EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.11.19.

COM(2020) 741 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A tengeri megújuló energiában rejlő lehetőségeknek a klímasemleges jövő érdekében való kiaknázását célzó uniós stratégia

{SWD(2020) 273 final}

1.Tengeri megújuló energia a klímasemleges Európáért

A világ első tengeri szélerőműparkját 1991-ben építették fel a Dánia déli partjai mentén fekvő Vindebyben. Akkoriban nem sokan gondolták, hogy ez valaha több lehet, mint pusztán egy demonstrációs projekt 1 . Mostanra, 30 évvel később azonban a tengeri szélenergia kiforrott, nagyszabású technológiává vált, amely világszerte emberek milliói számára biztosít energiát. Az új létesítmények jelentős kapacitástényezőkkel rendelkeznek, és költségeik az elmúlt 10 évben folyamatosan csökkentek.

Napjainkban a tengeri szélenergia tiszta villamos energiát termel, amely felveszi a versenyt a meglévő, fosszilis tüzelőanyagokra épülő technológiával, és néha még olcsóbb is annál. Ez Európa vitathatatlan technológiai és ipari vezető szerepének története: az európai laboratóriumok és ágazatok gyors ütemben fejlesztenek különféle, a tengerek erejét zöld villamos energia előállítására felhasználó technológiákat, az úszó tengeri szélerőművektől 2 kezdve az olyan óceánenergia-technológiákon át, mint például a hullám- és az árapály-technológia 3 , az úszó fotovoltaikus létesítményekig és az algák bioüzemanyagok előállítására történő felhasználásáig.

A tengeri megújuló energiaforrások terén Európa az elsőként cselekvők lépéselőnyével rendelkezik, melynek alapját az Európai Unió tengerei – az Északi-tenger, a Balti-tenger, a Földközi-tenger, az Atlanti-óceán és a Fekete-tenger, továbbá az EU legkülső régióit 4 , valamint a tengerentúli országokat és területeket körülvevő tengerek – által kínált hatalmas potenciál jelenti. E technológiai és fizikai potenciál kiaknázása elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa elérje a szén-dioxid-kibocsátás 2030-ig való csökkentésére vonatkozó célkitűzéseit, és 2050-ig klímasemlegessé váljon.

Az európai zöld megállapodásról szóló közlemény teljes mértékben felismerte ezt a lehetőséget, amely hozzájárulhat a modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdaság kialakításához. A 2030-as éghajlat-politikai célterv meghatározta, miért szükséges és hogyan lehet biztosítani, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal csökkenjen. E cél eléréséhez fejleszteni kell a tengeri szélenergia-ágazatot, melyhez a becslések szerint az európai tengeri térség kevesebb mint 3 %-ára van szükség, ezért ez a lépés összeegyeztethető lehet az uniós biodiverzitási stratégia célkitűzéseivel 5 .

Európának kiváló lehetősége van arra, hogy felgyorsítsa a megújuló energia előállítását 6 , előmozdítsa a villamos energia szélesebb körű közvetlen felhasználását, és támogassa a hidrogén és szintetikus üzemanyagok, valamint más dekarbonizált gázok felhasználásán alapuló közvetett villamosítást – ahogyan azt az energiarendszer integrációjára vonatkozó stratégia 7 és a hidrogénstratégia 8 is mutatja. Az EU hidrogénstratégiája azt a célt tűzte ki, hogy az EU-ban 2030-ra 40 GW legyen a megújuló energiával kapcsolatos elektrolíziskapacitás. A tengeri megújuló energia a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező megújulóenergia-technológiák közé tartozik. A mai 12 GW telepített tengeri szélenergia-termelő kapacitásból kiindulva a Bizottság megítélése szerint reális és megvalósítható az a célkitűzés, hogy 2030-ra legalább 60 GW tengeri szélenergia-, és legalább 1 GW óceánenergia-kapacitás 9 kerüljön kiépítésre, 2050-re pedig 300 GW-ra 10 , illetve 40 GW-ra 11 nőjön a telepített kapacitás. E célkitűzések elérése jelentős előnyöket biztosítana a villamosenergia-termelés dekarbonizációja tekintetében, lehetővé tenné azon ágazatok megújuló hidrogénnel való dekarbonizációját, amelyek esetében a kibocsátás nehezen csökkenthető, valamint jelentős előnyökkel járna a munkahelyteremtés és a növekedés terén is. Mindez elősegítené a COVID-19 utáni helyreállítást és vezető szerephez juttatná az EU-t a tiszta energiák terén, közelebb hozva az uniós klímasemlegességi és szennyezőanyag-mentességi célok teljesülését. A 300 GW-os tengeri szélenergia-termelési és a 40 GW-os óceánenergia-termelési kiépített kapacitás 2050-ig történő elérésével az ágazat mérete kevesebb mint 30 év alatt olyan jelentős mértékben növekedne, amelyet az egyéb energetikai technológiák múltbéli fejlődése ez idáig nem tett lehetővé. Mindez azt jelenti, hogy 2050-ig a tengeri megújuló energia kapacitását a majdnem a 30-szorosára kell növelni – ehhez pedig a becslések szerint akár 800 milliárd EUR összegű beruházásra is szükség lehet 12 .

A technológiai fejlődés, az árak alakulása és a piaci erők az elkövetkező években is támogatni fogják a tengeri megújuló energiaforrások térnyerését. Mindazonáltal ilyen mértékű ütemváltás eléréséhez számos akadályt le kell küzdeni, és biztosítani kell, hogy az ellátási lánc valamennyi szereplője felgyorsíthassa és fenntarthassa a telepítési ütem növekedését. Szükség lesz az EU és a tagállamok kormányainak nagyobb mértékű bevonására, mivel a jelenlegi szakpolitikák mellett az aktuális és a tervezett telepítési kapacitás 2050-re csak megközelítőleg 90 GW-ot 13 eredményezne.

A sebességváltás érdekében az EU-nak és a tagállamoknak olyan hosszú távú keretet kell biztosítaniuk a vállalkozások és a befektetők számára, amely elősegíti a tengeri létesítmények és a tengeri területek egyéb felhasználásai közötti hatékony együttműködést, hozzájárul a környezet és a biológiai sokféleség védelméhez, lehetővé teszi a halászati közösségek gyarapodását, hozzájárul a munkahelyek teremtéséhez, elősegíti a hálózati infrastruktúra fejlesztését 14 , javítja a határokon átnyúló együttműködést és koordinációt, biztosítja, hogy a kutatásfinanszírozást a nem kiforrott technológiák fejlesztésére és alkalmazására fordítsák, valamint előmozdítja az EU teljes ellátási láncának és iparágának versenyképességét és ellenálló képességét. A digitális technológiáknak kulcsfontosságú támogató szerepet kell betölteniük, és úgy kell elsegíteniük a tengeri energiatermelés fejlesztésének és a szélesebb körű energiarendszerekbe való integrálásának felgyorsítását, hogy közben minimálisra csökkentik a környezeti hatásokat, valamint gondoskodnak a precizitásról, a hatékonyságról és a fejlett adatfeldolgozásról, továbbá mesterséges intelligencián alapuló megoldásokat biztosítanak.

Ez a közlemény egy olyan uniós stratégiát javasol, amelynek célja, hogy a tengeri megújuló energia 2050-re Európa energiarendszerének központi elemét képezze. Ehhez a különböző helyzetekre szabott, diverzifikált megközelítés szükséges. A stratégia tehát általános támogató keretet biztosít, amely egyrészről foglalkozik az összes tengeri technológiára és tengeri medencére jellemző akadályokkal és kihívásokkal, ugyanakkor konkrét, az egyes technológiák eltérő fejlettségi szintjéhez és a regionális környezethez igazodó szakpolitikai megoldásokat is meghatároz. Európában minden tengeri medence különböző, és az egyedi geológiai adottságok, valamint a tengeri megújuló energia fejlesztésének sajátos szakaszai miatt más és más potenciállal rendelkezik. Ezért tehát különböző technológiák lesznek alkalmasak a különböző tengeri medencékbe történő telepítésre.

Tekintettel a tengeri megújulóenergia-projektek hosszú (akár 10 éves) átfutási idejére, ez a stratégia egy sorsdöntő fordulóponton határozza meg azt a stratégiai irányt és a kapcsolódó feltételeket, amelyekkel biztosítható, hogy a tengeri megújulóenergia-technológiák változást hozhassanak a 2030-ra és 2050-re kitűzött éghajlat-politikai célkitűzéseink elérésében. Ezzel egy időben a NextGenerationEU helyreállítási alapja egyedülálló lehetőséget kínál az állami tőkének a tengeri megújuló energiába való magánberuházások COVID-19 által okozott visszaesésével kapcsolatos kockázat ellensúlyozása érdekében történő mozgósítására.

Ezzel a stratégiával együtt a Bizottság egy kísérő szolgálati munkadokumentumot is előterjeszt, amely iránymutatást nyújt a villamosenergia-piaci intézkedésekre vonatkozóan.

2.A tengeri megújulóenergia-technológiák kilátásai

A „tengeri megújulóenergia-technológia” kifejezés számos különböző, eltérő fejlettségi szinten álló tisztaenergia-technológiát foglal magában. Az európai vizeken jelenleg kereskedelmi léptékű, tengerfenékre rögzített szélturbinákkal kapcsolatos nagy méretű projektek működnek, de más technológiák is kezdenek felzárkózni. Egyes tagállamok nagyléptékű kereskedelmi úszó szélenerőmű-projekteket jelentettek be, az óceánenergia pedig kezd olyan fejlettségi szintet elérni, amely már vonzóvá teszi azt a jövőbeli alkalmazások tekintetében.

Forrás: Közös Kutatóközpont (JRC)

Az EU globális vezető a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos tengeri technológiák és iparágak terén. Európa tengeri szélenergia-ágazata az elsőként cselekvők lépéselőnyével rendelkezik a tengerfenékre rögzített szélturbinák alkalmazása terén, és erős hazai piacot mondhat magáénak, hiszen 2019-ben az európai telepített tengeri kapacitás 93 %-át Európában állították elő 15 . Az EU-27 tengeriszélerőmű-piaca a kumulált telepített kapacitás tekintetében a globális piac 42 %-át (12 GW) teszi ki, melyet az Egyesült Királyság (9,7 GW) és Kína (6,8 GW) követ. Az európai vállalatok kulcsfontosságú szereplők a tengeri szélenergia globális piacán 16 , bár egyre nagyobb versennyel szembesülnek az ázsiai vállalatok részéről. A tengeri szélenergia globális fajlagos energiatermelési költsége (LCOE) 10 év alatt 44 %-kal csökkent, 2019-re elérve a 45–79 EUR/MWh szintet.

Az uniós megújulóenergia-ágazatok szerepe az úszó tengeri szélerőművek terén is jelentős. Jelenleg több, úszó tengeri szélerőművekre vonatkozó terv is létezik és/vagy áll kidolgozás alatt, amelyek közül jelenleg egylőre egyik sem élvez elsőbbséget. 2024-ig összesen 150 MW teljesítményű lebegő tengeri szélturbina üzembe helyezése várható. Ahhoz, hogy a piac akkora méretet érjen el, amely már a költségek csökkenését eredményezheti, ambiciózusabb célokra és világosabb keretekre van szükség: nagyobb kapacitás kiépítése esetén 2030-ra az LCOE akár 100 EUR/MWh-nál alacsonyabb szintet is elérhet.

Az uniós iparág világviszonylatban is vezető szerepet tölt be az óceánenergetikai technológiák – főként a hullám- és árapály-technológiák – fejlesztésében. Az uniós vállalkozások az árapályenergia területén a szabadalmak 66 %-át, a hullámenergia terén pedig a szabadalmak 44 %-át birtokolják, és a globális óceánenergia-kapacitás 70 %-át is az EU-27-ben működő vállalatok fejlesztették ki. Jelenleg világszerte minden projekt uniós technológiát alkalmaz. Az óceánenergia-technológiák viszonylag stabilak és kiszámíthatók, ezért jól kiegészíthetik a szél- és a fotovoltaikus napenergiát. Jelenleg nincs olyan konkrét óceánenergia-technológia, amely elsőbbséget élvezne, és az ágazat a fejlesztés és a demonstráció terén elért haladás ellenére továbbra is nehezen tud uniós piacot kialakítani. Az óceáni technológiák azonban 2030-tól kezdve jelentős mértékben támogathatják majd Európa energiarendszerét és -iparát, különösen a hálózati stabilitás elősegítésével, valamint az uniós szigetek dekarbonizációjában játszott döntő szerepükkel. Bár jelenleg jelentős költségcsökkentésre lenne szükség ahhoz, hogy az árapály- és hullámenergia-technológia kiaknázhassa az energiaszerkezeten belüli potenciálját, az ágazat 2015 óta már 40 %-kal, a vártnál gyorsabban csökkentette a költségeit. A kereskedelmi méret 2030-ra történő eléréséhez elengedhetetlen, de kivitelezhető lépés lenne a tervezett 100 MW-os kísérleti erőmű-projektek 2025-ig történő megvalósítása.

Más technológiák még a fejlődés korai szakaszában tartanak, de ígéretesnek tűnnek: ilyenek az algaalapú bioüzemanyagok (biodízel, biogáz és bioetanol), az óceáni termikusenergia-átalakítás (OTEC) és az úszó fotovoltaikus létesítmények (melyeket a szárazfölddel körülvett vizeken már éles üzemben alkalmaznak, de a tengeren egyelőre főként a kutatási és demonstrációs szakaszban üzemeltetik őket, mindössze 17 kW telepített kapacitással).

