Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Rövid és alternatív élelmiszerláncok előmozdítása az EU-ban: az agroökológia szerepe

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2019/C 353/11)

Előadó: Geneviève SAVIGNY

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	eljárási szabályzat 32. cikk saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem”szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.6.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.7.17.
Plenáris ülés száma:	545.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	135/7/21

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Ebben a véleményében az EGSZB hangsúlyozza, hogy a rövid élelmiszerláncok és az agroökológia új távlatokat nyitnak meg az európai mezőgazdasági rendszerek előtt. Jóllehet ezek az innovatív módszerek ellentétesek voltak az élelmiszer-ellátási rendszerek globalizációjával, az elmúlt több mint 50 év alatt szervezetté váltak, számos nemzeti és uniós kutatási program keretében vizsgálták őket, a fejlődésüket köz- és magánforrásokból támogatták, és egyre több új mezőgazdasági termelőt vonzanak be ezekbe a rendszerekbe. Így nyert megerősítést az, hogy az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok képesek és megfelelőek arra, hogy megoldást kínáljanak az élelmiszer-ellátási kihívásokra. Fontos pillérei lehetnek a fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerekre és a fenntartható fejlődési célok 10 éven belüli (2030-ra történő) megvalósítására irányuló szakpolitikának.

1.2.

Egész Európában fejlődnek a fogyasztókat és a termelőket közelebb hozó innovatív rendszerek, mint a közösségi támogatású mezőgazdaság (community supported agriculture – CSA) és a „kosarakat”kínáló egyéb formák. E termelők közül sokan biogazdálkodással vagy a környezetbarát módszerek más, nem minősített formáival foglalkoznak. Ebben gyakran a területi önkormányzatok is részt vesznek azzal, hogy a különböző gazdasági szereplőket összefogó helyi élelmiszerellátás-irányítási rendszereket alakítanak ki, és előmozdítják a helyi termékek felhasználását, többek között a közétkeztetésben. A rövid élelmiszerláncban történő értékesítés ténylegesen lehetőséget kínál a kisebb vállalkozásoknak arra, hogy növeljék a gazdaságok hozzáadott értékét és jövedelmezőségét. Az értékesítés ezen áthelyeződése helyi foglalkoztatást és élénkülést eredményez, az ezzel foglalkozó mezőgazdasági termelők pedig erősen elkötelezettek emellett. A közvetlen forgalmazás a fogyasztók számára friss és jó minőségű élelemforrást biztosít, gazdag múlttal rendelkezik, gyarapítja az emberi kapcsolatokat és módot kínál arra, hogy a fogyasztók érdeklődjenek és többet tudjanak meg a táplálkozásról és a termékek értékéről.

1.3.

A termelés-elosztás ezen módja nem megfelelő minden mezőgazdasági üzem számára a termelés fajtája, a földrajzi elhelyezkedés vagy amiatt, hogy nincs olyan városi lakosság, amely képes lenne elfogyasztani egy-egy erősen mezőgazdasági jellegű térség összes borát vagy olívaolaját. A nem helyben előállított élelmiszerek iránti igényt sem helyettesíti. A hosszabb élelmiszerláncokban az európai minőségi védjegyrendszerek (oltalom alatt álló földrajzi jelzés, oltalom alatt álló eredetmegjelölés, hagyományos különleges termék) jelentik a termékek azonosítását és értékelését lehetővé tevő eszközt, amely megkönnyíti a fogyasztók választását.

1.4.

Az EGSZB ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az agroökológia egyre inkább az élelmiszer-ellátás és a mezőgazdaság új értelmezéseként jelenik meg. Az agroökológia teljességében – tudományként, műszaki szempontból és társadalmi mozgalomként – szemléli az élelmiszer-ellátási rendszert, és célja, hogy a termelő közelebb kerüljön a környezetéhez azzal, hogy megőrzi, mi több, helyreállítja a mezőgazdasági-gazdasági-társadalmi rendszer összetettségét és gazdagságát. A FAO által támogatott, számos kutatás és konferencia tárgyát képező agroökológia nagy ütemben fejlődik Európában – intézményi szinten is – a nemzeti agrárfejlesztési programok keretében.

1.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy az agroökológia jelenti azt a távlatot, amely felé az európai mezőgazdaságnak haladnia kell, amelynek fejlődése a jellegéből fakadóan a természeti erőforrások megőrzésétől függ. Az inputanyagok csökkentésére való átállás, a talajrevitalizáció, a változatos kultúrák bevezetése és a biológiai sokféleség védelme iránti elköteleződést ösztönözni és értékelni kell, olyan sikeres modellek példáját követve, mint a biogazdálkodás (mellőzve az „ipari”biogazdálkodás egyes vadhajtásait), a permakultúra és más hagyományos parasztgazdálkodási rendszerek.

