A Régiók Európai Bizottsága véleménye – 2019. évi bővítési csomag

(2020/C 141/05)

Előadó: Jaroslav HLINKA (SK/PES), Kassa-Dél polgármestere Referenciaszöveg: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2019. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról COM(2019) 260 final; SWD(2019) 215 final; SWD(2019) 216 final; SWD(2019) 217 final; SWD(2019) 218 final; SWD(2019) 219 final; SWD(2019) 220 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános észrevételek

1.

nagy érdeklődéssel veszi tudomásul az Európai Bizottságnak az EU bővítési politikájáról szóló 2019. évi közleményét, a tagjelölt országokról, Albániáról, Montenegróról, Észak-Macedóniáról, Szerbiáról és Törökországról szóló országjelentéseit, a Koszovóról (*1) szóló jelentést, valamint a Bosznia-Hercegovina európai uniós tagság iránti kérelméről szóló párhuzamos véleményt;

2.

teljes mértékben támogatja az Európai Bizottságnak azt a felismerését, hogy a bővítés az EU saját politikai, biztonsági és gazdasági érdeke, mivel az egy geostratégiai befektetés Európa egészének békéjébe, stabilitásába, biztonságába és gazdasági növekedésébe;

3.

üdvözli, hogy az EU vezetői megerősítették, hogy egyértelműen támogatják a Nyugat-Balkán európai perspektíváját, és a nyugat-balkáni partnerek a 2018. májusban, Szófiában tartott EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozón szilárd stratégiai választásukként újfent elkötelezték magukat e perspektíva mellett;

4.

üdvözli, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III) létrehozásáról szóló európai bizottsági rendeletjavaslat a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben előirányozza, hogy a támogatásnyújtás stratégiaibb és dinamikusabb módon történjen, a kulcsfontosságú prioritásokra helyezve a hangsúlyt;

5.

ezzel összefüggésben sürgeti az Európai Bizottságot, hogy folytassa a munkát a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok nemzeti kormányaival annak érdekében, hogy konkrét eszközöket dolgozzanak ki, amelyek célja a nyugat-balkáni helyi és regionális önkormányzatok ahhoz szükséges kapacitásainak építése, hogy eredményesen fel tudják használni a számukra kiutalt forrásokat, továbbá kezelje az uniós támogatással megvalósuló projektek előkészítésének és végrehajtásának társfinanszírozásához és előfinanszírozásához szükséges kapacitásaik terén fennálló strukturális hiányt;

6.

megismétli, hogy az eredményes közigazgatási reformok, ezen belül a költségvetés decentralizációja a Nyugat-Balkán országaiban alapvető fontosságúak a helyi irányítás javításához, a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében történő megerősítéséhez, hogy jó minőségű szolgáltatásokat fejlesszenek és nyújtsanak polgáraik együttműködésével és polgáraik számára, elengedhetetlenek továbbá a regionális együttműködésben való részvételükhöz és jó szomszédi kapcsolataikhoz, valamint a fenntartható fejlődésre és az éghajlatváltozásra vonatkozó ambiciózus európai és globális programok megvalósításához;

Országspecifikus észrevételek

7.

üdvözli az Észak-Macedónia és Görögország által 2018. júniusban aláírt történelmi preszpa-tavi megállapodást, amely egy 27 éves névvitát rendezett;

8.

üdvözli, hogy a Tanács megállapodott arról, hogy választ kell adni a 2018. júniusi tanácsi következtetésekben egyhangúlag elfogadott területeken Albánia és Észak-Macedónia által tett előrehaladásra, és meghatározta a két országgal folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitásához vezető utat;

9.

sajnálja, hogy Albániában a 2019. júniusi helyhatósági választásokat az ellenzék bojkottja és alacsony részvételi arány jellemezte, és megismétli, hogy a bővítési folyamat érdemeken alapul, és a demokrácia elveinek, illetve egyéb koppenhágai kritériumoknak a tiszteletben tartásától függ;

10.

komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Albániára és Észak-Macedóniára vonatkozó további tanácsi határozatokat eredetileg 2019. júniusról októberre halasztották, és mélyen csalódott amiatt, hogy az Európai Tanács 2019 októberében úgy határozott, hogy az Albániával és Észak-Macedóniával folytatandó uniós csatlakozási tárgyalások kezdetét még későbbre halasztják, hiszen mindkét ország folyamatos elkötelezettséget mutat az Európához való közeledés iránt; sajnálja továbbá, hogy ez a határozat nem az egyes tagjelölt országok előrehaladásának egyedi értékelésére épült, és arra figyelmeztet, hogy ha a két tagjelölt ország nem kap pozitív jelzéseket, annak a helyi és regionális szintre is hátrányos hatása lehet; javasolja továbbá a Tanácsnak, hogy erre a kérdésre még a 2020 májusában esedékes, zágrábi EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt találjanak kedvező megoldást;

