A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Fenntartható fejlődési célok: a fenntartható Európa 2030-ra történő megvalósítását célzó hosszú távú uniós stratégia alapja

(2019/C 404/04)

Előadó	:	Arnoldas ABRAMAVIČIUS (LT/EPP) Zarasai körzet önkormányzatának tagja
Referenciaszöveg	:	Az Európai Bizottsági közleménye – Vitaanyag: Fenntartható Európa 2030-ra COM(2019) 22 final

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli a „Fenntartható Európa 2030-ra” című uniós vitaanyagot, és felkéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot annak elismerésére, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlődési menetrend és a benne foglalt 17 fenntartható fejlődési cél megvalósítása prioritást jelent politikai napirendjükön, valamint a 2019–2024 közötti időszakra és azon túlra irányuló következő uniós stratégiai terv átfogó célkitűzését képezi. Ezenkívül számít arra, hogy az új Európai Bizottság kikövezi az utat a fellépéshez egy, az EU egészére kiterjedő fenntartható fejlődési stratégia és egy végrehajtási terv formájában, amint azt az Európai Tanács 2018. október 18-i következtetései már szorgalmazták;

2.

egyetért a fenntartható fejlődési célok fogalmának átfogó meghatározásával, amely szerint azok az előttünk álló többféle – gazdasági, társadalmi, környezeti, irányítási, külső – kihívásnak való megfelelést célzó politikai fellépés keretét alkotják, és kitart amellett, hogy az összes szereplőnek közös egyetértésre kell jutnia a fenntartható fejlődést és a fenntartható fejlődési célokat illetően, hogy azokat az emberek és a jövő nemzedékeinek jóléte érdekében maradéktalanul végrehajtsák. Az első cél a szegénység mérséklése, az egyenlőtlenségek csökkentése, hogy senki ne maradjon ki, békés világban élhessünk, jólétet teremtsük és osztozzunk meg rajta, bolygónk korlátain belül;

3.

kitart amellett, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél egyetemes és oszthatatlan, és a végrehajtásuk céljából hozott intézkedések közötti politikai koherencia az előrelépés alapvető eleme;

Az elgondolástól a fellépésig

4.

úgy véli, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett három forgatókönyv közül, melyek azt a célt szolgálják, hogy ösztönözzék az Unió által a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend végrehajtása érdekében teendő következő lépésekről folytatott vitát, az 1. forgatókönyv az egyetlen olyan lehetőség, amely az EU belső és külső fellépésével egyaránt foglalkozik, és valamennyi szakpolitikai területet felöleli;

5.

úgy véli, hogy tekintettel a fenntartható fejlődési célok összetett jellegére és a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos helyi és regionális fellépésre vonatkozó RB–OECD felmérés (1) eredményeire, sürgősen egy átfogó uniós stratégiára van szükség, amely határidőhöz kötött célokkal és 2030-ig elérendő konkrét eredményekkel valamennyi kormányzati szint között koordinálja a végrehajtást, valamint nyomonkövetési és felülvizsgálati mechanizmusokat is magában foglal, és az 1. forgatókönyvet részesíti előnyben;

6.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos végrehajtási célszámokat és a kapcsolódó politikai stratégiákat egy vegyes, alulról felfelé építkező és felülről lefelé irányuló megközelítés keretében kell meghatározni, az összes kormányzati szint és az érintett érdekelt felek bevonásával, egy országonkénti és regionálisan differenciált célkitűzésekből álló csomag létrehozásával. A jelenlegi Európa 2020 stratégiát e „Fenntartható Európa 2030-ig” stratégiának kell követnie;

7.

kitart amellett, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak azonnal fel kell gyorsítaniuk a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatos fellépéseiket, és a 2. forgatókönyvben felsorolt összes szakpolitikát általánosan érvényesíteniük kell;

8.

kiemeli, hogy szükség van a 3. forgatókönyvben ismertetett külső fellépésre. A kizárólag a külső fellépésre helyezett hangsúly azonban nemzetközi szinten nemcsak ártana az Unió hitelességének, hanem azt is figyelmen kívül hagyná, hogy az EU és tagállamai messze vannak még az összes fenntartható fejlődési cél megvalósításától, ugyanakkor akadályozná az előrelépést a céloknak az EU-ban történő megvalósítása terén;

9.

hangsúlyozza, hogy valamennyi szinten – azaz európai, nemzeti, regionális és helyi szinten is – nagyobb ambícióra van szükség a fenntartható fejlődési célok végrehajtásához;

A régiók és városok szerepvállalása

10.

kiemeli, hogy az a célkitűzés, hogy senki ne maradjon ki, megköveteli, hogy az összes kormányzati szint biztosítsa a kölcsönösen támogató és a kohéziót erősítő (területi) politikák kialakítását és több szintet átfogó integrációját. Kéri egy olyan mechanizmus létrehozását, amellyel felül lehet vizsgálni az elért haladást és azonosítani lehet a fenntartható fejlesztési célok helyi szintű megvalósításának fő kihívásait, valamint biztosítani lehet a források hatékony felhasználását;

