénybe venni, különös tekintettel az otthoni ápolásra és a közösségi alapú szolgáltatásokra (5);

11.

ismételten arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontoljon meg egy, az ifjúsági garanciához hasonló európai gondozási megállapodást az ápolási igények jogokon alapuló megközelítés keretében való kielégítésére, amely a jólléti gazdaságra vonatkozó stratégiával összhangban a gazdasági tevékenység középpontjába helyezi a gondozást, és növeli az egészségügybe és az ápolásba irányuló beruházásokat. Arra kéri az Európai Bizottságot és ösztönzi a tagállamokat, hogy a 189. sz. ILO-egyezménybe foglalják bele a háztartási alkalmazottak munkakörülményekre vonatkozó kéréseit (6). Az említett véleményben az RB sürgette a barcelonai célkitűzések felülvizsgálatát, fejlesztését és kötelezővé tételét, valamint azt, hogy vezessenek be további, azokon túlmutató egészségügyi célkitűzéseket (Barcelona +), figyelembe véve az elöregedő társadalmak gondozási igényeit, valamint elismerve azt, hogy a gondozás területén elsősorban nők dolgoznak, akik nem részesülnek a munkájuk társadalmi értékének megfelelő díjazásban;

Statisztikai háttér és kilátások

12.

felhívja a figyelmet a jelenlegi előrejelzésekre, amelyek szerint a 65 éves vagy annál idősebb európai polgárok aránya a jelenlegi 20 %-ról 2070-re hozzávetőlegesen 30 %-ra fog nőni, valamint a 80 éves vagy annál idősebb emberek aránya 2070-re a kétszeresére fog nőni, és meg fogja haladni a 13 %-ot (7). A 65 év felettiek száma tehát előreláthatólag 87 millióról több mint 150 millióra, a 80 év felettiek száma pedig 23 millióról 62 millióra emelkedik;

13.

tudatában van annak, hogy a potenciálisan tartós ápolás-gondozásra szorulók száma a 2016. évi 19,5 millió főről 2030-ban várhatóan 23,6 millió főre, 2050-ben pedig 30,5 millió főre fog nőni az Unióban (8);

14.

megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a jelenlegi arányt (száz 65 év feletti személyre 5 tartós ápolást végző munkaerő) fenn tudjuk tartani, az OECD-országokban 2040-ig 13,5 millió fővel kell növelni az e szektorban dolgozó munkavállalók számát (9). Az EU-27 tagállamaiban csak a 2018–2030 közötti időszakban összesen 11 millió szakemberre lesz szükség ahhoz, hogy ki tudják elégíteni a növekvő igényeket (10);

15.

kiemeli a gondozási ágazatban rejlő jelentős munkaerőpiaci lehetőségeket, és ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a következő tíz évben az egészségügyi és szociális ágazatban akár nyolc millió munkahely várhat betöltésre (11);

16.

hangsúlyozza még, hogy az ezüst gazdaság (12), amely magában foglalja az időseknek nyújtott gondozási szolgáltatásokat is, az elnéptelenedés elleni küzdelem hatékony eszköze, amely azonnali megoldásokat kínál az elöregedés és a munkanélküliség problémájára a leghátrányosabb helyzetű vidéki területeken. Az ezüst gazdaság versenyelőnyt és kohéziós előnyöket teremt a régiók számára, és valamennyi érintett szereplő számára előnyökkel jár („win-win-win” helyzet). Másrészről így a számos régiónkat már ma is sújtó fokozatos elöregedés olyan aktív erőforrássá válhat, amely munkahelyeket és jólétet teremt, emellett megváltoztatja a módosításra megérett sztereotípiákat és megközelítéseket;

Helyi és regionális dimenzió

17.

kéri az Európai Unió városait és régióit, hogy a közép- és hosszú távon fenyegető munkaerőhiány alapján foglalkozzanak a gondozók hiányának okaival. Ez különösen azokat a régiókat érinti, amelyek rendszerei a szomszédos országok személyzetére vannak utalva és a világjárvány miatti határlezárások következtében rövid távú munkaerőhiánnyal szembesültek;

18.

a hivatásos és nem hivatásos, elsősorban a családtagok által biztosított gondozást illetően tudatában van az Európán belüli regionális különbségeknek és prioritásoknak (13), és elkötelezett a szolgáltatások változatos kínálatának és a mindenkori gondozási szükségletek kielégítését célzó, eltérő regionális megközelítéseknek a biztosítása iránt;

