E javaslat tárgya az Unió által a nemzetközi kereskedelmi szabályok alkalmazása és érvényesítése terén az Unióra ruházott jogok gyakorlásáról és a nemzetközi kereskedelmi szabályok, különösen a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt kialakított kereskedelmi szabályok alapján a Közösséget megillető jogok gyakorlásának biztosítása érdekében a közös kereskedelmi politika területén követendő közösségi eljárások megállapításáról szóló 3286/94/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 654/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: a jogérvényesítésről szóló rendelet vagy rendelet) 1 módosítása. A módosítás célja az Unió érdekeinek a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében történő védelme olyan helyzetekben, amikor harmadik országok jogellenes intézkedéseket fogadnak el, és ezzel egyidejűleg blokkolják a vitarendezési eljárást. A rendelet eredetileg nem az ilyen helyzetek kezelésére irányult, de a jelenlegi fejlemények – nevezetesen a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében történő vitarendezés megakadályozása – szükségessé teszik, hogy az Unió a lehető leggyorsabban fellépjen az érdekei védelmében.

A javaslat összhangban áll a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt uniós jogok hatékony érvényesítésére irányuló uniós prioritással. A Bizottság politikai iránymutatása meghatározza, hogy: „biztosítanunk kell, hogy – többek között szankciók alkalmazása révén – érvényesíthessük jogainkat, amennyiben mások akadályozzák egy kereskedelmi konfliktus megoldását” 2 , és ezt a megfogalmazást a kereskedelmi biztosnak küldött megbízólevél is tükrözi 3 .

A javasolt módosítás kiterjeszti a jogérvényesítésről szóló rendelet hatályát, hogy lehetővé tegye a fellépést a vitarendezési eljárások blokkolása esetén. Az Unió jogainak védelme érdekében mielőbb el kell fogadni ezt a módosítást. A társjogalkotók általi gyors elfogadás megkönnyítése érdekében más változásra vonatkozóan nem született egyéb javaslat.

A WTO Vitarendezési Testülete több mint két éve nem tudja betölteni a WTO Fellebbezési Testületében lévő üres álláshelyeket. A kinevezések blokkolása miatt 2019. december 11-től a Fellebbezési Testületnek csak egy tagja lesz. Következésképpen a Fellebbezési Testület ettől az időponttól kezdve nem fog tudni új fellebbezéseket elbírálni. A WTO-tagok a vizsgálóbizottsági jelentés elleni fellebbezéssel elkerülhetik a kötelező erejű határozatokat, és így kibújhatnak nemzetközi kötelezettségeik alól. Ha a vizsgálóbizottsági jelentés ellen fellebbezést nyújtanak be, de a Fellebbezési Testület nem tud működni, a vita joghézagot hoz létre, és megoldatlan marad (a továbbiakban: hatálytalanított fellebbezés). Ez azt jelenti, hogy ezekben a helyzetekben a WTO vitarendezési rendszere nem lesz kötelező erejű. Végső soron az Unió gazdasági érdekei sérülnek, ha nem lehet hatékonyan érvényesíteni a nemzetközi kereskedelmi szabályokat.

E kialakuló helyzetben az Unió intenzíven dolgozott két területen: i. javaslatok előterjesztése a kinevezéseket és a WTO-tagsággal 4 való későbbi együttműködést akadályozó WTO-tag által felvetett aggályok kezelésére, valamint ii. rendkívüli intézkedések kidolgozása ideiglenes intézkedés formájában, amelynek célja a WTO fellebbezési mechanizmusának megismétlése mindaddig, amíg azt vissza nem állítják a WTO vitarendezési egyetértés (DSU) 5 25. cikke szerinti választottbírósági eljárás útján. Az ilyen ideiglenes fellebbezési eljárás fenntartja a fellebbezés felülvizsgálatát, és ezért nem csupán végleges határozatot hoz a WTO két szakaszból álló döntéshozatali eljárásának teljes körű befejezését követően, hanem egy olyan határozatot is, amely a WTO szabályai szerint végrehajtható. Olyan átmeneti megoldásról van szó, amely a Fellebbezési Testület működésének újraindítását megelőző időszakban fog működni. Az ideiglenes intézkedés azonban nem automatikus mechanizmus, és a többi WTO-tag egyedi megállapodását teszi szükségessé.

