Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról

[COM(2020) 70 final]

(2020/C 232/03)

Főelőadó:

Ellen NYGREN

Felkérés:	az Európai Unió Tanácsa, 2020.3.6.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdése
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a plenáris ülésen:	2020.5.7.
Plenáris ülés száma:	551. – Plenáris ülés táveljárásban
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	251/03/07

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB üdvözli a javasolt felülvizsgált foglalkoztatási iránymutatásokat. Válság idején is fontos az a funkciójuk, hogy hosszú távon segítsék az uniós tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak orientációját. A foglalkoztatáspolitikák kulcsfontosságúak az Európai Unió egészének és tagállamainak gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. A szociális jogok európai pillérének végrehajtása a fenntartható felfelé irányuló konvergencia közös eszköze, e tekintetben pedig helyénvaló a foglalkoztatási iránymutatások felülvizsgálata. Az EU-nak és tagállamainak további erőfeszítéseket kell tenniük az egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében. A felfelé irányuló konvergencia egy olyan transzverzális elv, amelyet valamennyi uniós politikának figyelembe kell vennie és integrálnia kell.

1.2.

A felülvizsgált foglalkoztatási iránymutatásokra vonatkozó javaslatot a Covid19-járvány széles körben történő elterjedése előtt tették közzé. A Covid19 azóta pandémiává fejlődött, és hatásai miatt nyilvánvalóvá vált, hogy sürgős fellépésre van szükség a munkaerőpiaci politikák terén is. A betegség terjedésének korlátozása érdekében az EU minden tagállamában és az EU-n kívül is példa nélküli intézkedéseket vezettek be. Az EGSZB úgy véli, hogy a fellépéseket jobban össze kellene hangolni.

1.3.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU tagállamai, polgárai, vállalatai és munkavállalói csak egy átfogó európai gazdaságélénkítési terv segítségével lesznek képesek arra, hogy megfelelően kezeljék a Covid19-világjárvány következményeit és újjáépítsenek egy még inkább fenntartható és ellenállóképes európai gazdaságot. Bár bizonytalan, hogy a Covid19-válság által előidézett rendkívüli helyzet meddig fog tartani, az egyértelmű, hogy a munkaerőpiaci hatások hosszabb időszakon át érezhetők lesznek. Ezért a 2020. évi foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat is ki kell igazítani ezen új helyzet figyelembevétele érdekében.

1.4.

A Covid19-járvány okozta gazdasági sokk máris foglalkoztatási és szociális válságot generált, amely súlyos és tartós hatást gyakorolhat az európai munkaerőpiacokra. Ebben az összefüggésben ebben az évben fontolóra kell venni egy kiegészítő és rendkívüli/sürgősségi foglalkoztatási iránymutatás elfogadását, amely orientációként szolgálna ahhoz, hogy az uniós tagállamokban miként kellene kiigazítani a foglalkoztatáspolitikákat úgy, hogy kezeljék ezt a példa nélküli helyzetet. Ez a Covid19 miatti szükséghelyzetre vonatkozó foglalkoztatáspolitikai iránymutatás tartalmazhatna hivatkozásokat a válság hatásainak enyhítéséhez szükséges hatékony átmeneti intézkedésekre, mint amilyen a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás, a jövedelemtámogatás, a táppénz kiterjesztése és a távmunka előmozdítása (figyelembe véve, hogy a munkavállalók egészségéért és biztonságáért a munkáltató felelős).

1.5.

Az 5. iránymutatás alapján a tagállamokat továbbra is ösztönzik az „innovatív munkavégzési formák” előmozdítására. A munkavégzés új formái és az innováció ugyan valóban növekedési lehetőségeket kínálnak, de az EGSZB már korábban is felhívta a figyelmet az ilyen típusú munkavégzéssel kapcsolatos számos kihívásra. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak arra kellene törekedniük, hogy ezeket a munkavégzés új formáihoz kapcsolódó tendenciákat méltányos foglalkoztatási lehetőségekké alakítsák. Üdvözlendő az arra irányuló felhívás, hogy megfelelő és méltányos béreket határozzanak meg a jogszabályban előírt minimálbér-mechanizmusok – amennyiben léteznek ilyenek – fejlesztésével vagy kollektív tárgyalások útján. A szociális partnerek bevonása alapvető szempont, és nagyon pozitív, hogy az 5. iránymutatás arra ösztönzi a tagállamokat, hogy „a bérmegállapítás terén mozdítsák elő a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat”. Ezzel kapcsolatosan az iránymutatások végén olyan javaslatokat kellene felsorolni, amelyek célja a kollektív szerződések hatékonyságának erősítése azok hatályának kiszélesítése révén.

1.6.

Az EGSZB értékeli, hogy „A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalás, a készségek és a kompetenciák javítása” című 6. iránymutatás a kompetenciáknak egy fenntartható termelési rendszerrel összehangolt, átfogó elképzelésére utal. Az EGSZB üdvözli, hogy az iránymutatások arra kérik a tagállamokat, hogy igazítsák ki oktatási és képzési rendszereiket, és fektessenek be azokba a magas színvonalú és inkluzív oktatás biztosítása érdekében, a szakoktatás és -képzés területén is. Az EGSZB e tekintetben hatékonyabb európai és nemzeti stratégiák kidolgozását kéri, amelyek fenntartható finanszírozást biztosítanak valamennyi felnőtt átképzéséhez vagy továbbképzéséhez az egész életen át tartó tanulás keretében, és kiemelten kezelik a munkavállalók és munkanélküliek hatékony támogatását.

1.7.

