Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az (EU) 2016/1011 rendeletnek az egyes harmadik országbeli referencia-árfolyamok mentessége, valamint egyes megszűnő referenciamutatókat helyettesítő referenciamutatók kijelölése tekintetében történő módosításáról

(COM(2020) 337 final – 2020/0154 (COD))

(2021/C 10/06)

Főelőadó:

Christophe LEFÈVRE

Felkérés:	Az Európai Unió Tanácsa, 2020.8.28. Európai Parlament, 2020.9.14.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció
Elnökségi határozat:	2020.7.14.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.10.29.
Plenáris ülés száma:	555.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	244/0/7

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB a véleményeiben kifejezett ajánlások meghosszabbításaként (1) és tudomásul véve különösen a LIBOR közzétételének leállítását (2), kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatait, amelyek célja, hogy biztosítsák a pénzügyi szereplők működési intézkedéseinek a folyamatosságát a tőkepiaci unióban az egyes harmadik országbeli referencia-árfolyamok mentessége, valamint egyes megszűnő referenciamutatókat helyettesítő referenciamutatók kijelölése tekintetében.

1.2.

Ezek a javaslatok nemcsak közvetlen választ adnak a LIBOR közzétételének a leállítására és az Unióból történő brit kilépés következményeire, hanem egyúttal előirányozzák a referenciamutatók helyzetének a rendezését azoknak az országoknak az esetében, amelyek árfolyamai nem szabadon átválthatók, és így hozzájárulnak a tágabb célkitűzések megvalósításához is.

1.3.

Az EGSZB úgy véli, hogy a tőkepiaci unió megfelelő működése szükségessé teszi, hogy ezek a piacok biztosak, stabilak és a sokkhatásokkal szemben ellenállók legyenek. Ebben a tekintetben a LIBOR eltűnése nagyon fontos gazdasági következményekkel fog járni, mivel jelentős számú szerződésben nincsenek előirányozva pótrendelkezések a LIBOR-ra való hivatkozás mostantól 2021. végéig bekövetkező megszüntetése esetére.

1.4.

Ezért elsőrangú és elsőbbségi feladat a LIBOR-ra való hivatkozás helyettesítésének a megszervezése, és az EGSZB ezzel egyidejűleg üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vonják be a nemzeti hatóságokat ebbe a folyamatba, egy olyan európai rendelet elfogadásával, amely semlegesíti az irányelvek átültetésének folyamata során megfigyelhető szétszórtan meghozott jogszabályok kockázatát.

1.5.

Az EGSZB üdvözli, hogy a referenciamutatókkal kapcsolatban javasolt módosítások olyan jogi felhatalmazást vezetnek be, amelynek révén az Európai Bizottság helyettesítő rátát jelölhet ki, amikor megszűnik egy olyan referenciamutató közzététele, amelynek megszűnése jelentős zavart idézne elő az uniós pénzügyi piacok működésében.

1.6.

Az EGSZB kedvezően fogadja azt a tényt is, hogy a jogszabályban előírt helyettesítő ráta a törvény erejénél fogva a megszűnő referenciamutatóra történő hivatkozások helyébe lép minden olyan ügylet esetében, amelyet uniós felügyelt szervezet kötött.

1.7.

Az EGSZB helyénvalónak tartja, hogy arra ösztönözzék a tagállamokat, hogy az uniós felügyelt szervezeteket nem érintő ügyletekre vonatkozóan jogszabályban előírt helyettesítő rátákat nemzeti jogszabályban állapítsák meg.

1.8.

Végül pedig az EGSZB helyesli, hogy az újonnan bevezetett mentesség megfelelőségének nyomon követése céljából az illetékes hatóságok és a felügyelt szervezetek kötelesek legyenek rendszeresen beszámolni az Európai Bizottságnak a mentesített referenciamutató uniós vállalkozások általi felhasználásáról, valamint arról, hogy a felügyelt szervezetek mérlege hogyan változott a harmadik országbeli fizetőeszközök árfolyam-ingadozásaival szembeni kitettség tekintetében.

1.9.

