P8_TA(2019)0423

Kamerun

Az Európai Parlament 2019. április 18-i állásfoglalása Kamerunról (2019/2691(RSP))

(2021/C 158/02)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Emberi Jogi Albizottság elnökének, Antonio Panzerinek a kameruni helyzetről szóló 2019. március 7-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének (főképviselő/alelnök) a kameruni politikai és biztonsági helyzet romlásáról szóló, 2019. március 5-i nyilatkozatára,

—	tekintettel a főképviselő/alelnök szóvivőjének a kameruni helyzetről szóló különböző nyilatkozataira, különösen a 2019. január 31-i nyilatkozatra,

—	tekintettel az Afrikai Unió 2018-as kameruni elnökválasztásokat figyelemmel kísérő választási megfigyelő missziójának 2018. október 9-i előzetes nyilatkozatára;

—	tekintettel az ENSZ-szakértőknek a tüntetések leveréséről szóló, 2018. december 11-i nyilatkozatára,

—	tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a kameruni emberi jogi helyzetről szóló, 2019. március 6-i nyilatkozatára,

—	tekintettel Kamerun 2014. évi, terrorizmus elleni törvényére,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

—	tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás),

—	tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981-ben elfogadott afrikai chartájára, amelyet Kamerun is ratifikált,

—	tekintettel a Kameruni Köztársaság alkotmányára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel Kamerun egyszerre számos politikai és biztonsági kihívással küzd, többek között a Boko Haram fenyegetésével a távoli északi régióban, határokon átnyúló fenyegetésekkel a Közép-Afrikai Köztársasággal közös határok mentén, valamint az országon belüli fegyveres szakadár lázadásokkal az angol nyelvű északnyugati és délnyugati régiókban;

mivel 2018. október 7-én elnökválasztást tartottak Kamerunban; mivel e választások során felmerült a csalás gyanúja és szabálytalanságokról számoltak be; mivel Paul Biya elnök 1982 óta hatalmon van; mivel Kamerun alkotmányát 2008-ban módosították a hivatali idő korlátozásának megszüntetése érdekében;

mivel a Maurice Kamto által vezetett ellenzéki párt, a Kameruni Reneszánsz Mozgalom (MRC) támogatói és szövetségesei tüntetéseket szerveztek Doualában, Yaoundéban, Dshangban, Bafoussamban és Bafangban; mivel az állami biztonsági erők aránytalan erőszakot, többek között könnygázt és gumilövedékeket vetettek be e tüntetések leverésére;

mivel 2019 januárjában mintegy 200 embert, köztük Maurice Kamtot és más ellenzéki vezetőket önkényesen letartóztattak, és fogva tartottak, ügyvédi segítség azonnali igénybevételének lehetősége nélkül; mivel az ellenzék támogatói és vezetője ellen emelt vádak között szerepelt többek között a felkelés, a haza ellen irányuló felforgató tevékenység, a lázadás, a középületek és közjavak elpusztítása, a köztársasági elnök megsértése és politikai jellegű gyűlések tartása;

E.	mivel 2019. április 9-én a kameruni központi régió fellebbviteli bírósága megerősítette az első fokon hozott határozatot, és elutasította Maurice Kamto és hat másik személy szabadon bocsátását; mivel a fellebbviteli bíróságon folytatott eljárásra Maurice Kamto és ügyvédei távollétében került sor;

F.	mivel a kameruni hatóságok aránytalan intézkedéseket hoztak azzal, hogy az ellenzék néhány tagjával szemben katonai bíróság előtt indítottak tárgyalásokat, tovább súlyosbítva a kameruni politikai zavargásokat; mivel a vádlottat, amennyiben elítélik, halálbüntetéssel sújthatják;

G.	mivel a kameruni hatóságok rendszeresen korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát azáltal, hogy blokkolják az internetkapcsolatot, zaklatnak és fogva tartanak újságírókat, megtagadják a független média engedélyeit és fokozódó politikai támadásnak teszik ki a független sajtót;

H.	mivel a feszültségek továbbra is fennálnak Kamerun francia nyelvű többségi, illetve angol nyelvű kisebbségi közösségei között; mivel Kamerun északnyugati és délnyugati területei továbbra is túlnyomórészt angol nyelvűek, eltérő oktatási és jogi rendszerekkel;

