P8_TA(2019)0016

EU–Marokkó megállapodás az euromediterrán megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításáról (állásfoglalás)

Az Európai Parlament 2019. január 16-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulást létrehozó euromediterrán megállapodáshoz csatolt 1. és 4. számú jegyzőkönyvek módosításáról szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (10593/2018 – C8-0463/2018 – 2018/0256M(NLE))

(2020/C 411/37)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10593/2018),

—	tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0463/2018),

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Marokkói Királyság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodásra,

—	tekintettel az EU és Marokkó közötti, a mezőgazdasági termékekre és halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló megállapodásra (más néven a liberalizációs megállapodás), amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

—	tekintettel a Törvényszék 2015. december 10-i ítéletére (T-512/12. számú ügy),

—	tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) 2016. december 21-i (a C-104/16. P. számú ügyben hozott) ítéletére,

—	tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatot kísérő, 2018. június 11-i SWD(2018)0346 bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

—	tekintettel a szerződések jogáról szóló, 1969. május 23-i bécsi egyezményre és annak 34. és 36. cikkére,

—	tekintettel a főtitkár által az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa számára készített, a Nyugat-Szahara helyzetéről szóló jelentésre (S/2018/277),

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a nyugat-szaharai helyzetről szóló 2414 (2018) sz. határozatára (S/RES/2414 (2018)),

—	tekintettel az ENSZ Alapokmányára és különösen az önkormányzattal nem rendelkező területekről szóló XI. fejezet 73. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak V. címe 1. fejezetének 21. cikkére,

—	tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, különösen annak 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjára,

—	tekintettel a tanácsi határozattervezetről szóló, 2019. január 16-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—	tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

—	tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére, valamint a Halászati Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0478/2018),

mivel az Európai Unió és a Marokkói Királyság történelmi kapcsolatokat ápol, és szoros együttműködést tart fenn, amelyet széles körű, politikai, gazdasági és társadalmi szempontokra kiterjedő partnerség keretében hozott létre, és amelyet a felek kiemelt státusza és a kapcsolatok továbbfejlesztésére való hajlandósága is megerősít;

mivel az EU és Marokkó közötti liberalizációs megállapodás 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba; mivel a Front Polisario 2012. november 19-én a megállapodást az Európai Unió Bírósága előtt megtámadta, arra hivatkozva, hogy az megsérti a nemzetközi jogot, mivel Nyugat-Szahara területére vonatkozik;

C.	mivel 2015. december 10-én a Bíróság első fokon hatályon kívül helyezte a liberalizációs megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatot; mivel a Tanács 2016. február 19-én egyhangúlag megfellebbezte ezt az ítéletet;

D.	mivel a Törvényszék 2016. december 21-i ítéletében megállapította, hogy a liberalizációs megállapodás nem biztosított jogalapot ahhoz, hogy Nyugat-Szaharára is kiterjedjen, ezért erre a területre nem alkalmazandó;

mivel az ítélet 106. pontja kimondja, hogy Nyugat-Szahara népeit – a szerződések relatív hatályának elve értelmében – a megállapodás „harmadik felének” kell tekinteni, akinek hozzájárulása nélkül a szóban forgó terület vonatkozásában nem hajtható végre a megállapodás; mivel ezért további megállapodás hiányában e megállapodás alkalmazása nem terjeszthető ki Nyugat-Szahara területére;

F.	mivel a gazdasági szereplők továbbra is exportálhatnak Nyugat-Szaharából az Európai Unióba, de 2016. december 21. óta nem vonatkoznak vámkedvezmények az e területről származó termékekre;

G.	mivel nem áll rendelkezésre elégséges információ, amelynek alapján az uniós vámhatóságok megállapíthatnák, hogy a Marokkóból exportált termékek Nyugat-Szaharából származnak-e, ami akadályozza az EUB ítéletének való megfelelést;

mivel az EUB ítéletét követően a Tanács megbízta a Bizottságot az euromediterrán társulási megállapodás 1. és 4. jegyzőkönyvének módosításával, annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nyugat-szaharai termékek bevonása; mivel ezek felvétele értelemszerűen szükségessé teszi a nyomonkövethetőség valamilyen formáját az ilyen termékek azonosítása érdekében;

I.	mivel alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a megállapodás összhangban álljon az EUB-nak a C-104/16. P. sz. ügyben 2016. december 21-én hozott ítéletével;