1.6.

Az EGSZB az agroökológiai terv uniós szintű kiterjesztését szeretné, amelynek alapját egy strukturált cselekvési terv képezné helyi, regionális és uniós szinten alkalmazott különböző ösztönzők segítségével. Ennek keretét egy, az EGSZB által támogatott, átfogó élelmiszer-politika adhatná. A fontosabb intézkedések közül az alábbiakat emeljük ki: — a szükséges egyéni vagy közösségi létesítmények megvalósítására irányuló támogatás elérhetővé tétele (a KAP 2. pillére), — az élelmiszerjog kistermelőkhöz igazodó alkalmazása a kis mennyiségben előállított termékek, továbbá a címkézésre vonatkozó követelmények stb. rugalmas kezelésével, — megfelelő oktatási és tanácsadási szolgáltatások bevezetése vagy azok megerősítése a feldolgozásra, a közvetlen értékesítésre és az agroökológiára vonatkozóan, — a mezőgazdasági termelők közötti kereskedelmi hálózatok előmozdítása, — az agroökológiára és a rövid élelmiszerláncokban működő termelők szükségleteire irányuló kutatás, — helyi és regionális szinten megfelelő versenyszabályokat kell bevezetni a közétkeztetés rövid és helyi élelmiszerláncok keretében történő ellátásának megkönnyítése érdekében.

2.   Bevezetés

2.1.

Az EGSZB két véleményében (1) is hangsúlyozta, hogy átfogó élelmiszer-politika kialakítására van szükség az EU-ban, amely több pilléren, köztük a rövidebb élelmiszerláncok kialakításán alapul.

2.2.

Helyi és regionális szinten egyre több kezdeményezés történik az alternatív élelmiszerrendszerek és a rövid élelmiszerláncok támogatására. Egy átfogó élelmiszer-politikának minden – helyi, regionális, nemzeti és európai – szinten közös kormányzásra kell építenie, és azt ösztönöznie és fejlesztenie kell. Ezzel a megközelítéssel kedvező keretet lehetne teremteni az ilyen kezdeményezések fellendüléséhez, bármilyen szinten történjen is a végrehajtásuk, és ilyen megközelítésre van szükség a fenntartható fejlődési célok Európában történő megvalósításához.

2.3.

Ebből a szempontból az agroökológia új mezőgazdasági és élelmezési paradigmának tűnik, amely támogatja az ilyen új élelmiszer-ellátási és -termelési gyakorlatok fejlődését.

2.4.

E vélemény célja, hogy rámutasson arra, hogy a rövidebb élelmiszerláncokban közelebb kell hozni egymáshoz a termelőket és a fogyasztókat, és fejleszteni kell az agroökológiát, hogy ez alapján fel lehessen tárni azokat a feltételeket és eszközöket, amelyek segítségével az élelmiszerrendszert a fenntartható fejlődési célok maradéktalan megvalósítása felé lehet terelni.

3.   A rövid élelmiszerláncok fejlődése

3.1.

A vidékfejlesztési politikák (az 1305/2013/EU rendelet) keretében az Európai Unió az alábbi fogalommeghatározást használja a rövid ellátási láncra: „az együttműködés, a helyi gazdasági fejlesztés, valamint a termelők, feldolgozók és a fogyasztók közötti szoros földrajzi és társadalmi kapcsolatok iránt elkötelezett, korlátozott számú gazdasági szereplő által alkotott ellátási lánc” (2).

3.2.

Az élelmiszer-forgalmazás az 1990-es évek vége óta mélyreható változásokon ment keresztül. A táplálkozással kapcsolatos jobb oktatásnak köszönhetően, valamint a helytelen mezőgazdasági és agráripari gyakorlatokkal összefüggő, egymást érő egészségügyi válságok következtében egyre több fogyasztó támaszt új minőségi követelményeket, amelyek az egészséggel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vonatkozásokat is magukban foglalják (3). Az agrárpiacok deregulációja, a gyakran a bekerülési költségeknél alacsonyabb árak erőteljes ingadozása és az alacsony mezőgazdasági jövedelmek, valamint az, hogy a fogyasztók egyre nagyobb gondot fordítanak az egészséges és jó minőségű táplálkozásra, egyes mezőgazdasági termelőket termelési és értékesítési módszereik továbbfejlesztésére sarkallják. A termeléstől a fogyasztásig terjedően az egész élelmiszerláncban diverzifikációs törekvések megjelenését láthatjuk. Új mezőgazdasági termékek jelennek meg, a termelőknek maguknak kell új piacokat keresniük vagy új módokat kell kitalálniuk a rövid forgalmazási láncokban történő értékesítésre ahhoz, hogy a diverzifikációba történő emberi és gazdasági befektetés kifizetődő legyen A gyakorlatok a nagyobb fenntarthatóság irányába fejlődnek, amit a termelők és a fogyasztók közeledése ösztönöz. Az Európai Parlament Kutatószolgálata 2015-ben kiemelte, hogy a mezőgazdasági termelők 15 %-a rövid értékesítési láncokon keresztül adja el a terményei felét, egy 2016-os Eurobarométer felmérés szerint pedig az európai polgárok négyötöde tartja fontosnak „a mezőgazdasági termelők élelmiszer-ellátási láncban betöltött szerepének a megerősítését”. A rövid élelmiszerláncok egyre nagyobb teret nyernek Európában, viszont országonként eltérő mértékben.

