Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A szociális gazdaság szerepe a munkahelyteremtésben és a szociális jogok európai pillérének végrehajtásában

(feltáró vélemény)

(2021/C 286/04)

Előadó:	Giuseppe GUERINI
Társelőadó:	Cinzia DEL RIO

Felkérés:	Az EU Tanácsának portugál elnöksége, 2020.10.26.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2021.3.31.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2021.4.27.
Plenáris ülés száma:	560.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	239/2/1

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy a portugál elnökség felkérte e vélemény elkészítésére, és fontosnak tartja, hogy a szociális gazdaság szervezeteit stratégiai partnernek tekintsék a szociális jogok európai pillérének megvalósítása és egy olyan Európai Unió kiépítése céljából, amely szerint a gazdaság fő feladata hangsúlyozottan az emberek kiszolgálása. E tekintetben javasolja, hogy a tagállami hatóságok biztosítsák a szociális gazdaság szervezeteinek széles körű bevonását a világjárvány okozta válságból való kilábalást célzó nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe.

1.2.

Az EGSZB szükségesnek tartja az Európai Unió intézményei által elfogadott működési kritériumok konszolidálását, így segítve elő a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak megfelelő elismerését a különböző jogi formákban. E kritériumok értelmében e szervezetek az általános érdekű társadalmi célokat helyezik előtérbe, melyeket demokratikus irányítást alkalmazva a különféle érdekeltek részvételével fogadnak el, és még az általuk elért „korlátozott nyereséget” is az alapszabályban meghatározott célok elérésére fordítják.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások által előidézett társadalmi hatások felmérése érdekében az Európai Uniónak létre kell hoznia egy állandó statisztikai felmérési rendszert, amely lehetővé teszi minősített, összehasonlítható és naprakész adatok gyűjtését az ágazat nagyságát és hatását illetően.

1.4.

Az EGSZB úgy véli, hogy – mivel a szociális gazdaságnak a munkahelyteremtésben és -megőrzésben betöltött szerepe hátrányos helyzetű munkavállalókat és hátrányos helyzetű területeket érint – megfelelő támogatási politikákra van szükség, amelyek képesek felismerni e – magánjogi természetű, de lényegében állami funkciót betöltő – szervezetek általános érdekű funkcióját.

1.5.

Ezeket a támogatási politikákat négy szintre kell osztani: — az általános érdekű funkciót elismerő költségvetési politikák és adózási rendszerek, — a társadalmi hatású finanszírozás fejlesztését támogató állami és magánberuházások előmozdítására irányuló politikák – többek között a közbeszerzési és koncessziós piac ereje révén, — a stabil foglalkoztatást és a szociális vállalkozásokban dolgozók gazdasági jelentőségét támogató politikák, — az alkalmazottak képzettségét és a technológiai innovációt támogató politikák a szociális gazdaság szervezeteinek körében.

1.6.

A munkahelyek létrehozása és fenntartása tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a worker buy out (munkavállalói kivásárlás, WBO) néven ismert bevált gyakorlat nemcsak a válságban lévő vállalatok újraindítására használható, hanem olyan kkv-k átadásának eseteiben is, amelyek alapítói nem rendelkeznek utóddal. Ezért érdemes lehet létrehozni egy külön európai befektetési alapot.

1.7.

Az EGSZB kéri, hogy támogassák és serkentsék – többek között ösztönző intézkedések révén – a pénzügyi szereplők növekvő érdeklődését a társadalmi hatású befektetések iránt. Fontos, hogy ezek a szereplők a szociális vállalkozásokban a szociális, környezetvédelmi és szolidaritási célkitűzések megvalósítására irányuló beruházások fellendítésének főszereplőit lássák.

1.8.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális vállalkozások ideális szervezeti formát jelenthetnek a digitális platformokon keresztül létrehozott új vállalkozási formák számára – különösen a megosztáson alapuló gazdaság tevékenységeihez –, mivel alkalmasak mind a munkavállalóknak, mind a digitális platformok felhasználóinak a bevonására.

1.9.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tisztességes munkakörülmények és a demokratikus kormányzás kulcsfontosságú elemei a szociális vállalkozásoknak, és amennyiben ezekről nem rendelkezik jogszabály – mint például a munkavállalói és szociális szövetkezetek esetében –, rendelkezni kell a munkavállalókkal való konzultáció és részvétel konkrét formáiról.

