Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Befektetői állampolgársági és letelepedési programok az Európai Unióban

[COM(2019) 12 final]

(2020/C 47/12)

Előadó: Jean-Marc ROIRANT

Felkérés:	Európai Bizottság, 2019.3.12.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen:	2019.10.15.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2019.10.30.
Plenáris ülés száma:	547.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	213/1/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB csatlakozik az Európai Parlament közelmúltbeli jelentésében (1) foglalt, az összes befektetői program fokozatos megszüntetésére irányuló kéréshez, valamint sürgeti a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe ezt az ajánlást, illetve az ajánlás figyelmen kívül hagyása esetén szolgáljanak észszerű érvekkel és bizonyítékokkal.

1.2.

Az EGSZB elismeri, hogy ennek hatálybalépéséig az Európai Bizottság által létrehozott tagállami szakértői csoportnak a befektetői állampolgársági és letelepedési programok (CBI- és RBI-programok) jelentette, az alábbi 3. szakaszban részletezett kockázatok kezelése és elsődleges megbízatásának teljesítése érdekében a következőkre kell összpontosítania: i) a CBI- és RBI-programok kérelmezőinek kockázati profiljához igazított és a pénzmosás elleni uniós szabályoknak megfelelő átvilágítási és biztonsági ellenőrzésekre vonatkozó minimumszabályok; ii) a program működési integritására vonatkozó minimumszabályok, a vonatkozó jogi kerettel összhangban az átláthatósági és irányítási intézkedéseket, valamint az iparágra vonatkozó szabályozási intézkedéseket is beleértve; és iii) a tagállamok, valamint a tagállamokon belüli nemzeti illetékes hatóságok közötti információmegosztásra vonatkozó iránymutatások és mechanizmusok.

1.3.

Ezen intézkedéseket az Európai Bizottságnak szoros nyomonkövetéssel és – amennyiben az uniós vívmányok lehetővé teszik – szankciók érvényesítésével kell alátámasztania.

1.4.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a tagállamokat külön időbeli korlátozások nélküli, a kérelmezők kiemelt kockázatot jelentő profiljához igazított átvilágítási folyamatok, azaz az ötödik pénzmosási irányelvben (2) részletesen ismertetett fokozott átvilágítási standardok alkalmazására ösztönözzék. Ennek a kérelmezők külső finanszírozóira is ki kell terjednie abban az esetben, ha a kérelmezőknek lehetőségük van a befektetés megvalósításával harmadik feleket megbízni.

1.5.

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre egy olyan koordinációs mechanizmust, amely lehetővé teszi a tagállamoknak az állampolgárság és tartózkodási engedély iránti, kedvezően elbírált és visszautasított kérelmekkel kapcsolatos információcserét. Ez történhet egymással összekapcsolt olyan központi nyilvántartások formájában, amelyek információkat tartalmaznak arról az átvilágítási folyamatról, amelynek alapján egy adott kérelmet elutasítottak, továbbá az elutasító döntés okairól, megnehezítve ezzel a legenyhébb feltételeket biztosító lehetőségeknek a tagállamok közötti megkeresését. Az elutasítás indokainak közzététele során figyelembe kell venni a biztonsági ügynökségek minden olyan esetleges aggályát, amely a közbiztonsághoz vagy az ügynökségek közötti nemzetközi együttműködéshez kapcsolódik.

1.6.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a kérelmezőknek szolgáltatást nyújtó valamennyi ügynök és közvetítő az ötödik pénzmosási irányelvben meghatározott pénzmosás elleni szabályok hatálya alá tartozzon.

1.7.

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy az EU a kérelmezők számára szolgáltatásokat nyújtó valamennyi ügynököt arra ösztönözzön, hogy akkreditációval rendelkezzen, valamint uniós szinten harmonizált minimumfeltételeket és -követelményeket meghatározó magatartási kódex hatálya alá tartozzon, hogy a kérelmek elfogadására vonatkozó szigorú és megbízható dokumentáció elkészítését elmulasztó ügynökökre szankciókat lehessen alkalmazni, és egynél többszöri mulasztás esetén be lehessen vonni az engedélyüket/akkreditációjukat.

1.8.