Az EU tengeri megújulóenergia-technológiai ágazata

A szélturbina-gyártók, a tornyok és az alapzatok építésére szakosodott vállalatok, a kábelek szállítói és a vízi járművek üzemeltetői mind-mind az egész ágazatra kiterjedő ellátási lánc részét képezik. Az ágazat több száz gazdasági szereplőt foglal magában, amelyek között számos alkatrész-beszállító, munkavállalók, mérnökök és tudósok ezreit foglalkoztató kkv található. Jelenleg összesen 62 000 fő dolgozik a tengeriszélenergia-ágazatban 17 és mintegy 2 500 fő az óceánenergetikai ágazatban 18 . A tengeri megújulóenergia-technológiai ágazat a hozzáadott érték, a munkatermelékenység és a foglalkoztatás növelése tekintetében felülmúlja a hagyományos energiaágazatot, és az elkövetkező években jelentős mértékben hozzájárulhat az EU GDP-jének növekedéséhez.

A tengeri megújuló energia fejlesztése igazi európai sikertörténet. Bár a tengeri megújuló energiát termelő létesítmények még mindig csupán néhány tengeri medencében összpontosulnak, az azokat támogató ipari tevékenységet számos, az Unió különböző – szárazföldi és tengerparttal nem rendelkező – tagállamaiban és régióiban működő vállalkozás látja el. Szélturbina-alkatrészeket gyártanak például Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, valamint Spanyolország, Franciaország, Németország és Lengyelország szárazföldi régióiban is 19 .

A szárazföldi és tengeri szélenergia hasznosításához szükséges alkatrészeket gyártó létesítmények Európában (2020. júliusi frissítés) 20

3.AZ UNIÓ TENGERI MEDENCÉI: A TENGERI MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK HASZNOSÍTÁSÁBAN REJLŐ ÓRIÁSI ÉS SOKSZÍNŰ LEHETŐSÉGEK

A világon az EU rendelkezik a legnagyobb tengeri területtel, tengeri medencéi sokféleségének és egymást kiegészítő jellegének köszönhetően pedig egyedülálló lehetősége adódik a tengeri megújuló energiaforrások fejlesztésére.

Egyes tengeri medencékben a közelmúltban erősödött a regionális együttműködés; az északi tengerek melletti országok energetikai együttműködése (NSEC) 21 kiváló példaként és referenciapontként szolgál más tagállamok számára, amelyek készek teljes mértékben kiaknázni a tengeri megújuló energiaforrásokban rejlő lehetőségeket. A tengeri megújuló energia jelenleg Európa-szerte kiemelt prioritás, ezért a regionális szintű együttműködések ma már valamennyi tengeri medencére és tagállamra kiterjesztésre kerülnek. Ebben az összefüggésben rendkívüli a balti energiapiacok összekapcsolási tervében (BEMIP), valamint a Délnyugat-Európa összekapcsolásával és a közép- és délkelet-európai energetikai összeköttetésekkel (CESEC) foglalkozó magas szintű munkacsoportban folyó munka jelentősége. A 2020 júniusában aláírt spliti megállapodás 22 a szigetek energetikai átállásának megvalósítására irányuló munka keretében elsősorban a tengeri megújuló energiára összpontosított.

A tengeri szélenergia műszaki potenciálja az EU-27 tagállamai számára hozzáférhető tengermedencékben (JRC ENSPRESO 2019) 23

Sekély vizeinek, valamint a hullám- és az árapály-energia helyi potenciáljának köszönhetően az Északi-tenger jelentős és változatos lehetőségeket rejt magában a tengeri szélenergia vonatkozásában. Az Északi-tenger jelenleg a világ vezető régiója a tengeri szélenergia területén kiépített kapacitások és szakértelem terén. Az NSEC-nek köszönhetően szilárd politikai és kormányzási alapokon áll, emellett olyan szervezetek szakértelmére támaszkodhat, mint például az Atlanti-óceán északkeleti részén található tengeri környezet védelme érdekében folytatott együttműködés céljából 15 ország kormányát és az EU-t tömörítő OSPAR-egyezmény 24 .

A Balti-tenger szintén jelentős természeti lehetőségeket rejt magában a tengeri szélenergia 25 és a hullámenergia tekintetében. E potenciál kiaknázása érdekében az országok szorosabb együttműködést kezdtek kialakítani, többek között a balti energiapiacok összekapcsolási tervével (BEMIP) foglalkozó magas szintű munkacsoport 26 , a „Jövőképek és stratégiák a Balti-tenger térségében” (VASAB) kezdeményezés, a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság, a Helsinki Bizottság (HELCOM) és a balti-tengeri stratégia keretében. 27  

Az Atlanti-óceán uniós vizei komoly lehetőségeket rejtenek mind a tengerfenéken rögzített, mind az úszó tengeri szélenerőmű-technológia terén, továbbá jó lehetőségeket kínálnak a hullám- és árapály-energia tekintetében is. A tagállamok a telepített és a hálózatba kapcsolt berendezésekkel kapcsolatos többéves tapasztalataikra, valamint világelső tesztközpont-hálózatukra alapozva demonstrációs projektek komoly sorát dolgozzák ki. Az atlanti régióra vonatkozó európai stratégia és a 2020-ban felülvizsgált, az atlanti térségre vonatkozó cselekvési terv 28 stratégiai együttműködési területként jelöli meg a tengeri megújuló energiát. Franciaország, Spanyolország és Portugália a Délnyugat-Európa összekapcsolásával foglalkozó magas szintű munkacsoportban is jó regionális együttműködést alakított ki.

A Földközi-tengerben kiemelkedő lehetőségek rejlenek a (többnyire úszó) tengeri szélerőművek terén, de a hullámenergia és a helyi árapályenergia tekintetében is jó lehetőségeket rejt 29 . A tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos regionális együttműködés megszervezésére a Barcelonai Egyezmény (környezetvédelem) és a WestMed-kezdeményezés keretében kerül sor 30 . A közelmúltban a MED7 szövetség külön említést tett a tengeri megújuló energia Földközi-tengeren és Atlanti-óceánon való fejlesztésének támogatásáról 31 . A közép- és délkelet-európai energetikai összeköttetésekkel (CESEC) foglalkozó magas szintű csoport ösztönözhetné a regionális együttműködési kezdeményezéseket az Adriai-tenger keleti részén.

A Fekete-tengerben jó lehetőségek rejlenek a (rögzített és úszó) tengeri szélerőművek, valamint a helyi hullámenergia szempontjából. A Fekete-tengerre vonatkozó közös tengerpolitikai menetrend keretében már ki is alakult itt a regionális együttműködés 32 . A fekete-tengeri stratégiai kutatási és innovációs menetrend 33 egyik prioritása a kialakulóban lévő kék gazdasági ágazatok, például a tengeri szélenergia és a hullámtechnológia ösztönzése. A CESEC magas szintű csoportja szintén támogathatná a fekete-tengeri regionális együttműködési kezdeményezéseket.

Az uniós szigetek nagy lehetőségeket rejtenek magukban a tengeri energia terén, és fontos szerepet játszhatnak az EU tengerienergia-fejlesztésében. Vonzó tesztelési és demonstrációs terepet biztosítanak az innovatív tengeri villamosenergia-termelési technológiák számára. A „Tiszta energia az EU szigeteinek” kezdeményezés 34 magánberuházók finanszírozásával, a releváns uniós támogatási eszközökkel és technikai segítségnyújtással biztosít hosszú távú együttműködési keretet biztosít a megismételhető és rugalmasan méretezhető projektek támogatásához az összes uniós sziget tiszta energiára való átállásának felgyorsítása érdekében.

Emellett az EU számos legkülső régiója, valamint tengerentúli országa és területe jó lehetőségeket rejt magában a tengeri megújuló energia terén, és úttörő szerepet tölt be a „Tiszta energia az EU szigetei számára” kezdeményezésbe bevont szigetek dekarbonizációjában. Az új kezdeményezéseknek – többek között lehetőség szerint a szomszédos régiókkal való együttműködéseknek – elő kell segíteniük e potenciál optimalizálását.

4.hogyan segíthető elő a tengeri megújuló energia elterjedése Európában?

Az ebben a stratégiában meghatározott elképzelés eléréséhez, azaz 2050-ig az EU valamennyi tengeri medencéjében 300-40 GW-os tengeri megújuló energiatermelési kapacitás telepítéséhez számos kihívást le kell küzdeni. A következő szakaszok bemutatják ezek közül a legfontosabbakat, továbbá szakpolitikai és szabályozási javaslatokat is tesznek a kezelésükre.

4.1.Tengeri területrendezés a tér és az erőforrások fenntartható kezeléséért

A 300-40 GW-os telepített tengeri megújulóenergia-termelési kapacitás 2050-ig történő eléréséhez sokkal több tengeri megújulóenergia-termelésre és a villamosenergia-átviteli hálózathoz való csatlakozásra alkalmas telephelyet kell beazonosítani és használatba venni. A hatóságoknak ezért kellő időben meg kell tervezniük ezeket a hosszú távú fejlesztéseket, fel kell mérniük azok környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóságát, biztosítaniuk kell azok más tevékenységekkel – például a halászattal és az akvakultúrával, a hajózással, a turizmussal, a katonai védelemmel és az infrastruktúra kiépítésével – való párhuzamos működését, és gondoskodniuk kell arról, hogy a nyilvánosság elfogadja a tervezett telepítéseket.

A tengeri megújuló energia fejlesztésének emellett az uniós környezetvédelmi jogszabályokkal, valamint az integrált tengerpolitikával is összhangban kell lennie 35 . A tengeri megújulóenergia-projekt helyszínének kiválasztása kényes folyamat. A tengeri energia hasznosítására kijelölt tengeri területeket a biológiai sokféleség védelmével összhangban, a tengeri ökoszisztémák egészségére támaszkodó ágazatokat érintő társadalmi-gazdasági következmények figyelembevételével, és a tenger egyéb használati módjainak lehető legnagyobb mértékű integrálásával kell meghatározni.

A tengeri területrendezés a változások előrejelzésének, valamint a politikai prioritások közötti konfliktusok megelőzésének és enyhítésének alapvető és jól bevált eszköze, amely ugyanakkor szinergiát hoz létre a gazdasági ágazatok között.

A tengeri megújuló energia számos más tevékenység mellett megfér – és meg is kell, hogy férjen, különösen a népesebb területeken. Ennek érdekében a nemzeti tengeri területrendezésnek holisztikus, többcélú megközelítést kell alkalmaznia. Ígéretes, hogy az uniós tagállamokban egyre elterjedtebb ez a gyakorlat. Ez ugyanis bizonyítja, hogy az energetikai infrastruktúrák fejlesztése nem összeegyeztethetetlen a hajózási útvonalakkal, és ki lehet alakítani fenntartható gazdasági tevékenységeket a védett tengeri területeken. Az ilyen, a többcélú felhasználással kapcsolatos tapasztalatokat és bevált gyakorlatokat valamennyi tengeri felhasználásba át kell ültetni, a védelmi és biztonsági ágazatot is beleértve. Ebben az összefüggésben a projektek a legújabb nyomonkövetési és digitális eszközökre is támaszkodnak majd a hatékony párhuzamos működés biztosítása érdekében. A tengeri energiatermelés élőhelyre és védett fajokra gyakorolt hatásának minimalizálása új technológiák alkalmazásával is elősegíthető. Ezért a többcélú kísérleti projektek előmozdítása, valamint a többcélú megközelítés működőképesebbé és a befektetők számára vonzóbbá tétele érdekében ösztönözni kell a további kutatást és kísérletezést. Ezt regionális együttműködés keretében lehetne megkönnyíteni. A tagállamok emellett a többcélú kritériumokat pályázati és engedélyezési eljárásokba való beépítését is megfontolhatnák.

A tengeri területrendezésről szóló irányelv 37 valamennyi parti tagállam számára előírja, hogy 2021. március 31-ig nyújtsák be nemzeti tengeri területrendezési terveiket az Európai Bizottságnak. Ezeket a terveket a 2001/42/EK irányelv (a továbbiakban: SKV-irányelv) szerinti stratégiai környezeti vizsgálatnak, valamint az élőhelyvédelmi 38 és a madárvédelmi irányelv 39 által előírt kiegészítő vizsgálatoknak vetik alá a Natura 2000 területek és a védett fajok védelmének biztosítása érdekében 40 . Ezeknek az eljárásoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a természeti környezetre gyakorolt esetleges negatív hatások már a tervezési folyamat nagyon korai szakaszában megelőzhetők és csökkenthetők legyenek.

Az egyik fő kihívás ezért az, hogy a tagállamok nemzeti energia- és éghajlat-politikai terveiken alapuló nemzeti tengeri területrendezési terveik kidolgozásakor beillesszék azokba a tengeri megújuló energia fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket. Ez jelezné az üzleti szféra és a befektetők részére a kormányoknak a megújuló offshore ágazat jövőbeli fejlesztésére vonatkozó szándékát, ezáltal segítve mind a magán-, mind a közszférát az előre tervezésben.

Ebben az összefüggésben a tengeri környezet biztonsága és védelme elsődleges jelentőségű. Éppen a tengeri megújuló energia tekintetében legnagyobb potenciállal rendelkező területek esetében a legnagyobb ugyanis a hajókkal, halászeszközökkel, katonai tevékenységekkel, illetve a lerakott lőszerekkel és vegyi anyagokkal való ütközés kockázata is. Egy, a tengeri medencék szintjén jelentkező kockázatokra vonatkozó közös tagállami stratégiai megközelítés valamennyi tengeri tevékenység szempontjából előnyös lenne, különös tekintettel a tengeri megújulóenergia-ágazatra, ahol nagy az igény az új hozzáférhető helyszínek iránt.