3.3.

Ezért a közvetlen értékesítés igen sokféle formájával találkozhatunk. A hagyományos – a gazdaságban vagy azon kívül történő – értékesítési formákon túl egyéb kezdeményezések is fejlődnek. Az elmúlt húsz év egyik legdinamikusabban fejlődő innovatív ágazatát az Urgenci nemzetközi szervezet által egyesített és fejlesztett, a fogyasztókat és termelőket összekötő helyi szolidaritási partnerségek jelentik, amelyek főként biotermékeket tartalmazó „kosarakat”szállítanak szerződéses alapon a vevőknek. Számos országban kollektív ágazatélénkítési módszerek is megfigyelhetők, amelyek keretében helyi vásárokat vagy rendezvényeket szerveznek. Ilyen például Olaszországban a „Campagna amica”hálózat. A szövetkezeti ágazat hozzájárulása rendkívül jelentős. Ez az ágazat a fiatalok és a többnyire lelkes, újonnan letelepedők számára vonzó.

3.4.

A fent említett vélemény (4) kiemelte, hogy a rövid ellátási láncok „nagyon pozitív”hatást fejtenek ki, különösen a termékek frissességére, érzékszervi minőségére és tápértékére. Miután az elmúlt több mint harminc év alatt globális élelmiszerrendszer alakult ki, elismert és elfogadott nézetnek tűnik, hogy a termelők és a fogyasztók közötti kapcsolatok szorosabbá válása és a helyileg kialakult rendszerek számos kedvező hatással járnak. A rövid élelmiszerláncok javítják a kisgazdaságok hozzáadott értékét és jövedelmezőségét, olyan ismert termékek értékesítését teszik lehetővé, amelyeknek „történetük van”a fogyasztók számára, akik ezért hajlandóak többet fizetni, továbbá felpezsdítik a vidéki térséget és ott társadalmi kötelékeket alakítanak ki. Az élelmiszerek és a rövid értékesítési csatornák minőségének javulása felelősséget ró a fogyasztókra az élelmiszerek értéke és a pazarlás tekintetében, és ezzel hozzájárul az élelmiszertermelés éghajlatváltozásra gyakorolt hatásainak csökkentéséhez.

3.4.1.

Ez a fajta értékesítési mód az egész közösség számára kedvező externáliákat is eredményez (nem áthelyezhető munkahelyeket hoz létre, a térségben tartja a hozzáadott értéket, idegenforgalmi vagy lakhatási szempontból vonzó). Ezeket a tágabb körben érvényesülő externáliákat figyelembe kell venni a rövid élelmiszerláncok fejlesztési támogatásában és a területek dinamikájában.

3.4.2.

Burjánzanak a rövid ellátási láncokkal kapcsolatos kezdeményezések, és ezek alapját a még strukturálásra váró szociális, szervezeti és területi innovációk képezik. Számos tanulmányban a területi dimenziót és a kollektív identitást emelik ki ezek fenntarthatóságának és fennmaradásának kulcstényezőiként. A feladat tehát az, hogy biztosítani kell a gazdasági szereplők helyi és reprezentatív irányításán alapuló, területi élelmiszer-ellátási rendszerek létrehozásához szükséges eszközöket (5).

3.5.

A rövid élelmiszerláncok számára az internet a felfedezés és az innováció új terepének bizonyul. A mintegy tíz éve általánosan elterjedt internetet a rövid élelmiszerláncokban is általánosan használják. Mivel a hagyományos termelői piacnál nagyobb piacot kínál, az internet a kereskedelmi kapcsolatok javítását és zökkenőmentessé tételét is lehetővé teszi. Az elmúlt öt évben számos online árurendelő platform jelent meg. Ezek az „élelmiszer-csomópontok”„közvetlen kapcsolat létesítését”teszik lehetővé a termelők és fogyasztók között, többek között a csak egy adott helyen megtalálható termékek esetében. Nemcsak a termelők, de a fogyasztók számára is lehetővé tehetik, hogy csoportos adásvételt szervezve társuljanak egymással, ezzel is megkönnyítve a rövid élelmiszerláncon belüli logisztikát. A digitalizáció más módokon is alkalmazható a termékek előállítására és feldolgozására.

