Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A vállalkozások és az emberi jogok tekintetében kötelező erővel bíró ENSZ-egyezmény

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2020/C 97/02)

Előadó:

Thomas WAGNSONNER

Közgyűlési határozat:	2019.1.24.
Jogalap:	az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése
	saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció:	„Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.11.28.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.12.11.
Plenáris ülés száma:	548.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	136/23/12

1. Következtetések és ajánlások

Következtetések

1.1.

1.2.

A jogsértéseket jobban meg lehet akadályozni az államok által végrehajtandó és megvédendő, nemzetközileg elfogadott kötelező norma segítségével. Az EGSZB egy olyan megközelítést üdvözöl, amely elismeri, hogy az államok feladata az emberi jogok védelme, előmozdítása és érvényesítése, valamint hogy a vállalatoknak tiszteletben kell tartaniuk ezeket a jogokat.

1.3.

Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet figyelembe vette az EU által javasolt érdemi kérdéseket, mint például az arra vonatkozó ajánlásait, hogy az egyezmény hatálya minden vállalkozásra kiterjedjen, valamint hogy a szöveg tartalma nagyobb mértékben összhangban álljon az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel. A szabályokat a végrehajtás megkönnyítése és a redundanciák elkerülése érdekében a kellő gondosság elvén alapuló meglévő rendszerekkel, különösen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban kell kialakítani.

1.4.

Mivel az egyezménytervezet hatálya az uniós ajánlásokon alapulóan most már a vállalatok méretétől függetlenül minden üzleti tevékenységre kiterjed, az EGSZB arra ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a vállalatok támogatására azok emberi jogi kötelezettségeinek teljesítése terén. Az intézkedések alapulhatnak a vállalatok önkéntes társadalmi felelősségvállalási programjain, különös tekintettel a nemzetközi tevékenységekre. Az EGSZB elismeri, hogy az ilyen egyezményben előirányzott intézkedések alkalmazása nehézségeket eredményezhet a kkv-k számára, és sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy határozottan támogassák a kkv-kat, és tegyék lehetővé olyan gyakorlati keretek létrehozását, amelyek segítségével biztosítható, hogy a kkv-k tevékenységeik során tiszteletben tartják az emberi jogokat.

1.5.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nem kötelező érvényű és a kötelező intézkedések nem zárják ki egymást, hanem ki kell egészíteniük egymást.

1.6.

Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei, az ENSZ-alapelvek (UNGP) jelentéstételi szabványai és az ezekhez hasonló rendszerek azt igazolják, hogy már vannak gyakorlati lehetőségek arra, hogy a vállalkozások szigorú magatartási normákat valósítsanak meg az emberi jogokat illetően. Azokra a vállalkozásokra, amelyek már elkötelezték magukat az ilyen szabványok mellett, nem szabad további terheket róni. A redundanciák elkerülése érdekében a végrehajtási mechanizmusban előirányzott fakultatív jegyzőkönyvnek figyelembe kell vennie az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjainak rendszerét, amelyeket ki kell igazítani a kötelező erejű szabályok vagy más létező nemzeti emberi jogi intézmények támogatása érdekében.

1.7.

Annak ellenére, hogy – különösen Európában – örvendetesen nagy előrelépések történtek az emberi jogok üzleti környezetben való tiszteletben tartására vonatkozó, nem kötelező erejű iránymutatások (pl. az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelvei) terén, egy kötelező erejű egyezmény igen fontos azon vállalkozásokra nézve, amelyek még nem veszik komolyan a felelősségüket. Ily módon világszerte egységes emberi jogi normákat, joghatóságot és alkalmazandó jogszabályokat, valamint az igazságszolgáltatáshoz való méltányos és hatékony hozzáférést biztosítanak majd a vállalati vonatkozású emberi jogi jogsértések áldozatai számára. Ez a vállalkozások versenyfeltételeinek kiegyenlítését, a jogbiztonság megteremtését és a tisztességesebb globális verseny biztosítását is szolgálja majd.

1.8.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy egyetlen, méltányos eljárásokat lefolytató fórum (1) rendelkezzen joghatósággal, különösen abban az esetben, ha nem egyértelmű, hogy egy anyavállalat, annak egyik leányvállalata vagy egy beszállító lehet-e felelős, akkor is, ha ezek a vállalatok különböző országokban találhatók. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó szigorú rendelkezés révén elkerülhető a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórumok közötti válogatás.

1.9.

Az EGSZB véleménye szerint folytatni kell a nyitott kormányközi munkacsoport munkáját. Ennek megfelelően az EGSZB készen áll arra, hogy a szervezett civil társadalom véleményét közvetítve hozzájáruljon ehhez. Az EGSZB leszögezi, hogy a szociális párbeszéd, a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek jelentősen hozzájárulnak az emberi jogok tiszteletben tartásához.

Ajánlások

1.10.

Az emberi jogok előmozdítása és elmélyítése, valamint a vállalkozások számára az egyenlő, egységes és szigorú, világszerte hatályos normákon alapuló versenyfeltételek megteremtése érdekében az EGSZB arra kéri az európai intézményeket, különösen az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, valamint a tagállamokat, hogy támogassák az egyezmény kidolgozásának jelenlegi folyamatát, és konstruktív módon vegyenek részt a tárgyalásokban.

1.11.