Emellett a megalapozott – a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben 41 foglalt, a jó környezeti állapot elérésére vonatkozó kötelezettségekkel összhangban álló – tengeri területrendezés a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák megfelelő védelmét is biztosíthatja, különös tekintettel a tengeri intézkedésekre vonatkozó, 2022-ben esedékes programjaik aktualizálására. Az EU biodiverzitási stratégiája a védett területek uniós hálózatának bővítésére és hatékony kezelésére szólít fel, és célja a területek 11 %-ról 30 %-ra való bővítése, valamint (a jelenlegi 1 %-hoz képest) a terület egyharmadának szigorú védelme.

A tengeri megújuló energia nagyléptékű tervezésének és alkalmazásának sikere csak a regionális együttműködés fokozásával biztosítható, többek között az uniós makroregionális stratégiák együttműködési keretei 42 és az Interreg finanszírozási programok 43 révén. A tengeri területrendezésről szóló irányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv egyaránt előírja a tagállamok számára a határokon átnyúló, tengeri medencék szintjén folytatott együttműködést. A tagállamok feladata eldönteni, kiterjesztik-e a tengeri megújuló energiaforrásokat a kizárólagos gazdasági övezetükre, és amennyiben igen, hol és milyen mértékben; a legalkalmasabb helyszínek meghatározásával és az egyéb felhasználási módokkal való együttéléssel kapcsolatos problémák némelyikét azonban regionális szinten lehetne a legjobban megoldani.

Az Európai Bizottság ezért továbbra is szorosan együttműködik a tagállamokkal a nemzeti tengeri területrendezési tervek és tengervédelmi stratégiák összehangolt előkészítésének és végrehajtásának támogatása érdekében, figyelembe véve a regionális szempontokat is.

A tengeri medencékre vonatkozó stratégiák és tervek 44 , valamint a regionális tengeri egyezmények 45 segíthetik a tengeri megújuló energia fejlesztésének tagállamok közötti harmonizálását és összehangolását. A regionális tengeri egyezmények célja bizonyos tengeri régiók tengeri környezetének védelme. Szolgálhatnak az ismeretek megosztásának 46 és a jogilag kötelező erejű döntések meghozatalának fórumaként. A tengeri medencék közötti együttműködés és a többi, a megújuló energiával és a tengeri tervezéssel foglalkozó regionális fórummal folytatott koordináció megerősítése alapvető fontosságú.

A nyilvános konzultáció a környezeti vizsgálatok és a tengeri területrendezési folyamatok szerves részét képezi. Az új kapacitások időben történő telepítéséhez elengedhetetlen az összes érintett csoport korai bevonása. A regionális és nemzeti hatóságok jogi kötelezettsége és felelőssége proaktívan tájékoztatni őket a projektekről, a szabályokról és a tengeri térség többcélú felhasználásának fejlesztési lehetőségeiről. A Bizottság tovább fogja elemezni a tengeri megújuló energia és az egyéb tengeri tevékenységek – például a halászat, az akvakultúra, a hajózás és az idegenforgalom 47 – közötti kölcsönhatásokat, és határozottan ösztönzi e párbeszéd lefolytatását a leginkább érintett közösségekkel. A tengeri megújulóenergia-fejlesztőknek, a tenger egyéb használóinak, a szociális partnereknek, a nem kormányzati szervezeteknek és a part menti területek hatóságainak hosszú távú európai, nemzeti, regionális és helyi szintű stratégiai vitát kell folytatniuk a közös célok elérésével kapcsolatban.

Végezetül: a tengeri megújuló energia csak akkor lesz fenntartható, ha nem gyakorol káros hatást a környezetre, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézióra. Bár a jelenlegi bizonyítékok alapján ez lehetséges, fontos, hogy a kapacitásbővítés és az új technológiák kifejlesztése során figyelemmel kísérjük a helyzetet és aktualizáljuk meglévő tudományos ismereteinket. Ezért a rendelkezésre álló legjobb modellezési eszközök felhasználásával alaposabb és szisztematikusabb, részletes elemzésekre és adatcserére van szükség a tengeri környezetre gyakorolt lehetséges kumulatív hatások, valamint a tengeri megújuló energiatermelés és más tengeri tevékenységek, például a halászat és az akvakultúra közötti kölcsönhatások nyomon követése érdekében.

A Bizottság felkéri a tagállami fejlesztőket és érdekelteket a Kopernikusz tengerikörnyezet-megfigyelési szolgáltatása, valamint az európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODnet) minőségének javítására és használatának fejlesztésére. Ezek a nyílt adatplatformként működő szolgáltatások ugyanis rendkívül értékes információkat nyújtanak a tenger használóinak, különösen a tengeri megújulóenergia-fejlesztőknek. Ezen túlmenően az illetékes hatóságoknak kötelező erejű rendelkezésekben kell köteleznie az üzemeltetőket a tengeri környezetre gyakorolt lehetséges hatások nyomon követésére, továbbá elő kell írnia ezen adatok közzétételét és egyszerűen hozzáférhetővé tételét. Ezután pedig elemezni és értékelni kell az adatokat a hasznos megállapítások megtételéhez és a szakpolitikai döntéshozatal támogatásához.

A tengeri megújuló energia környezeti, gazdasági és társadalmi fenntarthatóságáról szóló párbeszéd elősegítése érdekében a Bizottság kész elősegíteni és előmozdítani egy olyan „gyakorlati közösséget”, amelyben valamennyi érdekelt fél, az iparág, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a tudósok is véleményt cserélhetnek, tapasztalatokat oszthatnak meg egymással, és közös projekteken dolgozhatnak.

Kulcsfontosságú intézkedések ·A Bizottság elősegíti a határokon átnyúló együttműködést, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a nemzeti energia- és klímatervekkel (NECP) összhangban építsék be a tengeri megújuló energia fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseket a nemzeti tengeri területrendezési terveikbe (2021. március). ·A Bizottság jelentést fog tenni a tengeri területrendezésről szóló irányelv 48 végrehajtásáról, mely jelentés tükrözni fogja a tengeri megújuló energiaforrások hosszú távú fejlesztését (2022). ·A Bizottság a tagállamokkal és a regionális szervezetekkel együtt közös megközelítést és kísérleti projekteket dolgoz ki a tengeri medencék szintjén megvalósuló tengeri területrendezéssel kapcsolatban, megvizsgálva a tengeri kockázatokat, valamint a természetvédelemmel és a helyreállítással való összeegyeztethetőséget is (2021-2025). ·A Bizottság a mai napon iránymutatást nyújt be a szélenergia-fejlesztésről és az uniós természetvédelmi jogszabályokról 49 . ·A Bizottság 2021-ben gyakorlati közösség keretében fogja ösztönözni a hatóságok, az érdekelt felek és a tudósok közötti párbeszédet a tengeri megújuló energiaforrásokról. (2021). ·A Bizottság a tagállamokkal és a regionális szervezetekkel együtt támogatja a többcélú projekteket (2021-2025). ·A Bizottság és az Európai Védelmi Ügynökség együttes fellépést hoz létre a védelmi tevékenységeknek fenntartott területeken a tengeri megújuló energia fejlesztése előtt álló akadályok beazonosítása és a párhuzamos működés javítása érdekében.

4.2. A tengeri megújuló energia és a hálózati infrastruktúra új megközelítése

A tengeri megújuló energia területrendezése szorosan összefonódik a tengeri és szárazföldi hálózatok fejlesztésével. Ez a szakasz bemutatja a tengeri hálózatok fejlesztésének különböző szakaszait, valamint azt, milyen intézkedések támogatnák a nagyléptékű tengeri megújuló energiatermelés megvalósításához szükséges infrastruktúrát.

A meglévő tengeri szélerőműparkok többségét nemzeti projektek keretében, közvetlenül a parthoz kapcsolódó sugárirányú kapcsolattal telepítették (1. ábra). A megújuló tengeri energia ilyen módon történő fejlesztése várhatóan folytatódni fog, különösen azokon a területeken, ahol a tengeri fejlesztés éppen most indul el. Ezzel párhuzamosan a nemzeti átvitelirendszer-üzemeltetők várhatóan továbbra is határokon átnyúló rendszerösszekötőket fognak kiépíteni a villamosenergia-kereskedelem és az ellátásbiztonság biztosításához.

1. ábra: A parthoz sugárirányban csatlakoztatott tengeri szélerőműparkok és külön rendszerösszekötő

A tengeri megújuló energia költséghatékony és fenntartható módon történő fejlesztéséhez elengedhetetlen az észszerűbb hálózattervezés és az összekapcsolt hálózat 50 fejlesztése. Ezzel összefüggésben az elmúlt években kiemelt figyelmet kapott az úgynevezett hibrid projektek 51 koncepciója. Hibrid projekteket különféle módokon lehet létrehozni – például energetikai szigetek és -elosztó központok formájában. Egy példaként bemutatott hibrid projektben (2. ábra) a tengeri szélenergia-fejlesztés közvetlenül kapcsolódik egy határokon átnyúló rendszerösszekötőhöz. 52  

2. ábra A hibrid projektek egy példája, az összekapcsolási modell

A sugárirányban összekapcsolt hálózat és a hibrid projektek közötti fő különbség az, hogy a hálózatnak kettős funkciója van: a két vagy több tagállam közötti villamosenergia-összeköttetés biztosítása, valamint a tengeri megújuló energia fogyasztási helyre történő elszállítása.

A jövőbeli tengeri hálózat egy része ideális esetben hibrid projektek köré épül majd, amennyiben ezzel csökkenthetők a költségek és a tengeri területek használata. A tengeri hibrid projektek határokon átnyúlóan egyesítik a tengeri energiatermelést és -átvitelt – jelentős költség- és területhasználatbeli megtakarítást eredményezve ezzel a jelenlegi, a sugárirányú összeköttetéseken alapuló megközelítéshez képest –, és külön-külön határokon átnyúló, kereskedelmi célú villamosenergia-rendszerösszekötőket fejlesztenek ki a tengeri energiatermelés összekapcsolása nélkül. A hibrid projektek köztes lépést jelentenek a kisebb léptékű nemzeti projektek és a teljes mértékben összekapcsolt tengerienergia-rendszer és -hálózat között. Ebben az összefüggésben a különböző nemzeti tengeri rendszerek interoperabilitása létfontosságú.

A tengeri megújuló energia jelentős mértékű növeléséhez a tengeri hálózat fejlesztésének és tervezésének túl kell lépnie a nemzeti határokon, és az egész tengeri medencét le kell fednie, valamint egyre komolyabban vizsgálnia kell a multifunkcionalitás hibrid projektek vagy – egy későbbi szakaszban – egy összekapcsoltabb hálózat formájában felmerülő lehetőségét. Ezért első lépésként a tagállamoknak összehangolt megközelítést kell alkalmazniuk, és hosszú távú kötelezettséget kell vállalniuk a tengeri megújuló energia fejlesztésére. Minden egyes tengeri medencében ambiciózus célokat kell ki közösen kitűzniük a tengeri megújuló energiaforrásokra vonatkozóan, figyelembe véve a környezetvédelmet, a társadalmi-gazdasági hatásokat és a tengeri területrendezést is. Ezek a célok az érintett tagállamok közötti, az érintett tengeri medencék sajátosságait is figyelembe vevő egyetértési megállapodások vagy kormányközi megállapodások formáját ölthetik. A Bizottság készen áll arra, hogy az érintett tagállamok összefogásával és (pl. egy sablon formájában) gyakorlati segítségnyújtással segítse elő az ilyen hosszú távú kötelezettségvállalásról való megállapodást célzó koordinációs folyamatot annak érdekében, hogy az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet regionális együttműködéssel kapcsolatos rendelkezéseit is figyelembe véve világos irányt mutasson 53 . A 2023-2024 közötti időszakra vonatkozó, aktualizált nemzeti energia- és klímaterveknek tükrözniük kell ezeket a kötelezettségvállalásokat.

A következő lépés ezen ambiciózus célok az integrált regionális hálózattervezésben és -fejlesztésben való figyelembevétele lenne. A tengeri hálózatok hiánya és a hálózatfejlesztés késedelmének kockázata ugyanis jelentős mértékben akadályozhatja a gyors telepítést. A tengeri hidrogénfejlesztés és a hidrogénvezetékek további lehetőséget jelentenek a tengeri energia szárazföldi szállítására, és figyelembe kell venni őket a villamosenergia- és a gázhálózat tervezése során. A hálózatnak képesnek kell lennie hatékonyan integrálni a várhatóan nagy termelési kapacitásokat, és minimálisra kell csökkentenie a tengeri térség használatát. Ahhoz, hogy egy befektető úgy döntsön, beruház a tengeri megújulóenergia-termelésbe, pontosan tisztában kell lennie a tengeri és a szárazföldi hálózati infrastruktúra fejlesztésének időkeretével és terveivel. A hálózatfejlesztés átfutási ideje hosszabb (jellemzően legalább 10 éves), mint a tengeri energiatermelésé, ez pedig rámutat az előremutató hálózati beruházások szükségességére. Ezenkívül a szükségtelen késedelmek elkerülése érdekében lehetőség szerint az engedélyezési eljárásokat is egyszerűsíteni kell a tagállamokban. A hálózattervezésnél figyelembe kell venni a tengeri energia hidrogéntermeléssel való összekapcsolásának szükségességét, stb. A tagállamok kötelezettségvállalásai csökkenteni fogják a szállításirendszer-üzemeltetők meg nem térülő eszközök kifejlesztésével kapcsolatos kockázatát.

