EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.7.8.

COM(2020) 299 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

A klímasemleges gazdaság létrehozása: Uniós stratégia az energiarendszer integrációjának megteremtéséért

1.Integrált energiarendszer a klímasemleges Európa szolgálatában

Az európai zöld megállapodás 1 az EU-t – a gazdaság minden ágazatának átfogó dekarbonizációja és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2030-ig megvalósuló nagymértékű csökkentése révén – a 2050-ig elérendő klímasemlegesség felé vezető útra állítja.

Az energiarendszer kulcsfontosságú e célok eléréséhez. A megújulóenergia-technológiák költségeinek közelmúltbeli csökkenése, gazdaságunk digitalizációja és az akkumulátorokkal, hőszivattyúkkal, elektromos járművekkel vagy a hidrogénnel kapcsolatosan kialakulóban lévő technológiák lehetőséget kínálnak arra, hogy az elkövetkező két évtizedben felgyorsítsuk energiarendszerünk és annak struktúrája mélyreható átalakítását. Európa energetikai jövőjének a megfelelő földrajzi eloszlású megújuló energiaforrások egyre növekvő arányán kell alapulnia, rugalmasan integrálnia kell a különböző energiahordozókat, ugyanakkor erőforrás-hatékonynak kell maradnia, elkerülve a szennyezést és a biológiai sokféleség csökkenését.

A jelenlegi energiarendszer még mindig az egyes energiaforrásokat a meghatározott végfelhasználói ágazatokkal mereven összekapcsoló, egymással párhuzamos, vertikális energia-értékláncokra épül. A kőolajtermékek például túlsúlyban vannak a közlekedési ágazatban és az ipari nyersanyagok között. A villamos energia előállításához és a fűtéshez elsősorban szenet és földgázt használunk. A villamosenergia- és gázhálózatok tervezése és működtetése egymástól függetlenül történik. A piaci szabályok szintén ágazatok szerint eltérőek. Ezzel az elkülönült részekből álló modellel nem valósítható meg a klímasemleges gazdaság. A rendszer így nem hatékony sem műszaki, sem gazdasági szempontból, és jelentős veszteséget termel hulladékhő formájában, valamint az energiahatékonyság alacsony szintje miatt.

Az energiarendszer integrációja – tehát az energiarendszer egészének összehangolt megtervezése és működtetése több energiahordozóra, infrastruktúrára és fogyasztási ágazatra kiterjedően – az európai gazdaság hatékony, megfizethető és mélyreható dekarbonizációja felé vezető út, összhangban a Párizsi Megállapodással és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjével.

A megújulóenergia-technológiák csökkenő költségei, a piaci fejlemények, a tárolási rendszerekkel, az elektromos járművekkel kapcsolatos gyors innováció, valamint a digitalizáció mind olyan tényezők, amelyek természetes módon vezetnek az európai energiarendszer nagyobb fokú integrációjához. Ugyanakkor egy lépéssel tovább kell mennünk: létre kell hoznunk az energiarendszer hiányzó kapcsolódásait annak érdekében, hogy 2030-ig magasabb dekarbonizációs célokat érjünk el, 2050-ig pedig megvalósulhasson a klímasemlegesség. Mindezt költséghatékony módon és az európai zöld megállapodással és a károkozás elkerülésére vonatkozó zöld esküvel összhangban kell tennünk. Ha a rendszerintegráció felé vezető úton járunk, a tiszta és innovatív folyamatok és eszközök szélesebb körű használatával új beruházásokat, munkahelyeket teremtünk és növekedést generálunk, valamint globális szinten megszilárdítjuk az EU ipari vezető szerepét. E törekvésünk a Covid19-válságot követő gazdasági helyreállítás egyik építőköve is lehet. A Bizottság 2020. május 27-én előterjesztett helyreállítási terve 2  kiemeli, hogy a kulcsfontosságú tiszta technológiákba és értékláncokba történő beruházások fellendítésére, valamint a gazdaság általános ellenálló képességének növelésére irányuló erőfeszítések részeként az energiarendszer nagyobb integrációjára van szükség. Ezenkívül az uniós fenntartható finanszírozási taxonómia biztosítani fogja, hogy az ilyen tevékenységekbe való beruházások összhangban legyenek hosszú távú céljainkkal 3 . Az integrált energiarendszer minimalizálja a klímasemlegességre való átállás költségeit a fogyasztók számára, és új lehetőségeket nyit meg energiaszámláik csökkentésére, valamint aktív részvételükre a piacokon.

A 2018-ban elfogadott, tiszta energiáról szóló csomag 4 megalapozza az infrastruktúra, az energiahordozók és az ágazatok közötti jobb integrációt; ugyanakkor továbbra is fennállnak bizonyos szabályozási és gyakorlati akadályok. Határozott szakpolitikai fellépés nélkül a 2030-as energiarendszer jobban fog hasonlítani a 2020-as energiarendszerhez, mint mindahhoz, amire a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséhez szükség lenne.

Ez a stratégia a Bizottság arra vonatkozó elképzelését tükrözi, hogy miként lehet felgyorsítani az átállást egy integráltabb energiarendszerre: egy olyan rendszerre, amely a klímasemleges gazdaságot minden ágazatban a lehető legalacsonyabb költségráfordítással támogatja, miközben erősíti az energiabiztonságot, védi az egészséget és a környezetet, valamint előmozdítja a növekedést, az innovációt és Európa globális ipari vezető szerepét.

Ahhoz, hogy ezt az elképzelést valóra váltsuk, azonnali határozott fellépésre van szükség. Az energetikai infrastruktúrába történő beruházások gazdasági élettartama jellemzően 20–60 év. A következő öt–tíz évben tett lépések döntő fontosságúak lesznek egy olyan energiarendszer kiépítése szempontjából, amely a 2050-ben elérendő klímasemlegesség irányába tereli Európát.

A stratégia ezért konkrét uniós szintű szakpolitikai és jogalkotási intézkedéseket javasol az új integrált energiarendszer fokozatos kialakítása érdekében, tiszteletben tartva ugyanakkor a tagállamok eltérő kiindulási pontjait. Hozzájárul a Bizottság azon munkájához, amellyel átfogó tervet dolgoz ki az EU 2030-ra vonatkozó éghajlat-politikai célkitűzésének felelősségteljes, legalább 50 %-os, vagy akár 55 %-os szintre történő növelésére, és meghatározza az európai zöld megállapodásban bejelentett, a 2021. júniusi jogalkotási felülvizsgálatok keretében a következő lépésekre vonatkozóan kidolgozandó javaslatokat.

A Hidrogénstratégia a klímasemleges Európáért című párhuzamos közlemény 5 , mely kiegészíti ezt a stratégiát, részletesebben is kifejti azokat a lehetőségeket és szükséges intézkedéseket, amelyek egy integrált energiarendszer keretében a hidrogéntechnológiák nagyobb léptékű elterjedéséhez szükségesek.

2.Az energiarendszer integrációja és annak előnyei a költséghatékony dekarbonizáció szempontjából

2.1.Mit jelent az energiarendszer integrációja?

Az energiarendszer integrációja az energiarendszer egységes egészként való megtervezését és működtetését jelenti, több energiahordozóra, infrastruktúrára és fogyasztási ágazatra kiterjedően, szorosabb kapcsolatokat teremtve közöttük azzal a céllal, hogy a társadalom számára a lehető legalacsonyabb költségek mellett alacsony szén-dioxid-kibocsátású, megbízható és erőforrás-hatékony energetikai szolgáltatásokat lehessen nyújtani. Az integráció három egymást kiegészítő és egymást kölcsönösen erősítő koncepciót foglal magában.

Először is, egy „körforgásosabb” energiarendszert, amelynek középpontjában az energiahatékonyság áll: ebben a legkevésbé energiaigényes választások élveznek elsőbbséget, megvalósul az elkerülhetetlen hulladékáramok energetikai célú újrahasznosítása, és kiaknázásra kerülnek az ágazatok közötti szinergiák. Mindez már kapcsolt energiatermelő létesítményekben, illetve bizonyos hulladékok és maradékanyagok felhasználásán keresztül történik. További lehetőségek is kínálkoznak, például az ipari folyamatokból, adatközpontokból származó hulladékhő, vagy a biohulladékból vagy szennyvíztisztító telepekről származó energia újrafelhasználása terén.

Másodszor, a végfelhasználói ágazatok nagyobb mértékű közvetlen villamosítása. A megújuló villamosenergia-termelés gyors növekedése és költség-versenyképessége lépést tud tartani a villamos energia energiaigényen belüli növekvő részarányával: használhatunk például hőszivattyúkat a helyiségek fűtésére vagy alacsony hőmérsékletű ipari folyamatok esetében, elektromos járműveket a szállításban, illetve elektromos kemencéket bizonyos iparágakban.

Harmadszor, a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok, köztük a hidrogén felhasználása olyan végfelhasználói alkalmazásokban, ahol a közvetlen fűtés vagy villamosítás nem megvalósítható, nem hatékony vagy magasabb költségekkel jár. A biomasszából előállított megújuló gázok és folyadékok, illetve a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén olyan megoldásokat kínálhatnak, amelyek lehetővé teszik a különböző megújuló forrásokból előállított energia tárolását, kiaknázva a villamosenergia-ágazat, a gázágazat és a végfelhasználói ágazatok közötti szinergiákat. Idetartozik például a megújuló hidrogén ipari folyamatokban és nagy teljesítményű közúti vagy vasúti szállítójárművekben való használata, a megújuló villamos energiából előállított szintetikus üzemanyagok légi és tengeri közlekedésben történő alkalmazása, vagy a biomassza felhasználása olyan ágazatokban, ahol ez a legnagyobb hozzáadott értékkel bír.

Az integráltabb rendszer olyan „többirányú” rendszer is lesz, amelyben a fogyasztók aktív szerepet játszanak az energiaellátásban. „Vertikálisan”: a decentralizált termelőegységek és fogyasztók aktívan hozzájárulnak a rendszer általános egyensúlyához és rugalmasságához – példa erre a szerves hulladékból előállított biometán helyi gázhálózatokba való betáplálása vagy a „járműből hálózatba” (V2G) szolgáltatások. „Horizontálisan”: egyre gyakoribb a fogyasztói ágazatok közötti energiacsere – ilyen, amikor az energiafogyasztók hőt cserélnek az intelligens távfűtési és távhűtési rendszerekben, vagy a villamosenergia-rendszerbe betáplálják az általuk egyénileg vagy energiaközösségek keretében előállított villamos energiát.

2.2.Milyen előnyökkel jár az energiarendszer integrációja?

Az energiarendszer integrációja hozzájárul az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez a nehezebben szénteleníthető ágazatokban például azáltal, hogy megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát használnak az épületekben és a közúti közlekedésben, vagy megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokat használnak a tengeri vagy légi közlekedésben és bizonyos ipari folyamatokban.