A jelenlegi tervezet jelentős javítási lehetőségeket tartalmaz, amelyekkel foglalkozni kell. Az Európai Bizottságnak egyértelmű felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy koordinálja a szükséges európai kötelezettségvállalást.

1.12.

Az EGSZB ajánlja, hogy vegyenek fel a szövegbe olyan rendelkezéseket is, amelyek rugalmasságot tesznek lehetővé a kkv-kra vonatkozó arányos, nem túl nagy terhet jelentő szabályok, illetve a magasabb kockázatú iparágakra vonatkozó szigorúbb szabályok között. Ezen túlmenően az EU-nak speciális támogatási eszközöket kell biztosítania, hogy segítse a kkv-kat az ilyen egyezmény következtében fellépő kihívások kezelésében (pl. egy ügynökség, a társaktól való tanulás támogatása).

1.13.

Az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Parlament (EP) által elfogadott állásfoglalásokat (2), elsősorban azt, hogy teljeskörű kötelezettségvállalásra szólított fel egy kötelező eszköz kidolgozását, valamint különösen egy panasztételi és nyomonkövetési mechanizmus szükségességét illetően. Az EGSZB megjegyzi, hogy léteznek olyan nemzetközi rendszerek, mint például az ILO panasztételi eljárása, amelyek mintaként szolgálhatnak az ambiciózusabb nemzetközi jogérvényesítéshez, mivel a kötelező erejű szabályok nem lesznek hatékonyak az államok határozott szerepvállalása és a végrehajtási mechanizmusok nélkül.

1.14.

Ahol még nem került sor erre, nemzeti cselekvési terveket kell kidolgozni az emberi jogok kellő gondossággal történő érvényesítésére, és európai cselekvési tervre is szükség van. A cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és érvényesítése során be kell vonni a szervezett civil társadalmat.

1.15.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság tanulmányozza egy, a vállalkozások összefüggésében az emberi jogokkal foglalkozó „nyilvános uniós minősítő ügynökség” megvalósíthatóságát.

1.16.

Az EGSZB egy erőteljes nemzetközi nyomonkövetési és végrehajtási mechanizmus létrehozását javasolja, annak biztosításával, hogy a panaszokat nemzetközi bizottság elé lehessen vinni. Ezenkívül független ENSZ-tisztviselőt (ombudsmant) kell kijelölni az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, aki szükség esetén kivizsgálja és támogatja a kérelmeket, valamint független módon nyomon követi a feltételezett jogsértéseket és felhívja azokra a bizottság figyelmét.

1.17.

A tervezet igen tágan definiálja az emberi jogokat. Az egyezménytervezet preambulumában hivatkozni kell az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára, valamint a fenntartható fejlődési célokra, mivel ezek alapvető fontosságúak az egyezmény értelmezéséhez. Konkrétan jóval egyértelműbben kell hivatkozni az emberi jogokra – méghozzá az egészséges környezethez, az oktatáshoz és az adatvédelemhez való jogra –, és ezeket szerepeltetni kell a szerződés alkalmazási körében.

1.18.

A tervezet már most is rendelkezik az illetékes joghatóságok megválasztásáról, amely további finomítást igényel, ezért az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben egy vállalkozás üzleti tevékenységei miatt transznacionális ellátási láncok tagja, biztosítani kell, hogy a joghatóságot a székhelye szerinti országban lehessen meghatározni. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a helyi leányvállalatok és beszállítók az anyavállalat vagy a fogadó vállalat székhelye szerinti országban perelhetők vagy legalább pertárssá tehetők.

1.19.

Az EGSZB felhívja a figyelmet a tanúk fontosságára és a visszaélést bejelentő személyek szerepére, és üdvözli a jelenlegi szövegtervezetben foglalt védelmi rendelkezéseket. Az e területen működő nem kormányzati szervezeteket támogatni kell.

1.20.

Az EGSZB javasolja, hogy tisztázzák a kellő gondosság és a felelősségre vonhatóság egymásra gyakorolt hatását, többek között világosan meghatározott, gyakorlati rendelkezések révén, amelyek segítségével biztosítható, hogy az ellátási láncokon belül a folyamatos nyomon követés is a kellő gondosság része legyen a felelősségre vonhatóság mellett, amennyiben az utóbbi nem érvényesül. A további pontosításnak az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek esetében már kidolgozott koncepciókra kell épülnie.

1.21.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy súlyos gondatlanság esetén büntetőjogi felelősség érvényesüljön. Kevésbé súlyos bűncselekmények, például a rendszeres jelentéstételi kötelezettség elmulasztása esetén közigazgatási felelősségről kell rendelkezni.

1.22.

1.23.

A kereskedelmi és befektetési megállapodások vonatkozásában tisztázni kell, hogy egy a vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló egyezmény esetében a végrehajtási intézkedések indokoltak, és azokat befektetési vitarendezés útján nem lehet megkerülni (3).

1.24.

A jelenlegi tervezet lehetővé tesz egy vitarendezési rendszerben való részvételt. Ezt felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy jobban illeszkedjen a meglévő keretekbe, mivel a kilenc alapvető emberi jogi eszköz közül azok, amelyek rendelkeznek a vitarendezésről, kívülmaradási záradékot is tartalmaznak

1.25.

Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet a kölcsönös segítségnyújtás kérdéseivel is foglalkozik. Az eljárási költségekre vonatkozó rendelkezések azonban jelentősen megváltoztak. A komolytalan jogviták esetét kivéve nem az áldozatoknak kellene viselniük az eljárási költségeket.

1.26.

Az EGSZB támogatja egy a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozását, de határozottan ösztönzi a szociális partnerekkel és a civil társadalmi szervezetekkel való szoros együttműködést.

2. Háttér

2.1.

A fenntartható fejlődési célok különféle módokon irányulnak a munkaviszonyok javítására, a felelős termelésre és fogyasztásra, valamint a szilárd emberi jogi kötelezettségvállalásokra. Egy kötelező erejű egyezmény jelentős mértékben támogathatná ezeket az erőfeszítéseket azáltal, hogy nemzetközi felelősségi keretet hozna létre.

2.2.

A vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló nemzetközi iránymutatások között találjuk az ENSZ vállalkozásokról és emberi jogokról szóló alapelveit (UNGP), az ENSZ Globális Megállapodását (UNGC), valamint az OECD keretében kidolgozott iránymutatásokat (az OECD multinacionális vállalatcsoportokra vonatkozó iránymutatásai), amelyek a multinacionális vállalatcsoportok számára keretet biztosítanak a vállalati társadalmi felelősségvállalással (CSR) kapcsolatos stratégiák, valamint a szerződések strukturálása révén a jogi végrehajtás tekintetében a külföldi működés és a globális ellátási láncok igénybe vétele során. Az OECD emellett számos szektorban bocsát rendelkezésre iránymutató dokumentumokat. Ezeknek az ellátási láncokban a kellő gondosság megvalósításának ösztönzésére gyakorolt hatása (4) azt igazolja, hogy nem lehetetlen sem a kockázatkezelés, sem pedig az emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos szigorú szabályok végrehajtása.

2.3.

Az emberi jogok megsértése kihat az emberek életére, közösségeikre, a környezetre vagy tulajdonaikra is. Az EGSZB tehát üdvözli az ilyen kezdeményezéseket (5), és hangsúlyozza, hogy fontos a civil társadalom és a szakszervezetek részvétele a kellő gondossággal kapcsolatos folyamatokban. A felelős üzleti magatartás fontos üggyé vált a vállalkozások számára. A civil társadalom, továbbá a szakszervezetek szerint a vállalkozások az emberi jogok és a megfelelőbb vállalati magatartás szélesebb körű gyakorlati végrehajtására törekednek. Az egyezményről folyó tárgyalások során a vállalkozások képviselői hangsúlyozzák a valamennyi munkavállalóra alkalmazandó, világszerte érvényesülő emberi jogok fontosságát, valamint az ILO egészségügyi és munkahelyi biztonsági előírásainak és szabályainak hatékony végrehajtását. A vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló jelentések nem marketingeszközök, hanem arról tanúskodnak, hogy a felelősséget ténylegesen vállalják. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak határozott intézkedéseket az emberi jogokra irányuló szakpolitikáik végrehajtása céljából, és támogassák a vállalkozásokat önkéntes társadalmi felelősségvállalási programjaikkal kapcsolatosan, különösen a nemzetközi tevékenységek tekintetében.

2.4.

Ugyanakkor az önkéntes intézkedések nem tudnak minden jogsértést megakadályozni (6). A megfelelő szankciókkal kísért kötelező erejű intézkedések biztosítanák a jogi minimumnormák betartását azon vállalkozások esetében is, amelyek erkölcsi felelősségüket nem veszik olyan komolyan, mint azok, amelyek – például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alapján – magas szintű emberi jogi normákat valósítanak meg. A kötelező szabályokat a végrehajtás megkönnyítése és a redundanciák elkerülése érdekében a kellő gondosság elvén alapuló meglévő rendszerekkel, különösen az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban kell kialakítani. Az önkéntes és a kötelező intézkedések nem zárják ki, hanem kiegészítik egymást.

2.5.

Az EGSZB elismeri, hogy a legtöbb vállalkozás – különösen az EU-ban – elkötelezett az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. Az ILO statisztikái szerint azonban a kényszermunka az építőiparban, a feldolgozóiparban, a bányászatban, a közszolgáltatások terén és a mezőgazdaságban világszerte 43 milliárd USD nyereséget termel azon vállalkozások számára, amelyek nem kötelezték el magukat eléggé az emberi jogoknak az értékláncban való érvényesítése mellett.

2.6.

A vállalatok emberi jogi referenciaértékét hivatásos befektetők és emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetek együttesen dolgozták ki (7). A referenciaértékek kidolgozásának célja, hogy a befektetők számára lehetővé tegyék a felelős vállalatok azonosítását, tehát a vállalatok érdeke, hogy jó teljesítményt mutassanak fel. A referenciaértékek azt mutatják, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása számos értékelt vállalat esetében alacsony szintű. Különösen figyelemreméltóak a világszerte tevékenykedő vállalatok, mint a McDonalds és a Starbucks, amelyek különösen aktívak Európában, és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását tekintve rossz helyen állnak a rangsorban. A nemzetközi, Európán kívüli vállalatok egyre inkább előnyökre tesznek szert az emberi jogok tiszteletben tartása mellett elkötelezett európai vállalatokkal szemben. Az értékelt vállalatok több mint 40 %-a egyáltalán nem ért el pontot az emberi jogokkal kapcsolatos gondosság terén, a vállalatok kétharmada pedig 30 % alatti eredményt ért el az ENSZ-alapelvek végrehajtásában – ezek között európai vállalatok is vannak.

