EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2020.2.26.

COM(2020) 150 final

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

2020. évi európai szemeszter: Az 1176/2011/EU rendelet szerinti értékelés a strukturális reformok terén elért haladásról, a makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzéséről és korrekciójáról, továbbá a részletes vizsgálat eredményeiről

{SWD(2020) 500-527 final}

1.Bevezetés

Európának komoly szándéka, hogy élen járjon a versenyképes fenntarthatóság felé vezető úton. Uniónk és polgáraink jóléte végső soron attól függ, hogy az elkövetkező években milyen szakpolitikai intézkedéseket hozunk a gazdaságunkat és társadalmunkat átalakító hosszú távú kihívások kezelése érdekében.

A 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia új gazdasági programot mutatott be, és egyértelmű prioritásokat határozott meg az uniós gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolására vonatkozóan. Versenyképes fenntarthatóságra irányuló célja teljes mértékben tükrözi az európai zöld megállapodás törekvéseit, és a következő négy dimenzióra terjed ki: környezeti fenntarthatóság, termelékenységnövekedés, méltányosság és makrogazdasági stabilitás. Az e négy dimenzióra összpontosító megközelítéssel elérhető szinergiák, kompromisszumok és megoldások lehetővé teszik egy ember- és bolygóközpontú gazdaság kialakítását. A mai országjelentésekben bemutatott értékelés segíteni fog annak biztosításában, hogy e célkitűzésekből tagállami szinten konkrét szakpolitikák szülessenek.

Jövőbeli jólétünk alapjának megteremtésével rövid távú kihívásokra és a gazdasági növekedés jelenlegi lassulására is választ adhatunk. A jelenlegi alacsony növekedés által jellemzett környezetben kiemelten fontosak a strukturális reformok, amelyek fokozzák potenciális növekedésünket és gazdaságaink termelékenységét. Az európai gazdaság fenntartható módon mozgósítani tudja a magán- és állami beruházásokhoz szükséges pénzügyi forrásokat. A nagy adóssággal rendelkező tagállamoknak elsősorban az államadósság csökkentésére kell ugyan törekedniük, de a kedvező költségvetési helyzetben lévő tagállamok a gazdasági növekedés gyorsítása és a zöldebb és digitális gazdaságra való átállás támogatása érdekében fokozni tudják beruházásaikat. Végül, a külső és a belső makrogazdasági egyensúlyhiányok folytatódó csökkentése növelni fogja gazdaságaink ellenálló képességét.

Kontinensünk csak akkor lehet sikeres, ha az Unió és tagállamai közös irányt szabnak szakpolitikáinknak, és a fenntartható fejlődést helyezik gazdaságpolitikánk és fellépéseink középpontjába. Az új gazdasági programot minden tagállamnak be kell emelnie saját gazdasági, szociál- és költségvetési politikájába, ezzel segítve Európát az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak elérésében. Európa így az egész világ számára demonstrálni tudja, hogy határozott szakpolitikai fellépéssel miként teremthetünk fenntarthatóbb, virágzóbb, méltányosabb és biztonságosabb jövőt mindenki számára.

2.Az európai szemeszter legfontosabb új elemei

A siker eléréséhez az új gazdasági programból olyan konkrét szakpolitikákat – például beruházási stratégiákat, felelős költségvetési politikákat és strukturális reformokat – kell alkotni, amelyek a versenyképes fenntarthatóságot és annak minden dimenzióját előmozdítják. Az európai szemeszternek kulcsszerepet kell játszania a hosszú távú fenntartható és inkluzív növekedés érdekében tett nemzeti erőfeszítések koordinálásában és irányításában. A ma közzétett országjelentések részletesen elemzik az egyes tagállamoknak a versenyképes fenntarthatóság négy dimenziójával kapcsolatos, makrogazdasági relevanciával bíró, kulcsfontosságú társadalmi-gazdasági kihívásait. Bemutatják továbbá az e kihívások megválaszolásához szükséges gazdasági és foglalkoztatáspolitikákat, és így a jövőbeli szakpolitikai ajánlások alapjául szolgálnak.

A 2020. évi országjelentések nagy hangsúlyt helyeznek a gazdaság zöld átalakulásából eredő kihívások és lehetőségek bemutatására. E kihívásokat és lehetőségeket a környezeti fenntarthatóságról szóló új szakasz elemzi. A tagállamoknak nemrégiben be kellett nyújtaniuk nemzeti energia- és klímaterveiket, vagyis éghajlat- és energiapolitikájuk alapvető referenciadokumentumait, amelyek makrogazdasági vonatkozású elemeit a Bizottság az európai szemeszter keretében követi nyomon. A tervek értékelésére 2020-ban kerül sor. Az országjelentések a fenntartható fejlődési célok nyomon követéséhez is hozzájárulnak, és felhívják a figyelmet a célok megvalósítását segítő makrogazdasági és foglalkoztatáspolitikákra. Minden országjelentés tartalmaz egy összefoglaló értékelést a tagállamok fenntartható fejlődési célok felé tett előrehaladásáról és egy külön mellékletet a különböző konkrét célok tekintetében nyújtott teljesítményről.

A jelentések azokat a régiókat és ágazatokat is elemzik, amelyek a klímasemlegességre való átállás kapcsán a legnagyobb kihívásokkal szembesülnek. Az elemzés egyúttal iránymutatást is ad az újonnan javasolt Méltányos Átállást Támogató Alap igénybevételéhez. De ez csak a kezdet: a kohéziós politikai alapok programozásához használt megközelítést alkalmazva további munkára és a tagállamok bevonására van szükség.

A ma és a holnap sürgető társadalmi-gazdasági és környezeti kihívásainak sikeres megválaszolása érdekében tovább kell fejleszteni a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterét. Az elkövetkező években folytatni kell a munkát annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható fejlődési menetrend különböző makrogazdasági vonatkozású dimenziói megfelelően beépüljenek az európai szemeszterbe (lásd az 1. háttérmagyarázatot).

 

A Bizottság nyílt vitát indított a gazdasági kormányzás keretéről is. A gazdasági kormányzás nemrégiben közzétett felülvizsgálatában 1 a Bizottság a jelenlegi keret eddigi működését értékelte. Ennek során azt is figyelembe vette, hogy a gazdasági környezet lényegesen megváltozott a hatos, illetve a kettes csomag 2011-es és 2013-as elfogadása óta. A Bizottság arra is tekintettel volt, hogy az európai zöld megállapodás célkitűzéseivel összefüggésben sokkal ambiciózusabbá váltak az Európa zöld és digitális átalakítására irányuló törekvések. A Bizottság ezért több kérdés nyilvános megvitatásával össze kívánja gyűjteni a különböző véleményeket a felügyelet eddigi működéséről, valamint arról, hogy miként lehetne javítani a keret hatékonyságát a kulcsfontosságú célkitűzések megvalósítása terén.

Az európai szemeszter jövőbeli ciklusaiban már érvényesülni fog a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz, valamint a konvergencia- és reformtámogató eszköz létrehozásának a hatása. Például a konvergenciát és versenyképességet szolgáló költségvetési eszköz által ösztönzött reformok és beruházások elő fogják segíteni az euróövezeti ajánlásban előterjesztett stratégiai szakpolitikai prioritások megvalósulását.

A Bizottság továbbá a jogállamiság kultúrájának erősítése céljából létre fog hozni egy új jogállamisági mechanizmust, amelynek keretében minden tagállamról éves jelentést fog készíteni. A kormányzás minősége, az intézmények hatékonysága, az igazságszolgáltatási rendszerek függetlensége és hatékonysága, a közigazgatás minősége és a fizetésképtelenségi keretek eredményessége meghatározó tényezője a tagállamok üzleti környezetének, és a beruházási döntéseket is befolyásolhatja. A belső piac megfelelő működését a szilárd korrupcióellenes keretek is elősegíthetik. Az európai szemeszter keretében ezért továbbra is sor fog kerülni a tagállamok intézményi és igazgatási teljesítményének vizsgálatára, ideértve a jogállamisággal kapcsolatos azon problémák vizsgálatát is, amelyek megoldatlanságuk esetén makrogazdasági kockázatokat teremthetnek. E vizsgálat a makrogazdasági értékelés alapjául fog szolgálni.

3.Tagállami szakpolitikák

Az idei országjelentésekben adott elemzés utat mutat a tagállamok számára a versenyképes fenntarthatóság megvalósításához, továbbá rávilágít a szükséges strukturális reformokra és a fontos beruházási igényekre.