4.   Az agroökológia: a mezőgazdaság újfajta megközelítése

4.1.

A Rómában 2018-ban megrendezett második nemzetközi agroökológiai szimpóziumon a FAO a következő fogalommeghatározást javasolta: „Az agroökológia az ökológiai fogalmak és alapelvek oly módon történő alkalmazását jelenti, hogy az optimálissá tegye a növények, az állatok, az emberek és a környezet közötti kölcsönhatásokat, nem feledkezve meg azokról a társadalmi szempontokról sem, amelyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátási rendszer fenntartható és méltányos legyen. Azzal, hogy szinergiákat alakít ki, az agroökológia nemcsak az élelmiszer-termeléshez, az élelmiszer-biztonsághoz és az élelmezéshez járulhat hozzá, hanem a fenntartható mezőgazdasághoz nélkülözhetetlen ökoszisztéma-szolgáltatások és a biológiai sokféleség helyreállítását is lehetővé teheti” (6).

4.2.

Az agroökológia három nagy dimenzióban alakult ki. Első dimenziójában az agroökológia az 1920-as években jelent meg azon tudományágak együtteseként (fizika, kémia, ökológia, területrendezés), amelyek a mezőgazdaságot az agro-ökoszisztémán belüli kölcsönhatások összetett rendszerén keresztül közelítik meg. Az agroökológia második dimenziója a termést optimalizáló és stabilizáló fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok együttesét jelenti. Végül harmadik dimenziójában az agroökológia az élelmiszer-önellátásra törekvő és a mezőgazdaság számára új, többfunkciós szerepeket kereső társadalmi mozgalomként létezik (7). Fejlődésének köszönhetően az agroökológia jobban figyelembe veszi az élelmezésügyi kihívásokat, ahogy ez a „Redesigning the food system for sustainability”[Az élelmiszerrendszer fenntartható átalakítása] című dokumentumból (Hill, 1985) és Stephen R. Gliessman „Agroecology: The Ecology of Sustainable Food Systems”[Agroökológia: a fenntartható élelmiszerrendszerek ökológiája] című alapmunkájából is kiderül.

4.3.

Az agroökológia a FAO által meghatározott és összeírt tíz alapelvből álló közös alapra épül. Ezek az alapelvek „segítséget nyújtanak az országoknak élelmiszer-ellátási és mezőgazdasági rendszereik átalakításához, a fenntartható mezőgazdaság általános elterjesztéséhez, valamint az éhezés teljes felszámolására irányuló cél és számos egyéb fenntartható fejlődési cél eléréséhez: — diverzitás, szinergiák, hatékonyság, reziliencia, újrahasznosítás, közös alkotás és tudásmegosztás (az agroökológiai rendszerek közös jellemzőinek leírása, alapítási gyakorlatok és újító megközelítések), — emberi és társadalmi értékek, táplálkozási kultúra és hagyományok (kontextuális jellemzők), — körforgásos és szolidáris gazdaság, felelősségteljes irányítás (támogató környezet). Az agroökológia tíz alapeleme összekapcsolódik egymással és kölcsönösen függ egymástól” (8).

4.4.

E tíz elv alapján elmondható, hogy sok mezőgazdaság megfelel ezeknek az ismérveknek: a biogazdálkodás, amely szabványosított keretek között (az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló uniós rendelet (9)) ugyanezeket az elveket alkalmazza, a biodinamikus gazdálkodás, az integrált mezőgazdaság, a növénytermesztést és a fatermelést ötvöző agrárerdészet vagy a permakultúra mind közös alapra, a mezőgazdaság összetett és rendszerszerű megközelítésére épülnek az élelmiszer-termeléstől a fogyasztásig terjedően. Hangsúlyozni kell, hogy ezekben a gazdálkodási formákban központi szerepet tölt be a talajminőség és a talajban lévő élet megőrzése. Az agroökológia paradigmaváltást jelent a mezőgazdaságban, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, az élő ökoszisztémák helyreállítását, valamint a vizek, a talaj és minden olyan erőforrás védelmét célozva, amely meghatározó a mezőgazdasági termelés számára. A mezőgazdasági termelők minden arra irányuló vállalását ösztönözni kell, hogy a negatív externáliák csökkentése, illetve a pozitív externáliák növelése érdekében átértékelik gyakorlataikat és az ökoszisztémával való kapcsolataikat. A vegyi inputanyagok csökkentése, a vetésforgók során alkalmazott nagyobb változatosság, a talajmegőrző gazdálkodás és a biológiai sokféleség megőrzése mind ösztönzendő szakaszok az összes európai üzem agroökológiai átalakítása felé vezető úton.