11.

rámutat arra, hogy a 17 fenntartható fejlődési cél 169 részcéljának 65 %-a megköveteli a régiók és városok erőteljes szerepvállalását a fenntartható fejlődési célok megvalósítása és nyomon követése terén (2). A fenntartható fejlődési célokat a városok és a régiók alkalmazzák helyi szinten, nem puszta végrehajtóként, hanem a polgárokhoz, az üzleti és helyi közösségekhez legközelebbi politikai döntéshozóként. Az RB–OECD felmérés eredményei megerősítik a városok és régiók mobilizálását, mivel a válaszadók 59 %-a számol be arról, hogy folyamatban van náluk a fenntartható fejlődési célok végrehajtása. Számos európai régió és város (3) úttörő szerepet játszott a fenntartható fejlődési célok lokalizálásának folyamatában, és bizonyították, hogy a régiók és a városok alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődési célok eredményes és gyors megvalósításához;

12.

kiemeli az ígéretes, éllovas kezdeményezések szerepét, mint amilyen például az OECD „Városok és régiók a fenntartható fejlődési célokért” kezdeményezése és az ENSZ fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban kidolgozott, 25 + 5 városra kiterjedő vezetői platformja, amelyek a fenntartható fejlődési célok helyi szintű megvalósításában segítik az erre jelentkező régiókat és városokat, az utóbbi kezdeményezés esetében öt évvel korábban, mint 2030;

13.

a fenntartható fejlődési célok területi megközelítéséről szóló tanulmánya (4) alapján hangsúlyozza annak fontosságát, hogy építsék a régiók és városok fenntartható fejlődési célok lokalizálására szolgáló kapacitásait és képességeit, és láthatóbbá tegyék a jelenlegi kezdeményezéseket, valamint hogy előmozdítsák az uniós Strukturálisreform-támogató Szolgálat (5) régiók és városok általi kihasználását, amelynek célkitűzéseit összhangba kell hozni a fenntartható fejlődési célokkal;

14.

elkötelezett a „fenntartható fejlődési célok helyi és területi szintre történő lebontásának” támogatása és a párhuzamos munka elkerülése mellett, mégpedig nemzetközi (6) és európai (7) szövetségekkel való partnerségek elősegítése révén;

15.

hangsúlyozza az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága által a más európai szervezetekkel együtt abban játszott kulcsszerepet, hogy ösztönzik az Unióban a régiók és a városok körében a kölcsönös felülvizsgálatokat, a cseréket, az együttműködést és a kölcsönös tanulást;

16.

kéri, hogy teljes mértékben ismerjék el azt a szerepet, amit a régiók a fenntartható fejlődési célok Unióban történő lokalizálásában játszanak. A helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet töltenek be az értékek fejlesztésében és a társadalmi kapcsolatok alakításában, ezért sürgősen szükség van arra, hogy bevonják őket a fenntartható fejlődésnek az EU egész területén történő megvalósítására irányuló intézkedésekbe;

17.

rámutat arra, hogy az EU egyes régiói jelentősen eltérnek egymástól a fejlődés, a demográfia, a termelési szerkezet és az iparosodás szintje tekintetében, ami a kevésbé fejlett régiók, a peremterületek és a szigetek, valamint az energetikai átállással szembesülő régiók esetében rugalmas és helyalapú megközelítést tesz szükségessé;

18.

támogatja, hogy létrehozzák az európai régiók fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó gyakorlati szakembereinek közösségét, amelyet az nrg4SD vezetne;

19.

hangsúlyozza a globálisan és az uniós tagállamokon belül és között is fennálló gazdasági, társadalmi és területi megosztottságot. Jóllehet a fenntartható fejlődési célok a 11. fenntartható fejlődési cél keretében foglalkoznak az urbanizáció kihívásával, kiegyensúlyozott regionális fejlődést kell biztosítanunk az Unióban, biztosítva, hogy senki és egyetlen terület se maradjon ki;

20.

hangsúlyozza a helyi, regionális, nemzeti és uniós alapok, köztük a köz- és a magánalapok integrációjának és a hatékony szinergiáknak a fontosságát, valamint a köz- és magánszféra közötti együttműködés jelentőségét a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő elérésére irányuló stratégiai fejlesztés és beruházások terén;

21.

kiemeli, hogy a régiók és a városok számára a fenntartható fejlődési célok megvalósításához, valamint a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés biztosításához rendelkezésre álló fő uniós beruházási eszköz a kohéziós politika; ezért kéri, hogy a következő, 2021–2027-es időszakban az uniós kohéziós finanszírozás továbbra is maradjon elérhető valamennyi régió számára, előmozdítva valamennyi polgár részvételét, a partnerségre vonatkozó, jogilag kötelező európai magatartási kódex alapján. A következő uniós kohéziós politikának jobban össze kell hangolnia célkitűzéseit a fenntartható fejlődési célokkal, így biztosítva a jobb végrehajtást és a fellépések koherenciáját;

