1.1.

Az automatikus információcsere megvalósításának vállalása, az illetékes hatóságok multilaterális megállapodásának aláírása vagy kétoldalú megállapodások révén

Az alábbi országok, illetve területek vállalják, hogy 2018-ig megvalósítják az automatikus információcserét:

Curaçao, Katar, a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területe, Új-Kaledónia, Omán és Tajvan

Az alábbi országok, illetve területek vállalják, hogy 2019-ig megvalósítják az automatikus információcserét:

Törökország

1.2.

Tagság az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórumban és megfelelő minősítés

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy a globális fórum tagjává válnak és/vagy megfelelő minősítést szereznek 2018-ig:

Curaçao, Új-Kaledónia és Omán

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy a globális fórum tagjává válnak és/vagy megfelelő minősítést szereznek 2019-ig:

Bosznia-Hercegovina, Zöld-foki-szigetek, Fidzsi, Jordánia, Montenegró, Szerbia, Szváziföld, Törökország és Vietnam

1.3.

Az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményének aláírása és megerősítése, illetve hasonló célú, valamennyi uniós tagállamra kiterjedő egyezmények biztosítása

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2018-ig aláírják és megerősítik a kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló egyezményt, illetve gondoskodnak a valamennyi uniós tagállamra kiterjedő hasonló egyezményekről:

Katar, a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területe, Új-Kaledónia, Omán és Tajvan

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019-ig aláírják és megerősítik a kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló egyezményt, illetve gondoskodnak a valamennyi uniós tagállamra kiterjedő hasonló egyezményekről:

Bosznia–Hercegovina, Botswana, Zöld-foki-szigetek, Fidzsi, Jamaica, Jordánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Maldív-szigetek, Montenegró, Marokkó, Örményország, Peru, Szerbia, Szváziföld, Thaiföld, Törökország és Vietnam

2.1.

Fennálló káros adóügyi rendelkezések

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2018-ig módosítják, illetve megszüntetik a károsként azonosított rendelkezéseket:

Andorra, Aruba, Belize, Botswana, Zöld-foki-szigetek, Cook-szigetek, Curaçao, Fidzsi, Jordánia, a Kínai Népköztársaság Hongkongi Különleges Közigazgatási Területe, Liechtenstein, Maldív-szigetek, Mauritius, Marokkó, Örményország, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, San Marino, Seychelle-szigetek, Svájc, Tajvan, Thaiföld, Törökország, Uruguay és Vietnam

Az alábbi országok, illetve területek kifejezetten nem ismételték meg azt a káros adóztatási gyakorlatokkal foglalkozó fórum keretében tett kötelezettségvállalásukat, hogy 2018-ig módosítják, illetve megszüntetik a károsként azonosított rendelkezéseket:

Malajzia és Labuan-sziget

2.2.

Olyan fennálló adóügyi rendelkezések, amelyek kedvező környezetet teremtenek az olyan offshore struktúrák számára, amelyek célja olyan nyereségnek az országba, illetve területre vonzása, amely nem tükröz az országban, illetve a területen zajló tényleges gazdasági tevékenységet

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2018-ig rendezik a „tényleges gazdasági tevékenységgel” összefüggő problémákat:

Bermuda, Guernsey, Kajmán-szigetek, Man-sziget, Jersey és Vanuatu

3.1.

Tagság az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerben, illetve az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardok teljesítése

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2018-ig az átfogó keretrendszer tagjává válnak vagy teljesítik az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat:

Aruba, Cook-szigetek, Feröer szigetek, Grönland, Új-Kaledónia, Saint Vincent és Grenadine-szigetek, Tajvan és Vanuatu

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, hogy 2019-ig az átfogó keretrendszer tagjává válnak vagy teljesítik az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat:

Albánia, Bosznia-Hercegovina, Zöld-foki-szigetek, Fidzsi, Jordánia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Maldív-szigetek, Montenegró, Marokkó, Örményország, Szerbia és Szváziföld

Az alábbi országok, illetve területek vállalták, az átfogó keretrendszer tagjává válnak vagy teljesítik az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó minimumstandardokat, ha és amikor e kötelezettségvállalás relevánssá válik:

Nauru, Niue

1.

