A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Új európai stratégia a tengerhasznosítási ágazat fejlődésének felgyorsítása érdekében

(2019/C 404/09)

Előadó

Christophe CLERGEAU (FR/PES), Loire mente régió közgyűlésének tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

I) Főbb politikai ajánlások a tengerhasznosítási ágazat fejlődésének felgyorsítása érdekében

A kihívások figyelembevétele és egy új, offenzívabb iparpolitika választása

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

felhívja a figyelmet arra, hogy nemcsak az európai tengerhasznosítási ágazatok fejlődési lehetőségeit, hanem az azokat fenyegető veszélyeket is figyelembe kell venni. Ezeknek az ágazatoknak lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az európai, nemzeti és regionális közigazgatási szervek segítségével sikeresen megvalósítsák az ökológiai, energetikai és digitális átállást és az ipari forradalmat, valamint hogy szakmáik újra vonzóvá váljanak. Ezekkel a kihívásokkal pont akkor kell megküzdeni, amikor a tengerhasznosítási ágazatokat újabb ázsiai verseny fenyegeti a nagy hozzáadott értékkel bíró hajók szegmenseiben, ahol Európa vezető szerepet tölt be. Ez a verseny, amelynek során megkísérlik megkaparintani az európai technológiákat, tisztességtelen versenyt jelent, amelyet szociális és ökológiai dömping jellemez, és amelyet a nemzetközi kereskedelem szabályaival ellentétesen nagyrészt állami támogatásokból finanszíroznak; ez ellen pedig az európai szerveknek az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében fel kell lépniük. Megjegyzendő, hogy ez a tisztességtelen verseny immár a halászat terén is megjelent;

kiemeli, hogy a tengerhasznosítási ágazatok sokfélék, ami előnyt jelent az ágazatok közötti szinergiák és a területi hatások megerősítéséhez: lásd a polgári és a katonai hajógyártást, -javítást és -bontást (az óceánjáró hajóktól a sétahajókig, a halászhajóktól a kikötői szolgálati vízi járművekig vagy a személyszállító hajókig, nem feledkezve meg a katonai flottákról), a megújuló tengeri energiaforrásokat, a kőolaj- és gázipart, a kikötői, part menti és tengeri infrastruktúrákat, az akvakultúrát, a kagylóhalászatot és a kék biogazdaságot;

kéri, hogy továbbra is támogassák a halászati, a kagylóhalászati és az akvakultúra-tevékenységeket a környezeti, társadalmi és gazdasági egyensúly és fenntarthatóság tekintetében, valamint a generációváltást, amelynek a két legfontosabb eleme a képzés és a fedélzeti körülmények javítása;

úgy véli, hogy az űriparhoz vagy a repüléstechnikai ágazathoz hasonlóan a tengerhasznosítási ágazatoknak is ambiciózus ipari stratégiára és konkrét végrehajtási keretre van szükségük, amely igazodik sajátosságaikhoz. Utóbbiak között említhető a szuverenitás fontossága, a nagy tőkeintenzitás, a kis szériás termelés, a hosszú termelési ciklus és a magas kockázati szint, vagy az igen jelentős kutatási, innovációs és képzési szükségletek;

felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a mélytengeri szélenergia fejlesztését, hogy ezzel csökkenteni lehessen a tengerparti, sekély vizű területek erre történő igénybevételét és azokat a kék gazdaságra jellemző más tevékenységekre lehessen használni;

emlékeztet arra, hogy a kék gazdaságon belül a tengerhasznosítási ágazatok jelentik a második legnagyobb szegmenst a foglalkoztatás szempontjából; a globális növekedés ellenére Európa számos területen vezető szerepet tölt be ezekben az ágazatokban, és sok magasan kvalifikált és fenntartható ipari munkahelyet hoz létre;

felhívja a figyelmet a kikötők fontos szerepére; ezek olyan stratégiai jelentőségű infrastruktúrákat alkotnak, amelyek nemcsak kereskedelmi és közlekedési csomópontok, hanem egyre inkább ipari és innovációs platformként is működnek, ahol a szomszédos városokkal való összeköttetés jobban kiaknázható. Fontos ezért, hogy megfelelő támogatásokat vegyenek tervbe a kék gazdasághoz kapcsolódóan már tevékenykedő, vagy a diverzifikációt előmozdító eszközök révén e tevékenységeket kifejleszteni képes, szárazföldön működő vállalkozások számára (1);

felhívja a figyelmet a halászat és a tengeri tevékenységek társadalmi-gazdasági jelentőségére a biztonságos és jó minőségű élelmiszerek biztosításban, emlékeztet kulturális és világörökségi vetületükre, amely alapvető eleme az idegenforgalom élénkítésének, illetve hangsúlyozza az ezen tevékenységek és az új, fejlesztendő ágazatok közötti szinergiák és komplementaritás szükségességét, a munkahelyek és a fenntartható fejlődés szolgálatában;

úgy véli, hogy a tengerhasznosítási ágazatok az Európában követett fenntartható fejlődési célok elérésének kulcsfontosságú tényezői. Termékeik, szolgáltatásaik és innovációik ugyanis döntő módon hozzájárulnak az átalakulások sikeres megvalósításához nélkülözhetetlen tevékenységek támogatásához; ezek közül például az alábbiakra hívja fel a figyelmet:

—	az óceánok felderítése, a tengerrel és a tengerfenékkel kapcsolatos ismeretek bővítése,

—	az éghajlatváltozás elleni küzdelem fokozása, különösen a tengeri szállítás révén,