A 7. iránymutatás – „A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása” – kapcsán megjegyzendő, hogy a szociális párbeszéd megfelelő működése elengedhetetlen a foglalkoztatáspolitikák szempontjából, ideértve az uniós foglalkoztatási iránymutatások végrehajtását is. Ezért többet kell tenni a szociális párbeszéd megkönnyítése és előmozdítása érdekében, mind nemzeti, mind európai szinten. Ezenfelül az Európai Bizottság előrelépéseket ért el a civil társadalomnak az európai szemeszter folyamatába történő bevonása terén, ami örvendetes és továbbfejlesztendő. Az iránymutatásból hiányzik egy elem, mégpedig a munkahelyi biztonság és egészségvédelem javításának szükségessége. A Covid19-járvány kontextusában az egészséges és biztonságos munkahelyek létfontosságúak a fertőződés, valamint a vírus és más betegségek terjedésének kockázata elleni küzdelemben. Ahogy mindig is és különösen a mostani rendkívüli helyzetben a munkáltatóknak felelősséget kell vállalniuk munkavállalóik egészségéért és biztonságáért, megfelelő információkkal kell ellátniuk őket és képviselőiket, kockázatértékelést kell végezniük és megelőző intézkedéseket kell hozniuk. A hatóságoknak, a vállalkozásoknak, a munkavállalóknak és a szociális partnereknek mind szerepet kell vállalniuk a munkavállalók, családjaik és az egész társadalom védelmében.

1.8.

A kis- és mikrovállalkozások többsége korlátozott pénzügyi és irányítási erőforrásokkal rendelkezik, ezért gyakorlati, pénzügyi és testre szabott támogatást kellene nyújtani számukra a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági programokhoz a munkahelyek átalakítása és a munkavállalók védelmét célzó új eljárások és gyakorlatok gyors bevezetése érdekében. A munkaügyi felügyelők, az EU-OSHA (az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség), az Enterprise Europe Network és az illetékes nemzeti hatóságok gyakorlati támogatást – például költséghatékony és ingyenes felhasználóbarát eszközöket, tájékoztatást, iránymutatást és tanácsadást – nyújthatnak.

1.9.

A 8. iránymutatás, „A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem” kapcsán fontos, hogy a diszkriminatív gyakorlatok minden formájával szemben fel kell lépni. Mindenki számára biztosítani kell a szociális védelmet és az egészségügyi ellátást. A nők munkaerőpiaci részvételének előmozdítását, valamint az időskor tevékeny eltöltését olyan megfelelő intézkedésekkel kell támogatni, mint a mindenki számára elérhető minőségi közszolgáltatások és a mindenki számára biztosított tisztességes munkakörülmények. A foglalkoztatási iránymutatásoknak olyan, a szociális védelemmel kapcsolatos célokat is figyelembe kell venniük, mint a teljes és hatékony lefedettség, a megfelelőség és az átláthatóság.

2. Háttér

2.1.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) előírja a tagállamoknak, hogy gazdaságpolitikáikat és a foglalkoztatás ösztönzését közös érdekű ügynek tekintsék, és az e téren hozott intézkedéseiket a Tanács keretében összehangolják (1). Az EUMSZ 148. cikke előírja, hogy a Tanács foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat fogad el. Az iránymutatások meghatározzák a tagállamok szakpolitikai koordinációjának hatókörét és irányultságát, és az európai szemeszter keretében az országspecifikus ajánlások alapjául szolgálnak.

2.2.

A foglalkoztatáspolitikai és a gazdaságpolitikai iránymutatásokat először 2010-ben fogadták el együtt, „integrált csomagként”, az Európa 2020 stratégiával összefüggésben. 2018-ban a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat hozzáigazították a szociális jogok európai pillérének elveihez. Az EGSZB ezt már a kezdetektől fogva üdvözölte (2), de itt és számos ezt követő véleményében is kérte (3), hogy még többet tegyenek a gyakorlatban a pillér tényleges megvalósítása és végrehajtása érdekében.

2.3.

Mivel az európai szemesztert az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak beépítése érdekében frissítették, az éves növekedési jelentésből éves fenntartható növekedési stratégia lett, jelenleg pedig javasolják a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások felülvizsgálatát.

2.4.

A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló európai bizottsági javaslatot 2020. február 26-án, a Covid19-járvány kezelésére irányuló sürgősségi intézkedések koordinálásának megkezdése előtt fogadták el. Az állami hatóságoknak rövid távon arra kell törekedniük, hogy megfelelő egyensúlyt teremtsenek a lakosság egészségének a vírus terjedésének csökkentése révén történő megóvása és a létfontosságú gazdasági tevékenységek fenntartása között.

2.5.

Az ILO figyelmeztetett arra, hogy a Covid19 foglalkoztatásra gyakorolt hatásai „mélyrehatóak, messzemenők és példa nélküliek” (4), ami több millió munkahely megszűnéséhez, valamint az alulfoglalkoztatottság és a szegénységben élő munkavállalók számának növekedéséhez vezethet, lényegesen meghaladva a 2008–2009-es pénzügyi válság hatásait. A hatás mérséklésének sikere attól függ, hogy milyen gyorsan és határozottan hozzák meg és hajtják végre a politikai döntéseket.

2.6.

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU tagállamai, polgárai, vállalatai és munkavállalói csak egy átfogó európai gazdaságélénkítési terv segítségével lesznek képesek arra, hogy megfelelően kezeljék a Covid19 okozta világjárvány következményeit és újjáépítsenek egy még inkább fenntartható és ellenállóképes európai gazdaságot (5). A tagállamoknak haladéktalanul meg kell állapodniuk az új többéves pénzügyi keretről, csökkentve a 2021-től kezdődő uniós beruházási finanszírozással kapcsolatos bizonytalanságot.

2.7.

A válság számos gazdasági ágazatban drámai mértékben érintette a vállalkozásokat és a munkavállalókat. Sok vállalkozást – különösen a mikrovállalkozásokat, a kkv-kat és a szociális vállalkozásokat – fizetésképtelenség fenyeget, és több millió munkavállaló van kitéve a bevételkiesés és a létszámleépítés veszélyének (6). Átlagosan a kkv-k mintegy 90 %-a számol be arról, hogy gazdaságilag érintett, és a munkanélküliségi ráta 3–5 százalékpontos növekedésére számít (7). Célzott intézkedésekre van szükség a különösen érintett kulcsfontosságú ágazatokban a vállalkozások és a munkahelyek támogatása érdekében.

2.8.