11.

teljes mértékben támogatja az Európai Parlamentnek az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló, 2019. október 24-i állásfoglalását (1), és határozottan sürgeti a Tanácsot, hogy vegye figyelembe, hogy az uniós bővítési stratégia csak úgy lehet szavahihető, ha gondoskodik motivációról, és lép, amint sikerült elérni a felek korábbi megállapodása szerinti eredményeket, továbbá szilárd és hiteles perspektívát nyújt valamennyi érintett ország számára;

12.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ha a bővítés nem folytatódik, az közvetlen hatással lehet az EU biztonságára és jólétére is, mivel az összes nyugat-balkáni országot fokozatosan olyan harmadik felek irányába terelheti, amelyek már most is megpróbálják növelni befolyásukat a régióban, ideértve – de nem kizárólagosan – Oroszországot és Kínát is;

13.

aggodalommal állapítja meg, hogy még várat magára, hogy Szerbia és Montenegró nagyobb határozottsággal lépjen fel, különösen a politikai színtér depolarizálása érdekében, többek között helyi szinten is;

14.

valamennyi politikai szereplőt és kormányzati szintet sürget Szerbiában, Montenegróban és Bosznia-Hercegovinában, hogy egymással szoros partnerségben törekedjenek az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által a helyi választási keret javítására vonatkozóan tett ajánlások végrehajtására, és vállaljanak szerepet egy átlátható és inkluzív helyi politikai környezet megteremtésében, amely a pártok közötti vitán alapul, és mentes a politikai nyomásgyakorlástól és a politikai ellenfelek megfélemlítésétől;

15.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a Szerbiával folytatott csatlakozási tárgyalások során térjen ki azokra az állításokra, melyek szerint Paraćin, Šabac és Čajetina településen megfélemlítették a demokratikusan megválasztott ellenzéki tisztségviselőket;

16.

megállapítja, hogy Bosznia-Hercegovina még nem teljesíti megfelelő mértékben a koppenhágai kritériumokat, és egyetért azzal, hogy a csatlakozási tárgyalásokat majd akkor kell megkezdeni, amikor az ország elérte az említett kritériumoknak való megfelelés szükséges mértékét;

17.

újfent mélységes aggodalmának és nemtetszésének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Mostarban – Bosznia-Hercegovinában egyedülálló módon – 2008 óta nem tartottak helyi önkormányzati választásokat;

18.

tekintettel Bosznia-Hercegovina uniós tagsági kérelmére, felhívja különösen a mostari helyi, illetve a bosznia-hercegovinai szövetségi szintű politikai vezetőket, hogy vessenek véget a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának 3. cikkében rögzített elvek e példátlan megsértésének, amely elvek az Európa Tanács valamennyi tagállamára, így Bosznia-Hercegovinára nézve is kötelezőek;

19.

rámutat, hogy a mostari választásokkal kapcsolatos patthelyzet megoldatlansága ténylegesen megakadályozza, hogy Bosznia-Hercegovina csatlakozzon az EU-hoz, mivel a csatlakozással sérülne az Európai Unió Alapjogi Chartájának 40. cikke, amennyiben az országban lakhellyel rendelkező uniós polgárok nem gyakorolhatnák azt a jogukat, hogy a helyi önkormányzati választásokon szavazzanak és jelöltként induljanak;

20.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bizottság 2018 júliusában megerősítette, hogy Koszovó a vízumliberalizációhoz szükséges, a Tanács által jóváhagyott összes teljesítménymutatót teljesítette;

21.

