Tartalomjegyzék

1. BEVEZETÉS

2. JOGALAP

3. MÓDSZERTAN ÉS A TAGÁLLAMOKTÓL KAPOTT INFORMÁCIÓK

4. A TENGERI OLAJ- ÉS GÁZKITERMELÉSI ÁGAZAT AZ EURÓPAI UNIÓBAN

4.1 Létesítmények és termelés

4.2 Tenger létesítményekkel összefüggő ellenőrzések, vizsgálatok, végrehajtási intézkedések és szabályozási keretek

5. ESEMÉNYADATOK ÉS A TENGERI LÉTESÍTMÉNYEK TEVÉKENYSÉGÉNEK BIZTONSÁGI TELJESÍTMÉNYE

6. KÖVETKEZTETÉSEK

1. BEVEZETÉS

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 1 (a továbbiakban: tengeri biztonsági irányelv) az ilyen tevékenységek magas szintű biztonságosságának elérését célozza.A biztonság magas szintje a munkavállalók egészsége, a környezet, a tengeri tevékenységek során igénybe vett fúrótornyok és berendezések, valamint a gazdasági tevékenységek – például a halászat és turizmus – szempontjából egyaránt előnyös.Az irányelv rendelkezéseinek tagállamok általi végrehajtása elősegíti a súlyos balesetek elkerülését, csökkenti az események számát, és a balesetek és események hatékony nyomon követését valósítja meg azok következményeinek mérséklése céljából.

Ezen éves jelentés célja az Európai Unióban működő létesítmények számára és típusára vonatkozó adatok szolgáltatása és a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekkel összefüggő eseményekre és azok biztonsági teljesítményére vonatkozó tájékoztatás nyújtása. Az elkövetkező években az éves jelentések sorozata a tagállamok és régiók biztonsági teljesítményének időrendi alakulásának nyomon követését szolgálja.

A tagállamok által benyújtott jelentések alapján a Bizottság megállapította, hogy 2016-ban az európai tengeri kitermelési ágazat biztonsági teljesítménye jó volt.

Összefoglaló

A tengeri biztonsági irányelvben előírtak és a tagállamok éves jelentései alapján a Bizottság éves jelentést tesz közzé az Európai Unióban végzett tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról.

A Bizottság Bulgáriától, Horvátországtól, Ciprustól, Görögországtól, Hollandiától, Dániától, Németországtól, Írországtól, Olaszországtól, Lengyelországtól, Romániától, Spanyolországtól és az Egyesült Királyságtól kapott adatokat. A létesítmények többsége az Északi-tengeren és az Atlanti-óceánon található (410), míg 165 létesítmény a Földközi-tengeren, 9 pedig a Fekete-tengeren található.

A tagállamok által szolgáltatott adatok alapján – konkrétan a balesetek számára és súlyosságára vonatkozóan – megállapítható, hogy 2016-ban az európai tengeri olaj- és gázipari ágazat biztonságosan végezte tevékenységét.

2. JOGALAP

A tengeri biztonsági irányelv 25. cikkének megfelelően a Bizottság a tagállamok által bejelentett információk alapján a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és környezetre gyakorolt hatásáról szóló éves jelentést tesz közzé. A tagállamoknak a Bizottság részére be kell nyújtaniuk a tengeri biztonsági irányelv IX. mellékletében (3. pont) meghatározott információkat tartalmazó éves jelentést:

A tagállamok által a 25. cikk alapján benyújtandó éves jelentéseknek legalább a következő információkat kell tartalmazniuk:

a) a létesítmények száma, kora és helye;

b) az elvégzett ellenőrzések és vizsgálatok száma és típusa, esetleges végrehajtási intézkedések, illetve büntető ítéletek;

c) az eseményekre vonatkozó, a 23. cikkben előírt egységes adatszolgáltatási rendszer szerinti adatok;

d) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek szabályozási keretét érintő minden lényeges változtatás;

e) a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek teljesítménye.

Az előírt információ tagállamok általi közzétételére vonatkozó határidő a jelentéstételi időszakot követő év június 1-je (pl. a 2016. évre vonatkozóan 2017. június 1.).