3.1. Környezeti fenntarthatóság

Az európai zöld megállapodás célja, hogy az erőforrás-hatékony növekedés előmozdításával Európa a kontinensek közül elsőként 2050-ig klímasemlegessé váljon. Átfogó megközelítést javasol minden környezetvédelmi és éghajlat-politikai kérdéssel kapcsolatban – különösen az éghajlatváltozás, az energetikai átállás, a biológiai sokféleség, a szennyezés és a körforgásos gazdaság területén jelentkező kihívásokkal összefüggésben –, illetve ágazatokon átívelően is, ideértve a mobilitást, az ipart és az élelmiszerrendszereket is. A cél elérése egyaránt múlik az EU-n és a tagállamokon. A nemzeti és az uniós gazdaságpolitikáknak figyelembe kell venniük a jelenlegi termelési és fogyasztási modellek környezeti hatását, és megfelelő ösztönzők révén javítaniuk kell azok fenntarthatóságát. A Bizottság 2019 júniusában 2 rámutatott arra, hogy a tagállamok által benyújtott előzetes tervekben szereplő nemzeti hozzájárulások összességükben elmaradnak a jogszabályokban meghatározott uniós szintű céloktól 3 .

A zöld átalakuláshoz egyrészt jelentős és célzott beruházások szükségesek – mind a magán-, mind a közszektorban –, másrészt mély strukturális reformok. E célkitűzés megvalósításához kulcsfontosságú lesz a fő beruházási igények azonosítása, a nagy hatású beruházási projektek előkészítése, a projektek és a rendelkezésre álló finanszírozási források összehangolása, valamint a projekteknek megfelelő szabályozási környezet biztosítása. Az országjelentésekben bemutatott elemzés – amely az energia, a közlekedés és az épületek (energiahatékonyság) területén szükséges strukturális reformokra és legfontosabb beruházásokra összpontosít – iránymutatásként szolgálhat a tagállamok e prioritással összefüggő, uniós szinten elfogadott szakpolitikai intézkedéseihez. Az országjelentések az uniós finanszírozási források felhasználásáról is beszámolnak.

A közforrásokból – többek között az európai zöld megállapodáshoz kapcsolódó beruházási tervből – származó pénzügyi támogatások a magánforrások mozgósításával növelhetik a fenntartható beruházások volumenét. A fenntartható energiára, éghajlat-politikára és környezetvédelemre fordított kiadások – amelyek aránya minden eddiginél nagyobb az uniós költségvetésben – vonzani fogják a magánforrásokat is, amiben az Európai Beruházási Banknak kulcsszerepet kell majd játszania. Az Európai Parlament és a Tanács decemberben politikai megállapodásra jutott a környezeti szempontból fenntartható befektetések uniós osztályozási rendszeréről (taxonómiájáról), ami fontos lépés az éghajlatváltozás kezelése felé, mivel lehetővé teszi a zöld befektetések forgalmazását 4 .

A zöld költségvetés-tervezés fontos eszköz annak nyomon követéséhez, hogy az államháztartások milyen mértékben járulnak hozzá az európai zöld megállapodáshoz. Ha a költségvetési dokumentumokban kifejezetten nevesítve vannak az éghajlat-politikához és más környezetvédelmi célokhoz hozzájáruló kiadási és bevételi politikák, az növelheti a költségvetési politikák zöld átalakuláshoz való hozzájárulását, és egyszerűsítheti a szakpolitikai célok nyomon követését. Zöld költségvetés-tervezést jelenleg csak néhány tagállam (Franciaország, Finnország, Írország és Olaszország) alkalmaz költségvetési folyamataiban. Alkalmazott megközelítéseik azonban jelentősen eltérnek egymástól, és az olasz gyakorlatot leszámítva meglehetősen új keletűek. A zöld költségvetés-tervezéssel kapcsolatos információk egyes esetekben kiegészítő elemeket is tartalmaznak, például környezeti hatásvizsgálatokat, a káros támogatások jegyzékét, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra és a jóléti mutatókra vonatkozó információkat. Minden tagállamban további fejlesztések szükségesek ahhoz, hogy az államháztartások nagyobb szerepet kapjanak a klímasemleges, zöld, versenyképes és inkluzív gazdaságra való átállásban. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve át fogja világítani a zöld költségvetési gyakorlatokat, és azok teljesítményét referenciamutatókhoz fogja viszonyítani.

A zöldadóknak továbbra sincs jelentős magatartásformáló vagy bevételgeneráló szerepük. A környezetvédelmi adók és a szén-dioxid-árazás különböző formái fontos szakpolitikai eszközök a tervezett átállás megvalósításához. A svéd éghajlat-politika például már 2001 óta erősen megadóztatja a szén-dioxid-kibocsátást 5 – jelenleg az üvegházhatást okozó gázok svéd kibocsátásának mintegy 40 %-át lefedve –, aminek köszönhetően Svédország az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatokban is csökkenteni tudja anélkül, hogy ez visszavetné a gazdaság növekedését. Több más tagállam, így Írország, Dánia, Franciaország, Finnország, Szlovénia, Észtország, Lettország, Lengyelország és Portugália szintén bevezette a szén-dioxid-adót. Írország a szén-dioxid-adó közelmúltbeli emeléséből származó összes bevételét (2020-ban mintegy 90 millió EUR-t) az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokra fogja fordítani. Az összeg egy részét (6 millió EUR-t) egy méltányos átállást támogató ír alap létrehozására fordítják. A Midland régiót célzó alap átképzésre irányuló beruházásokat fedez, illetve a helyi közösségek és vállalkozások alkalmazkodását segíti a karbonszegény gazdaságra való átálláshoz.

A fenntartható és klímasemleges gazdaságra való átállásnak méltányosnak és társadalmilag igazságosnak kell lennie, ami rendszeres nyomon követést igényel. Az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás elleni küzdelem hosszú távon mindenki számára hasznos, sőt, már középtávon is mindenki számára lehetőségeket biztosít, de rövid távon nem minden népességcsoport, régió és tagállam rendelkezik azonos reagáló képességgel. Az egyes csoportokra és ágazatokra gyakorolt negatív hatások mérséklése és a méltányosság érdekében elengedhetetlenek a nemzeti szintű intézkedések. Az uniós költségvetés a zöld átalakulás szempontjából közvetlenül releváns eszközei révén szintén jelentős hozzájárulást fog nyújtani. A Bizottság által javasolt méltányos átállási mechanizmus biztosítani fogja, hogy senki ne maradjon ki: további támogatást fog adni az átállás által leginkább érintett régiók és emberek számára, ideértve különösen a szilárd fosszilis tüzelőanyagok (szén, lignit, tőzeg és olajpala) kitermeléséből és energetikai hasznosításából élőket, illetve a nagy kibocsátásintenzitású iparágakat. A mai országjelentésekben a Bizottság szolgálatai elemzik az átállással kapcsolatos kihívásokat, továbbá ismertetik a Méltányos Átállást Támogató Alapból nyújtandó támogatások prioritásaira vonatkozó előzetes véleményüket. Ez segíteni fogja a tagállamokat a méltányos átállásra vonatkozó területi tervek elkészítésében. E tervek célja a támogatásra jogosult területek azonosítása, illetve a gazdasági diverzifikációra, a munkahelyteremtésre, a készségkihasználásra, a helyi innovációra és a környezeti rehabilitációra irányuló igények részletezése. A Bizottság célzott technikai támogatást is fog nyújtani a tagállamoknak az átállásra vonatkozó tervek kidolgozásához. A tagállamok a terveket a Bizottsággal folytatott párbeszéd keretében fogják kidolgozni, nemzeti energia- és klímaterveikkel összhangban.

3.2. Termelékenységnövekedés

A termelékenység növelése kihívás marad, amit a demográfiai változások is nehezítenek. A munkatermelékenység növekedése továbbra is lassul, és jelentős különbségek vannak a tagállamok között, illetve a tagállamokon belül is. 2018-ban a munkatermelékenység növekedése a lengyelországi 6 %-tól a luxemburgi –1,1 %-ig terjedő sávban mozgott. Regionális szinten még markánsabbak a különbségek, és a nagyobb cégek termelékenysége általában gyorsabban nőtt, mint a kkv-ké.

Ennek a gyenge teljesítménynek több oka van. Az egyik fontos tényező a termelési inputok rendelkezésre állása és minősége. Az állóeszközökbe, illetve az oktatásba és képzésbe történő beruházások elégtelensége, a viszonylag elavult termelési technológiák, a gazdaságilag aktív népesség elöregedése, a nők és a migráns háttérrel rendelkezők elégtelen munkaerőpiaci integrációja, továbbá a szakemberhiány és a strukturális munkaerőhiány mind visszafogja a potenciális növekedést. Csehországban például a foglalkoztatási ráta elérte a 80 %-ot, és a munkaerőhiány komoly aggodalomra ad okot. Bulgáriában a beruházások jó része a jelentősen elavult termelőeszköz-állomány pótlására irányul. Emellett az új technológiák csak lassan jutnak el a nem a technológiai élvonalba tartozó vállalkozásokhoz, ami rontja a legtöbb vállalkozás, és különösen a kkv-k általános hatékonyságát.