Európában és szerte a világon joggal tapsolják meg az egészségügyi dolgozókat mint a frontvonal hőseit, akik minden tőlük telhetőt megtesznek az életek megmentése érdekében, és túl sok esetben maguk is a legnagyobb árat fizetik ezért. Egyes országokban őket, valamint a tanárokat, a közszférában dolgozó más munkavállalókat, a gondozottal együtt élő gondozókat és a házi gondozókat is alulfizetik, és a 2008-as válságot követő megszorító intézkedések is főleg őket sújtották. A jövőre tekintve alapvető fontosságú, hogy jelentőségük felismerése jobb munkafeltételekben, valamint a közszolgáltatásokba, illetve különösen a szociális jóléti rendszerbe való szükséges beruházások megvalósításában testesüljön meg.

2.9.

A Covid19-válság jól illusztrálja az európai munkaerőpiacok jelenlegi strukturális problémáit is. Továbbra is egyenlőtlenségek állnak fenn a stabilabb és biztonságosabb foglalkoztatási formák előnyeit élvező, valamint a bizonytalan helyzetű munkavállalók között. Mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára rugalmasságot kell biztosítani a munka világában bekövetkező gyors változások kezeléséhez, és ezt a biztonság és a tisztességes munkakörülmények minden munkavégzési formában történő előmozdításával kell alátámasztani.

2.10.

A jellemzően „alacsonyan képzettnek” tekintett és ennek megfelelően rosszul fizetett munkavállalók közül sokan a legfontosabb munkavállalóknak bizonyultak, akik segítettek abban, hogy világunk továbbra is működjön, gyakran magukat és szeretteiket is veszélynek téve ki.

2.11.

Azok a munkavállalók, akik a munkaerőpiachoz való hozzáférés és a munkaerőpiacon való részvétel tekintetében már most is a legsérülékenyebbek, nagyobb mértékben ki vannak téve a kirekesztés veszélyének. Ide tartoznak a nők, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a munkahelyen hátrányos megkülönböztetést elszenvedő egyéb csoportok, például a migránsok és a romák. Egyes munkavállalók – különösen a nők – arra kényszerülhetnek, hogy a gyermekekkel és más családtagokkal kapcsolatos gondozási feladatok ellátása érdekében feladják munkájukat.

2.12.

Az európai vállalatok fő célja, hogy megtartsák piaci pozíciójukat, és több millió munkavállaló számára fenntartsák a munkahelyeket. A vállalatok és a szociális partnerek pragmatikus megoldásokat találnak: ilyen például az üzleti tervek kiigazítása, a rövid munkaidős rendszerek bevezetése, a távmunka vagy más rugalmas alternatíva, valamint a vállalati szintű távképzés feltételeinek megteremtése.

2.13.

E fejlemények fényében a foglalkoztatáspolitikák uniós koordinációját úgy kell kiigazítani, hogy az megfeleljen ennek az új, példa nélküli helyzetnek. Az Európai Bizottság javaslatot tett egy arra vonatkozó tanácsi rendeletre (8), hogy tekintettel a Covid19-járványra, hozzanak létre egy szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszközt (SURE). Ez üdvözlendő kezdeményezés a munkavállalók és a vállalkozások azonnali támogatására. Ha időben végrehajtják, a rendelet segít a foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatások enyhítésében, és előmozdítja a gyors talpraálláshoz szükséges körülményeket. Bár bizonytalan, hogy a Covid19-válság által előidézett rendkívüli helyzet meddig fog tartani, az egyértelmű, hogy a hatások hosszabb időszakon át érezhetők lesznek. Ezért a 2020. évi foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokat is ki kell igazítani ezen új helyzet figyelembevétele érdekében.

2.14.

A foglalkoztatáspolitikai iránymutatásoknak hosszabb időn keresztül stabilaknak, és az eltérő nemzeti körülményeket figyelembe véve valamennyi tagállamra érvényeseknek kell lenniük. Azonban már most is vannak arra utaló jelek, hogy a jelenlegi Covid19-járvány az európai munkaerőpiacokra súlyos és tartós hatást gyakorló gazdasági és társadalmi válságot fog eredményezni, ezért fontolóra kellene venni, hogy ebben az évben egy további rendkívüli/szükséghelyzeti foglalkoztatáspolitikai iránymutatást fogadjanak el, hogy valamiképpen irányítani lehessen a tagállamok foglalkoztatáspolitikáinak szükséges kiigazítását e példa nélküli helyzet kezelése érdekében. A meglévő nyitott koordinációs módszert tovább kell fejleszteni annak érdekében, hogy támogassa a tagállamokat a reformok terén elért eredmények összehasonlító értékelésében, valamint foglalkoztatáspolitikáik és nemzeti szociális védelmi rendszereik teljesítményének javításában.

2.15.

A Covid19 miatti szükséghelyzetre vonatkozó foglalkoztatáspolitikai iránymutatás tartalmazhatna hivatkozásokat a válság hatásainak enyhítéséhez szükséges hatékony átmeneti intézkedésekre: ilyen például a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás, a jövedelemtámogatás, a táppénz kiterjesztése, a munkáltatói társadalombiztosítási járulékok, a bérekből levont adó és a hozzáadottérték-adó előzetes beszedésének elhalasztása, valamint a távmunka előmozdítása (figyelembe véve, hogy a munkavállalók egészségéért és biztonságáért a munkáltató a felelős).

2.16.

A Covid19-válság fényében az EGSZB ezt a véleményt lehetőségnek tekinti arra, hogy észrevételeket és ajánlásokat fogalmazzon meg azzal kapcsolatban, hogy miként lehet kezelni az egyre több országban jelentkező példátlan munkaerőpiaci zavarokat, amelyek a társadalmi és gazdasági életnek a vírusfertőzés elleni küzdelem jegyében bekövetkezett részleges leállításából erednek. Ez a helyzet szükségessé teszi, hogy az uniós tagállamok kiigazítsák foglalkoztatáspolitikájukat.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB utal a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokról szóló korábbi véleményeire, és megismétel belőlük néhány továbbra is érvényes pontot:

—	Nagyobb erőfeszítésekre van szükség a színvonalas munkahelyek teremtésébe történő beruházások és a bizonytalan foglalkoztatás kezelése terén, mivel ez utóbbi is korlátozza a termelékenységet (9).