4.5.

A 70-es, 80-as években kialakult társadalmi mozgalommal – amelyet olyan szervezetek indítottak útjára Latin-Amerikában, mint a Via Campesina – kezdődött meg az élelmiszer-ellátási rendszer ezen megközelítésének exponenciális nemzetközi fejlődése, annak mindhárom dimenziójában (tudományos, műszaki és társadalmi). Európa szintén elkötelezett e mozgalom mellett. A FAO „Az agroökológia az élelmiszerbiztonságért és az élelmezésért”címmel 2014 szeptemberében, Rómában rendezte meg az első szimpóziumot, amelyet több regionális szeminárium, köztük Európára vonatkozóan a 2016 novemberében Budapesten tartott szeminárium követett. A fenntartható fejlődési célok és a Párizsi Megállapodásban kitűzött célok megvalósítása érdekében a FAO az agroökológia fejlesztését javasolja. A következő ilyen rendezvényre 2019 végén kerül sor Európában. A Horizont 2020 európai kutatási programban számos, az agroökológiához, a biogazdálkodáshoz és a rövid élelmiszerláncokhoz kapcsolódó témakör szerepel, és a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-Agri), amely a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szintén vizsgálta ezeket a témákat, szervezi majd az agroökológiával foglalkozó, következő agrárinnovációs találkozót (AIS), amelyet 2019 júniusában Franciaországban tartanak meg.

4.6.

Az agroökológia fokozatosan intézményesedett, különösen Franciaországban (10). Azzal, hogy az agroökológiát beemelte a francia mezőgazdasági törvénykönyvbe, valamint jogi és pénzügyi eszközöket biztosított hozzá, Franciaország a mezőgazdaság fejlesztésének egyik pillérévé tette azt (11). A pénzügyi eszközöknek és annak köszönhetően, hogy több francia egyedi programot is erre a célra irányítottak, fellendültek és támogatásban részesültek a mezőgazdasági termelői kollektívák projektjei, amelyek a fokozottabb fenntarthatóság irányába terelték a mezőgazdasági fejlődést és termelést (12).

4.6.1.

Az agroökológiával kapcsolatban az akadémiai tanulmányokban hangsúlyozott és a fejlesztési szervezetek által is átvett meggyőző eredmények közül az alábbiakat emeljük ki: — a mezőgazdasági termelők esetében: a talaj termékenységének növekedése, a termelési költségek csökkenése, nagyobb önállóság a döntéshozatalban, a mezőgazdasági rendszerek időjárási viszontagságokkal szembeni rezilienciájának fejlődése és a szakma átértékelése, — a fogyasztók esetében: az élelmiszerek és a víz egészségügyi és tápértékbeli minősége, a biológiai sokféleség és a táj megőrzése, valamint a mezőgazdasági (állattartási vagy növénytermesztési) gyakorlatokkal kapcsolatos garanciák (13).

4.6.2.

Ezeket az eredményeket megerősíti az agroökológiai projektekben megjelenő kollektív dimenzió, az, hogy a mezőgazdasági termelőket javaslattevő és innovatív félként bevonják a projektekbe, valamint a jobbat akarás törekvése és a termelési költségek csökkentésének szükségessége. Az internetes platformoknak (14) köszönhetően tőkét lehet kovácsolni az elért műszaki és tudományos eredményekből és az átálláson átesett gazdálkodók tapasztalataiból, nem feledkezve meg a képzések és az együtt eltöltött idő hatásáról sem.

4.6.3.

A jövőbeli mezőgazdasági termelők képzése, amely állami mezőgazdasági oktatási intézményekben történik, magában foglalja az „agroökológia fejlődéséhez való hozzájárulás”feladatát. Egyre több a témához kapcsolódó oktatási tartalom (15), és a tanulók nagyobb hajlandóságot mutatnak arra, hogy jövőbeli szakmai pályafutásuk során elősegítsék az agroökológiára való átállást és az agroökológiai termelést (16). Az agroökológiai átállásra irányuló francia program javítani kívánja a tanulók élelmezését, és ennek keretében helyben készített termékeket vezet be a mezőgazdasági szakközépiskolák ebédlőinek menüjébe, ami növeli a tanulók élelmezésügyi kérdésekkel kapcsolatos tudatosságát.

4.6.4.