Az energiarendszer integrációja erősíti az európai gazdaság versenyképességét is azáltal, hogy az ipari ökoszisztémákban előmozdítja az energetikai átállással kapcsolatos fenntarthatóbb és hatékonyabb technológiákat és megoldásokat, valamint azok szabványosítását és piaci elterjedését. Szakosodott vállalatok nyújtanak majd szolgáltatásokat helyben, növelve ezzel a regionális gazdasági előnyöket. Ez lehetőséget teremt az Unió számára, hogy fenntartsa és megerősítse vezető szerepét az olyan tiszta technológiák terén, mint az intelligens hálózati technológiák és távfűtés, és éllovassá váljon olyan új, nagyobb hatékonyságú és összetettebb technológiák és eljárások terén, mint például az akkumulátorok vagy a hidrogéntechnológiák, amelyek várhatóan egyre nagyobb szerepet fognak játszani a világ energiarendszereiben. A legnagyobb átállási kihívásokkal küzdő területeket, régiókat és tagállamokat a méltányos átállást támogató mechanizmus, illetve annak részeként a Méltányos Átállást Támogató Alap segíti majd.

Ezen túlmenően az erőteljesebb integráció többletrugalmasságot biztosít az energiarendszer átfogó irányításához, ami elősegíti a változatos forrásokból előállított villamos energia nagyobb arányú integrálását. De lendületet fog adni a tárolási technológiáknak is: szivattyús vízerőművek, hálózati léptékű akkumulátorok és elektrolizátorok gondoskodnak majd a rugalmas mozgástérről a villamosenergia-ágazatban. Az épületekben „hálózati mérő mögötti” háztartási akkumulátorok és elektromos járművek segíthetnek az elosztóhálózatok optimálisabb irányításában. 2050-re az elektromos járművek a napi szinten szükséges rugalmassági tartalék akár 20 %-át is biztosíthatják 10 . Az üzemi szintű hőtárolásnak köszönhetően az ipari ágazat is könnyebben tud reagálni. A villamosenergia- és hőenergia-ágazat szorosabb összefonódása révén az elektromos fűtőberendezések már ma is intelligensebb felhasználóoldali válaszokat tesznek lehetővé a valós idejű villamosenergia-árak alapján. A hibrid hőszivattyúk 11 és az intelligens távfűtési rendszerek szintén arbitrázs-lehetőségekkel szolgálnak a villamosenergia- és gázpiacok viszonylatában. Ezenkívül az elektrolizátorok a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát átalakíthatják megújuló hidrogénné, ami hosszú távú tárolási és pufferkapacitásról gondoskodik, és további kapcsolódást biztosít a villamosenergia- és gázpiacok számára.

Végül az energiarendszer integrációja – a különböző energiahordozók összekapcsolása, valamint a helyi termelés, a saját termelés és az elosztott energia intelligens felhasználása révén – hozzájárulhat a fogyasztók helyzetének megerősítéséhez, a nagyobb ellenálló képességhez és az ellátás biztonságához is. Az integrált energiarendszerhez szükséges technológiák némelyikéhez nagy mennyiségű nyersanyagra lesz szükség, köztük olyanokra is, amelyek szerepelnek a kritikus fontosságú nyersanyagok uniós listáján. Az importált földgáz- és kőolajtermékeknek a helyben termelt megújuló villamos energiával, gázokkal és folyadékokkal való felváltása – a körforgásos modellek szélesebb körű alkalmazásával együtt – mindenekelőtt az importköltségeket fogja mérsékelni, de csökkenteni fogja a fosszilis tüzelőanyagok külső kínálatától való függőséget is, ami ellenállóbb európai gazdaságot teremt.

3.Gyakorlati megvalósítás – Cselekvési terv a tiszta energiára való átállásnak az energiarendszer integrációja révén történő felgyorsítására

Ez a stratégia hat, összehangolt intézkedéseket tartalmazó pontot határoz meg az energiarendszer integrációja előtt álló akadályok elhárítására.

3.1.Egy körforgásosabb energiarendszer, melynek középpontjában az energiahatékonyság elsődlegessége áll

A rendszerintegráció záloga, hogy az ágazati politikákban érvényesüljön az energiahatékonyság elsődlegességének elve. Az energiahatékonyság csökkenti az energiatermeléshez, az infrastruktúrához és a felhasználáshoz kapcsolódó általános beruházási igényeket és költségeket. Csökkenti továbbá a kapcsolódó földhasználatot és az anyagi erőforrások felhasználását, az ezzel járó környezetszennyezést, valamint hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez. Egyszersmind a rendszer integrációja segítheti az EU-t abban, hogy a rendelkezésre álló erőforrások körforgásosabb felhasználásával és a hatékonyabb energiatechnológiákra való átállással jobb energiahatékonyságot érjen el. Az elektromos járművek például sokkal energiahatékonyabbak, mint a belső égésű motorok; a fosszilis tüzelőanyaggal működő kazán megújuló villamos energiát használó hőszivattyúval való felváltása pedig megtakarítja a primer energia kétharmadát 12 .

Az első kihívás az energiahatékonyság elsődlegessége elvének következetes alkalmazása a teljes energiarendszerben. Ez magában foglalja egyrészt a keresletoldali megoldások előnyben részesítését minden olyan esetben, amikor a szakpolitikai célkitűzések költséghatékonyabban elérhetők velük, mint az energiaellátási infrastruktúrába történő beruházásokkal, másrészt az energiahatékonyság figyelembevételét a termelési kapacitások megfelelőségének értékelése során. Az energiahatékonysági irányelv 13 és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv 14 már most is biztosít ösztönzőket a fogyasztók számára, csakhogy a teljes ellátási lánc számára ez nem elegendő. További intézkedésekre is szükség lesz annak biztosítására, hogy a fogyasztók energiamegtakarításra, energiaváltásra vagy -megosztásra vonatkozó döntései megfelelően tükrözzék a különböző energiahordozók életciklus alatti energiafelhasználását és lábnyomát, beleértve a nyersanyagok kitermelését, előállítását, újrafelhasználását vagy újrafeldolgozását, az energia átalakítását, transzformációját, szállítását és tárolását, valamint a megújuló energiaforrások növekvő részarányát a villamosenergia-ellátásban. Bizonyos iparágakban, ahol a fosszilis tüzelőanyagokról a villamos energiára való átállás nagyobb fogyasztást fog eredményezni, körültekintően mérlegelni kell a kompromisszumokat.

Ebben az összefüggésben a primerenergia-tényező (PEF) 15 fontos eszköz a megtakarítások különböző energiahordozók közötti összehasonlításának megkönnyítésére. A legtöbb megújuló energiaforrás 100 %-ban hatékony és alacsony PEF-értékkel rendelkezik. A PEF-nek tükröznie kell a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és hő révén elért tényleges megtakarításokat. A Bizottság felülvizsgálja a PEF szintjét, és értékeli, hogy az uniós jogszabályok jelenlegi rendelkezései biztosítják-e a PEF megfelelő tagállami alkalmazását.

Az európai zöld megállapodásban bejelentett, küszöbön álló „korszerűsítési program” kezdeményezés konkrét intézkedéseket is javasol majd az energia- és erőforrás-hatékonysági intézkedések, valamint a megújuló energiaforrások épületekben való alkalmazásának felgyorsítására az elkövetkező néhány évben.

A második kihívás az, hogy a helyi energiaforrásokat nem kellő mértékben vagy nem hatékonyan használják fel épületeinkben és közösségeinkben. A körforgásos gazdaság elvének a körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv 16 szerinti alkalmazásával az ipari telephelyekről, adatközpontokból vagy más forrásokból származó hulladékhő újrafelhasználása nagy, de jórészt kihasználatlan potenciált jelent. Az energia-újrafelhasználás történhet a helyszínen (például a technológiai hő gyártóüzemekben történő újrabetáplálásával) vagy távfűtési és távhűtési hálózatokon keresztül. Az energiahatékonysági irányelv és a megújuló energiáról szóló irányelv már tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek erre a potenciálra vonatkoznak, de tovább kell erősíteni a szabályozási keretet, hogy megszűnjenek az ilyen megoldások szélesebb körű alkalmazását gátló akadályok. Ezen akadályok közé tartozik a szóban forgó megoldásokkal kapcsolatos tudatosság hiánya és ismeretek elégtelensége, a vállalkozások vonakodása attól, hogy olyan új üzleti tevékenységbe kezdjenek, amely nem a fő profiljuk, a szabályozási és szerződéses keretek hiánya az új beruházások költségeinek és hasznának megosztásához, valamint a tervezéssel, az ügyleti költségekkel és az árképzéssel kapcsolatos akadályok. Ami az adatközpontokat illeti, a digitális stratégia 17 megfogalmazza azt a törekvést, hogy ezek a központok legkésőbb 2030-ig klímasemlegesek és rendkívül energiahatékonyak legyenek; hulladékhőjük nagyobb mértékű újrafelhasználása jelentősen hozzá fog járulni ehhez a célkitűzéshez. 

A harmadik kihívás a szennyvíz 18 , a hulladék és a maradékanyagok egyelőre kiaknázatlan felhasználásához kötődik a bioenergia-termelésben, ideértve a biogázt is. A biogáz helyben kiaknázható a fosszilis tüzelőanyag-fogyasztás csökkentése érdekében, vagy biometánná fejleszthető, ami lehetővé teszi a földgázhálózatba való betáplálást vagy a közlekedésben való felhasználást. Emellett egyes mezőgazdasági infrastruktúrák alkalmasak a napenergiából származó villamos energia és hő integrált előállítására, ami lehetőséget teremt a megújulóenergia saját felhasználására és hálózatba történő betáplálására. A körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv, a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok, valamint a fenntartható mezőgazdasági és erdőgazdálkodási rendszerek végrehajtása előmozdíthatja a szennyvízből, a hulladékból és a maradékanyagokból származó bioenergia nagyobb mértékű, fenntartható termelését 19 . Több erőfeszítésre van szükség az energiarendszer integrációjában rejlő összes lehetőség kihasználásához, a szinergiák kiaknázásához és a kompromisszumok elkerüléséhez. A mezőgazdasági termelőket a közös agrárpolitika keretében ösztönözni lehetne arra, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá a fenntartható biomassza energetikai célú mozgósításához. A megújulóenergia-közösségek szilárd keretet biztosíthatnak az ilyen energia helyben történő felhasználásához.

Kulcsfontosságú lépések Az energiahatékonyság elsődlegessége elvének következetesebb alkalmazása: ·Iránymutatást kell adni a tagállamoknak arra vonatkozóan, hogy miként lehetne az energiahatékonyság elsődlegességének elvét az energiarendszer egészében alkalmazhatóvá tenni az uniós és nemzeti jogszabályok végrehajtása során (2021-ig). ·Az energiahatékonyság elsődlegessége elvének további előmozdítása valamennyi jövőbeli releváns módszertanban (pl. az erőforrások megfelelőségének európai értékelése során) és a jogalkotási felülvizsgálatokban (pl. a transzeurópai energetikai infrastruktúráról szóló rendelet 20 (a továbbiakban: TEN-E rendelet) felülvizsgálata során). ·Az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatának részeként (2021 júniusa) felül kell vizsgálni a primerenergia-tényezőt annak érdekében, hogy teljes mértékben megismerhető legyen a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia és hő révén elért energiahatékonysági megtakarítás. Egy körforgásosabb energiarendszer kiépítése: ·A megújulóenergia-irányelv és az energiahatékonysági irányelv felülvizsgálatának részeként (2021 júniusa) elő kell segíteni az ipari telephelyekről és adatközpontokból származó hulladékhő újrafelhasználását azon követelmények szigorításával, amelyek a távfűtési hálózatokhoz való csatlakozásra, az energiateljesítmény elszámolására és a szerződéses keretekre vonatkoznak. ·Ösztönözni kell a biológiai hulladékok, valamint a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatból származó maradékanyagok mozgósítását, támogatni kell a körforgásos energiarendszert működtető vidéki közösségek kapacitásépítését az új közös agrárpolitika, a strukturális alapok és az új LIFE program révén (2021-től kezdődően).

