EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2017.4.26.

SWD(2017) 201 final

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

amely a következő dokumentumot kíséri

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról

{COM(2017) 250 final}
{SWD(2017) 200 final}
{SWD(2017) 206 final}

Tartalom

Bevezetés    

I. fejezet – Esélyegyenlőség és hozzáférés a munkaerőpiachoz    

Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás    

Nemek közötti egyenlőség    

Esélyegyenlőség    

A foglalkoztatás aktív támogatása    

II. fejezet – Méltányos munkakörülmények    

Biztos és rugalmas foglalkoztatás    

Bérek    

Tájékoztatás a foglalkoztatási feltételekről és az elbocsátás esetén biztosítandó védelemről    

Szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása    

A munka és a magánélet egyensúlya    

Egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezet, valamint adatvédelem    

III. fejezet – Szociális védelem és befogadás    

Gyermekgondozás és gyermekeknek nyújtott támogatás    

Szociális védelem    

Munkanélküli-ellátások    

Minimumjövedelem    

Öregkori jövedelem és nyugdíjak    63

Egészségügyi ellátás    66

Fogyatékossággal élők befogadása    69

Tartós ápolás-gondozás    73

Lakhatás és támogatás hajléktalanok számára    76

Az alapvető szolgáltatások elérhetősége    79

Bevezetés

A szociális jogok európai pillére a munkaerőpiacok és jóléti rendszerek méltányosságát és jó működését támogató főbb elveket és jogokat határozza meg. Ezek az elvek és jogok együttesen ambiciózus programot alkotnak a jobban teljesítő gazdaságok, valamint a méltányosabb és ellenállóbb társadalmak érdekében. A cél a megújult konvergenciafolyamat előmozdítása, hozzájárulva a munka- és életkörülmények javításához Európában. Ebben az összefüggésben a szociális jogok európai pillére a polgároknak új és hatékonyabb jogok biztosításáról, az újonnan megjelenő társadalmi kihívások megválaszolásáról, illetve a munka változó világa által támasztott igényeknek való megfelelésről szól, különös figyelmet fordítva az új technológiák és a digitális forradalom által eredményezett újonnan kialakuló foglalkoztatási típusokra. Ezek az elvek és jogok a foglalkoztatás, társadalombiztosítás, társadalmi befogadás, oktatás és esélyegyenlőség területeit ölelik fel.

A pillér az uniós és nemzetközi szinten már létező joganyagra épít. A pillér főként a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989-es közösségi chartára, az 1961. évi Európai Szociális Chartára, az 1996. évi felülvizsgált Európai Szociális Chartára és az Európa Tanács Európai Szociális Biztonsági Kódexére támaszkodik. Az elvek szintén figyelembe veszik a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeit, ajánlásait és kapcsolódó jegyzőkönyveit is, akárcsak a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt. Ugyanakkor az uniós szociális vívmányok is fejlődtek az utóbbi 30 évben, éspedig az uniós Szerződések új rendelkezéseivel, az Európai Unió Alapjogi Chartájának elfogadásával, új jogszabályokkal és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával. A közelmúltban fogadták el az ENSZ a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljait, amelyek új menetrendet állítanak fel a szegénység felszámolásának, valamint a fenntartható fejlődés gazdasági, szociális, szolidaritási és környezeti dimenzióinak kiegyensúlyozott és integrált kezelésére.

Ez a dokumentum a szociális jogok európai pillére három fejezetének szerkezetét követi, és részletezi minden egyes elv, illetve jog tartalmát. Mindegyikük bemutatása három fő szakaszban történik, melyek kiterjednek a meglévő szociális vívmányokra, azok tartalmának és hatályának magyarázatára, valamint javaslatokra a megvalósításukat illetően.

Az Uniós vívmányok

A dokumentum első része minden egyes elv, illetve jog tekintetében bemutatja az Unió szociális vívmányait, kezdve az Európai Unió Alapjogi Chartájának vonatkozó rendelkezéseivel, majd felidézve a jogalkotási hatásköröket és ezek korlátait, melyeket az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) határoz meg. Összegzésként felidézi azokat a már létező jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a szóban forgó elv vagy jog megvalósításához.