—	a megújuló tengeri energiák és a tengeri szélenergia-termelés, valamint az Európai Unió országai közötti villamosenergia-összeköttetések fejlesztése annak érdekében, hogy a megújuló energiák nagyobb súlyt kapjanak a villamosenergia-mixben, illetve európai szinten is beépítésre kerüljenek,

—	tengeri jelenlét, felügyelet és biztonság; tengeri kezdeményezések, például fellépés a műanyaghulladékok elleni küzdelem keretében,

—	a tengeri biológiai erőforrások ismerete és kiaknázása, a halászat, az akvakultúra és a kék körforgásos gazdaság fenntartható fejlesztése;

10.

egyetért az EGSZB által a „LeaderSHIP 2020” eszközről 2018-ban készített értékelés (2) következtetéseivel, amelyek felhívják a figyelmet a végrehajtás során tapasztalt korlátokra, valamint a pontos és számszerűsíthető célok hiányára;

11.

kéri, hogy a „LeaderSHIP 2030” stratégia keretében egy teljesen átdolgozott, új megközelítést alkalmazzanak, amely egy olyan „European blue new deal”-re tesz javaslatot, amely az alábbi három elemet kombinálja: olyan kereskedelmi és versenypolitika, amely az érdekeink megvédésére és európai bajnokok kitermelésére törekszik, az egyes európai szakpolitikák mozgósítása és hozzáigazítása a tengerhasznosítási ágazatok szükségleteihez és sajátosságaihoz, valamint hat operatív célkitűzés elfogadása, amelyek körül mozgósítani kell a helyi, nemzeti és európai szereplőket a 2020-tól 2027-ig terjedő időszakban:

—	a tengeri szállítás szén-dioxid-mentesítése és tiszta üzemű hajók gyártása: nulla kibocsátás, nulla tengerszennyezés, nulla zajártalom,

—	a tengerben lévő hulladékok, különösen a műanyagok ártalmatlanítása,

—	4.0-ás tengerhasznosítási ágazatok, a teljesítményt és a munkahelyek minőségét szem előtt tartó, átfogó megközelítés alkalmazása minden tengerhasznosítási ágazatban,

—	Európa globális vezető szerepe a megújuló tengeri energiaforrásokkal kapcsolatos minden technológia terén,

—	a halászatot, az akvakultúrát és a tengeri biológiai erőforrások hasznosítását élénkítő, új kék biogazdaságra vonatkozó európai stratégia,

—	egy óceánfelderítő európai misszió elindítása, amely a tengeri környezet megismerésével foglalkozna a bolygó valamennyi tengerén;

E hat célkitűzés konkrét ipari kérdéseket érint, és az Európai horizont keretprogramon belüli tengeri „küldetésre” vonatkozó nyílt vitafolyamat során is figyelembe kell venni őket;

12.

szorgalmazza, hogy az európai legkülső régiókban és szigeteken fogadjanak el a tengerhasznosítási ágazatokra vonatkozó stratégiákat, amelyek célja, hogy három fő irányban gyors eredményeket érjenek el. Ezek: a kikötők, a szén-dioxid-mentes és olcsó energia-önellátás, valamint a kék biogazdaság, ezen belül a halászat és az akvakultúra;

13.

felhívja a figyelmet arra, hogy a tengerhasznosítási ágazat jövője szempontjából fontos, hogy a tengerrel kapcsolatos kérdéseket a jövőbeli uniós politikák és a regionális politikai alapok végrehajtásának középpontjába helyezzék;

European Sea Tech: európai hálózatok kialakítása a regionális innovációs ökoszisztémák összefogása érdekében, a régiók mozgósítása az ipari értékláncok strukturálása céljával

14.

véleménye szerint a tengerhasznosítási ágazatokat először is a területi beágyazottság jellemzi azokban a tengeri régiókban, amelyek a tengerhasznosítási ágazatoknak szentelt, magas színvonalú regionális innovációs ökoszisztémákat építettek fel. Ahhoz, hogy gyorsak és hatékonyak legyenek, a nemzeti és az európai szakpolitikáknak először is ezekre a regionális innovációs ökoszisztémákra és az ezekhez kapcsolódó intelligens szakosodási stratégiákra kell támaszkodniuk;

15.

javasolja, hogy a regionális innovációs ökoszisztémák összefogása érdekében, több együttműködési hálózat kialakításával hozzanak létre egy „European Sea Tech” eszközt az alábbiak céljával:

—	az alágazatok élénkítése és európai értékláncok felépítése,

—	az ipari átalakulással járó, különösen ökológiai, energetikai és digitális kihívások jobb azonosítása és nyomon követése,

—	új, jobban integrált és a globális versennyel szemben jobban felvértezett szolgáltatások, termékek és gazdasági modellek kialakítása.

A tematikus hálózatok kialakítása az Európai Bizottság által tett, a részvételi szándék kifejezésére való felhívások útján történne. Mindegyik regionális (vagy régióközi) ökoszisztéma pályázhatna arra, hogy a régiója intelligens szakosodási stratégiáival összhangban álló több hálózat tagja legyen. A számos készséget kombináló és több hálózatot összefogó ökoszisztémák alkotnák a „European Sea Tech” eszköz „központi ökoszisztémáit”.

Minden egyes hálózat arra törekedne, hogy minél inkluzívabb legyen és a különböző európai régiók összes kompetenciáját bevonja. A hálózatokon belül rendszeresen foglalkoznának a fenntartható fejlesztés, a K+F, az ipari teljesítmény, a finanszírozás és a készségek kérdéskörével.