Ennek megvalósításához jobb koordinációra lesz szükség az adott tengeri medencében a tagállamok átvitelirendszer-üzemeltetői és a nemzeti szabályozó hatóságok között a hálózati infrastruktúra tervezése terén 54 . A jelenlegi jogi keret (például az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló rendelet 55 , a tengeri területrendezésről szóló irányelv, a tengeri medencékre vonatkozó stratégiák és egyezmények) már lehetővé teszi a regionális együttműködés a regionális tervezés jobb összehangolása érdekében történő javítását. A TEN-E-rendelet által a közös érdekű projektek meghatározása céljából létrehozott regionális együttműködési keret szintén jó modell, amelyre érdemes lehet alapozni.

Rövid távon szükségesnek tűnik a tagállamok, az átvitelirendszer-üzemeltetők és a szabályozó hatóságok strukturáltabb együttműködésének kialakítása az integráltabb és optimalizáltabb, a tengeri területrendezési terveket is figyelembe vevő regionális tengeri hálózati tervezés érdekében. Egy későbbi szakaszban a tengeri hálózattervezés végül olyan feladattá válhatna, amelyben a 2022-ben működésbe lépő regionális koordinációs központok 56 erőteljesebb szerepet vállalhatnának annak érdekében, hogy kiegészítsék a nemzeti átvitelirendszer-üzemeltetők regionális jelentőségű feladatok ellátásában betöltött szerepét. Hosszú távon pedig tovább lehetne fokozni a strukturális együttműködést azáltal, hogy az egyre szorosabban összekapcsolt tengeri hálózatok üzemeltetésére és fejlesztésére regionális, független tengeri rendszerüzemeltetőket hoznak létre.

Annak érdekében, hogy a tagállamok közösen elkötelezzék magukat a tengeri megújuló energiaforrások alkalmazása és a kapcsolódó infrastruktúra fejlesztése mellett, egyértelműbbé kell tenni a költségek és hasznok mind az érintett tagállamok között, mind pedig az erőművek és az átviteli projektek közötti elosztását. Ezért megbízható módszertant kell kidolgozni a költségeknek a haszon keletkezési helye szerinti elosztására. A tagállamok, az átvitelirendszer-üzemeltetők és a tengeri szélerőműparkok fejlesztői közötti költségmegosztás megkönnyítése biztosítaná az integrált jövőkép tengeri medencék szintjén történő megvalósításának előfeltételét.

A tengeri energia nagyobb jövőbeli mennyiségére, valamint az innovatívabb és előremutatóbb hálózati megoldásokra – többek között a hidrogén-infrastruktúrára – való felkészülés érdekében a szabályozási keretnek lehetőséget kell biztosítania az előzetes beruházásokra, például az eredetileg szükségesnél nagyobb kapacitású tengeri hálózatok vagy a rövid távon szükségesnél fejlettebb technológiai jellemzőkkel rendelkező hálózatok fejlesztésére.

Kulcsfontosságú intézkedések ·A Bizottság kidolgozza azt a keretet, amelyben a tagállamok 2050-ig közös, hosszú távú kötelezettségvállalást fogalmazhatnak meg a tengeri megújuló energiának az egyes tengeri medencékben megvalósuló kiaknázására vonatkozóan (2021). ·A Bizottság a felülvizsgált TEN-E rendelet keretében javaslatot fog tenni az átvitelirendszer-üzemeltetők által végzett hosszú távú tengeri hálózati tervezés keretére az egyes tengeri medencék tekintetében érintett szabályozó hatóságok és tagállamok bevonásával, a hibrid projektek esetét is beleértve (2020. december). ·A Bizottság, a tagállamok és a szabályozó hatóságok saját hatáskörükben kidolgoznak egy olyan keretet, amely lehetővé teszi az átvitelirendszer-üzemeltetők számára, hogy a jövőbeli bővítésre és fejlesztésre való felkészülésként előzetes beruházásokat hajtsanak végre az offshore hálózatok vonatkozásában (2021-től). ·A Bizottság uniós iránymutatást fog közzétenni az energiatermelési projektek fejlesztésével kombinált energiaátviteli projektek költségeinek és hasznainak határokon átnyúló megosztásáról (2023-ig).

4.3. A tengeri megújuló energia világosabb uniós szabályozási kerete

Az összekapcsoltabb tengerienergia-rendszerre való átállás során a hálózatok idővel egyre integráltabbá, a projektek pedig egyre összetettebbé válnak. Az ilyen változó és innovációkban gazdag időkben a kiszámítható hosszú távú jogi keret kulcsfontosságú ahhoz, hogy minden érintett szerv számára biztosítsuk a biztonságot, és mozgósítsuk a befektetői finanszírozást.

Egy megfelelően szabályozott energiapiacnak megfelelő beruházási jelzéseket kell küldenie. A villamos energiáról szóló rendelet meghatározza a nagyszabású megújulóenergia-projektek az energiarendszerbe és a villamosenergia-piacba történő integrálására vonatkozó szabályait. A tengeri megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos nemzeti projektek esetében a piaci szabályok nagymértékben tükrözik az integrált villamosenergia-piac szerkezetét.

Bár a tengeri projektek nagy részét továbbra is a nemzeti projektek fogják kitenni, az összetettebb, határokon átnyúló tengeri megújulóenergia-projektek a jövőben várhatóan egyre fontosabbak lesznek Európa legtöbb tengeri medencéjében. Az olyan innovatív projektek, mint például az energiaszigetek, a hibrid projektek 57 vagy a tengeri hidrogénfejlesztés, sajátos kihívásokkal néznek szembe, a jelenlegi szabályozási keretet pedig nem az ilyen projektek figyelembevételével dolgozták ki. Ezért fontos a jelen stratégiát kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban meghatározott villamosenergia-piaci szabályok pontosítása.

A hibrid projekteket ma már úgy is ki lehet alakítani, hogy azok összeegyeztethetők legyenek a jelenlegi uniós jogszabályokkal, és a társadalom számára is előnyösek legyenek. Konzultációk és tanulmányok 58 59 alapján a tengeri ajánlattételi övezet hibrid projektek számára történő létrehozása a villamosenergia-piaci szabályokkal összeegyeztethető módon is elvégezhető, és alkalmas lehet a tengeri megújuló energiaforrások széles körű elterjesztésére, mivel biztosítja, hogy a megújuló energia teljes mértékben integrálható legyen a piacba a megújuló energia egyidejű integrálásával és a határokon átnyúló kereskedelmi összeköttetések alkalmazásával. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia eljuthasson oda, ahol szükség van rá, a villamosenergia-menetrendek részévé váljon, és támogassa a regionális ellátásbiztonságot. Csökkenti továbbá az átvitelirendszer-üzemeltetők – igencsak költséges – utólagos korrekciós intézkedéseinek szükségességét is. Emellett erős árjelzéseket ad a tengeri energia – például az elektrolízissel előállított zöld hidrogén – iránti kereslet növekedésének ösztönzése érdekében.

Mindazonáltal ebben a helyzetben a tengeri megújulóenergia-termelők valószínűleg az alacsonyabb villamosenergia-piaci árat kapják azokról piacokról, amelyekre a biztonságos teherelosztás céljából csatlakoznak. A projektek topológiájától függően ez a bevételre gyakorolt hatás a jövőbeli hibrid projektek több mint felénél várhatóan 1 %-ra 60 korlátozódik, egyes projektek esetében azonban akár a 11 %-ot is elérheti. A jelentősen alacsonyabb villamosenergia-piaci bevételekkel rendelkező projekteknél ez azért fordulhat elő, mert a hálózat túlterheltsége miatt az átvitelirendszer-üzemeltetők arányosan nagyobb bevételre tesznek szert a túlterheltségből. Ezt az újraelosztási hatást mindenképpen kezelni kell az ösztönzők összehangolása és annak lehetővé tétele érdekében, hogy a projekt összértékének rögzítésével lehetővé váljon a hibrid projektek megvalósítása.

Az ösztönzők összehangolásának egyik módja lehetne annak lehetővé tétele a tagállamok számára, hogy a szűk keresztmetszetből származó bevételt a tengeri ajánlattételi övezetekben működő termelők közötti újraelosztásra fordítsák annak biztosítása érdekében, hogy a hibrid projektek vonzóak legyenek a megújuló energiába beruházó befektetők számára. Amíg az uniós jogszabályok nem biztosítják ezt az opciót, az ösztönző és támogatási rendszereknek figyelembe kell venniük az újraelosztási hatást, és biztosítaniuk kell, hogy a hibrid projektek bevezetése ne késlekedjen.

A Bizottság a kísérő szolgálati munkadokumentumban foglalt piaci iránymutatás alapján felméri, hogyan támogatja a jelenlegi villamosenergia-piaci keret a tengeri megújuló energia fejlesztését, és megvizsgálja, van-e szükség konkrétabb és célzottabb szabályokra, és amennyiben igen, milyen formában.

A projektek eltérő kapcsolódási szabályokkal rendelkező piacokhoz kapcsolásának gyakorlati és fizikai nehézsége szintén megoldandó kérdés. Bár léteznek a hálózathoz való csatlakozásra vonatkozó uniós szintű szabályok, azokat nem a tengeri hálózatok figyelembevételével dolgozták ki, ezért az Északi-tenger medencéjében szerzett tapasztalatok alapján közös megközelítést kell kidolgozni a nagyfeszültségű egyenáramú (HVDC) hálózatok csatlakozási követelményeivel kapcsolatban.

A szabályozási keret egyértelműbbé tétele a várható bevételi források jobb láthatóságát és kiszámíthatóságát is biztosíthatja. A villamosenergia-piac nemrégiben elfogadott szerkezetének egyik fő célja, hogy a piac alkalmassá váljon a megújuló energiaforrások használatára. Ezért tehát a megújulóenergia-fejlesztőknek bevételük fontos elemeként kell tekinteniük a nagykereskedelmi villamosenergia-árakra. Bár a befektetőknek viselniük kell a piaci kockázatot, annak egy részét, valamint a piaci árakból származó elégtelen bevételt – az állami támogatási szabályokkal összhangban – támogatási programokkal lehet ellensúlyozni a tengeri megújulóenergia-projektek szükség szerinti bővítésének biztosítása érdekében.

Tekintettel arra, hogy a tengeri megújulóenergia-termelés határköltsége nulla, a nagykereskedelmi villamosenergia-árak jelenleg általában alacsonyak azokban a tagállamokban, ahol elterjedtebb a megújulóenergia-termelés. A versenypályázatokat és telepítési célkitűzéseket alkalmazó nemzeti támogatási intézkedések ez idáig is fontos szerepet játszottak a megújulóenergia-technológiák kifejlesztésében és fejlesztésében, valamint a kapcsolódó költségek csökkentésében. A tengeri megújuló energiaforrások hasznosítására szolgáló kiforrott technológiák tervezett fejlesztéséhez szükség lehet egy hatékony piaci keret és valamilyen bevételstabilizáló rendszer (kockázatmentesítés, garanciák és energiavásárlási megállapodások) kombinációjára. Ennek elősegítése érdekében a Bizottság ösztönözni fogja a bevált gyakorlatok alkalmazását és a különböző aukciós modellekkel kapcsolatos tapasztalatcserét.

Emellett továbbra is szükség lesz az újonnan megjelenő tengeri megújulóenergia-technológiák, például az árapály-, a hullám- és az úszó tengeri szél- és naperőművek célzott támogatására annak érdekében, hogy az intézkedések az EU gazdasági és környezetvédelmi céljait legjobban összeegyeztető technológiai megoldásokra való összpontosításával továbblépjünk a kísérleti és demonstrációs szakaszból.

A megújulóenergia-irányelv 61 és a környezetvédelmi és energetikai támogatásokra vonatkozó állami támogatásokról szóló iránymutatás jelenlegi szabályai a megújuló energiaforrások támogatásának technológiasemleges megközelítését részesítik előnyben, elismerve ugyanakkor, hogy a technológiaspecifikus árverések is indokoltak lehetnek – különösen az új és innovatív technológiák sajátos körülményei között. Az elmúlt években ezek a szabályok jelentős szerepet játszottak különösen a tengeri szélenergia fejlesztésében, és a kevésbé kiforrott technológiák kifejlesztése terén továbbra is fontosak lesznek. A Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az állami támogatásokról szóló szabályok és a megújulóenergia-irányelv közelgő felülvizsgálata teljes mértékben aktualizált és a célnak megfelelő keretet biztosítson a tiszta energia – többek között a megújuló tengeri energia – költséghatékony bevezetéséhez.

Az elkövetkező évekre vonatkozóan ígéretesnek tűnnek a megújulóenergia-irányelv 62 (RED II) keretében rendelkezésre álló együttműködési mechanizmusok, amelyek célja, hogy – közös és hibrid projektek formájában – nagyobb arányban valósuljanak meg határokon átnyúló projektek. A statisztikai átruházásokat vagy közös projekteket is előirányzó együttműködési mechanizmusok 63 lehetőséget biztosíthatnak a tengerparttal nem rendelkező tagállamoknak a tengeri megújuló energiaforrásokba való beruházások támogatására.

A Bizottság úgy véli, hogy az érdekelt felek közötti megfelelő költség-haszon megosztásra vonatkozó világos iránymutatás (mely kitér az alapvető együttműködési struktúrára, a költség-haszon megosztásra és az együttműködési megállapodásra is) kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az érintett tagállamok nettó hasznot húzhassanak az együttes fellépésből.