3.2.Az energia iránti kereslet villamosításának felgyorsítása egy nagyrészt megújuló energiaforrásokon alapuló villamosenergia-rendszerre építve

A klímasemlegesség felé vezető úton az előrejelzések szerint jelentősen nőni fog a villamosenergia-kereslet: a villamos energia részaránya a végső energiafogyasztásban a jelenlegi 23 %-ról 2030-ig körülbelül 30 %-ra, 2050-ig pedig 50 %-ra fog növekedni 21 . Összehasonlításképpen: ez az arány az elmúlt harminc évben csak 5 százalékponttal nőtt.

Ennek a növekvő villamosenergia-keresletnek nagyrészt a megújuló energián kell alapulnia. 2030-ig a megújuló energia részaránya a villamosenergia-mixben a kétszeresére, 55–60 %-ra fog emelkedni; az előrejelzések szerint ez az arány 2050-ben már körülbelül 84 % lesz. Az igény fennmaradó részét más alacsony szén-dioxid-kibocsátású megoldásokkal kell kielégíteni 22 .

Az elmúlt évtizedekben jelentős költségcsökkenés következett be a megújulóenergia-termelési technológiák terén, és ez várhatóan folytatódni fog – ez kilátást teremt arra, hogy a piaci erők egyre nagyobb mértékben fognak beruházásokat eszközölni. Tekintettel azonban a szükséges beruházások nagyságrendjére, valamennyi technológiát érintően mielőbb fel kell számolni azokat az akadályokat, amelyek még mindig gátolják a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia széles körű elterjedését. Ilyen akadályt jelentenek az alulfejlett ellátási láncok, a több és intelligensebb hálózati infrastruktúra iránti igény nemzeti és határokon átnyúló szinten, a társadalmi elfogadottság hiánya, az adminisztratív akadályok és a hosszadalmas engedélyezési eljárások (a felújítás tekintetében is), a finanszírozás, a hosszú távú állami vagy magán fedezeti lehetőségek iránti igény, illetve egyes kevésbé kiforrott technológiák magas költségei.

A fokozott villamosenergia-ellátás iránti igényt részben ki lehet elégíteni – más releváns szárazföldi megújulóenergia-technológiák, például a nap- vagy szélenergián alapuló technológiák mellett – a tengeri megújulóenergia-termeléssel. A tengeri szélenergia-potenciál 2050-ben 300–450 GW lesz az EU-ban 23 , szemben a mai mintegy 12 GW kapacitással 24 . Ez óriási lehetőséget kínál az EU iparának arra, hogy globális vezető szerepet töltsön be a tengeri technológiák terén, mindazonáltal nagyon nagy erőfeszítésekre lesz szükség az európai ipari kapacitás növeléséhez és új értékláncok kiépítéséhez. A tengeri villamosenergia-termelés lehetőséget teremt a hidrogéngyártáshoz használt elektrolizátorok helyszínközeli telepítésére, ideértve a kimerült földgázmezők meglévő infrastruktúrájának esetleges újrahasznosítását is. Emellett továbbra is elő kell segíteni a napenergia fejlesztését.

Rövid távon a Bizottság az új helyreállítási eszközt, a NextGenerationEU Eszközt fogja használni a megújuló energia további alkalmazásának támogatására. Fel fogja mérni, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy az uniós forrásokat az új uniós megújulóenergia-finanszírozási mechanizmuson 25 keresztül vagy azzal kombinálva juttassák el.

A villamosításhoz bizonyos ösztönzőket biztosítanak keresleti oldalon például a megújulóenergia-irányelvben meghatározott ágazati célkitűzések, valamint a közlekedésben a járművekre vonatkozó CO2-szabványok, az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv és a tiszta üzemű járművekről szóló irányelv 26 . A villamosítás fokozásával kapcsolatos kihívások azonban továbbra is fennállnak, a nehézségek ágazatonként és tagállamonként igen eltérőek, és a velük való szembenézéshez további erőfeszítésekre van szükség.

Az épületek terén a villamosítás várhatóan központi jelentőséggel fog bírni, mindenekelőtt a helyiségek fűtésére és hűtésére szolgáló hőszivattyúk bevezetése révén. A lakóépületek esetében a villamos energia fűtési igényen belüli részarányának 2030-ig 40 %-ra, 2050-ig pedig 50–70 %-ra kell nőnie; a szolgáltatási ágazatban ez a részesedés 2030-ban várhatóan 65 %, 2050-ben pedig 80 % lesz 27 . A nagy méretű hőszivattyúk fontos szerepet fognak játszani a távfűtésben és -hűtésben. A legfőbb akadályt a villamos energia tekintetében megállapított adók és illetékek viszonylag magas szintje, valamint a fűtési ágazatban használt fosszilis tüzelőanyagok (olaj, gáz és szén) alacsonyabb adómértéke jelenti, ami egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt. Az előrehaladásnak számos egyéb gátja is akad, többek között a nem megfelelő infrastruktúra-tervezés, a különféle építési szabályzatok és termékszabványok, a beszereléshez és karbantartáshoz szükséges munkaerő szakképzetlensége, a köz- és magánfinanszírozási eszközök hiánya, valamint a fűtőanyagok használatával járó szén-dioxid-kibocsátási költségek be nem számítása. Mindezek következtében az EU-ban alacsony a fosszilis fűtőanyagkészletek helyettesítési aránya, nem megfelelő szintű a távfűtési/távhűtési hálózatok fejlesztése és korszerűsítése, és az épületfelújítási arányok is alacsonyak. A „korszerűsítési program” kezdeményezéssel a Bizottság biztosítani fogja a megújuló energiaforrások nagyobb térnyerését az épületekben. A megújított készségfejlesztési program keretében képzési programokat is támogatni fog.

Az iparban a hő az energiafelhasználás több mint 60 %-át teszi ki. Az ipari hőszivattyúk, melyek a hulladékhő visszanyerésével is összekapcsolhatók lesznek, hozzájárulhatnak az alacsony hőmérsékletű hőellátás dekarbonizációjához egyes ágazatokon belül. További technológiák állnak fejlesztés alatt a magasabb hőmérsékletű (például mikrohullámú vagy ultrahangos) fűtés és az elektrokémiai folyamatok villamosítására. Az új technológiák bevezetésének akadályai közé tartozik az információhiány, valamint – a villamos energia gázhoz viszonyított magas ára és az e technológiákhoz kapcsolódó, a jelenlegi CO2-árakhoz viszonyított magas csökkentési költségek miatt – a hosszú megtérülés. A termelési folyamat magasabb költségekkel járó változásai hatással lehetnek a nemzetközi versenynek kitett ágazatok versenyképességére is. Az uniós támogatás segíthetne számos vezérprojekt kidolgozásában és az innovatív, villamos energián alapuló folyamatok ismertté tételében. E villamosítási technológiák ipari ellátási lánca még nem elég kiforrott, és az ipari folyamatokba való integrálásukhoz képzésekre és új készségek elsajátítására van szükség. A Bizottság az ipar képviselőivel együtt meg fogja vizsgálni e kérdések kezelésének módozatait.

Ami a közlekedést 28 illeti, a fenntartható és intelligens mobilitásra vonatkozó stratégia, mely az idei év későbbi szakaszában kerül kidolgozásra, meg fogja határozni, hogyan kell közlekedési rendszerünket dekarbonizálni és korszerűsíteni annak érdekében, hogy kibocsátása 2050-ig 90 %-kal csökkenjen 29 . Ebben kulcsfontosságú szerepet játszik az elektromos mobilitás, amely – különösen városainkban – felgyorsítja a dekarbonizációt és mérsékli a szennyezést; az új mobilitási szolgáltatások növelni fogják a közlekedési rendszer hatékonyságát és visszaszorítják majd a torlódásokat. Az elektromos járművek gyorsan csökkenő költsége azt jelzi, hogy ezek a teljes üzemeltetési költség tekintetében 2025 körül már versenyképesek lehetnek a belső égésű motorral hajtott járművekkel 30 szemben. Az európai zöld megállapodás hangsúlyozza, hogy fokozni kell a töltőinfrastruktúra kiépítését: nagyratörő célkitűzése értelmében 2025-ig legalább egymillió nyilvánosan hozzáférhető elektromos és egyéb töltőállomásnak kell rendelkezésre állnia, valamint a kikötőkben igénybe vehetőnek kell lennie a part menti villamosenergia-ellátásnak. A töltőinfrastruktúra-hálózat lefedettségének bővítése érdekében a Bizottság mozgósítani fogja az InvestEU programot – mely amellett, hogy megerősítésre kerül, magában fog foglalni egy új Stratégiai Beruházási Eszközt is –, valamint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt. Kiemelt feladat lesz a tiszta üzemű járművek és az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának támogatása a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközön, valamint a kohéziós politikán keresztül annak érdekében, hogy régióinkban és városainkban – többek között középületekben, irodákban, raktárakban és magánlakásokban – megvalósulhasson az európai zöld megállapodás. A „korszerűsítési program” kezdeményezés lehetőséget kínál az elektromos töltőberendezések és az elektromos járművek töltőállomásainak támogatására is. A Bizottság javaslatot fog tenni továbbá az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv és a transzeurópai közlekedési hálózatról szóló rendelet (a továbbiakban: TEN-T rendelet) felülvizsgálatára, nem elhanyagolva azt a kérdést sem, hogy miként lehetne tovább erősíteni a TEN-T és a TEN-E szakpolitikák közötti szinergiákat. Az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében nyújtott folyamatos támogatás mellett a Bizottság elvégzi az elektromos töltőállomás-infrastruktúra kiépítésére vonatkozó finanszírozási lehetőségek és szabályozási kezdeményezések további feltérképezését is. A Bizottság foglalkozni fog az elektromos közlekedés felhasználók számára vonzóbbá tételével kapcsolatos kihívásokkal is, például a nyilvános töltőállomásokon alkalmazott nem átlátható árképzéssel és a töltőszolgáltatások határokon átnyúló interoperabilitásának tartós hiányával. Intézkedésekre lesz szükség a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kikötőkben való használatának ösztönzése, valamint a közúti árufuvarozás villamosításának megkönnyítése érdekében is. Meg kell vizsgálni a további vasúti villamosítás lehetőségét, figyelembe véve a vasutak gazdasági életképességét 31 .