Ezek a hálózatok egy központosított európai platformnál hatékonyabb alapot képeznének, amelyre építve együttműködéseket lehet kialakítani a régiók között, és amely alapján meghatározhatók a különböző uniós szakpolitikák szempontjából releváns operatív projektek.

A „European Sea Tech” feladata lenne továbbá az is, hogy előmozdítsa a technológia, a tapasztalatok és a készségek átadását az egyes hálózatok és a tengerhasznosítási ágazatok vertikumai között;

16.

17.

megerősíti, hogy támogatja a tengeri tudományos és innovációs társulás (TIT) tervét, de megállapítja, hogy mivel ez a projekt a tengeri erőforrások fenntartható kezelésére összpontosít, legfeljebb csak egy lehet a „European Sea Tech” eszközt alkotó hálózatok közül;

18.

szeretné, ha a „European Sea Tech” innovációs ökoszisztéma hálózatai által megvalósított projektek az európai partnerségek keretében támogathatók lennének, illetve ha lehetővé tennék a Horizont Európa és a többi igénybe vehető alap általi társfinanszírozást. E projekteknek magukban kell foglalniuk kísérleti projektek, prototípusok és demonstrációs rendszerek finanszírozását;

19.

megismétli azt a kérését is, hogy készüljön egy tengerekkel foglalkozó ütemterv az Európai horizont keretében, a 2. pillérbe pedig illesszék be a tengerhasznosítási ágazatok tudományos és technológiai kérdéseit, valamint határozzanak meg egy az Európai horizont 10 %-áig terjedő mobilizálási célt olyan projektek finanszírozására, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a kék gazdaságra és a tengerhasznosítási ágazatra;

II) Konkrét javaslatok az Európai Unió 2020 utáni szakpolitikáinak a tengerhasznosítási ágazatok támogatását szem előtt tartó mozgósítása és kiigazítása érdekében

Nemzetközi kereskedelem és verseny

20.

a tengerhasznosítási ágazatokkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy új, „reális” és a kölcsönösségen alapuló kereskedelempolitikára van szükség ahhoz, hogy a foglalkoztatást és Európa szuverenitását meg lehessen védeni a – különösen ázsiai – nagy tengeri országok offenzív és tisztességtelen stratégiáival szemben. Ennek a politikának – valahányszor ez lehetséges és hatékony – egy tisztességes versenyfeltételeket garantáló, méltányos és átlátható szabályokon nyugvó, stabil, multilaterális csererendszert kell előmozdítania, eredményes megállapodásokat kell keresnie a kereskedelmi partnerekkel, valamint a WTO szerepére kell támaszkodnia;

21.

úgy véli, hogy mivel globalizált világpiacokról van szó, a versenypolitikának lehetővé kell tennie, hogy európai bajnokok termelődjenek ki, ugyanakkor mindig biztosítva az Unión belüli igazságos és kiegyensúlyozott versenyt; újólag megerősíti a tengeri szállítás állami támogatására vonatkozó iránymutatások hozzáadott értékét, valamint azt, hogy e cél eléréséhez egyszerű, stabil és versenyképes adózási keretre van szükség;

22.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét a külföldi beruházások jobb ellenőrzésének és különösen a nagy nemzetközi szerződésekben szereplő technológiaátadások, illetve az általuk az európai iparra gyakorolt esetleges káros hatások csökkentésének és korlátozásának fontosságára;

23.

azt szeretné, ha pontosan meghatározott vállalások születnének a polgári és katonai közbeszerzések irányítása terén. Például szigorú elvárásokat kellene támasztani bizonyos, korábban stratégiai jellegűnek vagy a világszintű verseny által különösen érzékenyen érintettnek minősített termékek és szolgáltatások beszállítása kapcsán;

A projektek finanszírozása

24.

azt szeretné, ha mihamarabb megvalósulna a kék gazdasághoz tartozó projektek finanszírozási platformjának terve, amelynek magában kell foglalnia egy segítségnyújtási eszközt, valamint egy külön beruházási alapot az innovatív és kockázatos projektek finanszírozása érdekében. A platform fő célkitűzése az kell, hogy legyen, hogy előtérbe helyezze a hagyományos szereplők által túlságosan kockázatosnak ítélt projektek számára biztosított kedvezményes finanszírozást, és így reagáljon a piaci hiányosságokra. A beavatkozási eszközök komplementaritásának és a projekttámogatás folytonosságának biztosítása érdekében ennek az eszköznek a tagállamokkal és a régiókkal szoros együttműködésben kell majd működnie. Ennek a platformnak többek között a „European Sea Tech” eszköz hálózataira és „központi ökoszisztémáira” kell épülnie;

25.

kiegészítésként azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy határozzon meg egy célt és egy módszert az InvestEU keretében, különösen az Európai horizont programhoz kapcsolódóan kezdeményezendő európai beruházási eszközöknek a kék gazdaság és a tengerhasznosítási ágazatok szolgálatában történő mozgósítására;

26.

hangsúlyozza, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyek révén csökkenthető a strukturális projektek pénzügyi költsége és lehetővé válik a legnagyobb beszerzések és beruházások (óceánjáró hajók, LNG-berendezések, megújuló tengeri energiaforrások stb.) versenyképes előfinanszírozása;

27.

megismétli, hogy külön finanszírozásra van szükség a sajátos korlátokkal és adottságokkal rendelkező legkülső régiók számára. Ezek a régiók rendkívüli tengeri és óceáni dimenziót biztosítanak Európa számára az Atlanti- és az Indiai-óceánon, valamint a Karib-tengeren való stratégiai elhelyezkedésüknek köszönhetően, és egyedülálló természeti értéket jelentenek, amint azt maga az Európai Bizottság is elismeri;