Kulcsfontosságú intézkedések ·A Bizottság az e stratégiát kísérő, piaci iránymutatásokat tartalmazó szolgálati munkadokumentumban tisztázza a szabályozási keretet, különös tekintettel a hibrid projektek tengeri ajánlattételi övezeteire; ·A Bizottság javaslatot fog tenni a szűk keresztmetszetből származó bevételek megengedett felhasználására vonatkozó jogszabály módosítására 64 annak érdekében, hogy a tagállamoknak lehetőségük legyen rugalmasabban elosztani a szűk keresztmetszetből származó bevételeket a tengeri hibrid projektek tekintetében (2022); ·A Bizottság megbízza a villamosenergia-ügyi érdekeltek bizottságát 65 , hogy készítse el a nagyfeszültségű egyenáramú tengeri hálózatok hálózat-összekapcsolási szabályzatainak módosításait (2021); ·A Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az energiával és a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásról szóló iránymutatások felülvizsgálata teljes mértékben aktualizált és a célnak megfelelő keretet biztosítson a tiszta energia, többek között a megújuló tengeri energia költséghatékony bevezetéséhez (2021 végéig). ·A Bizottság iránymutatást fog készíteni a határokon átnyúló projektekre vonatkozó költség-haszon megosztásról (2021).

4.4. A tengeri megújuló energiaforrásokba történő magánbefektetői beruházások előmozdítása: az uniós alapok szerepe

A tengeri megújulóenergia-technológiák 2050-ig történő széles körű bevezetéséhez a becslések szerint közel 800 milliárd EUR beruházásra lesz szükség, melynek kétharmadát a kapcsolódó hálózati infrastruktúra finanszírozására, egyharmadát pedig a tengeri energiatermelésre 66 kell fordítani. Ez azt jelenti, hogy az eddiginél jóval nagyobb mennyiségű tőkét kell ebbe az ágazatba fektetni. Európában a szárazföldi és tengeri hálózatokba való éves beruházás a 2020-ig tartó évtizedben mintegy 30 milliárd EUR-t tett ki, a következő évtizedben azonban 60 milliárd EUR fölé, majd 2030 után ennél is magasabbra kell emelkednie 67 .

A várakozások szerint e beruházás döntő részét magántőke fogja fedezni. Hosszú távú törekvéseinknek megfelelően az EU fenntartható finanszírozási taxonómiája fogja irányítani az e tevékenységekbe történő beruházásokat. Az uniós támogatás hatékony és célirányos felhasználása azonban szintén stratégiai katalizátorszerepet fog betölteni e téren. A hálózatfejlesztés minden tengeri medencében előfeltétele annak, hogy a tengeren termelt energia eljuthasson a fogyasztókhoz. A kiforrott tengerienergia-technológiák esetében az ilyen támogatás segíthet a piaci hiányosságok enyhítésében, például a több és nagyobb méretű projektek elindításával kapcsolatos kockázatok kezelésével vagy – az ilyen típusú projektek esetében általában nagyon magas – tőkeköltségek csökkentésének elősegítésével. A kevésbé kiforrott technológiák, illetve a még korai szakaszban lévő projektek esetében az uniós közfinanszírozás döntő fontosságú lesz a több magánszereplő bevonásával, a versenyképesség javításával, a bizonytalanságok csökkentésével, a költségek redukálásával, valamint a korai bevezetés és forgalomba hozatal felgyorsításával történő piacteremtés szempontjából.

Az új InvestEU program támogatást és garanciákat nyújthat a kialakulóban lévő technológiák számára a magánberuházások különböző kereteken keresztüli felgyorsítása érdekében – például a kutatás és innováció, az infrastruktúra-fejlesztés és a stratégiai iparágak támogatása révén. Mivel az új offshore projektek beruházási költségeinek jelentős részét a tőkeköltségek teszik ki, a kockázatcsökkentés és a tőkeköltségek csökkentése jelentős pozitív hatást gyakorolhat a magántőke mozgósítására és az új beruházások ösztönzésére. A tengeri megújuló energiába történő magánberuházások mellett az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott hitelezés is döntő szerepet játszhat.

Ezenkívül a NER 300 program első felhívásának törölt projektjeiből származó, felszabaduló pénzeszközöket is visszaforgatják a meglévő pénzügyi eszközökön keresztül. Ez lehetővé teszi a dekarbonizációt célzó innovációba – többek között a tengeri megújuló energiába – történő további magánberuházások kihasználását.

A 672,5 milliárd EUR összegű Helyreállítási és Rezilienciajavítási Eszköz (RRF) a NextGenerationEU helyreállítási terv részeként a rendelkezésre álló keret 37 %-át a zöld gazdaságra való átállásra fordítja, így a „Power Up” kiemelt kezdeményezés keretében támogathatná a tengeri megújuló energiával kapcsolatos reformokat és beruházásokat.

A Helyreállítási és Rezilienciajavítási Eszköz keretében nyújtott finanszírozást 2023 végéig le kell kötni, ezért elengedhetetlen, hogy a tagállamok – a beruházásra készülő vállalatokkal szoros együttműködésben – kiforrott projektek sorát tudják bemutatni. A Bizottság kész a technikai támogatási eszközön keresztül technikai szakértelmet és kapacitásépítést biztosítani a tagállamoknak, valamint az InvestEU tanácsadó központ keretében a projektgazdáknak is. Ezenkívül a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz keretében nyújtott finanszírozás a kikötői infrastruktúrák, valamint a hálózati kapcsolatok korszerűsítésére irányuló beruházások tekintetében is támogathatja a tengeri megújuló energiát. Támogathatja továbbá a tengeri megújuló energia elterjesztésének és az energiarendszerekbe való integrálásának elősegítéséhez szükséges, kapcsolódó reformokat is (pl. egyszerűsített engedélyezési eljárások, hálózatok, tengeri területrendezés és tengeri megújulóenergia-árverések révén). 

Az uniós eszközök segíthetnek a határokon átnyúló, megújuló energiával kapcsolatos megoldások és a közös projektek előmozdításához elengedhetetlen források mozgósításában is. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) a határokon átnyúló megújulóenergia-fejlesztést szolgáló új eszközzel együtt ösztönzi az együttműködést a megújuló energia területén. Felhasználható a lehetséges tengeri fejlesztési helyszínek feltérképezésére, a szükséges tanulmányok finanszírozására és kivételesen a két vagy több tagállam közötti projektek építési munkálatainak finanszírozására is. Erre jó példa lehet egy lebegő szélerőműpark közös fejlesztése az európai technológiai vezető szerepének támogatása érdekében. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz infrastruktúra-eszköze már korábban is finanszírozott tengeri energiaprojekteket – például az északi-tengeri szélenergia-elosztóközpont projektet –, és a jövőben több figyelmet fordíthat a határokon átnyúló tengeri hálózati infrastruktúra fejlesztésére, a hibrid és hálós projekteket is beleértve.

Ezenkívül a megújuló energiával kapcsolatos finanszírozási mechanizmus – amely 2021. január 1-jén lép működésbe – lehetővé teszi a tengeri energetikai projektek előnyeinek tengerparttal nem rendelkező tagállamokkal való megosztását is. Valamennyi tagállam – a tengerparttal nem rendelkezőket is beleértve – nyújthat pénzügyi hozzájárulást a mechanizmushoz, meghatározva, milyen típusú projekteket és technológiát szeretnének támogatni – ideértve a tengeri projekteket is. Ezek a tagállamok cserébe statisztikai hasznot 68 húznak a projektek keretében előállított megújuló energiából, és gyakorlatilag osztoznak a projektnek otthont adó tagállamok megújulóenergia-potenciálján.

Ez a mechanizmus a kis méretű létesítményektől és az innovatív technológiáktól (mint például az úszó tengeri szélerőműparkok) a nagyléptékű, határokon átnyúló és hibrid projektekig bezárólag projektek rendkívül széles körét támogathatja. Ide tartoznak az olyan projektek megújulóenergia-termelési komponenséhez nyújtott támogatások is, amelyek a megújuló üzemanyagnak a „Power-to-X” projektből történő előállítására, az energiatermelésre és -tárolásra, valamint az infrastrukturális vagy hálózati csatlakozás egyéb támogatási formáiban részesülő projektekre összpontosítanak. A Bizottság 2021-ben tervezi elindítani az első, az érintett projektekre vonatkozó uniós szintű pályázatot.

Az Európai Horizont program és az Innovációs Alap támogatja az innovatív tengerienergia-technológiák jövőbeli európai fejlesztését és alkalmazását elősegítő kutatási, innovációs és demonstrációs projekteket. Az Európai Horizont keretében támogatni lehet majd az új és innovatív tengeri megújulóenergia-technológiák, -komponensek és -megoldások fejlesztését és tesztelését 69 . Az Innovációs Alap támogathatja az innovatív, tiszta technológiák – például az óceánenergia, az új úszó tengeri szélenerőmű-technológiák vagy a tengeri szélerőműparkokat akkumulátorok segítségével történő energiatárolással, illetve hidrogénfejlesztéssel összekapcsoló projektek – kereskedelmi léptékű demonstrációját. A támogatás kombinálható az InvestEU- vagy a CEF finanszírozásával is az ilyen innovatív projektek életképességének növelése és a szomszédos infrastruktúra finanszírozása érdekében. A Modernizációs Alap 70 igénybevételére jogosult tagállamok tengeri megújulóenergia-iparáguk fejlesztésére is felhasználhatják annak erőforrásait.

Kulcsfontosságú intézkedések ·A Bizottság ösztönözni fogja a tagállamokat arra, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (2020-2021) „Power Up” elnevezésű kiemelt kezdeményezése keretében nemzeti helyreállítási és rezilienciajavítási terveikbe építsék be a – többek között a tengeri – megújuló energiaforrások alkalmazásához kapcsolódó reformokat és beruházásokat. ·A Bizottság elősegíti a határokon átnyúló együttműködési projekteknek, például a hálózati összeköttetéseknek az új Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a megújulóenergia-finanszírozási mechanizmus keretében történő kidolgozását – többek között az InvestEU-n belüli támogatáskombinációs eszköz révén (2021-től); ·A Bizottság, az EBB és más pénzügyi intézmények együtt fognak működni annak érdekében, hogy az InvestEU-n keresztül támogassák a tengeri energiával kapcsolatos stratégiai beruházásokat – köztük az olyan magasabb kockázatú beruházásokat, amelyek előmozdítják az EU technológiai vezető szerepét (2021-től).

4.5. A kutatás és az innováció összpontosítása a tengeri projektek támogatására

A kutatás és az innováció ösztönzése a tengeri megújuló energia széles körű alkalmazásának fontos előfeltétele. Jelenleg a tiszta energiával kapcsolatos kutatásba és fejlesztésbe történő beruházások elsősorban a magánszektorból származnak. Az elmúlt években az EU évente átlagosan közel 20 milliárd EUR-t fordított tiszta energiára 71 , amelyhez a becslések szerint a vállalkozások 77 %-kal, a nemzeti kormányok 17 %-kal, az uniós finanszírozás pedig 6 %-kal járult hozzá. A szélenergia terén még nagyobb a magánszektor szerepe: az EU szárazföldi és tengeri szélenergiával kapcsolatos kutatási és innovációs forrásainak mintegy 90 %-át a magánszféra biztosította 72 . Az európai szélenergiával kapcsolatos K+I-beruházások nagyrészt Németországban, Dániában és Spanyolországban összpontosulnak. 73

A szélenergia-értékláncba történő állami K+F+I-beruházások fontos szerepet játszottak az ágazat fejlődésében, bővülésében és elterjedésében. A K+F a 2009. évi 133 millió EUR-ról 2018-ra 186 millió EUR-ra nőtt 74 . Az elmúlt 10 évben az uniós K+I-programok 75 mintegy 496 millió EUR-val támogatták a tengeri szélenergia-fejlesztéseket, a legnagyobb hangsúlyt a tengeri technológiára helyezve, melyet az úszó tengeri szélerőművek, az új anyagok és alkatrészek, valamint a karbantartás és a ellenőrzés területe követett 76 .

A tengeri szélenergiát érintő jelenlegi kutatási és innovációs prioritások főként a szélturbinák tervezésével, az infrastruktúra fejlesztésével, a körforgásos korszerű anyagokkal és a digitalizációval kapcsolatosak. Más új innovációk a logisztikai/ellátási láncot célozzák – ilyen például az olyan kompakt szélturbina-hajtóművek kifejlesztése, melyek elférnek egy szabványos szállítókonténerben, 77 valamint a körforgásos gazdaság megközelítésének alkalmazása a létesítmények életciklusának vonatkozásában. A műszaki szabványok harmonizálása e tekintetben segíthet a megfelelő nagyságrend és hatékonyság elérésében. Az elkövetkező 10 évben a legnagyobb fejlődés az innovatív megoldások és trendek terén a szupravezető generátorok, a fejlett toronyalapanyagok és a tengeri szélenergia hozzáadott értékének vonatkozásában várható. Mivel a tengeri szélenergia mostanra már kiforrott technológiává érett, a jövőbeli kutatásnak és fejlesztésnek a meglévő gyártási folyamatok optimalizálására kell összpontosítania az olyan ágazatokban, mint például a nagyléptékű turbinalapát-gyártás.

Úgy tűnik, az úszó alkalmazások életképes megoldást jelentenek az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren mélyebb tengerekkel rendelkező uniós országok és régiók számára 78 : a mély vizekben és a parttól távolabb fekvő, zord környezetekben alkalmazott úszó tengeri szélerőművek technológiája folyamatosan közelít a gazdasági életképességhez 79 – egyes prototípusokat és kisléptékű projekteket már üzembe is helyeztek, ami további üzleti lehetőségeket teremt az uniós gazdasági szereplők számára.