J.	mivel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) konzultált Brüsszelben és Rabatban, a Nyugat-Szahara önkormányzattal nem rendelkező területén tevékenykedő választott tisztviselőkkel, a civil társadalom számos képviselőjével és civil társadalmi szervezetekkel;

mivel a Parlament a különféle álláspontok megértése érdekében szükségesnek tartotta, hogy első kézből szerzett tapasztalatok alapján értékelje a helyzetet; mivel emlékeztetett a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága (INTA) a szóban forgó területre küldött, 2018. szeptember 2–3-i tényfeltáró missziójának következtetéseire;

L.	mivel a liberalizációs megállapodás módosítására szélesebb politikai és geopolitikai kontextusban kerül sor;

M.	mivel Nyugat-Szahara spanyol gyarmatosításának megszűnését követően a térségben a konfliktus több mint negyven éve tart;

N.	mivel Nyugat-Szaharát az ENSZ nem tekinti dekolonizált területnek;

O.	mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2440 (2118). számú határozata további hat hónapos időszakra meghosszabbította a MINURSO mandátumát;

P.	mivel az EU és tagállamai nem ismerik el Marokkó szuverenitását Nyugat-Szahara területének vonatkozásában; mivel az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió elismeri a Front Polisariót a nyugat-szaharai nép képviselőjének;

Q.	mivel az ENSZ Nyugat-Szaharát önkormányzattal nem rendelkező területként tartja nyilván Alapokmánya 73. cikkének alkalmazásában;

emlékeztet arra, hogy Marokkó az Unió kiemelt partnere a déli szomszédságban, amellyel az EU erős, stratégiai és hosszú távú partnerséget alakított ki, amely a politikai, gazdasági és társadalmi szempontokat, valamint a biztonság és a migráció területét is felöleli; rámutat arra, hogy Marokkó kiemelt státuszt kapott az európai szomszédságpolitikában (ENP);

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy e megállapodás garantálja a nemzetközi jog – többek között az emberi jogok – tiszteletben tartását, valamint hogy megfeleljen az EUB vonatkozó ítéletének;

emlékeztet az EUSZ 21. cikkében az Unió és tagállamai számára előírt kötelezettségre, melynek értelmében tiszteletben kell tartaniuk az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog elveit; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az ENSZ Alapokmánya 1. cikkének (2) bekezdése alapján tiszteletben kell tartani a népek önrendelkezésének elvét;

emlékeztet arra, hogy az EUSZ 21. cikke értelmében az Uniót nemzetközi fellépései során a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága elveinek, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmánya és a nemzetközi jog elvei tiszteletben tartásának kell vezérelnie;

hangsúlyozza, hogy ez a megállapodás nem jelenti Marokkó Nyugat-Szahara feletti szuverenitásának semmilyen formában való elismerését, amelyet jelenleg az ENSZ önkormányzattal nem rendelkező területként tart számon, és amelynek jelentős részét jelenleg a Marokkói Királyság igazgatja, továbbá kitart amellett, hogy az EU álláspontja továbbra is az ENSZ erőfeszítéseinek támogatása a nyugat-szaharai konfliktus igazságos, tartós és kölcsönösen elfogadható megoldása érdekében, Nyugat-Szahara népének önrendelkezését biztosítandó, összhangban a nemzetközi joggal, az ENSZ Alapokmányával és a vonatkozó ENSZ-határozatokkal; ezért ismételten hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különmegbízottját, Horst Köhler urat abban, hogy a konfliktus rendezése érdekében segítséget nyújtson ahhoz, hogy a felek ismét az ENSZ tárgyalóasztalához üljenek; felhívja a feleket, hogy előfeltételek nélkül és jóhiszeműen folytassák e tárgyalásokat; hangsúlyozza, hogy az EU és Marokkó közötti módosított liberalizációs megállapodás ratifikációja során nem sérülhetnek a nyugat-szaharai békefolyamat eredményei;

reméli, hogy a konfliktusban érintett felek ENSZ által kezdeményezett, december elején Genfben megrendezett találkozója, amelyen Algéria és Mauritánia is részt vett, hozzájárul a békefolyamat folytatásához;

elismeri az EUB ítéletében meghatározott két feltételt, miszerint a megállapodás szövegében kifejezetten meg kell említeni Nyugat-Szaharát, valamint hogy meg kell szerezni az emberek hozzájárulását, valamint elismeri a Tanács által hozzáadott harmadik feltételt, amelynek értelmében biztosítani kell, hogy a megállapodás a helyi lakosság számára is előnyös legyen;

