17.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 154/15


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás a megmunkált példányokhoz a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek alapján

(2017/C 154/07)

A jelen iránymutatás célja, hogy támogatást nyújtson az Európai Unió tagállamainak és az érdekelt feleknek annak értékelésében, hogy mi minősül „több mint ötven évvel korábban beszerzett, megmunkált példánynak” (a továbbiakban: „megmunkált példányok”) a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek alapján, és így segítségül szolgáljon annak eldöntésében, hogy mikor alkalmazzák a megmunkált példányokra vonatkozóan az azon előírástól való általános eltérést, hogy a 338/97/EK tanácsi rendelet (1) A. mellékletében felsorolt fajok példányainak EU-n belüli kereskedelméhez bizonyítvánnyal kell rendelkezni.

Ez az iránymutatás alkalmazható az EU-ba történő behozatal vagy az EU-ból való (újra)kivitel azon eseteiben is, amikor a 338/97/EK rendelet mellékleteiben felsorolt fajok megmunkált példányaira vonatkozó behozatali vagy kiviteli engedélyek/újrakiviteli bizonyítványok kiadásának feltételei kevésbé korlátozóak, mint az ugyanezen fajok egyéb példányaira vonatkozó feltételek (2).

Mivel a „megmunkált példány” meghatározásnak rendkívül sokféle tárgy felel meg, ez az iránymutatás csak annak eldöntésében kíván segítséget nyújtani, hogy egy adott tárgy a meghatározás alapján megmunkált tárgynak számít-e. Ha kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy egy tárgy megmunkált tárgynak minősül-e, az Unión belüli kereskedelméhez kereskedelmi célú felhasználásra vonatkozó bizonyítvány iránti kérelmet kell benyújtani a CITES igazgatási hatóságához.

Ezt a Bizottság által készített, iránymutatást tartalmazó dokumentumot az illetékes CITES-igazgatási hatóságok szakértőinek csoportja egyhangúlag megerősítette.

Ez az iránymutatás kitér arra, hogy a Bizottság hogyan értelmezi a 338/97/EK rendeletet, valamint hogy milyen intézkedéseket tart leginkább célravezetőnek. Arra szolgál, hogy segítséget nyújtson a nemzeti hatóságoknak, a polgároknak és a vállalkozásoknak a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek alkalmazásához. Az uniós törvény hitelt érdemlő értelmezése az Európai Unió Bírósága kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Lehetséges, hogy egyes uniós tagállamok és más, nem uniós országok szigorúbb nemzeti ellenőrzést gyakorolnak azzal kapcsolatban, hogy mely tárgyak használhatók kereskedelmi célokra, és melyek nem. Ezért még a megmunkált példány célországba való bevitele előtt tájékozódni kell az illető országban hatályos szabályokról.

1.   Bevezetés

1.1.

A „megmunkált példány” meghatározását a 338/97/EK tanácsi rendelet 2. cikkének w) pontja tartalmazza:

„»több mint 50 évvel korábban beszerzett, megmunkált példányok«: olyan példányok, amelyeket a természetes feldolgozatlan állapotuk jelentős megváltoztatásával e rendelet (3) hatálybalépése előtt 50 évnél régebben ékszerekké, dísztárgyakká, művészeti tárgyakká, használati eszközökké vagy hangszerekké dolgoztak fel, és amelyek esetében az érintett tagállam igazgatási hatósága bizonyítani tudta, hogy azokat ilyen körülmények között szerezték be. Az ilyen példányokat csak abban az esetben lehet megmunkáltnak tekinteni, ha azok nyilvánvalóan az előbb említett kategóriák valamelyikébe tartoznak, és rendeltetésük betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség.”

A megmunkált példánynak minősülő példányokat gyakran „antik tárgynak” is nevezik.

A jelen iránymutatás alkalmazandó minden olyan esetben, amelyben a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek alapján a megmunkált példány meghatározása alkalmazható, azaz:

a 338/97/EK rendelet 4. cikke (a Közösség területére történő behozatal),

a 338/97/EK rendelet 5. cikke (a Közösségből történő kivitel és újrakivitel),

a 338/97/EK rendelet 8. cikke (a kereskedelmi tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó előírások),

a 865/2006/EK bizottsági rendelet (4) 62. cikkének (3) bekezdése (a 338/97/EK rendelet 8. cikkének (1) és (3) bekezdése alóli általános mentességek).