Az EGSZB elismeri, hogy az állami hatóságoknak esetleg szakügynökségeket kell megbízniuk a szükséges ellenőrzések elvégzésével, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy a kérelmek elfogadásáért vagy elutasításáért továbbra is a hatóságok viseljék az elsődleges felelősséget. A hatóságoknak egy sor, az összeférhetetlenség, illetve a megvesztegetési kockázatok elkerülésére szolgáló intézkedést is fenn kell tartaniuk. Így például a szakügynökségeket a teljesítési költségek helyett a kiváló minőségű szolgáltatást előnyben részesítő, szilárd szerződéskötési elvek alapján kell kiválasztani, ki kell zárni őket a programok hirdetéséből, illetve a kérelmezőknek történő kiegészítő szolgáltatásnyújtásból, javadalmazásuk pedig nem függhet a kérelmek eredményétől.

1.9.

Szintén elengedhetetlen, hogy azokat a fokozott átvilágításról szóló jelentéseket, amelyek kockázatot azonosítottak, megvitassák az érintett állami ügynökséggel annak biztosítása érdekében, hogy minden érintett tagállam átfogó képet kapjon a szóban forgó kockázat típusáról és szintjéről, és teljes mértékben megértse, hogy a szakügynökség által alkalmazott források és kutatási technikák miként igazodnak a bevált gyakorlat alapelveihez. A döntésekkel kapcsolatos megfelelő feljegyzéseket és dokumentumokat addig kell megőrizni, ameddig a dokumentumhamisításra és a megvesztegetési bűncselekményekre vonatkozó elévülési szabályok azt lehetővé teszik.

1.10.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a programok erős irányítási és felügyeleti mechanizmusokkal működjenek, és nyilvános ellenőrzés alá kerüljenek. A polgárokat tájékoztatni kell a CBI- és az RBI-programokhoz kapcsolódó célkitűzésekről, kockázatokról és előnyökről. Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a befektetői állampolgárságot és a befektetői letelepedést kérelmezőkkel kapcsolatos információk nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokat a programokkal kapcsolatos információk összehangolt és összehasonlítható módon, nyílt adatformátumban történő módszeres gyűjtésére és közzétételére ösztönözze.

1.11.

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a tagállamok az alkalmazandó jogszabályokkal összhangban rendszeres hatásvizsgálatokat végezzenek és megtegyék a szükséges kiigazításokat, a programok felett független felügyelet gyakoroljanak, valamint a programokat rendszeresen ellenőrizzék és közzétegyék az eredményeket.

1.12.

A tagállamoknak ezenkívül megalapozott visszaélés-bejelentési mechanizmusokat kell biztosítaniuk az alkalmazottak és a polgárok számára az aggályok és visszaélések jelentéséhez, és ki kell alakítaniuk az állampolgársági és tartózkodási jogok visszavonására szolgáló mechanizmusokat azokra az esetekre, amikor a korrupció vagy bűncselekmények új bizonyítékát tárják fel. Az állampolgárságtól való megfosztással kapcsolatos döntéseket a nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban kell meghozni.

2.   Az európai bizottsági jelentés háttere és lényegi tartalma

2.1.

Az állampolgárság a polgár és az állam közötti kötelék. Egy ország állampolgársága hagyományosan a születés ténye alapján kerül megszerzésre, akár leszármazás (jus sanguinis), akár a területen való születés (jus soli) okán. Az államok ezen túlmenően olyan személyeknek is adhatnak állampolgárságot, akik bizonyos feltételeknek megfelelnek vagy valódi kapcsolatot tudnak felmutatni az országgal (honosítás). Ez magában foglalja azt a követelményt is, hogy a kérelmezőnek az érintett tagállamban állandó lakóhelyet kell létesítenie és fenntartania, ezzel tanúsítva, hogy érdekeltségeinek egy részét a szóban forgó tagállamba kívánja áthelyezni.

2.2.

Az elmúlt évtizedekben számos uniós tagállam hozott létre CBI- és RBI-programokat azzal a céllal, hogy befektetéseket vonzzanak, cserébe pedig az érintett országban állampolgárságot és tartózkodási jogokat biztosítanak.

2.3.

