P9_TA(2020)0011

Burundi, különösen a véleménynyilvánítás szabadsága

Az Európai Parlament 2020. január 16-i állásfoglalása Burundiról, különösen a véleménynyilvánítás szabadságáról (2020/2502(RSP))

(2021/C 270/07)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i (1), a 2015. december 17-i (2), a 2017. január 19-i (3), a 2017. július 6-i (4) és a 2018. július 5-i (5) állásfoglalására,

—	tekintettel a Burundi Köztársaság 2019-es éves cselekvési programjának finanszírozásáról szóló, 2019. október 30-i bizottsági határozatra,

—	tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) egyes harmadik országoknak a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekhez történő csatlakozásáról szóló, az EU nevében tett, 2019. november 29-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ főtitkárának a burundi helyzetről szóló, 2017. február 23-i, 2018. január 25-i és 2019. október 24-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Burundival foglalkozó vizsgálóbizottságának 2019. szeptemberi jelentésére,

—	tekintettel az Európai Parlament 39 képviselője által aláírt, az Iwacu burundi hírszolgáltató újságíróinak szabadon bocsátására felszólító, 2019. december 9-i levélre,

—	tekintettel az alelnök/főképviselő által az emberi jogok világnapján az EU nevében tett 2019. december 10-i nyilatkozatra,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2015. november 12-i 2248. és 2016. július 29-i 2303. számú határozatára,

—	tekintettel az ENSZ burundi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottságának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához 2017. június 15-én benyújtott jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2017. március 13-i sajtónyilatkozatára,

—	tekintettel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról 2016. szeptember 20-án kiadott jelentésre,

—	tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó, 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

—	tekintettel az Afrikai Unió csúcstalálkozóján 2015. június 13-án Burundiról elfogadott nyilatkozatra,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság megbízatásának megújításáról szóló, 2017. szeptember 29-i 36/19. sz. határozatára,

—

tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre (6), a 2015. október 1-jei (KKBP) 2015/1763 (7) és a 2016. szeptember 29-i (KKBP) 2016/1745 (8), valamint a 2019. október 24-i (KKBP) 2019/1788 (9) tanácsi határozatra,

—	tekintettel az alelnök/főképviselőnek az Európai Unió nevében 2018. május 8-án tett nyilatkozatára Burundi helyzetéről az alkotmányos népszavazást megelőzően,

—	tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (a továbbiakban: AKCS-államok), másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

—	tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, melyet 1981. június 27-én fogadtak el és 1986. október 21-én lépett hatályba, és amelyet Burundi ratifikált,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra (10),

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a Human Rights Watch 2019. évi jelentésének Burundiról szóló szakaszára,

—	tekintettel a Riporterek Határok Nélkül által készített 2019. évi sajtószabadság-indexre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A.	mivel a 2015. évi burundi elnökválasztás zavargásokat váltott ki a lakosság körében, az ENSZ burundi választási megfigyelő missziója úgy ítélte meg, hogy a szavazati jog tényleges gyakorlásához szükséges alapvető feltételek súlyosan sérültek, és a választást az ellenzék bojkottálta;

mivel a független rádióállomások továbbra is zárva vannak, több tucat újságíró még mindig nem tud visszatérni az önként vállalt száműzetésből, és azok, akik az országban maradtak, továbbra is nehéznek találják a szabad munkavégzést gyakran a biztonsági erők zaklatása miatt, amit az el nem kötelezett médiának a nemzet ellenségeivel való azonosítását célzó hivatalos kommunikáció ösztönöz;

mivel a burundi helyzet továbbra is aggasztó, és a jelentések szerint számos esetben megsértették az alapvető polgári és politikai szabadságokat, miközben az emelkedő árak negatív hatással vannak a gazdasági és szociokulturális jogokra, például a megfelelő életszínvonalhoz való jogra, az oktatáshoz való jogra, a megfelelő élelemhez való jogra és arra, hogy senkinek ne kelljen éheznie, a nők jogaira, a munkához való jogra és a szakszervezeti jogokra;

mivel a Burundin belüli párbeszéden keresztüli politikai megoldás elérése tekintetében kialakult patthelyzet súlyosan veszélyezteti a 2020 májusára tervezett választások megtartását; mivel ezek a választások érdemi politikai párbeszéd hiányában tovább erősíthetik Burundi önkényuralomba való süllyedését; mivel a politikai mozgástér szűkülése és a békés, átlátható és hiteles választásokat elősegítő környezet kialakításának szükségessége közepette továbbra is bizonytalanság övezi valamennyi érdekelt fél részvételét a folyamatban;

mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának felhatalmazásával működő, Burundival foglalkozó vizsgálóbizottság (COIB) 2019. szeptember 4-i jelentésében kiemelte, hogy néhány hónappal a 2020-as elnökválasztás és parlamenti választások előtt a kormányzó CNDD-FDD párt ellenfelei félelemnek és megfélemlítésnek vannak kitéve, és miközben a feszültségek a 2019. májusi közvélemény-kutatás közeledtével fokozódtak, a helyi hatóságok és a kormányzó párt hírhedt ifjúsági csoportja, az Imbonerakure folytatja a politikai célú erőszakot és az emberi jogok súlyos megsértését; mivel annak ellenére, hogy a COIB többször is kérte az együttműködést, a burundi kormány megtagadta azt;

mivel az ENSZ burundi emberi jogi hivatalát, amely a burundi kormánnyal együtt dolgozott a békeépítésen, a biztonsági ágazat és az igazságügyi ágazat reformján, és hozzájárult az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos intézményi és civil társadalmi kapacitás kiépítéséhez, 2019 márciusában bezárták a burundi kormány nyomására, amely már 2016 októberében felfüggesztette a hivatallal való együttműködés valamennyi formáját;

mivel a Világbank becslése szerint Burundi gazdasági növekedése 2019-ben 1,8 % volt, szemben a 2018. évi 1,7 %-kal; mivel a 2019–2020 közötti időszakra vonatkozó teljes állami költségvetés 189,3 milliárd FBU (14,26 %) hiányt mutat, szemben a 2018–2019 közötti ugyanezen időszak 163,5 milliárd FBU-s hiányával; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint 2019. szeptember 30-án369 517 burundi menekült tartózkodott a szomszédos országokban; mivel 2017 szeptembere óta összesen 78 000 menekült tért vissza önkéntesen Burundiba; mivel 2019. február 28-ig130 562 burundi állampolgár vált belső menekültté;

mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet 2019-es globális sajtószabadsági indexén Burundit 180 országból a 159. helyre sorolta; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a szólásszabadság létfontosságú a szabad és tájékozottságon alapuló választások biztosításához; mivel a szabad, független és részrehajlástól mentes újságírás a szólásszabadsághoz való alapvető emberi jog kiterjesztését jelenti; mivel az állami ellenőrzés alatt álló hagyományos média, például a rádió és az újságok továbbra is meghatározó információforrásnak számítanak; mivel az információhoz való hozzáférés lehetővé tételéhez, a társadalmi és politikai stabilitás erősítéséhez és így a szabad, tájékozottságon alapuló és igazságos választások biztosításához szükséges a médiaműveltség, valamint az internethez és a közösségi médiához való hozzáférés megerősítése;

mivel Burundi a világ egyik legszegényebb országa, lakosságának 74,7 %-a szegénységben él, és a humán fejlettségi mutató alapján a 189 ország között a 185. helyen áll; mivel a burundi lakosság több mint 50 %-a krónikus élelmiszer-bizonytalanságban szenved, a lakosság közel fele 15 év alatti, és csak 2019-ben több mint nyolcmillió embert fertőzött meg a malária, és közülük 3 000 fő belehalt a betegségbe; mivel a szegénység, a rossz szociális szolgáltatások, a magas ifjúsági munkanélküliség és a lehetőségek hiánya továbbra is erőszakhoz vezet az országban;

J.	mivel Burundi Nemzetbiztonsági Tanácsa 2018. szeptember 27-én bejelentette a nemzetközi nem kormányzati szervezetek három hónapos felfüggesztését, ezáltal súlyosan akadályozva mintegy 130 nemzetközi nem kormányzati szervezet működését, amelyek közül néhány életmentő segítséget nyújtott;

K.	mivel 2019. július 18-én a kormány két rendeletet fogadott el, amelyek létrehozták a Burundiban működő nemzetközi nem kormányzati szervezetek minisztériumközi monitoring- és értékelési bizottságát;

mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) 2019. február 28-i burundi bezárása óta a kormány nem ismeri el az emberi jogok megsértését, és nem mutatott elkötelezettséget a hivatallal való együttműködés bármilyen formájának fenntartása iránt; mivel jelenleg a COIB az egyetlen független nemzetközi mechanizmus a Burundiban elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálására;