1.2.

A „megmunkált példány” fenti meghatározásával összhangban az érintett tagállam igazgatási hatóságának meg kell bizonyosodnia arról, hogy a példány beszerzése olyan körülmények között történt, amelyek megfelelnek a megmunkált példány definíciójának.

A meghatározás az alábbi kritériumokra bontható fel, amelyek mindegyikét meg kell vizsgálni:

a tárgy gyártása/megmunkálása 1947. március 3. előtt történt,

a tárgy természetes állapotát jelentősen megváltoztatták,

a tárgy egyértelműen besorolható a következő kategóriák valamelyikébe: ékszer, dísztárgy, művészeti tárgy, használati eszköz vagy hangszer, és rendeltetése betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség,

az érintett tagállam igazgatási hatósága megbizonyosodott arról, hogy a tárgy beszerzése ilyen feltételek mellett történt.

A jelen iránymutatás a következő kérdések megválaszolásával segít annak eldöntésében, hogy teljesülnek-e a fenti kritériumok:

a)

hogyan lehet megállapítani, hogy egy megmunkált példány gyártása/megmunkálása 1947. március 3. előtt történt;

b)

hogyan lehet megállapítani, hogy egy példány természetes állapotát jelentősen megváltoztatták, hogy ékszerekké, dísztárgyakká, művészeti tárgyakká, használati eszközökké vagy hangszerekké dolgozzák fel, és hogy rendeltetése betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség;

c)

hogyan lehet megállapítani, hogy egy adott példány esetében milyen fokú felújítás fogadható el ahhoz, hogy továbbra is teljesüljön az alábbi kritérium: „rendeltetése betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség”;

d)

hogyan lehet megállapítani, hogy az érintett tagállam igazgatási hatósága megbizonyosodott arról, hogy a példány beszerzése olyan körülmények között történt, amelyek megfelelnek a „megmunkált példány” definíciójának.

2.   Annak megállapítása, hogy egy megmunkált példány gyártása/megmunkálása 1947. március 3. előtt történt-e

2.1.

A példány gyártása/megmunkálása időpontjának több mint 50 évvel meg kell előznie a 338/97/EK rendelet hatálybalépésének időpontját, azaz 1947. március 3-át.

2.2.

Az 1947. március 3. előtt újramegmunkált példányok a szabályozástól való eltérés céljából abban az esetben tekinthetők megmunkált példánynak, ha eleget tesznek a megmunkált példány definíciójában szereplő további feltételeknek is.

2.3.

Az 1947 után megmunkált vagy újramegmunkált példányok még akkor sem felelnek meg a definíciónak, ha a példány 1947. március 3-ánál korábbra datálható. Például egy 1947-nél korábbra datálható elefántcsont biliárdgolyó, amelyet sétapálca-fogantyúvá alakítottak át, nem felel meg az eltéréshez szükséges feltételeknek, ha az átalakításra az 1960-as években került sor. További példaként említhető egy olyan, fából készült példány, amelynek fája 1947-nél korábbra datálható, a megmunkálás azonban 1947. március 3. után történt.

2.4.

Az a személy, aki 1947. március 3. előtt megszerezte a példány(oka)t, nem feltétlenül azonos a jelenlegi tulajdonossal.

3.   Annak megállapítása, hogy egy példány „természetes állapotát jelentősen megváltoztatták-e, hogy ékszerré, dísztárggyá, művészeti tárggyá, használati eszközzé vagy hangszerré dolgozzák fel”

3.1.

Egyértelműnek kell lennie, hogy a példány állapotát azért változtatták meg, hogy ékszerré, dísztárggyá, művészeti tárggyá, használati eszközzé vagy hangszerré dolgozzák fel. További feltétel, hogy a példány rendeltetése betöltéséhez ne igényeljen további faragást, iparos munkát vagy egyéb megmunkálás alkalmazását.