Az országoknak, illetve területeknek az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek jegyzékére való felkerülése a várakozások szerint elrettentő erővel bír, amely arra ösztönzi az egyes országokat, illetve területeket, hogy feleljenek meg a IV. mellékletben meghatározott, és az V. és VI. mellékletben pontosított kritériumoknak, valamint más vonatkozó nemzetközi előírásoknak.

2.

A tagállamok adóalapjának az adócsalás, az adókijátszás és az adókikerülés révén történő eróziója elleni küzdelem céljából fontos gondoskodni védelmi mechanizmusokról, és következésképpen uniós és nemzeti szinten hatékony és arányos óvintézkedéseket kell alkalmazni az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékén szereplő országokkal, illetve területekkel szemben.

3.

A nem adóügyi területre vonatkozó uniós szintű óvintézkedések közül néhány az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékéhez kapcsolódik, ezeket e melléklet A. része tartalmazza.

4.

Emellett bizonyos adóügyi területre vonatkozó óvintézkedéseket a tagállami jogszabályokkal összhangban a tagállamok is meghozhatnak az EU által hozott, nem adóügyi területre vonatkozó intézkedések kiegészítéseként, hogy a jegyzéken szereplő országokat, illetve területeket hatékonyan eltántorítsák a nem az együttműködésen alapuló gyakorlatoktól.

5.

Az adóügyi területre vonatkozó ilyen intézkedések jegyzéke e melléklet B. részében található. Mivel ezeknek az intézkedéseknek összhangban kell lenniük az uniós tagállamok nemzeti adórendszerével, ezen intézkedések végrehajtása a tagállamok hatáskörében marad.

6.

Megjegyzendő, hogy az óvintézkedések nem érinthetik a tagállamokat azzal kapcsolatban megillető hatásköröket, hogy további intézkedéseket is alkalmazzanak vagy tagállami szinten fenntartsanak szélesebb alkalmazási körű jegyzékeket a nem együttműködő országokra és területekre vonatkozóan.

B.1.

Ahhoz, hogy összehangolt intézkedések meghozatalára kerüljön sor, a tagállamoknak az adóügy terén legalább az egyiket alkalmazniuk kell a következő adminisztratív intézkedések közül:

B.2.

A tagállamok további intézkedések alkalmazásával kapcsolatos hatáskörének sérelme nélkül, a tagállamok által az adóügy terén alkalmazható, jogalkotási jellegű óvintézkedések a következők:

B.3.

A tagállamok mérlegelhetik az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékének olyan eszközként való használatát, amely a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 irányelv végrehajtása során elősegíti a visszaélés elleni vonatkozó rendelkezések alkalmazását. Például ha a tagállamok az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok nemzeti jogukba történő átültetésekor az említett irányelvnek megfelelően a harmadik országok tekintetében összeállított „feketelistákat” használnak, ezeken a listákon szerepelhetnének legalább az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékén feltüntetett országok és területek.

1.1.

Az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek I. mellékletben meghatározott jegyzékét a Tanács legalább évente egyszer felülvizsgálja és a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) által a Tanácsnak benyújtott jelentés alapján elfogadja, megjelölve a módosítás alkalmazásának kezdő dátumát.

1.2.

A jegyzék vagy annak érvényességi ideje ugyanolyan eljárási szabályok útján módosítható, mint amelyek mellett az elfogadása történt. E folyamat során az Európai Bizottságnak kell gondoskodnia a szükséges technikai segítségnyújtásról.

1.3.

A Tanács határozata a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által a magas szintű munkacsoporttal egyeztetve készített jelentésen alapul, és azt az az Állandó Képviselők Bizottsága készíti elő.

1.4.

Ha egy ország, illetve terület jegyzékbevételre kerül, azt erről haladéktalanul tájékoztatni kell a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke által aláírt levél útján, amelyben világosan fel kell tüntetni az alábbiakat:

1.5.

Ha egy ország, illetve terület törlésre kerül a jegyzékből, azt erről haladéktalanul tájékoztatni kell a magatartási kódexszel foglalkozó csoport elnöke által aláírt levél útján, megjelölve e módosítás alkalmazásának kezdő dátumát.

1.6.