22.

hangsúlyozza, hogy jóllehet a fenntartható fejlődési célok között szerepel egy városokra vonatkozó cél (a 11. fenntartható fejlődési cél), a régiókra irányuló cél nincs, és a regionális fejlesztésre csak közvetetten, a földhasználattal összefüggésben történik utalás. A kohéziós politika fenntartható fejlődési célokkal való szoros összehangolásához ezért az új uniós kohéziós politikai finanszírozás programozásának nemcsak a 11. fenntartható fejlődési célra, hanem a területi szempontból jelentős összes célra kell irányulnia;

23.

kiemeli az uniós városfejlesztési menetrend modelljét, amellyel elősegíthető, hogy valamennyi kormányzati szint között párbeszéd induljon a fenntartható városfejlesztésről. Ez a folyamat inspirálhatja a 2019–2024-es időszakra szóló jövőbeli uniós stratégiai menetrend irányításának kialakítását is, hogy az EU hatékonyabban tudja kezelni a fenntartható fejlődési célok elérésével kapcsolatos kihívásokat;

24.

hangsúlyozza az azon RB-javaslatban (8) rejlő lehetőséget, hogy a 2020 utáni jövőbeli kohéziós politika támogassa a régiókat és a városokat „a fenntartható fejlődési célok lokalizálásában” és a fenntartható városfejlesztési stratégiák végrehajtásának a helyi realitásokhoz való hozzáigazításában;

25.

hangsúlyozza a mezőgazdaság, a kutatás és innováció finanszírozására szolgáló uniós eszközök, valamint az ESBA jelentőségét, továbbá annak fontosságát, hogy ezeket a kohéziós alapokkal összehangolva használják fel a fenntartható fejlődési célok teljeskörű megvalósítása érdekében;

Valamennyi érdekelt fél bevonása

26.

kiemeli, hogy a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegére tekintettel a társadalom és a gazdaság összes rétegének felelősséget kell vállalnia a fenntartható fejlődési célokért; kiemeli a magánszektor és a gazdasági üzleti modellek fontosságát a fenntartható fejlődési célok 2030-ig történő végrehajtása és megvalósítása szempontjából;

27.

emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlődési célok középpontjában az emberek állnak, és hogy a partnerség, a részvétel és a társadalmi szerepvállalás a fenntartható fejlődés alapvető értékei. A polgárok valamennyi korcsoportjának, a civil társadalom teljes spektrumának, a tudományos intézményeknek, az állami szerveknek, valamint a magánszektornak a többszereplős párbeszédekben való részvételére van szükség a fenntartható fejlődési célok megvalósítására szolgáló megoldások közös azonosítása és létrehozása érdekében, ugyanakkor a megfelelő egyensúlyt biztosítva az elkerülhetetlen kompromisszumok terén;

28.

hangsúlyozza, hogy az alulról felfelé szerveződő mozgalmaknak, a kedvező körülményeknek és a vállalkozó szellemnek a városokban és régiókban kulcsszerepe van a fenntartható fejlődési célok elérésében és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés megvalósulásában;

29.

támogatja a fenntartható fejlődés előnyeiről szóló átfogó tájékoztatási intézkedéseket, amelyek célja, hogy a társadalomban hosszú távon és minden korosztály esetében gondoskodjanak a megfelelő hozzáállásról;

A fenntartható fejlődési célok uniós irányítása

30.

kéri az új Európai Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a többszintű, több érdekelt fél részvételével folyó és ágazatokon átívelő irányítás létrehozásában az 1. forgatókönyv részeként, lehetővé téve a fenntartható fejlődési célok valamennyi vetületének az összes uniós szakpolitikában való általános érvényesítését a szakpolitikák koherenciájának a különböző ágazatok közötti biztosítása mellett, és biztosítva az irányítás valamennyi szintjének és az érdekelt feleknek, köztük a polgároknak a szakpolitikai döntéshozatal valamennyi szakaszában való szerepvállalását;

31.

kiemeli a tanulás kritikus jelentőségét, mivel rendkívül fontos a politikai iránymutatás, és megjegyzi, hogy mind a politikusoknak, mind a közigazgatásban dolgozóknak képzésben kell részesülniük és szerepet kell vállalniuk a fenntartható fejlődési célokkal kapcsolatban, és minden uniós intézménynek általánosan érvényesítenie kell a fenntartható fejlődési célokat saját irányításában;

32.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság következő elnöke nevezzen ki egy, a saját hivatala mellett dolgozó külön csoportot, amely az összes biztossal együttműködik, és a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó összes szakpolitikai javaslatot átvilágítja. E csoport feladata lenne, hogy rávilágítson a lehetséges összeférhetetlenségekre és a szükséges kompromisszumokra, valamint a csoport felelne a fenntartható fejlődési célok általános érvényesítéséért valamennyi uniós szakpolitikában. Ez erőteljes koordinációt eredményez majd a főigazgatóságok között;