A tagállamoknak jelentéseiket a 2014. október 13-i 1112/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletben meghatározott egységes formátumban kell elkészíteniük. Az említett végrehajtási rendelet meghatározza a súlyos veszélyt jelző mutatókra vonatkozó információknak a tengeri olaj- és gázipari létesítmények üzemeltetői és tulajdonosai által történő megosztására szolgáló egységes formátumot, valamint a súlyos veszélyt jelző mutatók tagállamok által történő közzétételére szolgáló egységes formátumot 2 . A 2015. november 25-i keltezésű, a tengeri olaj- és gázipari tevékenységekért felelős illetékes uniós hatóságok munkacsoportja (EUOAG) által kidolgozott és jóváhagyott bizottsági iránymutatásokat tartalmazó dokumentum 3 további konkrét információkat tartalmaz a végrehajtási rendeletről és a jelentéstétel formátumának gyakorlatban történő használatáról.

3. MÓDSZERTAN ÉS A TAGÁLLAMOKTÓL KAPOTT INFORMÁCIÓK

A tengeri biztonsági irányelv IX. mellékletének (3. pont) megfelelően a tagállamok kötelesek az 1112/2014/EU végrehajtási rendeletben biztosított sablonok használatával, világosan meghatározott és korlátozott terjedelmű információt szolgáltatni a tengeri olaj- és gázipari ágazatukban bekövetkezett eseményekről. A szolgáltatott adatoknak tartalmazniuk kell az EU-ban üzemeltetett tengeri olaj- és gázipari létesítményekre vonatkozó információkat, mint például a számuk, típusuk, helyük és koruk. A tagállamok jelentéseinek utalniuk kell továbbá a tengeri létesítményekben végrehajtott ellenőrzések, vizsgálatok és végrehajtási intézkedések számára, az események kategóriák szerinti számára és a sérülések számára.

A tagállamokra vonatkozó adatokon túlmenően a Bizottság értékelte a régiók biztonsági teljesítményét. Az értékelés céljára a Bizottság Németországot, Dániát, Franciaországot, az Egyesült Királyságot, Írországot és Hollandiát az „Északi-tenger és atlanti régió” csoportba, Spanyolországot, Görögországot, Horvátországot, Olaszországot és Máltát a „Földközi-tenger térsége” csoportba, Bulgáriát és Romániát a „Fekete-tenger” csoportba, Lettországot és Lengyelországot pedig a „Balti-tenger” csoportba sorolja.

A biztonságról szóló éves jelentéséhez a Bizottság a Bulgáriától, Horvátországtól, Ciprustól, Görögországtól, Hollandiától, Dániától, Németországtól, Írországtól, Olaszországtól, Lengyelországtól, Romániától, Spanyolországtól és az Egyesült Királyságtól kapott adatokat használta fel. Más tagállamok nem végeztek aktív tevékenységet a tengeri olaj- és gázipari ágazatban, vagy nem nyújtottak be az ezen jelentés szempontjából lényeges információt.

Az Egyesült Királyság kivételével a tengeri olaj- és gázipari tevékenységeket végző összes tagállam teljes körű adatot szolgáltatott az összes létesítményére vonatkozóan. Ezzel szemben az Egyesült Királyság a tengeri biztonságról szóló jelentését azon létesítményekre korlátozta, amelyek kockázatértékelési dokumentációja hatósági felülvizsgálat tárgyát képezte (a tengeri biztonsági irányelv 42. cikkének 2. bekezdése). Ennek megfelelően az Egyesült Királyságból származó, a tengeri létesítmények tevékenységeinek vizsgálatára, végrehajtási intézkedéseire, eseményadataira és teljesítményére vonatkozó információ az összesen 225 létesítményből 129 létesítményre korlátozódik.

A tagállamok biztonsági teljesítményének értékeléséhez a Bizottság a tengeri olaj- és gázipari tevékenységgel összefüggő munkavállalói létszámot és munkaidőt az eseményekhez és súlyos balesetekhez viszonyította.

4. A TENGERI OLAJ- ÉS GÁZKITERMELÉSI ÁGAZAT AZ EURÓPAI UNIÓBAN

4.1 Létesítmények és termelés

Az EU vizein működő tengeri létesítmények nagy többsége az Északi-tengeren található, konkrétan az Egyesült Királyságban és Hollandiában (ezek az EU vizein működő tengeri létesítmények mintegy 38 %, illetve 26 %-át teszik ki). A Földközi-tenger térségében Olaszország a legaktívabb tagállam, amelyet Horvátország követ. A Fekete-tenger régiójában Románia rendelkezik tengeri olaj- és gázipari ágazattal, míg Bulgária megkezdte a feltárási tevékenységeket a tengeri kőolaj- és földgázkitermeléshez. A Balti-tengeren partszakasszal rendelkező tagállamokból származó jelentések alapján ezen a területen csak Lengyelország végez tengeri olaj- és gázkitermelő tevékenységet (lásd az 1. táblázatot).

1táblázat: Helyhez kötött létesítmények: „Létesítmény típusa” régió és tagállam szerint

Régió/ország		Létesítmény típusa (*)
		FMI	FNP	FPI	NUI	Összesen
Balti-tenger		1	0	0	1	2
	Lengyelország	1	0	0	1	2
Fekete-tenger		8	0	0	1	9
	Bulgária	0	0	0	1	1
	Románia	8	0	0	0	8
A Földközi-tenger térsége		16	0	3	146	165
	Horvátország	2	0	0	18	20
	Görögország	1	0	0	1	2
	Olaszország	12	0	3	125	140
	Spanyolország	1	0	0	2	3
Északi-tenger és atlanti régió		158	1	21	211	410
	Dánia	10	0	0	19	29
	Németország	2	0	0	0	2
	Írország	1	0	0	1	2
	Hollandia	56	0	0	96	152
	Egyesült Királyság	89	1	21	114	225
Összesen		182	1	24	359	586
(*) FMI – helyhez kötött létesítmény személyzettel; FNP – helyhez kötött, nem termelési célú létesítmény; FPI – úszó kitermelő létesítmény; NUI – (rendszerint) felügyelet nélkül üzemeltetett létesítmények.

Az EU vizeken üzemeltetett tengeri létesítmények többségét 1980 és 2000 között hozták létre. 2010 óta az új termelő létesítmények létrehozása jelentős mértékben csökkent az Északi-tengeren, az atlanti régióban és a Földközi-tengeren (lásd a 2. táblázatot és az 1. ábrát). Az I. mellékletben a jelentés részletes áttekintést nyújt a tagállamok által létrehozott létesítmények építésének évére vonatkozóan.

Az EU hazai kőolaj- és földgáztermelésének legnagyobb részét (mintegy 94 %) az Északi-tenger és atlanti régióban végzik (3. táblázat). A legjelentősebb termelő az Egyesült Királyság, amelyet Hollandia és Dánia követ. Míg Olaszország és Horvátország aktív termelők a Földközi-tengeren, jelenleg csak Románia végez jelentős kőolaj- és földgáztermelést a Fekete-tengeren.

2 táblázat: Üzembe helyezett létesítmények száma évtized és régió szerint

Építés éve	RÉGIÓ
	Balti-tenger	Fekete-tenger	A Földközi-tenger térsége	Északi-tenger és atlanti régió	EU összesen
1960–1969	0	0	7	23	30
1970–1979	0	1	14	55	70
1980–1989	0	7	51	99	157
1990–1999	1	0	42	118	161
2000–2009	1	1	41	69	112
2010–2019	0	0	10	36	46
EU összesen	2	9	165	400	576

3 táblázat: Tengeri kőolaj- és földgáztermelés az EU-ban, tonna kőolaj egyenértékben (ktoe)

RÉGIÓ	Ország	ktoe	EU összértékének %-ában
Balti-tenger		122,91	0,11 %
	Lengyelország	122,91	0,11 %
Fekete-tenger		1 558,89	1,34 %
	Bulgária	61,78	0,05 %
	Románia	1 497,11	1,29 %
A Földközi-tenger térsége		5 462,40	4,71 %
	Horvátország	867,89	0,75 %
	Görögország	180,51	0,16 %
	Olaszország	4 217,00	3,63 %
	Spanyolország	197,00	0,17 %
Északi-tenger és atlanti régió		108 932,45	93,85 %
	Dánia	11 341,00	9,77 %
	Németország	1 038,09	0,89 %
	Írország	130,88	0,11 %
	Hollandia	13 853,00	11,93 %
	Egyesült Királyság	82 569,48	71,13 %
Összesen		116 076,65	100,00 %

1. ábra: Új helyhez kötött létesítmények évtized és régió szerint

4.2 Tenger létesítményekkel összefüggő ellenőrzések, vizsgálatok, végrehajtási intézkedések és szabályozási keretek

Nem az összes tagállam hozott létre működő illetékes hatóságot a tengeri biztonsági irányelv végrehajtására vonatkozó határidőig (2015. július 19.). 2016-ban a jelentéstételi időszak elején két, tengeri létesítménnyel rendelkező tagállam nem hajtotta végre maradéktalanul a tengeri biztonsági irányelvet, és folytatták e feladat teljesítését.

A 4. táblázat a tengeri létesítményekben végrehajtott ellenőrzések számát részletezi. A balesetekről szóló hivatalos jelentések elemzésén túlmenően a vizsgálatok és azok nyomon követése elsődleges eszközként szolgálnak a biztonsági és környezetvédelmi szabályok és jogszabályok tengeri kitermelési ágazatban történő érvényesítésének. Az ellenőrzések száma általában a létesítmények számához igazodóan növekszik. Ugyanakkor Olaszország és Németország illetékes hatóságai a többi tagállammal történő összehasonlítás alapján, a létesítmények számához viszonyítva viszonylag magas számú ellenőrzést hajtottak végre.

A tengeri biztonsági irányelv 18. cikke meghatározza a tagállamok illetékes hatóságainak a tevékenységekre és létesítményekre vonatkozó jogkörét. E hatóságok megtilthatják az adott tevékenységek végzését, továbbá a balesetek megakadályozása és a tevékenységek biztonságos végzése érdekében kérhetik a kockázatkezelés általános alapelveinek való megfelelésre irányuló intézkedések végrehajtását. Csak az északi-tengeri régióban kőolaj- és földgáztermelést végző tagállamok hajtották végre ilyen jelentendő végrehajtási intézkedéseket, illetve büntető ítéleteket (2016-ban 10-et).

Az illetékes hatóságok rendszeresen ellenőrzik az illetékességi területükbe eső tengeri létesítményeket. Súlyos eseményeket követően két tagállam a jelentéstételi időszak alatt vizsgálatokat hajtott végre: az Egyesült Királyság (21 esetben biztonsági és környezetvédelmi problémák, 1 esetben súlyos baleset miatt) és Hollandia (1 esetben súlyos baleset miatt). A súlyos balesetek száma tartalmazza a haláleset, illetve súlyos személyi sérülés magas kockázatával járó eseményeket akkor is, ha az ilyen események ténylegesen nem ilyen kimenetellel végződnek.

Az Egyesült Királyság 7 végrehajtási intézkedést hajtott végre a jelentésének e részében említett 129 létesítménye tekintetében (az összesen 225 létesítmény közül), elsősorban javításra irányuló felszólítás formájában, míg Hollandia 2 (közigazgatási bírság) és Írország 1 intézkedést hajtott végre. A szabályozási keret révén a tagállamok további előrehaladást értek el a tengeri biztonsági irányelv nemzeti szabályok és szabályzatok alkalmazásán keresztül történő végrehajtásában. Olaszország arról számolt be, hogy a földközi-tengeri együttműködés részeként a vészhelyzeti készültségre és elhárításra vonatkozóan további intézkedéseket dolgozott ki.

4táblázat: A tengeri létesítményekben végrehajtott ellenőrzések száma 2016-ban, régió és tagállam szerint

RÉGIÓ	Ország	Ellenőrzések	A létesítményben ledolgozott embernapok száma (utazási időt nem számítva)	Ellenőrzött létesítmények száma
Balti-tenger		4	14	2
	Lengyelország	4	14	2
Fekete-tenger		1	1	1
	Bulgária	1	1	1
	Románia	0	0	0
A Földközi-tenger térsége		424	431	121
	Horvátország	22	22	20
	Olaszország	401	408	100
	Spanyolország	1	1	1
Északi-tenger és atlanti régió		306	1 466,5	257
	Dánia	14	50	15
	Németország	11	11	2
	Írország	3	11	1
	Hollandia	68	72	49
	Egyesült Királyság	210	1 322,5	190
Összesen		735	1 912,5	381

5. ESEMÉNYADATOK ÉS A TENGERI LÉTESÍTMÉNYEK TEVÉKENYSÉGÉNEK BIZTONSÁGI TELJESÍTMÉNYE

A tengeri olaj- és gázipari tevékenységet végző összes tagállam közül az Egyesült Királyság, Hollandia és Dánia jelentett eseményt:

- Egyesült Királyság: 27 jelentendő esemény (a tengeri biztonsági irányelv IX. mellékletének megfelelően), beleértve egy súlyos balesetet; az Egyesült Királyság jelentése 129 létesítményre (összesen 225 létesítményből) tér ki. Éves jelentésében az Egyesült Királyság nem számolt be az akkor még vizsgálat alatt álló súlyos baleset részleteire vonatkozóan.

- Hollandia: 13 jelentendő esemény (a tengeri biztonsági irányelv IX. mellékletének megfelelően), beleértve egy súlyos balesetet. A súlyos balesetet eljárásbeli/szervezeti hibák és egy üzemeltetési hiba okozta.

-Dánia: 2 jelentendő esemény (a tengeri biztonsági irányelv IX. mellékletének megfelelően), súlyos baleset nélkül.

A jelentendő események többsége a nem szándékolt kibocsátások (az összes esemény 59,5 %-a), 26,2 % a kútellenőrzés megszűnésének (kitörés/terelő aktiválása), 7,1 % a biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elem (SECE) meghibásodásának és 4,8 % a szerkezeti integritás kategóriájába sorolható. Egy esemény során a személyzet evakuálására volt szükség.

5táblázat: Események kategóriák szerint (a tengeri biztonsági irányelv IX. melléklete, uniós szinten)

A IX. melléklet szerinti kategóriák		Események száma	Részarány (kategória összértéken belül)	Részarány (összes eseményen belül)
a) Nem szándékolt kibocsátások		25	59,5 %	59,5 %
	Égő állapotú olaj-/földgázkibocsátás – Tűzesetek	0	0,0 %	0,0 %
	Égő állapotú olaj-/földgázkibocsátás – Robbanások	0	0,0 %	0,0 %
	Nem égő állapotú földgázkibocsátás	13	52,0 %	31,0 %
	Nem égő állapotú olajkibocsátás	7	28,0 %	16,7 %
	Veszélyesanyag-kibocsátás	5	20,0 %	11,9 %
b) Kútellenőrzés megszűnése		11	26,2 %	26,2 %
	Kitörés	0	0,0 %	0,0 %
	Kitörés / terelő aktiválás	11	100,0 %	26,2 %
	Védőelem meghibásodása	0	0,0 %	0,0 %
c) A biztonsági és környezetvédelmi szempontból kritikus elemek meghibásodása		3	7,1 %	7,1 %
d) A szerkezeti integritás sérülése		2	4,8 %	4,8 %
	Stabilitás/úszóképesség csökkenése	0	0,0 %	0,0 %
	Stabil helyzetből való elmozdulás	1	50,0 %	2,4 %
	A szerkezeti integritás sérülése	1	50,0 %	2,4 %
e) Vízi járművek ütközése		0	0,0 %	0,0 %
f) Helikopterbalesetek		0	0,0 %	0,0 %
g) Halálos kimenetelű balesetek (*)		0	0,0 %	0,0 %
h) 5 vagy több személyt érintő súlyos sérülés egyazon balesetben (*)		0	0,0 %	0,0 %
i) A személyzet evakuálása		1	2,4 %	2,4 %
j) Környezeti balesetek(**)		0	0,0 %	0,0 %
ÖSSZESEN		42	100 %	100 %
() Csak ha súlyos balesethez kapcsolódik. (*) A tagállamok jelentései alapján a súlyos balesetek nem minősültek környezetvédelmi balesetnek.

6. KÖVETKEZTETÉSEK

A Bizottság a tagállamok által szolgáltatott adatok alapján értékeli az EU tengeri olaj- és gázipari tevékenységeinek biztonságát, a jelentésről szóló végrehajtási rendelet rendelkezéseinek megfelelően. Ennek megfelelően a Bizottság értékelésének pontosságát befolyásolják a tagállamok által benyújtott információk. Mivel ezen éves jelentés az első jelentés ebben a témakörben, a korábbi évekkel történő összehasonlítás és az EU biztonsági tendenciáira vonatkozó következtetések levonása még nem lehetséges.

Tekintettel a tagállamok által szolgáltatott adatokra és figyelemmel a bejelentett balesetek alacsony számára, valamint súlyosságuk alacsony szintjére, úgy tűnik, hogy az európai tengeri olaj- és gázipari ágazat megfelelő biztonsági szinten végezte tevékenységét. E következtetés összhangban van az illetékes nemzeti hatóságok értékelésével, például az Egyesült Királyság esetében, amely a veszélyes események és a munkaidőhöz viszonyított, jelentendő sérülések gyakoriságának csökkenéséről számolt be.

A Bizottság külön megjegyzi, hogy 2016-ban nem jelentettek halálesetet. A jövőbeli jelentések, az éves alapú viszonyítások és a tendenciák nyomon követése alapján állapítható majd meg, hogy a tengeri kitermelési ágazat fenn tudja-e tartani ezt a biztonsági szintet, vagy további előrehaladást tud elérni.