A határozat összhangban van a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival (3), ugyanakkor az EGSZB-nak kételyei merülnek fel azzal a kapcsolatban, hogy a globális tevékenységet tekintve az Európai Unió lenne az egyetlen olyan joghatóság, amely megpróbálja szabályozni az azonnali átváltási árfolyamok mutatóinak a működési mechanizmusát.

1.10.

Az EGSZB magától értetődően javasolja a rendelet megvalósításának és a pénzügyi piacokon történő átültetésének a nyomon követését. Az EGSZB számára alapvető, hogy a javasolt szabályok konkrét és közvetlen módon járuljanak hozzá a célkitűzések eléréséhez, és pozitív eredményeket teremtsenek valamennyi érintett részére, minden tagállamban.

2.   Háttér

2.1.

Az Európai Bizottság 2020-ra szóló munkaprogramja előirányozza a valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg vagy a pénzügyi eszköz értékének meghatározásához referenciamutatóként szolgáló pénzügyi mutatókról szóló rendelet felülvizsgálatát. A pénzügyi ügyletekben hivatkozott referenciamutatókra vonatkozó irányítási és adatminőségi követelmények megállapításával a referenciamutató-rendelet célja, hogy megerősítse a tőkepiaci szereplők bizalmát az Unióban referenciamutatóként felhasznált indexek iránt. A rendelet hozzájárul az Európai Bizottság által a tőkepiaci unió érdekében tett erőfeszítésekhez.

2.2.

A referenciamutató-rendelet a pénzügyi referenciamutatók kezelőire vonatkozó engedélyeztetési kötelezettséget, valamint a pénzügyi referenciamutatók számításához használt bemeneti adatokat szolgáltatókra vonatkozó követelményeket vezet be, és szabályozza a pénzügyi referenciamutatók használatát is. A referenciamutató-rendelet előírja, hogy az uniós felügyelt szervezetek (többek között bankok, befektetési vállalkozások, biztosítók, az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások – ÁÉKBV-k) kizárólag engedélyezett kezelő mutatóit használhatják. A harmadik országban kezelt referenciamutatók csak egyenértékűségi, elismerési és jóváhagyási eljárást követően használhatók fel az Unióban.

2.3.

A referenciamutató-rendeletet 2018 januárjától kell alkalmazni. Az uniós piaci szereplők azonban az átmeneti rendszer 2021. december végi hatályvesztéséig továbbra is felhasználhatják az Unión kívüli országban kezelt referenciamutatókat attól függetlenül, hogy azokra vonatkozóan van-e hatályban egyenértékűségi határozat, illetve az index rendelkezik-e az Unióban történő felhasználására vonatkozó elismeréssel vagy jóváhagyással.

2.4.

Először: az EGSZB referenciamutatókkal kapcsolatos e véleményének tárgyát képező jogalkotási javaslatban javasolt módosítások olyan jogi felhatalmazást vezetnek be, amelynek révén az Európai Bizottság helyettesítő rátát jelölhet ki, amikor megszűnik egy olyan referenciamutató közzététele, amelynek megszűnése jelentős zavart idézne elő az uniós pénzügyi piacok működésében.

2.5.

Másodszor: a jogszabályban előírt helyettesítő ráta a törvény erejénél fogva a megszűnő referenciamutatóra történő hivatkozások helyébe lép minden olyan ügylet esetében, amelyet uniós felügyelt szervezet kötött.

2.6.

Harmadszor: az Európai Bizottság ösztönzi a tagállamokat, hogy az uniós felügyelt szervezetet nem érintő ügyletekre vonatkozóan jogszabályban előírt helyettesítő rátákat nemzeti jogszabályban állapítsák meg.

2.7.

Végül pedig az újonnan bevezetett mentesség megfelelőségének nyomon követése céljából az illetékes hatóságok és a felügyelt szervezetek kötelesek rendszeresen beszámolni az Európai Bizottságnak a mentesített referenciamutató uniós vállalkozások általi felhasználásáról, valamint arról, hogy a felügyelt szervezetek mérlege hogyan változott a harmadik országbeli fizetőeszközök árfolyam-ingadozásaival szembeni kitettség tekintetében.