Fennáll annak a kockázata is, hogy megszűnik az Unió egyéb nemzetközi kereskedelmi megállapodásaival – többek között a kétoldalú és regionális, különösen a régebbi megállapodásokkal – kapcsolatos vitarendezés, ha egy harmadik ország nem működik együtt kellőképpen a vitarendezés működőképessége érdekében. Előfordulhat például, hogy a harmadik ország nem jelöl ki választottbírót, és nincs előirányozva a vitarendezés működését biztosító készenléti mechanizmus. Ebben a helyzetben az Unió gazdasági érdekei sérülnek, és a fentiekben vázolt módon védelmet igényelnek. Ez a helyzet még fontosabbá válik, tekintettel arra, hogy az Unió egyre nagyobb hangsúlyt fektet a jogérvényesítésre. Az Unió kétoldalú és regionális szabadkereskedelmi megállapodásai keretében a vitarendezés szélesebb körű alkalmazása is várható, mivel e megállapodások közül több alkalmazandóvá válik, és WTO–plusz kötelezettségeket ír elő. Az Unió a közelmúltban kezdeményezte az első három ilyen ügyet.

A Lisszaboni Szerződést követően az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a jogérvényesítésről szóló rendeletet mint a nemzetközi kereskedelmi megállapodások szerinti uniós jogok érvényesítésének közös jogalkotási keretét, amely a Bizottság fellépésére vonatkozó egyértelmű és kiszámítható szabályokon alapul. A társjogalkotók felhatalmazták a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 291. cikkének megfelelően haladéktalanul fogadjon el végrehajtási jogi aktusokat, a rendeletben megállapított hatályon belül, a kifejezetten meghatározott korlátokon belül és kritériumokkal összhangban.

E rendelet értelmében a Bizottság a következő kereskedelempolitikai intézkedéstípusokat fogadhatja el: vámok, árubehozatal vagy -kivitel mennyiségi korlátozása és közbeszerzést érintő intézkedések. Az ilyen intézkedéseket objektív kritériumok alapján kell megválasztani és kidolgozni; ilyen kritérium többek között az, hogy az intézkedések hatékonyan ösztönözzék a harmadik országokat a nemzetközi kereskedelmi szabályok betartására; hogy alkalmasak legyenek a harmadik országok intézkedései által érintett uniós gazdasági szereplők kárpótlására; valamint hogy céljuk az Uniót érintő negatív gazdasági hatások minimalizálása legyen, többek között az alapvető fontosságú nyersanyagok tekintetében is.

A rendelet hatálya az alább felsorolt területeket érintő végrehajtási jogi aktusok elfogadására, felfüggesztésére, módosítására és megszüntetésére terjed ki:

Különösen a kötelező erejű többoldalú és kétoldalú vitarendezés keretében az Unióra ruházott jogok érvényesítése tekintetében a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy harmadik ország által fenntartott jogellenes intézkedés esetén kereskedelempolitikai intézkedéseket vezessen be, különösen annak érdekében, hogy az Unió érdekeinek védelmében ösztönözze a harmadik ország megfelelését. Ilyen intézkedések azonban csak akkor lehetségesek, ha a harmadik ország intézkedésével kapcsolatos vitarendezési eljárások sikeresen lezárultak.

A rendelet ezért nem biztosít hatáskört olyan helyzetekre, amelyekben a vitarendezési eljárások nem működnek, és ezért nem hajthatók végre, mint a vitarendezési mechanizmusok blokkolásának eseteiben. A jogérvényesítésről szóló rendelet módosítására irányuló javaslat orvosolja ezt a hiányosságot azáltal, hogy a jogérvényesítésről szóló rendelet szerinti intézkedések kiváltó okait kiterjeszti az ilyen helyzetekre.

A javasolt módosítás fő célja az olyan helyzetek kezelése, amikor azt követően, hogy a WTO vitarendezési testülete az Unió szempontjából kedvező döntést hozott, a folyamat elakadt, mivel a másik fél fellebbezésében „hatálytalanítja” a WTO-vizsgálóbizottság jelentését, és nem adja beleegyezését a WTO vitarendezési egyetértésének 25. cikke szerinti időközi fellebbezési választottbírósági eljárásba. Ilyen helyzetben a vitarendezési eljárásnak nem lesz kötelező erejű kimenetele.

Ezen túlmenően a javasolt módosítás figyelembe veszi azokat a hasonló helyzeteket, amelyek más nemzetközi kereskedelmi megállapodásokból, elsősorban regionális vagy kétoldalú megállapodásokból eredhetnek, amennyiben egy harmadik ország nem működik együtt kellőképpen a vitarendezés működőképessége érdekében. Előfordulhat például, hogy a harmadik ország nem jelöl ki választottbírót, és nincs előirányozva a választottbírósági eljárás lefolytatását biztosító készenléti mechanizmus.