1.10.

Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdaság szervezetei és különösen az önkéntes egyesületek létfontosságú szerepet játszanak a kohézióban a társadalmi tőke és a civil társadalom támogatásával.

1.11.

Az önkéntes tevékenység alapvető szerepet játszik a fiatalok körében az új generációk foglalkoztathatóságának növelése és emberi tőkéjének gyarapítása szempontjából, ami pozitív hatást eredményez és növeli a foglalkoztatási lehetőségeket. Ez hasznos lehet a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok számának csökkentéséhez is. Érdemes lenne megfelelő intézkedésekkel elősegíteni az átmenetet az önkéntes munkatapasztalatból a stabil, fizetett munkaformákba.

1.12.

Végül az EGSZB kéri és reméli, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv lehetőséget nyújt gyakorlati eszközök és jogalkotási javaslatok bevezetésére.

2.   Általános megjegyzések

2.1.

Az EU Tanácsa portugál elnöksége által kért feltáró vélemény segítségével az EGSZB örömmel járul hozzá a program prioritásainak megvalósításához – különösen az európai szociális modell előmozdítása terén – oly módon, hogy konkrét javaslatokat határoz meg a szociális vállalkozásoknak a stabil és tisztességes munka, valamint az inkluzívabb, fenntarthatóbb és rugalmasabb gazdaság megteremtésében betöltött szerepét illetően.

2.2.

A szociális gazdaság nemzetközi szinten egyre inkább elismert meghatározó és releváns szereplő, amely képes kifejezésre juttatni a civil társadalom szervező és átalakító képességét. Számos tagállamban születtek olyan jogszabályok, amelyek meghatározzák a szociális gazdasághoz tartozóként elismert szervezetek profilját és jogi formáját, valamint elismerik azok céljait és funkcióit (1).

2.3.

Az EGSZB a jogi elismerés tekintetében az INT/871. sz. véleményében (2) rámutat arra, hogy a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások – többek között a különböző érdekelt feleket bevonó demokratikus irányításnak köszönhetően – a társadalmi célokat a tőke szerepe elé helyezik. Nem profitorientáltak, de ha mégis, üzleti tevékenység révén, „korlátozott nyereséget” könyvelnek el, azt az alapszabályban meghatározott célokra és munkahelyteremtésre kell fordítaniuk.

2.4.

A szociális gazdaság széles körben való elismerését olyan nemzetközi intézmények és szervezetek által készített tanulmányok támasztják alá, mint például az OECD, az ENSZ, az ILO és az EU különböző intézményei, köztük az EGSZB, amely 2009 és 2020 között 13 véleményt készített a szociális gazdaságról. Ezek alapján a szociális gazdaság szervezetei és vállalkozásai négy csoportba különíthetők el: szövetkezetek, egyesületek, biztosító egyesületek és alapítványok, és ezekhez csatlakoztak újabban a szociális vállalkozások.

2.5.

Bár a szociális gazdaságot leginkább jellemző kritériumokat és koncepciókat – mint például az emberek elsőbbségét a tőkével szemben, a nyereség újrabefektetését és a részvételen alapuló irányítást – az Európai Unió elismerte (3), egy egységes európai jogi meghatározásról még nem sikerült megállapodásra jutni. 2018-ban az Európai Parlament az EUMSZ 50. cikke alapján javasolta a szociális gazdasági szervezetek tanúsításának bevezetését. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek megvalósulásához jobb és egységesebb statisztikai adatgyűjtésre van szükség a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak egy közös operatív meghatározás szerint történő összeírása érdekében, azon országokhoz hasonlóan, amelyek immár létrehozták a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak nyilvános adatbázisait.

2.6.

Egyre inkább szükség van az Európai Unió intézményei által elismert, formálisan elfogadott és érvényes munkadefinícióra, legfőképpen a számos növekedési és fejlődési lehetőséghez való hozzáférés lehetővé tétele, valamint a szociális gazdaság köz- és magánintézmények általi jobb megértésének elősegítése érdekében.

2.7.