3.   Megjegyzések

3.1.

Az EGSZB a véleményeiben folyamatosan kifejezett ajánlásokban (4) és tudomásul véve különösen a LIBOR közzétételének leállítását, kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatait, amelyek célja, hogy fenntartsák a pénzügyi szereplők működési intézkedéseinek a folyamatosságát a tőkepiaci unióban az egyes harmadik országbeli referencia-árfolyamok mentessége, valamint egyes megszűnő referenciamutatókat helyettesítő referenciamutatók kijelölése tekintetében.

3.2.

Ezek a javaslatok nem csak közvetlen választ adnak az Egyesült Királyság Unióból történő kilépésének a következményeire, hanem egyúttal előirányozzák a referenciamutatók helyzetének a rendezését azoknak az országoknak az esetében, amelyek árfolyamai nem szabadon átválthatók, és így hozzájárulnak a tágabb célkitűzések megvalósításához is.

3.3.

Ezek a javaslatok ugyanis lehetővé teszik a referencia-árfolyamok használatának a figyelembevételét annak érdekében, hogy lefedjék a harmadik országok fizetőeszközének a volatilitását, a származtatott ügyletek korlátozottan átváltható fizetőeszköztől eltérő fizetőeszközben történő kifizetését, különösen akkor, ha a harmadik ország fizetőeszköze nem szabadon átváltható.

3.4.

Ez a reform elengedhetetlen a tőkepiaci uniónak a bankunióval párhuzamosan – a brexittel összefüggésben – történő hirtelen áttérésének támogatásához, a gazdasági és monetáris unió (GMU) működésének a biztosításához, valamint az EU és a tagállamok pozíciójának a megerősítéséhez a gyorsan változó globális környezetben.

3.5.

A kritikus referenciamutatók, ezen belül a bankközi kamatlábak reformja (5) – a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival összhangban – elsődleges célként szerepel az Európai Bizottság tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervében.

3.6.

A tőkepiaci unió megfelelő működésére vonatkozó célkitűzés szükségessé teszi, hogy ezek a piacok biztosak, stabilak és a sokkhatásokkal szemben ellenállók legyenek. Ebben a tekintetben a LIBOR eltűnése nagyon fontos gazdasági következményekkel fog járni, még akkor is, ha egyre kevésbé nyújt reprezentatív képet a piacról vagy arról a mögöttes gazdasági valóságról, amelynek mérésére szolgál, mivel jelentős számú szerződésben nincsenek előirányozva pótrendelkezések a LIBOR-ra való hivatkozás mostantól 2021. végéig bekövetkező megszüntetésének esetére.

3.7.

Ezért elsőrangú és elsőbbségi feladat a LIBOR-ra való hivatkozás helyettesítésének a megszervezése, és az EGSZB ezzel egyidejűleg üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vonják be a nemzeti hatóságokat ebbe a folyamatba, egy olyan európai rendelet elfogadásával, amely semlegesíti az irányelvek átültetésének folyamata során megfigyelhető szétszórtan meghozott jogszabályok kockázatát.

3.8.

Az Európai Bizottság által előzetesen megkérdezett vállalatok és szervezetek számára a referenciamutatók elfogadása hozzájárul a piacon a határokon átnyúló ügyletek biztonságossá tételéhez és a méltányos versenyfeltételek megerősítéséhez, különösen az olyan országokban, amelyek árfolyama még túlszabályozott.

3.9.

Ez a rendeletmódosítás beavatkozásul szolgál annak érdekében, hogy szembe lehessen nézni egy rendkívül fontos rendszerszintű kockázattal: a széles körben használt referencia-kamatláb megszüntetése többek között az alábbi ügyleteket érinti: a) a felügyelt szervezetek által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, b) a felügyelt szervezetek mérlegében szereplő, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, c) kölcsönök, d) betétek és e) származtatott ügyletek. A széles körben használt referencia-kamatlábra hivatkozó pénzügyi ügyletek jelentős része a referenciamutató-rendelet hatálya alá tartozó felügyelt szervezetet érint.

3.10.