33.

sürgeti az Európai Bizottság következő elnökét, hogy az Unió helyzetéről szóló beszédében évente számoljon be az Európai Parlamentnek a fenntartható fejlődési célok végrehajtásáról, valamint számoljon be az Általános Ügyek Tanácsának is;

34.

sürgeti a Tanácsot, hogy ösztönözze a fenntartható fejlődési célok végrehajtását, és az önkéntes nemzeti felülvizsgálatok Általános Ügyek Tanácsában való megvitatása révén, amelyre az ENSZ magas szintű politikai fórumaira ütemezett prezentációk előtt kerülne sor, segítse elő nemzeti szinten a kölcsönös tanulást;

35.

sürgeti az Európai Parlamentet mint társjogalkotót, hogy az összes érintett szakpolitikai ügyiratban juttassa általánosan érvényre a fenntartható fejlődési célokat, és az összes bizottságot ösztönözze arra, hogy foglalkozzanak a fenntartható fejlődési célok végrehajtásával; kéri, hogy a különböző bizottságokban legyenek a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó állandó előadók;

36.

elkötelezettséget vállal arra, hogy integrált és koherens módon munkálkodik a fenntartható fejlődési célokon, és azokat az RB minden szakbizottságában és véleményében általánosan érvényre juttatja;

37.

együttműködést javasol az Európai Bizottsággal és más partnerekkel a fenntartható fejlődési célok helyi/regionális szintű végrehajtásának nyomon követése terén; üdvözli az Európai Bizottság által szervezett, nyílt részvételen alapuló irányítás mellett működő, több érdekelt felet tömörítő platform munkáját, amely a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozik; határozottan támogatja e platform folytatását a régiók, városok, a civil társadalom, a tudományos élet és az üzleti élet fenntarthatósággal kapcsolatos, inkluzív párbeszédbe való bevonása és a fenntartható fejlődési célokért való felelősségvállalás megteremtése érdekében;

38.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság szerepeltette a platform ajánlásait a vitaanyagban;

39.

előirányozza, hogy a platform váljon állandó tanácsadó szervvé, amellyel az uniós döntéshozók – az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament – konzultálhatnak a fenntartható Európa 2030-ig történő megvalósítására vonatkozó átfogó stratégiával kapcsolatban, valamint amely tájékoztatja az új európai biztosokat és európai parlamenti képviselőket a fenntartható fejlődési célokról;

40.

kéri, hogy az európai, nemzeti és szubnacionális platformokat rendszeresen vonják be a több érdekelt felet tömörítő uniós platform munkájába, hogy megerősítsék annak munkáját és reprezentativitását;

41.

arra kéri az összes uniós intézményt, hogy a szakpolitikák koherenciájának biztosítása érdekében a 17. fenntartható fejlődési cél szellemében vegyenek részt a fenntartható fejlődési célokra vonatkozó rendszeres intézményközi párbeszédben, ideértve az Európai Bizottságot, a Tanácsot, az Európai Parlamentet, valamint a Régiók Európai Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot;

A fenntartható fejlődési célok általános érvényesítése az uniós szakpolitikákban

42.

ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődési célok összes vetületét figyelembe vevő jogszabályok megtervezésének segítéséhez használja eszközként a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásokat. Ezekben az iránymutatásokban világosan fel kell tüntetni az összes változót, amelyet figyelembe kell venni ahhoz, hogy fenntartható megközelítést vezessünk be;

43.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődési célok különböző vetületei között elkerülhetetlenek lesznek a kompromisszumok, és módszeres előzetes hatásvizsgálatokat kér a lehetséges szinergiák és ütközések feltárása, valamint a kompromisszumok átlátható értékelése érdekében, a közvetlen és a hosszú távú hatás figyelembevételével. A területi hatásvizsgálat, valamint a polgárokkal és az érdekelt felekkel helyi és regionális szinten folytatott, részvételen alapuló viták segíteni fognak a döntések elfogadottságának biztosításában és a jó politikai döntéshozatal szavatolásában;

44.

példát kíván mutatni más intézményeknek és szervezeteknek, és vállalja, hogy évente konferenciákat szervez a helyi és regionális önkormányzatok tapasztalatainak és bevált gyakorlatainak bemutatása céljából;

45.

arra kéri az összes uniós intézményt és tagállamot, hogy igazítsák hozzá az európai szemesztert a fenntartható fejlődési célokhoz és egy későbbi, a fenntartható Európa 2030-ig történő megvalósítására vonatkozó uniós stratégiához. A többéves útmutatásnak biztosítania kell, hogy az európai szemeszter érvényesítse az uniós stratégiát, és a fenntartható fejlődési célok koordinációs és végrehajtási eszközévé váljon, valamint hogy az éves növekedési jelentésből ezért „éves fenntartható fejlődési felmérés” legyen;