Összességében a villamos energia növekvő mértékű alkalmazása a végfelhasználói ágazatokban azt jelenti, hogy folyamatosan felül kell vizsgálni a megújuló villamosenergia-ellátás megfelelőségét, biztosítva, hogy az ellátás összhangban legyen a fent számba vett ágazatok dekarbonizációjának támogatásához szükséges nagyságrenddel.

A villamosítás kihívást jelenthet a villamosenergia-rendszer irányítása szempontjából. A tagállamok közötti regionális és határokon átnyúló koordináció jelentősége egyre nagyobb lesz. Ezt a kérdést kívánja kezelni a regionális koordinációs központok 32 kialakítása 2022-ben, melyek nemcsak a megbízhatóbb biztonsági elemzést, a veszélyhelyzeti és üzemszüneti koordinációt teszik majd lehetővé, de a közös infrastruktúra-tervezést, valamint a tárolási és egyéb rugalmassági lehetőségek bevezetését is. A Bizottság támogatni fogja az energiatárolás elterjedését a tiszta energiáról szóló csomag teljes körű végrehajtása révén, valamint a soron következő jogalkotási felülvizsgálatok során, ideértve a TEN-E rendelet felülvizsgálatát is.

Helyibb szinten is várhatók kihívások. Például a közúti személyszállítás teljes villamosításához az Unió egyes részein szükség lesz a helyi hálózati infrastruktúra korszerűsítésére. Ugyanakkor ez lehetőséget kínálhat tárolási kapacitások kialakítására és a rendszer rugalmasságának növelésére 33 . A hálózati szűk keresztmetszetek kezelésében és a hálózatba történő költséges beruházások korlátozásában különösen az intelligens töltőfunkciók és az úgynevezett „járműből hálózatba” (V2G) szolgáltatások fognak jelentőséggel bírni. Noha a villamosenergia-irányelv számos olyan rendelkezést tartalmaz, amelyek megteremtik az intelligens töltés és a V2G-szolgáltatások fejlesztésének alapjait, bőven maradnak még feladatok például az intelligens töltőállomások kiépítése, a közös szabványok és kommunikációs protokollok, a hálózati díjak, az adózás és a járműfedélzeti adatokhoz való hozzáférés terén. A keresletoldali rugalmasságra vonatkozó új üzemi és kereskedelmi szabályzat kidolgozása és az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv felülvizsgálata egyaránt lehetőséget kínál arra, hogy szilárd keret jöjjön létre általában véve a keresletoldali rugalmasság, konkrétabban pedig az elektromos járművek sikeres integrálásához.

A kontinentális hálózathoz nem kapcsolódó területek – például a legkülső régiók, egyes szigetek, illetve a távoli vagy ritkán lakott területek – villamosítására irányuló erőfeszítések sajátos kihívásokat jelentenek. Ezekben a régiókban a költséghatékony átmenet szempontjából különösen fontos az energiarendszer integrációjának technikai és pénzügyi támogatása.

Kulcsfontosságú lépések Folyamatos növekedés biztosítása a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kínálata terén: ·A tengeri megújuló energiára vonatkozó stratégia és az azon alapuló szabályozási és finanszírozási fellépések révén biztosítani kell a tengeri megújuló villamosenergia-termelés költséghatékony tervezését és megvalósítását, figyelembe véve a helyi vagy közeli hidrogénelőállítás lehetőségét, valamint meg kell erősíteni az EU iparának vezető szerepét a tengeri technológiák terén (2020).  ·Lehetőleg a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatának (2021 júniusa) részeként meg kell vizsgálni a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiával kapcsolatos kötelező zöld közbeszerzés (GPP) minimumkövetelményei és céljai meghatározásának lehetőségét, figyelembe véve a LIFE program keretében biztosított kapacitásépítési finanszírozást. ·Többek között a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata (2021 júniusa) révén el kell hárítani a megújuló energiaforrásokon alapuló, magas szintű villamosenergia-ellátás előtt álló, még meglévő akadályokat oly módon, hogy az megfeleljen a végfelhasználói ágazatokban várható keresletnövekedésnek. Az energiafogyasztás villamosításának további felgyorsítása: ·A „korszerűsítési program” kezdeményezés részeként minden rendelkezésre álló uniós finanszírozás – többek között a Kohéziós Alap és az InvestEU – felhasználásával támogatni kell az épületek fűtésének további villamosítását (különösen hőszivattyúk révén), a megújuló energia épületeken belüli alkalmazását, valamint az elektromos járművek töltőállomásainak kiépítését (2020-tól kezdődően). ·Mindenekelőtt a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata (2021 júniusa) révén és annak ágazati célkitűzéseire építve specifikusabb intézkedéseket kell kidolgozni a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia közlekedésben, valamint az épületek fűtése és hűtése terén, továbbá az iparban való felhasználására vonatkozóan. ·Finanszírozni kell az ipari ágazatok alacsony hőmérsékletű folyamatainak villamosítását célzó kísérleti projekteket az Európai horizont program és az innovációs alap révén (2021). ·Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 34 felülvizsgálata során meg kell vizsgálni az ipari folyamatok további dekarbonizálása elősegítésének lehetőségeit, ideértve a villamosítás és az energiahatékonyság eszközeit is (2021). ·Javasolni kell a személygépkocsikra és kisteherautókra vonatkozó CO2-kibocsátási előírások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy 2025-től kezdődően egyértelmű legyen a kibocsátásmentes mobilitás felé vezető út (2021 júniusa). Az elektromosjármű-infrastruktúra kiépítésének felgyorsítása és az új terhelések integrálásának biztosítása: ·A töltőinfrastruktúra-hálózat kiépítése érdekében (2020-tól kezdődően) a rendelkezésre álló uniós források – többek között a Kohéziós Alap, az InvestEU és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz – felhasználásával támogatni kell az 1 millió töltőállomás 2025-ig történő kiépítését, és rendszeres tájékoztatást kell nyújtani a finanszírozási lehetőségekről és a szabályozási környezetről. ·Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv küszöbön álló felülvizsgálatát fel kell használni arra, hogy felgyorsuljon az alternatív üzemanyagok – többek között az elektromos járművek töltési – infrastruktúrájának kiépülése, szigorodjanak az interoperabilitási követelmények, biztosítva legyen a fogyasztók megfelelő tájékoztatása, a töltőinfrastruktúra határokon átnyúló használhatósága és az elektromos járművek villamosenergia-rendszerbe való hatékony integrációja (2021-ig). ·A TEN-T rendelet felülvizsgálatakor (2021-ig) figyelembe kell venni az elektromos és egyéb töltő-infrastruktúrára vonatkozó megfelelő követelményeket, és fel kell tárni a nagyobb szinergiákat a TEN-E rendelet felülvizsgálata révén, tekintettel a nagy kapacitású, határokon átnyúló feltöltések, valamint a hidrogéntöltő infrastruktúra energiahálózattal kapcsolatos lehetséges támogatására (2020-ig). ·Ki kell dolgozni egy keresletoldali rugalmasságra vonatkozó üzemi és kereskedelmi szabályzatot 35 az elektromos járművekben, hőszivattyúkban és egyéb típusú villamosenergia-fogyasztásban rejlő potenciál felszabadítása és az energiarendszer rugalmasságának növelése céljából (2021 végétől kezdődően).

3.3.A megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok, köztük a hidrogén alkalmazásának elősegítése a nehezen dekarbonizálható ágazatok esetében

Míg a közvetlen villamosítás és a megújuló hőenergia sok esetben a legköltséghatékonyabb és legenergiahatékonyabb dekarbonizációs lehetőségeket kínálja, számos olyan végfelhasználói alkalmazás létezik, amelyekben ezek nem használhatók, vagy használatuk magasabb költségekkel járna. Ilyen esetekben többféle megújuló vagy alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyag alkalmazható, például fenntartható biogáz, biometán és bioüzemanyagok, megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén vagy szintetikus üzemanyagok. Többféle ipari folyamatról van itt szó, de olyan közlekedési módokról is, mint a légi és a tengeri közlekedés, ahol a fenntartható alternatív üzemanyagoknak – például az újszerű folyékony bioüzemanyagoknak és szintetikus üzemanyagoknak – alapvető szerepet kell játszaniuk. Gyors fellépésre van szükség: a légi közlekedésben például a folyékony bioüzemanyagok a teljes sugárhajtóműüzemanyag-fogyasztásnak csupán 0,05 %-át teszik ki.

A fenntartható biomasszából előállított megújuló üzemanyagokban rejlő potenciál kiaknázása

Napjainkban a bioüzemanyagok 36 , a biogáz és a biometán 37 részesedése a teljes gáz- és tüzelőanyagfogyasztásból mindössze 3,5 % 38 , és előállításuk nagyrészt élelmiszer- és takarmánynövényeken alapul. A bennük rejlő lehetőségeket fenntartható módon kell kiaknázni, úgy tehát, hogy az mérsékelje az éghajlattal, a szennyezéssel és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kockázatokat 39 . 

A bioüzemanyagokra – többek között a bioüzemanyagokat és a megújuló hidrogéntermelést összekapcsoló hibridizációs projektek révén – fontos szerep fog hárulni, különösen a nehezen dekarbonizálható közlekedési módok, például a légi közlekedés vagy a tengeri közlekedés terén. A Bizottság kiváltképp azt fogja megvizsgálni, hogy miként lehet úgy támogatni az innovatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok – például a fejlett bioüzemanyagok – mielőbbi hasznosítását az európai ipar teljes értékláncában, hogy az a piaci szereplők optimálisabb koordinációjához és a termelési kapacitás gyors növekedéséhez vezessen. A biometán hozzájárulhat a gázellátás dekarbonizációjához. A bioüzemanyagok és biogázok elterjedését azonban eddig gátolta a szabályozás bizonytalansága. A megújuló energiáról szóló felülvizsgált irányelv azzal, hogy 3,5 %-os célkitűzést vezetett be a fejlett bioüzemanyagok és biogázok közlekedési célú felhasználására vonatkozóan, megtette az első lépést e kérdés megoldása felé 40 . Az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvben meghatározott 6 %-os üvegházhatásúgáz-kibocsátási célkitűzés szintén elő fogja mozdítani a bioüzemanyagok elterjedését. Emellett „A hulladék energetikai hasznosításának szerepe a körforgásos gazdaságban” 41 című bizottsági közlemény egyértelműsíti, hogy mely energetikai hasznosítási megközelítések fenntarthatóbbak (többek között a biometán előállítása tekintetében), míg a biodiverzitási stratégia hangsúlyozza, hogy minimalizálni kell az egész fák, valamint az élelmiszer- és takarmánynövények energiatermelési célú felhasználását. 

A megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata, valamint a légi és tengeri közlekedésben használt fenntartható üzemanyagok kínálatának és elterjedésének fellendítését szolgáló, az európai zöld megállapodásban bejelentett bizottsági kezdeményezések lehetőséget teremtenek olyan további célzott támogatásra, amely a bioüzemanyag- és biogázpiac fejlődésének felgyorsítására irányul.