Az amiatti jogbizonytalanság és potenciálisan hátrányos gazdasági hatás, hogy az aktuális szerződéses kötelezettségek nehezebben teljesíthetők, veszélyeztetni fogja az Unió pénzügyi stabilitását: — a fogyasztók, a kis- és középvállalkozások, a nagyvállalatok és a befektetők nagyobb védelemben részesülhetnek, és ez a javaslat különböző eszközök bevezetésével kívánja megelőzni azt, hogy egy széles körben használt bankközi kamatláb kivezetése veszélyeztesse a tőkepiaci unió egyik alapvető célkitűzését azzal, hogy rontja a bankszektor képességét az uniós vállalkozások finanszírozására, — e tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslatával kapcsolatban az alábbi pontokat is elemezni kell: i. a preambulumbekezdések és az indokolás úgy tűnik, hogy a pénzügyi referenciamutatókat alkalmazó ügyletek széles körét veszik figyelembe, ideértve a jogi személyekkel vagy más szereplőkkel (nem csak a fogyasztókkal) kötött hitelmegállapodásokat (vagy hasonló hitelezési eszközöket): e tekintetben „A jogszabályban előírt helyettesítő ráta hatálya” című szakaszra hivatkozunk; ii. az Európai Bizottság javaslatának szövege, a 23a. cikk (2) bekezdése, amely törvény erejénél fogva történő kiváltást ír elő, a „pénzügyi ügylet” fogalmát említi, amelynek a referenciamutatókról szóló rendeletben (3. cikk (1) bekezdés 18. pont) szereplő meghatározása kizárólag a természetes személyekkel (fogyasztókkal) kötött hitelmegállapodásokra vonatkozik, tekintettel a 2014/17/EU és a 2008/48/EK irányelvre való hivatkozásokra; iii. az indokolásban megfogalmazott szándék és a javaslat szövege közötti összhang biztosítása érdekében az EGSZB úgy ítéli meg, hogy érdemes elemezni a „pénzügyi ügyletek” kifejezésre való hivatkozást és annak meghatározását, hogy az ne csak a fogyasztókkal kötött hitelmegállapodásokra terjedjen ki, hanem a más piaci szereplőkkel kötött hitelmegállapodások esetében is garantálja a törvény erejénél fogva történő kiváltás hatékony mechanizmusát; — az EGSZB úgy véli, hogy a helyettesítési hatásköröknek ki kell terjedniük az uniós tagállamok joga szerinti valamennyi szerződésre, valamint az EU-ban székhellyel rendelkező, nem uniós jog hatálya alá tartozó jogalanyok között kötött szerződésekre is, amennyiben a harmadik ország joga nem rendelkezik a megszüntetett referenciamutatók jogszabályi helyettesítéséről; — a javasolt intézkedéseket úgy kell tekinteni, hogy támogatják az „emberközpontú uniós gazdaság” megvalósulását (a Bizottság 2020. évi munkaprogramja). Ez a kezdeményezés a lakossági ügyfelek bankközi kamatlábbal indexált banki hitelezésének kedvez, ami fontos elem egy olyan gazdaságban, amely a lakosság igényeit szolgálja.

3.11.

Tekintettel arra, hogy a (10) preambulumbekezdésben a javasolt módosítás kimondja, hogy figyelembe kell venni a munkacsoportok által megfogalmazott ajánlásokat, és hogy az EONIA-ról (Euro Overnight Index Average) az €STR-re (Euro short-term rate) történő átmenetet illetően az ezzel foglalkozó munkacsoport mindenképpen azt javasolta, hogy ezt az átállást az €STR-re és a különbözetre terjesszék ki, az EGSZB úgy véli, hogy hasznos lenne megerősíteni, hogy a „helyettesítő referenciamutató” alatt az új mutatót és a különbözetet kell érteni.

3.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy hasznos lenne tisztázni „a jelentős zavar az uniós pénzügyi piacok működésében” megfogalmazást. E tekintetben a (4) preambulumbekezdés rendelkezései alapján arra lehet következtetni, hogy a LIBOR megszűnése ilyen helyzetet idéz elő, de ha előretekintő megközelítést követünk, és abból indulunk ki, hogy az EURIBOR megszűnése egy adott időpontban problémaként merül majd fel, akkor e fogalmat meg kell határozni.