2007 80 és 2019 között Európában az óceáni hullám- és az árapály-energiára fordított teljes K+F-kiadás 3,84 milliárd EUR-t tett ki, amelynek nagy része (2,74 milliárd EUR) magánforrásokból származott 81 . Ugyanebben az időszakban a nemzeti K+F programok 463 millió EUR-val járultak hozzá a hullám- és árapály-energia fejlesztéséhez, míg az uniós finanszírozás 82 493 millió EUR-val támogatta azt. Az uniós támogatás kulcsfontosságú lehet az óceánenergetikai beruházások kockázatmentesítését célzó további nemzeti szintű állami és magánszektorbeli finanszírozás ösztönzéséhez, a további vizsgálatok előmozdításához, a költségek csökkentéséhez, valamint a demonstrációs és a telepítési szakasz közötti szakadék áthidalásához. Ebben az időszakban 1 milliárd EUR összegű (uniós és nemzeti) közfinanszírozás átlagosan 2,9 milliárd EUR összegű magánberuházásokat generált.

Megállapítható, hogy az árapály-technológiák jelenleg már a kereskedelmi hasznosítást megelőző szakaszban vannak, míg a legtöbb hullámenergia-technológia még mindig a K+F-szakaszban jár. Az úszó fotovoltaikus energiát már ipari méretekben alkalmazzák természetes és mesterséges szárazföldi víztestekben, és a technológia ígéretes lehetőségeket rejt magában a part menti és a partközeli területek esetében is. Az algák ígéretes fenntartható bioüzemanyag-források. Ez a terület további kutatás-fejlesztést igényel.

Az ezen tengeri technológiák segítségével a tengeren fejlesztett energia növekvő mennyiségét az innovatív infrastruktúra- és hálózati technológiák további fejlesztésével is támogatni kell. A kutatásnak és innovációnak ezért elő kell segítenie az ilyen infrastruktúrák összekapcsolt hálózatba való kapcsolásának új megközelítéseit, a veszteségek csökkentése révén elért hatékonyságnövekedést is figyelembe véve.

Az előállított villamos energia nagy távolságú átvitele esetén a nagyfeszültségű egyenáram (HVDC) a váltakozó áramú átvitel hatékony és gazdaságos alternatívája lehet. A legújabb nagyfeszültségű egyenáramú technológiák a szükséges hálózatbiztonsági és reziliencia-feltételek tiszteletben tartásával kapcsolhatják össze a szélerőműparkokat a hálózatokkal az előállított tengeri energia megfelelő piacra való eljuttatásához. A nagyléptékű kiépítés azonban a magas költségek, a különböző üzemeltetők eltérő konfigurációinak tesztelése és érvényesítése, valamint a különböző értékesítők átalakítói közötti interoperabilitási problémák miatt nem egyszerű. A Bizottság a HDVC-rendszerek tervezési és tesztelési szakaszának az Európai Horizont keretében való támogatásával ösztönzi Európa első többszállítós, többterminálos HVDC-rendszerének 2030-ig történő kialakítását.

A tengeri szélerőműparkoknak az energiarendszerbe való hatékony integrálása érdekében fontos lesz megkönnyíteni a jövőbeli tengeri hálózatok, a rugalmasság, a tárolás (Power-to-X), az akkumulátorok és a digitalizáció új technológiáinak tesztelését, valamint az olyan támogató eszközök és hordozók kifejlesztését, mint például a hidrogén és az ammónia. Közép- és hosszú távon fontossá válik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia hidrogénné történő helyszíni átalakítása és elszállítása, illetve helyszíni felhasználása. Az akkumulátorokra vonatkozó cselekvési terv keretében nyújtott K+I-támogatás, a hidrogénstratégia és a kapcsolódó szövetségek ezért szintén kulcsfontosságúak e tekintetben.

Az adatok és információk terén fennálló hiányosságok orvoslása érdekében szükséges a tengeri technológiák környezeti hatásaival kapcsolatos kutatás is. Az ismeretek és a modellezési kapacitások javítása megkönnyíti mind a jövőbeli telepítési területek azonosítását, mind pedig a jóváhagyási folyamatot.

A jövőbeli fellépéseknek foglalkozniuk kell ezekkel a kutatási és innovációs kihívásokkal, valamint a tengeri energia fejlesztésében és hasznosításában rejlő lehetőségekkel. Ezek közé tartozik többek között az infrastruktúra integrációja, a beépített körkörösség, a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítése, a tengeri technológiák környezeti hatásainak csökkentése, valamint a készségfejlesztés és a munkahelyteremtés.

A Bizottság meg fogja vizsgálni, hogyan lehet – többek között az egészséges óceánokkal, tengerekkel, part menti és belvízi vizekkel kapcsolatos kutatási misszió révén – a tengeri megújulóenergia-termeléssel és -infrastruktúrával kapcsolatos technológiai fejlesztéseket fenntartható módon támogatni és beágyazni.

Kulcsfontosságú intézkedések  ·Az Európai Horizont 2021. és 2022. évi első munkaprogramja keretében a Bizottság a következőket javasolja:  oaz átvitelirendszer-üzemeltetők (TSO-k), a gyártók és a tengeri szélenergia-fejlesztők közötti együttműködés támogatása annak érdekében, hogy 2022-ben nagyszabású HVDC-hálózattal kapcsolatos demonstrációs projekt indulhasson; oúj szél-, óceán- és napenergia-technológiák kifejlesztése, például az Európai Horizont program keretében oaz ipari hatékonyság javítása a tengeri szélenergia értékláncában, adatközpontú megközelítéseket és a dolgok internetét használó digitális technológiák bevonásával oa „beépített körforgás” elvének szisztematikus integrálása a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásba és innovációba. ·A Bizottság felülvizsgálja a SET-terv óceánenergiával és tengeri szélenergiával, valamint a végrehajtási programokkal kapcsolatos célkitűzéseit, és felállít egy további, a nagyfeszültségű egyenáramú rendszerekkel foglalkozó SET-terv-csoportot; ·A Bizottság tanulmányozni fogja, hogyan ágyazhatók be fenntartható módon a tengeri energiafejlesztéssel és -infrastruktúrával kapcsolatos technológiai fejlesztések a társadalmi-gazdasági ökoszisztémákba és a tengeri környezetbe – többek között a kumulatív hatások és a társadalmi tudatosság kutatásával. ·A Bizottság együtt fog működni a tagállamokkal és a régiókkal – a szigeteket is beleértve – annak biztosítása érdekében, hogy az óceánenergia-technológiák tekintetében rendelkezésre álló források koordinált felhasználásával 2025-re Unió-szerte 100 MW, 2030-ra pedig mintegy 1 GW összkapacitást érjenek el.

4.6.Erősebb ellátási és értéklánc egész Európában

Ahhoz, hogy a tengeri megújulóenergia-ellátási lánc elérje az uniós gazdaság számára a lehető legnagyobb előnyökkel járó 300-40 GW-os tengeri megújulóenergia-kapacitást, a tengeri megújulóenergia-ellátási láncnak képesnek kell lennie a kapacitása növelésére és a nagyobb telepítési ütem fenntartására. A korrózióálló anyagok, valamint a szél- és óceánenergia-turbinák gyártóinak, továbbá a tornyok, az alapozás, az úszó eszközök és a kábelek beszállítóinak mind beruházásokra van szükségük gyártásuk bővítéséhez. Egyes kikötőket korszerűsíteni kell, továbbá új járműveket kell építeni és üzembe helyezni. Jelenleg ugyanis például csak néhány európai tengeri kikötő alkalmas tengeri erőművek felállítására, gyártására és szervizelésére. Az ágazati becslések szerint a kikötői infrastruktúra és a járművek korszerűsítéséhez összesen mintegy 0,5–1 milliárd EUR összegű beruházás szükséges. Emellett több száz alkatrész-beszállítónak – melyek jelentős része kkv – is fejlesztenie kell magát.

A keresleti oldalt érintő szakpolitikák – mint például a hosszú távú tervezés, a regionális együttműködés és az egyértelmű szabályozási keret – hasznos jelzéseket adhatnak, és meghatározhatják, várhatóan mekkora tételekre lesz szüksége az iparnak és a befektetőknek az előzetes beruházások végrehajtásához és gyártási kapacitásuk további iparosításához.

Ugyanakkor a kínálati oldalt célzó szakpolitikákra is szükség lehet. Az európai tengeri megújulóenergia-ellátási lánc dinamikus és rendkívül versenyképes, de a világpiaci verseny fokozódásával kihívást jelenhet majd a kiválóságának növelése és fenntartása. „Új európai iparstratégia” 83 című közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy Európa globális vezető szerepének és kiválóságának megőrzése érdekében stratégiaibb megközelítésre lesz szükség a megújulóenergia-iparágak és az ezeket alátámasztó ellátási láncok tekintetében. 

A Bizottság ezért továbbfejleszti a „Tiszta energia minden európainak” csomag keretében létrehozott, az ipari vezetőket, az ipari klasztereket, a vállalatokat és szolgáltatókat, az átvitelirendszer-üzemeltetőket, a befektetőket, a civil társadalmat és a kutatói közösséget tömörítő, a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó tisztaenergia-ipari fórumot, és kiterjeszti azt a nemzeti és regionális hatóságokra. A fórum segíthet az ágazat versenyképességének értékelésében 84 , és közreműködhet az ellátási lánc azon kritikus szegmenseit és a hozzájuk kapcsolódó beruházások meghatározásában, amelyeket fejleszteni kell a megújuló energiaforrások használatára vonatkozó uniós célkitűzések teljesítése érdekében.

A fórumon belül külön, a tengeri megújuló energiával foglalkozó munkacsoport kerül felállításra, melynek feladata beazonosítani a tengeri megújuló energia páneurópai ellátási láncának gyors növekedése előtt álló akadályokat és megoldásokat javasolni azok elhárítására, megkönnyíteni az együttműködést, valamint összefogni a releváns szaktudást és megosztani azt a tengeri energiatechnológiák és a különböző megújulóenergia-ellátási láncok között – mindezt a versenyszabályokkal összhangban. A tengeri megújuló energiával foglalkozó munkacsoport segíteni fogja az előrehaladás nyomon követését és a stratégia cselekvési pontjaival kapcsolatos munka előbbre vitelét. Mivel a hagyományos tengeri olaj- és gázipari ágazat egyre gyakrabban fejleszt megújulóenergia-létesítményeket a portfólióiban, ezt az iparágat is érdekelheti a platformhoz való csatlakozás, ebben az esetben pedig további tudást, készségeket és létesítményeket biztosíthatna.

A készségekkel kapcsolatos kihívás

A tengeri megújuló energia alkalmazásának nagymértékű növelése, valamint a hozzá kapcsolódó értéklánc számos régió és terület javát szolgálná. Lehetőséget kínálhatna a klímasemleges gazdaságra való átállás által leginkább érintett régiók számára, hogy a karbonintenzív és szénorientált régióktól az olyan régiókon át, ahol a tengeri gáz- és olajiparnak újjá kell alakulnia, egészen a peremterületekig és a legkülső régiókig bezárólag diverzifikálják a gazdaságukat. Alternatív, kiváló színvonalú munkalehetőséget kínálhatna az átállás által érintett szakképzett munkavállalóknak. A tengeri energia infrastruktúrájának fenntartása ráadásul gazdasági egyensúlyt teremthet az erősen szezonális iparágakkal (turizmus, halászat stb.) rendelkező területeken azáltal, hogy egész évben stabil és kiszámítható munkamennyiséget biztosít a helyi munkavállalóknak és a kkv-knek.

E potenciál eléréséhez azonban számos, a munkaerővel és a munkavállalók készségeivel – többek között az információs és kommunikációs technológiai ismeretekkel – kapcsolatos kihívást le kell küzdeni, mi több, ezeknek a készségeknek a megfelelő helyszíneken kell rendelkezésre állniuk. Az ágazat ugyanis már most is nehézségekkel küzd a megfelelő készségekkel rendelkező munkavállalók toborzása és képzése terén. Összességében a vállalatok 17–32 %-ának, a műszaki szakmák terén pedig a cégek 9–30 %-ának okoz problémát a szakemberhiány. Az előrelépés érdekében a tagállamoknak támogatniuk kell „a fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” keretében meghozott intézkedéseket, és a várt fejlesztési célokkal 85 összhangban több, a tengeri megújulóenergia-ágazatra fókuszáló oktatási és képzési rendszert kell megtervezniük és kidolgozniuk. 2019-ig csak 12 uniós országban vezettek be ilyen programokat 86 , és még a jelentős offshore ipari potenciállal rendelkező országok közül sem mindegyikben végeznek ilyet. A megteremtett munkahelyek száma márpedig várhatóan jelentős lesz, különösen a kutatók, a mérnökök, a tudósok és a műszaki technikusok esetében. A tagállamok az ilyen programok finanszírozására felhasználhatják a kohéziós politikai alapokat, az Európai Szociális Alap Pluszt és a méltányos átállást támogató mechanizmust.

A tagállamok műszaki és tudományos oktatási programjainak figyelembe kell venniük a fokozott igényt, hogy 2050-ig a tengeri megújuló energiával kapcsolatos munkahelyekre vonzzák a megfelelő profillal rendelkező fiatal munkavállalókat. A szakképzési kiválósági központok a készségek ökoszisztémájának fejlesztése érdekében a helyi partnerek széles körének – például a szakoktatási és -képzési szolgáltatóknak (mind közép-, mind felsőfokú szinten), a munkáltatóknak, a kutatóközpontoknak, a fejlesztési ügynökségeknek és a foglalkoztatási szolgálatoknak – bevonásával segíthetnek az átképzés iránti igény kielégítésében.