Az Európai Parlament a 2014. január 16-i állásfoglalásában (3) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy „az uniós állampolgárság közvetlen vagy közvetett egyértelmű áruba bocsátására” irányuló nemzeti rendszerek magát az uniós polgárság fogalmát ássák alá. A 2018. május 30-án megtartott vita során az Európai Parlament a CBI- és RBI-programokkal járó számos kockázatot megvitatott (4). A kérdést az Európai Parlament pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszási és adókikerülési ügyekkel foglalkozó különbizottsága (TAX3) vitatta meg részletesebben. A TAX3 végső jelentése (5) meghatároz egy sor kulcsfontosságú mérséklő intézkedést a CBI- és RBI-programok által jelentett kockázatok csökkentésére, többek között arra kéri a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb fokozatosan szüntessék meg az összes létező programot. A jelentés arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a programok végleges hatályon kívül helyezéséig szigorúan ellenőrizze a kérelmezőkön végzett ügyfél-átvilágítás megfelelő végrehajtását, valamint biztosítsa a tagállamok közötti jobb adatgyűjtést és koordinálja a köztük zajló információcserét.

2.4.

2019. január 23-án az Európai Bizottság kiadott egy jelentést (6), amely megvizsgálja az érintett nemzeti jogi kereteket és gyakorlatokat, valamint ismerteti a programokkal kapcsolatos legfőbb kockázatokat, kihívásokat és aggályokat.

2.5.

Az Európai Bizottság jelentése szerint a programok a biztonságot, a pénzmosást, az adókijátszást és az uniós szabályok megkerülését illetően kockázatokat hordoznak. A jelentés szerint e kockázatokat tovább súlyosbítja némely program működésének átláthatatlansága és a tagállamok közötti együttműködés hiánya. Az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy továbbra is nyomon követi a CBI- és RBI-programok uniós jognak való megfelelését, és szükség esetén intézkedéseket tesz. Ezen eljárás javítása és a programokból eredő kihívások kezelését célzó konkrét intézkedések azonosítása céljából az Európai Bizottság létrehozott egy szakértői csoportot, amely ebben az évben már kétszer ülésezett, hogy megvizsgálja a befektetői állampolgársági programokból eredő kockázatokat, és meghatározza az ezek csökkentését szolgáló intézkedéseket.

2.6.

Ezeknek a programoknak a többségét a 2007-ben kezdődött pénzügyi válságot követően vezették be. A válság által súlyosan érintett egyes európai országok e programokban a gazdasági fellendülés lehetőségét láthatták. Az országok között a közvetlen külföldi befektetésekért folyó versengés terén ez eltérő előírások és követelmények irányába hathatott.

3.   Általános megjegyzések

3.1.   Az EU-t érintő kockázatok és fenyegetések

3.1.1.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság jelentését, amely átfogóan elemzi és egyértelműen meghatározza a szóban forgó programok által jelentett, minden uniós polgárt és az EU egészét érintő különféle típusú kockázatokat. A jelentés mindenekelőtt rámutat arra, hogy a CBI- és RBI-programok, ha azokat nem hajtják végre megfelelően, korrupciós, pénzmosási, biztonsági és adóelkerülési kockázatokat hordozhatnak, és az ilyen programokat működtető egyes tagállamokat, valamint az EU egészét egyaránt kiteszik e fenyegetéseknek.

3.1.2.

Az EGSZB úgy véli, hogy kérdések merülhetnek fel néhány ilyen program uniós alapelveknek és célkitűzéseknek, köztük a lojális együttműködés elvének való megfelelésével kapcsolatban.

3.2.   A CBI- és RBI-programok közötti különbségtétel mellőzése

3.2.1.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy nem kellene különbséget tenni a CBI- és az RBI-programok által okozott kockázatok kezelésének módjai között.

3.2.2.

Habár az útlevél és a vízum kiadásának következményei az általuk biztosított eltérő jogok miatt jelentősen különböznek, a programok mindkét típusa ugyanolyan szintű biztonsági kockázattal jár, és ezért azokat ugyanolyan magas szintű kockázatcsökkentési intézkedéseknek kellene kísérniük. Ez különösen fontos annak megelőzése érdekében, hogy a legnagyobb kockázatot jelentő jelentkezők a befektetői állampolgársági programokból a letelepedési programokba kerüljenek.