2.7.

Bár a vállalkozások nagy többsége elkötelezettnek tartja magát az emberi jogok mellett, e jogokat az üzleti tevékenységek keretében újra és újra megsértik. A kötelező erejű egyezmény biztosítaná az áldozatok számára a világszerte egységes emberi jogi normákat és alkalmazandó jogszabályokat, valamint a hatóságokhoz és a bíróságokhoz való méltányos hozzáférést. Ez a vállalkozások versenyfeltételeinek kiegyenlítését, a jogbiztonság megteremtését és a tisztességesebb globális verseny biztosítását is szolgálná.

2.8.

Az EU egy olyan programhoz igazodik, amely szerint az emberi jogokat elő kell mozdítani és terjeszteni kell a külpolitikáiban. Például az EU konfliktusok által érintett térségekből származó ásványokról szóló rendelete, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv és a fa- és fatermékpiaci rendelet esetében erősítették meg az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó rendelkezéseket. A szabadkereskedelmi megállapodások rendelkezései kötelezettségvállalásokat tartalmaznak a szóban forgó jogok védelmét illetően. Egyes uniós tagállamok – elsősorban Franciaország, de az Egyesült Királyság és Hollandia is – olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek bővítik a vállalatok elszámoltathatóságát és erősítik az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság kereteit. Az Alapjogi Ügynökség (FRA) elemezte a vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos európai hatásköröket, és megállapította, hogy az uniós hatásköröknek és a tagállami hatásköröknek egyaránt erős alapjai vannak (8). Ennek megfelelően a nyitott koordinációs módszer megközelítését javasolja. Az egyezmény formális ratifikálása előtt tisztázni kell az illetékességgel kapcsolatos kérdéseket; elméletileg azonban a vegyes hatáskörből kell kiindulni. Az alapjogok vállalkozások által történő megsértésével szemben indított eljárásokat közvetett módon a közigazgatási, a polgári vagy a büntetőjog keretében kezelik. Ezek az eljárások nemzetközi magán- és nemzetközi (vállalati) büntetőjogi kérdéseket és olyan jogi témákat vetnek fel, amelyeket az EU-ban bizonyos mértékig harmonizáltak.

2.9.

Az EP a témával kapcsolatosan több állásfoglalást is elfogadott, és határozottan támogatja a kötelező erejű jogi eszközről szóló tárgyalásokban való aktív részvételt. Az EP kérte egy tanulmány kidolgozását is a „Jogorvoslathoz való hozzáférés a harmadik országokban emberi jogokkal kapcsolatosan történt vállalati visszaélések áldozatai számára (9)” témában, amely konkrét ajánlásokat fogalmaz meg az uniós intézmények számára a hozzáférés javítása céljából.

2.10.

A Tanács véleményt kért az Alapjogi Ügynökségtől a következő tárgyban: A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása a vállalkozások és az emberi jogok területén uniós szinten. Ez a vélemény komoly fejlesztési lehetőségekre mutatott rá.

2.11.

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2014-ben elfogadta 26/9. számú határozatát, amelyben úgy határozott, hogy létrehoz egy nyitott, kormányközi munkacsoportot, amelynek az lesz a feladata, hogy kidolgozzon egy nemzetközi szinten kötelező érvényű dokumentumot, amely a nemzetközi emberi jogi jogszabályok területén szabályozza a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységeit. A határozatot számos fejlődő ország támogatta. A jelenlegi tervezetet 2019. júliusban ismertették.

2.12.

Az EU részt vett a munkacsoportban, azonban számos problémára hivatkozva elhatárolódott a munkacsoport 2018. októberi ülésének eredményeitől. Ezek közül a legfontosabbnak a nem csupán a nemzetközi, hanem az összes vállalkozásra való alkalmazhatósággal, az ENSZ-alapelvekhez való szorosabb igazodással és az átláthatóbb folyamattal kapcsolatos kérdések tűnnek. A jelenlegi szövegtervezetből úgy tűnik, hogy az EU által javasolt érdemi kérdéseket is figyelembe vették. A harmonizáció jogi kérdéseire való tekintettel az EU-nak határozottan, hivatalos tárgyalási mandátummal részt kell vennie a folyamatban, hogy az Európai Unió és tagállamai érdekeit képviselje.

2.13.