19.

támogatja a régiók európai szintű hálózatának létrehozását, és arra ösztönzi a régiókat, hogy mozdítsák elő a közös tapasztalatcserét és az intézkedések közös, összehangolt kidolgozását; megjegyzi, hogy a régiók és a városok fontos szerepet játszanak az idősek és rászorulók ellátását és gondozását célzó egyedi intézkedések meghozatalában, közelebb hozva a helyi szolgáltatásokat a népesség elöregedése és az elnéptelenedés sújtotta vidéki területekhez. E stratégia célja, hogy biztosítsa a megfelelő támogatást az e földrajzilag sérülékeny területeken élő csoportok számára, akik nehezebben férnek hozzá azokhoz az alapvető helyi szolgáltatásokhoz, amelyek saját lakókörnyezetükben biztosítják számukra a megfelelő szociális-egészségügyi ellátást;

A nők érintettsége

20.

a nemeket illetően hangsúlyozza, hogy az Unióban élő nők 92 %-a rendszeresen, azaz hetente több mint egy napon végez fizetés nélküli gondozási feladatokat, az Unióban élő nők 81 %-a naponta gondoz hozzátartozókat (14), továbbá az egészségügyi szakemberek és a gondozók nagy részét a nők teszik ki (15); Ez a helyzet különösen súlyos a vidéki és elnéptelenedett környezetben élő nők esetében, ahol az alapvető egészségügyi és szociális ellátási-gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés valódi nehézségekbe ütközik;

21.

hangsúlyozza, hogy Európában az ápolási-gondozási tevékenységek túlnyomó részét otthoni ápolás-gondozás keretében hozzátartozók, főként nők, gyakran szakképzettség vagy szakmai iránymutatás, illetve megfelelő díjazás és szociális védelem nélkül biztosítják, ami végső soron tovább mélyíti a nemek közötti meglévő nyugdíjszakadékot;

22.

elismeri, hogy olyan politikákra és programokra van szükség, amelyek arra irányulnak, hogy a nőket mentesítsék a nem fizetett gondozási munka túlnyomó többségének terhe alól. Mind a nem fizetett gondozókat, mind az őket nem segítő családtagokat tájékoztatni kell arról, hogy a gondozás munka, és ekként kell kezelni. A nem fizetett ápolási-gondozási munka nem a nők kötelessége és kötelezettsége, ezért azt egyenlően kell elosztani a nemek között annak érdekében, hogy biztosítva legyen a nők gazdasági függetlensége, ahogy azt az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia is kifejti;

23.

rámutat azon nők magas arányára, akik a bizonytalan munkakörülmények és az elégtelen javadalmazás ellenére is hajlandóak ápolási-gondozási tevékenységeket végezni, mivel alacsony jövedelemszintű országokból származnak. Ezek a nők a legtöbb esetben bevándorlók, ezért biztosítani kell számukra, hogy anyanyelvükön integrációs szolgáltatásokhoz férjenek hozzá, és megfelelően tájékozódhassanak a bevándorló munkavállalókként őket megillető jogokról és a hozzáférhető szolgáltatásokról. Különösen fontos a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv teljes körű végrehajtása és annak biztosítása, hogy a munkavállalóknak ezt a konkrét csoportját ne zárják ki a jogszabályban meghatározott minimálbérek nyújtotta védelemből. Hangsúlyozza ennek kapcsán, hogy „sürgősen szükség van a minimálbérek »felfelé irányuló konvergenciájára«, többek között azért, mert a foglalkoztatást továbbra is alacsony bérek jellemzik az Európai Unióban”, illetve hogy „a minimálbért keresők 59 %-a nő” (16). Nyomatékosítja, hogy az EU-nak továbbra is támogatnia kell a tagállamokat a hatékony és inkluzív foglalkoztatási és szociálpolitikák végrehajtásában és az ehhez szükséges reformok véghezvitelében;

24.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az EU-ban házi gondozást végző munkavállalók bizonytalan munkakörülményeivel, akik többnyire nők és gyakran harmadik országokból érkező migránsok. Közülük egyesek szabálytalanul, okmányokkal nem rendelkező migránsként dolgoznak, mások pedig cirkulációs vagy ideiglenes migrációban vesznek részt. E kérdésben csatlakozik az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz (EGSZB), hangsúlyozva, hogy a házi gondozókat a többi gondozóhoz hasonlóan kell kezelni, és sürgeti a munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló irányelvben (2009/52/EK) foglalt biztosítékok javítását az okmányokkal nem rendelkező munkavállalók munkavállalói jogainak védelme érdekében, valamint az áldozatok jogairól szóló irányelv (2012/29/EU) szigorú alkalmazását annak érdekében, hogy migrációs jogállásuktól függetlenül hatékony támogatást kapjanak az olyan házi gondozók, akik kizsákmányolás áldozatai (17);