—	Az EU-nak és tagállamainak további erőfeszítéseket kell tenniük az egyenlőtlenségek kiküszöbölése érdekében. A felfelé irányuló konvergencia egy olyan transzverzális elv, amelyet valamennyi uniós politikának figyelembe kell vennie, és integrálnia kell (10).

—	Az EGSZB az európai növekedési és beruházási programon belül ismételten egy megfelelő, a GDP 2 %-át kitevő értékű szociális beruházási csomagot szorgalmaz (11).

—	A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseknek minden iránymutatásban helyet kell kapniuk, és a nemek közötti bérszakadék kezelése során nagy hangsúlyt kell fektetni az alacsony bérekkel kapcsolatos kérdésekre (12).

—	Több vélemény is megerősíti, hogy szükség van a fogyatékossággal élő személyek, a migránsok és a romák társadalmi befogadására irányuló stratégiára.

—

A jól működő szociális párbeszéd kulcsfontosságú a társadalmi felzárkózás, a színvonalas munkahelyekhez és a képesítésekhez való hozzáférés, valamint a kompetenciák megszerzésének eléréséhez, illetve az ezen célok megvalósításához szükséges reformok megtervezésének és végrehajtásának javításához (13).

—

Az igazságosabb társadalom megvalósításának egyetlen módja az, ha inkluzívabb és fenntarthatóbb növekedést és munkahelyeket hozunk létre, javítva a termelékenységet és a versenyképességet is, hogy ezzel biztosíthassuk a polgárok számára a méltányos munkakörülményeket, a megfelelő béreket és nyugdíjakat, valamint a jogaik gyakorlásának lehetőségét (14).

—

A szociális jogok európai pilléréről szóló egyik véleményében (15) az EGSZB arra is felhívta a figyelmet, hogy fejleszteni kell az eredménytáblát, valamint hogy szükség van egy gazdasági és egy szociális európai szemeszterre is. A makrogazdasági kérdések és a foglalkoztatási és szociálpolitikák felügyelete közötti kapcsolat döntő jelentőségű.

—

Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy bár vannak előrelépések mind a pillér tekintetében, mind a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások integrációja terén, a két iránymutatás-csomag között továbbra sincs konvergencia. Az EGSZB üdvözli az iránymutatások aktualizálását, amely a fenntartható fejlődési céloknak az európai szemeszterbe való beépítésén alapul.

3.2.

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiaci és szociális jogokra vonatkozó szabályozási politikák kidolgozásakor harmonikusan kombinálni kell egymással a versenyképesség, a termelékenység és a társadalmi fenntarthatóság, valamint ezen belül a munkavállalói jogok szempontjait, hiszen ezek szorosan összefüggnek egymással. Az európai, nemzeti és helyi intézmények valamennyi politikájának gondoskodnia kellene arról, hogy megfelelő egyensúly legyen a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság között (16).

3.3.

A foglalkoztatáspolitikák kulcsfontosságúak az EU egészének és tagállamainak gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fontos szerepet játszanak abban, hogy az Európai Bizottság, a nemzeti kormányok, a munkaadók és a szakszervezetek együtt lépjenek fel a foglalkoztatáspolitikák és a szociális védelmi rendszerek modernizálása érdekében, hogy azok igazodjanak a változó európai gazdasági és társadalmi környezethez.

3.4.

A szociális jogok európai pillére az egész EU-ban eszközként szolgálhat a felfelé irányuló konvergencia és a jobb élet- és munkakörülmények előmozdítására. A munkaerőpiac jövőjének középponti témának kellene lennie a szociális jogok pillérével kapcsolatos vitákban, amelyeknek foglalkozniuk kell a munkaerőpiacon végbemenő jelentős átalakulással is, illetve koherens európai szintű stratégiát kell elfogadni a foglalkoztatás témájában, az alábbi témákra kiterjedően:

—	beruházás és innováció,

—	foglalkoztatás és minőségi munkahelyek teremtése,

—	tisztességes munkakörülmények mindenkinek,

—	aktív munkaerőpiaci politikákkal támogatott tisztességes és zökkenőmentes átmenetek,

—	esélyegyenlőség mindenki számára,

—	valamennyi érdekelt fél, különösen a szociális partnerek bevonása,

—	beruházás az oktatási és képzési rendszerekbe a magas színvonalú és inkluzív oktatás biztosítása érdekében, ideértve a szakképzést, az egész életen át tartó tanulást, a továbbképzést és az átképzést, különösen a digitális és zöld készségekre vonatkozó követelmények figyelembevétele érdekében.

3.5.

A szociális pillér csak akkor hajtható végre hatékonyan a tagállamokban, ha megfelelő pénzügyi erőforrások állnak rendelkezésre a szociálpolitikákba történő beruházásokhoz, és így a jogok és elvek konkrét politikai kezdeményezésekben ölthetnek testet. Ennek érdekében olyan mechanizmusokat kell igénybe venni, mint az Európai Szociális Alap és az Európai Stratégiai Beruházási Alap (17).

3.6.

Különösen a munkanélküliség jelent nagy kihívást a legtöbb ország számára. A Covid19-válság hatásai miatt több erőfeszítésre van szükség az aktív munkaerőpiaci politikák terén, mint rendes körülmények között. Mind uniós, mind nemzeti szinten többet kell tenni.

3.7.

A szociális jogok európai pillérének elveivel összhangban a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fontos eszközt jelenthetnek a tagállamok számára a Covid19-válság gazdasági és társadalmi hatásainak rövid távú enyhítését, valamint a válságból való kilábalást célzó szakpolitikák és intézkedések kidolgozásához és végrehajtásához anélkül, hogy aláásnák a munkavállalói jogokat vagy veszélyeztetnék a versenyképességet. Ezt az európai szemeszter keretében lehet koordinálni. A foglalkoztatáspolitikai iránymutatások tekintetében prioritásként kell kezelni a szociális párbeszéd előmozdítását. Minden szinten erős szociális párbeszédet kell biztosítani, hogy mind gazdasági, mind társadalmi szempontból fenntartható módon lehessen kezelni a válság hatásait.