Vannak olyan jelentős gazdaságok, amelyek mostantól nem vesznek részt aktívan (például az Egyesült Államok), vagy úgy tűnik, hogy nem járulnak hozzá aktívan az egyezmény folyamatához (például Kína). Ha az egyezményt széles alkalmazási körrel ruházzák fel, az elő fogja mozdítani a felelős üzleti magatartást, többek között az e nagy gazdaságokból származó cégek esetében is. Még ha nem is ratifikálják a kötelező erejű egyezményt, ha tevékenységeikkel belépnek az európai közös piacra, az egyezménynek megfelelően potenciális felelősség terheli őket Európában. Ezen országok számára kötelezővé kellene tenni az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosságra vonatkozó szigorúbb szabályok megvalósítását, amennyiben továbbra is profitálni szeretnének az európai piacokból.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB teljes mértékben kiáll az emberi jogok mellett, mivel ezek valamennyi társadalmi kötelezettségvállalásnak egyetemes és elidegeníthetetlen, oszthatatlan, egymástól kölcsönösen függő, egymással összefüggő és ezért kötelező alapjai, legyen szó politikáról, nemzetközi együttműködésről, társadalmi párbeszédről, gazdaságról vagy üzletről. Mindig is az emberi jogok alapozták meg Európa gazdagságát és kontinensünk békés életét. Ráadásul – az európai szociális állam modelljével, többek között az univerzális oktatási rendszerekkel együtt – ezek garantálják a gazdasági fejlődést és az anyagi jólétet. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi és politikai emberi jogok mindegyikének elfogadható életmódot kell biztosítania a világon minden ember számára, valamint hogy e jogok megsértése nem vezethet indokolatlan nyereséghez.

3.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy az emberi jogi visszaélések megelőzését kell a kötelező erejű egyezmény elsődleges céljának tekinteni. Amennyiben létezik egy, a vállalkozások magatartására vonatkozó, nemzetközileg elfogadott minimális kötelező norma, a vállalkozásoknak még több támogatásra és iránymutatásra van szükségük a végrehajtási intézkedések terén, és az EU-nak és tagállamainak el kell ismerniük felelősségüket annak biztosításában, hogy a felelős üzleti magatartás ne vezessen tisztességtelen versenyhez.

3.3.

Az EGSZB maradéktalanul támogatja az EP által elfogadott állásfoglalásokat, és ismételten a genfi folyamat iránti teljeskörű kötelezettségvállalásra és aktív szerepvállalásra szólít fel egy kötelező erővel bíró eszköz kidolgozását illetően, beleértve azt is, hogy az állásfoglalások szerint kifejezetten szükség van egy panasztételi mechanizmusra. Az Európai Bizottságnak a szóban forgó állásfoglalások szerint kell eljárnia, és határozott elkötelezettséget kell tanúsítania.

3.4.

Az EGSZB továbbá egyetért azzal, hogy egy kötelező erővel bíró egyezménynek az EP által felsoroltaknak megfelelően a következőket kell tartalmaznia:

—	az UNGP keretére kell épülnie,

—	a transznacionális vállalatok és egyéb üzleti vállalkozások, köztük azok leányvállalatai számára előírt, a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségek meghatározása,

—	az államok területen kívüli emberi jogi kötelezettségeinek elismerése, valamint e célból szabályozási intézkedések elfogadása,

—	a vállalati büntetőjogi felelősség elismerése,

—	mechanizmusok az államok között a határokon átnyúló esetek kivizsgálása és az ezekkel kapcsolatos vádemelés és végrehajtás terén történő koordináció és együttműködés érdekében, valamint

—	a felügyeletre és végrehajtásra vonatkozó nemzetközi bírósági és nem bírósági mechanizmusok létrehozása.

3.5.

Az EGSZB támogatja az EP azon véleményét is, hogy ha a felperesek megválaszthatják a joghatóságot, az az államokat arra fogja ösztönözni, hogy szigorú szabályokat és méltányos jogi rendszereket vezessenek be annak érdekében, hogy az ilyen ügyeket a joghatóságukon belül tartsák. A végrehajtási mechanizmusoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy elsősorban az az államok legjobb érdeke, hogy jogszabályokat alkossanak a vállalkozásokkal és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelező kellő gondosság céljából. Egyes nemzetközi rendszerek, például az ILO panasztételi eljárása modellként szolgálhatnak az ambiciózusabb nemzetközi végrehajtáshoz.

3.6.

A kötelező szabályok nem vezethetnek olyan helyzethez, amelyben a felelős üzleti magatartást tanúsító vállalkozások alaptalan pereskedés tárgyaivá válhatnak. Egyértelműen meg kell határozni, hogy egy kötelező erővel bíró jogi aktus milyen mértékben teheti felelőssé a vállalkozásokat a jogsértésekért. Ennek megfelelően a jogsértéseket jobban meg lehet akadályozni az államok által végrehajtott és megvédett, nemzetközileg elfogadott kötelező szabály segítségével. Ez tükröződik a szövegtervezetben szereplő jelenlegi megközelítésben, amely nem vezet be közvetlen kötelezettségeket a vállalkozások számára, hanem az államokat kötelezi arra, hogy saját jogrendszerüknek megfelelően hajtsanak végre egy közösen elfogadott szabványt.

3.7.

Az EP tanulmánya és az FRA fent említett véleménye olyan konkrét kérdéseket vizsgál, amelyek rendszeresen felmerülnek, amikor az egyének az emberi jogok vállalatok, leányvállalataik vagy ellátási láncuk tagjai által történő megsértése miatt próbálják érvényesíteni igényeiket az európai bíróságok előtt.

3.7.1.

Az európai bíróságok joghatósága általában az európai alperesekre korlátozódik. Az európai székhelyű vállalkozások tehát perelhetők európai bíróság előtt, ám a kár helye szerinti országban székhellyel rendelkező leányvállalataik jellemzően nem. A beszállítók és az ellátási lánc közvetítő tagjai még távolabb kerülnek a szóban forgó európai vállalattól. Az EGSZB megállapítja, hogy az emberi jogok keretében biztosítani kell a vállalati vonatkozású emberi jogi jogsértések áldozatai számára a tisztességes eljárásokhoz, bíróságokhoz és hatóságokhoz való hozzáférést. Különösen akkor szükséges, hogy egyetlen, tisztességes eljárást lefolytató egységes fórum rendelkezzen joghatósággal, amikor nem egyértelmű, hogy adott esetben az anyavállalat, annak valamely leányvállalata vagy beszállítója a felelős.