Ez a definíció elengedhetetlen a tőkepiachoz való teljeskörű hozzáféréshez, ahol egyre nagyobb az érdeklődés a társadalmi hatású beruházások iránt. A szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervben foglalkozni kell a kérdéssel, és a polgárok és vállalkozások tőkepiaci uniójára vonatkozó cselekvési tervben (4) is figyelembe kell venni a szociális gazdaság szerepét az európai beruházások vonzásában az emberbarát gazdaság érdekében.

2.8.

A szociális gazdasági szervezetek szerepe és az általuk generált gazdasági érték nagyon jelentősnek tűnik mind mennyiségi szempontból (az európai GDP 8 %-a), mind pedig ezen érték minőségét és tartósságát (5) tekintve: még a pénzügyi válság éveiben is növekedni tudott mind a megtermelt gazdasági érték, mind a foglalkoztatott munkavállalók száma.

2.9.

Fontos a munkahelyteremtésben és -megőrzésben betöltött szerepük is: Európában több mint 13,6 millió fizetett munkahely köszönhető nekik, ami az EU-28 aktív népességének körülbelül 6,3 %-át jelenti (6), több mint 232 millióan tagjai valamely szövetkezetnek, biztosító egyesületnek és egyéb hasonló testületnek, valamint több mint 2,8 millió vállalat és szervezet tartozik az ágazathoz. E munkavállalók közül mintegy 2,6 millióan olyan szociális vállalkozásnál dolgoznak, amely megfelel a 2011. évi „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért” című közleményben meghatározott követelményeknek.

2.10.

A szociális gazdaság szervezeteiben és vállalkozásaiban foglalkoztatottak közül sokan kis szervezeteknél dolgoznak, de akad példa nagy méretű szociális vállalkozásokra is, ahol az alkalmazottak száma néha meghaladja a több százat vagy több ezret. Nagy részük demokratikus részvételen alapuló irányítással rendelkező szervezetnél tevékenykedik, ami rámutat az érdekelt felek széles körű részvétele, a magas szintű foglalkoztatottság fenntartására való hajlandóság, valamint a sokkhatásokkal szembeni jobb ellenálló képesség (7) közötti összefüggésre.

2.11.

A szociális gazdaságban jelentős a női munkavállalók aránya, amely sok esetben akár az összes foglalkoztatott 70 %-át is meghaladja, de szinte mindig 50 % fölött van. Bár további lépésekre van szükség a teljes egyenlőség érdekében, a nők jelenléte számos szociális gazdasági szervezet vezetésében és felső vezetésében is számottevő. Ezért ezen szervezetekre és vállalkozásokra meglehetősen jellemző az egyenlő bérezés, mind a szervezeti hierarchia különböző pozíciói, mind pedig a fizetések terén, amelyek nem mutatnak túlzott egyenlőtlenségeket a nemek között (8).

2.12.

Az egyenlőbb bérek azonban nem ellensúlyozzák azt a sok esetben fennálló tényt, hogy a szociális gazdaság szervezeteiben és vállalkozásaiban dolgozók bére továbbra is igen alacsony szinten mozog. Ez részben a gondozási munka általános alulértékeltségének tudható be, amely számos esetben még a hagyományos vállalkozási formákban sem kap megfelelő gazdasági elismerést. E tekintetben fontos a szociális és jóléti ágazatban dolgozók szakszervezeti jogainak erősítése.

2.13.

Fontos továbbá, hogy szerepet játsszanak a társadalmi innovációk előmozdításában és megvalósításában, ami megmutatja, hogy ezek a szervezetek képesek értelmezni és nyomon követni a társadalomban bekövetkezett változásokat azáltal, hogy fontos humántőke-erőforrásokat mozgósítanak több mint 82,8 millió önkéntes aktív és támogató részvétele formájában.

2.14.

A fontos ágazatokban tevékenykedők magas száma, valamint a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások előtt álló társadalmi és technológiai innovációs kihívások miatt megfelelő, egész életen át tartó tanulási és képesítési intézkedésekkel történő támogatásra van szükség a szakmai és szervezési készségek fejlesztése érdekében.

2.15.

Az EGSZB ezért helyénvalónak tartja, hogy az Európai Bizottság egy szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet és konkrét intézkedéseket jelentsen be a szociális jogok európai pillérének és az ahhoz tartozó konkrét cselekvési tervnek a végrehajtása érdekében, amelyre az EGSZB már utalt a SOC/614. sz. véleményében (9).