A zöld és digitális átalakítás a kihívások mellett lehetőségeket is kínál: Európa gazdasága esetében a növekedéshez, vállalkozásai esetében pedig új üzleti modellek, továbbá jobb termékek és szolgáltatások kifejlesztéséhez. Az európai gazdaság digitális átalakulását jelenleg akadályozza, hogy számos tagállamban elégtelenek a kulcsfontosságú keretfeltételek. A digitális gazdaság ökoszisztémájának szilárdságát és fenntarthatóságát számos feltétel határozza meg. Idetartoznak a digitális készségek és infrastruktúrák, az innováció finanszírozása, az adatok rendelkezésre állása, a kiberbiztonság és a digitális kornak megfelelő közszolgáltatások. Németország, Görögország, Magyarország, Románia és Olaszország például lemaradt az e-kormányzat területén, Portugália és Csehország viszont jelentősen javult. A digitális készségek terén egyes nagy gazdaságok, például Franciaország, Spanyolország, Lengyelország és Olaszország nem javulnak a technológiai változások által megkívánt ütemben. Nagy fokú digitális intenzitás csak Dánia és Svédország vállalataira jellemző, a többi tagállamban a vállalatoknak csupán kevesebb mint 10 %-a magas szinten digitalizált. A Bizottság a nemzeti szintű intézkedések kiegészítése céljából megalkotta a mindenki számára működőképes digitális társadalom vízióját.

Az európai zöld megállapodás céljainak megvalósítása szempontjából kritikus jelentősége van az innovációnak és az új technológiáknak. Az EU részesedése a világ K+F beruházásaiban csökken. Kína mára mind relatív, mind abszolút értelemben megelőzte az EU-t. A Tanács a 2019. évi országspecifikus ajánlásaiban minden tagállamot felkért a kutatással és az innovációval kapcsolatos szempontok figyelembevételére. A termelékenység növelése a versenyképes fenntarthatóság megvalósítása céljából csak úgy lehetséges, ha a kutatás és az innováció kulcsszerepet kap Európa társadalmi-gazdasági rendszereinek átalakításában, többek között az egységes áru- és szolgáltatáspiac további integrációját szolgáló intézkedések meghozatala révén. Európa készülőben lévő, új ipari stratégiája hozzá fog járulni az ilyen innovációhoz szükséges környezet megteremtéséhez. Az Európai Kutatási Térség továbbfejlesztésére irányuló új kezdeményezés szintén fontos hozzájárulást jelent majd. A klímasemleges gazdaságra való átálláshoz technológiai és szociális innováción alapuló új termelési és fogyasztási modellekre lesz szükség. E tekintetben kulcsfontosságú az erőforrás-termelékenység növelése, továbbá az európai kutatási és innovációs rendszerek megfelelő működése.

A magánszektorbeli kutatás és innováció ösztönzése alapvető kihívás Európában. Több tagállamra jellemző, hogy a K+F tevékenységet végző cégek köre egyre korlátozottabb, és a kkv-k innovációs kiadásai is csökkennek. E tendencia hatására tovább szélesedik a technológiai vezető vállalatok és a többi vállalkozás közötti termelékenységi szakadék. Az országjelentések rámutatnak, hogy a tagállamokra fontos szerep hárul e tekintetben. Svédországban például egy induló innovatív vállalkozás a jó technológiai alapnak és a kedvező üzleti környezetnek köszönhetően – az Európai Stratégiai Beruházási Alap segítségével – fel tudta futtatni termelését, és Európa egyik vezető gyártójává vált az elektromos járművekbe való akkumulátorok piacán. Csehország autógyárai fejlett digitális technológiákat bevezető automatizációs beruházások révén növelték termelékenységüket. Sajnos az üzleti környezet csak lassan javul, különösen a K+F és az innováció finanszírozása tekintetében. A tőkepiaci unió létrehozása nagyban megkönnyítheti az innovatív vállalkozások külső finanszírozáshoz való hozzáférését. A kkv-k forráshoz jutásának javításával a Bizottság hamarosan elkészülő kkv-stratégiája is foglalkozni fog.

Európa gazdasága a digitális szolgáltatások terén a tagállamok közötti jelentős különbségek miatt nem tudja kihasználni teljes potenciálját. A tagállamok jelentősen eltérő ütemben haladnak gazdaságaik digitalizálása terén. Ez arra kényszerítheti a kereskedelmi és ipari felhasználókat, hogy várjanak a digitális technológiák bevezetésével és terjesztésével. Az 5G hálózatok széles körű kiépítését ezért késedelem nélkül meg kell kezdeni, mivel ez segíteni fogja Európát a zöld és digitális forradalom kínálta lehetőségek kiaknázásában 6 .

A termelékenység növekedése erősen függ az emberi tőkétől. Az emberi tőke biztosításához olyan, magas színvonalú oktatási és képzési rendszerekre – többek között szakoktatásra – van szükség, amelyek minden tanulót felruháznak a gyorsan változó munkaerőpiacon szükséges kulcskompetenciákkal és szakmai készségekkel. Ugyanakkor az alapkészségek terén gyengén teljesítők tartósan magas aránya – amit a legutóbbi PISA-felmérések is kiemeltek – jelentős szűk keresztmetszetet képez a készségfejlesztés és a későbbi foglalkoztathatóság szempontjából. Országspecifikus ajánlásaiban a Tanács több alkalommal is felkérte a tagállamokat, hogy a képzett munkaerő iránti igény kielégítése érdekében növeljék a készségfejlesztési beruházásokat.

A termelékenység előmozdítását célzó politikákat a nemzeti körülményekhez kell igazítani, amihez a nemzeti termelékenységi testületek szolgáltathatnak országspecifikus információkat. A meglévő termelékenységi testületek nagy részét csak a közelmúltban jelölték ki, ezért még túl korai lenne átfogó értékelést adni a hatásukról. Biztató, hogy az euróövezeti tagállamok többségében már létrejöttek nemzeti termelékenységi testületek, amelyek száma folyamatosan nő. Eddig tizennégy euróövezeti és négy euróövezeten kívüli tagállam hozta létre saját termelékenységi testületét.

3.3. Méltányosság

A zöld és digitális átállás és a demográfiai változások miatt meg kell reformálni a szociális védelmi rendszereket és a munkaerőpiacokat, ugyanakkor méltányos munkafeltételeket és megfelelő szociális védelmet kell biztosítani. A reformokra annak biztosítása érdekében van szükség, hogy Európa továbbra is a világ legfejlettebb jóléti rendszereinek adjon otthont, befektessen humán tőkéjébe, és támogassa az innovációt és a versenyképes vállalkozószellemet. A méltányos átállási mechanizmus az Európai Szociális Alap Plusszal együtt kulcsfontosságú lesz annak biztosításában, hogy senki se maradjon ki.

Európa ezen alapvető ambíciókat a szociális jogok európai pillére 7 révén elégíti ki. A pillér – vagyis az átállás méltányos és társadalmilag igazságos voltának biztosítására irányuló stratégia – megvalósítása azért is fontos, mert a kilátások szerint az uniós gazdaság várhatóan huzamosabb ideig lassabban fog nőni, jóllehet a foglalkoztatási és szociális helyzet tovább javult, amint azt a szociális eredménytábla is jelzi 8 .

A Bizottság nemrégiben meghatározta a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési terv kidolgozásának főbb lépéseit 9 , és megkezdte a szociális partnerekkel a méltányos minimálbérekről folytatott konzultáció első szakaszát 10 . Bár egyenmegoldás nem létezik, a társadalmi igazságosság és a társadalmi fejlődés az európai szociális piacgazdaság alapját képezi. 2019-ben szinte minden olyan tagállamban nőtt a minimálbér, amelyben azt jogszabály rögzíti. Olaszország és Ciprus jelenleg a minimálbér jogszabályi bevezetéséről szóló előterjesztéseket tárgyalja. Noha az elmúlt évtizedekben egyes tagállamokban mérsékelt bérnövekedés volt tapasztalható, az alacsony bérű munkavállalók helyzete romlott, a bérkülönbségek pedig növekedtek. Az EU-ban minden hatodik munkavállaló alacsony bért kap. Az ilyen munkavállalók aránya növekedő tendenciát mutat 11 . A dolgozói szegénység aránya is nőtt, 2005 és 2018 között 8,1 %-ról 9,6 %-ra.

A munkanélküliség mértéke továbbra is jelentősen eltér az egyes uniós tagállamok között. A munkaerőpiac szegmentációja több tagállamban kihívást jelent, ami gyakran rontja a munkakörülményeket, és növeli a bizonytalanság érzését. A határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók sokkal nagyobb mértékben vannak kitéve a szegénység kockázatának, mint a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők (2018-ban 16,2 %, illetve 6,1 %). Egyes csoportok, például a fiatalok, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élők és a migráns háttérrel rendelkezők továbbra is hátrányos helyzetben vannak a munkaerőpiacon.

Számos tagállam intézkedéseket hoz a munkakörülmények javítása és a kiszolgáltatott csoportok munkaerőpiaci integrációjának előmozdítása érdekében. Portugália például a szociális partnerek megállapodását követően intézkedéseket fogadott el a munkaerőpiaci szegmentáció kezelésére és a határozatlan idejű munkaviszony előmozdítására. Szlovénia intézkedéseket hozott a munkanélküliek aktivizálásának elősegítése és szociális biztonságának javítása érdekében. Ciprus a munkaügyi felügyelőség reformjával és egy cselekvési tervvel a formális gazdaság keretei közé kívánja terelni a be nem jelentett munkavégzést, amihez visszatartó és megelőző intézkedéseket egyaránt bevezetett.