3.7.2.

Az EP tanulmánya példákat hoz azokra a közvetítési eljárásokra is, amelyeket az áldozatok követeléseik benyújtásakor alkalmazhatnak. Az EGSZB kifejezetten üdvözli az OECD, az ENSZ-alapelvek és az ENSZ Globális Megállapodása által népszerűsített, szóban forgó értékes önkéntes eljárásokat, ám megállapítja, hogy ezek az eljárások nem oldják meg az olyan cégek által elkövetett emberi jogi jogsértések problémáját, amelyek nem alkalmazzák a CSR emberi jogi szempontjait. Ezért hivatalos büntetőeljárásra is szükség van.

3.7.3.

A felperesek gyakorlati okokból sokszor nem könnyen tudnak bizonyítékot szerezni. Az ügyek gyakran nagyon sok embert érintenek, és nyelvi akadályok is fennállhatnak. Bár azt rendszerint könnyen lehet bizonyítani, hogy egy helyi vállalat egy európai vállalat leányvállalata vagy beszállítója, az áldozatoknak nagyon nehéz bizonyítaniuk a tényleges ellenőrzés mértékét. Amennyiben európai joghatóság állapítható meg, rendkívül magas eljárási költségekkel kell számolni akkor is, ha a pernyertes felek a jogsértés áldozatai. A nemzetközi igazságügyi együttműködés sok fejlesztési lehetőséget tartogat. Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenlegi szövegtervezet a kölcsönös segítségnyújtás kérdéseivel is foglalkozik, de azt kéri, hogy a komolytalan jogviták eseteit kivéve ne az áldozatoknak kelljen viselniük az eljárási költségeket.

3.8.

Amennyiben az uniós tagállamok egyedi alapon szigorúbb kötelező kereteket kezdenek meghatározni a kellő gondosság kapcsán, az a szóban forgó szabályok ütközéséhez vezethet az EU-n belül. Az uniós tagállamokban található olyan vállalkozások, amelyek szigorúbb követelményeket alkalmaznak a kellő gondosságot illetően, nem kerülhetnek versenyhátrányba az ilyeneket nem alkalmazó vállalkozásokkal szemben. Az EGSZB megjegyzi, hogy a vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket és jogbiztonságot kell biztosítani, egyértelmű felelősségi körök mellett.

3.9.

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy az elkövetkező folyamatban kulcsfontosságú lesz az EU képviselőinek aktív elkötelezettsége és részvétele. Az EU és tagállamai érdekeit csak az szolgálhatja, ha aktívan részt vesznek egy olyan emberi jogi egyezmény szövegezésében, amely jelentős következményekkel jár majd a nemzetközi kereskedelmi rendszerre nézve (10). A jelenlegi tervezet jelentős javítási lehetőségeket tartalmaz, amelyekkel foglalkozni kell. Az európai intézményeknek és a tagállamoknak aktívan együtt kell működniük, az Európai Bizottságnak pedig egyértelmű megbízatással kell rendelkeznie ahhoz, hogy koordinálhassa az európai szerepvállalást.

3.10.

Mivel az egyezményt a tagállamok és az EU hajtják végre és érvényesítik, a tagállamokban – amennyiben még nem került erre sor – nemzeti cselekvési terveket kell készíteni, melyekben meghatározzák, hogyan valósítják meg az emberi jogokkal kapcsolatos kellő gondosság elvét. Európai cselekvési tervvel is rendelkezni kell, hogy biztosítható legyen, hogy az európai kormányzás minden szinten saját hatásköreinek megfelelően vegyen részt. A cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és érvényesítése során be kell vonni a szervezett civil társadalmat.

3.11.

Az Európai Bizottságnak tanulmányoznia kell az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó „nyilvános uniós minősítő ügynökség” megvalósíthatóságát, egy olyan rendszert kidolgozva, amelynek alapján a vizsgálatot végző cégeket tanúsítani és rendszeresen ellenőrizni lehet (kritériumok, nyomon követés). Egy ilyen ügynökség azzal támogathatja a vállalkozásokat (különösen a kkv-kat), hogy megkísérli meghatározni és javítani az emberi jogi problémáknak való kitettségüket, ami kedvezően hathat a vállalkozásokra a felelősségi kérdéseket illetően. E koncepció részletes vizsgálata egy következő vélemény tárgya lehet.

3.12.

Az emberi jogi felelősségnek a gazdasági, üzleti és ehhez kapcsolódó tantervek és képzések kötelező elemét kell képeznie, és ezt az oktatási súlypontot az uniós oktatási programoknak is támogatniuk kell.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

Az egyezményt az Emberi Jogi Tanács azon munkacsoportja dolgozza ki, amely az ENSZ emberi jogi egyezményeinek végrehajtásáért felel. Mivel az egyezmény címzettjei az államok és nem egyes személyek (például vállalatok vagy a jogsértés áldozatává váló magánszemélyek), egy ilyen EJT-munkacsoport létrehozása észszerű lépés, és könnyen be lehet vonni más szervezeteket, például az ILO-t és a WTO-t is. Az EGSZB véleménye szerint folytatni kell a nyitott kormányközi munkacsoport (OEIGWG) munkáját.