3.2.3.

Míg az RBI-programok ideiglenes jellegüknél fogva kevésbé tűnnek kockázatosnak, az állandó státusz megszerzése előtt is megnyitják az utat. Egyes országokban a befektetői tartózkodási vízumok kedvezményezettjei néhány év elteltével már állandó tartózkodási engedély vagy állampolgárság iránti kérelmet nyújthatnak be.

3.3.   Pénzmosási és korrupciós kockázatok

3.3.1.

Az Európai Bizottság jelentése rávilágít, hogy a kockázatvállalás a kérelmezőkön végzett nem megfelelő biztonsági és átvilágítási ellenőrzésekkel társulva miként nyithatja meg az EU kapuit a korrupt egyének előtt.

3.3.2.

Az európai bizottsági jelentés a biztonsági és átvilágítási ellenőrzésekkel kapcsolatos számos lehetséges kiskapura és szürke zónára mutat rá. Ez különösen az állampolgárság iránti kérelmek nemzeti hatóságok általi feldolgozásával és ennek az uniós szabályokkal való kölcsönhatásával kapcsolatban vet fel aggályokat.

3.3.3.

Az EGSZB megállapítja, hogy általánosságban a kérelmezők kiemelt kockázatot jelentő profiljának ellenére a fokozott átvilágítási ellenőrzéseket nem alkalmazzák szisztematikusan. Ráadásul az eltartottak, illetve a kérelmező támogatása céljából pénzeszközöket biztosító harmadik fél finanszírozók nem tartoznak szisztematikusan szigorú átvilágítási ellenőrzések hatálya alá.

3.3.4.

Az EGSZB megérti, hogy az igénybevevők számára e programoknak az egyik legfőbb vonzereje az, hogy az állampolgárság, illetve a tartózkodási jogok gyors, olykor néhány hónapon belüli megszerzésének lehetőségét kínálják. Megszokott, hogy ezt nyíltan reklámozzák. A kérelmezők profilja és származása azonban gyakran megnehezíti, hogy a határidőn belül megfelelő átvilágítási és biztonsági ellenőrzéseket végezzenek és megbízható üzletiintelligencia-jelentéseket készítsenek.

3.3.5.

A minimumszabályok hiánya arra enged következtetni, hogy nem minden tagállam egyformán szelektív, ami kétségeket vet fel a kérelmezők tekintetében végzett ellenőrzések szigorúságával kapcsolatban.

3.3.6.

Úgy tűnik, hogy az RBI-programokat működtető tagállamok némelyike nem rendelkezik az olyan biztonsági aggályok proaktív kezelésére szolgáló eljárásokkal, amelyek esetleg csak a tartózkodási jogok megadása után merülnek fel.

3.3.7.

Az EGSZB emellett kiemeli a pénzmosás elleni uniós szabályok megkerülésének jelentős kockázatát, mivel azok a közvetítők és szervezetek, amelyeken keresztül a kérelmezők által fizetett pénzösszegek beérkeznek, nem minősülnek a negyedik és ötödik pénzmosási irányelv értelmében vett kötelezett szolgáltatóknak. Ráadásul nem minden tagállam írja elő, hogy a befektetéseket a pénzmosás elleni uniós kötelezettségek hatálya alá tartozó nemzeti bankokon keresztül teljesítsék, és azokban az esetekben, amikor a fizetéseket készpénzben, közvetlenül a kormányzati szervezeteknek teljesítik, ezek a pénzmozgások sem tartoznak a pénzmosás elleni uniós jogszabályok hatálya alá.

3.4.   Irányítási és átláthatósági hiányosságok

3.4.1.

Az EGSZB aggódik amiatt, hogy a CBI- és RBI-programok elégtelen elszámoltathatósága és korlátozott átláthatósága ugyancsak korrupciót eredményezhet. Az átláthatóság és az integritás hiánya magát az államot és az állami tisztviselőket is kiteszi a korrupciós kockázatoknak. A CBI- és RBI-programok strukturális gyengeségei közé tartozhatnak a következők: kiterjedt mérlegelési jogkör a döntéshozatalban, a megfelelő független felügyelet hiánya, valamint a kérelemben és az átvilágítási folyamatban egyaránt érintett magánügynökök és közvetítők összeférhetetlenségének kockázata.