Ajánlások az érintett szereplők számára

25.

hangsúlyozza, hogy a lakosságot jobban és intenzívebben kell tájékoztatni az ápolási-gondozási szakemberek iránti igényről, azzal a céllal, hogy a szakma vonzóbbá váljon a munkakeresők szélesebb köre számára, valamint hogy igyekezzenek nagymértékben orvosolni a nemek közötti egyensúly hiányát és biztosítani, hogy a jövőben több férfi válassza ezeket a szakmákat. A helyi és regionális önkormányzatok is hozzájárulhatnának ezekhez a törekvésekhez olyan formában, hogy szemináriumokat, workshopokat szerveznek és népszerűsítik a gondozási szakmákat kifejezetten a férfiak körében. Így felvehetnénk a küzdelmet a nemi sztereotípiákkal és felhívhatnánk a figyelmet erre a területre. Ezzel párhuzamosan összehangolt erőfeszítéseket kell tenni az ápolási-gondozási ágazat munkakörülményeinek javítására, hogy a gondozási szakmák vonzóbbá váljanak többek között a fiatalok számára és elsősorban az elnéptelenedett és/vagy nagyon elöregedett népességű területeken;

26.

rámutat, hogy a jelenlegi Covid19-válság fényében az ápolás-gondozás terén a válságnak ellenálló munkáltatói struktúrák létrehozásával – különös tekintettel a tulajdonosi szerkezetre és a megtermelt nyereség felhasználására – munkahelyekről lehet gondoskodni, illetve biztosítani lehet az ellátás folytonosságát;

27.

elismeri, hogy a munka és a magánélet megfelelő egyensúlya alapvető szerepet játszik a munkaerőpiacra esetlegesen újonnan belépők pályaválasztásában. Ebben az értelemben a hivatásos ápolás-gondozás terén megfelelő munkaidőmodellekre van szükség, amelyek lehetővé teszik és elősegítik a családi élet, a szabadidő és a munka összeegyeztethetőségét;

28.

hangsúlyozza, hogy az egészséges munkakörnyezet kialakítását és fenntartását illetően a dolgozók fizikai egészségén túl a mentális egészségük is döntő fontosságú, és ennek megfelelően szükség van a dolgozók szakmai támogatására (pl. felügyeletre, célzott továbbképzésre, mentális egészségügyi támogatásra), egyértelműen fellépve ezáltal a szakmán belüli növekvő kiégési aránnyal szemben is;

29.

hangsúlyozza, hogy újra kell gondolni az idősotthonokra vonatkozó strukturális követelményeket annak érdekében, hogy egyensúlyba lehessen hozni az új egészségügyi és biztonsági – köztük a fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési – normákat, amelyek a lakók és a dolgozók számára is előnyösek. Az átfogó cél az, hogy optimális környezeti, élet- és munkakörülményeket biztosítsunk, amelyek elősegítik a társadalmi kapcsolatokat;

30.

megjegyzi, hogy az ápolási-gondozási tevékenységek végzéséhez, a hatékony és átfogó dokumentáció elkészítéséhez és a több szakmát érintő kommunikációhoz biztosított technikai segédeszközök jelentős segítséget jelentenek a gondozók számára és nagyban megkönnyítik mindennapi munkájukat;

31.

felhívja a figyelmet arra, hogy a digitalizáció jelentősége az ápolási-gondozási ágazatban is növekszik. Kéri ezért, hogy nyújtsanak speciális technikai támogatást az idősotthonok számára a távorvoslásnak – mint a lakók hatékonyabb egészségügyi ellátását biztosító eszköznek – az előmozdítása révén. Az elszigetelt és tényleges családi támogatás nélkül élő személyek állapotának nyomon követésére és ellenőrzésére a világjárvány alatt már használt digitális és távgondozási eszközök is tovább fognak fejlődni, és javítják majd a lakosság gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférését. Ezt azonban olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek minden téren – például a nemek között, a vidéki területeken vagy az idősebb lakosság vonatkozásában – csökkentik a digitális szakadékot, emellett továbbképzési programok révén ki kell képezni az ágazat szakembereit ezeknek az új eszközöknek a használatára. Ezenkívül új összehangolt és integrált kommunikációs rendszert kell kifejleszteni az egészségügyi rendszer, a szolgáltatók és a családok között. Alapvető, hogy a bentlakásos intézményekben dolgozó szolgáltatók és a lakók hozzáférjenek az új technológiákkal kapcsolatos képzésekhez;

32.