üdvözli, hogy az Európai Parlament támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a koszovói útlevéllel rendelkező személyek kapjanak vízummentességet, mint azt az Európai Parlament 2018 szeptemberében és 2019 márciusában kinyilvánította, majd az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság az új mandátum keretében 2019 szeptemberében megismételte;

22.

felkéri a Tanácsot, hogy sürgősen foglalkozzon a koszovói vízumliberalizáció kérdésével, amely a Nyugat-Balkán egyetlen olyan országa, ahol az állampolgároknak még mindig vízumra van szükségük ahhoz, hogy uniós országokba utazzanak;

23.

sajnálattal állapítja meg, hogy Törökországban folytatódik a legfontosabb emberi jogok jelentős visszaszorulása, és súlyos visszaesések tapasztalhatók a jogállamiság és az alapvető jogok területén; sajnálattal látja továbbá azt, hogy az alkotmánymódosítások hatálybalépésével a politikai rendszerben gyengültek a hatékony fékek és ellensúlyok;

24.

nyugtázza az Általános Ügyek Tanácsának 2018. júniusi következtetéseit, amelyekben megállapították, hogy a Törökországgal folytatott csatlakozási tárgyalások ténylegesen holtpontra jutottak, nem lehet fontolóra venni további fejezetek megnyitását vagy lezárását, és az EU és Törökország közötti vámunió modernizálására irányuló munka folytatása sincs beütemezve; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Törökország továbbra sem tesz eleget az EU-val való társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve rendelkezéseinek, és nem ismeri el a Ciprusi Köztársaságot; megerősíti továbbá ebben az összefüggésben a 2018-as bővítési csomagról szóló véleményében már részletezett korábbi aggályait és ajánlásait Ciprussal kapcsolatban; sajnálattal állapítja meg továbbá, hogy annak ellenére, hogy az Európai Unió többször felszólította Törökországot, hogy szüntesse be illegális tevékenységeit a Földközi-tenger keleti térségében, Törökország tovább folytatja fúrási tevékenységét a ciprusi felségvizeken; hangsúlyozza, hogy teljes szolidaritást vállal Ciprussal az ország nemzetközi elismerését, valamint szuverenitásának és jogainak tiszteletben tartását illetően, a nemzetközi joggal összhangban;

25.

emlékeztet Varosha város az ENSZ Biztonsági Tanácsa korábbi határozataiban – köztük az 1984-es 550. számú és az 1992-es 789. számú határozatban – rögzített státuszának fontosságára, és ismét kijelenti, hogy semmiféle olyan tevékenységet nem szabad folytatni, amely nincs összhangban ezekkel a határozatokkal;

26.

súlyos aggodalmának ad hangot a török választási folyamat törvényességét és integritását illetően, mégpedig Törökország Legfelsőbb Választási Tanácsának az isztambuli önkormányzati választások megismétlését előíró határozata miatt, továbbá a török hatóságok azon határozata miatt, hogy Diyarbakır, Mardin és Van városok demokratikusan megválasztott polgármesterét városi polgármesterként működő kinevezett tartományi kormányzókkal váltották fel, és határozottan elítéli a települési képviselő-testületek tagjaira és alkalmazottaira irányuló további elnyomó intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának szellemével és az abban foglalt elvekkel;

27.

elismeri, hogy Törökország továbbra is az EU kulcsfontosságú partnere a migráció és a menekültügy területén, és újfent hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy az EU által juttatott források bizonyos hányadát a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és menekültek migrációs áramlásainak kezelésében közvetlenül részt vevő helyi és regionális önkormányzatok számára kellene elkülöníteni. Az EU–Törökország visszafogadási megállapodást valamennyi tagállam viszonylatában teljes mértékben és hatékonyan végre kell hajtani, megjegyezve, hogy a bel- és igazságügyi területen továbbra is alapvetően fontos az együttműködés valamennyi uniós tagállammal;

28.

felkéri az EU helyi és regionális önkormányzatait, hogy erősítsék tovább az együttműködést a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokbeli partnereikkel, és kísérjék őket az európai integráció elmélyítése felé vezető úton, valamint regionális és helyi szintű intézményi és adminisztratív kapacitásaik, illetve az európai értékek és elvek előmozdítására és tiszteletben tartására való képességük erősítése során;

29.

felhívja a figyelmet arra, hogy e tekintetben pótolhatatlan szerepet töltenek be a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségei, valamint a Délkelet-Európai Önkormányzatok Szövetségeinek Hálózata (NALAS), amelyek támogathatják a helyi és regionális önkormányzatokat a közigazgatási reformok végrehajtásában, valamint a hatáskörök jobb gyakorlásához és a színvonalasabb helyi közszolgáltatások nyújtásához szükséges kapacitásaik építésében;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a bővítési folyamatban

30.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió bővítésének folyamatára is vonatkoznia kell a szubszidiaritás, az arányosság és a többszintű kormányzás európai elvének;

31.