A megújuló hidrogén használatának előmozdítása a nehezen dekarbonizálható ágazatokban

Napjainkban a hidrogén Európa energiafogyasztásának kevesebb mint 2 %-át teszi ki 42 , és szinte kizárólag fosszilis tüzelőanyagokból, kibocsátáscsökkentés nélkül állítják elő. A hidrogén fontos szerepet játszik a nehezen dekarbonizálható ágazatok kibocsátás-csökkentésében, különösen üzemanyagként bizonyos közlekedési alkalmazásokban (nagy teljesítményű közúti szállítójárművek, helyi buszállomány, nem villamosított vasúti szállítás, tengeri és belvízi hajózás), valamint üzemanyagként vagy alapanyagként bizonyos ipari folyamatokban (acélipar, finomítóipar vagy vegyipar, többek között mezőgazdasági „zöld műtrágyák” előállítása). Ezenkívül a hidrogénnel reakcióba lépő szén-dioxid feldolgozható különféle szintetikus üzemanyagokká (például a légi közlekedésben használt szintetikus kerozinná). A hidrogén alkalmazása további környezeti előnyökkel is jár (ilyen a légszennyező anyagok kibocsátásának hiánya).

A megújuló villamos energia felhasználásával, elektrolízissel előállított hidrogén különösen fontos „csomóponti” szerepet játszhat az integrált energiarendszerben, ahol nagy arányban integrálhatja a változatos forrásokból előállított villamos energiát azáltal, hogy bőséges ellátás idején tehermentesíti a hálózatokat, és hosszú távú tárolást biztosít az energiarendszer számára. További végfelhasználási alkalmazások széles körében teheti lehetővé a helyi megújulóenergia-termelés felhasználását.

A ma elfogadott hidrogénstratégia olyan intézkedéseket ismertet, amelyek megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy a hidrogén költséghatékony módon hozzájárulhasson a gazdaság dekarbonizálásához, és amelyek révén a teljes hidrogénértéklánc bevetésre kerül a gazdasági növekedés és fellendülés előmozdítása érdekében. Az EU kiemelt célja a megújuló villamos energiából történő hidrogéntermelés fejlesztése, mely egyben a legtisztább megoldás. Lesz egy átmeneti szakasz azonban, amelyben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású hidrogén más formáira is szükség lesz a meglévő hidrogén helyettesítéséhez és a méretgazdaságosság megteremtéséhez. A bizonyos végfelhasználási alkalmazásokhoz nyújtott pénzügyi támogatás mellett a Bizottság mérlegelni fogja a megújuló hidrogén minimális részarányának vagy kvótáinak meghatározását egyes végfelhasználási ágazatokban. A megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok (köztük a hidrogén) alkalmazása akkor segíthető elő a leghatékonyabban, ha ezek az anyagok könnyen megkülönböztethetők a szennyezőbb energiaforrásoktól. A Bizottság ezért azon fog dolgozni, hogy minden megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagra kiterjedő, átfogó terminológiát és európai tanúsítási rendszert vezessen be 43 . Ez a rendszer, amely elsősorban a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésén alapul, megalapozottabb választásokat tesz lehetővé az uniós vagy nemzeti szintű szakpolitikai lehetőségekre vonatkozó döntések meghozatalakor.

A szén-dioxid-leválasztás, -tárolás és -felhasználás lehetővé tétele a mélyreható dekarbonizáció támogatása érdekében, beleértve a szintetikus üzemanyagok alkalmazását is

Még egy teljesen integrált energiarendszer sem tudná teljes mértékben megszüntetni a gazdaság összes szegmenséből származó CO2-kibocsátást. Az alternatív folyamattechnológiák mellett valószínűleg a szén-dioxid-leválasztásnak és -tárolásnak (CCS) is szerepe lesz a klímasemleges energiarendszerben. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás különösen bizonyos ipari folyamatok során nehezen csökkenthető kibocsátások esetében jelenthet megoldást, lehetővé téve ezzel, hogy ezek az iparágak is helyet kapjanak a klímasemleges gazdaságban, ami segítene megőrizni az ipari munkahelyeket Európában. Ezenkívül, ha a tárolt CO2-t biogén forrásokból vagy közvetlenül a légkörből távolítják el, a szén-dioxid-leválasztás és -tárolás más ágazatok maradványkibocsátásait is kompenzálhatja.

A CO2 tartós tárolásának alternatívája a szén-dioxid megújuló hidrogénnel való kombinálása szintetikus gázok, tüzelőanyagok és alapanyagok előállítása céljából (szén-dioxid-leválasztás és -hasznosítás, CCU). A szintetikus üzemanyagok a CO2 eredetétől (fosszilis, biogén vagy a levegőből leválasztott) és az alkalmazott eljárástól függően az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nagyon eltérő szintjeivel hozhatók összefüggésbe. A teljes mértékben karbonsemleges szintetikus üzemanyagokhoz a biomasszából vagy a légkörből származó CO2-re van szükség. A szintetikus üzemanyagok a termeléshez szükséges energia tekintetében jelenleg nem hatékonyak, és magas termelési költségeket indukálnak. Az átalakítási technológia fejlesztésének támogatása – beleértve a teljes gyártási folyamat demonstrációját és bővítését – fontos a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése szempontjából, különösen a legnehezebben dekarbonizálható ágazatokban, amelyek továbbra is a nagy energiasűrűségű folyékony tüzelőanyagokra kénytelenek támaszkodni (ilyen például a légi közlekedés). Mivel a szintetikus üzemanyagok termelése nagy mennyiségű megújuló energiát igényel, elterjedésüknek együtt kell járnia a megújulóenergia-ellátás megfelelő növelésével.

Kulcsfontosságú, hogy a szintetikus üzemanyagok gyártásához kapcsolódó CO2-kibocsátás és -eltávolítás megfelelően nyomonkövethető, számbavehető és nyilvántartható legyen annak érdekében, hogy pontos képet kapjunk a szóban forgó üzemanyagok előállításának tényleges szénlábnyomáról. Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és jelentésére szolgáló jelenlegi rendszer kiegészítéseként egy megbízható szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási mechanizmus fogja biztosítani a CO2 nyomon követhetőségét gazdasági rendszerünkben a kibocsátás, a leválasztás, a felhasználás és a potenciális újrakibocsátás során. A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben 44 megfogalmazottaknak megfelelően a szén-dioxid-eltávolítási tanúsítási rendszer kidolgozása szabályozási ösztönzőket nyújthat a szintetikus üzemanyagok piaci elterjedéséhez.

A CO2-leválasztás és -hasznosítás csak lassan hódít teret Európában, a beruházási és működési költségek pedig továbbra is magasak. Sokszor a CO2-nek a tárolási vagy felhasználási helyére szállítása sem könnyen megoldható feladat. Az EU egyes részein a lakosság és a politikai döntéshozók is aggályosnak tartják a CO2 tárolását. A tiszta energiával foglalkozó ipari fórum keretében évente össze lehetne hívni egy európai szén-dioxid-leválasztási, -hasznosítási és -tárolási (CCUS) fórumot is a CCUS-projektek előmozdítását szolgáló lehetőségek további tanulmányozása céljából.

Kulcsfontosságú lépések ·Többek között a megújuló energiáról szóló irányelv meglévő rendelkezéseire építve javaslatot kell tenni minden megújuló és alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyag átfogó terminológiájára, valamint az ilyen üzemanyagok európai tanúsítási rendszerére, amely elsősorban a teljes életciklusra számított üvegházhatásúgáz-kibocsátáscsökkentésen és fenntarthatósági kritériumokon alapulna (2021 júniusa). ·További intézkedéseket kell mérlegelni a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagok támogatására lehetőség szerint minimális részarányok vagy kvóták meghatározása révén bizonyos végfelhasználói ágazatokban (többek között a légi és tengeri közlekedésben), a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálata révén és annak ágazati célkitűzéseire építve (2021 júniusa), kiegészítve adott esetben a REFUEL Aviation és a FUEL Maritime kezdeményezések keretében értékelt további intézkedésekkel (2020). A hidrogénre vonatkozó támogatási rendszer célzottabb lesz, és csak a megújuló hidrogén tekintetében meghatározott részarányra vagy kvótára lesz érvényes. ·Elő kell mozdítani a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokat előállító és felhasználó integrált, karbonsemleges ipari klaszterek vezérprojektjeinek finanszírozását az Európai horizont, az InvestEU és a LIFE programok, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alap révén (2021-től). ·Az Európai horizont keretprogramon keresztül ösztönözni kell a megújuló hidrogénből történő úttörő jellegű műtrágyagyártást (2021-től).  ·Léptékváltás keretében el kell terjeszteni a szintetikus üzemanyagok előállításához való felhasználás céljából történő szén-dioxid-leválasztást, lehetőség szerint az innovációs alapon keresztül (2021-től). ·A szén-dioxid-elnyelés hitelességének nyomon követése és ellenőrzése érdekében ki kell kidolgozni a szén-dioxid-eltávolítás tanúsításának megbízható és átlátható szén-dioxid-elszámoláson alapuló szabályozási keretét (2023-ig).

3.4.Az energiapiacok alkalmassá tétele a dekarbonizációra és az energiaforrások elosztására

Az integrált energiarendszerben a megbízható és hatékony piacoknak a leginkább energiahatékony és legolcsóbb dekarbonizációs opció felé kell terelniük a fogyasztókat, mégpedig a felhasznált energiahordozóval kapcsolatos költségeket hitelesen tükröző árak segítségével.

Annak biztosítása, hogy az árak nem energia-vonatkozású összetevői hozzájáruljanak az energiahordozók dekarbonizációjához

Számos uniós tagállamban a villamos energiára kivetett adók és illetékek mind abszolút értékben, mind a teljes árhoz viszonyítva magasabbak, mint a szénre, a gázra vagy a fűtőolajra kivetett adók és illetékek 45 . Az elmúlt években tovább nőttek a villamos energiára kivetett díjak és illetékek, például azok, amelyek a megújuló energiával kapcsolatos támogatási programokat finanszírozták. Ugyanakkor a végső (kiskereskedelmi) villamosenergia-ár energiakomponense mind abszolút, mind relatív értelemben csökkent. Ez növelte a villamos energia és a gáz nem energia-vonatkozású költségei közötti aszimmetriát: a lakossági (kiskereskedelmi) villamosenergia-árak esetében például az adók és illetékek a végső ár összesen 40 %-át teszik ki, szemben a gáz esetében tapasztalt 26 %-kal, illetve a fűtőolaj esetében tapasztalt 32 %-kal 46 . Néhány más energiaigényes vagy nagy szén-dioxid-kibocsátású ágazatra, például a nemzetközi légi közlekedésre és tengeri közlekedésre, valamint a mezőgazdaságra alacsony vagy nulla héa, illetve – a jelenlegi energiaadó-irányelv értelmében – alacsony jövedéki adó vethető ki. 

A szén-dioxid-kibocsátási költségek bizonyos ágazatokban (például a közúti vagy tengeri szállításban, vagy a fűtési szektorban) és egyes tagállamokban nem vagy csak részben internalizáltak, illetve a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó bizonyos ágazatokban (például a légi közlekedésben) nem elegendőek ahhoz, hogy ösztönözzék a dekarbonizációt. Végül: a fosszilis tüzelőanyagok támogatása továbbra sem marad el az EU-ban.

