EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2019.6.7.
COM(2019) 274 final
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a közös halászati politika jelenlegi helyzetéről és konzultáció a 2020. évi halászati lehetőségekről
{SWD(2019) 205 final}
A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK
a közös halászati politika jelenlegi helyzetéről és konzultáció a 2020. évi halászati lehetőségekről
1.Bevezetés
Ez a közlemény áttekintést ad a közös halászati politika (KHP) jelenlegi helyzetéről, valamint megfogalmazza a 2020. évi halászati lehetőségekre vonatkozó bizottsági javaslatok kialakításának főbb irányvonalait.
A KHP keretében a halászati gazdálkodás fő célja az, hogy legkésőbb 2020-ra minden állomány esetében hosszú távon magas halászati hozamot (Fmfh) biztosítson. E célkitűzés elérése hozzájárul az európai tengerek jó környezeti állapotának 2020-ig történő eléréséhez 1 , valamint a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatásainak csökkentéséhez.
2.A közös halászati politika végrehajtásában elért eredmények
2.1.A maximális fenntartható hozamra vonatkozó célkitűzés megvalósítása terén elért eredmények
Az észak-atlanti és azzal szomszédos területeken a halállományokat érő terhelés (F/Fmfh) 2003 és 2017 között általánosságban csökkenő tendenciát mutatott, a halászati mortalitás mediánja pedig 1,0 stabilizálódott. A Földközi-tenger és a Fekete-tenger esetében az F/Fmfh mutató értéke 2,2 maradt, tehát az állományok halászata továbbra is jóval meghaladja az Fmfh-célkitűzést.
A teljes kifogható mennyiségek meghatározása a halászati gazdálkodás egyik fő eszközét képezi. Az észak-atlanti és azzal szomszédos területeken a Bizottság a teljes kifogható mennyiségeket 2019-re az Fmfh-szinten, illetve az alatt javasolta meghatározni mind a 76 olyan TAC esetében, amelyek vonatkozásában Fmfh-szakvélemény állt rendelkezésre. Ez nem volt lehetséges 5 TAC esetében, amelyekre a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) nulla (0) értékű teljes kifogható mennyiséget javasolt, mivel ezekben az esetekben súlyos társadalmi-gazdasági hatásokkal járó blokkoló helyzetek alakultak volna ki, ezért a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségek alacsony szinten tartása mellett határoztak. A teljes kifogható mennyiséget a Tanács 59 esetben állapította meg az Fmfh-szintnek megfelelően, ami 2018-hoz képest három további TAC-nak felel meg.
A Balti-tengeren a várható kirakodások 95 %-a az Fmfh-szinttel összhangban meghatározott teljes kifogható mennyiségekből ered, 4 %-uk pedig az elővigyázatossági megközelítésen alapuló szakvélemények szerinti teljes kifogható mennyiségekből. Az Északi-tenger, a Skagerrak és a Kattegat területén a várható kirakodások (a kizárólag az EU által kezelt, az Fmfh tekintetében értékelt állományok esetében) 99,7 %-a az Fmfh-szinttel összhangban meghatározott teljes kifogható mennyiségekből ered; az északnyugati és a délnyugati vizeken ez az arány 94 %, illetve 90 %.
A mélytengeri állományok vonatkozásában a 2019-re és 2020-ra vonatkozó halászati lehetőségek 2018 novemberében kerültek meghatározásra. Ezek az összes uniós kirakodás kevesebb mint 1 %-át adják. A mélytengeri állományok esetében az értékelések hiányosak. A mélytengeri halászati lehetőségekről szóló idevágó tanácsi határozatok az előző évekhez képest jobban építenek a tudományos szakvéleményekre.
A part menti államok által folytatott konzultációk tárgyát képező állományok 2 esetében a 2019-re meghatározott teljes kifogható mennyiség csak a kék puhatőkehal esetében igazodott az állományra vonatkozó hosszú távú gazdálkodási stratégiához és az ICES által javasolt Fmfh-hoz. Az EU és Norvégia közötti tárgyalások az állományvédelem tekintetében kevésbé ambiciózus eredményre vezettek, mivel a 17 TAC-ból csak 9-et határoztak meg az Fmfh-val összhangban, azaz kevesebbet, mint 2018-ban.