M.	mivel a burundi hatóságok továbbra is teljes mértékben és szisztematikusan elutasítják a COIB munkáját, és a COIB-ot politikailag elfogultnak vélve megtagadják tőle az országba való belépést, de nem szolgáltattak bizonyítékot vádjaik alátámasztására;

N.	mivel 2017 októberében Burundi kilépett a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútumból; mivel a nemzetközi közösség arra irányuló felhívása ellenére, hogy a Római Statútumhoz való újbóli csatlakozás érdekében indítson eljárást, a burundi kormány nem tett lépéseket;

mivel Tanzánia és Burundi 2019-ben megállapodást írt alá arról, hogy a Tanzániában tartózkodó 180 000 burundi menekültet – önkéntes vagy nem önkéntes alapon – 2019. december 31-ig visszaküldik származási országukba; mivel 2019 augusztusában az UNHCR arról számolt be, hogy a burundi körülmények nem kedveznek a visszatérések előmozdításának, mivel a visszatérők az emberi jogi visszaélések fő célpontjai közé tartoznak;

mivel Burundi ügyésze 2019. december 30-án 15 év börtönbüntetést kért az Iwacu Sajtócsoport négy újságírójával, Christine Kamikazival, Agnès Ndirubusával, Térence Mpozenzival, Egide Harerimanaval és sofőrjükkel, Adolphe Masabarakizával szemben, akiket 2019. október 22-én a Bubanza tartománybeli Musigati községben tartóztattak le, miközben a lázadók és a kormányerők közötti összecsapásokról tudósítottak Burundi észak-nyugati részében, és az állam belső biztonságát aláásó összeesküvéssel vádolták meg őket;

Q.	mivel az Iwacu tudósítója, Jean Bigirimana 2016. július 22. óta eltűnt, és értesülések szerint utoljára a Bujumbura fővárostól 45 km-re keletre lévő Muramvyában látták a Nemzeti Hírszerző Szolgálat (SNR) tagjainak őrizetében; mivel a burundi hatóságok sosem mondtak semmit eltűnéséről;

R.	Mivel 2015. október 13-án Christophe Nkezabahizi újságírót, feleségét és két gyermekét bujumburai otthonukban meggyilkolták; mivel a hatóságok nem tettek valódi erőfeszítéseket ezen erőszakos bűncselekmény kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

mivel Burundi alkotmányának 31. cikke garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, beleértve a sajtószabadságot is; mivel Burundi részes fele az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának is, amely minden burundi állampolgár számára biztosítja az információk fogadásához és terjesztéséhez való jogot; mivel a burundi kormány feladata a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságának előmozdítása és védelme a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában (ICCPR) foglaltak szerint, amelynek Burundi részes állama;

mivel a civil társadalom és a média mozgástere az elmúlt években sokkal korlátozottabbá vált, és számos civil társadalmi aktivista és független újságíró továbbra is száműzetésben van; mivel a Burundiban maradók közül sokat megfélemlítenek, fogva tartanak vagy bíróság elé állítanak koholt vádak alapján;

mivel a kormány és a kormányzó párt ifjúsági szárnyának (Imbonerakure) tagjai nemzeti kampányt indítottak, hogy „önkéntes” hozzájárulásokat gyűjtsenek a lakosságtól a 2020-as választások finanszírozásához; mivel a Human Rights Watch 2019. december 6-i jelentése megállapította, hogy e célból az Imbonerakure tagjai és a helyi önkormányzati tisztviselők gyakran erőszakot és megfélemlítést alkalmaztak, korlátozták a mozgást és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést, és megverték azokat, akik nem működtek együtt;

mivel Germain Rukuki emberi jogi aktivistát, aki a kínzás eltörléséért fellépő keresztény mozgalom (ACAT) tagja, 2019 áprilisában 32 év börtönbüntetésre ítélték lázadás és az állambiztonság veszélyeztetésének vádjával, valamint egy felkelésben való részvétel és az államfő elleni támadások miatt; mivel 2018 augusztusában Nestor Nibitanga aktivistát, az emberi jogok és a fogva tartott személyek védelmével foglalkozó egyesület (APRODH) megfigyelőjét öt év börtönbüntetésre ítélték az állambiztonság veszélyeztetése miatt;

mivel a BBC-t és az amerikai hangot (VOA) 2019 májusa óta nem sugározhatják Burundiban, amikor engedélyeiket eredetileg hat hónapra felfüggesztették, amint arról akkoriban az újságírók védelmével foglalkozó bizottság beszámolt; mivel 2019. március 29-én Burundi médiaszabályozója, a Nemzeti Kommunikációs Tanács (CNC) bejelentette, hogy visszavonta a BBC működési engedélyét, és megújította a VOA felfüggesztését; mivel a CNC minden burundi újságírót eltiltott attól, hogy a BBC vagy a VOA által „közvetlenül vagy közvetve leadható információkat nyújtson”;