3.   Javaslatok a szociális gazdaság támogatását és előmozdítását célzó európai politikára vonatkozóan

3.1.

Annak érdekében, hogy további lendületet és támogatást biztosítsunk a szociális gazdaság szervezeteinek és vállalkozásainak hozzájárulása számára, valamint hogy egy szociálisabb, ellenállóbb és befogadóbb Európát építsünk, olyan jogszabályi intézkedéseket és európai gazdaságpolitikai programokat kell bevezetni, amelyek elősegítik és ösztönzik a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások növekedését többek között a fenntartható, ökológiai és szolidaritáson alapuló fejlődési modellhez való potenciális hozzájárulásuk miatt.

3.2.

Ennek érdekében véleményünk szerint négy szinten lehetséges beavatkozni: — olyan adózási rendszerrel, amely elismeri a szociális vállalkozások általános érdekű szerepét, különösen az olyan elsődleges közérdekű ágazatokban, mint például a szociális, egészségügyi, oktatási és a társadalmi befogadásra irányuló szolgáltatások, — a társadalmi hatású finanszírozás fejlesztését támogató állami és magánberuházások előmozdítására irányuló politikákkal – a közbeszerzési és koncessziós piac hozzáférhetőségének további javítása révén, — a stabil foglalkoztatást és a szociális gazdasági társaságokban dolgozók gazdasági vezető szerepét támogató politikákkal, különösen azok demokratikus irányítása terén, — az új készségek bevezetésére, valamint az innováció és az új technológiák civil társadalomban való elterjedésének előmozdítására irányuló támogatási politikákkal.

3.3.

Az EGSZB elismeri a szociális gazdasági szervezetek és vállalkozások alapvető szerepét a személyes szolgáltatások és a szociális szolgáltatások területén, ugyanakkor úgy véli, hogy az államok és a közigazgatás felelőssége továbbra is nélkülözhetetlen a polgárok számára nyújtott alapvető szolgáltatások garantálásában.

3.4.

Tovább kell erősíteni az olyan szociális vállalkozásoknál történő foglalkoztatás támogatására irányuló intézkedéseket, amelyek feladata a fogyatékkal élő vagy súlyosan hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatásának a biztosítása. Ezen intézkedések célja a munkabérre vonatkozó adó- és járulékterhek csökkentése azáltal, hogy a közigazgatási szervek átvállalják a hátrányos helyzetű munkavállalók biztosításának és társadalombiztosításának költségeit. Ezen ösztönzők azonban nem tekinthetők a szociális vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásnak, mivel céljuk a súlyosan hátrányos helyzetű emberek teljes munkaerőpiaci integrációjának elősegítése. Mindenesetre csak olyan szervezeteknek szabad ösztönzőket biztosítani, amelyek tiszteletben tartják a kollektív munkaszerződéseket és az alapvető munkavállalói jogokat.

3.5.

A szociális vállalkozások sok esetben a lakosság számára alapvető szolgáltatásokat nyújtanak – például oktatási, szociális és egészségügyi, gondozási vagy a hátrányos helyzetű emberek képzését és munkaerőpiaci integrációját elősegítő szolgáltatásokat –, illetve olyan tevékenységeket irányítanak, amelyek még ha kereskedelmi vagy üzleti jelleget öltenek is, erős közösségi és területi értékkel bíró tevékenységeknek minősülnek, a nyereséget pedig újra befektetik az alapszabályban meghatározott célokra. Ezek olyan szolgáltatások, amelyek a célcsoport közvetlen részvételével valósulnak meg, és amelyek erősen kötődnek a helyi közösséghez, ami az általuk végzett tevékenység egyik elemét is jelenti. Ezek a jellemzők tehát nem asszimilálhatók feltétel nélkül a piaci verseny rendszerébe. Ezért enyhíteni kell az állami támogatásokra vonatkozó jelenlegi követelmények egy részén, mivel azok megakadályozzák egy olyan adózási rendszer bevezetését, amely elismeri e szervezetek társadalmi és közhasznú érdemeit.

3.6.