A Földközi-tengeren a 40 értékelt állományból 35-öt halásztak 2017-ben a fenntarthatósági szinten túl, és a halászat mértéke átlagosan mintegy 2,2-szer nagyobb volt, mint a vonatkozó Fmfh-érték. Közelmúltbeli adatok arra engednek következtetni, hogy 2011. óta az átlagos F/Fmfh arány csökkenő tendenciát mutat. Ez a halászat csekély mértékű javulását jelezheti. 3 A Fekete-tengeren a 8 értékelt állományból 6 továbbra is túlhalászott, a kivétel a spratt és az öblöscsiga.
2.2.Biomassza-tendenciák
Az észak-atlanti és azzal szomszédos területeken a biztonságos biológiai határértékeken belüli állományok száma 2003 és 2017 között 15-ről 29-re nőtt, azaz majdnem megkétszereződött (2016-hoz képest 2 %-os növekedéssel); a legnagyobb arányú növekedés a Vizcayai-öbölben és az ibériai vizeken következett be (a biztonságos biológiai határértékeken belüli állományok száma 2-ről 8-ra emelkedett). A teljes biomassza-mennyiség folyamatosan javuló értéket mutat, és közel 36 %-kal nőtt.
A Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren a szaporodóképes állomány biomasszája 2016-ban 2003-hoz képest nem mutatott lényeges javulást. A Fekete-tengeren a nagy rombuszhal biomasszája növekedő tendenciát mutat, a túlhalászás pedig csökken.
2.3.Az uniós flotta helyzete
Az uniós flotta kapacitása tovább csökkent. 2018 decemberében az uniós flottanyilvántartásban (a legkülső régiókkal együtt) 81 644 hajó szerepelt, amelyek teljes kapacitása 1 533 180 BT, teljesítménye pedig 6 075 634 kilowatt volt. Ez az előző évhez képest 1,32 %-os csökkenést jelent a hajók száma, 2,46 %-os csökkenést a bruttó tonnatartalom (BT), és 2,61 %-os csökkenést a teljesítmény (kW) tekintetében. Ugyanakkor jelentős számú flottaszegmens (az értékelt 255 szegmensből 190) továbbra sincs egyensúlyban halászati lehetőségeivel.
Ennek ellenére az uniós flotta gazdasági teljesítménye tovább javult, és 2017-ben 1,3 milliárd EUR rekord nyereséget termelt. A folyamatos javulás főként abból adódik, hogy a halak átlagára magas (többet ér a kevesebb kirakodott mennyiség), míg az üzemanyagárak alacsonyak maradtak. A teljesítmény erősödésében ezenkívül közrejátszott néhány fontos állomány állapotának javulása, valamint a technológia fejlődése. Habár 2018-ra és 2019-re vonatkozóan még nem állnak rendelkezésre adatok, az üzemanyagárak kismértékű növekedése ellenére hasonló eredményekre számíthatunk.
Pozitív trend figyelhető meg számos, fenntartható módon halászott állományokat (például a foltos tőkehal, a szárnyas rombuszhal és a sima lepényhal ír-tengeri állományai, a hering, a szürketőkehal északi állománya, a La Manche-csatorna keleti és nyugati részének nyelvhalállománya, a Vizcayai-öbölben élő ördöghalállomány) célzó flották tekintetében, amelyek jellemzően növelik nyereségességüket és a fizetéseket. Ezzel szemben a túlhalászott állományokra halászó flották gazdasági teljesítménye jellemzően gyengébb.
Az uniós flotta teljes munkaidős egyenértékben (FTE) kifejezett teljes foglalkoztatottsága 2008 óta átlagosan évi 1,3 %-kal csökkent, részben az uniós flotta kapacitásának csökkenése miatt. A teljes munkaidős egyenértékre jutó átlagbér 4 azonban évente átlagosan 2,7 %-kal nőtt. A teljes munkaidős egyenértékre számított éves átlagos munkabér 24 800 EUR. Az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon más régiókkal ellentétben számos flotta esetében immár konszolidálódni látszik a foglalkoztatás növekedése.