X.	mivel a Tanács 2019. október 24-én úgy határozott, hogy 2020. október 24-ig megújítja az EU által Burundival szemben bevezetett korlátozó intézkedéseket;

Y.	mivel ezek az intézkedések utazási tilalmat és a pénzeszközök befagyasztását foglalják magukban négy olyan személy esetében, akik az EU megítélése szerint tetteikkel veszélyeztetik a demokráciát, illetve akadályozzák a jelenlegi válság politikai rendezését Burundiban;

mivel folyamatosan elakadtak a Kelet-afrikai Közösség (EAC) arra irányuló erőfeszítései, hogy közvetített megoldást találjon az elnök 2015-ben hozott azon döntése által kiváltott politikai válságra, hogy harmadszor is jelölteti magát; mivel Pierre Nkurunziza elnök több alkalommal megismételte, hogy nem szándékozik újabb mandátumot betölteni, de a kormányzó pártnak még ki kell jelölnie a következő elnökválasztáson indítandó jelöltjét;

határozottan elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának jelenlegi burundi korlátozását, beleértve a polgári szabadságjogok szélesebb körű korlátozását, az emberi jogok széles körű megsértését, az újságírók megfélemlítését és önkényes letartóztatását, valamint a burundi média számára a félelem légkörét erősítő, a jelentéstételt megnehezítő és a megfelelő tudósítást akadályozó műsorszolgáltatási tilalmakat, különösen a 2020-as választásokat megelőzően;

továbbra is mélységesen aggasztja a burundi emberi jogi helyzet, amely aláássa a megbékélésre, a békére és az igazságszolgáltatásra irányuló kezdeményezéseket, és különösen az önkényes letartóztatások és a bírósági eljárás nélküli kivégzések;

mélységesen elítéli az emberi jogi helyzet folyamatos romlását az országban, különösen az ellenzék tényleges és feltételezett támogatói, köztük a külföldről visszatérő burundiak esetében; emlékeztet arra, hogy Burundit köti a Cotonoui Megállapodás emberi jogi záradéka; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg ezt a visszaélésszerű tendenciát, és tartsák be az ország emberi jogi kötelezettségeit, beleértve az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában és a kormány által ratifikált egyéb nemzetközi mechanizmusokban foglaltakat;

emlékezteti Burundi kormányát, hogy a választások inkluzív, hiteles, békés és átlátható módon való megrendezésének feltételei magukban foglalják a véleménynyilvánítás szabadságát, az információkhoz való hozzáférést, a sajtószabadságot, a médiaszabadságot és egy olyan szabad térség meglétét, ahol az emberijog-védők megfélemlítés és megtorlástól való félelem nélkül felszólalhatnak; ezért sürgeti a burundi hatóságokat, hogy szüntessék meg azokat az intézkedéseket, amelyek korlátozzák vagy akadályozzák a civil társadalom munkáját, és amelyek korlátozzák a független hagyományos és modern médiához való hozzáférést és annak szabadságát;

felhívja a burundi hatóságokat, hogy ejtsék a vádakat, és haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon a közelmúltban bebörtönzött Iwacu újságírókat és mindazokat, akiket alapvető jogaik gyakorlása miatt tartóztattak le;

hangsúlyozza a civil társadalom és az újságírók alapvető szerepét a demokratikus társadalomban, különösen a közelgő választásokkal összefüggésben, és felhívja a hatóságokat, hogy vessenek véget az újságírók, az emberi jogi aktivisták és az ellenzék tagjai megfélemlítésének, zaklatásának és önkényes letartóztatásának; felhívja továbbá a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé az emberi jogi aktivisták és újságírók számára, hogy akadályoztatás nélkül végezzék el az emberi jogi visszaélések kivizsgálására és bejelentésére vonatkozó törvényes feladataikat;

mély aggodalommal veszi tudomásul a Burundiból és a szomszédos országokból érkező belső menekültek növekvő számát; felszólítja az EU-t, hogy növelje a pénzügyi támogatást és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült vagy menekült burundiaknak nyújtott humanitárius segélyt;