I.	mivel 2016 végén az angol nyelvű régiók hátrányos megkülönböztetése és viszonylagos elhanyagolása, valamint a francia jogrendszer és nyelv bevezetése a bíróságokon és az iskolákban a tanárok és az ügyvédek békés sztrájkjához, illetve békés tüntetésekhez vezetett;

mivel az erőszak 2018 októbere óta fokozódik, és a biztonsági erők által végrehajtott nagyszabású műveletek gyakran visszaélésekhez és az emberi jogok megsértéséhez vezetnek, beleértve a törvénytelen kivégzéseket, a nemi erőszakot, a nők és gyermekek elleni erőszakot, valamint a tulajdon megsemmisítését;

mivel a fegyveres szakadárok tömeges emberrablásokat hajtottak végre, többek között iskolásokat és diákokat is elraboltak, rendőrségi, bűnüldözési és önkormányzati tisztviselők ellen hajtottak végre célzott gyilkosságokat, zsarolásban vettek részt, hetente ún. „szellemváros” tüntetéseket kényszerítettek ki, valamint bojkottálták és felgyújtották az oktatási intézményeket és kórházakat, ezáltal megfosztva a fiatalokat az oktatáshoz, a lakosságot pedig az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréstől;

mivel a válság következtében a becslések szerint 444 000 ember vált belső menekültté, és további 32 000 menekült a szomszédos Nigériába; mivel a Kamerunban tapasztalható általános humanitárius válság több mint 600 000 belső menekültet, mintegy 35 000 szomszédos konfliktusból származó menekültet és 1,9 millió, élelmiszerhiánytól szenvedő embert érint;

mivel 2018-ban és 2019-ben Kamerun kormánya végrehajtotta az északnyugat-és délnyugati régiókra vonatkozó sürgősségi humanitárius segítségnyújtási tervet azzal a céllal, hogy kiemelt fontosságú feladatként biztosítsa a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek többoldalú védelmét és támogatását, valamint a válság által érintett személyek számára nyújtott egészségügyi ellátást;

mivel a nemi alapú erőszak és a kisebbségek üldözése továbbra is súlyos problémát jelent; mivel Kamerun büntető törvénykönyve az azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolatot öt évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti; mivel a rendőrség és a „csendőrség” (katonai rendőrség) továbbra is letartóztatja és zaklatja az LMBTQI személyeket;

O.	mivel a Boko Haram továbbra is súlyos emberi jogi visszaéléseket és a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményeket követ el a távol-keleti régióban, ideértve a fosztogatásokat és a tulajdon megsemmisítését, valamint civil személyek meggyilkolását és elrablását;

elítéli a biztonsági szolgálatok és a fegyveres szakadárok által elkövetett kínzásokat, erőszakos eltüntetéseket és törvénytelen kivégzéseket; rendkívüli aggodalmának ad hangot a kormányerők erőszakos fellépései miatt; felhívja a biztonsági erőket, hogy műveletek végrehajtása során tartsák tiszteletben a nemzetközi emberi jogi normákat, és felszólítja a kormányt, hogy tegyen azonnali lépéseket az országban uralkodó erőszak és büntetlenség felszámolása érdekében;

elítéli a tüntetőkkel és a politikai ellenzékkel szembeni túlzott erőszak alkalmazását, valamint a sajtó, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának megsértését; mélységes sajnálatát fejezi ki Maurice Kamto és más békés tüntetők letartóztatása és fogva tartása miatt; kéri, hogy a kameruni hatóságok azonnal bocsássák szabadon Maurice Kamtot és az összes többi, politikai indíttatású vádak alapján őrizetbe vett személyt, függetlenül attól, hogy a 2018. évi elnökválasztások előtt vagy után tartóztatták-e le őket;

felszólítja továbbá a kameruni kormányt, hogy hagyjon fel a politikai aktivisták zaklatásával és megfélemlítésével, többek között azáltal, hogy megszünteti a békés célú politikai gyülekezésre, tüntetésekre és tiltakozásokra vonatkozó tilalmat, és tegyen lépéseket a gyűlöletbeszéd visszaszorítása érdekében;

emlékeztet arra, hogy a katonai bíróságok semmilyen körülmények között nem rendelkezhetnek joghatósággal a polgári lakosság tagjai felett; emlékezteti Kamerunt azon nemzetközi kötelezettségeire, hogy minden polgár számára biztosítsa a független bíróságok előtt lefolytatott tisztességes eljáráshoz való jogot;

emlékeztet arra, hogy 1997 óta nem hajtottak végre halálbüntetést Kamerunban; megjegyzi, hogy ez mérföldkőnek számít az országban a halálbüntetés teljes eltörléséhez vezető úton; ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Unió teljes mértékben ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja a kameruni kormányt, hogy erősítse meg, hogy nem fog kiszabni halálbüntetést politikai aktivistákra és tüntetőkre;