Összességében az adók és illetékek kivetése – beleértve a szén-dioxid-árazást is – nem egységes a különböző energiahordozók és az ágazatok tekintetében, ami torzulásokhoz vezet az egyes energiahordozók alkalmazása terén.

Végezetül figyelembe kell venni az energiatárolásra vagy hidrogéntermelésre használt villamos energia sajátosságait is, és el kell kerülni mind a kettős adóztatást (az energiát csak egyszer szabad megadóztatni, amikor végső fogyasztásra szállítják), mind pedig a hálózati díjak indokolatlan kettős felszámítását.

A fogyasztók középpontba állítása

Ahhoz, hogy a polgárok megváltoztathassák az energiafogyasztási mintáikat, és átállhassanak az integrált energiarendszert támogató megoldásokra, elengedhetetlen a könnyen hozzáférhető és egyértelmű tájékoztatás. A fogyasztókat – a lakosságot és a vállalkozásokat egyaránt – tájékoztatni kell jogaikról, a rendelkezésükre álló technológiai lehetőségekről és az azokhoz kapcsolódó szén- és környezeti lábnyomról: csak így hozhatnak megalapozott döntéseket és csatlakozhatnak hitelesen a dekarbonizáció ügyéhez. Fontos, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő háztartások ne maradjanak le. Foglalkozni kell az energiaszegénység kérdésével 47 . Az éghajlati paktum keretében a Bizottság tájékoztató kampányt indít a fogyasztók energiapiachoz kapcsolódó jogairól.

A tiszta energiáról szóló csomag megerősítette a villamosenergia-fogyasztók ügyfél-tájékoztatással kapcsolatos jogait, a gáz- és távfűtési szolgáltatások esetében azonban további lépésekre van még szükség a fogyasztók és a villamosenergia-szolgáltatók közötti együttműködés megteremtése érdekében.

Emellett még mindig hiányoznak a fenntartható termékek és szolgáltatások piacai – olyan termékekre gondolunk itt, mint az acél, a cement és a megújuló vagy az alacsony szén-dioxid-kibocsátású tüzelőanyagokból előállított vegyi anyagok. Az ilyen köztes termékek fenntarthatóságának javítására irányuló, a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben bejelentett átfogóbb erőfeszítések részeként a fogyasztókat releváns információkkal kell ellátni, hogy adott esetben készek legyenek felárat fizetni.

A villamosenergia- és gázpiacok alkalmassá tétele a dekarbonizációra 48

A tiszta energiáról szóló csomag már megteremtette az alapot ahhoz, hogy a villamosenergia-piacok készen álljanak nagy mennyiségű, változatos forrásokból előállított villamos energia integrálására, valamint a felhasználóoldali válaszokon és a tároláson alapuló rugalmasság integrálására. A csomag révén javultak a piaci jelzések is a beruházások ösztönzése és a villamosenergia-fogyasztók lehetőségeinek megerősítése érdekében. A kihívást most az intézkedések megfelelő végrehajtása jelenti, különös tekintettel a másnapi és napon belüli kereskedésen keresztül megvalósuló piac-összekapcsolás megvalósítására.

A klímasemlegesség felé vezető úton haladva Európában fokozatosan csökkenni fog a földgázfogyasztás. Míg a gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok várhatóan továbbra is fontos szerepet fognak játszani energiaszerkezetünkben 49 , a gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok arányai nagyban függenek majd a választott dekarbonizációs pályától. A földgáz részaránya a gáz-halmazállapotú tüzelőanyagokban az előrejelzések szerint 2050-ig 20 %-ra csökken; a fennmaradó 80 %-nak megújuló forrásból kell származnia 50 . Azonban a gáz-halmazállapotú energiahordozók jövőbeli mixét (biogáz, biometán, hidrogén vagy szintetikus gázok) nehéz megjósolni.

Felül kell vizsgálni a gázpiac szabályozási keretét annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a megújuló gázok elterjedése és a fogyasztói szerepvállalás, közben pedig gondoskodni kell egy integrált, likvid és átjárható uniós belső gázpiac létéről.

Ebben az összefüggésben a megfontolandó kérdések közé tartozik a megújuló gázok esetében az elosztott termelés infrastruktúrához való kapcsolása és a piachoz való hozzáférés (az elosztás szintjén is), ami kiegészítené a megújuló gázok helyi, körforgásosabb gazdasági környezetben történő alkalmazását (például biogáz felhasználása a helyi gazdaságokban). Emellett a megújuló gázok hálózatba táplálása és az ellátási források további diverzifikálása révén megváltoznának az EU-ban szállított és fogyasztott gáz minőségi paraméterei is. Annak elkerülése érdekében, hogy ez piaci szegmentációhoz és kereskedelmi korlátozásokhoz vezessen, meg kell vizsgálni, hogy miként lehet biztosítani a gázrendszerek közötti interoperabilitást és a tagállamok határain átnyúló akadálytalan gázáramlást.

Az állami támogatások keretrendszerének frissítése

Az állami támogatási keret jelenlegi felülvizsgálata, és különösen annak energiaügyi és környezetvédelmi iránymutatásai hozzá fognak járulni az energiarendszer integrációjához azáltal, hogy teljes mértékben aktualizált és a célnak megfelelő keretet biztosítanak a tiszta energia költséghatékony bevezetéséhez és az energiapiacok optimális működéséhez 51 .

Kulcsfontosságú lépések Egyenlő versenyfeltételekre való törekvés valamennyi energiahordozó tekintetében: ·Iránymutatást kell adni a tagállamoknak a villamos energiával összefüggő magas díjak és illetékek kezelésére, valamint arra, hogy a különböző energiahordozók tekintetében következetesen határozzák meg az árak nem energia-vonatkozású összetevőit (2021-ig). ·Az energiaadó-irányelv felülvizsgálata 52 keretében az energiatermékek és a villamos energia adóztatását összhangba kell hozni az EU környezet- és éghajlatpolitikáival, és biztosítani kell mind a tárolás, mind a hidrogéntermelés harmonizált adóztatását, elkerülve a kettős adóztatást. ·Következetesebb szén-dioxid-árjelzéseket kell biztosítani az energiaágazatokban és a tagállamokban, többek között a kibocsátáskereskedelmi rendszer új ágazatokra való esetleges kiterjesztésére irányuló javaslat révén (2021 júniusáig). ·A fosszilis tüzelőanyagok közvetlen támogatásának fokozatos megszüntetésére irányuló munka folytatása, ideértve az állami támogatási keretrendszer felülvizsgálatát és az energiaadó-irányelv felülvizsgálatát is (2021-től). ·Biztosítani kell, hogy az állami támogatási keret felülvizsgálata támogassa a gazdaság költséghatékony dekarbonizációját, amennyiben ilyen támogatásra továbbra is szükség van (2021-ig). A gázra vonatkozó szabályozási keret kiigazítása: ·Felül kell vizsgálni a jogi keretet egy megújuló gázokat is felölelő versenyképes, dekarbonizált gázpiac kialakítása érdekében, megerősítve többek között a gázfogyasztók helyzetét a tájékoztatás és jogok terén (2021-ig).  Az ügyfél-tájékoztatás javítása: ·Az éghajlati paktum keretében tájékoztató kampányt kell indítani a fogyasztók energiapiachoz kapcsolódó jogairól (2021-ig). ·Javítani kell a fogyasztók tájékoztatását az ipari termékek fenntarthatóságáról (különösen az acél, a cement és a vegyi anyagok tekintetében) a fenntartható termékpolitikára vonatkozó kezdeményezés részeként, és adott esetben kiegészítő jogalkotási javaslatok révén (2022-ig).

3.5.Integráltabb energiainfrastruktúra

Az energiarendszer integrációja több fizikai kapcsolatot fog eredményezni az energiahordozók között. Ehhez új, holisztikus megközelítésre van szükség mind a nagyléptékű, mind a helyi infrastruktúra-tervezés tekintetében, beleértve a kritikus infrastruktúrák védelmét és ellenálló képességét is. A cél a meglévő infrastruktúra lehető legjobb kihasználása, ugyanakkor a bezártsági hatások (lock-in effects) és az eszközök elértéktelenedésének elkerülése. Az infrastruktúra-tervezésnek elő kell segítenie a különböző energiahordozók integrációját, és döntenie kell az új infrastruktúra építése vagy a meglévő infrastruktúra más célú felhasználása között. Mérlegelnie kell a hálózatalapú lehetőségek alternatíváit, különösen a keresletoldali megoldásokat és a tárolást.

Az energiahálózat valamennyi különböző összetevőjének fejlődnie kell. Támogatni kell a modern, alacsony hőmérsékletű távfűtési rendszereket, mivel ezek képesek összekapcsolni a helyi keresletet a megújuló és a hulladékhasznosításból nyert energiaforrásokkal, valamint a tágabb értelemben vett villamosenergia- és gázhálózattal. Mindez hozzájárul a kínálat és a kereslet energiahordozók közötti optimalizálásához. A távfűtési hálózatok azonban a teljes végső fűtési és hűtési energiafogyasztás 12 %-át teszik ki, csak néhány tagállamban koncentrálódnak, és csak kis részük alapul hatékony és megújuló energiaforrásokon.

A tiszta energiáról szóló csomag végrehajtása hozzá fog járulni a villamosenergia-hálózatok hatékonyabb használatához. Mindazonáltal az új végfelhasználások villamosításának felgyorsításához meg kell erősíteni és intelligensebbé kell tenni a hálózatot – elsősorban az elosztás, de az átvitel szintjén is 53 . Az elektrolizátorok a villamosenergia-hálózatokhoz és esetleg a meglévő gázhálózatokhoz fognak kapcsolódni. A tagállamok nemzeti energia- és klímaterveinek értékelése keretében a Bizottság elemezni fogja a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó 15 %-os célkitűzés megvalósítása terén elért eredményeket is, és megfelelő intézkedések meghozatalát fogja mérlegelni többek között a TEN-E rendelet felülvizsgálatával összefüggésben.

A meglévő gázhálózat EU-szerte bőséges kapacitást biztosít a megújuló és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gázok integrálására, és a gázhálózat hidrogénalkalmazásokra való átállítása egyes esetekben költséghatékony megoldást jelenthet, többek között a tengeri erőműparkok megújuló villamosenergiájával előállított megújuló hidrogén szállítására. A kikötők a tengeren termelt villamos energiát és a folyékony hidrogént fogadó központokká válhatnak, ezáltal hozzájárulhatnak a megújuló hidrogén és a szintetikus üzemanyagok globális kereskedelmének lehetővé tételéhez.

Míg egy átmeneti időszakban a gázhálózatok korlátozott mértékben alkalmasak lehetnek 54 a hidrogén elegyítésére, a tiszta hidrogén nagy mennyiségű tárolásához és szállításához már szükség lehet kifejezetten e célra szolgáló infrastruktúrára, mely túlmutat az ipari klasztereken belüli, két meghatározott pontot összekötő vezetékek rendszerén. A hidrogéntöltő állomások bővítése is mérlegelésre kerül majd az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájáról szóló irányelv és a TEN-T iránymutatásokra vonatkozó rendelet felülvizsgálatának részeként.