28.

rámutat arra, hogy fontos lenne megkönnyíteni az innovatív beszerzés alkalmazását, ami lehetővé teszi a közbeszerzési szabályok rugalmas kezelését olyan esetekben, amikor kialakulóban lévő, a piacon még szabványosított módon jelen nem levő technológiák beszerzéséről van szó. Ez a gyakorlat felgyorsítja az innovációk piaci elterjedését, mivel az új szolgáltatásokat és termékeket kínáló vállalkozások számára lehetővé teszi, hogy gyorsan megtalálják első ügyfeleiket;

29.

hangsúlyozza, hogy a tengerhasznosítási ágazat sajátos szabályozási korlátai és a kérelmek feldolgozásának adminisztratív határideje jelentik a fő akadályt a tengereken végzett tesztek és kísérletek végrehajtása előtt. Javasolja egy európai munkacsoport létrehozását – az Európai Bizottság, a tagállamok és a régiók, valamint a gazdasági szereplők részvételével – a bevált gyakorlatok terjesztésére és a nemzeti referenciakeretek kedvező alakulásának ösztönzése érdekében;

30.

hasznosnak tartaná, ha a terv az lenne, hogy ennél is tovább menjünk, és idővel az amerikai DARPA mintájára létrejönne egy „Maritime Advanced Research Projects Agency” [Fejlett Tengerhasznosítási Célú Kutatási Projektek Ügynöksége], amelynek révén külön finanszírozás keretében támogatnánk az áttörést hozó innovációt, elismerve a kudarchoz való jogot és teljes mértékben szem előtt tartva a kkv-k és a közepes tőkeértékű vállalatok fejlődésének korlátait;

31.

a brexit utáni időszakkal összefüggésben javasolja, hogy a tengerhasznosítási ágazatok szereplői részesüljenek a legnagyobb mértékben érintett területek támogatására elkülönített pénzeszközök egy részéből, hogy az ilyen területeken új fejlődési és foglalkoztatási lehetőségeket alakítsanak ki;

32.

felhívja a figyelmet arra, hogy a „European Sea Tech” eszköznek nagy jelentősége van abban, hogy horizontális megközelítést vezet be a tengerhasznosítási ágazatok kapcsán és felgyorsítja az átmenetet a zöld és digitális tengerhasznosítási ágazatok felé, a tengerhasznosítási ágazatok összes vertikumában rendelkezésre álló összes technológiát és kompetenciát mozgósítva annak érdekében, hogy más vertikumok is hozzáférjenek azokhoz. A transzverzális jellegre való törekvésnek érvényesülnie kell a tengeri és part menti tevékenységek, valamint azon ipari és digitális ágazatok között, amelyek közvetlenül mobilizálható vagy olyan innovációkat hordoznak, amelyeknek a tengeri világra való alkalmazása hasznos lehet;

Tengerhasznosítási ágazatok 4.0

33.

felhívja a figyelmet az Ipar 4.0 keretében és az ökológiai és energetikai átállással kapcsolatosan az ipari teljesítmény, a digitalizáció, ezen belül a termelési folyamatok digitalizációja, valamint a helyi és európai értékláncokon belüli együttműködések fontosságára; ennek kapcsán támogatja az ökológiai és energetikai átállás terén példamutató hajógyárakat célzó „Green Shipyard 2050” célkitűzést;

34.

továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az egész életen át tartó tanulás, a munkahelyek fejlesztése és minősége, a munkakörülmények, valamint a munkavállalók tapasztalatának és kreativitásának mozgósítása elválaszthatatlan ettől az ipari átalakulástól;

35.

úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos innovációkat és termelőberuházásokat a tengerhasznosítási ágazatok támogatásával kapcsolatos uniós politika prioritásaként kell kezelni, és ezeknek különösen a kkv-kra kell irányulniuk;

36.

hangsúlyozza, hogy a polgári és a katonai ágazatok közötti együttműködés a haladás közös motorját jelenti azzal, hogy elősegíti többek között – és mindkét irányban – a technológia- és know-how-átadásokat, valamint a humán készségek mobilitását;

37.

rámutat, hogy fontos ösztönözni a tengeri kőolajipari és a gázipari vállalatok átállását és a kék gazdaság más ágazataiba irányuló diverzifikációs stratégiáikat. Ezek a vállalkozások első kézből származó tapasztalatokkal rendelkeznek a tengeri környezet kapcsán, példaértékűen kezelnek hosszú lefutású és bonyolult projekteket, és értékes készségekkel tudnak hozzájárulni a tengerhasznosítási ágazatok fejlődéséhez (ellátó hajók, víz alatti robotika, rögzítési rendszerek, automatizált rendszerek stb.). A szénhidrogénből származó profitjuk egy részét befektetési alapok révén hasznos és kollektív módon forgathatnák vissza a kék gazdaságba és a tengeri megújuló energiákba;

38.

hangsúlyozza, hogy a hajók a technológiai változások következtében analóg egységekből digitalizált közlekedési platformokká válnak, ami lehetőségeket kínál különböző digitális rendszerek nagyobb mértékű integrációjára és összekapcsolására. Ezáltal az ágazat munkamódszerei is megváltoznak, például a hajók és a szárazföldi létesítmények közötti interakciók, a hajók egymás közötti kapcsolatai, valamint a hajók és a hatóságok közötti kapcsolatok esetében. Az európai tengerhasznosítási ágazatnak és a hatóságoknak ezért ki kellene aknázniuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a digitalizáció kínál a nemzetközi versenyben;

39.