úgy véli, hogy a képzés időtartamára nyújtott pénzügyi támogatás fontos kísérő intézkedést jelent ahhoz, hogy megkönnyítsék az érdeklődők szakmában való elhelyezkedését vagy szakmaváltását;

33.

elismeri, hogy a gondozók esetében olyan megfelelő díjazásra van szükség, amely tükrözi a tevékenység szociális és társadalmi értékét;

34.

utal a szociális jogok európai pillérének a „munka és a magánélet közötti egyensúlyra” vonatkozó 9. elvére, amely szerint „a szülőknek és a gondozási feladatokat ellátó személyeknek joguk van a megfelelő szabadsághoz, a rugalmas munkavégzéshez és a gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáféréshez”. Ennek kapcsán rámutat arra, hogy a gondozók alkalmazását célzott támogatási kereteken vagy más finanszírozási formákon keresztül megkönnyítő állami támogatási intézkedések hozzájárulhatnak az ennek az elvnek való megfeleléshez és egyúttal a gondozók helyzetének rendezéséhez és munkafeltételeik javításához is;

35.

azt javasolja, hogy az uniós tagállamok teremtsék meg a gondozók szociális védelmének alapvető keretfeltételeit. Ez egyaránt vonatkozik az e csoportba tartozó személyek megélhetési költségeinek fedezésére, valamint az egészség-, baleset- és nyugdíjbiztosítására; A gondozóként tevékenykedő hozzátartozókat nem szabad arra kényszeríteni, hogy feladják munkahelyüket, az állami juttatásokat nem lehet a munkanélküliségi státuszhoz kötni. A hozzátartozóról való gondoskodásra vonatkozó döntés amúgy is nehéz, ezért nem szabad az emberektől szükségtelen áldozatokat követelni;

36.

hangsúlyozza, mennyire fontos szakmai támogatást biztosítani a nem hivatásos, elsősorban családtagok által biztosított gondozás terén ahhoz, hogy a gondozást végző hozzátartozók megszerezhessék a szükséges készségeket, ugyanakkor biztosítsák a megfelelő színvonalú gondozást. Ezenkívül tehermentesítési lehetőségekről (például rövid távú gondozást biztosító helyekről) kell gondoskodni, hogy a gondozást végző hozzátartozókat szükség esetén ideiglenesen tehermentesíteni lehessen;

37.

felkéri az uniós tagállamokat és az érintett helyi és regionális szintű szereplőket, hogy rendszeres időközönként végezzenek felméréseket az érintett népességcsoportok körében, hogy az annak keretében megfogalmazott vélemények és a változó álláspontok a szolgáltatások stratégiai fejlesztésének alapjául szolgálhassanak;

Ajánlások az Európai Bizottság számára

38.

kéri az Európai Bizottságot, hogy frissítse a tartós ápolási-gondozási szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi, 2012-ben kialakított európai minőségi keretrendszert, hogy lépést tartson a tartós ápolási-gondozási szolgáltatások legfrissebb fejleményeivel és a kapcsolódó készségigényekkel, illetve megkönnyítse a gondozók mobilitását. Azt javasolja ezért az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy vezessenek be egy európai minőségi védjegyet az „idős és ápolásra szoruló személyek gondozója” szakmai profilhoz kapcsolódóan, amely mind az intézményesített, mind az intézményen kívüli ápolás-gondozásra vonatkozna, az ilyen szolgáltatásokat nyújtó gondozók megfelelő kompetenciájának és képesítésének garantálása érdekében. A jelenlegi európai kontextusban közös referencianormákat szükséges rögzíteni egy, az egyes tagállamok igényeihez igazított, elismert minőségi tanúsítvány révén. Az RB hangsúlyozza, hogy a gondozottak jogait, valamint fizikai és mentális jóllétüket – ezen belül a magány megelőzését és az ellene való küzdelmet – továbbra is kiemelt prioritásként kell szem előtt tartani;

39.