4.2.

A nyitott kormányközi munkacsoport felhatalmazása a transznacionális helyzetekre összpontosít. A vállalkozói szövetségek és a szakszervezetek tágabb alkalmazási kör mellett érveltek, amelybe valamennyi vállalkozás (például az állami tulajdonú vállalatok és a belföldi üzleti vállalkozások is) beletartozna. Az EGSZB üdvözli, hogy az átdolgozott szövegtervezet elvben ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik. A szövegtervezet azonban további pontosításra szorul. E tekintetben az EGSZB kéri, hogy az uniós intézmények aktívan vegyenek részt a folyamatban.

4.3.

Erőteljes nemzetközi nyomonkövetési és végrehajtási mechanizmusra van szükség, és biztosítani kell, hogy az egyéni panaszokat nemzetközi bizottság elé lehessen vinni. Ezenkívül független ENSZ-tisztviselőt (ombudsmant) kell kijelölni az emberi jogi jogsértések áldozatai számára, aki szükség esetén kivizsgálja és támogatja a kérelmeket, valamint független módon nyomon követi a feltételezett jogsértéseket és felhívja azokra a bizottság figyelmét.

4.4.

A tervezet igen tágan definiálja az emberi jogokat. Az EGSZB üdvözli, hogy a preambulumban megemlítik az ILO 190. számú egyezményét. Az ILO multinacionális vállalatokra és szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata azonban tartalmaz egy átfogó jegyzéket is a multinacionális vállalatokhoz és munkához kapcsolódó nyilatkozatokról és jogokról, amely külön felsorolja a munkahelyi biztonsággal és egészségvédelemmel kapcsolatos megállapodásokat és ajánlásokat is. Emellett az emberi jogokkal kapcsolatos legutóbbi fejlemények is határozottabban ráirányították a figyelmet az egészséges környezethez és az adatvédelemhez való jogokra, és ezeket figyelembe kell venni. A fent említett dokumentumok és jogok az emberi jogok alapvető forrásai közé tartoznak, amelyeket világszerte alkalmazni kell, és ezért az egyezmény keretében is figyelembe kell venni őket. Az EGSZB üdvözli, hogy az emberi jogi jogsértések nemi dimenziója, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak, erősebben beágyazódott a kötelező érvényű egyezmény megelőzésről szóló részébe.

4.5.

A tervezet elvileg már rendelkezik az illetékes joghatóság megválasztásáról, ezt azonban tovább kell finomítani. Amennyiben egy vállalkozás üzleti tevékenységei miatt transznacionális ellátási láncok tagja (pl. árukat vagy erőforrásokat fogad), biztosítani kell, hogy a joghatóságot a székhelye szerinti országban lehessen meghatározni. Azt is egyértelművé kell tenni, hogy a helyi leányvállalatok és beszállítók az anyavállalat vagy a fogadó vállalat székhelye szerinti országban perelhetők vagy legalább pertárssá tehetők.

4.6.

További tisztázásra szorul a kellő gondosság és a felelősségre vonhatóság egymásra gyakorolt hatása, és világosan meghatározott, gyakorlati rendelkezésekre is szükség van, amelyek segítségével biztosítható, hogy az ellátási láncokon belül – egy ellenőrzési és felügyeleti rendszer formájában – a folyamatban lévő nyomon követés is a kellő gondosság része legyen a felelősségre vonhatóság mellett, amennyiben az utóbbi nem érvényesül. Az angol ítélkezési gyakorlat révén kialakult egy olyan ellenőrzési szabvány az anyavállalatokra és a leányvállalataik által elkövetett jogsértésekre vonatkozóan (11), amely modellként szolgálhat a leányvállalatok felelősségére vonatkozó egyértelműbb rendelkezésekhez. A jelenlegi szövegtervezet a szerződéses kapcsolatokra összpontosít, ami megnehezítheti a globális értékláncok mentén felmerülő felelősség megbízható feltérképezését, mivel az üzleti kapcsolatok e láncok mentén különböző formákat ölthetnek. A jelenlegi szövegen lehet még javítani, a további pontosításokat pedig az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek tekintetében már kidolgozott koncepciókra kell építeni, melyeket az EU-nak prioritásként kell kezelnie.

4.7.

Mivel az egyezmény hatálya most már valamennyi üzleti tevékenységre kiterjed, nem csak a határokon átnyúló tevékenységekre, olyan rendelkezésekre is szükség van, amelyek rugalmasságot tesznek lehetővé a kkv-kra vonatkozó arányos, nem túl nagy terhet jelentő szabályok, illetve a magasabb kockázatú műveletekre vonatkozó szigorúbb szabályok között. Ezen túlmenően az EU-nak speciális támogatási eszközöket kell biztosítania, hogy segítse a kkv-kat az ilyen egyezmény következtében fellépő kihívások kezelésében (pl. egy ügynökség, a társaktól való tanulás támogatása).

4.8.