Az elmúlt években a férfiak és a nők közötti foglalkoztatási és bérkülönbségek magas szinten stabilak maradtak 12 . A nők továbbra is kisebb arányban, kevesebb ideig, alacsonyabb fizetésért dolgoznak, és karrierjüket több megszakítás jellemzi. Emiatt nyugdíjjogosultságaik is kisebbek. Spanyolország minden szülő számára bevezette a 16 hetes szülői szabadság intézményét, amely 2021-től lép az anyasági és az apasági szabadság helyébe. Írország 2020. évi költségvetése egy olyan programot is finanszíroz, amely a gondozási feladatok miatt inaktív nőket segíti a munkaerőpiaci visszatérésben. A gyermekvállalás a legtöbb tagállamban rontja a nők foglalkoztatási esélyeit, míg a férfiakét növeli. Több tagállamban bővülnek ugyan a megfizethető és jó minőségű gondozási kapacitások, de a kihívások továbbra is fennállnak.

A strukturális változásokhoz való alkalmazkodás – különösen a zöld és digitális átállás, illetve a demográfiai változások összefüggésében – nem valósulhat meg az oktatásba és a készségekbe történő beruházások nélkül. A magas színvonalú oktatáshoz és képzéshez való egyenlő hozzáférés már kisgyermekkortól kezdve alapvető fontosságú az esélyegyenlőség és a befogadás előmozdítása szempontjából, többek között az olyan alulreprezentált csoportok esetében, mint a romák, a migráns háttérrel rendelkezők és a fogyatékossággal élők. A fiatalok oktatási eredményeit azonban még mindig a társadalmi-gazdasági háttér határozza meg a leginkább. Több tagállam intézkedéseket hajt végre az oktatás és képzés inkluzivitásának fokozása és a kutatóintézetek modernizálása érdekében. Szlovénia intézkedéseket vezetett be többek között a felnőttoktatás megerősítése céljából, Írország pedig a nemzeti képzési alap felülvizsgálata keretében növelte a készséghiányok felmérésére szánt forrásokat 13 . Finnország 2020-tól kezdődő folyamatos tanulási reformot indított, amely növelni fogja a munka és a tanulás rugalmas összeegyeztetésének esélyeit, és támogatja a munkahelyi tanulást.

A szegénység és a társadalmi kirekesztődés a kedvező munkaerőpiaci viszonyok miatt tovább csökken. A jövedelmi egyenlőtlenségek viszont az elmúlt években is növekedtek, és történelmileg magas szinten stabilizálódtak, ami a növekedést és a társadalmi kohéziót is veszélyeztetheti. A munka gyorsan változó világában mindenki számára megfelelő szociális védelmet kell biztosítani. Írországban tavaly óta az önálló vállalkozók is jogosultak a rokkantsági járadékokra és a munkanélküli ellátásokra. Olaszország a védelem minimumszintjének bevezetésével szabályozta a digitális platformokon dolgozók munkakörülményeit és szociális védelmét. A demográfiai változások összefüggésében egyre fontosabb feladat a színvonalas egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, valamint a tartós ápolás-gondozás fejlesztése. Több tagállam vizsgálja a megelőzési szolgáltatások megerősítésének, valamint a hozzáférhető, hatékony és költséghatékony gondozás előmozdításának lehetőségeit.

Az adórendszerek és a szociális ellátórendszerek reformja hozzájárulhat a fenntartható és inkluzív növekedéshez. Az adószerkezet kiigazítása – többek között a munkát terhelő adókról a kevésbé torzító hatású adók, például a környezetvédelmi adók felé való elmozdulással – előmozdíthatja a gazdaság növekedését és a foglalkoztatást, csökkentheti az egyenlőtlenségeket, és hozzájárulhat a gazdaság környezeti fenntarthatóságához. Az adórendszer reformja és különösen a munkát terhelő adók csökkentése már több tagállamban zajlik. Franciaország, Olaszország, Hollandia, Görögország és Szlovénia a személyi jövedelemadók vagy a társadalombiztosítási járulékok csökkentésével enyhíti a munka adóterhét. A munkát terhelő adók csökkentését részben a kevésbé káros adók előtérbe helyezésével finanszírozzák.

A tagállamok eltérő mértékben haladtak előre az egészségügyi ellátás és a tartós ápolási-gondozási rendszerek reformja terén. A színvonalas egészségügyi szolgáltatások költségvetési szempontból fenntartható, hatékony, megfizethető és hozzáférhető biztosítása mindenki számára hozzájárul a jó egészség megőrzéséhez vagy helyreállításához, és ezáltal a munkaerő-állomány termelékenységéhez és ellenálló képességéhez. Mindazonáltal a költségvetési szempontból fenntartható, hatékony és megfelelő tartós ápolás-gondozás biztosítása terén akad még tennivaló. Az országspecifikus ajánlások több tagállam vonatkozásában kiemelt figyelmet igénylő területként azonosították az egészségügyi és/vagy a tartós ápolás-gondozási rendszert. Ciprus, Litvánia, Lettország és Szlovákia elért némi előrehaladást az ajánlások megvalósításában. Belgium, Bulgária, Írország, Magyarország, Málta, Ausztria, Portugália, Románia és Finnország esetében csak korlátozott előrelépés történt, Csehország és Szlovénia esetében pedig nem történt előrelépés.

A szociális párbeszéd kulcsszerepet játszik a reformok megfelelő kialakításában és végrehajtásában. A kollektív tárgyalás, valamint a szociális partnerek és a civil társadalom szélesebb körű bevonása különösen fontos most, amikor a szakpolitikai döntéshozók átfogó stratégiákat dolgoznak ki a méltányos és igazságos zöld és digitális átállás megvalósítása, valamint a demográfiai változások kezelése érdekében. Az elmúlt években főként Észtországban, Lettországban, Portugáliában, Szlovéniában és Spanyolországban történt némi előrelépés a szociális partnerek politikai döntéshozatalba való bevonásában.

3.4. Gazdasági stabilitás

A jelenlegi alacsony kamatkörnyezetben a tagállamok továbbra is nagyon eltérő államadóssági és fenntarthatósági kihívásokkal szembesülnek. Az uniós tagállamok költségvetési hiánya átlagosan ismét emelkedni kezdett, megfordítva az elmúlt évek csökkenő tendenciáját. A nemzeti költségvetési politikák továbbra sem eléggé differenciáltak. Az államadósság jelenlegi magas szintje miatt egyes tagállamok sebezhetők, ami adott esetben korlátozhatja szükséges makrogazdasági stabilizációjukat. Olaszországban, Belgiumban, Spanyolországban és Franciaországban az adósságráta az elmúlt évek kedvező gazdasági és finanszírozási feltételei ellenére sem csökkent. A magas államadóssággal rendelkező tagállamoknak gyorsan csökkenteniük kell adósságukat, és elsőbbséget kell biztosítaniuk a beruházások növelését szolgáló kiadásoknak. Ez visszaesés esetén lehetőséget adhatna anticiklikus költségvetési politika alkalmazására. Másrészről a kedvező költségvetési helyzetben lévő tagállamokban a beruházások és egyéb produktív kiadások további élénkítése rövid és középtávon nemcsak a növekedést, hanem az euróövezeti gazdaság egyensúlyának helyreállítását is támogatná. Egyes tagállamok bő költségvetési mozgástérrel rendelkeznek, néhányuk részben már ki is használja azt. Konkrétabban, Hollandia és Németország a beruházások növelését tervezi a gazdasági növekedés fokozása érdekében, további támogatást nyújtva a zöldebb gazdaságra való átálláshoz.

Az EU-ban a tagállamok rendezett államháztartása a jól kialakított és jól működő nemzeti költségvetési kereteken alapul. A tagállamok az elmúlt években megerősítették nemzeti költségvetési keretüket, leginkább az uniós jogi előírásokra és ajánlásokra válaszul. Litvánia és Lengyelország például folytatta a költségvetési kiadások kezelésének javítására irányuló reformot. Magyarország egyszerűsítette számszerű nemzeti fiskális szabályait, és harmonizálta az adósságráta kiszámítását. Több tagállam a keret további javításának lehetőségeit is vizsgálja, Franciaországban például a nemzetgyűlés ajánlásokat fogalmazott meg a középtávú költségvetési keret kialakításával kapcsolatban. A keretek kialakítását mindamellett még jobban lehetne javítani, amint azt az Európai Számvevőszék is javasolta 14 .