felhívja a burundi hatóságokat, hogy vessenek véget a polgárok zsarolásának, és biztosítsák, hogy senkit ne lehessen megakadályozni a közjavakhoz és -szolgáltatásokhoz – például egészségügyi ellátáshoz, élelmiszerhez, vízhez és oktatáshoz – való hozzáférésben, valamint tegyék lehetővé a humanitárius szereplők számára, hogy függetlenül működhessenek és a legsürgetőbb szükségletek kielégítésére irányuló kötelezettség alapján nyújthassanak segítséget;

hangsúlyozza, hogy a hiteles választások lehetővé tétele érdekében jelentős előrelépésre van szükség a politikai és emberi jogi helyzet terén, különösen az olyan alapvető szabadságok tekintetében, mint a véleménynyilvánítás szabadsága, a sajtószabadság, az egyesülési és gyülekezési szabadság, valamint a megbékélés terén; felszólítja a burundi kormányt annak biztosítására, hogy e jogok megsértésének eseteit pártatlanul vizsgálják ki, és a nemzetközi normáknak megfelelő perek során vonják felelősségre az elkövetőket;

10.

sürgeti a hatóságokat, hogy folytassanak alapos és átlátható vizsgálatokat annak érdekében, hogy tisztességes és hiteles eljárásokban bíróság elé állítsák a gyilkosságok, eltűnések, zsarolások, verések, önkényes letartóztatások, fenyegetések, zaklatások vagy más típusú visszaélések valamennyi feltételezett elkövetőjét; komoly aggodalmának ad hangot az Imbonerakure által elkövetett emberi jogi jogsértések elkövetőinek büntetlensége miatt; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy indítsanak független vizsgálatot a 2016. július 22. óta eltűnt Jean Bigirimana, valamint a feleségével és két gyermekével együtt 2015. október 13-án meggyilkolt Christophe Nkezabahzi újságírók eltűnése ügyében;

11.

elismeri a régió, nevezetesen a Kelet-afrikai Közösség és az Afrikai Unió (AU) kulcsfontosságú szerepét a burundi politikai válság fenntartható megoldásának biztosításában, és hangsúlyozza, hogy aktívabb megközelítésre és fokozott erőfeszítésekre van szükség a válság megszüntetése és a burundi lakosság védelme, valamint a további regionális eszkaláció elkerülése érdekében; felszólítja az AU-t, hogy sürgősen küldjön emberi jogi megfigyelőket Burundiba, és biztosítsa, hogy megbízatásuk teljesítése érdekében akadálytalanul beléphessenek az egész országba;

12.

sajnálatának ad hangot amiatt, hogy holtpontra jutott az arushai megállapodás végrehajtása, és sürgeti a megállapodások kezeseit, hogy törekedjenek a megbékélésre; kifejezi elkötelezettségét a Burundin belüli párbeszéd iránt; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy támogassa a Kelet-afrikai Közösséget a Burundin belüli párbeszéd elősegítésében; sürgeti a burundi párbeszéd valamennyi résztvevőjét, hogy konstruktívan működjenek együtt, és tegyék lehetővé az ellenzék, az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek akadálytalan részvételét;

13.

sürgeti Burundit, hogy térjen vissza a regionális és nemzetközi közösségi találkozók napirendjére, hogy kompromisszumot érjen el a meglévő határozatok ENSZ- és AU-szinten történő végrehajtására vonatkozóan, nevezetesen: az 2303. sz. határozat végrehajtása; az egyetértési megállapodás aláírása az AU megfigyelőivel; az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával (OHCHR) való együttműködés folytatása;

14.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Burundi továbbra sem hajlandó együttműködni az ENSZ vizsgálóbizottságával, és hozzájárulni az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala helyi képviselete tevékenységeinek folytatásához;

15.

felhívja az ENSZ-t, hogy folytassa az emberi jogok és a humanitárius jog állítólagos megsértésének pártatlan kivizsgálását, beleértve az állami szereplők által elkövetett jogsértéseket és az Imbonerakure ifjúsági liga ügyét, és a felelősöket vonja megfelelő büntetőeljárás alá; hangsúlyozza, hogy a bűnözőket és a gyilkosokat – bármelyik csoporthoz is tartoznak – bíróság elé kell állítani, és megfelelő jogorvoslatot kell biztosítani a Burundiban elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések áldozatai és túlélői számára;