Az EGSZB tudomásul veszi a kölcsönös jogsegélyre és a nemzetközi együttműködésre vonatkozó szabályokat a jelenlegi tervezetben. Az ilyen funkciókat adott esetben elősegíthetik a fent említett ENSZ-ombudsman nemzetközi hivatalai.

4.9.

A szövegtervezet tartalmaz egy rendelkezést a bizonyítási teher megfordításáról a polgári felelősség esetében, melyet tisztázni kell annak érdekében, hogy biztosítható legyen a különféle joghatóságok általi egységes alkalmazás, valamint az, hogy a sértettek szükség esetén támaszkodhassanak ennek alkalmazására. Ez legalábbis azt jelentené, hogy az emberi jogok megsértése miatt pert indító személyeknek csak a jogsértés elkövetőjével (pl. beszállító vagy leányvállalat) fennálló határozott kapcsolat meglétét kell bizonyítaniuk, és a (fogadó vagy anya-)vállalatnak kell meggyőzően indokolnia, hogy a jogsértésekre rajta kívül álló okok miatt került sor. Az EGSZB kétli, hogy a bizonyítási teher megfordításának a bíróságokra történő áthárítása – jogalkotás helyett – a jogbiztonságot és a következetes alkalmazást szolgálja.

4.10.

4.11.

Súlyos gondatlanság esetén büntetőjogi felelősségről kell rendelkezni. Kevésbé súlyos bűncselekmények, például a rendszeres jelentéstételi kötelezettség elmulasztása esetén közigazgatási felelősségről kell rendelkezni.

4.12.

Az EGSZB üdvözli a más két- és többoldalú megállapodásokkal való összhangra vonatkozó rendelkezés beillesztését. A kereskedelmi és befektetési megállapodások vonatkozásában tisztázni kell azonban, hogy egy vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló szerződés esetében a végrehajtási intézkedések indokoltak, és azokat befektetési vitarendezés útján nem lehet megkerülni.

4.13.

Lehetővé kell tenni az államok körében egy kötelező erővel bíró egyezmény megvalósítását. Már vannak olyan eljárások, amelyek inspirációként szolgálhatnak ezekhez a lehetőségekhez, pl. az ILO-alapokmány szerinti panasztételi eljárások, amelyek lehetővé teszik, hogy a szociális partnerek és az államok panaszt nyújtsanak be az ILO-egyezmény betartásának elmulasztásával szemben. Ha az államok panaszt nyújthatnak be egymással szemben, az egész világra kiterjedő végrehajtás is lehetséges. A felelős vállalatok nagyobb védelemben részesülnének a tisztességtelen versennyel szemben. A szóban forgó panaszok benyújtását a szociális partnerek szervezetei és az NGO-k számára is lehetővé kell tenni. Amennyiben egy ilyen rendszert az ILO-eljárásoktól függetlenül hoznak létre, annak az ILO rendszerének és rendelkezéseinek sérelme nélkül kell működnie.

4.14.

4.15.

Az átdolgozott tervezetben az elévülési időre és az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozó rendelkezéseket a szöveg „nulladik tervezetéhez” képest mérsékelték. Mivel ezek a rendelkezések az áldozatok számára fontos eljárási jogokat tartalmaznak, az EGSZB azt ajánlja, hogy térjenek vissza a nulladik tervezet szövegéhez.

4.16.

A szervezett civil társadalom képviselői, különösen a vállalkozások képviselői rámutattak, hogy az egyezmény kidolgozásának Genfben zajló folyamata során késedelmesen teszik elérhetővé és közzé a dokumentum-tervezeteket. Ezen javítani kell a kiegyensúlyozott és konstruktív visszajelzések érdekében. Az átláthatóságot a folyamat minden szakaszában valamennyi résztvevő számára biztosítani kell.

4.17.

Kelt Brüsszelben, 2019. december 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) Az Oxford jogi értelmező szótár 7. kiadása szerint fórumnak az a hely vagy ország tekintendő, ahol az ügyet tárgyalják.

(2) Pl. az EP 2018. október 4-i állásfoglalása (2018/2763(RSP)).

(3) HL C 110., 2019.3.22., 145. o.

(4) http://www.oecd.org/daf/inv/mne/oecd-portal-for-supply-chain-risk-information.htm.

(5) HL C 303., 2016.8.19., 17. o.

(6) A legújabb példák közül néhány: mogyorószedők Törökországban: https://www.nytimes.com/2019/04/29/business/syrian-refugees-turkey-hazelnut-farms.html; gyermekmunkával előállított sírkövek: https://kurier.at/politik/ausland/blutige-grabsteine-was-friedhoefe-mit-kinderarbeit-zu-tun-haben/400477447; ásványi anyagok kitermelése elektromos autók akkumulátoraihoz: https://www.dw.com/de/kinderarbeit-f%C3%BCr-elektro-autos/a-40151803.

(7) https://www.corporatebenchmark.org/.

(8) Az FRA véleménye a következő tárgyban: A jogorvoslathoz való hozzáférés javítása a vállalkozások és az emberi jogok területén uniós szinten, 62. o.

(9) EP/EXPO/B/DROI/FWC/2013-08/Lot4/07, 2019. február – PE 603.475.

(10) Az EGSZB már említette egy kötelező érvényű ENSZ-egyezmény fontosságát a (HL C 110., 2019.3.22., 145. o.) véleménye 2.19. pontjában.

(11) Lásd a 9. lábjegyzetet, 40. o.