A tagállamok közberuházásai az erőfeszítések ellenére sem érték még el a válság előtti szintet. A tagállamok többségénél a költségvetés összetétele a válságot megelőzően vagy annak kezdetekor a jelenleginél jobban támogatta a növekedést. A közberuházási kiadások szintje még mindig a történelmi mélyponton van, és – különösen ami az euróövezetet illeti – a közberuházások GDP-hez viszonyított aránya az előrejelzések szerint csak kismértékben fog növekedni. A növekedési potenciál fokozásához a fenntartható növekedést előmozdító strukturális reformokra, valamint a materiális és az immateriális tőkébe való termelékenységnövelő beruházásokra van szükség. Ez különösen azon tagállamok számára lenne fontos, amelyek növekedési potenciálja egyértelműen elmarad az euróövezeti átlagtól. A külkereskedelem gyengesége és a kereskedelempolitikával kapcsolatos fokozott bizonytalanság ellenére az Európai Unió folyó fizetési mérlege továbbra is többletet mutat. Ez azt jelenti, hogy Európa megtakarításai elegendők a gazdasági átalakulás finanszírozására, de ehhez a tagállamoknak a megfelelő beruházásokra kell fordítaniuk a megtakarításokat.

A kiadások felülvizsgálata egyre inkább rendszeres gyakorlattá válik az EU-ban, és fontos eszköz lehet az államháztartás minőségének javításában. E felülvizsgálatokra egyes országokban (például Németországban) évente, másutt (például Finnországban, Franciaországban, Írországban és Portugáliában) több évente kerül sor. A vizsgált kiadások köre is eltérő. Egyes felülvizsgálatok átfogóak, mások (például Lettországban, Litvániában és Szlovákiában) olyan kulcsfontosságú ágazati politikákat céloznak meg, mint az oktatás és az egészségügy, vagy pedig igen konkrét kérdésekre összpontosítanak (Máltán a rendőrségre, Németországban az üzleti ösztönzőkre, Spanyolországban pedig a kormányzati támogatásokra). A felülvizsgálatok több esetben megtakarításokat eredményeztek, de a hatékonyságnövekedés tekintetében elért eredményeik nem mindig egyértelműek. A kiadások felülvizsgálatának hasznossága növelhető – ehhez rendszeres és független értékelések készítésére, a költségvetési tervezéssel való kapcsolat javítására és a szubnacionális kiadások figyelembevételére lenne szükség. A közkiadások minőségének javításához a közbeszerzési verseny fokozása is hozzájárulhat.

Az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem elengedhetetlen a rendezett államháztartás fenntartásához, valamint a vállalkozások közötti és a tagállamok közötti verseny torzulásának elkerüléséhez. Az agresszív adótervezést folytató vállalkozások kihasználhatják néhány tagállam (Írország, Ciprus, Luxemburg, Magyarország, Málta és Hollandia) adórendszereinek bizonyos jellemzőit. Az általuk valamelyik tagállamban alkalmazott agresszív adótervezési gyakorlatok hatásai – ideértve az adóbevételek kiesését és a vállalatok közötti versenyfeltételek torzulását is – átgyűrűzhetnek más vállalatokra és tagállamokra. Azoknak a tagállamoknak, amelyek adóalapja erodálódott, növelniük kell az egyéb adókból származó bevételeiket, mert különben kevesebb forrást tudnak csak fordítani a növekedést, az újraelosztást és a beruházásokat szolgáló reformok céljára.

A demográfiai változások és a magas államadósság jelentős kihívást jelentenek az államháztartás minőségének és fenntarthatóságának biztosítása szempontjából. Közép- és hosszú távon a tagállamok több mint fele közepes vagy magas fenntarthatósági kockázatokkal szembesül. Több ország – különösen Belgium, Spanyolország, Franciaország, Olaszország és Portugália – esetében a kockázatok az államadósság jelentős előre jelzett állományának tudhatók be. A kihívások emellett az idős korral összefüggő közkiadások előre jelzett növekedésével kapcsolatosak. Néhány tagállam visszavonta a fenntarthatóságot fokozó nyugdíjreformokat, ami Olaszország és Románia esetében tovább súlyosbítja a költségvetés jövőbeli kihívásait. A nyugdíjrendszerek reformja terén csak visszafogott előrehaladást értek el azok a tagállamok, amelyek tekintetében a Tanács 2019-ben nyugdíjra vonatkozó országspecifikus ajánlásokat fogadott el. Ezért Belgium, Csehország, Németország, Írország, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Málta, Ausztria, Lengyelország, Románia, Szlovénia és Szlovákia esetében továbbra is szakpolitikai kihívások állnak fenn.

2019-ben megerősödött a bankszektor ellenálló képessége, amit a gazdasági feltételek és a fennmaradó kihívások enyhítését célzó intézkedések is elősegítettek. A bankszektor tőkeellátottsága összességében stabil maradt, az átlagos uniós szintű tőkemegfelelési mutató 2019 második negyedévében 18,8 % volt. A banki üzleti modellek kiigazításának szükségessége, az alacsony kamatkörnyezet és az egyéb finanszírozási formák térnyeréséből eredően növekvő verseny sok tagállamban (például Görögországban, Németországban, Írországban, Portugáliában és Luxemburgban) nyomást gyakorol a bankok versenyképességére és nyereségességére. A nemteljesítő hitelek korábbról fennmaradt állományának tartós csökkenésével viszont tovább tisztultak a bankok mérlegei. A nemteljesítő hitelek aránya uniós szinten 2019 második negyedévében 2,9 % volt, ami fél százalékpontos csökkenést jelent az egy évvel korábbi értékhez képest. Bár az eszközök minősége minden tagállamban javult, különösen azokban a tagállamokban, ahol a legmagasabb a nemteljesítő hitelek aránya, az arány Görögországban, Cipruson, Portugáliában, Olaszországban, Bulgáriában és Horvátországban még mindig meghaladja a 7 %-ot. A bankoknak nyereségességük fokozása érdekében diverzifikálniuk kellene bevételi forrásaikat, ez azonban továbbra is kihívást jelent, különösen a kisebb hitelintézetek számára.

A pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem elengedhetetlen az EU gazdasági és pénzügyi rendszerének védelméhez. A pénzmosás elleni keret alkalmazásának EU-szerte tapasztalható hiányosságai kiskapukat biztosítanak az illegális tevékenységekből származó bevételek tisztára mosásához. Azok a tagállamok, ahol a jogszabályok nem igazodnak megfelelően az uniós normákhoz, ahol a felügyeleti rendszer nem kielégítő, ahol a pénzügyi hírszerzés kihasználatlan, és ahol a bűnüldözés nem elég intenzív, gyenge láncszemnek minősülnek az uniós keret szempontjából. A közelmúlt pénzmosási botrányai rámutattak a szabályok szigorú alkalmazásának fontosságára.

4.A makrogazdasági egyensúlyhiányok kezelése

A makrogazdasági egyensúlyhiány kedvezőtlen hatással lehet egy adott tagállam, az euróövezet vagy az Unió egészének gazdaságára 15 . A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja, hogy már korai szakaszban felderítse és megelőzze az egyensúlyhiány kialakulását, vagy biztosítsa, hogy az érintett tagállamok megtegyék a megfelelő lépéseket annak orvoslására.

A riasztási mechanizmus keretében készült 2019. évi jelentés 13 tagállam esetében írt elő részletes vizsgálatot annak értékelése céljából, hogy az érintett tagállamokban fennáll-e makrogazdasági egyensúlyhiány vagy annak kockázata 16 . E 13 ország esetében a Bizottság már egy évvel ezelőtt is megállapította az egyensúlyhiány vagy a túlzott egyensúlyhiány fennállását. Az aktuális ciklusban végzett részletes vizsgálat eredményeinek elemzését az érintett tagállamokra vonatkozó országjelentések tartalmazzák. Az elemzés az egyensúlyhiányok súlyosságát, alakulását és a rájuk adott szakpolitikai válaszokat vizsgálja. Figyelembe veszi továbbá az egyensúlyhiány releváns továbbgyűrűző hatásait és határon átnyúló rendszerszintű következményeit is.

4.1.    A makrogazdasági egyensúlyhiány kiigazítása terén elért eredmények az EU-ban és az euróövezetben

A makrogazdasági egyensúlyhiányok a kedvező gazdasági feltételek közepette fokozatosan javulnak. A válságot követő széles körű hitelállomány-leépítés után számos egyensúlyhiányt és fenntarthatatlan tendenciát korrigáltak, nevezetesen a nagy folyófizetésimérleg-hiányokat, a lakásárakat felfelé hajtó túlzott hitelnövekedést és – általánosságban – a költségalapú versenyképesség ellen ható magas fajlagos munkaköltséget. A hitelállomány-leépítés terén elért eredmények ellenére a magán, az állami és a külső adósságállomány továbbra is magas, így korrekciójához több időre lesz szükség. Emellett egyes esetekben még mindig fennállnak a pénzügyi szektor sebezhető pontjai.