hangsúlyozza, hogy – ahogy a Bizottság jelentése is megfogalmazza – minden észszerű és megvalósítható lépést megtettek annak érdekében, hogy ezen átfogó konzultációk keretében felvilágosítást kapjanak az érintett lakosság egyetértésének meglétéről;

hangsúlyozza, hogy a konzultációs folyamat során a Bizottság és az EKSZ rendszeresen kapcsolatban volt az ENSZ-főtitkár nyugat-szaharai különmegbízottjának csapatával;

10.

tudomásul veszi a szóban forgó területen élő emberek jogos érdekeit, és úgy véli, hogy a terület gazdasági fejlődéséhez szükség van a folyamatban lévő konfliktusnak a felek által tiszteletben tartott és elfogadott lezárására; ugyanakkor meggyőződése, hogy a szahravi népnek, miközben várja a helyzet politikai megoldását, szintén joga van a fejlődéshez;

11.

a különböző helyi szereplőkkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott tárgyalások alapján megjegyzi, hogy egyes felek a gazdasági fejlődéshez való jogukat védelmezve támogatják a megállapodást, míg mások szerint a politikai konfliktus rendezésének meg kell előznie a kereskedelmi kedvezmények nyújtását; megjegyzi, hogy a Bizottság és az EKSZ által vezetett, különböző nyugat-szaharai szervezetekkel és egyéb szervezetekkel és testületekkel folytatott inkluzív konzultációk során a részt vevő felek többségi támogatásukat fejezték ki azon társadalmi-gazdasági előnyökkel kapcsolatban, amelyek a javasolt vámkedvezménnyel járnának;

12.

emlékeztet arra, hogy az EUB ítéletében nem határozta meg, hogyan kell az embereknek egyetértésüket kifejezni, és ezért úgy véli, hogy e kritérium tekintetében továbbra is némi bizonytalanság áll fenn;

13.

elismeri, hogy a megállapodás a társadalmi és fenntartható fejlődés előmozdításához vezethet, amely jelentősen hozzájárul a jelenlegi gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéshez, valamint az alacsony és magas szintű képzettséget igénylő helyi foglalkoztatási lehetőségek potenciális megteremtéséhez; megállapítja, hogy a becslések szerint mintegy 59 000 munkahely függ a kiviteltől, ami a területen élő lakosság körülbelül 10 %-ának felel meg;

14.

úgy véli, hogy az uniós vámkedvezmények pozitív hatást gyakoroltak a mezőgazdasági és halászati termékek ágazatára, valamint ezek exportszintjére az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területen; óvatosságra intve felhív annak ellenőrzésére, hogy ezek a termékek helyi hozzáadott értéket képviselnek-e, az exportból származó bevételt helyben reinvesztálják-e, és az ágazatok tisztességes munkalehetőségeket biztosítanak-e a helyi lakosság számára;

15.

meg van győződve arról, hogy a békefolyamat kimenetelétől függetlenül a helyi lakosság részesülni fog a gazdasági fejlődés, valamint az infrastruktúrába, a foglalkoztatásba, az egészségügybe és az oktatásba történő beruházás tekintetében keletkező tovagyűrűző hatások előnyeiből;

16.

tudomásul veszi a több ágazatban már meglévő beruházásokat, valamint a környezetbarát technológiák, például a megújuló energiaforrások és a tengervíz-sótalanító létesítmény fejlesztésére irányuló törekvéseket, de kitart amellett, hogy további erőfeszítésekre van szükség a helyi gazdaság minden részébe való fokozott integráció biztosításához;

17.

elismeri a szahravik és közülük különösen a fiatalok üzleti kezdeményezéseit, akik közül sokan nők, és hangsúlyozza, hogy nagyobb exportlehetőségekre és jogbiztonságra van szükségük, hogy további beruházásokat lehessen eszközölni a magas foglalkoztatási igényű ágazatokban, így a mezőgazdaságban, a halászatban és az infrastruktúra területén;

18.

elismeri Nyugat-Szahara stratégiai potenciálját, mint az afrikai kontinens többi részének beruházási platformját;

19.