Az uniós flottában tapasztalható munkakörülmények javításában jelentős szerepet játszott a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) C188. sz. halászati egyezményének az uniós jogba való átültetése 5 , amit az uniós szociális partnerek is támogattak. A tagállamoknak 2019. november 15-ig kell megfelelniük az új szabályoknak. A Bizottság a közelmúltban ismét felhívta a tagállamokat a halászhajók személyzetének képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló egyezmény ratifikálására (az egyezményt eddig mindössze 10 tagállam ratifikálta). 6
2.4.A decentralizált halászati gazdálkodás terén elért haladás
2.4.1.Többéves tervek
A többéves tervek (MAP-k) együttdöntéssel elfogadott jogi aktusok, amelyek többek között meghatározzák az MFH-ra vonatkozó célkitűzés végrehajtásának ütemtervét, és rugalmassági eszközöket biztosítanak a halászati gazdálkodás számára.
A nyugati vizek tengerfenéki állományaira vonatkozó többéves terv közelmúltbeli elfogadása kulcsfontosságú lépést jelent a közös halászati politika végrehajtása szempontjából, mivel a halászati gazdálkodás központi eszközét képezi. Hozzájárul a fenntartható halászat hosszú távú biztosításához, és kiegészíti az Északi-tengerre és a Balti-tengerre vonatkozó többéves tervek sorát. Ebben az évben a Bizottság jelentést tesz a Balti-tengerre vonatkozó többéves terv végrehajtásáról.
További kiemelendő eredmény a Földközi-tengerre vonatkozó első többéves terv 2019-es elfogadása. A terv a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozik, és 2020. január 1-jétől kezdődően előírja a halászati erőkifejtés kötelező 10 %-os csökkentését, valamint rendelkezik arról, hogy a térségben az Fmfh-t legkésőbb 2025-re el kell érni. Ezzel ellentétben az Adriai-tengerben élő kis méretű nyílt vízi fajokra vonatkozó többéves terv tekintetében nem történt előrehaladás.
2.4.2.A regionalizáció keretében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok
A regionális csoportok fontos szerepet játszottak a kirakodási kötelezettség fokozatos bevezetésében azáltal, hogy közös ajánlásokat nyújtottak be a Bizottságnak. Az ajánlások alapján a Bizottság 2018 vége előtt 4 (új) visszadobási tervet fogadott el.
Hosszabb időt vett igénybe azon felhatalmazáson alapuló jogi aktusok megalkotása, amelyek átültették a Natura 2000 területekre és a közös halászati politikáról szóló 1380/2013/EU rendelet 11. cikke szerint védett más területekre vonatkozó állományvédelmi intézkedésekre irányuló közös ajánlásokat; e jogi aktusok hatálya csak az Északi-tenger és a Balti-tenger egyes területeire terjed ki. További közös ajánlások várhatóak ebben az évben, azonban további előrelépésre van szükség.
2.4.3.Az érdekelt felek bevonása
A közös halászati politika keretében az érdekelt felek legfőbb szervezetei, a tanácsadó testületek növelik a regionalizáció folyamatában betöltött szerepüket. 2018-ban a meglévő 10 tanácsadó testület 73 ajánlást nyújtott be a Bizottságnak, ezzel szemben 2017-ben 64-et. Az e közleményt kísérő szolgálati munkadokumentum példákat hoz az ajánlásaik hatásának bemutatására.
2.5.Kirakodási kötelezettség
2019. január 1-jén teljes körűen hatályba lépett a kirakodási kötelezettség. A Bizottság 18 tagállamtól és az Európai Halászati Ellenőrző Hivataltól (EFCA) kapott jelentéseket, valamint 5 tanácsadó testülettől levelet a kirakodási kötelezettség 2018-as megvalósításáról. Az érdekelt felek a jelek szerint elismerik, hogy a kirakodási kötelezettség megfelelő végrehajtása érdekében fontos megbizonyosodni arról, hogy mindenki követi a szabályokat. Ugyanakkor nem áll rendelkezésre elegendő jelentés a visszadobásokról, ami eltéréseket eredményez a visszadobási becslések között. A Bizottság továbbra is teljes mértékben elkötelezett amellett, hogy a tagállamokkal és a tanácsadó testületekkel együttműködve kiküszöbölje ezeket a hiányosságokat.
2018-ban valamennyi regionális csoport foglalkozott a potenciálisan blokkoló helyzetek kezelésének lehetőségeivel. A tagállamok, a Bizottság és más érdekelt felek egymással együttműködve próbálták megtalálni a lehetséges megoldásokat, amelyeket 2019-ben tesztelnek. Így például néhány tagállam vállalta bizonyos kvóták átadását, illetve megállapodások születtek a kizárólag a járulékos fogásokra vonatkozó teljes kifogható mennyiségekről, és e megállapodások kiegészültek a járulékos fogások csökkentésére irányuló intézkedésekkel. A Bizottság fel fogja kérni a HTMGB-t a tagállamok által javasolt intézkedések értékelésére a visszadobások további csökkentése érdekében, és az ellenőrzés szempontjából nyomon követi ezeket az eseteket.