3.4.2.

Az EGSZB különösen aggódik amiatt, hogy egy nagymértékű pénzforgalmat generáló és vagyonos magánszemélyekkel foglalkozó ágazatban az ilyen strukturális gyengeségek és az átláthatatlanság a kormányzatokat indokolatlan befolyásnak, visszaéléseknek és megvesztegetésnek tehetik ki. Összességében ezek a programok nemcsak azt a kockázatot rejtik magukban, hogy korrupt személyek lépnek be a tagállamokba, hanem azt is, hogy maguk a hatóságok korrupttá válhatnak.

3.4.3.

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy egyes joghatóságokban az állami hatóságok maguk végzik el az átvilágítást, míg másokban esetleg szakügynökségeket alkalmaznak az ellenőrzések végrehajtásához, amelyek eredményeit azután beépítik a végleges határozatba. Megjegyzi továbbá, hogy minden esetben a kormányzatokat terheli az elsődleges felelősség a kérelmek elfogadásáért vagy elutasításáért, az átvilágítás megállapításait használva a döntésük megalapozásához. Azon esetek tekintetében, amikor a kérelmezési folyamat e kulcsfontosságú lépését szakügynökségekre bízzák, az EGSZB felhívja a figyelmet a lehetséges összeférhetetlenségi és megvesztegetési kockázatokra, és véleménye szerint nem szabad megengedni, hogy az állam szerződést kössön ilyen ügynökségekkel az átvilágítási vizsgálatok kérelmezőkön történő elvégzésére, miközben az ügynökségek ezzel egy időben szolgáltatásokat és tanácsadást nyújtanak a kérelmezők számára.

3.4.4.

Az EGSZB azt szeretné, ha több hivatalos számadat állna rendelkezésre a jelenség méreteiről (a befektetések volumenéről, a kérelmezők és a kedvezményezettek számáról, arról, hogy mely országok állampolgárairól van szó, a befektetések összegéről és hatásáról stb.), és sajnálatosnak tartja, hogy az egyre növekvő közérdeklődés ellenére a CBI- és az RBI-programok kérelmezőivel és a befektetéseikkel kapcsolatban még az alapvető információkat is továbbra is homály fedi.

3.5.   Az uniós dimenzió

3.5.1.

Az Európai Bizottság jelentése rávilágít a probléma uniós dimenziójára. Nemcsak arról van szó, hogy az EU-t fontos „termékelőnyként” használják a befektetők vonzására, hanem arról is, hogy egy adott tagállam által hozott, útlevél vagy vízum megadására irányuló döntés a többi tagállamot és az EU egészét is hátrányosan érintheti, mivel egy ilyen döntés révén a teljes schengeni térséghez és az egész belső piachoz hozzáférést adnak.

3.5.2.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az uniós állampolgárság reputációja, valamint az egységes jogok és értékek vannak veszélyben, továbbá megismétli az Európai Parlament álláspontját és egy korábbi biztos szavait (7), miszerint „az uniós állampolgárság nem eladó”.

3.5.3.

Következésképpen az állampolgárság és a tartózkodási jog megadása – az ebből származó nyereségek, etikai vonatkozások és kockázatok – minden uniós polgárra hatással van. Az EGSZB megjegyzi, hogy ennek ellenére az uniós polgárok továbbra sem tudják, hogy miként működnek ezek a programok, miként vagy miként nem mérséklik nemzeti kormányaik a CBI- és RBI-programokkal járó elkerülhetetlen kockázatokat, és mi a programok keretében megvalósított befektetések végső célja.

3.5.4.