Annak érdekében, hogy a vidéki területeken segítse az átállást, a francia kormány létrehozta a területi élelmiszer-ellátási projekteket (PAT), amelyek keretében szabadon létrejött kollektívák alakítják ki a helyi élelmiszer-ellátási rendszer javításához szükséges intézkedéseket. Úgy tűnik, hogy a szűkös források ellenére is érdeklődés mutatkozik a programok iránt, és az eredmények biztatók.

4.7.    Rövid élelmiszerláncok és agroökológia: egymáshoz kapcsolódó átalakulási folyamatok

4.7.1.

Az agroökológiát többek között az jellemzi, hogy a gazdaságok termékei sokféle módon egészítik ki egymást. Mind az állattartásból, mind pedig az agroökológiai növénytermesztésből származó termékek esetében fontos, hogy új felvevő piacokat hozzanak létre és biztosítsák ezek fennmaradását. Ez esetben a rövid élelmiszerláncok megfelelő megoldást jelentenek erre az átállási feladatra.

4.7.2.

Végül fontos hangsúlyozni, hogy az agroökológia és a rövid ellátási láncok európai, nemzeti és helyi szinten történő összekapcsolásának eredményeként mára olyan területi élelmiszer-ellátási irányítás jelent meg, amelybe új módokon vonják be a gazdasági szereplőket. Ilyen, a városokat a közelükben lévő élelmiszertermelő területekkel összekapcsoló eljárások már sok helyen működnek: Olaszországban Milánó, Franciaországban Montpellier, Belgiumban Gent, Brüsszel és Liège vagy Kanadában Torontó.

5.   A rövid élelmiszerláncok és az agroökológia fejlesztése a fenntartható élelmiszer-ellátási rendszerek érdekében

5.1.    A minőségi élelmezéshez való hozzájárulás

5.1.1.

Egy, a rövid élelmiszerláncokkal és a helyi élelmiszer-ellátási rendszerekkel foglalkozó, a Coventry egyetemmel közösen irányított, az Európai Bizottság Mezőgazdasági, illetve Egészségügyi Főigazgatóságának bevonásával 2012-ben végrehajtott kutatási program keretében kiemelték azokat a minőségi, nyomonkövethetőségi és átláthatósági szempontokat, amelyeknek az adásvételi aktus középpontjában kell állniuk. Az EU-nak tehát eszközöket kell biztosítania a termelők és a fogyasztók számára ahhoz, hogy a rövid élelmiszerlánc formájától függetlenül kialakítsák és stabilizálják ezt a három aspektust. A tapasztalatok szerint a rövid értékesítési láncban eladott termékek többsége az országtól függően biogazdálkodásból származik, vagy azokat szintetikus inputanyagokat nem használó, de tanúsítvánnyal nem igazolt módszerekkel állítják elő. Úgy tűnik, hogy ez a tényező kulcsfontosságú az agroökológia és a rövid ellátási láncok közelítése szempontjából. Az agroökológia alapelvei és kerete ugyanis egy elég jelentős és stabil bizalmi keretet képes létrehozni ahhoz, hogy a fogyasztók felismerjék a rövid élelmiszerláncok fejlődéséhez és fenntarthatóságához szükséges „minőséget, nyomonkövethetőséget és átláthatóságot”, és ehhez nem feltétlenül kell benne lenni egy védjeggyel tanúsított mezőgazdasági rendszerben. Az, hogy a fogyasztók és más termelők rendszeresen látogatják a gazdaságokat, hatékony „részvételen alapuló minőségbiztosítási”módszernek tűnik az átláthatóság növelése, a helyzetérzékeny mutatók kidolgozása és az agroökológiai gyakorlatok nyomon követése érdekében (17).

5.1.2.

Az egyénnel kapcsolatban a legfrissebb tanulmányok arra világítanak rá, hogy a rövid élelmiszerláncok érzékelhetően javítják az emberek egészségét. Az emberek egyrészt jobban odafigyelnek arra, hogy mit esznek és hogyan történik az előállítás. Másrészt ezek az eszközök nagyon fontos helyszínei a szociális tanulásnak, beleértve az egészséges táplálkozást is.

5.2.    Elérhetőség és élelmezésbiztonság

5.2.1.