Az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) finanszírozott projektek száma általában véve nőtt. A tagállamok az ETHA általi támogatásokból 40 millió EUR-t fordítottak a kirakodási kötelezettség végrehajtására 7 (a 49 millió EUR-ra tervezett lehetséges kötelezettségvállalást 8 meghaladó 89 millió EUR összegű teljes kötelezettségvállalásból). Ugyanakkor a 89 millió EUR összegű kötelezettségvállalással a támogatás mértéke összességében továbbra is alacsony az 1. uniós prioritásra 9 elérhető 1,5 milliárd EUR-hoz képest.
Ami a nem szándékos fogások felvevőpiacát illeti, a gazdasági szereplők jelentése szerint az ipari (azaz nem élelmezési célú) felhasználás nem megfelelő felvevőpiac a méreten aluli halak esetében. A kis mennyiségű kirakodások és kiszámíthatatlanságuk nem illeszkedik a nem élelmezési célú ágazatok üzleti modelljéhez, ráadásul az ilyen kirakodások összegyűjtése aránytalan logisztikai költségekkel jár. Az alternatív élelmezési felvevőpiacok tekintetében kizárólag azzal a feltétellel tervezhető bármilyen előrelépés, hogy az nem biztosít piaci ösztönzőt és előnyöket a gazdasági szereplőknek az ellátási láncban. Egyéb alternatív felvevőpiacok továbbra is megfontolás tárgyát képezik, ezek közül az egyik lehetőség az élelmiszerbankoknak való adományozás.
Az ellenőrzés és az érvényesítés tekintetében a kirakodási kötelezettségnek való megfelelés továbbra is gyenge. A tagállamoknak kötelességük biztosítani a közös halászati politikával kapcsolatos összes tevékenység ellenőrzését, végrehajtását és vizsgálatát, beleértve a kirakodási kötelezettséget. A Bizottság ellenőrzései és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) egyéb kezdeményezései mind a megfelelés általános hiányára mutatnak rá, amit súlyosbítanak a megfelelés hagyományos ellenőrzési eszközökkel való hatékony ellenőrzése terén tapasztalt nehézségek. A távvezérelt elektronikus felügyeleti technológiákon (REM) alapuló innovatív ellenőrzési eszközök segítenének, amint az a Bizottság új halászati ellenőrző rendszerre vonatkozó javaslatában 10 is szerepel. Továbbá, 2019 januárjában új egyedi ellenőrzési és vizsgálati programok 11 léptek hatályba, amelyek a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi halászatra vonatkoznak. A Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel kíséri a kirakodási kötelezettség tagállamok általi megfelelő végrehajtását és érvényesítését, és támogatja a távvezérelt elektronikus felügyeleti rendszerek használatát. 12
2.6.Különleges erőfeszítések a földközi-tengeri és a fekete-tengeri helyzet kezelésére
Az EU egyedül és nemzetközi partnereivel egyaránt sokat tett a földközi-tengeri és a fekete-tengeri állományok helyzetének javításáért.
Uniós szinten jelentős előrehaladás várható 2019-ben a Földközi-tenger nyugati térségében élő tengerfenéki állományokra vonatkozó többéves terv végrehajtásának, valamint annak köszönhetően, hogy a KHP célkitűzéseinek való megfelelés biztosítása érdekében a HTMGB felülvizsgálja a meglévő nemzeti gazdálkodási terveket.
Nemzetközi szinten – figyelembe véve, hogy az érdekelt felek osztoznak az állományok többségén – az EU sokat tett a többoldalú együttműködés előmozdítása érdekében az illetékes regionális halászati gazdálkodási szervezetek, a Földközi-tengeri és Általános Halászati Bizottság (GFCM) és az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (ICCAT) keretében. A MedFish4Ever Nyilatkozat (2017. március) 13 és a Szófiai Nyilatkozat (2018. június) elfogadásával immár részletes munkaterv áll rendelkezésre a földközi-tengeri halállományok helyreállítására – szoros együttműködésben a Barcelonai Egyezmény feleivel –, a fekete-tengeri halállományok helyreállítására, a térség ökológiai és gazdasági erőforrásainak védelmére, valamint a fenntartható akvakultúra következő 10 évben való fellendítésére. Ezt kiegészíti a fenntartható kisüzemi halászatra vonatkozó regionális cselekvési terv (2018. szeptember) 14 .
