Vezetői összefoglaló

Az áruk kölcsönös elismeréséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat hatásvizsgálata

A. A fellépés szükségessége

Miért? Milyen problémát kell megoldani?

Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a kölcsönös elismerés nem annak rendje és módja szerint működik a tudatosság hiánya, a jogi szabályozás bizonytalansága, valamint az érdekeltek közötti hatékony kommunikáció és együttműködés hiánya miatt. A gazdasági szereplők nem élvezik teljes mértékben a meglévő jogaikat. A nemzeti hatóságok időt és erőforrásokat veszítenek. A fogyasztók magasabb árakkal és kevesebb választási lehetőséggel szembesülnek. Uniós szintű fellépés híján a probléma várhatóan továbbra is fennmarad.

Mi a kezdeményezés várható eredménye?

Miközben a várható előnyök pontossággal nem becsülhetők meg, a nemrégiben készült „The Costs of Non-Europe in the Single Market” [Az egységes európai fellépés hiányának költségei az egységes piacon] című tanulmány szerint a kereskedelmi korlátok csökkentése éves szinten az EU-n belüli kereskedelem 100 milliárd EUR-t meghaladó növekedéséhez vezethet. A tanulmányban a kereskedelmi korlátok fogalma szélesebb, mint csupán a kölcsönös elismerés, de becslést nyújt a várható előnyökről.

Milyen többletértéket képvisel az uniós szintű fellépés? 

Egy közös szabályrendszer garantálja az egyenlő bánásmódot, és lehetővé teszi a kölcsönös elismerés egységes alkalmazását. A tagállamok önálló fellépése az elvet 28 különböző és potenciálisan ellentmondó nemzeti eljárásra bontaná szét.

B. Megoldások

Milyen jogalkotási és nem jogalkotási szakpolitikai alternatívák merültek fel? Van-e előnyben részesített megoldás? Miért? 

Értékelt szakpolitikai alternatívák:

·2. alternatíva: Nem kötelező erejű jogi eszközök („soft law”)

·3. alternatíva: Legkisebb jogalkotási változtatások

·4. alternatíva: Átfogó jogalkotás

·5. alternatíva: Önkéntes előzetes forgalomba hozatali engedélyezés

Az előnyben részesített alternatíva a 4. alternatíva, kiegészítve a 2. alternatívával.

Ki melyik alternatívát támogatja? 

A 2. alternatívát mindenki támogatta, amennyiben azt kiegészítik más eszközök.

A 3. alternatívát mindenki potenciálisan hatékonynak ítélte, de kisebb mértékben, mint a többi alternatívát.

A 4. alternatívát találta mindenki a leghatékonyabbnak.

Egyetértés alakult ki az 5. alternatívával szemben.

C. Az előnyben részesített alternatíva hatásai

Melyek az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor a főbb lehetőségek) előnyei? 

A 4. alternatíva a 2. alternatívával kombinálva javítja a kölcsönös elismeréssel kapcsolatos tudatosságot és ismereteket, miközben jogbiztonságot teremt az elv alkalmazásával kapcsolatban, és javítja a tagállamok közötti közigazgatási együttműködést.

Milyen költségekkel jár az előnyben részesített alternatíva (ha nincs ilyen, akkor milyen költségekkel járnak a főbb lehetőségek)? 

A vállalatok költségei minimálisak. A tagállamok és a Bizottság viselnek bizonyos szükséges költségeket, amelyek az alábbiak szerint becsülhetők meg: a tudatosság növelésére irányuló és képzési programok szervezése és összehangolása (500 000 EUR), a tisztviselők rendszerének cseréje (évente 170 000 EUR), gyorsított fellebbviteli eljárás (3–4 bizottsági teljes munkaidős egyenérték, évente 225 000–300 000 EUR), fokozott közigazgatási együttműködés (évente 1 200 000 EUR).

Hogyan érinti a fellépés a vállalkozásokat, köztük a kis- és középvállalkozásokat és a mikrovállalkozásokat?

A kezdeményezés pozitív hatással lesz a mikro-, kis- és középvállalkozásokra anélkül, hogy további költségeik merülnének fel.

Jelentős lesz-e a tagállamok költségvetésére és közigazgatására gyakorolt hatás? 

A termékinformációs kapcsolattartó pontokra hatással lehet, mivel megfelelő erőforrásokra lesz szükség a rájuk bízott feladatok elvégzéséhez.

Lesznek-e egyéb jelentős hatások? 

A vállalatok – különösen az innovatívabbak – számára nagyobb piaci lehetőségeket teremt.

D. További lépések

Mikor kerül sor a szakpolitikai fellépés felülvizsgálatára?

A Bizottság jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az új rendelet hatálybalépése után öt évvel, majd azt követően ötévente.