A külső pozíciók egyensúlyának helyreállítása továbbra sem valósult meg maradéktalanul. Jelenleg csak kevés tagállam rendelkezik folyófizetésimérleg-hiánnyal, de több, jelentős külső adósságállománnyal rendelkező tagállamnak prudens folyófizetésimérleg-pozíciót kell fenntartania, és el kell kerülnie a versenyképesség romlását. Ugyanakkor egyes tagállamok (például Németország és Hollandia) még mindig jelentős folyófizetésimérleg-többlettel rendelkeznek, így az euróövezet a GDP 3,3 %-ának megfelelő többletet ért el. Ez azt jelenti, hogy az európai gazdaságok az elmúlt években mindig többet takarítottak meg annál, mint amennyit beruháztak, vagyis eszközöket halmoztak fel a világ többi részével szemben. A gyenge exportkereslet a közelmúltban némileg szűkítette a folyó fizetési mérlegek többletét, illetve egyes esetekben növelte a folyó fizetési mérleg hiányát. Az alacsony inflációs és kamatkörnyezet ellensúlyozásához és a külföldi kereslettől való függőség csökkentéséhez a folyó fizetési mérlegek hiányait és többleteit is egyensúlyba kell hozni. Sok nettó adós országnak reformokat kell végrehajtania a versenyképesség fokozása és a külső adósság csökkentése érdekében. A nettó hitelező országoknak ki kell használniuk azt a lehetőséget, hogy most alacsony kamatlábak mellett további köz- és magánberuházásokat tudnak finanszírozni. Az egyensúly helyreállítását az is segítené, ha szigorítanák a bérnövekedést támogató feltételeket.

Az uniós bankszektor ellenálló képessége javult, de bizonyos kihívások továbbra is fennállnak. A tőkemutatóknak a kötelezően előírt szint feletti növekedése megállt. A bankszektor nyereségessége számottevően javult az elmúlt években. A nemteljesítő hitelek aránya az elmúlt néhány évben észrevehetően csökkent, különösen azokban az országokban, ahol korábban még jelentősen nőtt a nemteljesítő hitelek állománya (például Cipruson, Olaszországban és Portugáliában). Továbbra is kihívásokkal néz szembe több olyan tagállam, ahol még mindig viszonylag alacsony a tőkeellátottság és a nyereségesség, ugyanakkor magas a nemteljesítő hitelek aránya. A tartósan alacsony kamatlábak és a lassuló gazdasági növekedés perspektívája tovább súlyosbítja ezeket a kihívásokat.

A lakásárak továbbra is tartós ütemben növekednek – lassulás csak azokban a tagállamokban figyelhető meg, ahol már erősebbek a túlértékelésre utaló jelek. Az ingatlanárak a 2000-es évek közepe óta egyre több országban meghaladják a csúcsértékeket, és valószínűleg túlértékeltek. Az ingatlanárak növekedése a közelmúltban azokban az uniós országokban mérséklődött, amelyekben eddig az igen jelentős ingatlanár-növekedés ellenére is csak korlátozottan mutatkoztak a túlértékelésre utaló jelek (így Magyarországon, Írországban és Portugáliában).Ezzel szemben az árak növekedése gyakran gyorsult az olyan országokban, amelyekben erősebbek a túlértékeléssel kapcsolatos aggályok és a háztartások adósságállománya is magas, ideértve Svédországot is. Egyes országokban az ingatlanárak erőteljes növekedését az új jelzáloghitelek számának stabil növekedése kíséri.

A költségalapú versenyképesség feltételei számos tagállamban egyre kevésbé kedvezőek. A fajlagos munkaköltségek néhány tagállamban gyors ütemben nőnek a magas bérek és az alacsony termelékenységnövekedés miatt. Egyes közép- és kelet-európai, illetve balti országokban a fajlagos munkaköltségek tartósan erőteljes növekedése a szűk munkaerőpiacokra és a készséghiányra vezethető vissza. Az euróövezet sok nettó hitelező országában a fajlagos munkaköltség jellemzően gyorsabban nő, mint az euróövezet nettó adós országaiban, de e növekedési ráták különbsége 2016 óta csökken, vagyis kevésbé támogatja az egyensúly szimmetrikus helyreállítását.

4.2. A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás végrehajtása    

A Bizottság a részletes vizsgálatra kijelölt 13 tagállamból 12 esetében makrogazdasági egyensúlyhiányt vagy túlzott makrogazdasági egyensúlyhiányt állapított meg, amelyek súlyossága azonban több esetben kisebb volt a korábbinál. A 2020. évi részletes vizsgálatok során megállapítást nyert, hogy 9 tagállamban egyensúlyhiány, három tagállamban pedig túlzott egyensúlyhiány áll fenn. Egy tagállam esetében, amelynél tavaly még egyensúlyhiányt állapított meg a Bizottság, a gazdasági eredmények és a szakpolitikai intézkedések megfelelő alakulása lehetővé teszi a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás lezárását. A többi érintett tagállam többségénél némi előrehaladás volt tapasztalható a makrogazdasági egyensúlyhiány korrekciójában. Ennek mértéke azonban még nem indokolja a korábban megállapított egyensúlyhiányok értékelésének módosítását. A 3. függelék tagállamok szerint összegzi a részletes vizsgálatok megállapításait.

Bulgáriában, ahol 2019-ben egyensúlyhiányt állapítottak meg, ma már nincs egyensúlyhiány. Az ország jelentős előrehaladást ért el a pénzügyi szektor irányításának szigorításában és a fennálló szabályozási kérdések megválaszolásában. A vállalatok adósságállománya visszaesett, és a nemteljesítő hitelek aránya is csökkent, noha utóbbi a vállalatok esetében még mindig magas 17 .

A 2019-ben egyensúlyhiánnyal azonosított többi tagállam többségének sebezhetősége továbbra is fokozatosan mérséklődik, de a gazdasági és a szakpolitikai kilátások továbbra is kihívásokat mutatnak:

·Németországban és Hollandiában történt némi korrekció és némi szakpolitikai előrehaladás, de a folyó fizetési mérleg nagy többlete továbbra is fennáll. Spanyolország, Portugália, Írország és Horvátország a magán, az állami és a külső adósságállomány magas szintjéhez kötődő sebezhetőségek kombinációjával jellemezhető. Ezek az állományi egyensúlyhiányok a gazdaság élénkülésével csökkenni kezdtek, különösen Írországban, ahol határozott szakpolitikai intézkedések történtek. A szakpolitikai intézkedések Horvátországban és Spanyolországban némileg akadoznak. Franciaországban még nem csökken az államadósság, és a szakpolitika némi javulása ellenére a termelékenységnövekedés visszafogott maradt. Svédországban a közelmúltbeli korrekció ellenére a lakásárak a történelmi csúcsponton maradtak, a háztartások adósságállománya pedig folyamatosan nő; az előrehaladás ellenére továbbra is fennállnak a szakpolitikai hiányosságok. Romániában az erősen expanzív költségvetési politika mellett továbbra is fennállnak a költségalapú versenyképesség elvesztéséhez és a folyó fizetési mérleg növekvő hiányához kötődő sebezhetőségek, amelyek a jelenlegi tendenciák visszafordítása nélkül még súlyosabbak lesznek.

·A Bizottság Ciprus, Görögország és Olaszország esetében 2019-hez hasonlóan túlzott egyensúlyhiány fennállását állapította meg. Ciprus sebezhetősége az elmúlt évek előrelépései ellenére továbbra is jelentős. A nemteljesítő hitelek 2018-ban még jelentősen csökkentek, de csökkenésük azóta lassul. Az államadósság és a magánszektor adóssága csökken, és várhatóan továbbra is csökkenni fog. A már most is igen negatív nettó nemzetközi befektetési pozícióval a háttérben azonban tovább nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya. A szakpolitikai előrelépés vegyes képet mutat, néhány reform még függőben van. Görögországban még mindig igen jelentős sebezhetőségek állnak fenn az államadósság, a nemteljesítő hitelek és a külső szektor kapcsán, miközben a növekedési potenciál továbbra is alacsony, a munkanélküliség pedig magas. Ugyanakkor több területen már láthatók az előrelépés jelei. A megerősített felügyeleti program keretében nyomon követett szakpolitikai kötelezettségvállalások teljesítése nagyjából jó úton halad. Olaszország GDP-arányos államadóssága még mindig emelkedőben van, de a kormány a tervek szintjén már jobban ügyel az adósság csökkentésére. A potenciális növekedés a javulása ellenére továbbra sem elegendő mértékű az adósság gyors csökkentéséhez. A reformprogram végrehajtása újból megindult. Az egyensúlyhiány megszüntetéséhez mindhárom országban tartós reformokra van szükség. A Bizottság ezeket szoros figyelemmel fogja kísérni.

A Bizottság egyedi nyomon követés keretében a továbbiakban is vizsgálni fogja az összes egyensúlyhiánnyal vagy túlzott egyensúlyhiánnyal küzdő tagállam helyzetének alakulását és az általuk hozott szakpolitikai intézkedéseket. A Tanács részt vesz ezekben a vizsgálatokban, és támogatta az egyedi nyomonkövetési jelentések következtetéseit 18 .