2018-ban a GFCM 11 uniós ajánlást 15 fogadott el. 2019-ben további erőfeszítésekre lesz szükség e fellépések megerősítése érdekében. Ehhez lendületet fog adni a Medfish4Ever Nyilatkozat végrehajtásának eredményeit értékelő, júniusban megrendezendő marokkói magas szintű konferencia.
Az ICCAT elfogadta az EU által szorgalmazott, a kékúszójú tonhal állományának kezelésére vonatkozó tervet, miután az állomány a helyreállítást célzó, 10 éve tartó intézkedéseknek köszönhetően helyrejött. A terv megkönnyíti a part menti halászatot folytató halászhajók hozzáférését (ezek több mint egy évtizede ki vannak zárva a halászatból), és megerősíti a nyomonkövethetőséget javító ellenőrző intézkedéseket, különösen az élő tenyésztett kékúszójú tonhal esetében. Az állomány aggasztó helyzetére tekintettel az ICCAT – az EU kérésére – helyreállítási tervet fogadott el a földközi-tengeri kardhalra vonatkozóan, amely terv 2031-ig van érvényben.
2.7.Nemzetközi óceánpolitikai irányítás
Az óceánpolitikai menetrend 2016-os elfogadása 16 óta folyamatosan zajlik a menetrend 50 intézkedésének 17 a végrehajtása, és némelyik megvalósítása már véget is ért.
A nemzetközi óceánpolitikai irányítás javítása terén kulcsfontosságú eredmény a FAO halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásának elfogadása (2018. július) 18 és a Jeges-tenger középső térségének nyílt tengeri részén folytatott szabályozatlan halászat megelőzésére irányuló megállapodás aláírása (2018. október) 19 . Az EU vezető szerepet töltött be ezekben a folyamatokban.
Az EU a partnerországokkal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel folytatott együttműködésében előmozdítja a KHP elveit. Két óceáni partnerségről ért el/írt alá megállapodást: Kínával (2018. június) 20 , illetve Kanadával 21 . Fenntartható halászati partnerségi megállapodások keretében az uniós halászflották 11 partnerországban férnek hozzá külső halászterületekhez ellenőrzött és fenntartható feltételek mellett. A megállapodások keretében nyújtott strukturális támogatás megerősíti a halászati irányítást ezekben az országokban, többek között a tudományos és az ellenőrzési kapacitások, valamint a kisüzemi halászati ágazat támogatása révén. Az EU továbbra is vezető szerepet tölt be a regionális halászati gazdálkodási szervezetekben 22 , amelyek léfontosságú irányítási eszközök az állományok fenntarthatósága és az ökoszisztéma-alapú megközelítés előmozdítása, a megalapozott tudományos szakvélemények támogatása, a vonatkozó nyomonkövetési, ellenőrző és felügyeleti intézkedések elfogadásának fenntartása, a rendszeres teljesítményértékelések előmozdítása, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem támogatása érdekében. Ezzel összefüggésben a Bizottság olyan uniós álláspontokat javasol és védelmez, amelyek biztosítják, hogy az érintett állományokkal való gazdálkodás megfeleljen a Fmfh-célkitűzésnek.
A Bizottság 2019 januárjában visszavonta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó „sárga lapot” Thaiföld esetében, mivel az ország a nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően korszerűsítette halászati irányítását. 2019 májusában a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó uniós fogási tanúsítási rendszer hatékony végrehajtásának támogatására bevezetésre került a CATCH elnevezésű informatikai rendszer.
A tengeri hulladék jelentette probléma leküzdésére az EU elfogadta az egyszer használatos műanyagokról szóló irányelvet és a kikötői fogadólétesítményekről szóló új irányelvet. Ezzel összefüggésben a Bizottság új halászati ellenőrzési rendszerre vonatkozó javaslata uniós szintű, kötelező digitális jelentéstételi rendszert irányoz elő az elveszített eszközök megtalálásának elősegítése érdekében.
