Vezetői összefoglaló

Hatásvizsgálat a tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati térségében folytatott halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslathoz

A. A fellépés szükségessége

Miért van szükség fellépésre? Milyen problémát kell megoldani?

A tengerfenéken élő állományoknak a Földközi-tenger nyugati részén folytatott halászatával kapcsolatban két fő probléma áll fenn. Az egyik a nagymértékű túlhalászás, a másik a nem hatékony szabályozási keret. A túlhalászás legfőbb okaként a halászati kapacitás túlzott igénybevételét (azaz a hajók túl nagy számát és a halászati erőkifejtés túlzott mértékét) jelölték meg. A jelenlegi szabályozási keret pedig azért nem hatékony, mert az alkalmazási köre korlátozott, a végrehajtása lassú és elégtelen, az érdekelt felek pedig nem vállalnak felelősséget a végrehajtása iránt. A két probléma – közvetve vagy közvetlenül – ahhoz vezetett, hogy a tengerfenéken élő állományok drámai helyzetbe kerültek (azaz a megvizsgált állományok 80 %-át túlhalásszák, némelyikük biomasszája pedig nagyon alacsony, ami az összeomlás nagy valószínűségére utal). Ez a halászok és a halászati ágazat számára társadalmi-gazdasági következményekkel jár, és a tengeri környezetre is hatással van.

A fenti problémák elsősorban azokat a halászokat érintik, akik a Földközi-tenger nyugati részén tengerfenéken élő állományokra halásznak, tehát az olaszországi, franciaországi és spanyolországi uniós flottákat. Az uniós halászati adatgyűjtési keretrendszerben (DCF) bejelentett adatok szerint ez a kezdeményezés potenciálisan körülbelül 13 000 hajót érintene.

Mi a kezdeményezés várható eredménye?

Az általános célkitűzések a következők: a közös halászati politikáról szóló rendelet célkitűzéseinek (2. cikk) teljesítése a tengerfenéki állományoknak a Földközi-tenger nyugati medencéjében folytatott halászata tekintetében, nevezetesen annak biztosítása, hogy a halászati tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, és irányításuk gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyöket is biztosítson; valamint ezen halászati tevékenységek szabályozási-gazdálkodási keretének javítása.

A konkrét célkitűzések a következők: i. annak biztosítása, hogy a halászati mortalitás 2020-ra az összes tengerfenéken élő állomány esetében elérje a maximális fenntartható hozam szintjét, és ezen a szinten maradjon; ii. a fenékvonóhálók szelektivitásának növelése, különösen a növendék egyedek megkímélése érdekében; iii. a halászati ágazat fenntarthatóságának biztosítása; és iv. eredményesen működő gazdálkodási keret biztosítása, amely a jelenleginél egyszerűbb, hatékonyabb és jobban bevonja az érdekelt feleket.

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés?

A tengerfenéken élő állományok és a halászhajók nem veszik figyelembe a határokat, tehát a tagállami szintű fellépés önmagában nem valószínű, hogy eredményes lenne a célkitűzések megvalósításában. Ahhoz, hogy az intézkedések eredményesek legyenek, össze kell őket hangolni, és alkalmazásuknak ki kell terjednie az adott állomány teljes előfordulási területére, valamint az összes érintett flottára; ezért van szükség európai szintű fellépésre.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért?

Három szakpolitikai alternatíva megvizsgálására is sor került: 1. alternatíva: „nincs politikaváltás” – Az első alternatívák a status quo fenntartása (vagyis a jelenlegi szabályozási keret további alkalmazása). Ezt az alternatívát csak viszonyítási alapként használjuk a többi alternatíva értékeléséhez; 2. alternatíva: „a jelenlegi gazdálkodási keret módosítása” – ezen alternatíva esetében a jelenlegi irányítási eszközök, nevezetesen a nemzeti irányítási tervek felülvizsgálatra kerülnének, a közös halászati politika célkitűzéseire való kiterjesztésük érdekében. A felülvizsgálat során az alábbi főbb szempontokat mérlegelnék: a tervek jelenlegi hatályának módosítása (a halállományok, a halászat és az érintett terület vonatkozásában); új állományvédelmi célkitűzések, például a maximális fenntartható hozam; mennyiségi célértékek és időkeretek; és új biztosítékok; 3. alternatíva: „uniós szintű többéves terv elfogadása” – Ezen alternatíva esetében a cél annak a biztosítása lenne, hogy a Földközi-tenger nyugati térségében tengerfenéken élő állományokra halászó uniós halászflottákra uniós szinten egységes és integrált szabályozási keret vonatkozzon.

Az előnyben részesített alternatíva a 3. alternatíva, vagyis az uniós szintű többéves terv, mivel az összes környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági célkitűzés szempontjából ez nyújtja a legtöbbet. Emellett nagyobb összhangban van a megreformált közös halászati politikával, egyszerűbb (egyetlen fő keretszabályozás), stabilabb (a hosszú távú perspektívát veszi figyelembe) és átláthatóbb lenne (mivel a három érintett tagállam egy tanácsi rendelet révén közösen igazítaná hozzá a jelenlegi halászati mortalitási értékeket a fenntartható szintekhez), mint az 1. és a 2. alternatíva.