Ehhez hasonlóan tovább kell gondolni a CO2-infrastruktúra szerepét, mely a CO2-t további használat céljából az ipari létesítmények között, illetve a nagy méretű tárolólétesítményekbe szállítja.

A TEN-E rendelet keretet biztosít a villamosenergia-, gáz- és CO2-hálózatokkal kapcsolatos közös érdekű infrastrukturális projektjeinek kiválasztásához. Ezzel összefüggésben az átvitelirendszer- és szállításirendszer-üzemeltetők nemzeti és uniós szinten jelenleg 10 évre szóló hálózatfejlesztési terveket dolgoznak ki mind a gáz, mind a villamos energia tekintetében. A jövőbeli hálózattervezéshez integráltabb és ágazatokon átívelő megközelítésre lesz szükség, különösen a villamosenergia- és a gázágazatban. Ehhez szükség lesz az éghajlat- és energiapolitikai célkitűzésekkel való teljes összhangra, beleértve a nemzeti energia- és klímatervekhez való igazodást, az érintett szereplők érdekeinek méltányos figyelembevételére és a helyi körülményekhez való alkalmazkodásra.

A Bizottság biztosítani fogja, hogy a TEN-E rendelet folyamatban lévő felülvizsgálata teljes mértékben összhangban legyen a klímasemlegesség elvével, és lehetővé tegye az energiarendszer költséghatékony integrációját, valamint a digitális és közlekedési rendszerekkel való összekapcsolását. A TEN-T rendelet folyamatban lévő felülvizsgálata ugyancsak törekedni fog a TEN-E rendelettel való szinergiákra, azzal a céllal, hogy az energiainfrastruktúra-tervezés új jövőképe alapján további lehetőségeket teremtsen a közlekedés dekarbonizációjára.

Végezetül, a kölcsönös függőségek erősödése azt jelenti, hogy az egyik ágazatban bekövetkező zavarok azonnali hatással lehetnek a többi ágazat működésére, ezért új, koherens biztonsági megközelítésre van szükség mind a fizikai, mind a digitális infrastruktúrák tekintetében. A biztonsági unióra vonatkozó új stratégia egyaránt foglalkozik majd a kritikus infrastruktúrákkal és a kiberbiztonsággal. Ezt a stratégiát ágazatspecifikus kezdeményezéseknek kell kísérniük a kritikus infrastruktúrák, például az integrált energiarendszer és infrastruktúra jelentette speciális kockázatok kezelése érdekében.

Kulcsfontosságú lépések ·Biztosítani kell, hogy a TEN-E rendelet és a TEN-T rendelet (2020-ban, illetve 2021-ben végrehajtott) felülvizsgálatai teljes mértékben támogassák az integráltabb energiarendszert, többek között az energia- és a közlekedési infrastruktúra közötti nagyobb szinergiák révén, valamint a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó, 2030-ra kitűzött 15 %-os cél elérését. ·Felül kell vizsgálni a tízéves hálózatfejlesztési terv hatályát és irányítását az EU dekarbonizációs célkitűzéseivel és az ágazatközi infrastruktúra-tervezéssel való teljes összhang biztosítása érdekében, a TEN-E rendelet (2020) és más vonatkozó jogszabályok felülvizsgálatának részeként (2021). ·Fel kell gyorsítani az intelligens, nagy hatékonyságú, megújuló energiaforrásokon alapuló távfűtési és távhűtési hálózatokba történő beruházásokat, adott esetben szigorúbb kötelezettségekre irányuló javaslatokkal (a megújulóenergia-irányelv és az energiahatékonysági irányelv 2021 júniusáig történő felülvizsgálata révén), valamint a vezérprojektek finanszírozásával.

3.6.Digitalizált energiarendszer és támogató innovációs keret

A digitalizáció támogatja az energiarendszer integrációját: lehetővé teszi az energiahordozók egymással összefüggő, dinamikus áramlását, elősegíti a különféle piacok összekapcsolását, és biztosítja a szükséges adatokat a kereslet és a kínálat részletesebb, valós időhöz közeli módon történő összehangolásához. A nagy adathalmazokat, a mesterséges intelligenciát, az 5G-t és a megosztott könyvelési technológiákat felhasználó új érzékelők, fejlett adatcsere-infrastruktúrák és adatkezelési képességek kombinációja javíthatja az előrejelzést, lehetővé teheti az elosztott energiatermelés távellenőrzését és kezelését, és javíthatja az eszközök optimalizálását, beleértve a saját termelés helyi felhasználását is. A digitalizáció kulcsfontosságú ahhoz is, hogy a különböző ágazatokban teljes mértékben ki lehessen aknázni a rugalmas energiafogyasztással rendelkező fogyasztók képviselte potenciált, és ezáltal hozzá lehessen járulni több megújuló energiaforrás hatékony integrációjához. Általánosabban fogalmazva a digitalizáció lehetőséget kínál a gazdasági növekedésre és a globális technológiai vezető pozícióra.

A digitalizáció kihívást jelent az IKT-berendezésekkel, -hálózatokkal és -szolgáltatásokkal kapcsolatos megnövekedett energiaigény tekintetében, amelyet az integrált energiarendszerben megfelelően kell tudni kezelni. A digitalizáció egyéb kihívásokkal is jár az energiaágazat számára: az ágazat sajátosságait különösen az etika, a magánélet védelme és a kiberbiztonság terén kell figyelembe venni.

Az energiaügyi cselekvési terv rendszerszintű digitalizációja – az európai adatstratégiában bejelentett közös európai energiaügyi adattérre építve 55 – felgyorsíthatná a digitális megoldások végrehajtását. A tiszta energiáról szóló csomag végrehajtásának részeként a terv be kívánja vezetni az intelligens fogyasztásmérést, elősegítené a keresletoldali válaszintézkedéseket, és biztosítaná az energiával kapcsolatos adatok interoperabilitását. Emellett olyan uniós finanszírozási lehetőségeket is fel kíván használni az Európai horizont keretében kidolgozott megoldások kiterjesztésére, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az InvestEU, a Digitális Európa program és a strukturális alapok.

Végezetül a kutatás és az innováció kulcsfontosságú szerepet fog játszani az energiarendszeren belüli – például az e-mobilitással, a fűtéssel vagy az energiaigényes iparágak dekarbonizációjával összefüggő – új szinergiák létrehozásában és kiaknázásában. A kutatásnak arra kell összpontosítania, hogy előmozdítsa a kiforratlanabb technológiák piacra jutását, míg az érettebb és innovatívabb technológiák elterjedését nagyszabású demonstrációk révén kell biztosítani a javasolt Európai horizont program és az e program szerinti partnerségek keretében, kihasználva a különböző uniós finanszírozási programok egymást kiegészítő jellegét. A technológiai fejlesztésnek együtt kell járnia a társadalmi innovációval.

Kulcsfontosságú lépések ·El kell fogadni az energiaügyi cselekvési terv digitalizációját a digitális energiaszolgáltatások versenyképes piacának kialakítása érdekében, biztosítva az adatvédelmet és a szuverenitást, és támogatva a digitális energiainfrastruktúrába történő beruházásokat (2021). ·Üzemi és kereskedelmi szabályzatot kell kidolgozni a villamos energia kiberbiztonságára vonatkozóan 56 . E szabályzatnak nemcsak ágazatspecifikus szabályokat kell meghatároznia a határkeresztező villamosenergia-áramlások rezilienciájának és kiberbiztonságának fokozása érdekében, de ki kell térnie a közös minimumkövetelményekre, a tervezésre, a nyomon követésre, a jelentéstételre és a válságkezelésre is (2021 végéig). ·El kell fogadni az interoperabilitási követelményekről és az adatokhoz való hozzáférés Unión belüli átlátható eljárásairól szóló végrehajtási jogi aktusokat (az elsőt 2021-ben) 57 . ·Közzé kell tenni az EU új hatásorientált tisztaenergia-kutatási és innovációs kilátásait annak érdekében, hogy a kutatás és az innováció támogassa az energiarendszer integrációját (2020 végéig).

4.Következtetések

Ez a közlemény egy stratégiát és egy intézkedéscsomagot ismertet annak biztosítása érdekében, hogy az energiarendszer integrációja hozzá tudjon járulni a jövő energiarendszeréhez, mely hatékony, ellenállóképes, biztonságos, és amelynek kialakítása egy tisztább bolygó és egy mindenkit megillető erősebb gazdaság kettős célját szolgálja.

Az integráltabb energiarendszerre való átállás most fontosabb Európa számára, mint valaha. Elsősorban: a helyreállítás érdekében. A Covid19-járvány meggyengítette az európai gazdaságot, és aláássa az európai polgárok és vállalkozások jövőbeli jólétét. Ez a stratégia tehát a helyreállítási terv részét képezi. Olyan irányt javasol, amely költséghatékony, előmozdítja a jól célzott infrastrukturális beruházásokat, elkerüli az eszközök elértéktelenedését, és alacsonyabb számlákat eredményez a vállalkozások és a fogyasztók számára. Röviden: kulcsfontosságú az EU válságból való kilábalásának felgyorsítása, valamint a szükséges uniós finanszírozás – többek között a Kohéziós Alap – és a magánberuházások mozgósítása szempontjából. Másodsorban: a klímasemlegesség érdekében. Az energiarendszer integrációja alapvető fontosságú ahhoz, hogy 2050-ig el lehessen érni a 2030-ra kitűzött fokozott éghajlat-politikai célokat és a klímasemlegességet. Kiaknázza az energiahatékonysági potenciált, lehetővé teszi a megújuló energiaforrások nagyobb mérvű integrációját, az új, dekarbonizált üzemanyagok bevezetését, valamint az energiatermelés és -átvitel körforgásosabb megközelítését.

Végezetül, a valóban integrált energiarendszer előfeltétele annak, hogy Európa globális vezető szerepet töltsön be a tisztaenergia-technológiák terén. Ehhez ki kell használni Európa már meglévő erősségeit: az élmezőnyhöz tartozást a megújuló energia terén, a rendszerüzemeltetés és az infrastruktúra-tervezés regionális megközelítését, a liberalizált energiapiacokat, valamint az energetikai innováció és digitalizáció területén tanúsított kiválóságot.

Egyelőre messze vagyunk attól, ahol 2050-ben lennünk kell. Ahhoz, hogy eljussunk odáig, sürgősen szükség van mind alapvető, mind mélyreható fellépésekre. A 2018–2019-ben elfogadott, tiszta energiáról szóló csomagot, mely megteremti a rendszerintegráció alapját, teljes mértékben végre kell hajtanunk. A zöld megállapodással összefüggésben az e közleményben körvonalazott új intézkedések elő fogják segíteni a jövő energiarendszere felé történő elmozduláshoz szükséges mozgástér és gyorsaság megteremtését, hozzájárulva az EU fokozott éghajlat-politikai törekvéseihez és a 2021 júniusában előterjesztendő jogalkotási felülvizsgálatok kialakításához. Most kell cselekednünk.