Napjainkban több európai kutatási projekt (18) (19) is rámutat arra, hogy a rövid élelmiszerláncok egyre strukturáltabbá és szervezettebbé válnak annak érdekében, hogy a réspiac helyett a tényleges élelmiszer-fogyasztási szokásokra összpontosítsanak. Ez többek között annak köszönhetően vált lehetővé, hogy a különböző uniós finanszírozási programok által támogatott projektek segítségével számos gazdasági szereplőt uniós szinten hálózatba szerveztek. Ez a fellendülés azonban továbbra is korlátozott amiatt, hogy egyes termékek nehezen hozzáférhetők a legszegényebb családok számára. Célszerű lenne folytatni azt a munkát, amelyet az EGSZB az ilyen élelmiszeripari termékek hozzáférhetővé tételéhez szükséges eszközök kérdéséről szóló korábbi véleményei keretében kezdett meg. Franciaországban több kutatási projekt programozása ér véget ebben a témában (RMT Alimentation (20), Casdar ACCESSIBLE projekt (21) vagy a területi élelmiszer-ellátási projektek (22)).

5.2.2.

A rendelkezésre álló eszközök közül a jövőbeli Európai horizont program keretében az EIP-Agri és a Kutatási Főigazgatóság által kezelt kutatási és innovációs eszközök fordíthatók az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok céljára. A jövőbeli KAP keretében a zöldítési programokat (ECO-schemes) mozgósítani kellene annak előmozdítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők fokozatosan magukévá tegyék az agroökológiához kapcsolódó módszereket, továbbá hogy a rendszerek a rövid élelmiszerláncok irányában fejlődjenek tovább. Ugyanez érvényes a második pillérhez tartozó intézkedésekre, például az agrár-környezetvédelmi és éghajlatvédelmi intézkedésekre és az ezek végrehajtásához szükséges beruházások támogatására, valamint a feldolgozó és forgalmazási eszközökre is. A LEADER programok segítségével megfelelő képzési és tanácsadási eszközöket, valamint helyi szervezést kell kialakítani. Ezenfelül a területi kezdeményezések támogatásához a kohéziós alapokat is igénybe lehet venni.

5.2.3.

Megfelelő szabályokat kell kialakítani, hogy a közbeszerzésben is lehetővé váljon a rövid élelmiszerláncokból való árubeszerzés, aminek jelenleg gátat szabnak a versenyszabályok. Megfelelő szabályokra van szükség a rövid élelmiszerláncokra vonatkozóan is. Az élelmiszer-higiéniáról szóló 852/2004/EK rendelet (23) az EU összes országában kihasználandó, rugalmas lehetőségeket kínál a HACCP módszer (veszélyelemzés és kritikus szabályozási pontok) alkalmazásában a kis mennyiséget előállító termelők tekintetében. Ugyanez érvényes a termékek címkézési szabályaira. A feldolgozott termékek származási helyét jelölő címkézés (például a vendéglátásban vagy a közétkeztetésben) hasznos lehet: ha az élelmiszer származását átláthatóvá teszik, valószínűbb, hogy a fogyasztó a közelben készített terméket vagy ételt választja, még ha valamivel többet fizet is érte. A vidéki térségekben a 4G-lefedettség (telefon és internet) fontos ahhoz, hogy a digitalizáció fejlődésének köszönhetően könnyebbé váljon az elérhetőség és a fogyasztókkal való kapcsolat.

5.2.4.

Többen adnak hangot abbéli aggályaiknak, hogy az agroökológia és a helyi ellátási láncok képesek lennének élelemmel ellátni a világot és a 2050-re várhatóan 10 milliárdos népességet. A számos kutatási szervezet által végzett vizsgálatok eredményei egyértelműek ezzel kapcsolatban: a gazdasági, környezetvédelmi és társadalmi kihívásokra tekintettel nemzetközi szinten elengedhetetlenül szükséges és megvalósítható az agroökológia fejlesztése és az erőforrások mezőgazdaságon belüli és azon kívüli mozgósítása. Európában az IDDRI (a Fenntartható Fejlődés és Nemzetközi Kapcsolatok Intézete) legfrissebb vizsgálatai azt mutatják, hogy 2050-re Európa teljes népességét el lehet látni élelmiszerrel a fokozatos agroökológiai átalakulásnak köszönhetően, amely az állattenyésztést, a növénytermesztést és az erdőket is magában foglalja, nulla szén-dioxid-kibocsátás mellett.

5.3.    Az agroökológia felé vezető út

5.3.1.

Az agroökológiai terv uniós szintű kiterjesztésének strukturált cselekvési terven kell alapulnia, azt az állami és magánszférabeli fellépések különféle területeit érintő különböző ösztönzők segítségével kell megvalósítani, amelyek számos témakört fednek le: képzés, mezőgazdasági fejlesztés, támogatások átcsoportosítása, a szabályozás kiigazítása, az ágazatok decentralizációja, tengeren túli régiók és nemzetközi fellépés (24). Tehát helyénvaló lenne, ha az EU megvizsgálná a támogatási lehetőségeket annak érdekében, hogy az agroökológia és a rövid élelmiszerláncok együtt tudjanak fejlődni és összehangoltan tudják biztosítani közös fenntarthatóságukat. Fontos, hogy ez a cselekvési eszköz kellően ambiciózus legyen ahhoz, hogy számos mezőgazdasági vállalkozás hosszú távon elköteleződjön egy ilyen átállás mellett. Az időbeliség fogalma azért fontos, mert egyaránt lehetővé teszi, hogy a gazdasági szereplők elég időt kapjanak az elköteleződésre, és azt, hogy azok, akik elköteleződnek, teljeskörűen biztosítani tudják az átállást egy olyan rendszerre, amelynek bevezetése valójában igen összetett.