5.Az országspecifikus ajánlások terén elért eredmények – a kohéziós politikai alapok programozása

A tagállamok további eredményeket értek el az országspecifikus ajánlások végrehajtása terén, de a reformok végrehajtásának szintje tagállamonként eltér. Több évre visszatekintve a végrehajtás szintje az elmúlt években nagyjából stabil maradt. Konkrétabban, a tagállamok az európai szemeszter 2011. évi kezdete óta megfogalmazott országspecifikus ajánlások több mint kétharmada esetében legalább némi haladást elértek. Ami a szakpolitikai területeket illeti, a tagállamok a legtöbb eredményt a pénzügyi szolgáltatások terén érték el, ezt követte a jogalkotás, a munkajog és a foglalkoztatásvédelem. Kifejezetten lassú ugyanakkor az előrelépés az adóalap szélesítése, valamint az egészségügy és a tartós ápolás-gondozás reformja terén.

A gazdasági kilátásokat övező nagy fokú bizonytalanság közepette a növekedésösztönző reformok időben történő és hatékony végrehajtása elengedhetetlen a gazdaság hosszú távú kihívásainak kezeléséhez. Ami a 2019-ben elfogadott tanácsi ajánlásokat illeti, a pénzügyi szolgáltatások és az aktív munkaerőpiaci intézkedések terén erőteljes volt a reformok végrehajtása. A végrehajtás azonban egyes – például a szolgáltatások terén folyó versenyre és az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságára vonatkozó – ajánlások tekintetében továbbra is lassú. A Bizottság intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy átláthatóbbá tegye az országspecifikus ajánlások végrehajtásának értékelési folyamatát, és előmozdítsa az ajánlásokról folytatott többoldalú felülvizsgálati megbeszéléseket. Összességében megállapítható, hogy a bizonytalan gazdasági kilátások miatt fel kell gyorsítani a reformok végrehajtását.

A beruházással kapcsolatos gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása időigényes. A beruházásokkal kapcsolatos gazdaságpolitika tekintetében tavaly első alkalommal adtak ki országspecifikus ajánlásokat. A tagállamoknak az ajánlás értelmében szakpolitikáikat meghatározott területekre kell összpontosítaniuk, a nemzeti köz- és magánforrások, valamint az uniós források felhasználásával. A végrehajtás terén elért eredményeket hosszú távú perspektívából kell elemezni. A tagállamoknak a szakpolitikáikat meghatározott területekre kell összpontosítaniuk, a nemzeti köz- és magánforrások, valamint az uniós források felhasználásával. Az uniós források felhasználását illetően a jelek pozitívak: a Bizottság a 2014–2020-as aktuális programozási időszakhoz tartozó európai strukturális és beruházási alapok 2019. évi teljesítményértékelését követően 21,4 milliárd EUR-t szabadított fel az eredményességi tartalékból 19 . A teljesítményértékelés kötött struktúrája ellenére a kohéziós politika eredményességi tartalékából felszabadított összeg mintegy háromnegyedét, 15,9 milliárd EUR-t az országspecifikus beruházási ajánlásokhoz kapcsolódó területek kapták. A teljesítménycéljukat el nem érő programokhoz és prioritásokhoz kapcsolódó összegek tekintetében a Bizottság szolgálatai arra kérték a tagállamokat, hogy átcsoportosítási javaslataikban kellően vegyék figyelembe az országspecifikus beruházási ajánlásokat. A tagállamok 2019 őszén kezdték benyújtani ennek megfelelő átprogramozási javaslataikat a Bizottsághoz értékelésre és jóváhagyásra.

2. háttérmagyarázat: A kohéziós politikai alapok programozásának jelenlegi állása

6.A tagállamokkal és az Európai Parlamenttel folytatott együttműködés

Az európai szemeszter eredményességéhez elengedhetetlen a Bizottság, a Tanács és a tagállamok közötti bizalom és együttműködés. A Bizottság számos lehetőséget biztosít az érdekelt feleknek az eszmecserére, például rendszeres találkozókon vesz részt a szociális partnerekkel, a civil társadalommal, az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel. Az Európai Parlament esetében a Bizottság tagjai készen állnak arra, hogy az európai szemeszter ciklusának minden egyes kulcsfontosságú szakasza előtt megjelenjenek az Európai Parlamentben. A Bizottság tagjai a mai csomag elfogadása előtt részt vettek a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának, illetve Gazdasági és Monetáris Bizottságának ülésein. A Bizottság Brüsszelben és a tagállamokban is rendszeres találkozókat tart a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel. Az ezen erőfeszítésekkel létrehozott nyílt és gyümölcsöző párbeszéd az évek során fokozatosan növelte az európai és a nemzeti szakpolitikai kihívásokkal és válaszokkal kapcsolatos egyetértést.

A Bizottság az eddigi erőfeszítéseivel összhangban továbbra is valódi szakpolitikai párbeszédet kíván folytatni a tagállamokkal, és – többek között a nemzeti parlamentek és a szociális partnerek nemzeti szintű bevonásának erősítése révén – azt is biztosítani kívánja, hogy szakpolitikai ajánlásai beépüljenek a nemzeti szakpolitikai folyamatokba. A párbeszédre az egyes tagállamokba küldött szakértői és politikai missziók, valamint félévente tartott kétoldalú brüsszeli találkozók keretében kerül sor. A Bizottság továbbá az országjelentések közzététele előtt is konzultál a nemzeti hatóságokkal a jelentésekben szereplő elemzések tartalmáról. Emellett új elemként idén arra is felkérte a nemzeti hatóságokat, hogy válasszanak ki egy olyan közös érdeklődésre számot tartó témát, amelyet az országjelentésekben alaposabban elemezni kell. A legtöbb nemzeti hatóság a zöld és a digitális átállással, valamint ezeknek a gazdaságra, az iparra és a munkaerőre gyakorolt hatásával kapcsolatos témák iránt érdeklődött, ami egyértelműen jelzi, hogy érdekeik és prioritásaik a Bizottság új gazdasági programjához igazodnak. A Bizottság ezenkívül a reformok fokozásában is segíteni kívánja a tagállamokat: a strukturálisreform-támogató program keretében minden olyan uniós tagállamnak technikai támogatást nyújt a növekedésösztönző reformok kidolgozásához és végrehajtásához, amely azt kéri. A segítségnyújtás az országspecifikus ajánlásokban kifejezetten ajánlott reformokra is kiterjed.

7.Következő lépések

Az európai szemeszter lehetőséget biztosít a Bizottság, a tagállamok, a szociális partnerek és az érdekelt felek számára, hogy az egész év folyamán állandó párbeszédet folytassanak egymással. A ma közzétett országjelentések figyelembe vették a kormányokkal, a nemzeti hatóságokkal és az érdekelt felekkel folytatott technikai és politikai szintű részletes eszmecserék – többek között a 2019 decemberében tartott kétoldalú találkozók – megállapításait. Az országjelentésekben foglalt megállapításokról a Bizottság tájékoztatókat fog tartani a tagállamok fővárosaiban, amit további két- és többoldalú találkozók követnek majd. Az év során az európai szemeszterrel foglalkozó tisztviselők folytatják az együttműködést a legfontosabb érdekelt felekkel a tagállamokban. A Bizottság alelnökei és a biztosok látogatást fognak tenni a tagállamokban, hogy megismerjék a szociális partnerek, a parlamentek, a kormányok és más érdekelt felek véleményét az országjelentések elemzéséről és következtetéseiről. A Bizottság az Európai Parlamenttel is meg fogja tárgyalni az országjelentések összefoglaló megállapításait.

Az azonosított kihívások fényében a tagállamok április közepéig nemzeti reformprogramjaikban előterjesztik gazdasági és társadalmi prioritásaikat. Bemutatják továbbá a rendezett államháztartásra vonatkozó többéves stratégiájukat is, (az euróövezeti tagállamok esetében) stabilitási programok, illetve (a nem euróövezeti tagállamok esetében) konvergenciaprogramok formájában. Az energiaunió irányításáról szóló rendelet alapján benyújtott végleges nemzeti energia- és klímaterveikben a tagállamok ismertetik, hogyan kívánják elérni energia- és éghajlat-politikai célkitűzéseiket. Ahhoz, hogy megfelelő és fenntartható intézkedéseket lehessen tenni a kihívások kezelése érdekében, a Bizottság azt javasolja, hogy az említett programok kidolgozása során a tagállamok vegyék igénybe az összes érdekelt fél, így adott esetben a szociális partnerek, a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a civil szervezetek támogatását.