kiemeli, hogy a tengerhasznosítási innovációkon belül mindenképpen szem előtt kell tartani és támogatni kell a digitalizációt és szélesebb értelemben a mesterséges intelligenciával kapcsolatos új technológiákat;

40.

azt javasolja, hogy a támogatási és finanszírozási programokban ne csak technológiai jellegű, hanem az új szolgáltatások kifejlesztéséhez szervesen kapcsolódó témákat is vegyenek figyelembe, a víz alatti autonóm hajók és robotok (AUV) vagy a tengerfelügyeleti és az előrejelzésen alapuló karbantartási szolgáltatások mintájára, amelyek esetében az eredmények és a teljesítmény melletti kötelezettségvállalás szerződéses szempontból egyre inkább fontosabb, mint a ráfordított eszközök mennyisége. Népszerűsíteni kell továbbá olyan platformok létrehozását is, amelyek lehetővé teszik a különböző tagállamok különféle tengerfelügyeleti technológiái közötti konvergencia biztosítását. Ezáltal fokozódhatna a felügyeleti tevékenységek interoperabilitása és a tengeri műveletek hatékonysága, könnyebbé válna a kapcsolódó közösségi jogszabályok és szakpolitikák alkalmazása, ebből következőleg pedig jobban ellenőrizhető lenne az európai tengeri térség;

Foglalkoztatás, készségek és képzés

41.

elismeri az ágazati szociális párbeszéd előmozdításának és a tengerhasznosítási ágazatokban a foglalkoztatás és a képzés közötti kapcsolat kialakításának fontosságát; kéri, hogy ezeket a feladatokat külön platformok lássák el mind a közlekedés és a tengeri biológiai erőforrások, mind pedig a feldolgozóipar és a hajógyártás területein. Felhívja a figyelmet különösen arra, hogy a tengerészeti és halászati képzést olyan módon kell átalakítani, hogy az támogassa a generációváltást a halászat, az akvakultúra és a kagylóhalászat terén. Emellett testre szabott egyetemi képzéseket kell biztosítani a kereskedelmi hajózás terén. Úgy véli továbbá, hogy létre kell hozni egy rendszert, amely biztosítja a képzési programok hatékonyságát és maguknak az oktatóknak a megfelelő képzését;

42.

hangsúlyozza, hogy a tengerhasznosítási tevékenységek fejlesztéséhez mozgósítani kell azokat a munkavállalókat, akik erős készségekkel rendelkeznek a tengeri munka terén, vagy komoly kiegészítő képzést kell nyújtani azoknak, akik nem tudják, milyen az élet a tengeren. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy kampányokat kell folytatni a fiatalok körében annak érdekében, hogy bevonzzuk a tehetségeket a szakmába és új szakemberek kerüljenek a tengerhasznosítási ágazatba mind a földi, mind a tengeri ágazatban, a kereskedelmi tengerészet és a halászat területén egyaránt;

43.

üdvözli a – tengerhasznosítási ágazatban nagy számban alkalmazott – kiküldött munkavállalókkal kapcsolatos közelmúltbeli irányelvek elfogadásának köszönhetően tett előrelépéseket, és kéri a szakmai képesítések – és nem csupán a diplomák és képesítést igazoló papírok – egy elismerési rendszerének létrehozását, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elvének kiteljesítése érdekében;

44.

úgy véli, hogy a munkavállalók Unión belüli mobilitása segíti az értékláncok minél jobb megszervezését a tengerhasznosítási ágazatokban, amint a tevékenységi körök fejlődésének való megfelelést is. E célra törekedve meg kell őrizni és tovább kell erősíteni a vállalatok igényeinek való megfeleléshez szükséges készségeket, mindenekelőtt helyi, majd pedig európai szinten is;

III) A nagy tengerhasznosítási ipari ágazatokra vonatkozó egyedi megközelítés és egyedi javaslatok

A tengerészeti iparágak digitalizációja

45.

Kék biogazdaság

46.

hangsúlyozza a kék biogazdaság ágazatában rejlő ígéretes, de egyelőre rosszul meghatározott potenciált, amely sokféle alkalmazási lehetőséggel kecsegtet a piacokon (élelmiszeripar és takarmányozás, farmakológia, kozmetikai ipar, energiaipar) és jelentős területi hatásokkal jár; kiemeli, hogy elsőbbséget kell adni a legérettebb és legfontosabb ágazatoknak: a halászatnak, az akvakultúrának és a tengeri gazdálkodásnak;

47.

üdvözli az ezen új ágazat körüli mozgolódást, ami többek között a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által vezetett „kék biogazdasági fórumnak” köszönhető; úgy véli, hogy a kutatás-fejlesztés területén végrehajtott jelentős beruházási szakasz után az iparosítást és a kis léptékben bevált és tökélyre vitt új eljárások értékesítését kell prioritásként kezelni;

48.

azt szeretné, ha ezt az ágazatot új prioritásként kezelnék, és a biológiai erőforrások kitermelésétől vagy ellenőrzött termelésétől a termékek feldolgozási és értékesítési szakaszáig az egész értékláncba beruháznának;

49.

ennek kapcsán javasolja kapcsolatok kialakítását az érettebb tengerhasznosítási vertikumokkal (mint amilyen a halászat és az akvakultúra), szem előtt tartva az értéklánc későbbi, a halászati termékeket hasznosító és feldolgozó szintjeit, amelyek a legnagyobb hozzáadott értéket termelik;

50.

kiemeli a tengeri körforgásos gazdaság jelentőségét a kék biogazdaság fejlesztésének támogatása terén (a halászatban a visszadobás gyakorlatának felszámolása, a partvonal visszaállítása, az algák feldolgozásából visszamaradt anyagok, hulladék- és műanyagfeldolgozás);