3.8.

A munkahely megtartása és a megfelelően kompenzált csökkentett munkaidő e tekintetben mind a munkáltatók, mind a munkavállalók számára jobb, mint a létszámcsökkentés. Az ilyen munkaerőpiaci eszközök uniós szintű előmozdítása és pénzügyi támogatása e kivételes körülmények között jelentősen hozzájárulna a gazdasági és társadalmi élet stabilizálásához.

3.9.

E tekintetben az EGSZB üdvözölte az Európai Bizottság által bejelentett SURE eszköz (18) létrehozását, amelynek célja a csökkentett munkaidőben való foglalkoztatás, a jövedelemkompenzációs mechanizmusok és más olyan intézkedések pénzügyi támogatása, amelyek célja a Covid19-járványt követő munkanélküliség megelőzése.

3.10.

Ami a tagállamoknak szóló, ezen eszköz alkalmazására vonatkozó iránymutatásokat illeti, az EGSZB legalább annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot, hogy a) valamennyi tagállam vezessen be csökkentett munkaidőben való foglalkoztatást vagy hasonló intézkedéseket, b) ezek az intézkedések terjedjenek ki valamennyi munkavállalóra, ágazatra és vállalatra, c) lehetőleg olyan vállalatok számára folyósítsanak kifizetéseket, amelyek aktívan törekszenek az elbocsátások elkerülésére, és d) a szociális partnereket teljes mértékben vonják be a rendszerek kialakításába, kidolgozásába és végrehajtásába nemzeti, ágazati és vállalati szinten, és biztosítsanak megfelelő uniós finanszírozást a tagállamok számára a szükséges intézkedések végrehajtásához.

3.11.

A Covid19-ről szóló közelmúltbeli együttes nyilatkozatukban (19) az európai szociális partnerek sürgetik, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy a munkavállalók, a vállalkozások, a gazdasági tevékenységek és a közszolgáltatások segítséget kapjanak abban, hogy túléljék a válságot és annak végeztével újraindíthassák tevékenységeiket, eközben megtarthassák a munkavállalóikat, megvédhessék őket a munkanélküliségtől és a jövedelemkieséstől, illetve enyhíthessék a pénzügyi veszteségeket.

3.12.

A szociális partnerek sürgetik a kormányokat, hogy hagyják jóvá különösen az alábbiakat célzó intézkedéseket:

—

az egységes piac torzulásainak, köztük az exporttilalmaknak és korlátozásoknak az elkerülése, különös tekintettel az orvosi felszerelések és gyógyszerek kivitelére, valamint a határok áruk előtti lezárásának megszüntetése; az árufuvarozás valamennyi formájának védelme kiemelt fontosságú az EU-ban, amely alapvető szerepet játszik a tagállamokban hozott intézkedések összehangolásában és az azokról való tájékoztatásban is,

—	a tagállamok kiadásainak és beruházásainak ösztönzése különösen a nemzeti egészségügyi szolgálatok, szociális védelmi rendszerek és egyéb általános érdekű szolgáltatások személyzetének, felszereltségének és eszközeinek megerősítésére irányulóan,

—	a fel nem használt strukturális alapok és más uniós alapok mozgósítása annak érdekében, hogy a tagállamok támogatást kapjanak a munkanélküliség vagy a munka felfüggesztése által érintett munkavállalók pénzügyi és jövedelemtámogatásának biztosításához,

—	hitelhez jutás és pénzügyi támogatás biztosítása a kijárási korlátozások és vészhelyzeti intézkedések által érintett vállalkozások – a kkv-k valamennyi típusa – számára az uniós költségvetés, az EKB, az EBB és a nemzeti fejlesztési bankok összehangolt beavatkozásával,

—	a természeti katasztrófák esetén igénybe vehető Szolidaritási Alap és bármely más, uniós szinten rendelkezésre álló finanszírozás aktiválása, kiigazítva a jelenleg nem elégséges költségvetést,

—	továbbá az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseinek elismerése, hogy teljes rugalmasságot biztosítson az állami támogatásokra vonatkozó szabályokon belül.

3.13.

A tagállamoknak be kell vonniuk a nemzeti szinten működő szociális partnereket a nemzeti intézkedések kialakításába és végrehajtásába.

3.14.

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a pénzügyi támogatás eljusson a vállalkozásokhoz, különös tekintettel a kkv-k minden típusára, valamint minden munkavállalóhoz, így a bizonytalan munkát végzőkhöz is, akik a leginkább kiszolgáltatottak.

3.15.

Az Európai Bizottság arra irányuló terve, hogy rugalmasan alkalmazza költségvetési és állami támogatási szabályait, elengedhetetlen a kapacitásaik végső határait elérő közszolgáltatások, valamint a válság által sújtott vállalatok és munkavállalók támogatása szempontjából.

3.16.

A munkavállalóknak és a vállalkozásoknak a válság legkedvezőtlenebb hatásaival szembeni védelmére fordított uniós forrásoknak ki kell egészíteniük a tagállamok kiadásait.

3.17.

Európának felelősségvállalásról, szolidaritásról és hatékonyságról kell tanúbizonyságot tennie e vészhelyzet kezelésében azáltal, hogy megvédi valamennyi érintett polgárát, munkavállalóját és vállalkozását.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

A foglalkoztatási iránymutatásokra iránytűként a Covid19-válság idején is fontos szerep hárul, amikor a rövid távú intézkedések kapják a legnagyobb figyelmet. A fenntartható felfelé irányuló konvergenciára törekvés érdekében még vészhelyzet esetén sem szabad figyelmen kívül hagyni a hosszú távú perspektívát.

4.2. 5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

4.2.1.