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kameruni kormány nem számoltatta el a biztonsági erőket, ami tovább súlyosbította az erőszakot és megerősítette a büntetlenség kultúráját; felszólít arra, hogy folytassanak független és átlátható vizsgálatot a tiltakozókkal és a politikai ellenzékkel szemben a rendőrség és a biztonsági erők által alkalmazott erőszak ügyében, és kéri, hogy a felelősöket tisztességes eljárás keretében vonják felelősségre;

sürgeti a kameruni hatóságokat, hogy az ország emberi jogi kötelezettségeivel összhangban fogadjanak el minden szükséges intézkedést az erőszakos cselekmények felszámolása érdekében; felszólítja a kormányt, hogy szervezzen inkluzív politikai párbeszédet annak érdekében, hogy békés és tartós megoldást találjon az ország angol nyelvű régióiban uralkodó válságra; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy segítse elő az inkluzív nemzeti békepárbeszédet azáltal, hogy közvetítői szerepet ajánl fel;

sajnálatosnak tartja, hogy a konfliktusban részt vevő felek nem hajlandóak részt venni a béketárgyalásokon; sürgeti az Afrikai Uniót és a Közép-afrikai Államok Gazdasági Közösségét, hogy szorgalmazzák e tárgyalások megszervezését, és felszólítja az EU-t, hogy álljon készen e folyamat támogatására; úgy véli, hogy előrelépés hiányában az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának meg kell vizsgálnia a kameruni válságot; felszólítja továbbá az EU-t, hogy használja ki a fejlesztési segély és egyéb kétoldalú programok által biztosított politikai befolyást annak érdekében, hogy megerősödjön az emberi jogok védelme Kamerunban;

sürgeti a kameruni kormányt, hogy alakítson ki valódi, képviseleti és működő demokráciát; felszólítja ezért a kormányt, hogy hívja össze valamennyi politikai szereplőt a választási rendszer konszenzusos felülvizsgálatára azzal a céllal, hogy biztosítsák a szabad, átlátható és hiteles választási folyamatot; szorgalmazza, hogy erre a folyamatra a további választások előtt kerüljön sor a béke előmozdítása és a választások utáni válságok elkerülése érdekében; felhívja az EU-t, hogy fokozza a technikai segítségnyújtást, ezáltal támogatva Kamerunt a választási eljárásainak megerősítésére és demokratikusabbá tételére irányuló erőfeszítéseiben;

10.

újfent hangsúlyozza, hogy az élénk és független civil társadalom elengedhetetlen az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásához; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy betiltották a Kameruni Anglofón Civil Társadalmi Konzorcium tevékenységét; sürgeti a kormányt, hogy oldja fel a tilalmat, és adjon teret a civil társadalom működésének;

11.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a terrorizmus elleni küzdelemről szóló 2014. évi törvényt ürügyül használják az alapvető szabadságok korlátozásához; támogatja az ENSZ szakértőinek azon kérését, hogy vizsgálják felül a törvényt annak biztosítása érdekében, hogy azt ne használják a véleménynyilvánítás szabadságára, a békés gyülekezésre és az egyesülésre vonatkozó jogok korlátozására;

12.

tudomásul veszi az Egyesült Államok azon döntését, hogy a kameruni biztonsági erők által elkövetett súlyos emberi jogi jogsértésekre vonatkozó hitelt érdemlő állítások miatt csökkenti a Kamerunnak nyújtott katonai támogatást; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a biztonsági szolgálatoknak e tekintetben nyújtott uniós támogatást, és tegyen jelentést az Európai Parlamentnek; felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a kameruni hatóságoknak nyújtott támogatás ne járuljon hozzá az emberi jogok megsértéséhez, illetve ne segítse elő azt;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Afrikai Unió intézményeinek, valamint Kamerun kormányának és parlamentjének.