A körforgásos gazdaságra irányuló megközelítés

A szélturbina-alkatrészek – különösen a kompozit anyagból készült lapátok – leszerelése, újrafelhasználása és újrafeldolgozása szintén kihívást jelent. Az újrafeldolgozhatósággal és annak tervezésre gyakorolt hatásával kapcsolatos kutatások még mindig meglehetősen széttagoltak, és gyakran specifikus ágazatokon belüli, nem pedig általános alkalmazásokon alapulnak. A „beépített körforgás” elvét ennél szisztematikusabban kell integrálni a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásba és innovációba. Ez a meglévő technológiák fejlesztését (és új technológiák kifejlesztését) jelenti, szem előtt tartva mind a gyártási folyamat hatékonyságát, mind a létesítmények hosszabb élettartamát és az alkatrészek „életciklusának végét”. Így elősegíthető a megújulóenergia-fejlesztési ágazati termékek és szolgáltatások értékének megőrzése, és csökkenthető a természeti erőforrásokra nehezedő nyomás. A tengeri megújulóenergia-technológiákhoz használt anyagokat alaposan meg kell vizsgálni. Az értékelésnek nemcsak a költségekkel és a toxicitással kapcsolatos szempontokra kell kiterjednie, hanem az olyan kérdésekre is, mint például az anyagok újrafelhasználása és újrafeldolgozhatósága, a beszerzési korlátok, valamint a kritikus anyagok fokozott ellátásbiztonsága. Meg kell vizsgálni a szárazföldi szélturbinákhoz kapcsolódó újrahasznosítási és újrafeldolgozási gyakorlatokat is, mivel a közeljövőben le kell szerelni őket.

Az EU megújuló tengeri értékláncát alátámasztja egy, a termeléshez importált nyersanyagokra és alkatrészekre (az állandó mágnesekhez szükséges ritkaföldfémekre, valamint acélra és kompozit anyagokra) támaszkodó globális ellátási lánc támasztja alá. Mivel az említett anyagok iránti kereslet az előrejelzések szerint növekedni fog (az állandó mágnesekben használt ritkaföldfémeké például 2050-re megtízszereződhet 87 ), arra kell fókuszálni, hogyan lehet biztosítani a torzulásoktól mentes ellátást, csökkenteni a függőséget és lerövidíteni az ellátási láncokat. Az új Európai Nyersanyagszövetségnek 88 is hozzá kell járulnia az ellátási lánc ellenálló képességének növeléséhez. A teljes ellátási lánc körforgásos jellegének javítása fontos szerepet fog játszani a megnövekedett függőség enyhítésében.

Az uniós gazdasági ágazat és a globális piacok

Az EU tengeri megújulóenergia-ipara rendkívül versenyképes a világpiacon, továbbá erős exportkapacitással rendelkezik, mely tekintetben Kína és India a két fő globális versenytársa. 2009 és 2018 között az EU kereskedelmi mérlege pozitív maradt, és jelenleg tovább növekszik. 2018-ban az uniós vállalatok a globális export 47 %-át tették ki. Tíz globális exportőrből nyolc uniós ország. A globális piac tehát komoly kereskedelmi lehetőséget jelent az uniós iparágak számára. Ázsiában a tengeri szélenergia-kapacitás 2030-ra várhatóan eléri a 95 GW-ot (a 2030-ra tervezett közel 233 GW-os globális kapacitásból) 89 . 2018-ban a világ összes tengeri szélenergia-beruházásának közel felét Kínában hajtották végre 90 . Az úszó szélerőművi és óceánenergiához hasonló technológiák piaca a jövőben szintén ígéretes új értékesítési lehetőségeket kínálhat az uniós ipar számára.

Nemzetközi partnerségek

A zöld megállapodással kapcsolatos diplomácián keresztül az EU aktívan együttműködik nemzetközi partnereivel annak érdekében, hogy elősegítse a tengeri megújuló energia fejlesztéséhez szükséges kedvező környezet megteremtését – többek között az alacsony jövedelmű országokban és a feltörekvő piacokon. Ez a támogatás kiterjedhet a szabályozási keretre, a műszaki szabványokra, a helyi/nemzeti kereskedelmi szövetségekre, a csatlakozással és a hálózatirányítással kapcsolatos kapacitásépítésre, a szakmai képzésre, valamint az olyan garanciális beruházások kockázatmentesítésére, mint például a megújuló energiára vonatkozó, az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA) keretében biztosított európai garancia 91 .

Az EU és partnerországai elkötelezettek a fenntartható fejlesztési célok, köztük a 7. fenntartható fejlesztési cél elérése mellett, és ezért világszerte támogatják a megfizethető és megújuló energia alkalmazását. A partnerországok tiszta energiarendszerre való átállásának támogatására irányuló uniós szakpolitikai célkitűzéseket illetően a tengeri megújuló energia szerepe különösen fontos lesz. Ez előnyös helyzetet teremthet mind az uniós tengeri megújulóenergia-ágazat számára – amely így fontos új piacokra léphetne be –, mind pedig azon partnerországok számára, amelyek növelnék megújuló energiájuk részarányát, és bővítenék az ágazattal kapcsolatos ismereteiket és kapacitásaikat.

Az EU kész megosztani iparági vezetőként szerzett tapasztalatait és különböző formákban együttműködni harmadik országokkal. Ez a szabályozási keretek összehangoltságának szintjétől, valamint a környezetvédelmi és egyéb normák tekintetében az uniós szakpolitikai prioritásokkal való összeegyeztethetőségtől függően kiterjedhet a bevált gyakorlatok és szabályozási megközelítések megosztására vagy a szomszédos országokkal való közös projektek kidolgozására is.

Az iparágnak és a tagállamoknak aktívan részt kell venniük az uniós szabványok kétoldalú és nemzetközi szintű előmozdításában, ideértve a nemzetközi szabványügyi testületekben való aktív részvételt is.

Technológiafejlesztőként (a hálózati technológiát is ideértve) az EU-nak határozottabb megközelítést kell alkalmaznia az érdekeinek kereskedelmi politikán keresztül történő előmozdítása érdekében. Bizonyos piacok egyre gyakrabban írnak elő helyi tartalmi követelményeket, vagy fogadnak el más diszkriminatív vagy egyéb módon korlátozó intézkedéseket a hazai iparágak támogatása érdekében. A Bizottság aktív szerepet fog vállalni a szabályozási konvergencia előmozdításában és a nemzetközi szabványok terjesztésében, ugyanakkor ellenzi a helyi tartalomra vonatkozó követelmények indokolatlan és más kereskedelmi akadályok harmadik országokban való bevezetését. A szabadkereskedelmi megállapodásoknak és a nemzetközi együttműködéseknek a torzulásoktól mentes kereskedelemre és beruházásokra kell törekedniük, valamint javítaniuk kell a piacra jutást, ugyanakkor figyelembe kell venniük a normák és a szabványok konvergenciájának, a rugalmas villamosenergia-piacoknak és a harmadik országok méltányos hálózati hozzáférésének szükségességét is. A piacra jutás akadályai esetében a Bizottság érvényre juttatja a nemzetközi kereskedelmi megállapodások szerinti uniós jogokat a rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségek teljes mértékű igénybevételével, ideértve a többoldalú és kétoldalú vitarendezési mechanizmusokat is.

Kulcsfontosságú intézkedések ·A Bizottság és az ENTSO-E támogatni fogja a különböző gyártók átalakítóinak szabványosítását és interoperabilitását (2028-ig lép működésbe); A Bizottság, az iparág és a tagállamok közösen fognak munkálkodni az uniós szabványok nemzetközi szintű előmozdításán; ·A Bizottság a megújuló energiaforrások értékláncának fejlesztése érdekében támogatni fogja a megújuló energiaforrásokkal foglalkozó tisztaenergia-ipari fórumot, és a fórumon belül létrehoz egy, a tengeri megújuló energiával foglalkozó külön munkacsoportot (2021); ·A Bizottság ösztönözni fogja a tagállamokat és a régiókat, hogy használják fel a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai alapokat – többek között az Európai Szociális Alap Pluszt, valamint adott esetben a méltányos átállást támogató mechanizmust – a megújuló tengeri energiába történő beruházások támogatására a gazdasági diverzifikáció fokozása, új munkahelyek teremtése és az átképzési/felkészítési rendszerek bevezetése érdekében; ·A Bizottság támogatni fogja az illetékes nemzeti és regionális hatóságokat a speciális, többek között technikusi és felsőfokú oktatási és képzési programok létrehozásában és megvalósításában, amelyek célja a tengeri energiával kapcsolatos készségbázis kialakítása, valamint a megfelelő profillal rendelkező fiatal munkavállalók és a képzett munkavállalók tengeri megújuló energiával foglalkozó munkahelyekre vonzása, többek között a készségfejlesztési program keretében végrehajtott intézkedések révén. ·A Bizottság elő fogja mozdítani a piacra jutást a harmadik országokban – többek között a tengeri megújulóenergia-projekteket érintő akadályok felszámolásával és a jogorvoslati lehetőségek teljes körű kihasználásával. ·A Bizottság a partnerországokkal folytatott (folyamatban lévő) uniós energiaügyi párbeszédek keretében folytatott, a szakpolitikai keretnormákkal és az ágazati fejleményekkel kapcsolatos információcsere révén elősegíti a tengeri megújuló energiaforrások új piacainak kialakítását és a meglévő piacok megerősítését; ·A Bizottság elemezni fogja a tengeri létesítmények leszerelésének költségeit és hatásait annak felmérése céljából, hogy a meglévő létesítmények leszerelése és a jövőbeli leszerelési tevékenységek tekintetében szükség van-e uniós szintű jogi követelményekre a környezeti, biztonsági és gazdasági hatások minimalizálásához.

5.Következtetések

A tengeri megújuló energia az egyik legígéretesebb módja annak, hogy az elkövetkező években úgy lehessen fokozni a villamosenergia-fejlesztést, hogy az megfeleljen az európai dekarbonizációs célkitűzéseknek, és megfizethető módon kielégítse a várhatóan növekvő villamosenergia-keresletet. Európa óceánjaiban és tengeri medencéiben hatalmas lehetőségek rejlenek, amelyeket fenntartható és környezetkímélő módon lehet kiaknázni, kiegészítve más gazdasági és társadalmi tevékenységeket.

A jelen stratégia uniós prioritásként határozza meg a tengeri megújuló energia fejlesztését és használatát. A benne rejlő lehetőségek különböző formákban jelen vannak valamennyi európai óceánban és tengeri medencében, ideértve a szigeteket és a legkülső régiókat is. Fejlődése kedvező ipari, gazdasági és társadalmi hatásokkal járna az EU egészében és az egyes régiókban is.

A tengerfenékhez rögzített és úszó tengeri szélerőművek esetében a kihívást az jelenti, hogy optimális környezetet teremtsünk az Északi-tengeren megvalósuló fejlődés fenntartásához és felgyorsításához a bevált gyakorlatok és tapasztalatok más tengeri medencékben (mindenekelőtt a Balti-tengeren) való alkalmazásával és felhasználásával, miközben támogatjuk e technológia globális elterjedését. Más technológiák esetében a kihívást a kutatás és a demonstráció számára elegendő és jól célzott finanszírozás mozgósítása, a költségek csökkentése és e technológiák időben történő piacra dobása jelenti.

A tengeri megújuló energia sikere komoly előnyöket nyújthat Európa számára, biztosíthatja az EU fenntartható energiára való átállását, és a tagállamokat a 2050-ig elérendő szennyezőanyag-mentességhez és a klímasemlegességhez vezető realisztikus útra terelheti. Emellett a COVID-19 utáni fellendüléshez is jelentős mértékben hozzájárulhat, hiszen olyan ágazatról van szó, amelyben az európai ipar világelső, és amely az előrejelzések szerint az elkövetkező évtizedekben exponenciálisan fog növekedni.

Az e stratégia által javasolt fejlesztés eléréséhez valamennyi érintett fél – a tagállamok, a régiók, az uniós polgárok, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és valamennyi tengerhasználó, különösen a tengeri megújulóenergia-ágazat, valamint a halászati és akvakultúra-ágazat együttműködése szükséges. Ennek szellemében a Bizottság 2021-ben az európai tengeri megújuló energiával foglalkozó magas szintű konferenciát szervez a meglévő regionális együttműködési formák tagjainak részvételével, a bevált gyakorlatok megosztásának előmozdítása és a közös kihívások megvitatása céljából.

A Bizottság felkéri az uniós intézményeket és az összes érdekelt felet, hogy vitassák meg az e stratégiában javasolt szakpolitikai intézkedést, és egyesítsék erőiket e fellépés haladéktalan megvalósítása érdekében.

(1)

A szélerőműpark 5 MW energiát állított elő, és 25 év alatt 2200 háztartás éves energiafogyasztását fedezte.

(2)

A világ 15 úszó turbinája közül 4-et az Európai Unióban gyártottak és telepítettek.

(3)

A 34 MW-os globális óceánenergia-termelő kapacitásból 13,5 MW-ot az EU-27 vizeire telepítettek 2019-ig, ld.: Európai Bizottság (2020) Átállás a tiszta energiára – Műszaki és innovációs jelentés (az {SWD(2020) 953} melléklete).

(4)

Bár ezek az európai kontinenstől több ezer kilométerre találhatók, az EU 9 legkülső régiója – Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique és Saint-Martin (Karib-tenger), Réunion és Mayotte (Indiai-óceán), a Kanári-szigetek, az Azori-szigetek és Madeira (Atlanti-óceán) – az Unió szerves részét képezi.

(5)

A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia. Hozzuk vissza a természetet az életünkbe. COM/2020/380 final.

(6)

A 2030-as éghajlat-politikai céltervet kísérő hatásvizsgálat azt vetíti előre, hogy 2030-ra a villamos energia több mint 80 %-át megújuló forrásokból kell majd előállítani – https://ec.europa.eu/clima/policies/eu-climate-action/2030_ctp_en

(7)

  https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-system-integration/eu-strategy-energy-system-integration_en

(8)

  https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-system-integration/hydrogen_en

(9)

Hivatkozás: Európai Bizottság (2020) – A tiszta energiák terén tanúsított versenyképesség javulásáról (SWD (2020) 953 final).