3.2.

Ezeket a feltételeket csak eseti alapon lehet megvizsgálni (lásd még a 4. szakaszt).

3.3.

Annak érdekében, hogy megmunkált példánynak minősüljön, egy állat valamely részének (pl. fog, agyar, szarv, agancs, bőr, csont vagy páncél) természetes, feldolgozatlan állapotát faragással, gravírozással vagy egyéb megmunkálás alkalmazásával jelentősen meg kell változtatni.

3.4.

A csiszolás vagy a példánynak egy más anyagra történő rögzítése nem elegendő ahhoz, hogy a tárgy megmunkált példánynak minősüljön.

3.5.

A példányon végzett állapotváltoztatásnak visszafordíthatatlannak kell lennie. Ezenkívül egyértelműnek kell lennie, hogy nincs semmilyen érdek vagy szándék a példány másmilyen célú használatát illetően.

3.6.

Az elefántcsont esetében ez azt jelenti, hogy a nyers agyarak vagy agyardarabok (amelyek lehetnek csiszoltak is, de faragottak vagy gravírozottak nem), nem minősülnek megmunkált példánynak, függetlenül attól, hogy kapcsolódnak-e a koponyához (5). Ahhoz, hogy egy agyar vagy agyardarab megmunkált példánynak minősüljön, annak jelentős mértékű, a felületének legalább 90 %-ára kiterjedő faragás vagy gravírozás szükséges. A kis kiterjedésű faragás, gravírozás vagy felületi jelölés esetében az agyar formája lényegében a természetes feldolgozatlan állapotnak megfelelő marad, így az agyar nem minősül megmunkált példánynak.

3.7.

A kis kiterjedésű faragás, gravírozás vagy felületi jelölés esetében az orrszarvúszarv formája lényegében a természetes feldolgozatlan állapotnak megfelelő marad, így az nem minősül megmunkált példánynak.

3.8.

Azok az orrszarvúszarvból készült példányok, például teljes szarvak vagy szarvrészek, amelyekbe órát, tintatartót, barométert vagy más tárgyat helyeztek, amelyek esetében a szarv lényegében változatlan marad és/vagy amelyek művészi értékét a jelen iránymutatás 5.6. pontjának megfelelően felkért független szakértő nem igazolja, nem minősülnek megmunkált példánynak. Figyelembe kell venni „Az orrszarvúszarvak kivitele, újrakivitele, behozatala és Unión belüli kereskedelme” című útmutató dokumentumot (6) is.

3.9.

A megtisztított, előkészített, lecsiszolt, rögzített vagy más módon előkészített koponyák, (a test mozgását részben vagy teljes mértékben lehetővé tevő) csontvázak vagy egyedi csontok nem minősülnek megmunkált példánynak. Azok a koponyák és szarvak (beleértve azt az esetet is, amikor a szarvak kapcsolódnak egy koponyához), amelyeket például egy fa táblára vagy alapra rögzítenek, nem minősülnek megmunkált példánynak.

3.10.

Általánosságban véve a kitömött (preparált) állatok – például a kitömött és rögzített madarak – megfelelnek annak a „megmunkált példány” meghatározásában szereplő feltételnek, hogy „természetes állapotát jelentősen megváltoztatták” (lásd az Európai Bíróság C-154-2. számú ügyét).

3.11.

A jelen iránymutatás I. függeléke példákkal illusztrálja, hogy egyes, 1947. március 3. előtt végleges állapotukban beszerzett példányok azért nem minősülnek megmunkált példánynak, mert állapotukat nem változtatták meg eléggé.

3.12.

A jelen iránymutatás II. függeléke példákkal illusztrálja, hogy egyes, 1947. március 3. előtt végleges állapotukban beszerzett, gyakran kereskedelmi forgalomba hozott példányok azért minősülnek megmunkált példánynak, mert állapotukat kellőképpen megváltoztatták.

4.   Annak megállapítása, hogy egy adott példány esetében milyen fokú „felújítás” és „újramegmunkálás” fogadható el ahhoz, hogy teljesüljön az alábbi kritérium: „rendeltetése betöltéséhez további faragásra, iparos munkára vagy egyéb megmunkálás alkalmazására nincs szükség”

4.1.