Ki melyik alternatívát támogatja?

A konzultációban részt vevő valamennyi érdekelt fél egyetértett azzal, hogy a jelenlegi gazdálkodási keret (az 1. alternatíva, vagyis a kiindulási helyzet) nem lenne elégséges a közös halászati politika célkitűzéseinek eléréséhez. A konzultáció során az is kiderült, hogy a legtöbb érdekelt fél nem ért egyet a jelenlegi gazdálkodási keret módosításával (vagyis a 2. alternatívával), mivel a fentebb ismertetett problémák ettől nem szűnnének meg. Az érdekelt felek túlnyomó többsége (a MEDAC, a közigazgatási szervek, a nem kormányzati szervek és a tudományos élet képviselői) az uniós szintű többéves tervet (3. alternatíva) tartotta a lehető legjobb hosszú távú megoldásnak. Úgy vélik, hogy ezt a megközelítést indokolja a halászati tevékenységek sok fajra kiterjedő jellege, az érintett tagállamok száma és a különféle halászeszközök és halászattípusok közötti kölcsönhatások.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei?

Környezetvédelmi szempontból a modellezésből arra lehet következtetni, hogy 2025-re a vizsgált állományok körülbelül 70 %-ának esetében a szaporodóképes állomány biomasszájának szintje meghaladná a BPA elővigyázatossági referenciapontot. Azonban annak a valószínűsége, hogy az összes állományra vonatkozóan sikerül elérni a halászati mortalitási célértéket, körülbelül 36 % körül alakulna, tehát alacsony maradna. A szimulációkból arra lehet következtetni, hogy a többéves terv keretében egyik mutatót sem sikerülne maradéktalanul teljesíteni. Azonban ez az alternatíva mégis lényegesen jobb eredményekkel járna, mint a kiindulási pont és a 2. alternatíva az FMFH megváltoztatásával kapcsolatban. Társadalmi-gazdasági szempontból 2025-re csak 1 flottaszegmenst fenyegetne pénzügyi kockázat (ez nyolc flottaszegmenssel kevesebb, mint a kiindulási pont esetében.) Az érintett flottaszegmensbe (a 12 és 18 m közötti teljes hosszúságú spanyol hálós hajók) 52 hajó tartozik.

Emellett a többéves terv egyszerűbb (egyetlen fő szabályozási keret), stabilabb (a hosszú távú perspektívát veszi figyelembe) és átláthatóbb lenne (mivel a három érintett tagállam egy tanácsi rendelet révén közösen igazítaná hozzá a jelenlegi halászati mortalitási értékeket a fenntartható szintekhez), mint a módosított keret.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)?

A halászati mortalitási célértékek eléréséhez szükséges jelentős csökkentések miatt a többéves terv átmenetileg nagyobb költségekkel járna a foglalkoztatás és a jövedelmezőség terén. Ezen alternatíva esetén 2022-re 8 flottaszegmens kerülne pénzügyileg kockázatos helyzetbe (ez három flottaszegmenssel több, mint az alapérték). Az érintett flottaszegmensek a 18 és 40 m közötti teljes hosszúságú francia, spanyol és olasz fenékvonóhálós hajók, valamint néhány spanyol passzív halászeszköz (pl. a 6 és 12 m közötti horogsorok). A 8 flottaszegmensben 1415 hajót, 6193 teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő halászt és 3100 kiegészítő tevékenységi körbe tartozó álláshelyet érint a kockázat. A többéves terv alapján azonban a társadalmi-gazdasági teljesítmény 2025-re várhatóan minden flottában javulni fog, és a 26 flottából 25 rentábilis lesz.

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A fentebb ismertetett hatások várhatóan különösen jelentősen érintik a kkv-kat, mivel a Földközi-tenger nyugati részén tengerfenéken élő fajokra halászó halászati vállalkozások jellemzően mikrovállalkozások (a halászati ágazatban működő francia, olasz és spanyol vállalkozásoknak átlagosan 89 %-a csak egy hajóval rendelkezik.) Ezért nem lenne indokolt kizárni őket a kezdeményezés hatálya alól, mivel így a kezdeményezésnek nem lenne értelme. A többéves terv ezért valószínűleg – a kkv-kat is beleértve – az összes vállalkozásra ki fog terjedni kisebb-nagyobb mértékben, attól függően, hogy a tagállamok hogyan döntenek a szükséges csökkentéseknek a különböző flottaszegmensek közötti szétosztásáról.

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás?

A tagállamok számára a többéves terv és az új erőkifejtés-gazdálkodási rendszer bevezetése megnövekedett igazgatási költségekkel jár majd, de ezt az Európai Tengerügyi és Halászati Alap támogatásával kezelni lehet (az ETHA-ról szóló rendelet 36. cikke). Az átmeneti időszakot követően az igazgatási költségek (lényegében az újonnan létrehozott szabályozási keret fenntartásának költségei) várhatóan csökkenni fognak, és nagyobb összhangban lesznek a kitűzött célok eléréséből származó előnyökkel.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások?

Nem.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

A tervet és hatásait a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) értékelné öt évvel a terv hatálybalépését követően. Ezt követően a Bizottság jelentést tenne az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az eredményekről.