3.13.

Az EGSZB úgy véli, hogy emellett hasznos lenne jelezni, hogy az Európai Bizottság milyen keretek között fogja gyakorolni ezt a jogot, ebben az esetben az előírt feltételek teljesülése esetén milyen határidővel jelöli majd ki a helyettesítő referenciamutatót.

3.14.

Egy további hasznos pontosítás lenne annak tisztázása, hogy ezen intézkedés alkalmazása milyen mértékben területenkívüli jellegű. Vagyis ez az intézkedés akkor alkalmazandó, ha az egyik felügyelt szervezet székhelye a tagállamok egyikében található, függetlenül a szerződésre irányadó jogszabályoktól. Itt az EGSZB különösen az angol jog alapján kötött szerződésekre hivatkozik, mivel 2021. január 1-jétől ez egy Európai Unión kívüli, harmadik ország jogává válik.

3.15.

Ezért a referenciamutató-rendelet reformja a megfelelő eszköz egy olyan, jogszabályban előírt helyettesítő ráta megállapítására, amellyel mérsékelhetők a jogbiztonságra és a pénzügyi stabilitásra nézve kedvezőtlen következmények, amelyek akkor adódhatnak, ha a LIBOR (vagy bármely más referenciamutató, amelynek megszűnése jelentős zavart okozna az uniós pénzügyi piacok működésében) megszüntetésére egy egyrészt rendelkezésre álló, másrészt a referenciamutató-rendelet hatálya alá tartozó felügyelt szervezetet érintő, korábbról megmaradt ügyletek feltételei közé beépülő helyettesítő ráta hiányában kerülne sor.

3.16.

A határozat összhangban van a Pénzügyi Stabilitási Tanács ajánlásaival, ugyanakkor az EGSZB-nak kételyei merülnek fel azzal a kapcsolatban, hogy a globális tevékenységet tekintve az Európai Unió lenne az egyetlen olyan joghatóság, amely megpróbálja szabályozni az azonnali átváltási árfolyamok mutatóinak a működési mechanizmusát.

3.17.

Az EGSZB magától értetődően javasolja a rendelet megvalósításának és a pénzügyi piacokon történő átültetésének a nyomon követését. Az EGSZB számára alapvető, hogy a javasolt szabályok konkrét és közvetlen módon járuljanak hozzá a célkitűzések eléréséhez, és pozitív eredményeket teremtsenek valamennyi érintett részére, minden tagállamban.

---

(1)  Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) – reform (HL C 227., 2018.6.28., 63. o.), Fenntartható pénzügyek: taxonómia és referenciamutatók (HL C 62., 2019.2.15., 103. o.) és Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) – módosított javaslat a pénzmosás megelőzéséről (HL C 110., 2019.3.22., 58. o.).

(2)  A LIBOR (London Interbank Offered Rate – londoni bankközi kamatláb) nemzetközileg elismert irányadó referencia-kamatlábként szolgál a bankközi hitelezés költségeinek kiszámításához.

(3)  A G20 2009. áprilisi londoni összejövetelén létrehozott nemzetközi gazdasági csoportosulás. 26 nemzeti pénzügyi hatóságot (központi bankok, pénzügyminisztériumok stb.), valamint több nemzetközi szervezetet és olyan csoportosulásokat foglal magában, amelyek a pénzügyi stabilitásra vonatkozó normákat dolgoznak ki.

(4)  Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) – reform (HL C 227, 2018.6.28., 63. o.), Fenntartható pénzügyek: taxonómia és referenciamutatók (HL C 62., 2019.2.15., 103. o.) és Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere (PFER) – módosított javaslat a pénzmosás megelőzéséről (HL C 110., 2019.3.22., 58. o .).

(5)  A bankközi kamatlábak (Interbank offer rates – IBOR) rendszerszinten fontos referencia-kamatlábak, amelyek a pénzügyi szektorban számos szerződés alapját képezik.