Az EGSZB elismeri, hogy az uniós szintű harmonizált előírások és gyakorlatok hiánya az átvilágítási standardok és az átláthatóság szempontjából negatív versenyre ösztönözhet, emellett a kockázatot jelentő magánszemélyeket arra indíthatja, hogy az egyes joghatóságok között megkeressék az útlevél megszerzésének legenyhébb feltételeit biztosító lehetőségeket. Az európai bizottsági jelentés kiemeli, hogy ezeket a kockázatokat tovább súlyosbítja a tagállamok közötti, a befektetői állampolgárságot kérelmező személyekkel kapcsolatos konzultáció és információcsere jelenlegi hiánya. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha az egyik tagállamban biztonsági és pénzmosással összefüggő indokokból elutasítanak egy kérelmet, megvan az esélye, hogy azt egy másik tagállamban elfogadják. Az EGSZB szerint ezért hasznos lenne, ha a tagállamok bevezetnék azt a követelményt, hogy a befektetői állampolgársági kérelem részeként érvényes schengeni vízumot kelljen bemutatni.

3.5.5.

Az EGSZB úgy véli, hogy habár a CBI- és az RBI-programok működésének módja országonként változik, az egyes országokban azonosított konkrét problémákat célzó, eseti alapú megközelítés nem lesz elegendő, és a probléma kezeléséhez uniós szinten összehangolt megközelítésre van szükség.

3.6.   Adókijátszás és egyéb kockázatok

3.6.1.

Ahogy azt az Európai Parlament (8) és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) (9) a közelmúltban részletesen ismertette, a CBI- és RBI-programokkal adókijátszási célból esetleg visszaélhetnek, mivel lehetővé teszik a befektetők számára, hogy továbbra is a saját országukban rendelkezzenek adóügyi illetőséggel, miközben a CBI- és RBI-programok által biztosított adókedvezmények előnyeit élvezik.

3.6.2.

Megállapították, hogy a speciális adórendszerekhez hozzáférést nyújtó programok különösen kockázatosak és valószínűleg adókijátszáshoz vezetnek. Az ilyen programok mindenekelőtt lehetővé teszik az egyének számára a közös jelentéstételi standard szerinti jelentéstétel megkerülését. Az OECD két uniós tagállamot vett fel az olyan CBI-/RBI-programokat nyújtó joghatóságok jegyzékébe, amelyek kiemelt kockázatot jelenthetnek a közös jelentéstételi standard integritására nézve (10).

3.6.3.

A fenti 2.3. és 3.6.1. pontban említett európai parlamenti tanulmány a CBI- és az RBI-programok által felvetett másfajta kockázatokra, például a befektetések ilyen jellegű beáramlásának volatilitása miatt kialakuló makrogazdasági kockázatokra, az ingatlanpiaci árak inflációjából fakadó társadalmi-gazdasági kockázatokra, illetve politikai kockázatokra is rávilágít, ideértve az olyan kockázatokat is, mint az uniós intézményekbe vetett bizalom romlása, az uniós állampolgárság jó hírének csorbulása és ily módon az uniós polgárok jövőbeli mobilitásának és szabad mozgásának lehetséges veszélyeztetése. Kiemeli továbbá annak kockázatát is, hogy egyre nagyobb különbséget tesznek a migránsok egyes kategóriái között. Ezért a tagállamoknak fontos tisztázniuk, hogy a várható előnyök és hatások fényében milyen kockázatokat készek vállalni, és az is fontos, hogy rendszeres hatásvizsgálatot végezzenek annak biztosítása érdekében, hogy a kockázatok helyett az előnyök felé billenjen a mérleg nyelve.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.   A magánszektor szerepe

4.1.1.

A magánvállalatok CBI- és RBI-programok irányításában betöltött szerepének értékelése tekintetében az EGSZB elismeri, hogy két különböző típusú vállalat létezik. Az első típusba azok a vállalatok tartoznak, amelyek szerződést kötöttek az állammal a program irányítása, a kérelmek feldolgozása és a kérelmezők szűrése céljából, a másik típusba pedig azok a vállalatok tartoznak, amelyek szolgáltatásokat, illetve a programban való részvétel iránti kérelem benyújtásában segítséget nyújtanak a befektetők számára, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e akkreditációval vagy sem.

4.1.2.

Noha az EGSZB elismeri, hogy az állammal szerződött magánvállalkozásoknak hasznos szerepük lehet a kérelmezők átvilágításának elvégzésében, a szükséges háttérellenőrzések végrehajtásában és az üzletiintelligencia-jelentések összeállításában, óva int attól, hogy ezeket a cégeket kockázatértékeléssel vagy döntéshozatallal bízzák meg. Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy ez a felelősség az illetékes állami hatóságokat terhelje.