46.

többéves uniós fenntartható fejlesztési felmérést kér, amely a felülvizsgálat és az ajánlásokról való beszámolás többéves nemzeti ciklusát fogja elindítani. E felmérésnek számba kell vennie az uniós stratégia és a tagállamok fenntartható fejlesztési cselekvési terveinek végrehajtását. Ez biztosítaná az uniós országok önkéntes nemzeti felülvizsgálatainak az alapját az ENSZ keretében;

47.

kéri, hogy a fenntartható európai szemeszternek az Európai Bizottságon belüli irányításába vonják be az összes érintett bizottsági szolgálatot, valamint kerüljék a „silószemléletű” kezdeményezéseket;

48.

megismétli azt a kérését, hogy az európai szemeszter irányítása alapuljon a partnerség és a többszintű irányítás elvén, az éves ciklus kezdetétől teljes jogú partnerként bevonva az uniós régiókat és városokat, egy magatartási kódex alapján (9) (10);

49.

arra kéri az uniós intézményeket, hogy az uniós költségvetést használják fel a fenntartható fejlődési célok valamennyi szakpolitikában való általános érvényesítésére, mégpedig oly módon, hogy leállítják a fosszilis tüzelőanyagok támogatását, és megerősítik a közbeszerzésben a fenntarthatósági kritériumokat;

50.

megerősíti, hogy nyomon kell követni a fenntartható fejlődési célok végrehajtását, és kéri, hogy az adatokat legalább a NUTS 2. szintjéig, adott esetben pedig helyi szintig bontsák, lehetővé téve ezzel a jobb politikai döntéshozatalt, amennyiben a nemzeti átlag félrevezető;

51.

ismételten kijelenti (11), hogy túl kell lépni a GDP-n és további mutatókat kell alkalmazni, amelyek nem pusztán gazdasági jellegűek, hanem a fenntartható fejlődési célok átalakító jellegét is megragadják, és amelyeket NUTS 2. szinten kell mérni legalább a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából releváns, lebontott adatok révén;

52.

rámutat arra, hogy az úttörő régiók és városok saját mutatókat dolgoznak ki, és a helyi szereplőkkel – a magánszektorral is – partnerségben maguk gyűjtik az adatokat. A helyi mutatók kidolgozása jó lehetőség a részvétel és a felelősségvállalás előmozdítására. Az RB–OECD felmérés válaszadóinak 40 %-a azonban semmilyen mutatót nem használ. Lehetséges, hogy az uniós mutatók a NUTS 2. szinten rendelkezésre álló adatok hiánya miatt helyi szinten nem használhatók;

53.

javasolja, hogy az uniós Közös Kutatóközpont hozzon létre egy fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó városi adatplatformot, hogy európai kézikönyvet készítsen a fenntartható fejlődési célokat önkéntesen megvalósító városokról; tudomásul veszi továbbá a városok adataival foglalkozó világtanács (World Council on City Data) munkáját, amely ISO-szabványokat hozott létre az intelligens és reziliens városok számára, valamint az OECD munkáját, amelynek keretében egy vizualizációs eszközt dolgoztak ki, amely a hivatalos mutatókat regionális és helyi szintű modellezett mutatókkal kombinálja, hogy figyelembe vegye a regionális különbségeket;

54.

felkéri az Eurostatot, hogy éves nyomonkövetési jelentésébe foglalja bele e munkát és a mért előrehaladást, helyet hagyva a kvalitatív adatoknak is. Az RB kész arra, hogy együttműködjön, és segítse az együttműködést e partnerekkel a fenntartható fejlődési célok helyi/regionális szintű végrehajtásának nyomon követése érdekében;

55.

megismétli, hogy számos régió és város tesz előrelépéseket és válik úttörővé ebben az átmenetben, sikeres alulról építkező kezdeményezések, mint például a Polgármesterek Klíma- és Energiaügyi Szövetsége és az RB e téren tevékenykedő nagykövetei révén. Ezek az alulról építkező mozgalmak új lendületet és komoly előrelépést jelenthetnek a fenntartható fejlődési célok megvalósítása felé;

A fenntartható fejlődési célok külső dimenziója

56.

kitart amellett, hogy az Unió a fenntartható fejlődési célok végrehajtásakor vegye figyelembe azok külső dimenzióját, ideértve belső politikáinak külső hatását, például a KAP vagy a kereskedelem esetében. A belső és a külső vetületek nem különülnek el, és alapvető a politikák fenntartható fejlesztési szempontú koherenciájára való törekvés;

57.

partnerséget kér az uniós, nemzeti, regionális és helyi szint között a fenntartható fejlődési célok fejlesztési együttműködésen keresztüli végrehajtásának segítése érdekében;

58.