Az országok és területek jegyzékbevételéről vagy jegyzékből való törléséről szóló határozatokban az intézkedés jellegétől függően pontosan meg kell határozni az adóügyi területre vonatkozó óvintézkedések alkalmazásának kezdő dátumát, illetve azt, hogy az intézkedések mely dátumtól kezdődően nem alkalmazandók, mégpedig a tagállamok olyan hatásköreinek sérelme nélkül, mint például az óvintézkedések alkalmazásáról szóló, tagállami szinten elfogadott nemzeti jogszabályok kiigazítása.

2.1.

A magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak – a Tanács Főtitkárságának támogatásával és az Európai Bizottság által biztosított technikai segítségnyújtás mellett – a tényleges végrehajtásuk értékelése érdekében szigorúan nyomon kell követnie az országok vagy területek által annak céljából hivatalosan vállalt kötelezettségek teljesítését, hogy végrehajtsák a Tanács által az azonosított problémák kezelése érdekében kért ajánlásokat.

2.2.

Amennyiben a szóban forgó országok és területek nem teljesítik a kötelezettségvállalásaikat a meghatározott határidőig, a Tanács ismét megvizsgálja annak lehetőségét, hogy felvegye azokat az I. mellékletben meghatározott jegyzékbe.

2.3.

Ami azokat az országokat és területeket illeti, amelyek azért jelentenek problémát, mert nem teljesítik a kritériumokban meghatározott követelményeket, a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak továbbra is törekednie kell arra, hogy azok magas szintű politikai kötelezettséget vállaljanak konkrét határidőkkel, valamint arra, hogy hathatósan orvosolja az átvilágítási folyamat során azonosított problémákat.

2.4.

A kétoldalú megbeszélések céljául különösen a következőket kell kitűzni:

2.5.

A kötelezettségvállalások nyomon követése során rendszeresen át kell tekinteni az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum keretében, az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerében, valamint a káros adóztatási gyakorlatokkal foglalkozó fórum keretében végzett munkát.

2.6.

A magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak továbbra is elő kell mozdítania globális szinten a kritériumok teljesítését, biztosítva a koordinációt az adóügyi átláthatósággal és információcserével foglalkozó globális fórum keretében, az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos átfogó keretrendszerében, valamint a káros adóztatási gyakorlatokkal foglalkozó fórum keretében végzett munkával.

2.7.

Adott esetben, ha a magatartási kódexszel foglalkozó csoport a Tanács által jóváhagyott kritériumok alapján úgy határoz, a nyomon követést ki lehet terjeszteni olyan országokra és területekre, amelyeket nem világítottak át a 2017. évi átvilágítási folyamat keretében.

2.8.

A magatartási kódexszel foglalkozó csoport – a Tanács Főtitkárságának támogatásával és a magas szintű munkacsoporttal egyeztetve – továbbra is végrehajtja és felügyeli ezt a folyamatot. A Bizottság szolgálatai segítik a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkáját azzal, hogy a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex értelmében meghatározott szerepeknek megfelelően elvégzik az átvilágítási folyamat előkészítéséhez szükséges munkát, különös tekintettel a harmadik országokkal korábban folytatott és folyamatban lévő párbeszédekre.

2.9.

A magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak folytatnia kell az ezen iránymutatások végrehajtására vonatkozó gyakorlati szabályok kidolgozását.

2.10.

A Tanácsnak az itt megfogalmazott iránymutatásokkal összhangban frissítenie kell a nem együttműködő országok és területek európai uniós jegyzékét, mindazon információk alapján, amelyekről a magatartási kódexszel foglalkozó csoport értesül. A magatartási kódexszel foglalkozó csoport a többek között az érintett ország, illetve terület, a Bizottság vagy a tagállam(ok) által a részére továbbított információk alapján végzi majd a munkáját.

2.11.

Az összegyűjtött információk kiegyensúlyozott elemzését követően a magatartási kódexszel foglalkozó csoport legalább évente egyszer jelentést fog a Tanács elé terjeszteni a nem együttműködő országok és területek jegyzékéről, hogy lehetővé tegye a Tanács számára, hogy adott esetben döntést hozzon arról, hogy bizonyos országokat, illetve területeket felvegyen a nem együttműködő országok és területek jegyzékére, amennyiben azok nem felelnek meg az átvilágítási kritériumoknak, illetve hogy haladéktalanul törölje azokat a jegyzékből, amennyiben megfelelnek a feltételeknek.

2.12.