Ugyanezen okból az EGSZB – amint azt az INT/906. sz. véleményében (10) már kérte – szükségesnek tartja, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó de minimis rendeletben három pénzügyi évre meghatározott 500 000 EUR felső határt növeljék pénzügyi évenként legalább 800 000 EUR-ra. Továbbra is szükséges kidolgozni a közfinanszírozáshoz való hozzáférés egységes kritériumokkal harmonizált, átlátható és a munkaügyi törvények maradéktalan betartásán, valamint az ágazati kollektív megállapodások alkalmazásán alapuló szabályait.

3.7.

Fontos meghatározni azokat a hasznos eszközöket, amelyekkel növelhetők a szociális gazdaság szervezeteibe történő társadalmi hatású beruházások. Ezen a téren érdekes tapasztalatok születtek a szociális vállalkozásokban az általános érdekű szociális célkitűzések megvalósításához kapcsolódó konkrét kötvényekkel vagy részvénypapírokkal (sajáttőke vagy kvázi-sajáttőke) kapcsolatban.

3.8.

Ezen pénzügyi eszközök esetében a beruházók számára biztosított adókedvezmények jelentős növekedési ösztönzést eredményezhetnének annak fényében, hogy a múltbeli adatok is alátámasztják, hogy a szociális gazdaság szervezetei még korlátozott beruházásokkal is számos munkahelyet tudtak létrehozni és társadalmi előnyt voltak képesek biztosítani az általuk nyújtott szolgáltatások felhasználói számára.

3.9.

Meg kell azonban határozni olyan mérőszámokat, amelyek lehetővé teszik az elért eredmények mérését és összehasonlítását, gondolva itt például a foglalkoztatás stabil növekedésére, a magas szintű munkahelyi biztonsági előírások alkalmazására és a kezdeményezés alapjául szolgáló társadalmi célok tényleges megvalósításának ellenőrzésére. Ezért ajánlatos, hogy a tagállamok fogadjanak el a szociális gazdaságra vonatkozó kerettörvényeket, és aktívan hajtsanak végre olyan politikákat, amelyek támogatják a szociális vállalkozások növekedését és fejlődését.

3.10.

Az Európai Bizottság már 2011-ben felismerte, hogy javítani kell a szociális vállalkozásokkal kapcsolatos ismeretek szintjét, valamint az adatok és statisztikák nyilvános gyűjtését, azonban még sok tennivaló akad az összehangolt normák meghatározása érdekében, amelyek szintén különösen hasznosak lennének a „social washing” jelenségének vagy a támogató intézkedésekhez való helytelen hozzáférésnek az elkerüléséhez.

3.11.

E célból azokban a tagállamokban, amelyek még nem hajtották végre ezen intézkedéseket, ki lehetne jelölni a követelményeknek és normáknak való megfelelés, valamint a társadalmi célokkal való összhang figyelemmel kíséréséért és ellenőrzéséért felelős nemzeti hatóságokat.

3.12.

A specifikus támogatási intézkedések közül az egyik legfontosabb a közbeszerzési és koncessziós piacon való részvétel, amelyre a 2014/24/EU irányelv már javasolt jelentős eszközöket (11), de amelyeket nem minden tagállamban hajtottak végre megfelelően. A társadalmilag felelős közbeszerzések ösztönzésével kapcsolatban az Európai Bizottságnak példát kell mutatnia és a lehető legjobban ki kell használnia a saját pályázati eljárásaiban rejlő lehetőségeket a szociálpolitikai célok elérése érdekében.

3.13.

A támogatási intézkedések között szintén figyelmet érdemelnek azok, amelyek célja a termelési és szolgáltatási tevékenységek átalakítása, vagy e tevékenységek átadása válságban lévő vállalkozásoktól vagy a pályafutásuk végére érő vállalkozóktól a munkavállalóknak, szövetkezetek vagy részvételen alapuló vállalkozások formájában.

3.14.

Ezt a worker buyout  (12) (munkavállalói kivásárlás, WBO) néven is ismert gyakorlatot már korábban is számos esetben sikeresen alkalmazták válságban levő ipari tevékenységek fellendítésére, napjainkban pedig egyre több az olyan eset, amikor a munkavállalók tulajdonában álló szociális vállalkozás ajánlkozik egy kisvállalkozás átvételére. Ez különösen olyan fiatalok körében jellemző, akik nem rendelkeznek elegendő tőketartalékkal ahhoz, hogy üzleti vállalkozásba fogjanak, és gyakran visszatartja őket az elszigeteltség és az attól való félelem, hogy egyedül kell szembenézniük a piaci nehézségekkel.