kéri, hogy jobban kövessék nyomon a globális ellátási láncok szerepét, biztosítva a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a körforgásos gazdaság gyakorlatainak végrehajtását és az erőforrások túlzott használatának elkerülését;

59.

kitart a decentralizált együttműködés és az olyan RB-kezdeményezések kulcsfontosságú szerepe mellett, mint az Európai Bizottság és az RB „Városok és régiók a fejlesztési együttműködésért” fóruma, amely 2019. februárban a fenntartható városi partnerségekre összpontosított, több mint 80 országból 500-nál is több résztvevőt mozgósított, és konkrét szakpolitikai ajánlásokat dolgozott ki a fenntartható fejlődés regionális és helyi partnerségek révén történő előmozdításáról, vagy mint a líbiai önkormányzatok támogatására irányuló nicosiai kezdeményezés. Ezek az RB-s kezdeményezések azt mutatják, hogy az uniós támogatásnak nem kizárólag a nagyvárosok közötti nagyszabású partnerségi projektekre kell összpontosítania, hanem a különböző méretű és különböző típusú területeket érintő decentralizált együttműködési kezdeményezések számára is hozzáférhetőnek kell lennie;

60.

sajnálja, hogy az új Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközre (NDICI) irányuló európai bizottsági javaslat nem foglal magában a helyi önkormányzatok támogatására szolgáló külön tematikus finanszírozási sort;

61.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a fiatalok, a nők és az otthonuktól elszakadt népességcsoportok gazdasági és társadalmi integrációját a fejlődő országokban. A decentralizált együttműködés partnerségi logikája segíthet a migrációról alkotott kép átalakításában, hogy abban ne fenyegetést, hanem lehetőséget lássanak, különös tekintettel arra, hogy a régiók és a városok kulcsszerepet játszanak a migránsok befogadó társadalmakba való integrálásában;

Uniós szakpolitikák

62.

egyetért a vitaanyagban megfogalmazott diagnózissal és azzal a javaslattal, hogy kiemelten tovább kell dolgozni négy szakpolitikai klaszteren és négy horizontális eszközön, ám a következő további észrevételeket teszi:

63.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozási politika érvényesítésére vonatkozó célösszeg 25 %-ra való javasolt emelésén kívül az új többéves pénzügyi kereten belül jelentős pénzügyi forrásokat kell juttatni a fenntartható fejlesztésre, ezenkívül biztosítani kell, hogy más finanszírozás ne ássa alá a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását;

64.

hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell fogadni a szükséges stratégiákat és intézkedéseket kell hozni a forráshatékony körforgásos gazdaság érdekében, mégpedig a Párizsi Megállapodás haladéktalan végrehajtása révén;

65.

kiemeli, hogy az RB egy külön véleményben (12) tovább vizsgálja az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, az ökológiai átmenet és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás közötti kapcsolatokat. Ez a vélemény az uniós városok és régiók stratégiai megközelítését rögzíti az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, klímasemleges, erőforrás-hatékony és a biológiai sokféleséget szem előtt tartó gazdaságra való sikeres átállásra vonatkozóan;

66.

kitart amellett, hogy a fenntartható fogyasztás és termelés a nem megújuló erőforrások felhasználásának az abszolút értékben mért csökkentését is maga után vonja, nemcsak az erőforrás-hatékonyság, hanem az erőforrások elégségessége felé való elmozdulás tekintetében is;

67.

hangsúlyozza a biogazdaságban rejlő különleges lehetőséget abból a szempontból, hogy elősegíti a fosszilis tüzelőanyagoktól való függetlenedést, és a karbonsemlegesség révén az éghajlatváltozás ellen hat. A bioalapú termékek lehető legnagyobb mértékű, a lehető legtöbb területen történő használata javára szolgál a munkahelyek új, fenntartható piacokon való biztosításának és létrehozásának is, különösen az eddig kevésbé iparosodott régiókban;

68.

úgy véli, hogy a régiók segítségével elérhető az a cél, hogy az innovatív, bioalapú ágazatok bruttó hazai termékhez viszonyított arányát jelentősen megnöveljük a következő évtizedben;

69.

kéri a fenntartható növekedés finanszírozására vonatkozó európai bizottsági cselekvési terv nyomon követését, mivel a finanszírozást eszközként kell felhasználni olyan változások eléréshez, amelyek nemcsak pénzügyileg, hanem a fenntarthatóság szempontjából is megtérülést eredményeznek (13);

70.

kéri, hogy a 2030-as európai iparstratégia szerves részeként az európai vállalkozások és iparágak vállaljanak szerepet a fenntarthatósággal kapcsolatban, annak érdekében, hogy az ágazatok gyorsabban mozduljanak a fenntarthatóbb gyakorlatok felé. Az erre irányuló javaslatról, amely már a fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó, több érdekelt felet tömörítő uniós platform ajánlásaiban is szerepelt, tovább kell folytatni a vitát az „Ipar 2030” magas szintű ipari kerekasztal-megbeszélésen, és annak ki kell terjednie a fenntartható fejlődési célokkal integrált biogazdaságra is;