51.

felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa a világ összes tengerének és óceánjának felderítését, egyebek mellett annak érdekében, hogy bővüljenek a tengeri környezettel és az éghajlattudománnyal (szénkörforgás és CO2-elnyelés, elsavasodás és a tengerszint emelkedése) kapcsolatos ismereteink, valamint hogy a tengeri erőforrások (geotermikus energia, stratégiai ásványok) kiaknázásában rejlő lehetőségek jobb felmérése céljával azonosíthassuk a különféle energiakitermelő és másfajta telepeket;

Polgári és katonai hajógyártás

52.

hangsúlyozza annak stratégiai fontosságát, hogy a hajógyártási ágazatban európai beruházások történjenek azokba a tényezőkbe, amelyek révén ki lehet tűnni, különösen a digitalizáció, valamint az ökológiai átmenet és az energiarendszer átalakítása terén. Ez azt jelenti, hogy újító módon kell javítani a versenyképességünket és visszaszerezni a piaci részesedéseket. A hajógyártás terén a finanszírozási kérdések is alapvető fontosságúak;

53.

felhívja a figyelmet az ezekhez az átmenetekhez kapcsolódó új piacokra: a hajók környezetbarát meghajtórendszerekkel való felszerelése, innovatív szénmentes meghajtórendszerek (új vitorlakoncepciók), bunkerhajók, elektromos kompok, rövid távú áruszállításra használt hajók, kikötői és tengerparti szolgálati hajók stb.);

54.

hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a hajógyárak és a kivitelezési lánc közötti kapcsolatokat és a helyi együttműködést a tengeri klaszterek keretében; kiemeli emellett a hajógyártással és hajójavítással foglalkozó régiók támogatásának szükségességét, ahol számos kis- és középvállalkozás tevékenykedik; azt szeretné, ha egyedi támogatásban részesülnének a beszállítói ágazat értékláncai, amelyek a világpiaci részesedések 50 %-át teszik ki és kétszer akkora árbevételt generálnak, mint a hajógyártás. Az EU-nak kereskedelmi és finanszírozási politikájában elő kell mozdítania az európai berendezések használatát az EU-n kívül épített hajókon is;

55.

arra buzdít, hogy a „European Sea Tech” keretében, szisztematikus munkával vonjanak be olyan új szereplőket a hajógyártási ágazat értékláncába, akik hozzájárulhatnak a termelési kapacitás erősítéséhez, a készségek mozgósításához és az európai versenyképességhez;

56.

hangsúlyozza, hogy a hajójavítás és a kisméretű hajók építése stratégiai ipari tevékenységnek számít a legkülső régiókban, mivel az ottani vizeken tevékenykedő flottáknak és vízi járműveknek a szigetjellegből adódó feltételek mellett, az európai kontinenstől távol kell dolgozniuk, ez pedig nagyban kihat a logisztikára, a kisebb hajók karbantartására és javítására. Ezért célzott támogatást kell nyújtani az ilyen ipari tevékenységekhez, ha azt akarjuk, hogy ezekben a régiókban valóban nőjön a tengeren végzett tevékenységek aránya;

57.

úgy véli, hogy a tengerhasznosítási kérdéseket az új védelmi és biztonsági politikák középpontjába kell állítani, ami azt jelenti, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a katonai hajógyártásra; ezzel kapcsolatban javasolja, hogy fokozottan vegyék figyelembe a mindkét ágazatban, azaz a polgári és a katonai ágazatban is hasznosítható, kettős felhasználású technológiák fejlesztéséhez nyújtott támogatást;

58.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az állami felügyeleti és biztonsági feladatokat ellátó flották kapacitásait. Úgy véli, hogy ezeket a szuverén küldetéseket Európában gyártott hajókkal kell ellátni, valamint hogy azok megfelelő megszervezéséhez (különösen a brexit és a migrációs kihívások összefüggésében) a Frontexszel való szoros együttműködésben támaszkodni kell a rendelkezésre álló nemzeti flottákra, illetve európai szintű szolidaritási erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy támogassuk az ilyen, jelentős közérdekre számot tartó feladatokban legnagyobb mértékben részt vevő országokat;

Megújuló tengeri energiaforrások

59.

úgy véli, hogy a megújuló tengeri energiaforrások ágazata az egyik olyan ágazat, amely nagyban képes arra, hogy jelentős mértékben hozzájáruljon a megújulóenergia-termeléshez, egy olyan ipari értékláncot is kialakítson, amely számos régióban fenntartható helyi munkahelyeket hoz létre és az export szempontjából is sikeres legyen; emlékeztet rá, hogy a tengeri projektek kialakításakor oly módon kell eljárni, amely tekintettel van a környezetre és összeegyeztethető, vagy akár szinergiában van a meglévő tevékenységekkel;

60.

rámutat arra, hogy az 1991-ben létesített első üzemeket követően az európai tengeri szélerőműparkok költségei jelentős mértékben csökkentek, ami mindenekelőtt annak köszönhető, hogy egy sikeres európai ipari ágazat alakult így ki az elmúlt 10 évben;

61.

hangsúlyozza, hogy milyen fontosak a hajók javításai és felülvizsgálatai, illetve hogy életciklusuk végén szét kell őket szerelni. Ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy speciális tervet arra vonatkozóan, hogy az EU-nak legyen elég felszerelése ezeknek a feladatoknak a megfelelő ellátásához, megfelelő költségvetési forrásokat is rendelve mindehhez;

62.