1. függelék – A makrogazdasági és költségvetési egyensúlyhiányok integrált felügyelete

	A makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás 20	Stabilitási és Növekedési Paktum 21 (MTO: középtávú költségvetési cél / EDP: túlzotthiány-eljárás)	Megjegyzések
AT		Prevenciós ág Az MTO megvalósult; az adósságszabály hatálya alá tartozik 22
BE		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az adósságszabály hatálya alá tartozik
BG		Prevenciós ág Az MTO megvalósult
CY	Túlzott egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO megvalósult; az adósságszabály hatálya alá tartozik
CZ		Prevenciós ág Az MTO megvalósult
DE	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO megvalósult
DK		Prevenciós ág Az MTO megvalósult
EE		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
EL	Túlzott egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik 23	Mivel Görögországnak a rá vonatkozó program időtartama alatt nem kellett benyújtania stabilitási programot, a 2019. év értékelése nem terjedt ki a középtávú költségvetési célra.
IE	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
ES	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
FR	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
HR	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO megvalósult; az adósságszabály hatálya alá tartozik
HU		Prevenciós ág (SDP 24 ) Az MTO nem valósult meg; az adósságszabály hatálya alá tartozik
IT	Túlzott egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az adósságszabály hatálya alá tartozik
LT		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
LU		Prevenciós ág Az MTO megvalósult
LV		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
MT		Prevenciós ág Az MTO megvalósult
NL	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO megvalósult
PL		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
PT	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik
SI		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az adósságszabály hatálya alá tartozik
SE	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág Az MTO megvalósult
SK		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
RO	Egyensúlyhiány	Prevenciós ág (SDP) Az MTO nem valósult meg
FI		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg
UK		Prevenciós ág Az MTO nem valósult meg; az átmeneti adósságszabály hatálya alá tartozik

2. függelék: Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése

Az Európa 2020 stratégia EU-ra vonatkozó célkitűzései	2010. évi adat	A legfrissebb adat	2020. évi helyzet a jelenlegi tendenciák alapján
1. A 20–64 év közötti lakosság foglalkoztatási rátájának legalább 75 %-ra való növelése	68,6 %	73,8 % (2019. III. negyedév)	A cél valószínűleg nem teljesül
2. A köz- és magánszektorbeli K+F beruházásoknak a GDP 3 %-ára való növelése	1,93 %	2,12 % (2018)	A cél valószínűleg nem teljesül
3a. Az ÜHG-kibocsátás legalább 20 %-os csökkentése az 1990-es szinthez képest	14,3 %-os csökkentés	23 %-os csökkentés (2018)	A cél valószínűleg teljesül
3b. A végsőenergia-fogyasztáson belül a megújuló energiaforrások arányának 20 %-ra történő növelése	12,5 %	18 % (2018)	A cél valószínűleg teljesül
3c. Elmozdulás az energiahatékonyság 20 %-os javulása felé	5,7 % (a primerenergia-fogyasztást tekintve)	4,6 % (távolság a 2020. évi primerenergia-fogyasztásra vonatkozó céltól)	A cél valószínűleg nem teljesül
4a. A korai iskolaelhagyók arányának 10 % alá szorítása	13,9 %	10,6 % (2018)	A cél valószínűleg teljesül
4b. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányának legalább 40 %-ra növelése a 30–34 éves korosztály körében	33,8 %	40,7 %	A cél valószínűleg teljesül
5. Legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek köréből	1,4 millió fős növekedés (a 2008-as bázisévhez képest)	7,1 millió fős csökkenés (a 2008-as bázisévhez képest) 2018-ban	A cél valószínűleg nem teljesül

3. függelék – A részletes vizsgálatok megállapításai tagállamok szerint

	A 2019. évi részletes vizsgálatok eredményei	A 2020. évi részletes vizsgálatok eredményei
Nincs egyensúlyhiány Egyensúlyhiány	– BG, DE, ES, FR, HR, IE, NL, PT, RO, SE	BG DE, ES, FR, HR, IE, NL, PT, RO, SE
Túlzott egyensúlyhiány	CY, EL, IT	CY, EL, IT

(1)    COM(2020) 55 final, 2020.2.5.

(2)    A Bizottság uniós szintű értékelése az integrált nemzeti energia- és klímatervek tervezetéről, 2019. június 18. (COM(2019) 285 final).

(3)    Az értékelés szerint a nemzeti tervek előzetesen előirányzottnak megfelelő végrehajtása összesítve azt eredményezné, hogy a hatékonyabb energiafogyasztáshoz való hozzájárulás mind a primerenergia-fogyasztás, mind a végsőenergia-fogyasztás tekintetében jelentősen elmaradna az uniós célkitűzésektől. A Bizottság felszólította a tagállamokat, hogy a 2019. december 31-ig benyújtandó végleges integrált nemzeti energia- és klímaterveikben szüntessék meg ezeket az ambícióbeli elmaradásokat. A tervek tartalmát a lehetőségekhez mérten már a mai országjelentések is tükrözik.

(4)    A Bizottság cselekvési terve: A fenntartható növekedés finanszírozása (COM(2018)097 final).

(5)    A Svédország által bevezetett szén-dioxid-adó mértéke kezdetben tonnánként 250 SEK (mintegy 23,50 EUR) volt. Ez 2017-ig 1 180 SEK-ra (mintegy 110 EUR-ra) emelkedett.

(6)    Várhatóan több tagállamban is be fognak fejeződni a legelső 5G sávok frekvenciaelosztására vonatkozó nemzeti eljárások, mivel ezen sávok használatának engedélyezését az év végétől jogi kötelezettség írja elő.

(7)    A szociális jogok európai pillérének kihirdetéséről szóló intézményközi nyilatkozat (2017/C 428/09).

(8)    Lásd a 2020. évi együttes foglalkoztatási jelentésre vonatkozó bizottsági javaslatot (COM(2019) 653 final).

(9)    A méltányos átállást szolgáló erős szociális Európa (COM(2020) 14 final).

(10)

   Az EUMSZ 154. cikke szerinti konzultáció a szociális partnerekkel a méltányos minimálbérekkel kapcsolatos kihívások kezelésére irányuló lehetséges fellépésről (első szakasz) (C(2020) 83 final).

(11)    2006 és 2014 között uniós átlagban 16,7 %-ról 17,2 %-ra nőtt, egyes tagállamokban azonban a növekedés jelentősebb mértékű volt.

(12)    A Bizottság 2020 márciusában nemi esélyegyenlőségi stratégiát fog bevezetni, a bérkülönbség kérdését pedig a bérátláthatóságról szóló, 2020 későbbi szakaszában előterjesztendő jogalkotási javaslattal kívánja kezelni.

(13)    A Bizottság 2020 márciusában elő fogja terjeszteni készségfejlesztési programját, amely célszámokkal és kezdeményezésekkel kezeli majd a kettős átállás során felmerülő kihívásokat.

(14)    Az Európai Számvevőszék 22/2019. sz. különjelentése (2019), „A nemzeti költségvetési keretekkel kapcsolatos uniós előírásokat tovább kell erősíteni és javítani kell alkalmazásuk nyomon követését”.

(15)    Az 1176/2011/EU rendelet 2. cikke.

(16)    COM(2019) 651 final.

(17)    Bulgáriának az ERM II-vel kapcsolatos kötelezettségvállalásait a Bizottság és az EKB a saját felelősségi körében kellő időben értékelni fogja.

(18)    A Tanács következtetései a riasztási mechanizmus keretében készült 2020. évi jelentésről, 2020. február 18. (ST 6145/20).

(19)    Az európai strukturális és beruházási alapok teljes allokációjában elkülönített eredményességi tartalékot (a költségvetés 6 %-át, vagyis mintegy 26 milliárd EUR-t) azokra a prioritásokra szabadítják fel, amelyek elérték a teljesítménymérési keretben meghatározott 2018. évi céljaikat.

(20)    A Bizottság mind az „egyensúlyhiány”, mind a „túlzott egyensúlyhiány” kategóriába sorolt tagállamok tekintetében a kihívások súlyosságának megfelelő egyedi nyomon követést fog alkalmazni.

(21) Az MTO megvalósítása és az (átmeneti) adósságszabály alkalmazhatósága 2019-re vonatkozik, és a Bizottság 2019. őszi előrejelzésén alapul.

(22)  Adósságszabály: Amennyiben egy tagállam túllépi a GDP-arányos államadósságra vonatkozó 60 %-os referenciaszintet, és a túllépés mértéke évente kevesebb mint 1/20-dal csökken (egy hároméves időszak átlagát tekintve), úgy valamennyi releváns tényezőt és a gazdasági ciklus hatását figyelembe véve túlzotthiány-eljárás indul az érintett tagállam ellen.

(23) Átmeneti adósságszabály: a túlzotthiány-eljárás hatálya alá tartozó valamennyi tagállamnak a túlzott hiány kiigazítása után három év áll rendelkezésére az adósságszabály teljesítésére. Ez nem azt jelenti, hogy ebben az időszakban az adósságszabály egyáltalán nem vonatkozik rájuk, hiszen a tagállamoknak az átmeneti időszakban is kielégítő előrelépést kell tenniük a megfelelés felé. Az államadósságra vonatkozó referenciaértéknek való megfelelés felé az átmeneti időszakban tett előrelépés kedvezőtlen értékelése túlzotthiány-eljárás indítását vonhatja maga után.

(24)  A jelentős eltérési eljárás (SDP) lehetőséget ad az érintett tagállamnak arra, hogy korrigálja a középtávú költségvetési céltól (MTO) vagy az MTO megvalósításához vezető kiigazítási pályától való eltérését.