Hosszú távon az iránymutatás nem nyújt hatékony intézkedéseket a munkaerő-kereslet fellendítésére. Valamennyi javasolt intézkedés a vállalkozások piacra lépését akadályozó korlátokra, valamint a munka adóterhének csökkentését célzó adóátcsoportosításokra vonatkozik. Ez a javaslat rövid távra szól, és nem veszi figyelembe az állam pénzügyi kapacitásának csökkentésével járó politikai következményeket.

4.2.2.

4.2.3.

Üdvözlendő az arra irányuló felhívás, hogy megfelelő béreket határozzanak meg a jogszabályban előírt minimálbér-megállapítási mechanizmusok – amennyiben léteznek ilyenek – fejlesztésével vagy kollektív tárgyalások útján. A szociális partnerek bevonása alapvető szempont, és nagyon pozitív, hogy az iránymutatások arra ösztönzik a tagállamokat, hogy „a bérmegállapítás terén mozdítsák elő a szociális párbeszédet és a kollektív tárgyalásokat”. Az EGSZB jelenleg véleményt dolgoz ki a tisztességes minimálbérről (21).

4.2.4.

Üdvözlendő az iránymutatásban javasolt, az adóterheknek a munkavégzésről más forrásokra történő átterelése, ahogyan az új magyarázat is. Az egyéb lehetséges források tekintetében azonban nagyobb egyértelműségre van szükség. Az EGSZB elfogadott olyan véleményeket, amelyek az agresszív adótervezés, az adócsalás és az adókijátszás kérdéseivel foglalkoznak (22).

4.2.5.

Ebben az iránymutatásban végül olyan javaslatoknak kell szerepelniük, melyeknek célja a kollektív szerződések hatékonyságának növelése azok alkalmazási körének bővítése révén. Előfeltételnek és rendkívül fontosnak tekintendő ugyanakkor, hogy maradéktalanul tiszteletben tartsák a szubszidiaritás elvét és a szociális partnerek autonóm szerepét (23).

4.3. 6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat növelése, valamint a munkavállalás, a készségek és a kompetenciák javítása

4.3.1.

Helyénvaló, hogy az iránymutatás a kompetenciákat illetően egy átfogó, a fenntartható termelési rendszerrel összehangolt elképzelésre utal. Az EGSZB üdvözli, hogy az iránymutatások arra kérik a tagállamokat, hogy igazítsák ki oktatási és képzési rendszereiket, és fektessenek be azokba a magas színvonalú és inkluzív oktatás biztosítása érdekében, a szakoktatás és -képzés területén is.

4.3.2.

Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a lehető legjobban használják ki a rendelkezésre álló uniós alapok kínálta lehetőségeket, és ehhez nemzeti forrásokból is biztosítsanak támogatást. Az EGSZB szükségét látja olyan hatékonyabb európai és nemzeti stratégiák kidolgozásának, amelyek fenntartható finanszírozást biztosítanak valamennyi felnőtt átképzéséhez vagy továbbképzéséhez, és kiemelten kezelik a munkavállalók és munkanélküliek állami foglalkoztatási szolgálatokon, vállalatokon, egyéni képzési számlákon és egyéb, nemzeti szintű gyakorlatokon keresztüli hatékony támogatását. A Covid19-járvány hatása miatt azonnali intézkedésekre lehet szükség annak érdekében, hogy a munkaerő-kínálatot hozzáigazítsák a jelenlegi szükségletekhez és igényekhez, például arra, hogy a szolgáltató szektorban működő vállalatok ideiglenesen kölcsönadják alkalmazottaikat az egészségügyi ágazatnak.

4.3.3.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy ambiciózusabban határozza meg a felnőttoktatásban való részvételre és a munkavállalói képzéshez való hozzáférésre vonatkozó mutatókat és referenciaértékeket, valamint a szakoktatásba és -képzésbe történő állami és magánberuházásokra vonatkozó mutatókat, és a 6. foglalkoztatási iránymutatásban vegye fontolóra és írja elő a munkavállalók képzési célú fizetett szabadsághoz való jogát (24).

4.3.4.

Az átképzés és a továbbképzés kulcsfontosságú tényező lesz a munkaerőpiacok alkalmazkodásában a Covid19-válság idején, de annak biztosításában is, hogy Európa erősebben és versenyképesebben kerüljön ki a válságból. A tagállamoknak az Európai Szociális Alap támogatásával ki kell építeniük vagy meg kell erősíteniük a munkahelyváltást támogató mechanizmusokat és rendszereket. Az ilyen típusú mechanizmusok célja a foglalkoztatásba való visszatérés lehetőségeinek megteremtése, a tartós munkanélküliséghez vezető elbocsátások megelőzése, valamint az új munkahelyekhez és különböző munkahelyteremtési folyamatokhoz vezető lehetőségek megnyitása.

4.3.5.

Ha jobban megértjük a munka világának, illetve a foglalkoztatási viszonyoknak a digitális korban végbemenő változásait, akkor minden bizonnyal eredményesebb lesz az uniós foglalkoztatáspolitika is. A Covid19-világjárvány következtében minden eddiginél többen távmunkáznak. A távmunka nem alkalmazható minden körülmények között, illetve minden munkakörben, de ha megfelelően alkalmazzák, fontos eleme lehet annak a válasznak, melynek célja, hogy rugalmasabbá tegye a munkaidőt, segítve a munkavállalókat a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly elérésében, és a vállalatok érdekeit is szolgálja. Alapvetően fontos megfelelő egészségügyi és biztonsági feltételeket biztosítani mind a munkahelyen, mind a távmunka keretében, a munkaidő-korlátozások betartását is ideértve. Ezenkívül több kutatásra és beruházásra van szükség az új és újonnan felmerülő kockázatok – többek között a stressz és egyéb pszichoszociális kockázatok – kezelésére irányuló intézkedésekkel kapcsolatban is.

4.3.6.

Ahhoz, hogy valamennyi oktató, diák és polgár – a hátrányos helyzetű térségekben élőket is beleértve – teljeskörű digitális jártasságra tegyen szert, megfelelő állami finanszírozásra és kompetens technikai személyzetre van szükség. Mindenképpen biztosítani kell az internethez való hozzáférést, illetve a digitális jártassággal kapcsolatos képzést minden, kockázatoknak kitett személy számára, és lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy gyakorolhassák jogaikat és hozzáférjenek a szociális szolgáltatásokhoz.

4.3.7.

Az EGSZB már felhívta a figyelmet arra, hogy a képzés során tisztességes jövedelmet kell biztosítani. Meg kellene vizsgálni emellett különböző, csak néhány tagállamban alkalmazott eszközöket, hogy más tagállamokban is általánossá váljanak a tanulmányi szabadsághoz való joggal kapcsolatos minimumszabályok terén bevált gyakorlatok.

4.3.8.

A munkanélküliek támogatását illetően a tartósan munkanélkülivé váló munkavállalók számának növekedése miatt a foglalkoztatási iránymutatásokban figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiacról való távollét stigmatizáló hatásának elkerülése érdekében korai beavatkozásra van szükség. A munkanélküli ellátások fedezetének és szintjének elegendőnek kell lennie. Egyes nemzeti rendszerek túlságosan merevek az ellátásokhoz való hozzáférés kritériumait illetően, és a kifizetett összeg túl alacsony. E tekintetben az EGSZB nemrégiben európai szintű kezdeményezéseket szorgalmazott a nemzeti munkanélküliségi rendszerekre vonatkozó minimumszabályok kialakítása érdekében (25).

4.3.9.

Jóllehet minden munkavégzési formában elő kell mozdítani a foglalkoztatási lehetőségeket, az EU hosszú távú foglalkoztatási stratégiájának a színvonalas munkahelyek létrehozására kellene összpontosítania.

4.4. 7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

4.4.1.

Az átlátható és kiszámítható feltételek megteremtésére, a szegmentáció és a bizonytalan foglalkoztatás megelőzésére, valamint a határozatlan idejű szerződésekre való áttérés előmozdítására irányuló felhívás pozitív jel. Ugyanez vonatkozik a szociális partnerek kollektív tárgyalási kapacitásának megerősítésére és fokozására is. A foglalkoztatási iránymutatásoknak arra is törekedniük kell, hogy ösztönözzék a kollektív tárgyalások hatályának kiterjesztését, és hogy biztosítsák, hogy minden munkavállalónak joga legyen szakszervezeti képviseletet szervezni, illetve ahhoz szabadon hozzáférni.

4.4.2.

Az ebben az iránymutatásban a pártatlan vitarendezéshez való hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket általánosan kellene alkalmazni, nem csak a „munkaviszony jogellenes megszüntetése” esetén. Tiszteletben kell tartani azonban a felek jogát ahhoz, hogy bírósághoz forduljanak, ha az alternatív vitarendezés nem vezetett eredményre (26).

4.4.3.

Az Európai Bizottság javaslatában – a jelenlegi foglalkoztatási iránymutatásokhoz képest – további pozitívumot jelent, hogy hangsúlyt helyez az utazó munkavállalók számára biztosított tisztességes feltételekre, és utal a megkülönböztetés elleni küzdelemre és a dolgozói szegénység felszámolására. Fontos lesz, hogy a tagállamok figyelembe vegyék az utazó munkavállalókat, köztük a határ menti ingázókat is, amikor a Covid19-járvány hatásainak enyhítését célzó intézkedéseket hajtanak végre, például lezárják a határokat.

4.4.4.

Az iránymutatásból hiányzik egy elem, mégpedig az, hogy javítani kell a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet. A Covid19-járvány kontextusában az egészséges és biztonságos munkahelyek létfontosságúak a megfertőződés, valamint a vírus és más betegségek terjedésének kockázata elleni küzdelemben. A munkáltatóknak felelősséget kell vállalniuk munkavállalóik egészségéért és biztonságáért, megfelelő információkkal kell ellátniuk őket és képviselőiket, kockázatértékelést kell végezniük és megelőző intézkedéseket kell hozniuk. A hatóságoknak, a vállalkozásoknak, a munkavállalóknak és a szociális partnereknek mind szerepet kell vállalniuk a munkavállalók, családjaik és az egész társadalom védelmében. A munkaerőpiacok működésének javítása érdekében a tagállamoknak be kell fektetniük a munkahelyi egészségvédelembe és biztonságba, és megfelelő eszközöket és rendelkezéseket kell biztosítaniuk a munkaügyi felügyeletek vagy a szakszervezetek egészségügyi és biztonsági képviselői számára, illetve támogatniuk kell a munkaadókat.

4.4.5.

4.4.6.

Az EGSZB szerint többet kellene tenni a szociális párbeszédben részt vevő szociális partnerek kapacitásépítésének előmozdítása érdekében, be kellene ruházni a szociális párbeszédet támogató struktúrákba, és elő kellene mozdítani a szociális párbeszédet támogató eljárásokat. Vannak olyan országok, ahol kevésbé fejlett a szociális párbeszéd, sőt olyanok is vannak, ahol a válság miatt most is visszaesés figyelhető meg ezen a téren. Örvendetesnek tartjuk az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az európai szemeszter keretében fokozza a szociális partnerekkel folytatott együttműködést. Mivel a szociális párbeszéd központi szerepet tölt be a szociális jogok európai pillérének megvalósítása, valamint a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások és az országspecifikus ajánlások végrehajtása során, az EGSZB ismét kéri, hogy az valamennyi tagállamban legyen jelen, és a nemzeti és európai szinten tevékenykedő összes politikai szereplőt arra ösztönzi, hogy minden szinten erősítsék meg a kollektív tárgyalási rendszereket. Ezenfelül az Európai Bizottság előrelépéseket ért el a civil társadalomnak az országspecifikus jelentések elkészítésébe való bevonása terén, ami örvendetes és továbbfejlesztendő.

4.5. 8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem

4.5.1.

A szociális védelmi lefedettséget a demográfiai kihívás és annak fényében közelítik meg, hogy a munkavállalóknak hosszabb ideig kell dolgozniuk. A foglalkoztatási iránymutatásoknak olyan célokat is figyelembe kell venniük, mint a teljes és hatékony lefedettség, a megfelelőség és az átláthatóság.

4.5.2.