felhívja a figyelmet arra, hogy ezen ágazat további fejlesztéséhez folytatni kell az uniós szinten tett erőfeszítést, különösen a kutatás-fejlesztés területén (több mint 3 milliárd eurós beruházás). Napjainkban azonban egyértelmű politikai döntésekre van szükség, amelyek először is a tagállamoktól függnek: ambiciózus mennyiségek és pályázati menetrendek meghatározása a jelenleg a legfejlettebb megoldást jelentő tengerfenékhez rögzített szélerőművek esetében, de az olyan új technológiák esetében is, mint az úszó szélerőművek, a hullámerőművek vagy akár a hidraulikus energiafejlesztők, amelyek esetében mindenképpen megfelelő és garantált anyagi megtérülésre van szükség ahhoz, hogy beinduljanak a beruházások és megkezdődjön az iparosításuk;

63.

ösztönzi, hogy európai szinten vezessenek be külön a beruházások támogatását, illetve a projektek biztosítását és a kockázatok kezelését szolgáló eszközöket. Ilyen eszközök bevezetése jelentősen csökkenthetné a finanszírozás költségét, így gyorsabban mérséklődne a megtermelt energia előállítási költsége;

64.

üdvözli, hogy az elmúlt években jelentős előrelépés történt az új technológiákban a prototípusok és demonstrációs rendszerek valós körülmények közötti tesztelése terén, különös tekintettel a hidraulikus erőművekre, és így lehetővé válik az egyre határozottabb és hitelesebb árcsökkentés, ami alapul szolgálhat a piac beindításához a megfelelő átvételi áraknak köszönhetően, biztosítva ezáltal az európai szereplők globális vezető szerepét;

65.

határozottan kéri, hogy Európa tűzze ki célként a globális vezető szerep megszerzését az úszó szélerőművek terén, és javasolja az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy fontolják meg az összehangolt vagy közös ajánlati felhívások lehetőségét egy nagyobb volumenű és láthatóbb piac érdekében. Hasonló megközelítést lehetne kialakítani a hidraulikus energiafejlesztők és a hullámerőművek esetében is a tesztparkokban a kereskedelmi hasznosítást megelőzően;

66.

hangsúlyozza, hogy az egymással összeköttetésben nem álló térségekben – különösen a szigeti területeken – fontos egyedi megközelítést alkalmazni, amely révén átfogó megoldások javasolhatók a szén-dioxid-mentes energia-önellátásra a technológiáknak, többek között a megújuló tengeri energiaforrásoknak az egyes területek jellemzői függvényében történő kombinálásával; hasonló megfontolásból bővíteni kell a közepes teljesítményű gépek fejlesztését is;

67.

azt javasolja, hogy ezeknek az energia-önellátási megoldásoknak a kifejlesztését teszteljék és validálják a tengeri többcélú létesítményekkel kapcsolatos projektekben is, mivel utóbbiak nemcsak az ipari tevékenységek, hanem szélesebb értelemben az emberi élet tengerekre való kiterjesztését is előrevetítik; nem szabad elfelejteni, hogy ezeknek a leghosszabb távú elképzeléseknek figyelembe kell venniük a fenntarthatóság szigorú szempontjait is, csakúgy mint a környezetre gyakorolt hatást a projektek teljes életciklusában;

IV) A kikötők – a tengerhasznosítási ágazatok dinamikájának fontos tényezői

Kikötői platformok és kikötői, part menti és tengeri infrastruktúrák

68.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kikötők a fennálló és a lehetséges tevékenységek integrálása révén olyan fejlesztési területeket jelenthetnek a „kék növekedés” projektjei számára, amelyek példaként szolgálnak és valamennyi part menti régióra kiterjeszthetők;

69.

hangsúlyozza, hogy státuszuktól függetlenül a kikötők továbbra is olyan stratégiai jelentőségű eszközöknek minősülnek, amelyek kapcsán a beruházásokért az állami szervek felelősek, és hogy az állami támogatásokra vonatkozó verseny- és ellenőrzési szabályoknak lehetővé kell tenniük az ilyen beruházásokat;

70.

hangsúlyozza, hogy uniós finanszírozással kell támogatni a legkülső régiók kikötői infrastruktúráit, szem előtt tartva azt a tényt, hogy az áruszállítás számára nincsen más alternatíva, illetve tekintettel arra, hogy az ilyen infrastruktúrákhoz nyújtott állami támogatás a tisztán helyi jelleg miatt nem torzítja a versenyt az európai belső piacon;

71.

hangsúlyozza, hogy a kikötőknek egyszerre kell a tengeri szállítás csomópontjainak és befogadó platformoknak lenniük a tengerhasznosítási ágazatok számára és a kapcsolódó innovációs és képzési tevékenységek szempontjából; felhívja a figyelmet arra, hogy a kikötők a régiók vonzerejének fontos tényezői, mivel új ipari tevékenységeket vonzanak be a körzetükbe vagy a hátországukba;

72.

kiemeli a logisztikai és tengeri szolgáltatási láncok szerepét a kikötőkben; hangsúlyozza, hogy a műszaki innovációkon túlmenően új gazdasági és szolgáltatási modelleket is ki kell alakítani a kikötőkben, támaszkodva például fokozatos digitalizációjukra (intelligens kikötők), illetve bővíteni kell az óriási méretű adathalmazok (big data) kihasználásával megnyíló folyamatfejlesztési és -optimalizálási potenciált;

73.