A rendszerintegráció nyilvánvalóan nem lesz mindenki által egységesen alkalmazható folyamat: annak ellenére, hogy az EU közös célként tűzte ki a klímasemlegesség 2050-ig történő elérését, az uniós tagállamok eltérő kiindulási pontokkal rendelkeznek. Így a tagállamok saját körülményeiktől, forrásaiktól és szakpolitikai döntéseiktől függően eltérő nyomvonalakat követnek majd, amelyeket a vonatkozó nemzeti energia- és klímatervek már tükröznek. Ez a stratégia iránytűként szolgál ahhoz, hogy ezeket az erőfeszítéseket egy irányba tereljük.

A polgárok központi szerepet játszanak a rendszerintegrációban. Ez azt jelenti, hogy kreatívan hozzá kell járulniuk e stratégia végrehajtásához, felhasználva az éghajlati paktumot és más meglévő polgári fórumokat a rendszerintegrációs menetrend előmozdítására.

Ezzel a dokumentummal a Bizottság felkéri a Tanácsot, a Parlamentet, a többi uniós intézményt és valamennyi érdekelt felet, hogy összpontosítsanak arra, hogy miként lehet előmozdítani az európai energiarendszer integrációját. A Bizottság ez év végén vitára kívánja invitálni az érdekelt feleket egy ebből a célból rendezett nagyszabású nyilvános esemény keretében, és felkéri őket arra, hogy járuljanak hozzá a nyilvános konzultációhoz és a hatásvizsgálatokhoz, melyek eredményei beépülnek majd a 2021-ben és az azt követő időszakban kidolgozandó előkészítő javaslatok anyagába.

(1)

   COM(2019) 640 final.

(2)

   Európa nagy pillanata: helyreállítás és felkészülés – a jövő generációért, COM(2020) 456.

(3)

     Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2020/852 rendelete (2020. június 18.) a fenntartható befektetések előmozdítását célzó keret létrehozásáról, valamint az (EU) 2019/2088 rendelet módosításáról.

(4)

   https://ec.europa.eu/energy/topics/energy-strategy/clean-energy-all-europeans_en

(5)

     COM(2020) 301 final.

(6)

     Például az elektromos járművek hatásfoka körülbelül 60 %-os, szemben a belső égésű motorok „tank-to-wheel” alapon (az üzemanyag-tartálytól a gépjárművekben történő felhasználásig) mért 20 %-os hatásfokával; a hőszivattyúk pedig a kazánoknál háromszor kisebb energiabevitellel képesek hőt szolgáltatni.

(7)

   Lásd: COM(2018) 773 final, Tiszta bolygót mindenkinek. Európai hosszú távú stratégiai jövőkép egy virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdaságról. Részletes elemzés a Bizottság közleményének alátámasztására (LTS), 18. ábra: –21 % az 1.5TECH forgatókönyv, és –32 % az 1.5LIFE forgatókönyv esetén.

(8)

   Lásd a 92. ábrát: a 2050. évi GDP a 2015. évi GDP 166 és 174 %-a között vagy a 2020. évi GDP 154 és 161 %-a között várható.

(9)

   Az uniós energiatermelés vízlábnyoma 2015-ben 198 km³, azaz 1068 liter/fő/nap volt, illetve az energiaimportot is beleszámítva 242 km³, azaz 1301 liter/fő/nap. Forrás: JRC, Water – Energy Nexus in Europe (A víz és energia közötti összefüggés Európában), 2019.

(10)

     A METIS-2 S6 tanulmányban az alapforgatókönyv (186 TWh a 951 TWh-nyi teljes napi rugalmassági igényből) az e-járművekre épül. A tanulmányt még nem tették közzé.

(11)

     Kazánnal kombinált hőszivattyúk.

(12)

   Kavvadias, K., Jimenez Navarro, J. and Thomassen, G., Decarbonising the EU heating sector: Integration of the power and heating sector (Az uniós fűtési ágazat dekarbonizációja: A villamosenergia- és fűtési ágazat integrációja), 2019.

(13)

   Az (EU) 2018/2002 irányelv.

(14)

     Az (EU) 2018/844 irányelv.

(15)

     A primerenergia-tényező azt a primerenergia-mennyiséget jelzi, amelyet egy egységnyi végső energia (villamos vagy hőenergia) előállításához használnak fel, lehetővé téve az azonos funkciójú termékek primerenergia-fogyasztásának összehasonlítását különböző energiahordozók felhasználásával. Ezt az energiahatékonysági irányelv IV. mellékletének megfelelően rendszeresen felül kell vizsgálni.

(16)

     COM(2020) 98 final.

(17)

   C(2018) 7118 final.

(18)

     A szennyvíztisztító telepek a villamosenergia-fogyasztás közel 1 %-át képviselik Európában. Hatékonyabb technológiákkal ez a fogyasztás csökkenthető volna, és az energiát jobban vissza lehetne nyerni az üzemekből.

(19)

   A hulladékból és maradékanyagokból származó fokozott mértékű biogáz-termelés általános potenciálja továbbra is magas, ami teljes körű kiaknázás esetén olyan biogáz- és biometán-termelési szintet eredményezhet, amely 2030-ban az EU éves energiafogyasztásának 2,7–3,7 %-át is kiteheti. Lásd: CE Delft, Eclareon, Wageningen Research, Optimal use of biogas from waste streams. An assessment of the potential of biogas from digestion in the EU beyond 2020 (A hulladékból előállított biogáz optimális felhasználása – A lebontásból származó biogáz lehetőségeinek elemzése az EU-ban 2020 után), 2017.

(20)

     A transzeurópai energiahálózatokról szóló rendelet, az (EU) 347/2013 rendelet.

(21)

   LTS, 20. ábra, a 2050-ra vonatkozó 1.5LIFE és 1.5TECH forgatókönyv esetén.

(22)

   LTS, 23. ábra, a 2050-ra vonatkozó 1.5LIFE és 1.5TECH forgatókönyv esetén.

(23)

   LTS, 24. ábra, az Egyesült Királyságot is beleszámolva.

(24)

   Az Egyesült Királyságot figyelembe véve 20 GW.

(25)

    https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12369-Union-renewable-Financing-mechanism

(26)

   (EU) 2019/1161 irányelv a tiszta és energiahatékony közúti járművek használatának előmozdításáról.

(27)

   LTS, 42. ábra.

(28)

   Beleértve az önjáró munkagépeket is.

(29)

LTS

(30)

   Lásd például: BNEF, Electric Vehicle Outlook (Az elektromos járművekre vonatkozó kilátások), 2020.

(31)

   A vasúthálózat több mint 50 %-a és a vasúti forgalom mintegy 80 %-a már villamosított.

(32)

   Az (EU) 2019/943 rendelet.

(33)

   Lásd: Trinomics, Energy storage – Contribution to the safety of the electricity supply in Europe (Energiatárolás – Hozzájárulás az európai villamosenergia-ellátás biztonságához), 2020.

(34)

   Az (EU) 2019/943 bizottsági rendelet értelmében.

(35)

   A bioüzemanyagok olyan folyékony üzemanyagok, amelyeket különféle eljárásokkal és különböző alapanyagok felhasználásával biomasszából állítanak elő; idetartozik például a biodízel, a bioetanol és a hidrogénnel kezelt növényi olajok (HVO).

(36)

   A biogáz gáznemű keverék (elsősorban metán és szén-dioxid), melyet szerves anyag oxigén nélküli lebontása révén (anaerob módon) biomasszából állítanak elő. A biogáz közvetlenül felhasználható tüzelőanyagként, illetve tisztítható vagy „fejleszthető” biometánná, amelyet így a földgázzal azonos célokra lehet használni, és betáplálható a gázhálózatba.

(37)

   Forrás: Eurostat.

(38)

   A 2018/2001/EK irányelv felső határt állapít meg az első generációs bioüzemanyagok alkalmazására vonatkozóan, és korlátozza a közvetett földhasználat-változásának jelentős kockázatával járó élelmiszer- vagy takarmánynövények mennyiségét, egyszersmind megerősíti és kiterjeszti a fenntarthatósági kritériumokat.

(39)

   A mezőgazdasági és erdészeti tevékenységekből származó bizonyos maradékanyagokból és melléktermékekből, az ipari és települési hulladékból (a hulladékhierarchia tiszteletben tartása mellett), valamint egyéb lignocellulóz-tartalmú anyagokból származó „fejlett” bioüzemanyagok és biogázok használatát a 2018/2001/EK irányelv ösztönzi. A bioüzemanyagoknak és a biogáznak meg kell felelniük a fenntarthatósági követelményeknek, hogy az említett irányelv értelmében statisztikai szempontból megújulóként lehessen őket elszámolni.

(40)

   COM(2017) 034 final.

(41)

   Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás által szolgáltatott termelési adatok alapján; a számítás magában foglalja a hidrogén alapanyagként való felhasználását is; FCH Közös Vállalkozás, A hidrogénre vonatkozó ütemterv, 2019.

(42)

Lásd még: Hidrogénstratégia, COM(2020) 301 final.

(43)

   COM(2020) 98 final.

(44)

   Energiaügyi Főigazgatóság, Energy Prices and Costs Report (Jelentés az energiaárakról és -költségekről), 2019.

(45)

     Energiaügyi Főigazgatóság, Energy Prices and Costs Report (Jelentés az energiaárakról és -költségekről), 2019.

(46)

     Összhangban a szociális jogok európai pillérével (20. alapelv), amely garantálja az alapvető szolgáltatásokhoz, többek között az energiához való hozzáférést.

(47)

   A hidrogén nyitott és versenyképes piacainak létrehozásával kapcsolatos kérdésekkel kifejezetten a hidrogénstratégia foglalkozik.

(48)

   LTS, 33. ábra. az 1.5TECH és az 1.5LIFE forgatókönyvek szerint a gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok részaránya az EU energiaszerkezetében 2050-ben 18–22 % lesz, szemben a jelenlegi 25 %-kal. 

(49)

   LTS, 28–32. ábra.

(50)

   E rendelkezéseken túlmenően jelentőséggel bír a kutatás-fejlesztési és innovációs keret, valamint az európai közérdeket képviselő jelentős projektek megvalósításának előmozdítására nyújtott állami támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének elemzési kritériumairól szóló közlemény is.

(51)

   Az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára vonatkozó kezdeti hatásvizsgálat: https://ec.europa.eu/info/law/better-regulation/have-your-say/initiatives/12227  

(52)

     Összhangban az energiaunió és az éghajlat-politika irányításáról szóló (EU) 2018/1999 rendeletben foglalt, a villamosenergia-hálózatok összekapcsolására vonatkozó uniós célkitűzéssel is.

(53)

   Az 5–20 térfogat-százalékos elegyítést a legtöbb rendszer elviseli anélkül, hogy nagyobb infrastrukturális fejlesztésekre vagy a végfelhasználói berendezések utólagos átalakítására, cseréjére lenne szükség. Lásd például: BNEF, Hydrogen Economy Outlook (Hidrogéngazdasági kilátások), 2020.

(54)

    https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/communication-european-strategy-data-19feb2020_en.pdf  

(55)

   Az (EU) 2019/943 bizottsági rendelet értelmében.

(56)

   Az (EU) 2019/944 irányelv 24. cikkének értelmében.