5.3.2.

Egy ilyen program keretét az EGSZB által több éve támogatott, átfogó élelmezésügyi politika adhatja, amely egy Európai Élelmezésügyi Tanács irányítása alatt állna (ennek szervezője az EGSZB lehetne), és amelyet az érintett főigazgatóságok szintjén az Európai Bizottság egyik alelnöke koordinálna. A közös élelmiszer-politika javaslata az IPES-Food (25) munkái nyomán született meg az Európai Unió szintjén.

5.3.3.

Az agroökológia uniós szintű fejlesztéséhez a FAO által végzett munkák szolgálhatnak kiindulási pontként. E tekintetben különösen tanulságosak a „fenntartható európai és közép-ázsiai mezőgazdasági és élelmiszer-ellátási rendszerekkel foglalkozó regionális szimpózium”ajánlásai. A Világélelmezés-biztonsági Bizottság által 2016-ban elfogadott, „Connecting Smallholders to Markets”[A kistermelők és a piacok közötti kapcsolatok kialakítása] című útmutató azt javasolja, hogy a fenntartható fejlődési célok megvalósítása érdekében a tagállamok támogassák a (helyi, regionális, országos) területi piacokat.

---

(1)  Az EGSZB véleményei: Fenntarthatóbb élelmiszerrendszerek (HL C 303., 2016.8.19., 64. o.), valamint A civil társadalom hozzájárulása egy átfogó uniós élelmiszer-politika kidolgozásához (HL C 129., 2018.4.11., 18. o.).

(2)  (EU) 1305/2013 rendelet.

(3)  Codron, J.-M., Sirieix, L., Reardon, T., „Social and Environmental Attributes of Food Products: Signaling and Consumer Perception, With European Illustrations”, Agriculture and Human Values, 23. köt., 3. sz., 2006., 283–297. o.

(4)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(5)  Le Velly, R., „Dynamiques des systèmes alimentaires alternatifs”, Systèmes agroalimentaires en transition, Édition Quae, 2017, 149–158. o.

(6)  http://www.fao.org/about/meetings/second-international-agroecology-symposium/fr/

(7)  https://pubs.iied.org/14629IIED/?c=foodag.

(8)  (http://www.fao.org/3/i9037en/i9037en.pdf).

(9)  A Tanács 834/2007/EK rendelete (2007. június 28.) az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről és a 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről.

(10)  S. Bellon munkái.

(11)  A mezőgazdaság jövőjéről szóló, 2014. október 13-án megszavazott törvénnyel módosított 1. cikk, Code rural et de la pêche maritime [Mezőgazdasági és tengeri halászati törvénykönyv].

(12)  EIP Agroecology Europe: http://www.agroecology-europe.org/

(13)  Claveirole, C., „La transition agroécologique: défis et enjeux”, a Gazdasági, Szociális és Környezetvédelmi Tanács véleményei, 2016.

(14)  https://rd-agri.fr/

(15)  https://pollen.chlorofil.fr/?s=agroecologie.

(16)  http://www.bergerie-nationale.educagri.fr/fileadmin/webmestre-fichiers/formation/articles_presse/Plan_EPA1-bilan-Fevrier_2019.pdf.

(17)  http://www.cocreate.brussels/-CosyFood-.

(18)  https://ec.europa.eu/eip/agriculture/sites/agri-eip/files/eip-agri_brochure_short_food_supply_chains_2019_en_web.pdf.

(19)  http://www.shortfoodchain.eu/news/

(20)  www.rmt-alimentation-locale.org/

(21)  http://www.civam.org/images/M%C3%A9lanie/AcceCible/PRESENTATION-Accessible.pdf.

(22)  http://rnpat.fr/les-projets-alimentaires-territoriaux-pat/

(23)  (EU) 852/2004 rendelet.

(24)  Claveirole, C., „La transition agroécologique: défis et enjeux”, a Gazdasági, Szociális és Környezetvédelmi Tanács véleményei, 2016.

(25)  IPES-Food, Towards a Common Food Policy for the European Union, Brüsszel, IPES Food, 2017.