EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2019.3.6.
COM(2019) 99 final
2019/0049(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben képviselendő álláspontról és a 10127/14 tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről
INDOKOLÁS
1.A javaslat tárgya
E javaslat tárgya az Unió által a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben (SEAFO) az állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések tervezett elfogadásával kapcsolatban a szervezet 2019–2023 között tartandó ülésein képviselendő álláspont meghatározásáról szóló határozat.
2.A javaslat háttere
2.1.Az Atlantióceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezmény
Az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezmény (SEAFO-egyezmény) célja, hogy a SEAFO létrehozásával biztosítsa az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásainak hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását. Az egyezmény 2003. április 13-án hatályba lépett.
Az Unió a SEAFO-egyezmény részes fele, mivel a 2002/738/EK tanácsi határozat 1 útján jóváhagyta azt.
2.2.A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet bizottsága
A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet bizottsága (SEAFO-bizottság) az a szerv, amely a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen a halászati erőforrások kezeléséért és védelméért felel. Olyan állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogad el, amelyek biztosítják az egyezmény hatálya alá tartozó halállományok hosszú távú védelmét és fenntartható hasznosítását.
A SEAFO-bizottság tagjaként az Unió részt vesz a bizottság munkájában, és szavazati jogokkal rendelkezik abban. A SEAFO-bizottság konszenzussal hozza meg határozatait.
2.3.A SEAFO-bizottság határozatai
Az illetékessége alá tartozó halászati tevékenységek vonatkozásában a SEAFO-bizottság a szerződő felekre nézve kötelező állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseket fogadhat el.
A SEAFO-egyezmény 23. cikkének (1) bekezdésével összhangban az intézkedések 60 nappal azután lépnek hatályba, hogy a SEAFO értesíti azokról a szerződő feleket.
3.Az Unió által képviselendő álláspont
A regionális halászati gazdálkodási szervezetek éves ülésein az Unió által képviselendő álláspont kialakítása jelenleg egy kétlépcsős eljárásban történik. Az uniós álláspont alapelveit és irányvonalait több évre szólóan rögzíti egy tanácsi határozat. Ezt az álláspontot az egyes éves ülésekre a tanácsi munkacsoportban megvitatandó informális bizottsági dokumentumok révén aktualizálják.
A SEAFO vonatkozásában ezt a megközelítést a 2014. május 26-i 10127/14 tanácsi határozat vezette be, amely meghatározza a 2014–2018 közötti időszakban a SEAFO-ban képviselendő uniós álláspontot. A határozat általános elveket és iránymutatásokat tartalmaz, de a lehetséges mértékben a SEAFO sajátosságait is figyelembe veszi. Ezen túlmenően a tagállamok kérésének megfelelően egységes eljárást állapít meg az uniós álláspont évenkénti meghatározására vonatkozóan.
A 10127/14 határozat előírja, hogy a 2019-es éves ülés előtt felül kell vizsgálni az Unió álláspontját. Ezért ez a javaslat meghatározza a SEAFO-ban a 2019–2023-as időszakban képviselendő uniós álláspontot, és ezáltal felváltja a 10127/14 határozatot.
A 10127/14 határozat tükrözte az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben 2 meghatározott új közös halászati politika alapelveit és irányvonalait, figyelembe véve a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleményben 3 megfogalmazott célkitűzéseket is. Ezenkívül az uniós álláspontot összhangba hozta a Lisszaboni Szerződéssel.
A jelenlegi felülvizsgálat a halászat hatásaival összefüggésben figyelembe veszi „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közleményt 4 , valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményét 5 és a hozzá kapcsolódó tanácsi következtetéseket 6 .
4.Jogalap
4.1.Eljárási jogalap
4.1.1.Általános elvek
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (9) bekezdése határozatok elfogadásáról rendelkezik „a megállapodásokkal létrehozott szervekben az Unió által képviselendő álláspontok kialakítására vonatkozóan, amennyiben az ilyen szervnek joghatással bíró jogi aktust kell elfogadnia, kivéve a megállapodás intézményi kereteit kiegészítő vagy módosító jogi aktusokat”.
A „joghatással bíró jogi aktusok” fogalmába beletartoznak a nemzeti jognak kérdéses szervet szabályozó szabályai szerint joghatással bíró jogi aktusok, valamint azok az eszközök is, amelyek a nemzetközi jog szerint nem bírnak kötelező erővel, de „meghatározó módon befolyásolhatják az uniós jogalkotó által [...] elfogadott szabályozás tartalmát” 7 .
4.1.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A SEAFO-bizottságot megállapodás, nevezetesen a SEAFO-egyezmény hozta létre.
A SEAFO-bizottság által elfogadandó jogi aktusok joghatással bíró jogi aktusok. A SEAFO-egyezmény 23. cikkének megfelelően a tervezett jogi aktusok a nemzetközi jog szerint kötelező érvényűek lesznek, és meghatározó módon befolyásolhatják az uniós szabályozás és azon belül a következő jogszabályok tartalmát:
·a Tanács 1005/2008/EK rendelete a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról 8 ;
·a Tanács 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról 9 ; és
·az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről 10 .
A tervezett jogi aktusok nem egészítik ki és nem módosítják a SEAFO-egyezmény intézményi keretét.
Ezért a javasolt határozat eljárási jogalapja az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése.
4.2.Anyagi jogalap
4.2.1.Általános elvek
Az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozat anyagi jogalapja elsősorban azon tervezett jogi aktus célkitűzésétől és tartalmától függ, amellyel kapcsolatban az Unió által képviselendő álláspont meghatározásra kerül. Amennyiben az említett jogi aktus kettős célkitűzést követ, vagy két összetevőből áll, és ezek egyike elsődlegesként vagy döntő jellegűként azonosítható, míg a másik pusztán járulékos jellegű, az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése szerinti határozatot egyetlen jogalapra, azaz az elsődleges, illetve döntő jellegű célkitűzés vagy összetevő által megkövetelt jogalapra kell alapítani.
4.2.2.A jelen esetre történő alkalmazás
A tervezett jogi elsődleges célkitűzése és tartalma a halászattal kapcsolatos. Az 1380/2013/EU rendelet az a jogalap, amely meghatározza az ebben az álláspontban érvényesítendő elveket.
Ezért a javasolt határozat anyagi jogalapja az EUMSZ 43. cikkének (2) bekezdése. A határozatnak a 2014–2018 közötti időszakra vonatkozó 10127/14 határozat helyébe kell lépnie.
4.3.Következtetés
A javasolt határozat jogalapja ezért az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (2) bekezdése, összefüggésben az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdésével.
2019/0049 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben képviselendő álláspontról és a 10127/14 tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, összefüggésben 218. cikkének (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)Az Unió a 2002/738/EK tanácsi határozat 11 útján megkötötte az Atlanti-óceán délkeleti körzetében található halászati erőforrások védelméről és kezeléséről szóló egyezményt (SPRFMO-egyezmény), amely létrehozta a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetet (SEAFO).
(2)A SEAFO-bizottság felel azon intézkedések elfogadásáért, amelyek a halászati erőforrások hosszú távú megőrzését és fenntartható hasznosítását hivatottak biztosítani a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen. Ezen intézkedések kötelezővé válhatnak az Unióra nézve.
(3)Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 12 értelmében az Uniónak biztosítania kell, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, végzésük összhangban legyen a gazdasági, a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hogy hozzájáruljanak az élelmiszerellátás biztosításához. Az említett rendelet ezenkívül előírja, hogy az Uniónak elővigyázatossági megközelítést kell alkalmaznia a halászati gazdálkodás vonatkozásában, annak biztosítására törekedve, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományát, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. Rögzíti továbbá, hogy az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állománygazdálkodási és -védelmi intézkedéseket kell hoznia, támogatnia kell a tudományos ismeretek elmélyítését és a tudományos szakvélemények kidolgozását, valamint fokozatosan fel kell számolnia a visszadobás gyakorlatát, és elő kell mozdítania az olyan halászati módszerek alkalmazását, amelyek hozzájárulnak a szelektívebb halászathoz és a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerüléséhez és csökkentéséhez, valamint a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra csekély hatást gyakorló halászathoz. Emellett az 1380/2013/EU rendelet kifejezetten előírja, hogy külső halászati politikáját az Uniónak e célkitűzésekkel és elvekkel összhangban kell folytatnia.
(4)Amint azt az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleménye 13 és a hozzá kapcsolódó tanácsi következtetések 14 is leszögezik, a regionális halászati gazdálkodási szervezetek hatékonyságának támogatása és fokozása, valamint – adott esetben – az említett szervezetek irányításának javítása az e fórumok munkájában való uniós szerepvállalás központi elemét képezi.
(5)„A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett bizottsági közlemény 15 konkrét intézkedéseket említ a műanyagok mennyiségének és a tengeri szennyezésnek a csökkentésére, valamint a tengeren elveszített vagy szándékosan hátrahagyott halászeszközök számának mérséklésére.
(6)Helyénvaló meghatározni az Unió által a SEAFO-bizottság 2019-2024-as időszakban tartandó ülésein képviselendő álláspontot, mivel a SEAFO állományvédelmi és végrehajtási intézkedései kötelező érvényűek lesznek az Unióra nézve, és meghatározó módon befolyásolhatják majd az uniós szabályozás, nevezetesen az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 16 , az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 17 és az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendelet 18 tartalmát.
(7)Az Unió által a SEAFO-bizottság ülésein képviselendő álláspontot jelenleg a 10127/1/14 tanácsi határozat 19 állapítja meg. A 10127/1/14 határozatot helyénvaló hatályon kívül helyezni és a 2019–2023 közötti időszakra egy új határozattal felváltani.
(8)Tekintettel a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen található halászati erőforrások folyamatosan változó természetére, valamint arra, hogy ezzel összefüggésben az uniós álláspont kialakításánál figyelembe kell venni az új fejleményeket – ideértve a SEAFO ülései előtt vagy alatt előterjesztett új tudományos és egyéb releváns információkat –, az uniós intézmények közötti jóhiszemű együttműködésnek az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 13. cikke (2) bekezdésében meghatározott elvével összhangban a 2019–2023-as időszakra meg kell állapítani az Unió álláspontjának évenkénti kialakítását szolgáló eljárást,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet (SEAFO) bizottságának ülésein az Unió által képviselendő álláspontot az I. melléklet határozza meg.
2. cikk
A SEAFO-bizottság ülésein képviselendő uniós álláspont évenkénti meghatározását a II. mellékletnek megfelelően kell elvégezni.
3. cikk
Az I. mellékletben szereplő uniós álláspontot a Tanács legkésőbb a SEAFO-bizottság 2024-es éves üléséig értékeli, és – adott esetben – a Bizottság javaslata alapján felülvizsgálja.
4. cikk
A 2014. május 26-i 10127/14 határozat hatályát veszti.
5. cikk
Ennek a határozatnak a Bizottság a címzettje.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök
EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2019.3.6.
COM(2019) 99 final
MELLÉKLETEK
a következőhöz:
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Európai Unió által a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben képviselendő álláspontról és a 10127/14 tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről
I. MELLÉKLET
Az Unió által a Délkelet-atlanti Halászati Szervezetben (SEAFO) képviselendő álláspont
1.ALAPELVEK
A SEAFO keretében az Unió:
a) azoknak a célkitűzéseknek és elveknek megfelelően jár el, amelyeket az Unió a közös halászati politika keretében követ, elsősorban az elővigyázatossági megközelítés és az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerinti, a maximális fenntartható hozamhoz kapcsolódó célkitűzések útján, a következők érdekében: a halászati gazdálkodás ökoszisztéma-alapú megközelítésének előmozdítása, a nem szándékos fogások lehető legnagyobb mértékű elkerülése és csökkentése, a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolása, a halászat által a tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt hatások minimalizálása, valamint – a gazdaságilag életképes és versenyképes uniós halászat támogatása révén – a halászatból élők megfelelő életszínvonalának biztosítása és a fogyasztók érdekeinek figyelembevétele;
b) elősegíti az érdekelt felek megfelelő szerepvállalását a SEAFO-intézkedések előkészítő szakaszában és gondoskodik arról, hogy a SEAFO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a SEAFO-egyezménnyel;
c) gondoskodik arról, hogy a SEAFO által elfogadott intézkedések összhangban legyenek a nemzetközi joggal, különösen az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményével, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló 1995. évi ENSZ-megállapodással, a nemzetközi védelmi és gazdálkodási intézkedések nyílt tengeri halászhajók általi betartásának előmozdításáról szóló 1993. évi megállapodással, valamint a kikötő szerinti államok intézkedéseiről szóló 2009. évi FAO-megállapodással;
d) olyan álláspontokat képvisel, amelyek összhangban állnak más regionális halászati gazdálkodási szervezetek adott területen már bevált módszereivel;
e) következetességre és szinergiára törekszik a harmadik országokkal fenntartott kétoldalú halászati kapcsolatok keretében követett politikájával, és biztosítja az összhangot az egyéb uniós politikákkal, elsősorban a külkapcsolatok, a foglalkoztatás, a környezetvédelem, a kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás és az innováció területén;
f) gondoskodik arról, hogy eleget tegyen nemzetközi kötelezettségvállalásainak;
g) a közös halászati politika külpolitikai vetületéről szóló bizottsági közleménnyel kapcsolatos 2012. március 19-i tanácsi következtetésekkel 1 összhangban végzi tevékenységét;
h) arra törekszik, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az uniós flotta számára a SEAFO-egyezmény hatálya alá tartozó területen, az uniós jog szerint alkalmazandóakkal megegyező elvek és normák alapján, valamint törekszik ezen elvek és normák egységes végrehajtásának előmozdítására;
i) összhangban jár el az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Bizottságnak a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleményével 2 és a hozzá kapcsolódó tanácsi következtetésekkel 3 , továbbá előmozdítja a SEAFO hatékonyságának támogatását és fokozását, valamint – adott esetben – a szóban forgó szervezet irányításának és teljesítőképességének javítását szolgáló intézkedéseket (különösen a tudományosság, a szabályszerűség, az átláthatóság és a döntéshozatal tekintetében), ily módon hozzájárulva az óceánok minden szempontból fenntartható kezeléséhez;
j) elősegíti a regionális halászati gazdálkodási szervezetek és a regionális tengeri egyezmények közötti koordinációt, valamint adott esetben ezeknek – megbízatásuk keretein belül – a globális szervezetekkel folytatott együttműködését;
k)a tonhallal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek ún. kobei folyamatához hasonló együttműködési mechanizmusokat mozdít elő a tonhaltól eltérő fajokkal foglalkozó regionális halászati gazdálkodási szervezetek között.
2.IRÁNYVONALAK
Az Unió – adott esetben – törekszik annak támogatására, hogy a SEAFO elfogadja az alábbi intézkedéseket:
a) az egyezmény hatálya alá tartozó terület halászati erőforrásai vonatkozásában a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken alapuló állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedések, beleértve a SEAFO által szabályozott élő biológiai erőforrásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségeket (TAC), és kvótákat vagy erőkifejtési szabályozásokat, amelyek legkésőbb 2020-ig fokozatosan, egyre növekvő jelleggel biztosítják a maximális fenntartható hozam szerinti kiaknázást. Szükség esetén a túlhalászott állományokra vonatkozóan külön intézkedéseket kell mérlegelni annak érdekében, hogy a halászati erőkifejtés összhangba kerüljön a rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel;
b) a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedések az egyezmény hatálya alá tartozó területen, többek között a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatot folytató hajók feketelistáinak összeállítása;
c) az egyezmény hatálya alá tartozó területre vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedések az ellenőrzés hatékonyságának és a SEAFO által elfogadott intézkedések betartásának biztosítása érdekében;
d) a halászati tevékenységek tengeri biodiverzitásra, valamint tengeri ökoszisztémákra és azok élőhelyeire gyakorolt negatív hatásainak minimalizálását célzó intézkedések, beleértve a tengeri szennyezés csökkentésére és a műanyagok tengerbe ürítésének megakadályozására, illetve a már tengerbe került műanyagok tengeri biodiverzitásra és ökoszisztémákra gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló intézkedéseket, a nyílt tengeren folytatott mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi FAO-iránymutatásokkal összhangban a SEAFO hatálya alá tartozó terület veszélyeztetett tengeri ökoszisztémáinak védelmét szolgáló intézkedéseket, valamint a nem szándékos fogások, köztük különösen a veszélyeztetett tengeri fajok nem szándékos fogásainak lehető legnagyobb mértékű elkerülésére és csökkentésére, valamint a visszadobás gyakorlatának fokozatos felszámolására irányuló intézkedéseket;
e)hátrahagyott, elveszített vagy más módon az óceánba juttatott halászeszközök hatását csökkentő és az ilyen eszközök azonosítását és begyűjtését megkönnyítő intézkedések;
f) a kizárólag cápauszonyok zsákmányolására irányuló halászat betiltására irányuló intézkedések és a kifogott cápák uszonyostul való kirakodásának előírása;
g)adott esetben és a vonatkozó alapító okmányok által megengedett keretek között a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) halászati munkaügyi egyezményének végrehajtását ösztönző ajánlások;
h)adott esetben közös megközelítések más regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel, különösen azokkal, amelyek ugyanabban a térségben folytatnak halászati gazdálkodást;
i) kiegészítő technikai intézkedések a SEAFO kisegítő testületei és munkacsoportjai által kibocsátott ajánlások alapján.
II. MELLÉKLET
A Délkelet-atlanti Halászati Szervezet ülésein képviselendő
uniós álláspont évenkénti meghatározása
A SEAFO-bizottság minden olyan ülése előtt, ahol e szervnek az Unióra nézve esetlegesen kötelező határozatot kell elfogadnia, gondoskodni kell arról, hogy az Unió által képviselendő álláspont az I. mellékletben meghatározott alapelvek és irányvonalak tiszteletben tartása mellett figyelembe vegye az Európai Bizottsághoz eljuttatott legújabb tudományos és egyéb releváns információkat.
Ennek érdekében a Bizottság a SEAFO-bizottság minden ülése előtt kellő időben eljuttatja a Tanácshoz vagy annak előkészítő szerveihez az említett információk figyelembevételével javasolható uniós álláspont részletes írásos ismertetését, amelyet a Tanács megvitat, majd elfogadja az Unió által képviselendő álláspont részleteit.
Amennyiben a SEAFO-bizottság valamely ülése során nem sikerül – akár már a helyszínen – megállapodásra jutni, akkor az új elemeket is figyelembe vevő uniós álláspont kialakítása érdekében a kérdést vissza kell utalni a Tanács vagy előkészítői szervei elé.