(10)

A 2030-as éghajlat-politikai céltervet kísérő hatásvizsgálatban szereplő CTP-MIX forgatókönyv szerint – COM(2020) 562 final.

(11)

JRC (2019) Technology Market Report Ocean Energy (Technológiai piaci jelentés az óceánenergiáról), JRC117349.

(12)

 JRC (2020) Facts and figures on Offshore Renewable Energy Sources in Europe [Tények és számok az európai tengeri megújulóenergia-forrásokról], JRC121366.

(13)

 A tagállamok által benyújtott nemzeti energia- és klímatervek alapján,  https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-strategy/national-energy-climate-plans_en#final-necps

(14)

A Bizottság kiadta „Az energiaszállítási infrastruktúráról és az uniós természetvédelmi jogszabályokról” című útmutatót, https://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/pdf/guidance_on_energy_transmission_infrastructure_and_eu_nature_legislation_hu.pdf

(15)

A tiszta energiák terén tanúsított versenyképesség javulásáról (SWD (2020) 953 final).

(16)

JRC 2019: Technológiai piaci jelentés a szélenergiáról, JRC118314.

(17)

Szélenergia – Európa.

(18)

Európai Bizottság, A kék gazdaságról szóló 2020. évi jelentés.

(19)

JRC 2019: Technológiai piaci jelentés a szélenergiáról, JRC118314.

(20)

JRC (2019): Wind Energy Technology Market Report [Technológiai piaci jelentés a szélenergiáról], JRC118314.

(21)

Létrejött 2016-ban.

(22)

  https://ec.europa.eu/regional_policy/sources/policy/themes/sparsely-populated-areas/eu2020_mou_split_en.pdf

(23)

JRC (2019): JRC ENSPRESO – SZÉLENERGIA – SZÁRAZFÖLDI és TENGERI. Európai Bizottság, Közös Kutatóközpont (JRC) [Adatállomány] PID: http://data.europa.eu/89h/6d0774ec-4fe5-4ca3-8564-626f4927744e

(24)

  www.ospar.org

(25)

A balti-tengeri szélenergia terén a BEMIP keretében folytatott együttműködésről szóló tanulmány szerint 93 GW https://op.europa.eu/fr/publication-detail/-/publication/9590cdee-cd30-11e9-992f-01aa75ed71a1

(26)

A BEMIP azt tervezi, hogy 2021 tavaszáig elfogad egy, a tengeri szélerőművek fejlesztésére vonatkozó munkaprogramot.

(27)

  www.balticsea-region-strategy.eu

(28)

COM(2020) 329 final.

(29)

32–75 GW potenciál a földközi-tengeri régió tengeri hálózatában rejlő potenciálról szóló tanulmány szerint (Guidehouse, 2020-11) –  https://data.europa.eu/doi10.2833/742284

(30)

  www.westmed-initiative.eu

(31)

  www.diplomatie.gouv.fr/en/french-foreign-policy/europe/news/article/ajaccio-declaration-after-the-7th-summit-of-the-southern-eu-countries-med7-10

(32)

  https://ec.europa.eu/newsroom/mare/document.cfm?doc_id=59314

(33)

  https://ec.europa.eu/newsroom/mare/document.cfm?doc_id=59317

(34)

  https://euislands.eu/

(35)

A legrelevánsabb szakpolitikai eszközök a következők: az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv, a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv, a tengeri területrendezésről szóló irányelv, a közös halászati politika, a stratégiai környezeti vizsgálat, a környezeti hatásvizsgálat, a környezeti felelősségről szóló irányelv, az Aarhusi Egyezmény, valamint a biodiverzitási stratégia és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv.

(36)

Németországban és Dániában.

(37)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32014L0089&from=EN

(38)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:01992L0043-20130701&from=EN .

(39)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32009L0147&from=EN .

(40)

A Bizottság megfelelő iránymutatást adott ki a szélenergiával kapcsolatos fejleményekről és az uniós természetvédelmi jogszabályokról:  https://ec.europa.eu/environment/nature/natura2000/management/natura_2000_and_renewable_energy_developments_en.htm

(41)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32008L0056&from=EN

(42)

  https://ec.europa.eu/regional_policy/en/policy/cooperation/macro-regional-strategies/  

(43)

  https://ec.europa.eu/regional_policy/en/policy/cooperation/european-territorial/  

(44)

  https://ec.europa.eu/maritimeaffairs/policy/sea_basins_hu .

(45)

A Balti-tenger térsége tengeri környezetének védelméről szóló Helsinki Egyezmény (HELCOM), az Északi-tengerre és az Atlanti-óceán északnyugati részére vonatkozó OSPAR-egyezmény, a Földközi-tengerre vonatkozó Barcelonai Egyezmény és a Fekete-tengerre vonatkozó Bukaresti Egyezmény.

(46)

 Pl. OSPAR-iránymutatások a szélerőműparkok fejlesztéséről, https://www.ospar.org/work-areas/eiha/offshore-renewables  

(47)

  https://www.msp-platform.eu/sector-information/tourism-and-offshore-wind

(48)

A 2014/89/EU irányelv 14. cikke.

(49)

 A Bizottság iránymutatása a szélenergiával kapcsolatos fejleményekről és az uniós természetvédelmi jogszabályokról – C(2020)7730 final

(50)

Az összekapcsolt tengeri hálózat hasonló lenne a szárazföldi összekapcsolt átviteli hálózathoz, ahol a villamos energia több irányban is áramolhat.

(51)

Roland Berger GmbH (2019), Hybrid projects: How to reduce costs and space of offshore developments, North Seas Offshore energy Clusters study [Hibrid projektek: Hogyan csökkentsük a tengeri fejlesztések költségeit és az általa felhasznált területet – Tanulmány az északi-tenger tengeri energiaklasztereiről] 
https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/59165f6d-802e-11e9-9f05-01aa75ed71a1

(52)

2. ábra – A pontozott vonal a kizárólagos gazdasági övezet határát jelöli.

(53)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32018R1999&from=EN

(54)

Ez jelentős költségmegtakarítást eredményezhet – amint azt az olyan közelmúltbeli tanulmányok is szemléltetik, mint például a balti-tengeri szélenergia terén a BEMIP keretében folytatott együttműködésről szóló tanulmány (lásd a fenti hivatkozást).

(55)

  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32018R1999&from=EN

(56)

Az (EU) 219/943 rendelet 35. cikkének (2) bekezdése értelmében.

(57)

A villamos energia belső piacáról szóló 2019/943/EK rendelet (66) preambulumbekezdése támogatja a hibrid projektek kidolgozását, HL L 158., 2019.6.14.

(58)

 Piaci megállapodások az északi-tengeri hibrid projektekre vonatkozóan (Thema-jelentés, 2020-11), https://data.europa.eu/doi10.2833/36426

(59)

  www.promotion-offshore.net/results/deliverables/

(60)

 Piaci megállapodások az északi-tengeri hibrid projektekre vonatkozóan (Thema-jelentés, 2020-11).

https://data.europa.eu/doi10.2833/36426

(61)

(EU) 2018/2001 irányelv, HL L 328., 2018.12.21.

(62)

(EU) 2018/2001 irányelv, HL L 328., 2018.12.21.

(63)

A megújuló energiaforrásokról szóló átdolgozott irányelv 6., 7. és 11. cikke. Lásd még: https://ec.europa.eu/energy/topics/renewable-energy/renewable-energy-directive/cooperation-mechanisms_en .

(64)

A villamos energia belső piacáról szóló (EU) 2019/943 rendelet 19. cikke, HL L 158., 2019.6.14.

(65)

  https://www.acer.europa.eu/en/Electricity/FG_and_network_codes/Pages/European-Stakeholder-Committees.aspx

(66)

Az északi-tengeri offshore hibrid eszközök finanszírozása (Guidehouse, 2020-11)

https://data.europa.eu/doi10.2833/269908

(67)

 Az éghajlat-politikai célterv hatásvizsgálata,  https://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:749e04bb-f8c5-11ea-991b-01aa75ed71a1.0001.02/DOC_1&format=PDF

(68)

Ha például egy tengerparttal nem rendelkező tagállam befizet a mechanizmusba, majd a mechanizmus egy másik tagállamban támogatja a tengeri szélerőműparkot, akkor a hozzájáruló tagállam úgy számítja be a fogadó tagállam projektjei által termelt megújuló energiát, mintha ezt az energiát a hozzájáruló tagállamban állították volna elő. A hozzájáruló, tengerparttal nem rendelkező tagállam gyakorlatilag statisztikailag növelni fogja a megújuló energia arányát az energiafogyasztásában (ezért beszélhetünk statisztikai haszonról) annak ellenére, hogy ezt az energiát egy másik országban állították elő vagy fogyasztották el. Ez segíteni fogja a tagállamokat abban, hogy egy másik tagállamban zajló projektek révén érjék el a megújuló energiaforrások részarányára vonatkozó célkitűzésüket.

(69)

Lásd a 4.5. szakaszt.

(70)

Bulgária, a Cseh Köztársaság, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia és Szlovákia.

(71)

A SETIS kutatással és innovációval kapcsolatos adatai, a Közös Kutatóközpont módszertana szerint: Fiorini A., Georgakaki A., Pasimeni F., Tzimas E. (2017) Monitoring R&I in Low-Carbon Energy Technologies [Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatechnológiába történő K+I-beruházások nyomon követése], JRC105642 és Pasimeni F., Fiorini A., Georgakakaki A. (2019) Assessing private R&D expenditure for climate change mitigation technologies via patent data [Az éghajlatváltozás mérséklését célzó technológiákkal kapcsolatos európai kutatás-fejlesztésre fordított magánberuházások értékelése szabadalmi adatok alapján], World Patent Information. Elérhető itt: https://setis.ec.europa.eu/publications/setis-research-innovation-data

(72)

A JRC karbonszegény energiaforrásokkal foglalkozó megfigyelőközpontja, szélenergia-technológiai piaci jelentés, Európai Bizottság, 2019, JRC118314.

(73)

A JRC karbonszegény energiaforrásokkal foglalkozó megfigyelőközpontja, szélenergia-technológiai piaci jelentés, Európai Bizottság, 2019, JRC118314.

(74)

ICF, a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság megbízásából – Klímasemleges piaci lehetőségek és uniós versenyképességi tanulmány (tervezet, 2020).

(75)

A Horizont 2020 és elődje, a 2009–2019 közötti időszakra vonatkozó 7. keretprogram.

(76)

A JRC szélenergiával kapcsolatos technológiák fejlesztéséről szóló jelentése (2020).

(77)

SET-terv, a tengeri szélerőművekre vonatkozó végrehajtási terv (2018).

(78)

Az úszó tengeri szélerőműparkok 50 és 1000 méter közötti mélységben használhatók.

(79)

UNEP & Bloomberg NEF, Global trends in renewable energy investment [Globális trendek a megújuló energiába való beruházásban], 2019.

(80)

A SET-tervvel kapcsolatos kezdeményezés indulása.

(81)

A magánbefektetések becslése a PATSTAT-ban elérhető szabadalmi adatokon alapul. Forrás: Fiorini, A., Georgakakaki, A., Pasimeni, F. és Tzimas, E., (2017) Monitoring R&I in Low-Carbon Energy Technologies [Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó energiatechnológiába történő K+I-beruházások nyomon követése] , JRC105642, EUR 28446 EN és Pasimeni, F., Fiorini, A. és Georgakakaki, A. (2019). Assessing private R&D spending in Europe for climate change mitigation technologies via patent data. [Az éghajlatváltozás mérséklését célzó technológiákkal kapcsolatos európai kutatás-fejlesztésre fordított magánberuházások értékelése szabadalmi adatok alapján.] World Patent Information, 59, 101927.

(82)

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) is beleértve, amely szintén társfinanszírozott Interreg-projekteket.

(83)

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/ip_20_416

(84)

Lásd: COM(2020) 953.

(85)

A rendelkezésre álló oktatási és képzési programoknak csupán 5 %-a foglalkozik közvetlenül a tengeri megújuló energiával. Jelentős hiányosságok tapasztalhatók az elektromechanika, az összeszerelés, a búvárkodás, a fémmegmunkálás, valamint a munkavédelem terén.

(86)

Forrás: MATES-projekt (tengerészeti szövetség az európai kék gazdaság tengeri technológiai készségfejlesztési stratégia révén történő előmozdítására), „Baseline report on current skills gap in shipbuilding and offshore renewables value chain” [A hajógyártásban és a tengeri megújulóenergia-termelési értékláncokban tapasztalható készséghiányokról szóló alapállapot-jelentés] www.projectmates.eu

(87)

Az európai szélerőmű-termelés függ a grafit (amelynek 48 %-a Kínából származik), a kobalt (amelynek 68 %-a a Kongói Demokratikus Köztársaságból származik), a lítium (amelynek 78%-a Chiléből származik) és a ritkaföldfémek (amelynek közel 100 %-a Kínából származik) behozatalától. Forrás: Az Európai Bizottság 2020. évi stratégiai előrejelzési jelentése ( https://ec.europa.eu/info/strategy/priorities-2019-2024/new-push-european-democracy/strategic-foresight/2020-strategic-foresight-report_hu ).

(88)

  COM(2020) 474 final.

(89)

GWEC 2020, Global Offshore Wind Report [Jelentés a globális tengeri szélenergiáról], 2020.

(90)

IRENA – Future of wind [A szél jövője] (2019., 52. o.).

(91)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1601 rendelete (2017. szeptember 26.) az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról.