A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANKNAK, A GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK, A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK ÉS AZ EURÓPAI BERUHÁZÁSI BANKNAK

a Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasság felülvizsgálatáról

A Bizottság 2015. január 13-án tette közzé „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című közleményét 1 . Ebben új iránymutatást adott a Stabilitási és Növekedési Paktum (a továbbiakban: a Paktum) meglévő szabályainak alkalmazásához, hogy erősítse az új Bizottság munkahelyteremtést és növekedést célzó gazdasági stratégiájának kulcsfontosságú prioritást jelentő három pillére, nevezetesen a beruházások, a strukturális reformok és a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás közötti kapcsolatot, valamint hogy jobban figyelembe vegye a gazdasági helyzet változásait. A Bizottság által pontosított elemeket mélyrehatóan megvitatták a tagállamokkal, majd közös álláspont közzétételére került sor, amelyet a Gazdasági és Pénzügyi Bizottság elfogadott, és az Ecofin Tanács 2016. február 12-én jóváhagyott.

A rugalmasságra vonatkozó közös álláspont 2.2. és 5. szakasza szerint a Bizottságnak 2018. június végéig felül kell vizsgálnia a pontosított elemek hatékonyságát. A felülvizsgálatnak mindenekelőtt két kulcsfontosságú területtel kell foglalkoznia, nevezetesen a költségvetési kiigazítás gazdasági ciklushoz illeszkedő modulációjának hatékonyságával, valamint a strukturális reformokra és a beruházásokra vonatkozó rugalmasság alkalmazásával. A felülvizsgálat megállapításait alátámasztó számítások és a szükséges részletek egy technikai mellékletben találhatók.

1. A Stabilitási és Növekedési Paktum által biztosított rugalmasság fő elemeinek megerősítése

A 2015. januári közleményt olyan időszakban fogadták el, amikor az európai gazdaság kezdett kilábalni a 2008 óta tartó gazdasági recesszióból, de a fellendülés még gyenge és bizonytalan volt, és az országok között is jelentős különbségek mutatkoztak. Mindenekelőtt tartósan magas maradt a munkanélküliség, alacsony volt a magán- és közberuházások mértéke, és a válság következményeként számos tagállamnak jelentős adósságszinttel kellett megbirkóznia. Az infláció továbbra is visszafogott volt, és jóval elmaradt az Európai Központi Bank által meghatározott céltól.

Ennek fényében a bizottsági közlemény és a közös álláspont operatív iránymutatást adott arra vonatkozóan, hogy a hatályos szabályokat hogyan lehet felelős, differenciált és növekedést ösztönző módon alkalmazni.

A pontosítások csak a Paktum prevenciós ágát érintik, amelynek célja középtávon rendezett költségvetési helyzet biztosítása valamennyi tagállamban. A felelősségteljes költségvetési gazdálkodás ezen alapelve továbbra is érvényesül, és ezt a Bizottság is megerősítette. Ugyanakkor a Bizottság lehetővé tette, hogy a tagállamok számára ajánlott költségvetési kiigazítási követelmény illeszkedjen i. a konjunkturális változásokhoz, valamint ii. a strukturális reformok és a közberuházások támogatásának szükségességéhez.

A költségvetési kiigazítás gazdasági ciklusnak megfelelő modulációjához egy úgynevezett követelménymátrix (a továbbiakban egyszerűen: mátrix) készült. Ennek megfelelően a nagy államadóssággal rendelkező és/vagy gazdaságilag kedvező időszakban levő tagállamoknak erőteljesebb költségvetési kiigazítást kell végrehajtaniuk, míg a gazdaságilag kedvezőtlen időszakban levő és/vagy alacsony államadósságszinttel rendelkező tagállamok esetében kisebb költségvetési kiigazítást kell előírni (lásd a háttérmagyarázatot).

A strukturális reformok és a beruházások támogatása érdekében lehetővé vált a szükséges költségvetési kiigazítás átmeneti és korlátozott mértékű enyhítése. A Paktum lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy azon strukturális reformok végrehajtásakor, amelyek előnyei hosszú távon fognak érvényesülni 2 , a rövid távon felmerült költségek figyelembevétele céljából eltérjenek rendezett költségvetési pozíciójuktól (vagy az ahhoz vezető korrekciós pályától). Ez a strukturális reformokra vonatkozó rendelkezés. Egy tagállam költségvetési pályájának kialakítása tükrözheti a nemzeti szinten végrehajtott, de az Unió által társfinanszírozott jelentős közberuházásokat is. Ez a beruházásokra vonatkozó rendelkezés. A rugalmasság és a prudens költségvetési politika fenntartása közötti egyensúly megteremtése érdekében mindkét rendelkezéshez biztosítékok is tartoznak. A háttérmagyarázat további információkat tartalmaz a két rendelkezés működéséről.

Háttérmagyarázat: A 2015. januári közlemény fő elemei

A 2015. január 13-i közlemény két fő elemből áll. Iránymutatást ad a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágához kapcsolódó rugalmasság alkalmazásához i. a gazdaság konjunkturális ingadozásainak figyelembevétele, valamint ii. a strukturális reformok és a beruházások végrehajtásához szükséges mozgástér biztosítása érdekében.

A szükséges költségvetési kiigazítások ciklikus modulációja

Az éves előírt költségvetési kiigazítás mértékét az úgynevezett követelménymátrix határozza meg. A mátrix részletesen lebontja a szükséges éves kiigazítást az egyes tagállamok konjunktúraciklusa, adósságszintje és a szükséges fenntarthatóság, valamint a gazdaság fejlődési irányának figyelembevételével.

A konjunktúraciklus elsősorban a kibocsátási rés mértékében jut kifejezésre, vagyis a tényleges és a becsült potenciális kibocsátás közötti különbségben. Minél nagyobb a pozitív (negatív) kibocsátási rés, annál nagyobb (kisebb) az előírt kiigazítási erőfeszítés. A kedvezőtlen általános költségvetési helyzet, vagyis ha a költségvetés fenntarthatósága veszélyben van, vagy a GDP-arányos államadósság meghaladja a Szerződésben a GDP 60 %-ában rögzített referenciaértéket, gyorsabb költségvetési kiigazítást tesz szükségessé.

A strukturális reformok és a beruházások előmozdítását célzó rugalmasság

A Paktum prevenciós ága olyan szabályokat határoz meg, amelyek révén a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás veszélyeztetése nélkül biztosított a szükséges rugalmasság. Ami a strukturális reformot és a beruházásokat illeti, a rugalmasság a rövid távú költségvetési hatásuknak megfelelő költségvetési engedményt (vagyis technikailag a középtávú költségvetési céltól vagy az ahhoz vezető pályától való átmeneti eltérést) jelent.

A strukturális reformoknak és a beruházásoknak egyaránt pozitív költségvetési hatásokat kell eredményezniük hosszú távon és erősíteniük kell a potenciális növekedést. A strukturális reformoknak jelentősnek kell lenniük és azokat teljes egészében végre kell hajtani. A beruházásokhoz nagymértékű uniós társfinanszírozásnak kell kapcsolódnia, de csak a tagállam által finanszírozott rész vehető figyelembe.

A strukturális reformokra és a beruházásokra vonatkozó rendelkezésekhez a prudens költségvetési politika fenntartását szolgáló biztosítékok kapcsolódnak. Így például a rendezett költségvetési helyzethez vezető kiigazítás időszakában csak egyszer alkalmazhatók. A rendelkezések igénybevétele nem eredményezheti a hiányra vonatkozóan a GDP 3 %-ában meghatározott küszöbérték túllépését, és a küszöbérték vonatkozásában biztonsági tartalékot kell fenntartani. A tagállamok csak kedvezőtlen gazdasági időszakban kérhetik a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezés alkalmazását. Emellett nem csökkenhet a közberuházások teljes volumene.

2. A felülvizsgálat főbb megállapításai

A Bizottságnak adott megbízatással összhangban a felülvizsgálat két fő kérdésre ad választ. Az első kérdés az, hogy az éves előírt költségvetési kiigazítást meghatározó mátrix hatékonyan modulálta-e az előírt költségvetési kiigazítást a konjunktúraciklus folyamán. A második kérdés az, hogy a további rugalmasság hozzájárul-e több strukturális reform és beruházás végrehajtásához. A felülvizsgálat legfontosabb megállapításai a következőképpen foglalhatók össze (részletes elemzés a mellékletben olvasható).

A szükséges költségvetési kiigazítások ciklikus modulációja hatékony volt. 2015 óta a mátrix képezi az alapját a Bizottság által az európai szemeszter összefüggésében javasolt országspecifikus ajánlásokba foglalt költségvetési kiigazítási követelmények meghatározásának és számszerűsítésének. A mátrix kialakítása olyan, hogy a szükséges költségvetési kiigazítás tényleges modulációja a konjunktúraciklushoz és a tagállam államadósság-állományához igazítva határozható meg. Ez a moduláció nem csökkenti a szükséges költségvetési kiigazítás általános ütemét. Így középtávon hozzájárul a rendezett költségvetési helyzet eléréséhez és előmozdítja az államadósság kielégítő ütemű csökkenését.

2015 óta négy tagállam kérte a strukturális reformokkal és/vagy a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezések alkalmazását: Olaszország, Lettország, Litvánia és Finnország a strukturális reformokkal összefüggésben; Olaszország és Finnország pedig a beruházásokkal összefüggésben. A tagállamok közel fele lett volna jogosult arra, hogy kérje a strukturális reformokkal kapcsolatos rendelkezések alkalmazását, de a legtöbbjük nem élt ezzel a lehetőséggel. Az a feltétel, hogy a tagállam csak kedvezőtlen gazdasági időszakban kérheti a beruházásokkal kapcsolatos rendelkezés alkalmazását, jelentősen korlátozta az igénybevételt. Egyes tagállamok esetében a 3 %-os hiányküszöb tekintetében alkalmazandó biztonsági tartalék három évi fenntartása szintén akadályt jelentett.

A reformok és a beruházások költségvetési fenntarthatóságra gyakorolt pozitív hatása hosszabb időszak alatt bontakozik ki, mint amennyit ez a felülvizsgálat figyelembe vesz. Meg kell jegyezni azt is, hogy a közberuházások volumenére gyakorolt hatás összetett, ezért nehéz pontosan értékelni.

3. Következtetés: az új megközelítés jól működött és eredményekkel járt

Összességében a felülvizsgálat azt állapította meg, hogy a bizottsági közlemény és a rugalmasságról szóló közös álláspont fő célkitűzései nagymértékben teljesültek. Olyan kiszámítható és átlátható keretet biztosítanak, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a Paktum hatályos szabályait országspecifikus és kiegyensúlyozott módon alkalmazza. Az Európai Költségvetési Tanács első éves jelentése 3 szintén rámutatott arra, hogy a Paktum végrehajtása kiegyensúlyozott volt.