71.

rámutat arra, hogy az Unió fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciájával összhangban szükség van arra, hogy a KAP a fejlődő országokban támogassa a fenntartható mezőgazdaságot, ami előmozdítja ezen országok vidéki lakosságának megtartását és élelmezésbiztonságot biztosít részükre. Ezért szükség van arra, hogy az uniós mezőgazdasági és élelmiszertermékeket ne lehessen az európai termelési költségek alatti árakon exportálni;

72.

sajnálja, hogy a vitaanyag a mobilitást illetően nem tér ki arra, hogy mennyire fontos a tömegközlekedés rendelkezésre állása a fenntartható városi és regionális közlekedési rendszerek kiépítéséhez, valamint a helyi és regionális önkormányzatok által e téren betöltött kritikus fontosságú szerepre;

73.

javasolja, hogy az uniós fenntarthatósági menetrend adjon új lendületet nemzetközi szinten az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló kezdeményezéseknek az IMO (tengeri közlekedés) és az ICAO (légi közlekedés) szintjén, különösen azáltal, hogy az EU globális kerozinadót követel, valamint, ha az ICAO szintjén nem születik megállapodás egy ilyen adó kivetéséről, az EU vegyen fontolóra olyan egyoldalú lépéseket, mint az EU-n belüli repülőjáratok esetében a felhasznált üzemanyag adómentességének megszüntetése vagy a légi fuvarozásra kivetett üzemanyagdíj;

74.

megállapítja, hogy az európai mobilitási ágazatnak innováció révén kell növelnie a versenyképességét. Az alternatív üzemanyagok és a digitális közúti infrastruktúra bevezetési tervét a helyi és regionális önkormányzatoknak a magánszektorral együttműködve fel kell karolniuk, és ezt az uniós költségvetésnek támogatnia kell;

75.

a vitaanyagban felvázolt óriási társadalmi egyenlőtlenségek – mint például hogy az uniós polgárok több mint 22 %-át fenyegeti a szegénység veszélye – fényében megismétli azt a felhívását, hogy hajtsák végre maradéktalanul a szociális jogok európai pillérét, valamint hogy ugyanolyan figyelmet fordítsanak a társadalmi fenntarthatósági tényezőkre, mint a környezeti fenntarthatóságra, bizonyítva, hogy az Unió célja az, hogy senki és semely terület ne maradjon ki. Bizonyítékok mutatják ugyanis, hogy gyakran éppen a szociálisan sérülékeny területek azok, amelyek a leginkább ki vannak téve a fenntartható fejlődés hiányából adód negatív következményeknek;

76.

kéri a szociális jogok európai pillérének regionálisabb jellegű nyomon követését. Az RB-nél jelenleg folyik egy regionális társadalmi eredménytábla kidolgozása, amelyet fel lehetne használni e célra;

77.

megállapítja, hogy különös figyelmet kellene fordítani az aktív, egészséges öregedés előmozdítására az európai lakosság körében, az intézményi megközelítés helyett a közösségi alapút részesítve előnyben;

78.

ismételten kéri egy európai lakhatási program (14) megvalósítását, amely az uniós városfejlesztési menetrend „lakhatási” partnerségéből következően jelentősen hozzájárulna nemcsak a 11. fenntartható fejlődési célkitűzés (fenntartható városok és közösségek), hanem az 1. (a szegénység megszűnése), a 7. (a megfizethető energia), valamint a 10. (az egyenlőtlenségek csökkentése) célkitűzés megvalósításához is.

79.

kiemeli, hogy a digitális technológiák fejlődése az uniós régiók és városok hozzájárulásával háromszoros nyereséggé alakíthatja át a demográfiai változást Európa számára: javíthatja idősödő népességünk életminőségét, elmozdulást hozhat a fenntarthatóbb egészségügyi és ellátási rendszerek felé és fenntartható gazdasági növekedést és munkahelyeket teremthet az ezüstgazdaságban;

80.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nemek közötti egyensúlyt illetően, de elismeri, hogy a nők Európa-szerte jelentősen alulreprezentáltak: mindössze a választott polgármesterek 15 %-a, a képviselő-testületek tagjainak 32 %-a, a regionális parlamentek vagy közgyűlések (15) tagjainak pedig 33 %-a nő;

81.

támogatja az ifjúsági munkában a nem formális és az informális tanulás elismerését és láthatóvá tételét. Azok az ifjúsági és sportszervezetek, amelyek az iskolán kívül nem formális és informális oktatási programokat biztosítanak az aktív polgári szerepvállaláshoz, különösen fontosak a fiatalok készségeinek és kompetenciáinak javításához;

82.