azt ajánlja az Európai Bizottságnak és az uniós tagállamoknak, hogy a városok, a régiók és a szociális partnerek bevonásával vegyék fontolóra egy uniós stratégiának és a gondozók (ideértve a házi gondozókat is, akiknek a szolgáltatásait a hosszú távú gondozás részének kell tekinteni) közös szakmai definíciójának a meghatározását. Az egészségügyi és gondozói szakma tartós arculatváltásának előmozdítása érdekében e stratégiának többek között médiareklámok révén tájékoztatást is magában kell foglalnia;

40.

javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság vegye fontolóra javaslatok megfogalmazását a családtagok gondozóként való elismerésére és tényleges támogatására vonatkozóan;

41.

kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatot az adatok átfogó gyűjtésére és értékelésére szolgáló, a nagyrészt dokumentálatlan házi gondozásra is kiterjedő hatékony nyilvántartási rendszer létrehozására vonatkozóan azzal a céllal, hogy a tagállamok és a régiók számára szilárd alapot biztosítson a régiók közötti jövőbeli koordinációhoz;

42.

ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy, az ápolási-gondozási területen, valamint a közös programok – például az ápolást végző családok szociális gondozására vagy az őket támogató stratégiákra irányuló tervek – területén a szakmai tapasztalatok kölcsönös megosztására szolgáló és a bevált gyakorlatok bemutatására lehetőséget biztosító platformot;

43.

üdvözli a jelenlegi és a jövőbeli uniós strukturális alapok (a REACT-EU programmal kiegészített, 2014–2020 közötti időszakra szóló ESZA, illetve a 2021–2027 közötti időszakra szóló ESZA+) által kínált finanszírozási és támogatási lehetőségeket, valamint a 2021–2027 közötti időszakra szóló uniós egészségügyi cselekvési program által biztosított szinergiákat és kiegészítő jelleget, továbbá hangsúlyozza, hogy az ezek keretében finanszírozott intézkedéseket prioritásként kell kezelni;

44.

az egészségügyi és gondozási ágazatban mutatkozó szakemberhiány leküzdése érdekében támogatja a megfelelő költségvetési prioritások meghatározását és a költségvetési források célzott rendelkezésre bocsátását, különös tekintettel az Európai Bizottság európai szemeszter keretében kidolgozott munkaerőpiaci szakpolitikai menetrendjére. Az Európai Bizottságnak nyomon kell követnie ajánlásainak végrehajtását és hatékonyságát.

---

(1)  2020-ban az Unió lakosságának 20,6 %-a 65 éves vagy annál idősebb volt. Ez 3,0 százalékponttal haladta meg az egy évtizeddel korábbi értéket. Eurostat, 2021. 03. 16.: https://ec.europa.eu/eurostat/web/products-eurostat-news/-/ddn-20210316-1.

(2)  COM(2021) 50 final.

(3)  Az RB véleménye: A határon átnyúló egészségügyi ellátás biztosítása és jövőbeli kilátásai (COR-2019-04597).

(4)  COM(2021) 50 final.

(5)  COM(2021) 102 final.

(6)  Az RB véleménye: Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia (COR-2020-02016).

(7)  COM(2020) 241 final – Jelentés a demográfiai változások hatásairól.

(8)  COM(2021) 50 final.

(9)  OECD (2020), Who Cares? Attracting and Retaining Care Workers for the Elderly,

https://www.oecd.org/els/health-systems/who-cares-attracting-and-retaining-elderly-care-workers-92c0ef68-en.htm.

(10)  JRC121698 – JRC (2021), Health and long-term care workforce: demographic challenges and the potential contribution of migration and digital technology.

(11)  COM(2021) 50 final.

(12)  Az Európai Bizottság szerint az „ezüst gazdaság” az idősödő népességhez, illetve az 50 éven felüli népesség sajátos igényeihez kapcsolódó állami és fogyasztói kiadásokból fakadó gazdasági lehetőségek összességeként határozható meg.

(13)  JRC121698.

(14)  EIGE (2021), Gender inequalities in care and consequences for the labour market,

https://eige.europa.eu/publications/gender-inequalities-care-and-consequences-labour-market.

(15)  JRC121698.

(16)  Az RB Megfelelő minimálbérek az Európai Unióban című véleménye (COR-2020-05859).

(17)  Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság saját kezdeményezésű véleménye a következő tárgyban: A gondozottal együtt élő gondozók jogai (SOC/535 – EESC-2016-00941).