3.15.

E kezdeményezések potenciáljának növelése érdekében beruházási és támogatási beavatkozásra lenne szükség az üzleti vállalkozások beindításához, amelynek során tőkerészesedést biztosítanának a válságban lévő vállalatok azon dolgozóinak, akik úgy döntenek, hogy szövetkezeti formában térnek vissza a vállalkozásba. Egyes országokban ezek a kezdeményezések számos vállalat átszervezését és több ezer munkahely megőrzését tették lehetővé.

3.16.

A munkavállalók szakszervezetei alapvető fontosságú szerepet játszanak ezekben az ipari átalakítási folyamatokban. Az önfoglalkoztatás olyan formái, mint a munkavállalói kivásárlás, az aktív munkaerőpiaci politikák szerves részét képezik. Jó példa a szövetkezetek és a szakszervezetek közötti együttműködésre az a megállapodás, amelyet Olaszországban írt alá a három szövetkezeti szövetség és a három legreprezentatívabb szakszervezet a munkavállalói kivásárlásra vonatkozó szisztematikus együttműködésről (13).

3.17.

Az EGSZB reméli, hogy a szociális gazdaságra vonatkozó cselekvési terv előmozdítja majd hasonló kezdeményezések bevezetését valamennyi tagállamban az Európai Unióban – egy külön struktúra felállításával az Európai Beruházási Alapon vagy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapon belül – többek között annak érdekében, hogy konkrét eszközök álljanak rendelkezésre a világjárvány miatti válság által sújtott gazdasági tevékenységek újraindításához.

4.   A szociális gazdaság új formái

4.1.

A szociális vállalkozások új munkahelyeket teremtenek és szociális innovációs kezdeményezéseket dolgoznak ki többek között a zöld gazdasággal és a fenntartható fejlődés előmozdításával összefüggésben. A szociális gazdaság szervezetei a körforgásos gazdasággal kapcsolatban egyre több tapasztalattal rendelkeznek, és új munkahelyeket teremtenek az újrafelhasználás vagy a szociális mezőgazdaság területén is. A jogi keret és a szakpolitikák egyelőre számos tagállamban nem teszik lehetővé a munkaerőpiaci integrációs szövetkezetek fejlesztésére irányuló politikák végrehajtását. Ezért van szükség uniós szintű fellépésre ahhoz, hogy előrelépés történjen ezen a téren.

4.2.

Különösen figyelemre méltó az a szerep, amelyet a munkavállalói szövetkezetek (14) játszhatnak abban, hogy a digitális platformokon keresztül létrehozott új vállalkozási formák inkluzívabbá váljanak, a munkavállalók és felhasználók részvétele pedig fenntarthatóbb és átfogóbb legyen, hogy ezáltal a kölcsönösség és a szolidaritás új formái alakuljanak ki a digitális technológiák révén, amelyek széles körű részvételt képesek lehetővé tenni. A platform-munkavállalók és az atipikus munkavállalók védelme ugyanakkor szükségszerűen magában foglalja a megfelelő kollektív szerződések aláírását a munkavállalók szakszervezeteivel.

4.3.

A szociális vállalkozások munkalehetőségeket teremthetnek, de a helyi szintű fejlődésre is lehetőséget nyújthatnak az állampolgárok részvételének megszervezésével olyan szolgáltatások megteremtése érdekében, mint a megújuló energiaforrások biztosítása vagy a szolgáltatások decentralizált és vidéki térségekben való megszervezése, mint ahogy azt a gazdasági együttműködési regionális központok (Pôles Territoriaux de Coopération Economique – PTCE) francia tapasztalatai mutatják, amelyek egyesületeket, szövetkezeteket, helyi önkormányzatokat, hagyományos vállalatokat, egyetemeket kapcsolnak össze egy-egy projekt keretében, valamint támogatják a szociális mezőgazdaság, a fenntartható turizmus, a környezeti vagy kulturális értékek felmérése terén szerzett tapasztalatokat.