Általánosságban véve a „megmunkált példányok” nem munkálhatók meg újra, és ezeknek a szóban forgó anyag korától függetlenül 1947. március 3. után az eredeti „megmunkált” állapotukban kell maradniuk (7).

4.2.

Azonban nem életszerű azt elvárni, hogy a tárgyak több évszázadon keresztül eredeti állapotukban maradjanak fenn, ezért az antik tárgyak felújításával kapcsolatos törvényes kereskedelmi tevékenységek engedélyezettek. A felújítás nem módosíthatja a példány eredeti szándék szerinti hatását.

4.3.

A CITES-listán szereplő, 1947. március 3. után vásárolt anyag használatával történő újramegmunkálás azt jelenti, hogy az adott tárgy már nem minősül megmunkált példánynak. Például a Dalbergia nigrából (brazil rózsafa) készült példányok, úgymint padlódeszkák vagy fatáblák újramegmunkálása és felhasználása új gitárok gitártesteként nem minősül felújításnak. Szintén nem tartozik a definíció körébe az az eset, amikor két sérült elemből egy hibátlan elemet alkotnak. Nem felel meg a definíciónak például az, ha két sérült teatartó dobozt teljesen szétszednek, majd a két doboz sérülésmentes elemeiből egy új teatartó dobozt raknak össze.

4.4.

A CITES-listán szereplő anyagokat nem érintő javítás azonban megfelel a megmunkált példány meghatározásának. Például egy antik, a CITES-listán szereplő teknősbékahéjból készült teatartó doboz réz pántjainak pótlása megfelel a definíciónak, ha más követelményeknek is eleget tesz.

4.5.

Számos tárgy felújításához vagy javításához más, helyrehozhatatlanul megsérült példányokból származó anyagot használnak. Ha a felújításhoz a CITES-listán szereplő anyagot használnak, a felújított tárgy csak akkor minősül továbbra is megmunkált példánynak, ha a felújításhoz használt anyag korábbra datálható, mint a faj CITES-listára való felkerülésének időpontja. Ha például egy elefántcsont intarziával díszített bútor esetében az eredeti intarzia javításához további elefántcsontra van szükség, a tárgy továbbra is megmunkált példánynak minősülhet, ha a javításhoz használt elefántcsont korábbra datálható, mint ahogy a faj bekerült volna a CITES-egyezménybe („az egyezmény létrehozása előtt forgalomba hozott” példány), és ha más követelmények is teljesülnek. Ugyanilyen módon felújításnak, és nem újramegmunkálásnak minősül, ha az egyik teatartó dobozból származó, az egyezmény létrehozása előtt forgalomba hozott teknősbékahéjat egy másik teatartó doboz felújításához használják fel.

5.   Annak megállapítása, hogy az érintett tagállam igazgatási hatósága megbizonyosodott-e arról, hogy a példány beszerzése olyan körülmények között történt, amelyek megfelelnek a „megmunkált példány” definíciójának

5.1.

A tárgy tulajdonosa vagy az eladó felelőssége annak bizonyítása, hogy egy adott példány megfelel a megmunkált példány definíciójának.

5.2.

Amikor beérkezik egy kérelem, az igazgatási hatóságok a vadon élő állat- és növényfajok kereskedelmét szabályozó uniós rendeletek, a jelen iránymutatás, valamint további, az adott fajra vonatkozó, iránymutatást tartalmazó dokumentumok és a precedensek figyelembevételével állapítja meg, hogy a tárgy eleget tesz-e a feltételeknek, és megmunkált példánynak minősül-e.

5.3.

Az 5.6. pontban említett eseteket kivéve az igazgatási hatóság számára elfogadható, ha egy megmunkált példány korát, valamint azt, hogy a példány ékszernek, dísztárgynak vagy művészeti tárgynak minősül-e, egy, a szóban forgó területen szakértelemmel rendelkező személy ellenőrizze. Ez a személy lehet egy régiségek terén jártas szakember, múzeumi kurátor stb., akit a megfelelő szakmai szervezet, képviseleti testület vagy más hasonló szervezet elismer. Ez a személy lehet a szóban forgó példányhoz kapcsolódó kereskedelmi használatban részt vevő személy, ha rendelkezik idevágó szaktudással.