3.A 2020-as halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok
2020 lesz az első olyan év, amikor – az alaprendeletben 23 foglaltaknak megfelelően – valamennyi állománnyal a maximális fenntartható hozam szintjén kell gazdálkodni. Szintén első alkalommal kerül sor arra, hogy a halászati lehetőségekről szóló rendelettel szabályozott állományok többsége többéves terv hatálya alá fog tartozni. Amennyiben az Egyesült Királyság az Európai Tanácsban született megállapodás 24 szerint 2019. október 31-én vagy azt megelőzően megállapodás nélkül kilép az EU-ból, az EU-nak és az Egyesült Királyságnak konzultálniuk kell egymással a közös állományaikkal való közös gazdálkodásról.
3.1.A 2020-as halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok általános célkitűzései
A Bizottság javaslatainak fő célkitűzése az Fmfh elérése 2020-ra az Fmfh vonatkozásában értékelt összes állomány esetében. A javaslatok továbbra is keresni fogják a lehetőségeket a kirakodási kötelezettség eredményes végrehajtásának előmozdítására.
Jóllehet néhány állomány rossz állapota környezeti tényezők eredménye is (úgymint szennyezés és a vízminőség romlása), amelyekkel külön foglalkozni kell, továbbra is csökkenteni kell az ilyen állományokat érő halászati terhelést.
3.2.A következő halászati lehetőségek rögzítéséhez vezető kulcsfontosságú lépések
A Bizottság halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatainak alapját az ICES tudományos szakvéleménye képezi, amely több részben készül el. Első javaslataiban a Bizottság a lehető legtöbb állomány lefedésére törekszik. Mivel azonban az ICES az év végén, októbertől decemberig teszi közzé a szakvéleményét, az Északi-tengerre és az Atlanti-óceánra vonatkozó javaslat pro memoria (p.m.) formában tartalmazza a halászati lehetőségeket azokra az állományokra vonatkozóan, amelyek esetében a szakvélemény későn készül el.
A Bizottság felkéri a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy a nyilvánosan hozzáférhető tudományos szakvélemények alapján mihamarabb kezdjék meg a munkát, ahelyett, hogy megvárnák a Bizottság javaslatait. Az érdekelt feleknek az érintett tanácsadó testületeken és tagállamokon keresztül is lehetőségük lesz ajánlásokat adni a halászati lehetőségekre vonatkozóan.
A Bizottság e konzultációk figyelembevételével három javaslatot készít: egyet-egyet a Balti-tengerre (augusztus), a Földközi- és a Fekete-tengerre (szeptember), valamint az Atlanti-óceánra és az Északi-tengerre (október) vonatkozóan. A javaslatokat külön-külön vitatják meg a Tanács ülésein: októberben a Balti-tengerre vonatkozó javaslatokat, decemberben pedig a másik két javaslatot.
Az Egyesült Királyság kilépésének a halászati lehetőségekre gyakorolt következményeit a legfrissebb fejlemények fényében vizsgálják majd felül.
3.3. A halászati lehetőségek meghatározása a különböző tengermedencékre vonatkozóan
A balti-tengeri és az északi-tengeri, valamint a nyugati vizekben élő állományokra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározása az érintett többéves tervek alapján történik, amelyek Fmfh mortalitási tartományokat állapítanak meg, ezért bizonyos feltételek mellett némi rugalmasságot biztosítanak. Az ICES-t felkérik, hogy adjon szakvéleményt, amely elősegíti e rugalmasság szükségességének és lehetőségének értékelését. A teljes kifogható mennyiségekre vonatkozó javaslatokat csak akkor lehet az Fmfh-értékek felső tartományában megállapítani, amennyiben tudományos szakvélemény alapján vegyes halászat esetén szükség van rá a vonatkozó többéves tervben rögzített célkitűzések megvalósítása érdekében, vagy a fajon belüli vagy fajok közötti dinamikák miatt az állomány komoly károsodásának elkerüléséhez, vagy annak érdekében, hogy korlátozni lehessen az évek közötti nagy fluktuációt.
A kirakodási kötelezettség teljes körű végrehajtásával összefüggésben a Bizottság a Balti-tengerre, a nyugati vizekre és az Északi-tengerre vonatkozó halászati lehetőségekre az ICES fogási szakvéleménye alapján kíván javaslatot tenni, adott esetben alkalmazva a de minimis vagy a magas túlélési arányra vonatkozó mentességet.