A javaslat a koherencia és a hatékonyság érdekében együttesen foglalkozik a két helyzettel. Mindkét helyzetnek ugyanazok a kiváltó okai, és ugyanazokkal a negatív következményekkel járnak az Unió gazdasági érdekeire nézve. Közös jellemzőjük, hogy az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy jogait érvényesítse, és ezt a lehető legnagyobb mértékben független ítélethozatal révén kell megtennie. Amennyiben ez nem lehetséges, és a másik fél felelős a kötelező erejű független ítélethozatal blokkolásáért, az Uniónak mégis képesnek kell lennie arra, hogy jogait érvényesítse.

E javaslat biztosítja, hogy az Unió szükség esetén rendelkezzen a gazdasági érdekeinek védelméhez szükséges eszközökkel. A fellépés az Unió multilateralizmus és kötelező független ítélethozatal iránti elkötelezettségét tükrözi.

Ha az Unió úgy döntene, hogy nem hozza meg ezt az intézkedést, a fent ismertetett, blokkolt vitarendezési helyzetekben az lenne a következménye, hogy az Unió nem tudná időben megvédeni jogait. Ez akár arra is ösztönözheti a harmadik országokat, hogy meghiúsítsák az ítélethozatalt abban az esetben, ha az Unió valamely nemzetközi megállapodás alapján rendelkezik bizonyos, a harmadik ország által megsértett jogokkal.

A rendelet formájában már létező keret kidolgozása biztosítaná, hogy az Unió képes a gyors fellépésre. A fellépés gyorsasága létfontosságú. Ez az eljárás tehát – a rendelet logikájához hasonlóan – előnyben részesítendő, ha rendes jogalkotási eljárást irányoznak elő a kereskedelempolitikai intézkedések meghozatalára minden olyan egyedi esetben, amikor egy harmadik ország olyan típusú intézkedést tart fenn, amely rendszeresen vitarendezéshez vezet, de gátolja a döntéshozatali eljárást.

A rendelet alapján hozott kereskedelempolitikai intézkedések különösen arra szolgálnak, hogy egy harmadik országot arra ösztönözzenek, hogy megszüntesse az uniós kereskedelmi megállapodások megsértését azt követően, hogy az Unió sikeresen igénybe vette a vitarendezést. A javasolt módosítás lehetőséget teremt az Unió számára, hogy a rendelet alapján intézkedéseket vezessen be, különösen a célból, hogy a jogsértést bírósági vitarendezési eljárás teljes igénybevétele nélkül is megszüntesse, amennyiben a harmadik ország ezt megakadályozza.

A tervezett intézkedések összeegyeztethetők lennének az Unió nemzetközi kötelezettségeivel. Az általános nemzetközi közjog bizonyos feltételek – például az arányosság és az előzetes értesítés – mellett lehetővé teszi ellenintézkedések, azaz olyan intézkedések bevezetését, amelyek egyébként ellentétesek lennének a károsult félnek a nemzetközi jog megsértéséért felelős országgal szembeni nemzetközi kötelezettségeivel, és amelyek célja a jogsértés megszüntetése vagy a jogsértés jóvátétele. Ezt a nemzetközi szokásjogot az ENSZ egyik szerve, a Nemzetközi Jogi Bizottság kodifikálta az államok nemzetközi jogsértésekért fennálló felelősségéről szóló cikktervezetében 6 . Elvben az ellenintézkedéseket meghozó fél nem mentesül az alkalmazandó vitarendezési eljárás szerinti kötelezettségeinek teljesítése alól 7 . E rendelkezések az általános nemzetközi jog ellenintézkedésekre vonatkozó rendelkezéseihez képest különös szabálynak (lex specialis) minősülnek 8 . Ha azonban a felelős fél nem működik együtt jóhiszeműen a vitarendezési eljárásokban, és ezáltal megakadályozza a károsultat az ilyen eljárások lefolytatásában, úgy szükségszerűen újraéled az általános nemzetközi közjog követelményeivel összhangban álló ellenintézkedések alkalmazásának lehetősége. A Nemzetközi Jogi Bizottság megjegyzi, hogy e lehetőség újjáélesztésére akkor kerül sor, ha az egyik fél „nem hajtja végre jóhiszeműen a vitarendezési eljárásokat”, vagy „ha egy részes állam nem működik együtt a megfelelő bíróság létrehozásában” 9 . Ezek azok a helyzetek, amelyekben a jelenlegi módosítás alkalmazandó.

A javaslat összhangban áll a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt uniós jogok hatékony érvényesítésére irányuló uniós prioritással, amely az Unión belüli munkahelyek biztosításának és növekedés előmozdításának érdekét szolgálja. A javaslat a meglévő közös jogi keretet ehhez az új helyzethez igazítja.

