Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről

(COM(2018) 212 final – 2018/0104 (COD))

(2018/C 367/15)

Főelőadó:

Jorge PEGADO LIZ

Felkérés:	Európai Parlament, 2018.5.28. Tanács, 2018.6.18.
Jogalap:	az Európai Unió működéséről szóló szerződés 21. cikkének (2) bekezdése és 304. cikke
Illetékes szekció:	„Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elnökségi határozat:	2018.5.22.
Elfogadás a plenáris ülésen:	2018.7.11.
Plenáris ülés száma:	536.
A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott)	155/8/5

1. Következtetések és ajánlások

1.1.

Az EGSZB rendkívül pozitívan értékeli az itt vizsgált kezdeményezést, amely megítélése szerint sürgetően szükséges; helyesli a javaslat korlátozott kereteinek megfelelő jogalapot, valamint a jogalkotási eszköz megválasztását. Megerősíti, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint az alapvető jogokat, és felhív a javaslat sürgős elfogadására.

1.2.

Helyesli továbbá az igazolvány birtokosa arcképmásának és két ujjnyomatának interoperábilis formátumban történő, kötelező feltüntetését, valamint a biometrikus adatoknak az igazolványokon esetlegesen szereplő egyéb adatoktól való elkülönítésének előírását.

1.3.

Az EGSZB úgy véli azonban, hogy az Európai Bizottság nem indokolja meg kielégítő módon jogalkotási választását, és nem ismerteti azokat az okokat, amelyek megakadályozzák egy szélesebb körű jogharmonizáción alapuló javaslat elfogadását, amely a személyazonosító okmányok valóban egységes rendszerét hozná létre, és amely a polgárok számára tagadhatatlan előnyökkel járna az ellenőrzések biztonsága, egyszerűsége és gyorsasága, valamint az eljárások egységesítése terén. Nem világos, hogy a javaslat miért nem írja elő a hatásvizsgálat mellékletében szereplő kötelező elemeket – nevezetesen az okmány megnevezését, a nevet, a nemet, az állampolgárságot, a születési időt, a születési helyet, a kibocsátás helyét, az aláírást és az okmány lejárati idejét –, mint az uniós polgárok tartózkodási okmánya esetében.

1.4.

Úgy véli továbbá, hogy a javaslat ugyanakkor nem felel meg a REFIT következtetéseinek és a polgárokkal folytatott konzultációknak – amelyek az európai térségen belüli szabad mozgást egyértelműen akadályozó helyzetekre világítottak rá –, amikor a tagállamok részére fenntartja a személyazonosító igazolványok nemzeti területükön történő bevezetésének, valamint a személyazonosító igazolványok alkalmazási köre, minimuminformációi és típusa meghatározásának opcionális jellegét.

1.5.

Az EGSZB örömmel venné, ha az Európai Bizottság megvizsgálta volna egy olyan európai személyazonosító igazolvány létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné az európai polgárok számára, hogy ezen az igazolványon keresztül gyakorolják szavazati jogaikat; igaz, ehhez más jogalapot kellett volna választania.

1.6.

Az EGSZB attól tart, hogy az új igazolványok megfelelőségével kapcsolatos költségek előre nem látható, nem összehangolt és nem arányos mértékben a polgárokat fogják terhelni, mivel azok teljes mértékben a tagállami közigazgatásoktól fognak függeni.

1.7.

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy a tagállamok által az igazolványokhoz kapcsolt egyéb elemekkel is foglalkozni lehetett volna, és azokat a megfelelő mértékig egységesíteni lehetett volna akár azok beépítése terén, akár a maguk az érintettek vagy harmadik felek általi használatot illetően.

1.8.

Az EGSZB alapvetőnek tartja, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kísérje és nyomon kövesse a javaslat végrehajtását, ezáltal biztosítva a vizsgált javaslat céljának elérését, azaz az okmányok egyértelmű, nem csupán azonosító adatokként, hanem olyan eszközökként történő elismerését, amely számos jog gyakorlását teszi lehetővé az okmány birtokosa számára bármely tagállamban: nevezetesen a schengeni térségen belüli mozgást, áruk és szolgáltatások vásárlását, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokhoz és az állami és magánszolgáltatásokhoz való hozzáférésre.

1.9.

A rendelet szükségességére és sürgősségére tekintettel az EGSZB a hatálybalépésre és a későbbi nyomon követésre vonatkozó határidők általános lerövidítését javasolja.

1.10.

Felkéri az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az általa – különösen az alapvető elemekre, valamint az okmányok harmadik felek általi használatával kapcsolatos, egyes tagállamokban különösen fontosnak bizonyuló szabályokra vonatkozóan – tett javaslatokat.

2. A javaslat tartalmának és jogalapjainak rövid összefoglalása

2.1.

Az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak címzett, „Tizennegyedik eredményjelentés a hatékony és valódi biztonsági unió megvalósításáról” című európai bizottsági közleményben (1) az európai védelem két fő pillérével (a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel és az azokat támogató eszközök felszámolásával; valamint e fenyegetésekkel szembeni védelmünk megerősítésével és ellenálló képességünk kiépítésével) kapcsolatos fejleményekre vonatkozó egyéb észrevételek mellett az Európai Bizottság többek között (2) olyan, a nemzeti személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok biztonságának javítására irányuló jogalkotási javaslatról tesz említést, amely „nehezebbé teszi majd a terroristák és más bűnelkövetők számára, hogy az EU-ba történő belépés vagy az EU területén történő mozgás érdekében visszaéljenek ezekkel az okmányokkal vagy hamisítsák azokat”.

2.2.

A közlemény többek között megjegyzi, hogy az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség hamis okmányokra vonatkozó statisztikái azt mutatják, hogy „a gyenge biztonsági elemekkel rendelkező nemzeti személyazonosító igazolványok azok az úti okmányok, amelyeket a leggyakrabban használnak csalárd módon az EU-n belül”. Az Európai Bizottság a 2016. decemberi cselekvési tervben meghatározott, az úti okmányokkal való visszaéléssel szembeni európai reagálás részeként az időközi jelentéssel együtt rendeletjavaslatot fogadott el az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és az uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítésére vonatkozóan. „A személyazonosító igazolványok és tartózkodási okmányok biztonsági elemeinek erősítése nehezebbé teszi majd a bűnelkövetők számára, hogy az EU területén történő mozgás vagy az EU külső határainak átlépése érdekében visszaéljenek ezekkel az okmányokkal vagy hamisítsák azokat. A biztonságosabb személyazonosító okmányok hozzájárulnak az uniós külső határok igazgatásának megerősítéséhez (többek között a visszatérő külföldi terrorista harcosok és családtagjaik jelentette kihívás szempontjából is), míg a biztonságosabb és megbízhatóbb okmányok révén könnyebbé válik az uniós polgárok számára a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása” – rögzíti a javaslat.

2.3.

A hatásvizsgálaton és nyilvános konzultáción alapuló európai bizottsági javaslat meghatározza a nemzeti személyazonosító igazolványokra vonatkozó minimális okmánybiztonsági előírásokat, beleértve különösen a személyazonosító igazolvány chipjén tárolandó biometrikus fényképet és ujjnyomatot. A javaslat a mobil uniós polgárok számára kiállított tartózkodási okmányokon feltüntetendő minimuminformációkról, valamint a nem uniós családtagok tartózkodási kártyáinak teljeskörű összehangolásáról is rendelkezik. Az Európai Bizottság felkéri a társjogalkotókat, hogy a gyors megállapodás elérése érdekében haladéktalanul vizsgálják meg a jogalkotási javaslatot.

2.4.

Ebben az átfogó keretben kell mérlegelni és értékelni a vizsgált javaslatot, amelynek céljai az alábbiak:

a)	hatékonyabb és megerősített határigazgatás a külső határokon,

b)	a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, valamint a valódi biztonsági unió megvalósítása,

c)	az uniós polgárok szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának megkönnyítése, valamint a személyazonosságuk igazolása köz- és magánjogi jogalanyok számára a más uniós tagállamban való tartózkodáshoz való joguk gyakorlása során,

d)	az úti okmányokkal kapcsolatos csalásokkal szembeni európai válasz megerősítése, valamint az okmányhamisítás és az okmányokkal kapcsolatos csalás kockázatának csökkentése,

e)	az okmánybiztonság hiányosságaiból eredő visszaélések és a belső biztonságot veszélyeztető fenyegetések megelőzése,

f)	a harmadik országokba terrorista tevékenységekben való részvétel céljából történő elutazás és az EU-ba büntetlenül történő visszatérés megakadályozása.

2.5.

E célok elérése érdekében az Európai Bizottság előterjesztette a szóban forgó rendeletjavaslatot, amelyet az EUMSZ 21. cikkének (2) bekezdésével összhangban megfelelő jogi eszköznek tart, és úgy véli, hogy az tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, és az arányosság elvének keretein belül marad.

2.6.

A három értékelt opció – a status quo fenntartása, a teljes harmonizálás vagy az uniós polgárok számára kiállított személyazonosító okmányok minimális biztonsági előírásait és az uniós polgárok számára kiállított tartózkodási okmányokra vonatkozó közös minimumkövetelményeket, valamint az uniós polgárok nem uniós családtagjainak tartózkodási okmányai esetében a nem uniós polgárok tartózkodási engedélyére vonatkozó egységes, közös formátum használatát meghatározó rendszer létrehozása – közül az utóbbira esett a választás, mivel ez tiszteletben tartja az alapvető jogokat, különös tekintettel az adatvédelemre és a magánélet védelmére.

2.7.

A vizsgált javaslat további, nem kötelező erejű intézkedésekkel egészül ki (mint a tudatosságnövelés és a képzések), amelyek célja az egyes tagállamok helyzetének és igényeinek megfelelő, zökkenőmentes végrehajtás biztosítása, és amelyek közül kiemelendők az alábbiak:

a)	nyomonkövetési program a rendelet eredményeinek, kimeneteinek és hatásainak nyomon követésére,

b)	a tagállamok által, az alkalmazás kezdetétől számított egy év elteltével, majd azt követően évente az Európai Bizottság részére benyújtott jelentés olyan információkról, amelyek szükségesnek minősülnek a rendelet működésének nyomon követéséhez,

a most elfogadott jogi keret eredményességének, hatékonyságának, relevanciájának, koherenciájának és uniós hozzáadott értékének az Európai Bizottság általi értékelése legkorábban az alkalmazás kezdőnapjától számított 6 év elteltével annak érdekében, hogy elegendő adat álljon rendelkezésre a rendelet alkalmazásáról, és legyenek konzultációk az érdekelt felekkel, hogy ezáltal visszajelzések álljanak rendelkezésre a végrehajtott jogalkotási módosítások és puha jogi intézkedések hatásairól.

3. Általános megjegyzések

3.1.

Az EGSZB rendkívül pozitívan értékeli az itt vizsgált kezdeményezést, amelynek szükségességére már más véleményekben is rámutatott, és helyesli a javaslat korlátozott kereteinek megfelelő jogalapot, valamint a jogalkotási eszköz megválasztását. Megerősíti, hogy a javaslat tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, valamint az alapvető jogokat, és felhív a javaslat sürgős elfogadására.

3.2.

Helyesli továbbá az igazolvány birtokosa arcképmásának és két ujjnyomatának interoperábilis formátumban történő, kötelező feltüntetését, az előírt mentességeket, valamint a biometrikus adatoknak az igazolványokon tagállami döntés alapján esetlegesen szereplő egyéb adatoktól való elkülönítésének előírását.

3.3.

Az EGSZB ugyanakkor emlékeztet a REFIT következtetéseire és a polgárokkal folytatott konzultációkra, amelyek az európai térségen belüli szabad mozgást egyértelműen akadályozó helyzetekre világítottak rá, nevezetesen az olyan személyazonosító okmányok miatt, amelyeket a hatóságok nem fogadnak el érvényes úti okmányként, továbbá a különböző érvényességi idők miatt, ami a tagállamok részéről nehezíti azok elismerését, valamint a polgárok árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének nehézségei miatt.

3.4.

Úgy véli tehát, hogy a javaslat nem felel meg ezeknek a következtetéseknek, amikor a tagállamok részére fenntartja a személyazonosító igazolványok nemzeti területükön történő bevezetésének, valamint a személyazonosító igazolványok alkalmazási, minimuminformációi és típusa meghatározásának opcionális jellegét.

3.5.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a személyazonosító okmányok rendszerint az okmánybirtokos személyazonosságának elsődleges bizonyítékaként kerülnek kibocsátásra, lehetővé téve a polgároknak a pénzügyi szolgáltatásokhoz (nevezetesen a bankszámlanyitáshoz), a szociális kedvezményekhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést, valamint a törvényes és politikai jogok gyakorlását.

3.6.

Ezenkívül és az Európai Parlament által készített, „The Legal and Political Context for setting a European Identity Document” (Az európai személyazonosító okmány létrehozásának jogi és politikai kontextusa) című tanulmányhoz hasonlóan az EGSZB örömmel venné, ha az Európai Bizottság megvizsgálná egy olyan európai személyazonosító igazolvány létrehozásának lehetőségét, amely lehetővé tenné az európai polgárok számára, hogy kizárólag ezen az igazolványon keresztül gyakorolják szavazati jogaikat; igaz, ehhez más jogalapot kellett volna választania.

3.7.

Az EGSZB továbbá attól tart, hogy az új igazolványok megfelelőségével kapcsolatos költségek előre nem látható mértékben a polgárokat fogják terhelni, mivel azok teljes mértékben a tagállami közigazgatásoktól fognak függeni. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a javaslat hatásának költségeit előzetesen fel kell mérni, hogy azok megfelelőek és arányosak legyenek.

3.8.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szóban forgó javaslat hatásvizsgálata szerint számos, személyazonosító okmányt kibocsátó tagállam még nem engedélyezi a biometrikus adatok gyűjtését (Olaszország, Franciaország, Románia, Horvátország, Cseh Köztársaság, Finnország, Málta, Szlovákia és Szlovénia), ezért fontos számszerűsíteni és figyelembe venni ezen intézkedéseknek a polgárokra és az illetékes kormányzati szervekre gyakorolt pénzügyi és műszaki hatásait.

3.9.

Az EGSZB továbbá hangsúlyozza, hogy a javaslatnak egyértelművé kell tennie a személyazonosító okmány olyan legitim eszközként való elismerését, amely számos jog gyakorlását teszi lehetővé az okmány birtokosa számára bármely tagállamban, nevezetesen a schengeni térségen belüli mozgást, valamint áruk és szolgáltatások vásárlását, különös tekintettel a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre.

3.10.

Másrészről szintén hangsúlyozni kell azokat a problémákat, amelyek a tartózkodási okmányokkal kapcsolatban jelentkeztek, nevezetesen az okmányok nagy száma, a tagállamokba való beutazás megtagadása, valamint az alapvető árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; az EGSZB attól tart, hogy ez a javaslat nem kínál kellő megoldást ezekre a helyzetekre.

3.11.

Mindazonáltal kiemeli, hogy be kell tartani az adattakarékosság elvét, biztosítva ezáltal, hogy a biometrikus adatok gyűjtésének céljai egyértelműek, átláthatóak, jogszerűek és korlátozottak legyenek.

3.12.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság nem indokolja meg kielégítő módon jogalkotási választását, és nem ismerteti azokat az okokat, amelyek megakadályozzák egy szélesebb körű jogharmonizáción alapuló javaslat elfogadását, amely a személyazonosító okmányok valóban egységes rendszerét hozná létre, és amely a polgárok számára tagadhatatlan előnyökkel járna az ellenőrzések biztonsága, egyszerűsége és gyorsasága, valamint az eljárások egységesítése terén, és mindezt nem is határozza meg kívánatos középtávú célként. Ahogyan az a bizottsági szolgálati munkadokumentumban (SWD(2018) 111 final (3)) kifejezetten szerepel, a „konzultációban részt vevő uniós polgárok többsége támogatja a nemzeti személyazonosító igazolványok szélesebb körű uniós harmonizációját (a személyazonosító igazolványokkal kapcsolatos 2. alternatíva), és előnyben részesítik a tartózkodási okmányok általános harmonizációját (a tartózkodási okmányokkal kapcsolatos 3. alternatíva)”.

3.13.

Valójában nem világos, hogy a szóban forgó javaslatra vonatkozó hatásvizsgálat mellékletében szereplő kötelező elemeket – nevezetesen az okmány megnevezését, a nevet, a nemet, az állampolgárságot, a születési időt, a születési helyet, a kibocsátás helyét, az aláírást és az okmány lejárati idejét – miért nem írják elő, mint az uniós polgárok tartózkodási okmánya esetében.

3.14.

Az EGSZB hangsúlyozza az ellenőrzési politika megerősítésének szükségességét a csalások esetén, különös tekintettel a légi, szárazföldi és tengeri közlekedésre, valamint annak fontosságát, hogy a határszolgálatok megfelelő emberi, logisztikai és műszaki erőforrásokkal rendelkezzenek, hogy biztosítani tudják valamennyi tagállam okmányainak felismerését, valamint azok ellenőrzésének megerősítését is.

3.15.

E tekintetben elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság figyelemmel kísérje és nyomon kövesse a javaslat végrehajtását, ezáltal biztosítva a vizsgált javaslat céljának elérését, azaz az okmányok úti okmányokként való egyértelmű elismerését, valamint az állami és magánszolgáltatásokhoz való hozzáférést.

3.16.

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy szükség esetén a tagállamok által az igazolványokhoz kapcsolt egyéb elemekkel is foglalkozni lehetett volna, és azokat a megfelelő mértékig egységesíteni lehetett volna akár azok beépítése terén, akár a maguk az érintettek vagy harmadik felek általi használatot illetően.

4. Részletes megjegyzések

4.1.

1. CIKK – Figyelembe véve a vizsgált javaslat hatókörét, az EGSZB úgy véli, hogy a tárgyban utalni kellene az információkra vonatkozó minimumkövetelményekre.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy egyértelműen ki kell mondani, hogy a vizsgált rendelet tiszteletben tartja a jogszerűség, valamint a polgárok személyazonosításra alkalmas adatai hitelességének, valódiságának, egyértelműségének és védelmének elvét.

4.2.

2. CIKK – A hatályon túlmenően és a 2004/38/EK irányelv sérelme nélkül az EGSZB felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a javaslat meghatározza „az állampolgárok számára kiállított személyazonosító igazolvány” fogalmát annak érdekében, hogy egy minden tagállamban harmonizált okmányról legyen szó.

4.3.

3. CIKK (2) BEKEZDÉS – Az EGSZB megkérdőjelezi a „második hivatalos nyelv” felvételének szükségességét, mivel az nem megfelelő és alkalmas az okmány határokon átnyúló elismerésének megkönnyítésére.

4.4.

3. CIKK (10) BEKEZDÉS – Az EGSZB úgy véli, hogy az okmányok érvényességi idejét egységesen kellene meghatározni a rendeletben, egységes korcsoportok szerint.

4.5.

5. CIKK – Az igazolványok kivonására vonatkozó határidőt öt év helyett három évben kellene meghatározni.

4.6.

6. CIKK –

4.6.1.

A tartózkodási okmányokon a következő elemeket is fel kell tüntetni:

—	apja neve, anyja neve

—	állampolgárság

—	születési hely

—

nem

—

magasság

—

szemszín

—

aláírás

4.6.2.

Az okmány birtokosának vezeték- és utóneve tekintetében a polgárok egyéni azonosíthatósága érdekében a feltüntetendő névnek teljesnek kell lennie, meg kell egyeznie a születési anyakönyvi kivonatban szereplő névvel, és a hivatalos helyesírást kell követnie.

4.7.

8. CIKK (2) BEKEZDÉS –Az igazolványok kivonására vonatkozó határidőt öt év helyett három évben kell meghatározni.

4.8.

10. CIKK – Az (EU) 2016/679 rendelet alkalmazásának sérelme nélkül az EGSZB úgy véli, hogy a javaslatnak magában kellene foglalnia az adatbázisok céljára, az adatgyűjtés módjára és az adatok aktualizálására, közlésére, az adatok megtekintésére és az azokhoz való hozzáférésre, valamint a személyes adatok megőrzésére vonatkozó szabályokat.

4.9.

12. CIKK (1) BEKEZDÉS – A végrehajtási jelentés benyújtására vonatkozó határidőnek négy év helyett három évnek kell lennie, ahogyan az egyébként a (21) preambulumbekezdésben szerepel.

4.10.

12. CIKK (2) BEKEZDÉS – Az értékelő jelentés benyújtására vonatkozó határidőnek hat év helyett öt évnek kell lennie.

4.11.

Az EGSZB véleménye szerint célszerű lenne, ha a rendelet meghatározná azt a határidőt, amelyen belül a születést követően ki kell állítani a személyazonosító okmányt (például 30 nap).

4.12.

A rendeletnek ezenkívül le kell szögeznie, hogy a köz- és magánjogi jogalanyok által, érvényes személyazonosító igazolványok alapján történő személyazonosság-ellenőrzés során a bemutatott okmány megtartásának vagy megőrzésének lehetőségét a tagállamok biztonságának és védelmének fenntartásához szükséges minimálisra kellene korlátozni. Meg kell továbbá tiltani a fénymásolat vagy bármilyen más másolat készítését az okmány birtokosának kifejezett hozzájárulása nélkül, kivéve, ha ezt bírósági határozat írja elő, nyilvánvaló biztonsági okokból, a csalás vagy jogosulatlan használat elkerülése érdekében és adatvédelmi vagy a magánélet védelmével kapcsolatos okokból.

4.13.

Ezenkívül a hivatalos okmányokkal való visszaélés megelőzése érdekében kifejezetten rendelkezni kell az adatok azonnali törléséről az okmányok elvesztése, ellopása, elrablása vagy pótlása esetén.

Kelt Brüsszelben, 2018. július 11-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1) COM(2018) 211 final, közzétéve 2018. április 17-én.

(2) E tekintetben kiemelendők az elektronikus bizonyítékok büntetőeljárások során történő gyűjtésére irányuló új eszközök, a pénzügyi információk használatának megkönnyítése a súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, nyomozása vagy büntetőeljárás alá vonása esetében, a szigorúbb szabályok a házilag készített robbanóanyagokhoz használt robbanóanyag-prekurzorokkal szemben, a tűzfegyverek behozatalára és kivitelére vonatkozó ellenőrzések javítása a tűzfegyverek tiltott kereskedelmének megelőzése érdekében, az online terrorista tartalmak elleni küzdelem, az információs rendszerek interoperabilitása és az információcsere javítása, a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatokkal szembeni védelem és a nyilvános terek védelme, valamint a kiberbűnözés elleni küzdelem és a kiberbiztonság fokozása.

(3) Az uniós polgárok személyazonosító igazolványai és a szabad mozgás jogával élő uniós polgárok és azok családtagjai részére kiállított tartózkodási okmányok biztonságának megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot kísérő hatásvizsgálat vezetői összefoglalója.