A nemek közötti egyenlőség csak úgy érhető el, ha a nők részvételét a munkaerőpiac minden szintjén növelik, mind a foglalkoztatási ráta, mind pedig a nők átlagos munkaidejének növelése tekintetében. További intézkedésekre van szükség a nők foglalkoztatása előtt álló akadályok – például a megfizethető és hozzáférhető gondozás hiányának – kezelése és a nemek közötti bérszakadék felszámolása érdekében. Ehhez európai és nemzeti szinten kezelni kell a különböző strukturális akadályokat, például növelni kell a minőségi közszolgáltatásokba való beruházásokat, és intézkedéseket kell hozni a fizetések átláthatóságának javítására. A vállalkozói tevékenység lehetőséget teremt a nők gazdasági függetlenségének eléréséhez, mivel minőségi munkahelyeket teremt és sikeres pályafutást tesz lehetővé, kiemeli a nőket a szegénységből és a társadalmi kirekesztettségből, és hozzájárul a nemek kiegyensúlyozottabb képviseletéhez a döntéshozatalban.

4.5.3.

A fogyatékossággal élő személyek számára különösen fontos, hogy a diszkriminatív gyakorlatok elleni küzdelem révén elősegítsük a munkaerőpiachoz való hozzáférést. A foglalkoztatási szolgálatoknak megfelelő támogatást kell nyújtaniuk, és nyilvános kampányokat kell folytatni az előítéletek leküzdésére és a fogyatékossággal élő személyekkel szembeni megkülönböztetésmentesség előmozdítására. A fogyatékossággal kapcsolatos szolgáltatásokhoz való hozzáférést illetően az önálló életvitelre és az akadálymentességre is utalni kell.

4.5.4.

Az egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés biztosítása érdekében figyelmet kell fordítani a színvonalas egészségügyi szolgáltatások fenntartható, hatékony, megfizethető és hozzáférhető formában való nyújtására, valamint a megfelelően képzett egészségügyi személyzet kellő finanszírozására.

4.5.5.

A tevékeny időskort illetően konkrét javaslatokra van szükség annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az idősebb munkavállalókra irányuló nem megfelelő politikák előmozdítása. Amint arról az uniós szociális partnerek a tevékeny időskorról és a nemzedékek közötti megközelítésről szóló önálló keretmegállapodásban (27) megállapodtak, a tevékeny időskor azt jelenti, hogy „minden korosztályhoz tartozó munkavállaló számára optimalizálják a hivatalos nyugdíjkorhatár eléréséig a színvonalas, produktív és egészséges körülmények között történő munkavégzés lehetőségeit, a munkáltatók és a munkavállalók kölcsönös elkötelezettsége és motivációja alapján”.

4.5.6.

Az EGSZB e tekintetben több véleményében is hangsúlyozta, hogy elő kell mozdítani a nemzedékek közötti szolidaritást, és ezt hatékony növekedési és foglalkoztatási politikákkal kell támogatni. A „tevékeny időskor” tekintetében valódi szakpolitikára van szükségünk ahhoz, hogy megfelelő politikákkal rendelkezzünk a munkafeltételek, az egészség és biztonság és a munkaidő vonatkozásában, és egyre többen vegyenek részt az egész életen át tartó tanulásban. Tovább kell növelnünk az idősek foglalkoztatási rátáját, akik egészségi problémák, a munka intenzitása, korai elbocsátás, illetve a képzési és újrafoglalkoztatási lehetőségek hiánya miatt gyakran kénytelenek korán abbahagyni a munkát (28).

Kelt Brüsszelben, 2020. május 7-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 146. cikkének (2) bekezdése.

(2) HL C 237., 2018.7.6., 57. o.

(3) HL C 14., 2020.1.15., 1. o.

(4) Lásd: ILO Monitor 2nd edition: COVID-19 and the world of work.

(5) Lásd az EGSZB nyilatkozatát: „Az EU válasza a Covid19-járvány kitörésére és a tagállamok közötti, példátlan mértékű szolidaritás fontossága”.

(6) SMEunited „A view on the COVID impact on and support measures for SMEs”; BusinessEurope „Video conference of the members of the European Council on 23 April 2020 – Letter from Pierre Gattaz and Markus J. Beyrer to the President of the European Council Charles Michel”.

(7) SMEunited „A view on the COVID impact on and support measures for SMEs”.

(8) COM(2020) 139 final.

(9) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 3.1.4. pont.

(10) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 1.7. pont.

(11) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 1.3. és 4.3. pont.

(12) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 1.13. pont.

(13) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 3.3.1. pont.

(14) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 3.4.1. pont.

(15) HL C 81., 2018.3.2., 145. o.

(16) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 1.3. pont.

(17) HL C 282., 2019.8.20., 32. o., 3.5.5. pont.

(18) Szükséghelyzeti munkanélküliségi kockázatokat mérséklő ideiglenes támogatást nyújtó európai eszköz (SURE) a Covid19-járványra válaszul.

(19) Az európai szociális partnerek együttes nyilatkozata a Covid19-ről.

(20) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 5.1. pont.

(21) EGSZB-vélemény – „Tisztességes minimálbérek Európában” (SOC/632) (folyamatban).

(22) HL C 237., 2018.7.6., 1. o., HL C 129., 2018.4.11., 1. o.

(23) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 5.5. pont.

(24) EGSZB- vélemény – „Az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés fenntartható finanszírozása a szakképzett munkaerő hiányával összefüggésben” (Feltáró vélemény a horvát elnökség felkérésére) (SOC/629) (lásd e Hivatalos Lap 8. oldalát).

(25) HL C 97., 2020.3.24., 32. o.

(26) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 5.9. pont.

(27) European social partners' autonomous framework agreement on active ageing and an inter-generational approach.

(28) HL C 237., 2018.7.6., 57. o., 5.9. pont, valamint „A munka változó világa és a hosszú élettartam/a népesség elöregedése – Milyen előfeltételei vannak annak, hogy az idősödő munkavállalók aktívak maradjanak a munka új világában?”című vélemény (HL C 14., 2020.1.15., 60. o.),