5.4.

Lehetséges, hogy egyes tagállamok meghatározott személyekre bízzák a példányok korának megbecsülését, valamint annak megállapítását, hogy a példány ékszernek, dísztárgynak vagy művészeti tárgynak minősül-e, ezért a kérelmezőknek tájékozódniuk kell ezzel kapcsolatban a saját igazgatási hatóságuknál.

5.5.

A CITES igazgatási hatósága a példány korával kapcsolatos bizonyítékként elfogadja a tulajdonosok által eredeti dátumú nyugták vagy adásvételi szerződések formájában rendelkezésre bocsátott, az eredetet igazoló dokumentumokat vagy régi, fényképeket vagy a példány részletes leírását tartalmazó újságcikkeket.

5.6.

Ha azonban az igazgatási hatóságnak kétségei vannak a példány korával vagy azzal kapcsolatban, hogy a példány ékszernek, dísztárgynak vagy művészeti tárgynak minősül-e, különösen a veszélyeztetett fajok (pl. elefánt, orrszarvú és tigris) esetében, és/vagy ha gyaníthatóan szándékos nem-megfelelésről van szó, akkor az igazgatási hatóság dönthet úgy, hogy egy, a kérdéses példány kereskedelmi hasznosításában részt nem vevő szakértőt kér fel a független ellenőrzés elvégzésére. Az ellenőrzést nem végezheti például a példány értékesítésében érintett eladó, vevő vagy más közvetítő (például egy aukciósház).

5.7.

A példány korának független ellenőrzése magában foglalhatja a rendelkezésre álló tudományos eszközökkel (például radiokarbon kormeghatározás) végzett ellenőrzést is. További független ellenőrzés igénylésekor azonban figyelembe kell venni, hogy néha még ilyen módszerek használata mellett is nehéz a pontos kormeghatározás, és arra lehet szükség, hogy nagy mintákat vegyenek a példányból, amely károsíthatja azt, és csökkentheti annak művészi és pénzben kifejezett értékét.

5.8.

A kitömött állatok, főleg a ragadozómadarak korát különösen nehéz meghatározni, és nehéz bizonyítani, hogy a példány már 1947. március 3. előtt is a végleges állapotában volt. Ha időközben sor került a kitömött állatok felújítására, akkor az tovább nehezítheti az ellenőrzési eljárást. Ahhoz, hogy egy felújított, kitömött állat megmunkált példánynak minősüljön, elegendő bizonyítékot kell szolgáltatni az igazgatási hatóság számára arra vonatkozóan, hogy milyen volt a példány eredeti megmunkált állapota a beszerzés időpontjában.

5.9.

Az igazgatási hatóságok további, a vizsgálat során használandó intézkedéseket követelhetnek meg vagy vezethetnek be, ezért fontos, hogy a kérelmező a kérelem benyújtásakor ellenőrizze, hogy megadott-e minden szükséges információt.


(1)  A Tanács 338/97/EK rendelete (1996. december 9.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről (HL L 61., 1997.3.3., 1. o.) és annak végrehajtási rendeletei.

(2)  Lásd a 338/97/EK rendelet 4. cikke (5) bekezdésének b) pontját és 5. cikke (6) bekezdésének i) pontját.

(3)  „E rendelet hatálybalépése előtt 50 évnél régebben”, azaz 1947. március 3. előtt

(4)  A Bizottság 865/2006/EK rendelete (2006. május 4.) a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 166., 2006.6.19., 1. o.).

(5)  A CITES Conf. 10.10 (Rev. CoP17) számú állásfoglalása: a) a „nyers elefántcsont” kifejezés magában foglal formájától függetlenül minden teljes elefántagyart, legyen az csiszolt vagy csiszolatlan, továbbá – a „megmunkált elefántcsont” kivételével – minden vágott elefántcsontdarabot, legyen az csiszolt vagy csiszolatlan, függetlenül attól, hogy az eredeti formája mennyire módosult; és b) a „megmunkált elefántcsont” olyan elefántcsontra vonatkozik, amelyet részben vagy egészben faragtak, alakítottak vagy feldolgoztak, de nem terjed ki az egész agyarak egyetlen formájára sem, kivéve azt az esetet, amikor a teljes felület faragott.

(6)  A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE, Útmutató dokumentum: Az orrszarvúszarvak kivitele, újrakivitele, behozatala és Unión belüli kereskedelme (2016/C 15/02).

(7)  Lásd a jelen iránymutatás 2.2. és 3.1. pontját.


I. függelék

PÉLDA OLYAN TÁRGYAKRA, AMELYEK NEM MINŐSÜLNEK MEGMUNKÁLT PÉLDÁNYNAK

Image

A faragás nélküli agyarak vagy agyardarabok annak ellenére sem minősülnek „megmunkáltnak”, hogy egy összességében antik tárgy részét képezik. További példát jelentenek erre azok a tárgyak, amelyeket orrszarvúszarv, narválagyar és tigriskarom felhasználásával állítottak elő.

Image

Az olyan faragott elefántagyar, amelyen nem található jelentős mértékű, a felületének legalább 90 %-ára kiterjedő faragás vagy gravírozás, nem minősül „megmunkált példánynak”.

Image

Gyakran előfordulnak a kereskedelmi forgalomban teljes tengeri teknősbékahéjak, azonban ezek nem minősülnek „megmunkált példánynak”, hacsak a preparált állat nincs még mindig benne a páncéljában. A héj lakkozása és/vagy csiszolása nem minősül „megmunkálásnak”. Ahogyan a falra szerelést lehetővé tevő rögzítőelemekkel történő kiegészítés sem.

Image

A fűrészesrája csőre nem minősül megmunkált példánynak.

Image

A narvál agyara és a cetektől származó fogak nem minősülnek megmunkált példánynak. Lásd azonban a csontmetszést a „Művészeti tárgyak” részben felsorolt megmunkált példányok között.

Image

Az orrszarvúszarv és más, az A. mellékletbe tartozó fajok példányai, amelyek esetében a szarvakat és/vagy a koponyákat fa táblára rögzítik, nem minősülnek „megmunkált” példánynak. Különösen gondosan kell eljárni az orrszarvúszarv példányok esetében, amelyeket gyakran nagyon megnövelt áron (sokszor súly alapján) vesznek és adnak el, hogy bejussanak a hagyományos orvoslás illegális piacára. Azok az orrszarvúszarvból készült példányok, amelyekbe más tárgyakat (pl. órát, tintatartót, barométert vagy más tárgyat) helyeztek, és amelyek esetében a szarv lényegében változatlan marad, nem minősülnek „megmunkált példánynak”.

Image

Tigriskarom karlánc ezüst foglalatban Mivel a tigriskarmok „megmunkálatlanok”, azaz természetes állapotukat nem változtatták meg, nem minősülnek „megmunkált példánynak”.


II. függelék

PÉLDA OLYAN TÁRGYAKRA, AMELYEK NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL MEGMUNKÁLT PÉLDÁNYNAK MINŐSÜLNEK

1. szakasz

Ékszerek és dísztárgyak

2. szakasz

Művészeti tárgyak

3. szakasz

Használati tárgyak

4. szakasz

Hangszerek

1. szakasz – Ékszerek és dísztárgyak

Image

Faragott elefántcsontból készült karperecek, feltéve, hogy 1947 márciusa előttről valók. Sokszor előfordul azonban, hogy modern karpereceket „antikként” adnak el, ezért gondosan kell eljárni az ilyen tárgyak vásárlásánál. A megmunkálás időpontja nem határozható meg, ezért egy ilyen példány korának megállapításához dokumentumokon alapuló bizonyítékra van szükség.

Image

Faragott elefántcsont gyöngyök, a fentivel azonos okokból.

2. szakasz – Művészeti tárgyak

Image

Italáldozat bemutatására szolgáló, faragott orrszarvúszarvból készült kupa. Korát általában a régiségek terén jártas szakértők határozzák meg. A megbízható kereskedelmi forgalomban lévő példányok valószínűleg a 18. századból vagy korábbról származnak.

Image

Olyan elefántagyar, amelynek felületét legalább 90 %-ban faragás borítja, így valószínűleg „megmunkált példánynak” minősül.

Image

Faragott elefántcsont szobrocska.

Image

Szertartásokhoz használt, orrszarvúszarvból készült kanál.

Image

Preparált példány (lásd azonban az 5.8. pontban szereplő, a „felújításra” vonatkozó tanácsot)

Image

Csontmetszéssel díszített bálnafog (a példány felületére képeket és/vagy betűket gravíroztak, és azokat festék használatával kontrasztossá tették)

3. szakasz – Használati tárgyak

Image

Kézitáskák, cipők, tárcák, óraszíjak stb. Jellemzően krokodil- vagy kígyóbőrből készültek.

Image

Aligátorbőrből készült női cipő – nagyon népszerű, és még mindig sok példány létezik az 1930-as évekből. Általában szaküzletekben árusítják, de egyre nő az internetes forgalmazás aránya is.

Image

Ruházat – felhívjuk a figyelmet arra, hogy rendkívül nehéz megállapítani a ruhadarabok korát, és sok esetben hasznos divatszakértők tanácsát kérni, ha a címkén nem szerepel dátum, vagy ha a ruhadarab kora nem állapítható meg a vállalati nyilvántartás alapján.

Image

Teatartó doboz, amely sok esetben teknősbékahéjból (tengeri teknős) készül, és tartalmazhat brazil rózsafa vagy elefántcsont intarziát.

Image

Bútor, amely rózsafából készülhetett vagy tartalmazhat elefántcsont intarziát

Image

Elefántcsont biliárdgolyók, Figyelem – ezek gyakran fordulnak elő a kereskedelemben esernyőnyéllé vagy sétapálca-fogantyúvá átalakítva. Ha az ilyen tárgyak „újramegmunkálására”1947. március 3. után került sor, akkor többé nem felelnek meg a megmunkált példány definíciójának.

Image

Férfiak által használt sétapálcák elefántcsont fogantyúval, amelyeket a 18. és 19. század során nagy mennyiségben gyártottak. Azonban körültekintőnek kell lenni az ilyen tárgyakkal kapcsolatban, mivel sok esetben más elefántcsont példányok újramegmunkálásával készültek, és gyakran modern gyártásúnak bizonyulnak.

Image

Esernyőtartó preparált és más anyaggal bélelt elefántlábból, amely megfelel a „megmunkált példány” meghatározásának

Image

Tigrisbőrből készült szőnyeg – feltéve, ha a példány cserzett. Ha az eredeti preparált állatfej természetes módon csatlakozik a bőrhöz, akkor a szőnyeg valószínűleg akkor is „megmunkáltnak” tekinthető, ha a bőr nem cserzett. A szőnyegek és a preparált állatfej a karmok és fogak megléte esetén is megfelel a meghatározásnak.

Image

A teknősbékahéjból készült, belül átalakított teatartó doboz fából kialakított fejjel és lábakkal valószínűleg „megmunkált példánynak” minősül.

4. szakasz – Hangszerek

Image

Skót dudák, amelyeket gyakran elefántcsont szorítógyűrűk díszítenek. Más fafúvós hangszereken, például a klarinéton is előfordulhat elefántcsont gyűrű.

Image

Antik zongorák, amelyek billentyűi szinte mindig elefántcsontból készültek, de tartalmazhatnak elefántcsont intarziát vagy rózsafa berakást is. Figyelem – gyakran előfordul, hogy az elefántcsont billentyűk pótlását olyan zongorákból oldják meg, amelyek a régiségek felújítási ágazatában már nem számítanak eladhatónak.

Image

A húros hangszereken, például a gitáron gyakran található elefántcsont intarzia a húrlábon, a fogólapon és a hangolókulcsokon (ezek azok a kulcsok, amelyek segítségével a hozzájuk erősített húrok megfeszíthetők). Egyes gitárok teste (elő- vagy hátlapja) brazil rózsafából készül.