16.

sürgeti az uniós tagállamokat, hogy nyújtsanak rugalmas és közvetlen pénzügyi támogatást a civil társadalmi és médiaszervezeteknek, köztük a női szervezeteknek, amelyek még mindig a helyszínen tevékenykednek, de a száműzetésben lévőknek is, különösen azoknak, amelyek a politikai, polgári, gazdasági, szociális és médiajogok előmozdításán és védelmén dolgoznak;

17.

felszólítja az EU-t és az uniós tagállamok burundi diplomatáit, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes körű végrehajtását, többek között azáltal, hogy részt vesznek valamennyi burundi újságíró, politikai fogoly és emberijog-védő, különösen az Iwacu újságíróinak tárgyalásain, valamint meglátogatják a börtönben lévő emberijog-védőket, aktivistákat és újságírókat;

18.

felszólít az EU célzott szankcióinak kiterjesztésére, és sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be saját célzott szankciókat, többek között utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását azon személyekkel szemben, akik Burundiban az emberi jogok jelenlegi súlyos megsértéséért felelősek; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy sürgősen készítse el az emberi jogi jogsértések kiterveléséért, megszervezéséért és végrehajtásáért felelős személyek kibővített listáját azzal a céllal, hogy felvegyék azokat azon burundi tisztviselők listájára, akikre már uniós szankciók vonatkoznak;

19.

mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Burundi nem hozott intézkedést a Római Statútumba való újbóli belépés érdekében; sürgeti a burundi kormányt, hogy haladéktalanul kezdje meg ezt az eljárást; felszólítja az EU-t, hogy támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróság minden erőfeszítését a Burundiban elkövetett bűncselekmények kivizsgálása és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében;

20.

sajnálatát fejezi ki a burundi menekültválság folyamatos alulfinanszírozottsága miatt, ami súlyos hatással van a menekültek biztonságára és jólétére; felhívja a nemzetközi közösséget és a humanitárius ügynökségeket, hogy növeljék támogatásukat mindazok számára, akik jelenleg menekültek vagy lakóhelyük elhagyására kényszerültek a konfliktus miatt; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Nemzetközi Vizsgálóbizottságának ajánlásával összhangban adjanak menekültstátuszt a burundi menedékkérőknek, és szorosan kövessék nyomon a burundi helyzetet a 2020-as választásokkal kapcsolatban;

21.

mélységes aggodalmának ad hangot azon jelentések miatt, amelyek szerint a burundi menekültekre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy a 2020-as választások előtt térjenek vissza haza; felhívja a régió kormányait annak biztosítására, hogy a menekültek visszatérése önkéntes alapon, megalapozott döntések alapján, biztonságosan és méltósággal történjen; emlékeztet arra, hogy az UNHCR úgy véli, hogy a biztonságos, méltóságteljes és önkéntes visszatérés feltételei nem teljesülnek;

22.

felhívja a burundi kormányt, hogy tegye lehetővé a száműzetésben lévő politikai ellenfelek számára, hogy megfélemlítés, letartóztatás vagy erőszak nélkül szabadon visszatérjenek és kampányt folytassanak, valamint hogy a külső megfigyelők megfigyelhessék a választások előkészítését, valamint a szavazást és a szavazatszámlálást;

23.

megismétli, hogy az arushai megállapodással és Burundi alkotmányával összhangban, nemzetközi közvetítés mellett folytatott inkluzív politikai párbeszéd továbbra is az egyetlen módja a tartós béke biztosításának Burundiban; ezért felhívja a Kelet-afrikai Közösséget mint a Burundin belüli párbeszéd kulcsfontosságú szereplőjét, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a burundi kormány határozottan és haladéktalanul részt vegyen a jelenlegi válság békés és tartós megoldását célzó inkluzív párbeszédben;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Burundi Köztársaság elnökének, a burundi parlament elnökének, az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL C 265., 2017.8.11., 137. o.

(2) HL C 399., 2017.11.24., 190. o.

(3) HL C 242., 2018.7.10., 10. o.

(4) HL C 334., 2018.9.19., 146. o.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0305.

(6) HL L 257., 2015.10.2., 1. o.

(7) HL L 257., 2015.10.2., 37. o.

(8) HL L 264., 2016.9.30., 29. o.

(9) HL L 272., 2019.10.25., 147. o.

(10) HL L 73., 2016.3.18., 90. o.