javasolja annak előmozdítását, hogy a kikötők jobban kapcsolódjanak a városi környezetükhöz; eközben meg kell erősíteni a kikötői közösségek döntéshozatali autonómiáját és biztosítani kell a kikötői ingatlan megvédését, hogy lehetővé váljanak a jövőbeli fejlesztések;

74.

javasolja, hogy az „európai kikötők fóruma” és az azon belül működő „kikötők és csomópontok a kék növekedésért” és „zöld kikötők” alcsoportok által végzett munka továbbviteleként a „European Sea Tech” eszközön belül hozzák létre a kék gazdaság kifejlesztése mellett elkötelezett kikötők egy hálózatát;

75.

hangsúlyozza, hogy a terület- és partvonal-rendezés, valamint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás szempontjából a kikötőkben és a tengerparti övezetekben fontos szerep hárul az építő- és környezetvédelmi mérnöki ágazatra;

76.

azt javasolja, hogy a kikötők váljanak az új tengeri infrastruktúrákkal kapcsolatos projektek inkubátorházaivá és esetleg idővel projektgazdáivá, függetlenül attól, hogy part menti kikötőkről vagy általánosabban véve közös használatú, a kék gazdaság tevékenységeinek otthont adó platformokról (átrakodóhely, logisztikai központ, tengeri megújulóenergia-termelés, akvakultúra, hajójavítás, tudományos bázis) van-e szó;

77.

javasolja, hogy indítsanak vitát a „másodlagos” kikötők funkcionális szerepéről, egyrészt az alacsony forgalmú piacokra való szakosodás, másrészt a szomszédos nagy ipari kikötők támogatása/kiegészítése szempontjából;

A kikötők és a tengeri szállítás szén-dioxid-mentesítése

78.

úgy véli, hogy sürgősen növelni kell a kikötőkben a hajók, illetve tágabb értelemben a hajók ökológiai lábnyomának csökkentéséhez hozzájáruló infrastruktúra (alacsony kibocsátású technológiákra épülő elektromos csatlakozás) LNG-ellátásának biztosításához szükséges beruházáshoz nyújtott támogatást; véleménye szerint a tisztább üzemanyagokra és új energetikai vektorokra való átállást prioritásként kell kezelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az emberi egészségre ártalmas gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében, és úgy véli, hogy a hajótulajdonosokat támogatni kell a flottájuk átalakítása és megújítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a bioerőforrásokból (növényi, mezőgazdasági és élelmiszeripari) előállított biogáz is hozzájárulhat a cseppfolyósított földgáz (LNG) értékláncához, az üvegházhatásúgáz-kibocsátások jelentősebb csökkentését vonva maga után, mint amit a jelenlegi megoldásokkal el lehet érni;

79.

javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy „Az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről az Európai Unióban: ideje cselekedni!” című, 2018. október 25-i európai parlamenti állásfoglalással (2018/2023(INI)) összhangban célszerű-e létrehozni egy „LNG kék folyosót az európai szigetek és legkülső régiók számára”.

Ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy az ilyen beruházások támogatásához – amelyek költsége az említett térségekben továbbra is magas – megfelelő finanszírozási eszközökre van szükség;

80.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nyílt tengeri akvakultúrával kapcsolatos kutatást és fejlesztést, felhasználva ehhez az óceánokkal kapcsolatos mélytengeri mérnöki ismereteket és az Ipar 4.0 területén szerzett ismereteket. Ezzel ugyanis vissza lehet szorítani a part menti térségekben levő akvakultúra-gazdaságokat és helyettük olyan, a kék gazdaságra jellemző tevékenységeket lehet ott végezni, amelyekhez ugyanezekre a tengeri területekre van szükség;

81.

jelzi, hogy a K+F-tevékenységek utat nyitnak a szén feldolgozásából származó anyagokból és megújuló energiaforrásokból előállított szintetikus folyékony tüzelőanyagok alkalmazásának; úgy véli, hogy ezt a lehetőséget körültekintően meg kell vizsgálni, és hogy ezeknek a technológiáknak bizonyítaniuk kell viszonylagos versenyképességüket más alternatív megoldásokkal szemben, amint azt is, hogy környezeti lábnyomuk nem jelentős és hogy teljes életciklusukban segítik az üvegházhatású gázok elleni küzdelmet. Jelenleg mindez még nem bizonyított;

82.

elismeri, hogy a cseppfolyósított földgáz igénybevétele csak egy átmeneti időszakot fedhet le, és kéri, hogy (a megújuló tengeri energiaforrások és különösen a nagy termelési potenciállal rendelkező ágazatok, például a tengerfenékhez rögzített és az úszó szélerőművek fejlesztésével párhuzamosan) fejlődjön a kikötőben álló hajók esetében a parti villamos energia használata, továbbá az elektromos hajók használata, terjedjen el a nap- és a szélenergia kihasználása a hajókon, továbbá hogy a tengeri szállításban célként lehessen kitűzni a megújuló forrásból származó hidrogén termelését és versenyképes használatát;

83.

kéri ennek értelmében, hogy a kikötőkben építsék ki a megújuló forrásokból származó villamos energia betáplálásához, a parti villamos energia használatához, az elektromos mobilitáshoz, valamint az intelligens hálózatokkal kapcsolatos egyéb technológiák használatához szükséges intelligens hálózati infrastruktúrát.

Kelt Brüsszelben, 2019. június 27-én.

a Régiók Európai Bizottsága

elnöke

Karl-Heinz LAMBERTZ

(1) NAT-V-044 – „A kék gazdaság innovációja: tengereink és óceánjaink növekedési és munkahely-teremtési potenciáljának feltárása”, előadó: Adam Banaszak.

(2) https://www.eesc.europa.eu/hu/node/56116.