A kirakodási kötelezettség maradéktalan végrehajtásának megkönnyítése érdekében minden rendelkezésre álló enyhítő eszközt igénybe kell venni, beleértve adott esetben a vegyes halászati megközelítésre vonatkozó ICES-szakvéleményeket. Ezzel összefüggésben értékelés tárgyát fogják képezni a tagállamok által a járulékos fogások csökkentésére irányuló intézkedések terén elért eredmények (az érintett tagállamok által a 2019-re vonatkozó megoldások keretében arra az öt állományra vonatkozóan tett kötelezettségvállalás, amelyekre a szakvélemény 0 értékű teljes kifogható mennyiséget javasolt).
Az Fmfh szempontjából értékelt, a nem uniós országbeli partnerekkel folytatott konzultációk tárgyát képező állományok esetében a Bizottság a hosszú távú gazdálkodási stratégiákkal és az Fmfh-szakvéleménnyel összhangban lévő megállapodásra törekszik.
A regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében kezelt állományok tekintetében a Bizottság e szervezetek határozatai alapján rögzíti a halászati lehetőségeket.
A Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó, közelmúltban elfogadott többéves terv értelmében a Tanács a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján 2020-ra meghatározza a halászati erőkifejtés megengedhető legmagasabb, a referenciaértékhez képest 10 %-os csökkenést jelentő értékét. Az elérhető tudományos szakvélemény alapján a Földközi-tengerre vonatkozó halászati lehetőségek már érvényben lévő GFCM-intézkedéseket is magukban foglalnak (kis méretű nyílt vízi fajok, angolna), és más, a 2019-ben tartott éves üléseken elfogadandó intézkedéseket.
A Fekete-tengerben élő nagy rombuszhalra megállapított regionális (GFCM) állandó kvótaelosztási rendszerrel kapcsolatos tárgyalások eredménye beépítésre kerül a halászati lehetőségekbe. A spratt esetében ismét a Bizottság javasol autonóm kvótákat.
4.Következtetés
A közös halászati politika végrehajtása jó ütemben halad, az észak-atlanti és azzal szomszédos területeken a halászati terhelés tovább csökken, míg az Fmfh-val összhangban meghatározott teljes kifogható mennyiségek száma nő. Az egészséges állományoknak köszönhetően javult az uniós halászflotta gazdasági teljesítménye: a flotta 2017-ben rekordnyereséget ért el.
Számos állomány továbbra is túlhalászott és/vagy kívül esik a biztonságos biológiai határértékeken, és egyértelmű, hogy a KHP célkitűzéseinek megvalósítása érdekében az összes szereplőnek fokoznia kell az erőfeszítéseit, tekintettel különösen arra, hogy 2020 lesz az első olyan év, amikor az Fmfh szempontjából értékelt összes állománnyal az Fmfh-val összhangban kell gazdálkodni.
A Földközi-tenger és a Fekete-tenger helyzete továbbra is aggasztó. További közös erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, hogy a GFCM stratégiája és a 2018-as szófiai miniszteri nyilatkozat keretében teljesüljön a 2020-as Fmfh-célkitűzés. A Bizottság szorosan együttműködik az összes érdekelt féllel a Földközi-tenger nyugati térségére vonatkozó többéves terv gyors végrehajtása érdekében.
Kulcsfontosságú a kirakodási kötelezettség hatékony ellenőrzése és érvényesítése. A tagállamok erőfeszítéseinek kiegészítésére a Bizottság továbbra is szorosan együttműködik a társjogalkotókkal annak érdekében, hogy mihamarabb megállapodás szülessen az új halászati ellenőrzési rendszerre vonatkozó javaslatról.
Tervezett ütemezés 25
|
Időszak |
Tevékenység |
|
május/június/október |
az ICES szakvéleményt ad az állományok állapotáról |
|
június–szeptember |
nyilvános konzultáció a közleményről |
|
augusztus vége |
a balti-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslatok Bizottság általi elfogadása |
|
szeptember közepe |
a földközi- és a fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat Bizottság általi elfogadása |
|
október |
a Tanács által a balti-tengeri halászati lehetőségek tárgyában tartandó ülés |
|
október vége |
az atlanti-óceáni/északi-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat Bizottság általi elfogadása |
|
december |
a Tanács által az atlanti-óceáni/északi-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat tárgyában tartandó ülés a Tanács által a földközi- és a fekete-tengeri halászati lehetőségekre vonatkozó javaslat tárgyában tartandó ülés |