4.1.3.

Az EGSZB-t nagyon aggasztja, hogy az uniós jogokat és az uniós állampolgárságot értékesíthető termékként reklámozzák. Az EGSZB rendkívül aggasztónak találja azt is, hogy összeférhetetlenség áll fenn abban az esetben, ha a kérelmezők szűrésére szerződött cégek kapcsolódó kereskedelmi tevékenységeket is végeznek vagy kiegészítő szolgáltatásokat is nyújtanak az esetleges ügyfeleknek.

4.1.4.

A CBI- és az RBI-programok keretében kérelmet benyújtó befektetőknek szolgáltatásokat nyújtó magánügynökök és -vállalatok tekintetében az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a kívánt ügyfeleik kockázati profiljának ellenére a CBI-/RBI-ágazatban dolgozó cégek és magánszemélyek nem tartoznak szisztematikusan jogi szabályozás hatálya alá, és nem minősülnek a pénzmosás elleni szabályok értelmében vett kötelezett szolgáltatóknak sem.

4.1.5.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy a kérelmezőknek szolgáltatásokat nyújtó tagállamok közül nem mindegyik írja elő a közvetítők akkreditálását és/vagy engedélyeztetését, azaz egy „megfelelőségi és megbízhatósági” vizsgálaton való megfelelés és az akkreditációra vonatkozó minimumfeltételeknek való megfelelés kötelezettségét, beleértve annak igazolását, hogy a közvetítők szabályozott szakmai tevékenységet folytatnak, valamint a tényleges tulajdonosi információk közzétételét és érdekeltségi nyilatkozat tételét. Az EGSZB ezért örvendetesnek tartaná, ha bevezetnének egy kötelező magatartási kódexet, valamint bevezetnék a szabályozott szakmai tevékenységet folytatók illetékes tagállami szervek általi felügyeletét, és azt, hogy a szolgáltatók nyilvánosan hozzáférhető jegyzékén keresztül információt nyújtsanak a szabályozott szakmai tevékenységet folytató személyekről.

4.2.   A külső dimenzió

4.2.1.

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az olyan harmadik országok által bevezetett CBI- és RBI-programok EU-ra jelentett kockázatai miatt, amelyekkel az EU vízummentességi megállapodást kötött, ideértve például a csatlakozásra váró országokat, a keleti partnerországokat, valamint a karibi és a csendes-óceáni térség országait. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon ajánlását, miszerint a vízummentes státusz harmadik országoknak történő megadását a CBI- és RBI-programok végrehajtására vonatkozó lehető legmagasabb szintű előírásokhoz kell kötni, és a meglévő vízummentességi rendszereket ezen előírások fényében felül kell vizsgálni.

4.2.2.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy miközben azon munkálkodnak, hogy az Unióban fokozatosan megszüntessék a meglévő programokat, a csatlakozásra váró országoknak nem szabad megengedni, hogy a csatlakozásukkor CBI- vagy RBI-programokat működtessenek, elkerülendő, hogy a jelenleg meglévő programok mellé újabbak is társuljanak.

---

(1)  http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-8-2019-0240_HU.pdf.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/843 irányelve (2018. május 30.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról (HL L 156., 2018.6.19., 43. o.) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32018L0843&from=HU.

(3)  Az Európai Parlament 2014. január 16-i állásfoglalása a megvásárolható uniós állampolgárságról (HL C 482., 2016.12.23., 117. o.) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2014-0038+0+DOC+XML+V0//HU.

(4)  http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/CRE-8-2018-05-30-ITM-019_HU.html?redirect.

(5)  http://www.europarl.europa.eu/doceo/document/TA-8-2019-0240_HU.pdf.

(6)  https://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2019:0012:FIN:HU:PDF.

(7)  https://europa.eu/rapid/press-release_SPEECH-14-18_en.htm.

(8)  http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/627128/EPRS_STU(2018)627128_EN.pdf.

(9)  https://www.oecd.org/tax/automatic-exchange/crs-implementation-and-assistance/residence-citizenship-by-investment.

(10)  http://www.oecd.org/tax/automatic-exchange/crs-implementation-and-assistance/residence-citizenship-by-investment.