hangsúlyozza az uniós intelligens szakosodási módszertanban rejlő lehetőséget, amely a „Fenntartható Európa 2030-ig” stratégia alapvető része lehet. A Közös Kutatóközpont intelligens szakosodási platformja segíti a régiókat abban, hogy felhasználják a strukturális alapokat regionális innovációs stratégiáiknak a fenntartható fejlődési célokkal való integrálása során, többek között az RB és a Közös Kutatóközpont által szervezett „A tudomány és a régiók találkozása” elnevezésű rendezvények révén is. Az intelligens szakosodás és a fenntartható fejlődési célok regionális szintű végrehajtása közötti kiegészítő jelleg lényeges hozzáadott értéket teremt a fenntartható fejlődéshez;

83.

hangsúlyozza, hogy a vitaanyagban foglaltak megvalósítása során az alapvető következő lépések között szerepelnie kell a kibocsátáskereskedelmi rendszernek;

84.

sajnálja, hogy a kereskedelmet illetően az Unió helyzetéről szóló utolsó beszédben nem esett szó „az Unió és Afrika közötti, átfogó kontinensközi szabadkereskedelmi megállapodásról”. E megállapodást a fenntartható fejlődési céloknak kell vezérelniük, azt az óriási szerepet állítva középpontba, melyet a kereskedelem játszhat azok megvalósításának a segítésében;

85.

kéri, hogy újítsák meg a vállalatirányításban a társadalmi párbeszédet, hogy előmozdítsák a fenntartható fejlődési célokat és az új üzleti modelleket a fenntartható növekedésre irányuló gazdasági demokrácia erősítése érdekében;

86.

kitart amellett, hogy a szociális gazdaság pozitív szerepet játszhat a munkanélküliséggel való küzdelemben és az inkluzív és tartós növekedés előmozdításában. Ez különösen fontos a kivándorlás, a gyorsan öregedő népesség, a gazdasági dinamizmus hiánya és a vállalkozói tevékenység alacsony szintje által jellemzett régiókban. Az ilyen régiókban a szociális gazdaságban tevékenykedő szervezetek jelentik az egyik lehetőséget arra, hogy a jó szándék előmozdítsa a vállalkozási tevékenységeket, és hogy a helyi erőforrásokat a lehető legjobban használják fel.

---

(1)  E felmérésre több mint 400 válasz érkezett. Az eredmények és további információk a következő helyen érhetők el: https://cor.europa.eu/hu/news/Pages/SDGs_survey.aspx.

(2)  Az ENSZ Fenntartható Fejlesztési Megoldásokkal Foglalkozó Hálózata (2016), Getting Started with the SDGs in Cities. A Guide for Stakeholders (Az első lépések a fenntartható fejlődési célok megvalósítása felé a városokban. Útmutató az érdekelt felek számára), http://unsdsn.org/wp-content/uploads/2016/07/9.1.8.-Cities-SDG-Guide.pdf.

(3)  Mint például Baszkföld, az Åland-szigetek, Espoo, Gent, Utrecht és Észak-Rajna–Vesztfália.

(4)  Az RB megbízásából készült tanulmány: A territorial approach for the implementation of the SDGs in the EU – The role of the European Committee of the Regions (A fenntartható fejlődési célok Unióban való végrehajtásának területi megközelítése – A Régiók Európai Bizottsága szerepe) (2019).

(5)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „A strukturálisreform-támogató program és az európai beruházásstabilizáló funkció” (2018/3764, 12. bekezdés, előadó: Olga Zrihen (BE/PES).

(6)  Olyan szervezetek, mint például az OECD, az ICLEI, az UNDP ART kezdeményezése és az UN-Habitat, valamint olyan szövetségek, mint az nrg4SD, az UCLG vagy a magas szintű globális munkacsoport.

(7)  Például a CEMR, a Eurocities, a CPMR, az ESDN vagy az EEAC hálózat.

(8)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: A jövőbeli Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap 2020 után.

(9)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Az európai szemeszter irányításának javítása: a helyi és regionális önkormányzatok bevonására vonatkozó magatartási kódex (COR 2016/5386).

(10)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: Az európai szemeszter és a kohéziós politika: a strukturális reformok hosszú távú beruházásokkal való összehangolása (COR 2018/5504).

(11)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „Területfejlesztési mutatók – a GDP-n túl” című, 2016. február 11-én elfogadott véleményét.

(12)  „Fenntartható Európa 2030-ra: Az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, az ökológiai átállás és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás nyomon követése” (ENVE-VI/039), előadó Sirpa Hertell (FI/EPP).

(13)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „A fenntartható növekedés finanszírozása” című, 2018. december 6-án elfogadott véleményét (2182/2018).

(14)  A Régiók Európai Bizottsága véleménye: „Egy európai lakhatási menetrend felé” című, 2017. december 1-jén elfogadott véleményét (CDR 1529/2017).

(15)  A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, A nemekkel kapcsolatos statisztikai adatbázis, 2017.