A Tanács Főtitkársága továbbra is kapcsolattartó pontként fog szolgálni, hogy elősegítse az e dokumentumban ismertetett folyamatot.

1.1.

Kiindulási kritérium az OECD automatikus információcsere (AEOI) standardja (vagyis a közös jelentéstételi standard – CRS) vonatkozásában: az adott országnak, illetve területnek már el kellett köteleznie magát a CRS iránt, és meg kellett kezdenie az annak érdemi végrehajtását célzó jogalkotási folyamatot, melynek eredményeképp legkésőbb 2018-ban sor kerülhet az első információcserékre (a 2017-es évre vonatkozóan), továbbá 2017 végére – vagy az illetékes hatóságok multilaterális megállapodásának aláírása vagy kétoldalú megállapodások révén – rendelkeznie kell az információcserét az összes tagállammal lehetővé tévő keretekkel;

Jövőbeli kritérium a CRS-t illetően (2018-tól teljesítendő): az automatikus információcsere közös jelentéstételi standardjának (AEOI CRS) teljesítését illetően az adott országnak, illetve területnek legalább „nagyrészt megfelelt” minősítéssel kell rendelkeznie a globális OECD-fórumtól, és

1.2.

a megkeresés alapján való információcsere (EOIR) OECD-standardjának teljesítését illetően az adott országnak, illetve területnek legalább „nagyrészt megfelelt” minősítéssel kell rendelkeznie a globális OECD-fórumtól, kellő figyelemmel a gyorsított eljárásra, és

1.3.

(szuverén államok esetében) már teljesítenie kellett az alábbi feltételek valamelyikét:

(nem szuverén államok esetében) már teljesítenie kellett az alábbi feltételek valamelyikét:

1.4.

Jövőbeli kritérium: a tényleges tulajdonosi státusra vonatkozó jövőbeli globális információcserére irányuló kezdeményezésre tekintettel, egy későbbi szakaszban negyedik átláthatósági kritériumként a tényleges tulajdonos szempontja is be fog épülni az átvilágítás folyamatába.

2019. június 30-ig alkalmazni kell a következő kivételeket:

Ez a kivétel nem alkalmazandó azokra az országokra és területekre, amelyek az 1.2. kritérium tekintetében „nem felelt meg” minősítéssel rendelkeznek, vagy amelyek az említett kritériumot illetően 2018. június 30-ig nem szereztek legalább „nagyrészt megfelelt” minősítést.

Azon országok és területek esetében, amelyek szerepelnek majd a nem együttműködő országok és területek azon jegyzékében, melynek összeállításán az OECD és a G20-ak tagjai jelenleg dolgoznak, megfontolás tárgyát fogja képezni az uniós jegyzékbe való felvétel, függetlenül attól, hogy az átvilágítandó országok és területek jegyzékébe bekerültek-e.

2.1.

az adott országban, illetve területen nem lehetnek érvényben olyan preferenciális adóügyi intézkedések, amelyek a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 1997. december 1-jén elfogadott, a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexről szóló állásfoglalásban (1) foglalt kritériumok alapján károsnak tekinthetők, és

2.2.

az adott ország, illetve terület nem segítheti elő olyan offshore struktúrák vagy megoldások létrejöttét, amelyek célja olyan nyereségnek az adott országba vagy területre vonzása, amely nem tükröz az adott országban, illetve területen zajló tényleges gazdasági tevékenységet.

3.1.

Kiindulási kritériumként az egyes országoknak, illetve területeknek a következőket kell teljesíteniük az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések végrehajtása terén való megfeleléshez:

3.2.

Jövőbeli kritériumként (a közösen elfogadott minimumstandardoknak az átfogó keretrendszerben végzett felülvizsgálatai lezárultát követően) az egyes országoknak, illetve területeknek a következőket kell teljesíteniük az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni intézkedések végrehajtása terén való megfeleléshez:

1.

A tanácsi következtetések mellékletében szereplő, az országok és területek átvilágításának folyamatára vonatkozó iránymutatások 13. pontjának megfelelően a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak objektív kritériumok alapján meg kell határoznia az 1.3. kritérium kapcsán említett észszerű időkeret hosszát.

2.

Az 1.3. kritérium alkalmazásában a kritérium szövegében említett észszerű időkeret hosszát az alábbiak szerint kell érteni:

3.

Az 1.3. kritérium szuverén államokra vonatkozó i. alpontja esetében az „észszerű időkereten belül” az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményének hatálybaléptetésére utal egy adott ország, illetve terület vonatkozásában, és nem a kötelezettségvállalásra.

4.

Az 1.3. kritérium nem szuverén államokra, illetve területekre vonatkozó i. és ii. alpontja esetében az „észszerű időkereten belül” az i. alpontban az OECD adóügyekben történő kölcsönös adminisztratív segítségnyújtásról szóló módosított egyezményének az adott ország, illetve terület vonatkozásában történő hatálybaléptetésére utal, a ii. alpontban pedig az olyan, egymással összefüggő információcsere-megállapodásokból álló rendszernek az adott ország, illetve terület vonatkozásában történő hatálybaléptetésére, amely kellően széles körű ahhoz, hogy valamennyi tagállamra kiterjedjen.

5.

Az észszerű időkeret hossza e három pont esetében meg fog egyezni az 1.3. kritérium szuverén államokra vonatkozó ii. alpontjában alkalmazott határidővel: 2018. december 31. (azaz ugyanaz a határidő, amely a szuverén harmadik államok esetében az olyan, egymással összefüggő információcsere-megállapodásokból álló rendszer hatálybaléptetésére vonatkozik, amely kellően széles körű ahhoz, hogy valamennyi tagállamra kiterjedjen).

6.

A 2018. december 31-i határidőt nem sértve, az észszerű időkeret nem terjedhet túl az alábbiakhoz szükséges időn:

7.

Az észszerű időkeret csak az adott nem szuverén állam, illetve terület vonatkozásában illetékes, magatartási kódexszel foglalkozó csoport konszenzusos döntése alapján hosszabbítható meg, kizárólag indokolt esetben.

1.

A 2.2. kritérium alkalmazásában azt a körülményt, ha egy adott országban, illetve területen nem létezik társaságiadó-rendszer, vagy nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték kerül alkalmazásra, úgy kell tekinteni, hogy az 1997. december 1-jén elfogadott, a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex (1) A. pontjának hatálya alá tartozik.

2.

Ebben a vonatkozásban, abban az esetben, amikor a 2.1. kritérium kizárólag azért nem alkalmazandó, mert az érintett ország, illetve terület a magatartási kódex (2) B. pontja szerinti szűrőkritériumot „a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása” (3) miatt nem teljesíti, akkor a magatartási kódex B. pontjában megjelölt öt tényezőt kell alkalmazni analógia útján annak értékelésére, hogy teljesül-e a 2.2. kritérium (4).

3.

A 2.2. kritérium összefüggésében a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása önmagában még nem indokolja annak a következtetésnek a levonását, hogy egy adott ország, illetve terület nem felel meg a 2.2. kritérium feltételeinek.

4.

Egy adott országot, illetve területet abban az esetben kell a 2.2. kritériumot nem teljesítő országnak, illetve területnek tekinteni, ha elutasítja az érdemi párbeszédet vagy nem bocsátja rendelkezésre azokat az információkat vagy magyarázatokat, amelyeknek az átadását a magatartási kódexszel foglalkozó csoport észszerűen kérheti, vagy más módon nem működik együtt a magatartási kódexszel foglalkozó csoporttal, amikor az átvilágítási folyamat során a csoport ellenőrizni próbálja azt, hogy a szóban forgó ország, illetve terület megfelel-e a 2.2. kritériumnak.

1.

A 2.2. kritérium alkalmazásában azt a körülményt, ha egy adott országban, illetve területen nem létezik társaságiadó-rendszer, vagy nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték kerül alkalmazásra, úgy kell tekinteni, hogy az 1997. december 1-jén elfogadott, a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódex (5) A. pontjának hatálya alá tartozik.

2.

Ebben a vonatkozásban, abban az esetben, amikor a 2.1. kritérium kizárólag azért nem alkalmazandó, mert az érintett ország, illetve terület a magatartási kódex (6) B. pontja szerinti szűrőkritériumot „a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása” (7) miatt nem teljesíti, akkor a magatartási kódex B. pontjában megjelölt öt tényezőt kell alkalmazni analógia útján annak értékelésére, hogy teljesül-e a 2.2. kritérium (8).

3.

A 2.2. kritérium összefüggésében a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása önmagában még nem indokolja annak a következtetésnek a levonását, hogy egy adott ország, illetve terület nem felel meg a 2.2. kritérium feltételeinek.

4.

Egy adott országot, illetve területet abban az esetben kell a 2.2. kritériumot nem teljesítő országnak, illetve területnek tekinteni, ha elutasítja az érdemi párbeszédet vagy nem bocsátja rendelkezésre azokat az információkat vagy magyarázatokat, amelyeknek az átadását a magatartási kódexszel foglalkozó csoport észszerűen kérheti, vagy más módon nem működik együtt a magatartási kódexszel foglalkozó csoporttal, amikor az átvilágítási folyamat során a csoport ellenőrizni próbálja azt, hogy a szóban forgó ország, illetve terület megfelel-e a 2.2. kritériumnak.

—

A 2.2. kritérium ECOFIN Tanács által meghatározott alkalmazási köre alapján a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása olyan „intézkedés”, amely jelentősen befolyásolja a gazdasági tevékenységek végzésének helyét (a magatartási kódex A. pontja).

—

Ennyiben a 2.2. kritérium segítségével azt lehet megállapítani, hogy ez az „intézkedés” elősegíti-e olyan offshore struktúrák vagy megoldások létrejöttét, amelyek célja olyan nyereségnek az adott országba vagy területre vonzása, amely nem tükröz az adott országban, illetve területen folytatott tényleges gazdasági tevékenységet.

—

A 2.2. kritériumot csak akkor kell alkalmazni, amikor a kódex alapján végzett standard értékelés (vagyis a 2.1. kritérium) nem alkalmazható, mivel a harmadik országban vagy területen nincs társaságiadó-rendszer, vagy az ország vagy terület nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómértéket alkalmaz.

—

A 2.2. kritérium értelmében a magatartási kódex B. pontjában meghatározott és analógia útján alkalmazandó öt kritérium alapján fel lehet mérni az adott országban vagy területen alkalmazott jogi keretet, valamint egyes gazdasági jelenségeket.

—

Azt a tényt, hogy egy harmadik ország vagy terület által biztosított előnyök jelentősen befolyásolják a gazdasági tevékenységek végzésének helyét, a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazásával, valamint a társaságiadó-rendszer hiányával összefüggésben kell értelmezni, amennyiben ezek közül valamelyik nem teszi lehetővé a magatartási kódex nyomán végzett standard teszt elvégzését. Az utóbbi tényeket magukban véve előnyként kell értelmezni, és értékelni kell e kódex szerinti teszt során.

—

A magatartási kódexszel foglalkozó csoport által az elmúlt évek során kidolgozott, az adóügyi intézkedéseknek az 1998-as magatartási kódex alapján történő értékelésére vonatkozó iránymutatásokat az ilyen teszt elvégzése során következetesen és analógia útján kell alkalmazni (9).

—

Egy országról vagy területről csak akkor lehet megállapítani, hogy nem felelt meg ennek az értékelésnek, ha „az olyan offshore struktúrák vagy megoldások létrejötte, amelyek célja olyan nyereségnek az adott országba vagy területre vonzása, amely nem tükröz az adott országban, illetve területen zajló tényleges gazdasági tevékenységet” olyan – egyebek mellett az adózás területén kívül alkalmazott – szabályok vagy gyakorlat miatt valósul meg, amelyekkel kapcsolatban észszerűen feltételezhető, hogy az adott országot fel lehet kérni arra, hogy módosítsa őket, vagy ha e struktúrák vagy megoldások létrejötte az ezen tesztnek való megfeleléshez szükséges szabályok és követelmények hiányára vezethető vissza, és észszerűen feltételezhető, hogy az adott országot vagy területet fel lehet kérni azok bevezetésére.

—

A harmadik országot vagy területet nem lehet társasági adótörvény vagy pozitív társasági adó bevezetésére kérni annak érdekében, hogy megfeleljen a teszt feltételeinek, mivel a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása önmagában nem tekinthető az ország vagy terület nemteljesítőként való értékelése kritériumának.

—

A 2.2. kritérium mindazonáltal azt implikálja, hogy azon országok és területek, amelyek nem működnek együtt az Unióval a jogi keretük értékelésében, automatikusan nemteljesítőnek minősülnek.

—

A szűrőteszt működése meglehetősen világos a 2.2. kritérium alkalmazási körének az Ecofin Tanács által ez év februárjában elfogadott meghatározása nyomán.

—

Ez a teszt pozitívnak minősül, ha „a 2.1. kritérium kizárólag azért nem alkalmazandó, mert az érintett ország, illetve terület a magatartási kódex B. pontja szerinti szűrőkritériumot »a társaságiadó-rendszer hiánya, vagy a nulla vagy közel nulla százalékos nominális társasági adómérték alkalmazása miatt« nem teljesíti”.

—

A 2.2. kritérium alkalmazásakor az „előnyöket” a nulla vagy közel nulla százalékos adómérték megléte vagy a társaságiadó-rendszer hiánya jelenti.

—

A kódex ezen kritériumának mind az 1., mind a 2. összetevője két fő elemet tartalmaz: a) jogi úton biztosított kiváltságos helyzet és b) de facto kiváltságos helyzet.

—

Jogi úton biztosított kiváltságos helyzet akkor valósul meg, amikor az adott országban vagy területen a vállalkozások bejegyzésére és működtetésére vonatkozó törvények és szabályok az említett előnyöket csupán az adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyek számára biztosítja.

—

Amennyiben egy országban vagy területen hiányzik a gyakorlatban is alkalmazott társaságiadó-rendszer, értékelni kell, hogy a jogi keretrendszer egyes vonatkozásai – ideértve a nem a társaságiadó-rendszert érintő vonatkozásokat is – a gyakorlatban kiváltságos helyzetet eredményeznek.

—

Ennek egy példája az lehet, amikor a teszt tárgyát képező országban vagy területen a vállalatoknak nem adózási követelményeknek kell megfelelniük annak érdekében, hogy adóügyi illetőséghez jussanak, vagy hogy lehetőséget kapjanak a helyi piacra jutásra.

—

Ebből kifolyólag értékelni kell, hogy különböző elbánásban részesülnek-e a hazai vállalatok, illetve az adóügyi illetékességgel nem rendelkező személyek tulajdonában lévő, vagy a helyi piachoz kapcsolódó tevékenységet nem folytató vállalatok.

—

Amennyiben például egy ország vagy terület csak akkor biztosít előnyöket egy vállalat számára, ha az nem végez a helyi gazdasághoz kapcsolódó tevékenységeket (2. kritérium), vagy csak annyiban, amennyiben az ilyen tevékenységek kifejezetten erre a célra kiadott üzleti engedélytől függnek (1. és 2. kritérium), vagy csak amennyiben e tevékenységeket adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyek végzik (1. kritérium), akkor ezek a tényezők értékelhetők úgy, hogy azok egy kiváltságos helyzetet eredményező, meglévő rendszer esetleges részei. Analógia útján ez releváns lehet más (a társasági adótól különböző) adónemek esetében is.

—

A de facto kiváltságos helyzet biztosítása azt jelenti, hogy egy ország nem csak kifejezetten adóügyi illetőséggel nem rendelkező személyek számára biztosít előnyöket, ám ezeket az előnyöket a gyakorlatban kizárólag vagy szinte kizárólag adóügyi illetékességgel nem rendelkező személyek élvezik.

—

A de facto kiváltságos helyzet megítéléséhez azt kell megvizsgálni, hogy az előnyöket élvező adózók közül valójában mennyien nem rendelkeznek adóügyi illetőséggel. Ha például az előnyöket élvező összes vagy szinte az összes adóalanyról – ideértve az olyan helyi vállalatokat is, amelyek részvényei külföldi kézben vannak – elmondható, hogy nem rendelkezik adóügyi illetőséggel, akkor úgy kell venni, hogy az 1. b) alkritérium és a 2. b) alkritérium teljesült (vagyis az adott országot vagy területet nemteljesítőnek minősítik a magatartási kódex szerinti teszt ezen eleme alapján).

—

az adott ország vagy terület megköveteli-e, hogy (pl. bejegyzése és/vagy működése feltételeként) egy vállalat vagy egyéb vállalkozás valós gazdasági tevékenységet végezzen és számottevő gazdasági jelenléttel bírjon:

—

annak megállapítása, hogy megfelelő jogi és de facto kapcsolat van-e az érintett országban vagy területen végzett valós gazdasági tevékenység, és a nem adóztatott nyereség között;

—

annak megállapítása, hogy a kormányzati hatóságok – köztük az adott ország vagy terület adóhatóságai – képesek-e a valós gazdasági tevékenységre és a számottevő gazdasági jelenlétre irányuló vizsgálatot végezni (és hogy ilyeneket valóban végeznek-e), valamint hogy megosztják-e a releváns információkat más adóhatóságokkal;

—

vannak-e a számottevő gazdasági jelenlét követelményeinek való meg nem felelés esetén alkalmazható szankciók.

—

Annak értékelése során, hogy a nyereségmeghatározásra vonatkozó szabályok egybevágnak-e a nemzetközileg elfogadott elvekkel (az OECD transzferárra vonatkozó irányelveivel, vagy egyéb hasonló számviteli normákkal), elsősorban azt kell megállapítani, hogy ez az elemzés releváns-e – és ha igen, milyen mértékben – a társaságiadó-rendszert nem alkalmazó országok vagy területek tekintetében.

—

E célból jelentőséggel bír annak a figyelembevétele, hogy az, hogy egy ország vagy terület nem alkalmaz társaságiadó-rendszert, nem befolyásolhatja negatívan a helyes nyereségmeghatározást, azaz nem eredményezheti a nemzetközileg elfogadott elvektől való eltérést. Az országoknak és területeknek megfelelő lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy az adót kivető országok gyakorolhassák adóztatási jogaikat országonkénti jelentéstétel, az átláthatóság biztosítása és az információmegosztás egyéb módjai segítségével.

—

Amennyiben az releváns, meg kell győződni róla, hogy az adott országban vagy területen alkalmazzák-e az OECD keretében elfogadott elveket vagy ahhoz hasonló számviteli normákat a nyereségmeghatározás során.

—

E tekintetben kulcsfontosságú annak megállapítása, hogy az adott országban vagy területen milyen módon hajtják végre és konszolidálják ezeket a szabályokat. A társaságiadó-rendszerrel nem rendelkező adott országok vagy területek esetében figyelembe vehetők az alternatív transzferárazási szabályok; ezekről meg kell állapítani, hogy összemérhetők és kompatibilisek-e a nemzetközileg elfogadott elvekkel (például a nemzetközi számviteli elveknek megfelelő méltányos piaci értéken alapuló megközelítéssel).

—

E kritérium alkalmazásának célja, hogy kiküszöbölje azt, hogy nemzetközi vállalatok az OECD transzferár-irányelveiben meghatározottaktól eltérő transzferár-szabályokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy nyereségüket nulla százalékos adómértéket alkalmazó országokba vagy területekre helyezzék át.

—

A 2.9–2.12. számú kérdésekre adott válaszok megfelelő információval szolgálnak a nyereségmeghatározás módjával kapcsolatban és rávilágítanak a nemzetközileg elfogadott normáktól való eltérésekre.

—

Az 5. kritérium annak megállapítására szolgál, hogy egy jogrendszer egyes elemei – ideértve a területén bejegyezni kívánt vállalkozásokra vonatkozó szabályokat is – megfelelő átláthatóságot mutatnak-e.

—

Pontosabban azt kell meghatározni, hogy a jogrendszer egyes elemei által lehetővé tett tevékenységeket – ideértve az adóügyi illetőség odaítélését és a vállalatok létrehozását – mérlegelés alapján engedélyeznek-e, vagy azokat törvény szabályozza, valamint azt is, hogy a jogszabályi rendelkezések – így a nem adóügyi rendelkezések – között vannak-e olyanok, amelyek az adott országban vagy területen a vállalkozások bejegyzéséhez kapcsolódó kérdésekben diszkrecionálisnak ítélhetők.

—

Ez megakadályozza, hogy egy ország vagy terület szabályozási kerete ne rendelkezzen megfelelő mértékű átláthatósággal, tekintve, hogy a kódex szerinti ezen teszt értelmében vett előnyök egy vállalatnak az adott országban vagy területen történő bejegyzése nyomán valósulnak meg.

—

A 2.13–2.16. számú kérdésekre adott válaszok megfelelő információval szolgálnak abban a tekintetben, hogy milyen módon történik az átláthatóság biztosítása egy adott országban vagy területen, illetve hogy a vállalatoknak milyen lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy részesülhessenek ezekből az előnyökből.