figyelmeztet a vámkedvezmények a Nyugat-Szahara önkormányzattal nem rendelkező területéről származó termékekre való nem alkalmazásának káros hatásaira, valamint arra, hogy ez milyen üzenetet küld a fiatalabb nemzedék számára, akik beruháznak vagy beruháznának a területen, továbbá hogyan érinti e generáció a terület fejlesztése tekintetében meglévő potenciálját; hangsúlyozza annak kockázatát, hogy egyes tevékenységeket olyan régiókba helyeznek át, ahol azok részesülnének a vámkedvezményekben; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a vámkedvezmények alkalmazásának elmaradása ronthatja a helyi lakosság gazdasági és szociális helyzetét az érintett területeken;

20.

meggyőződése, hogy az EU jelenléte — többek között e megállapodás révén – előnyösebb a kivonulásnál, ami az emberi jogok és egyéni szabadságjogok előmozdítása és nyomon követése melletti elkötelezettséget illeti, és szigorú értékelést, valamint szoros párbeszédre szólít fel Marokkóval e kérdésekről;

21.

emlékeztet arra, hogy a világ más részei, amelyek kevésbé ambiciózus megközelítést alkalmaznak a fenntartható fejlődés, a magas szintű munkaügyi és szociális normák, valamint az emberi jogok területén, új kereskedelmi lehetőségek reményében kopogtatnak az ajtón, és fokozott befolyásra tesznek majd szert mindenhol, ahonnan az EU kivonul;

22.

kiemeli, hogy a térségben folytatott uniós szerepvállalás pozitív multiplikátorhatást gyakorol majd annak fenntartható fejlődésére;

23.

hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság elengedhetetlen a fenntartható és hosszú távú beruházások a térségbe való vonzása, és ezáltal a helyi gazdaság dinamizmusa és diverzifikációja szempontjából;

24.

emlékeztet arra, hogy az EUB ítélete óta a tagállamok jogszerűen nem alkalmazhatnak kereskedelmi kedvezményeket az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről származó termékekre, valamint hogy véget kell vetni a gazdasági szereplőket érintő jogbizonytalanságnak;

25.

tudomásul veszi és mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mostanáig rendkívül nehéz volt azonosítani, hogy mely termékeket exportálnak az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről;

26.

hangsúlyozza, hogy a Parlament számára kulcsfontosságú kritérium, mielőtt egyetértését adja a megállapodáshoz, annak biztosítása, hogy mechanizmust vezessenek be a tagállami vámhatóságok számára abból a célból, hogy megbízható információkhoz férjenek hozzá a Nyugat-Szaharából származó és az EU-ba importált termékekre vonatkozóan, teljes összhangban az uniós vámjogszabályokkal; hangsúlyozza, hogy egy ilyen mechanizmus kellő időben biztosított, részletes és lebontott statisztikai adatokat bocsát majd rendelkezésre a szóban forgó kivitelekről; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság és Marokkó számára ilyen sokáig tartott egy ilyen mechanizmus elfogadása, és felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a rendelkezésre álló valamennyi korrekciós intézkedést, amennyiben a megállapodás végrehajtása nem volna kielégítő; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be a Parlamentnek éves értékelést e mechanizmus az uniós vámjogszabályoknak való megfeleléséről;

27.

hangsúlyozza, hogy ha ez a magállapodás – és ennek részeként a termékek azonosítását lehetővé tévő mechanizmus – nem lép hatályba, lehetetlen lesz megtudni, hogy az önkormányzattal nem rendelkező nyugat-szaharai területről származó termékek bejutnak-e az európai piacra, és ha igen, milyen mennyiségben;

28.

hangsúlyozza, hogy a megállapodás hatályának, valamint a fejlődésre és a helyi lakosságra gyakorolt hatásának értékeléséhez szükség van az EU és Marokkó által a levélváltás tárgyát képező termékekre vonatkozó, éves kölcsönös információcseréről és statisztikáról elfogadott rendelkezések végrehajtására;

29.

felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szorosan kísérjék figyelemmel a megállapodás végrehajtását és eredményét, és megállapításaikat rendszeresen jelentsék a Parlamentnek;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a jövőben milyen módon lehet hatékony módon kereskedelmi kedvezményeket biztosítani a nyugat-szaharai lakosság egésze számára;

31.

emlékeztet rá, hogy az Unió és Marokkó a 2012. évi kezdeti megállapodásban foglaltaknak megfelelően olyan, ambiciózus és átfogó megállapodás megkötéséről folytattak tárgyalásokat a mezőgazdasági termékek, a feldolgozott mezőgazdasági termékek, a hal és a halászati termékek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmára vonatkozóan, amely előirányozza az uniós földrajzi jelzések összességének Marokkó általi oltalmát; emlékeztet arra is, hogy e megállapodás 2015-ben megkezdett megkötési eljárását a Bíróság 2016. december 21-i ítélete következtében felfüggesztették; felszólítja az EU-t és Marokkót, hogy haladéktalanul folytassák ezt az eljárást, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalásokat;

32.

emlékeztet az európai kertészeti ágazat nagyfokú érzékenységére bizonyos marokkói gyümölcsök és zöldségek Unióba történő, a mezőgazdasági termékekre, a feldolgozott mezőgazdasági termékekre, a halra és a halászati termékekre vonatkozó kölcsönös liberalizációs intézkedésekről szóló, 2012. március 8-i megállapodásban foglalt kedvezményeket élvező kivitele tekintetében;

33.

hangsúlyozza, hogy az EU belső piacához való hozzáférésnek valamennyi harmadik ország esetében függenie kell az uniós egészségügyi, növényegészségügyi, nyomon követhetőségi és környezetvédelmi előírások és szabványok teljesítésétől;

34.

kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Marokkó és az Európai Unió közötti intézkedések és ellenőrzések egyenértékűségét az élelmiszer-biztonsági, növény-egészségügyi, nyomon követhetőségi és környezetvédelmi szabványok, valamint az eredetmegjelölésre vonatkozó szabályok területén, a két piac közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

35.

emlékeztet rá, hogy a megállapodás frissített szövege nem változtatja meg a vámkontingenseket és a korábban megállapított preferenciális behozatali rendszert, hanem csak az európai termelők számára egyértelműsíti a megállapodás földrajzi hatályát;

36.

fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a szóban forgó megállapodás alapján az Unióba kedvezményesen exportált gyümölcsök és zöldségek egy része (nevezetesen a paradicsom és a dinnye) a nyugat-szaharai területről származik, valamint hogy ambiciózus projekteket hoztak létre ezek termelésének és kivitelének további bővítése céljából;

37.

ennek ellenére üdvözli az új, pontosabb megállapodást, és reméli, hogy az a továbbiakban a Földközi-tenger mindkét oldalán képes szilárd és megkérdőjelezhetetlen keretet biztosítani a megállapodás részes felei és az érintett gazdasági szereplők számára;

38.

megjegyzi, hogy az érzékeny mezőgazdasági termékek nyomon követése és a kvóták szigorú alkalmazása alapvető fontosságú a megállapodás kiegyensúlyozott működéséhez; rámutat, hogy a 2012. évi megállapodáshoz csatolt 1. jegyzőkönyv 7. cikkében foglalt védzáradék lehetővé teszi megfelelő intézkedések meghozatalát abban az esetben, ha a megállapodás alapján érzékeny mezőgazdasági termékek olyan jelentős mennyiségű behozatalára kerül sor, hogy az súlyos piaci torzulást eredményez és/vagy súlyos kár éri az érintett termelőágazatot; reméli, hogy a Marokkóból és Nyugat-Szaharából az Unióba érkező érzékeny mezőgazdasági termékek behozatalát a Bizottság továbbra is megfelelően és széles körben ellenőrzi, és hogy megalapozott szükségesség esetén a Bizottság készen áll a védzáradék azonnali alkalmazására;

39.

tudomásul veszi, hogy az érintett vizeken működő uniós halászhajók jogilag kötelesek a műholdas hajómegfigyelési rendszert használni, és hogy kötelező továbbítani a hajók helyzetét a marokkói hatóságoknak a hajók nyomon követésének teljes körű lehetővé tételére, valamint annak rögzítésére, hogy halászati tevékenységük hol zajlik;

40.

felszólítja az EU-t, hogy fokozza a Maghreb-országok közötti regionális együttműködés megerősítésére irányuló erőfeszítéseit, amelynek jelentős pozitív következményei lehetnek a régióban és azon túl is;

41.

hangsúlyozza annak a stratégiai szükségességét, hogy EU szorosabban együttműködjön a Maghreb-régió országaival, és fejlessze ezen országokkal kiépült kapcsolatait; e tekintetben a társulási megállapodás kiterjesztését e stratégia logikus elemének tekinti;

42.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0017.