4.4.

A szociális gazdaságban az önkéntes tevékenységek alapvető fontosságúak a fiatalabb generációk, de az idősek számára is, akiknek ezzel egyes esetekben fontos lehetőséget kínálnak az aktív szociális és társadalmi szerep fenntartására, és ezzel hozzájárulnak az életminőségük javításához. Ezért meg kell erősíteni a képzések és az önkéntes munka közötti szinergiákat, amelyek hozzájárulhatnak a szociális ágazatban történő foglalkoztatásukhoz. Az önkéntes tevékenység és a szakmai gyakorlat közötti fokozottabb koordináció megkönnyítheti a fiatal szakemberek képzését.

4.5.

Az Európai Szolidaritási Testület pozitív tapasztalatait ki lehetne terjeszteni egyfajta „Erasmus a szociális vállalkozók számára” program létrehozásával, amely a határokon átnyúló együttműködést támogatná a szociális gazdaságban.

4.6.

Ez roppant hasznos lehet a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok számának csökkentéséhez is. Érdemes lenne megfelelő intézkedésekkel elősegíteni az átmenetet az önkéntes munkatapasztalatból a stabil, fizetett munkaformákba.

---

(1)  https://oeil.secure.europarl.europa.eu/oeil/popups/ficheprocedure.do?reference=2016/2237(INL)&l=en,

https://betterentrepreneurship.eu,

https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/hu/MEMO_11_735,

https://cecop.coop/works/cecop-report-on-social-enterprises-laws-in-europe-a-worker-and-social-coops-perspective.

(2)  https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/opinions-information-reports/opinions/towards-appropriate-european-legal-framework.

(3)  „Kezdeményezés a szociális vállalkozásért”: https://ec.europa.eu/growth/sectors/social-economy/enterprises_hu.

A Tanács 2015-ös következtetései a szociális gazdaság előmozdításáról: https://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-15071-2015-INIT/hu/pdf.

Social Economy Charter [A szociális gazdaság alapelveinek chartája] 2002: https://www.socialeconomy.eu.org/wp-content/uploads/2020/04/2019-updated-Social-Economy-Charter.pdf.

(4)  Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára: új cselekvési terv, COM(2020) 590 final.

(5)  Az adatok az Európai Bizottság következő kiadványából származnak: https://ec.europa.eu/social/BlobServlet?docId=22304&langId=en.

(6)  Az adatok az EGSZB jelentéséből származnak: https://www.eesc.europa.eu/hu/our-work/publications-other-work/publications/recent-evolutions-social-economy-study.

(7)  The resilience of the cooperative model [A szövetkezeti üzleti modell ellenálló képessége], CECOP, 2012, https://www.cecop.coop/works/the-resilience-of-the-cooperative-model.

(8)  Las mujeres en las cooperativas de trabajo [Nők a munkavállalói szövetkezetekben], COCETA, 2019 https://www.coceta.coop/publicaciones/estudio-mujer-cooperativismo-coceta-2019.pdf.

(9)  HL C 14., 2020.1.15., 1. o.

(10)  HL C 429., 2020.12.11., 131. o.

(11)  https://ec.europa.eu/info/policies/public-procurement/support-tools-public-buyers/social-procurement_hu.

(12)  Business transfers to employees under the form of a cooperative in Europe: opportunities and challenges [Üzleti vállalkozások átruházása az alkalmazottak számára szövetkezet formájában Európában: lehetőségek és kihívások], CECOP, 2013. HL C 191., 2012.6.29., 24. o.

(13)  Italy, historic agreement between unions and coops on worker buyouts [Olaszország: történelmi megállapodás a szakszervezetek és a szövetségek között a munkavállalói kivásárlásokról], CECOP, 2021: https://cecop.coop/works/italy-historic-agreement-between-unions-and-coops-to-promote-worker-buyouts.

(14)  All for one – Worker-owned cooperatives’ response to non-standard employment [Mindenki egyért – A munkavállalók tulajdonában lévő szövetkezetek válasza a nem szabványos foglalkoztatásra], CECOP 2019: https://cecop.coop/works/cecop-report-all-for-one-reponse-of-worker-owned-cooperatives-to-non-standard-employment.