megállapítja, hogy ahhoz, hogy a bővítési folyamat inkluzív és fenntartható legyen, elengedhetetlen a szubnacionális kormányzatok részvétele; az EU nyugat-balkáni bővítésének sikere a polgárok további támogatásán és a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében történő szerepvállalásán fog múlni, hogy helyi szintén kifejtsék a kívánt tartós hatást, a helyi, regionális és központi kormányzatok közötti, illetve az Európai Unióval való közös partnerségben;

32.

emlékeztet arra, hogy az uniós joganyag több mint 60 %-át helyi szinten hajtják végre, ugyanakkor – a jelenlegi többéves pénzügyi keretben – az EU teljes költségvetésének szűk harmadát különítették el a kohéziós politikára, az Európai Unió valamennyi régióját és városát megcélozva;

33.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a bővítési folyamatban, nemcsak a politikai kritériumokat illetően, hanem saját területükön a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlődés motorjaiként és a polgáraik számára jó minőségű közszolgáltatásokat biztosító szolgáltatóként;

34.

ezzel összefüggésben megállapítja, hogy az uniós nyugat-balkáni bővítési stratégia fenntartható végrehajtásához és a jövőbeli sikeres európai integrációhoz kulcsfontosságú, hogy a szubnacionális kormányzati szinteket felkészítsük erre a feladatra;

35.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy figyelembe kell venni a regionális és helyi önkormányzatok szerepét, és hogy meg kell találni azt a megfelelő egyensúlyt a központi, regionális és helyi kormányzatok között, amely a legjobban támogatja a reformok végrehajtását és a polgárok szolgáltatásokkal való ellátását;

36.

megerősíti, hogy sajnálatosnak tartja a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozó konkrét szakpolitikai javaslatok hiányát, mint azt a 2018. évi bővítési csomagról szóló véleményében már kifejtette;

37.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot konkrét politikákra és eszközökre, amelyekkel bevonhatók a Nyugat-Balkánon a helyi és regionális önkormányzatok annak érdekében, hogy megerősítsék a polgárokhoz legközelebbi kormányzati szintként betöltött szerepüket;

38.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy gyakorlatias eszközt a nyugat-balkáni helyi és regionális önkormányzatok hatékony kapacitásépítésének támogatására, azzal a céllal, hogy az ő helyi és regionális politikáik megfelelő képzések, a társaktól való tanulás és a régió különböző részein, illetve a hasonló EU-beli önkormányzatoknál bevált gyakorlatok kölcsönös megismerése révén összhangba kerüljenek az uniós vívmányokkal. Ennek során a helyi közigazgatást támogató eszköz, a regionális képzési program és a helyi és regionális képviselők számára rendelkezésre álló Erasmus program példáját lehetne követni;

39.

ismét sürgeti az Európai Bizottságot, hogy terjessze ki a kormányzás- és vezetésfejlesztési támogatási programra (SIGMA) vonatkozó kezdeményezést a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok szubnacionális közigazgatási szintjeire is annak érdekében, hogy ezzel decentralizált modelleket határozzon meg a közigazgatási reformokhoz, továbbá támogassa a helyi önkormányzás és a helyi közigazgatás javítását, hogy bevezethetők legyenek az uniós vívmányok;

40.

ismét arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vezessen be olyan ad hoc operatív módszereket, amelyek lehetővé teszik a TAIEX program, továbbá az ikerintézményi program felhasználását a tagállamok, valamint a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatai közötti együttműködés érdekében;

41.

kijelenti, hogy ezen eszközök helyi és regionális szinten történő gyakorlati végrehajtásával és felhasználásával kapcsolatban kész szorosan együttműködni az új Európai Bizottsággal és különösen a szomszédságpolitikáért és a bővítésért felelős biztossal;

Jogállamiság és alapvető jogok

42.

újfent kijelenti, hogy továbbra is a koppenhágai kritériumoknak való megfelelést kell azon kulcsfontosságú tényezőnek tekinteni, amelynek alapján értékelik a tagjelölt országok felkészültségét arra, hogy uniós tagállammá váljanak, és teljes mértékben támogatja a tisztességes és szigorú feltételek alkalmazásának és az alapvető feladatok elsődlegességének elvét;

43.

nagy aggodalommal állapítja meg, hogy a legtöbb tagjelölt és potenciális tagjelölt országban továbbra is kulcsfontosságú kihívás a demokratikus intézmények megfelelő működése, valamint a jogállamiság területén elért hiteles előrelépés;

44.

ezzel összefüggésben ugyancsak aggodalommal tölti el, hogy a civil társadalmat egyre ellenségesebb környezet veszi körül ezekben az országokban, és hogy negatív fejlemények tapasztalhatók a véleménynyilvánítás szabadsága és a média függetlensége terén;