A javaslat összhangban áll a többi uniós szakpolitikával, és megerősíti az Unió multilateralizmus és független ítélethozatal iránti elkötelezettségét. A javaslat célja a jogérvényesítésről szóló hatályos rendelet módosítása, amely már összhangban állt a többi uniós szakpolitikával.

A tervezett jogi aktus fő célja és tartalma az elfogadott intézkedések jellege és célja, azaz az Unió nemzetközi kereskedelmi megállapodásainak végrehajtása miatt a közös kereskedelempolitikához kapcsolódik. Ezért a javasolt módosítás anyagi jogalapja az EUMSZ 207. cikke.

Tárgytalan. A közös kereskedelempolitika az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. A szubszidiaritás elve a kizárólagos hatáskörbe tartozó területeken nem alkalmazandó.

Az Unió érdekeinek a nemzetközi kereskedelmi megállapodások keretében történő gyors védelmére irányuló célkitűzés optimális esetben a jogérvényesítésről szóló rendelet javasolt módosítása útján érhető el olyan helyzetekben, amikor harmadik országok jogellenes intézkedéseket fogadnak el, és ezzel egyidejűleg megakadályozzák a vitarendezési eljárást. A módosítás az Unió fellépését kiváltó két új feltétel bevezetésére korlátozódik, és nem lépi túl a céljának eléréséhez szükséges mértéket. Emellett a rendelet alapján elfogadott intézkedéseknek arányosnak kell lenniük. Azokban az esetekben, amikor ez nem következik a szóban forgó nemzetközi megállapodás rendelkezéseiből, a módosítás egy erre vonatkozó kifejezett rendelkezést illeszt be. Ez összhangban áll az általános nemzetközi jog azon követelményével, hogy az ellenintézkedéseknek arányosnak kell lenniük.

A Bizottság ezt a jogalkotási módosítást megfelelőnek tartja, mivel egy, az EUMSZ 207. cikke alapján már elfogadott rendeletet módosít.

Tárgytalan.

E kezdeményezéssel kapcsolatban nem került sor nyilvános konzultációra. A javasolt módosítások csak a rendelet alkalmazásának új kiváltó okait vezetnék be, tekintettel a WTO-ban kialakult vészhelyzetre.

A rendelet szerinti kereskedelempolitikai intézkedések elfogadása tekintetében a Bizottság már most is köteles információgyűjtést végezni, és minden egyes esetben a végrehajtási jogi aktusok eljárását alkalmazni. Az információgyűjtés révén a Bizottság információkat és véleményeket gyűjt és szerez be az érdekelt felektől az Unió gazdasági érdekeiről azokban az ágazatokban, ahol ellenintézkedéseket lehet fontolóra venni. A Bizottságnak figyelembe kell vennie az információkat és véleményeket. Az (EU) 2015/1843 rendelettel 10 létrehozott bizottság segíti a Bizottságot a jogérvényesítésről szóló rendelet alkalmazásában. A bizottság az uniós tagállamok képviselőiből áll.

Tárgytalan. A vonatkozó részletek az alábbiakban olvashatók.

E kezdeményezésre vonatkozóan nem készült hatásvizsgálat, tekintettel a téma jellegére, azaz a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban foglalt jogok érvényesítésére és végrehajtására. E javaslatnak nincs közvetlen gazdasági, társadalmi vagy környezeti hatása, és az (eseti alapon) elfogadható intézkedések jellege különben sem tesz lehetővé előzetes értékelést.

A fent kifejtettek szerint bármely kereskedelempolitikai intézkedés elfogadásához a Bizottság már most is köteles információgyűjtést végezni, és az alkalmazás minden egyes esetében külön eljárást kell követnie. Az információgyűjtés révén a Bizottság információkat és véleményeket gyűjt és szerez be az érdekelt felektől az Unió gazdasági érdekeiről az egyes ágazatokban.

A javaslat megújítja a Bizottság azon kötelezettségét, hogy bizonyos idő elteltével felülvizsgálja a rendelet hatályát. A Bizottság ezért ennek megfelelően meg fogja tudni vizsgálni a módosítás hatását.

Ezen túlmenően e javaslat egy sürgős helyzettel foglalkozik, és ezért gyors fellépést igényel.

Tárgytalan.

Tárgytalan.

Nincsenek.

A javasolt módosítás mechanizmust biztosít az Unió jogainak érvényesítésére.

Tárgytalan.

A javaslat a jogérvényesítésről szóló hatályos rendelet korlátozott számú módosításának bevezetésére korlátozódik.

Az új rendelkezések a következők: