—

tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2019)02530),

—

tekintettel a Bizottság 2019. március 28-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett, 2019. április 1-i levélre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

—

tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 11. cikke (5) bekezdésére és 82. cikke (6) bekezdésére,

—

tekintettel a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet kiegészítő (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt bizonyos tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazott kockázatkezelési eljárások szerződő felek általi alkalmazási lehetőségének végét meghatározó időpontok tekintetében történő módosításáról szóló, 2018. december 19-i (EU) 2019/397 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (2),

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

—

tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

—

tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2019. április 4-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.

mivel az (EU) 2019/397 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 4. cikke értelmében a rendeletet az azt követő naptól kell alkalmazni, amelyen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikkének (3) bekezdése értelmében a Szerződéseknek az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban történő alkalmazása megszűnik, kivéve, ha a fenti időpontig kilépési megállapodás lépett hatályba, vagy ha az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszak meghosszabbításra került;

B.

mivel 2019. március 22-én az Európai Tanács elfogadta az Egyesült Királysággal egyetértésben hozott, az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdése szerinti határidő meghosszabbításáról szóló (EU) 2019/476 határozatot (3), és mivel ebből következően az (EU) 2019/397 felhatalmazáson alapuló rendelet alkalmazásának második feltétele – nevezetesen, hogy az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett kétéves időszakot nem hosszabbítják meg – nem teljesül;

C.

mivel az (EU) 2019/397 felhatalmazáson alapuló rendelet indokai továbbra is fennállnak, tekintet nélkül az EUSZ 50. cikkének (3) bekezdésében említett időszak bármilyen meghosszabbítására, és mivel a Parlament 2019. február 13-án kinyilvánította, hogy nem emel kifogást az (EU) 2019/397 felhatalmazáson alapuló rendelettel szemben;

D.

mivel a Parlament továbbra is egyetért azzal, hogy az illetékes hatóságok és a pénzügyi piacok számára fontos bizonyos, novációból származó ügyletek 12 hónapos korlátozott ideig tartó mentesítése abban az esetben, ha az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező szerződő fél az EU-27 területén székhellyel rendelkező szerződő félre módosul, és ezzel összefüggésben üdvözli a 2019. március 28-i felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely figyelembe veszi az EUSZ 50. cikke (3) bekezdése szerinti határidőnek az (EU) 2019/476 európai tanácsi határozat általi meghosszabbításával kapcsolatos új fejleményt;

1.

2.