45.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a polgárokhoz való közelségükből adódóan kritikus jelentőségű szerepet játszanak az európai értékek előmozdításában és tiszteletben tartásában, és vezető szerepet játszanak a rasszizmus és a gyűlöletbeszéd elleni küzdelem, a kiszolgáltatott csoportok és kisebbségek védelme, valamint a társadalmi kohézió előmozdítása terén;

46.

mélyen meg van győződve arról, hogy a helyi és regionális önkormányzatok maguk is erőteljesebb szerepet játszhatnak a helyi politikai színtér és a közpolitikai tér kialakításában, és fel tudják vállalni a rájuk háruló felelősséget a jogállamiság és az alapvető jogok területén mutatkozó egyes hiányosságok kezelését illetően, mint azt az Európai Bizottság hangsúlyozta;

47.

kéri a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok helyi és regionális önkormányzatait, hogy a kézzelfogható eredmények elérése érdekében tegyenek többet a következő területeken:

47.1.

a civil társadalom helyi szintű működését támogató pozitív környezet megteremtése és a civil társadalmi szervezetek helyi, részvételen alapuló politikai döntéshozatalba való bevonása,

47.2.

az Európai Unió Alapjogi Chartájának szellemében a megkülönböztetés bármely alapon történő bármely formája elleni küzdelem – gondolva itt mindenekelőtt a fogyatékossággal élő személyekkel, a kiszolgáltatott csoportokkal és az etnikai kisebbségekkel, különösen a romákkal szembeni megkülönböztetésre,

47.3.

a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek kirekesztése, marginalizálódása és megkülönböztetése elleni küzdelem, valamint az e csoportokkal szembeni gyűlöletbeszéd és erőszak elleni küzdelem,

47.4.

a nők képviseletének javítása a helyi és regionális közigazgatás valamennyi területén, és általában véve a nemek közötti egyenlőség biztosítása, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak bármely formájának megelőzése és kezelése;

48.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az alapvető problémák helyi szinten való kezelésében, könnyítse meg kapacitásaik és készségeik fejlesztését a jogállamiság elve és az alapvető jogok terén, és támogassa őket azzal, hogy konkrét eszközöket biztosít számukra ennek a szerepnek a betöltéséhez;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben

49.

emlékeztet a „Fenntartható fejlődési célok: a fenntartható Európa 2030-ra történő megvalósítását célzó hosszú távú uniós stratégia alapja” című, nemrégiben közzétett véleményére, amely hangsúlyozza, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél 169 részcéljának 65 %-a megköveteli a régiók és városok erőteljes szerepvállalását a fenntartható fejlődési célok megvalósítása terén;

50.

emlékeztet arra, hogy az a célkitűzés, hogy senki ne maradjon ki, megköveteli, hogy az összes kormányzati szint biztosítsa a kölcsönösen támogató és a kohéziót erősítő, helyi alapú politikák kialakítását és több szintet átfogó integrációját;

51.

emlékeztet arra is, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak kulcsszerepet kell játszaniuk az ENSZ éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásában rögzített célok elérésében, és hogy az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a fenntartható beruházások és növekedés helyi lehetőségeinek megteremtéséhez rendkívül fontos a helyi szintű éghajlat-politikai fellépés;

52.

ezért meggyőződése, hogy a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége mint alulról építkező kezdeményezés olyan motor lehet, amely lehetővé teszi a nyugat-balkáni országok városai és települései számára, hogy hozzájáruljanak a Párizsi Megállapodás, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához, azok helyi sajátosságokhoz való igazítása révén;

53.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy jobban vonja be a nyugat-balkáni országokat és különösen azok helyi és regionális önkormányzatait a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége jövőbeli fejlesztésébe, valamint az olyan vonatkozó nemzeti és regionális kezdeményezésekbe, amelyekhez helyi és regionális szintű kötelezettségek kapcsolódnak, és támaszkodjon a helyi és regionális önkormányzatok nemzeti szövetségeiben és a Délkelet-Európai Önkormányzatok Szövetségeinek Hálózatában (NALAS) rejlő lehetőségekre a helyi éghajlat-politikai és energiahatékonysági tervek, a fenntartható városi mobilitási tervek és egyéb, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend megvalósítását segítő helyi és regionális szakpolitikai eszközök meghatározásának és végrehajtásának megkönnyítése terén.

---

(*1)  Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az 1244. (1999) sz. ENSZ BT-határozattal és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.

(1)  2019/2883(RSP) sz. EP-állásfoglalás.