Ez a szakasz nem kimerítő jellegű, mivel csak a legfontosabb eszközöket mutatja be mind a jogilag kötelező érvényű intézkedések, mind pedig a Tanács vagy Bizottság iránymutatást nyújtó ajánlásai közül.

Fontos megjegyezni, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájára történő hivatkozáskor a Charta rendelkezéseinek címzettjei az Unió intézményei, szervei és hivatalai, amelyeknek kellően figyelembe kell venniük a szubszidiaritás elvét; a tagállamok abban az esetben címzettek, ha az uniós jogot hajtják végre.

A pillérbe tartozó elvek és jogok

A pillér az Uniós jog kötelező rendelkezéseiben szereplő elveket és jogokat teszi láthatóbbá, érthetőbbé és egyértelműbbé a polgárok és szereplők számára valamennyi szinten. Továbbá, néhány külön területen a pillér új elemeket ad hozzá a már meglévő vívmányokhoz. Ennek részletes magyarázata a második szakaszban található. 

A pillérben foglalt elvek és jogok az Unió polgáraihoz és a tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokhoz – foglalkozási viszonyuktól függetlenül –, valamint a közhatóságokhoz és a szociális partnerekhez szólnak.

Végrehajtás

Tekintettel a pillér jogi természetére, ezek az elvek és jogok nem hajthatóak végre közvetlenül, hanem azokat célzott intézkedésekkel és/vagy külön jogszabályok útján kell a megfelelő szinten átültetni. Ezt a dokumentum harmadik része magyarázza el, mely azt részletezi, hogy az egyes elveket és jogokat miként valósíthatják meg hatékonyan a tagállamok és a szociális partnerek, melyek elsődleges felelőssége e szociális elveket és jogokat működőképessé tenni a gyakorlatban. Továbbá, a szakasz kifejti, hogyan járulnak majd hozzá az Uniós intézkedések a pillér megvalósításához.

Az európai szemeszter, a gazdaságpolitikai koordináció éves ciklusa, eddig is fontos eszköze volt, és továbbra az is marad, a fejlődések szoros nyomon követésének uniós és tagállami szinten, valamint a célirányos reformoknak a nemzeti sajátosságok szerint történő előmozdításának; a pillér által érintett területek széles skáláját lefedi, az oktatástól, képzéstől és az egész életen át tartó tanulástól kezdve a munkanélküliek, bérek, gyermekgondozás, szociális védelem és minimumjövedelem, illetve nyugdíj- és egészségügyi rendszerek aktív támogatásáig. Az euróövezetre vonatkozó és az országelemzések és ajánlások tükrözik és előmozdítják majd a szociális jogok fejlődését megvalósításuk felmérése és nyomon követése, valamint a megvalósítás irányában történt haladás összehasonlítása révén. Az euróövezet működése szempontjából különösen mérvadó területek korlátozott körére, így például a foglalkoztatásvédelmi jogszabályokra, a munkanélküliek ellátására, a minimálbérekre, a minimumjövedelemre és a szakképesítésre vonatkozóan összehasonlító teljesítményértékelés fokozatos bevezetésére kerül sor.

Az Európai strukturális és beruházási alapok támogatják majd a szociális jogok európai pillérének megvalósítását. Az Európai Szociális Alap, akárcsak a társadalmi kohézióval kapcsolatos egyéb fő kezdeményezések, így például az Ifjúsági Foglalkoztatási Kezdeményezés, az Európai Globalizációs Alap és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap kulcsfontosságú szerepet játszik a pillér utánkövetésében. A pillér szerepet kap ugyanakkor a 2020 utáni programozási időszak megtervezésében is.

A pillérben foglalt elvek és jogok valóra váltása megosztott elkötelezettség és felelősség az Unió, tagállamai és a szociális partnerek között, akik az uniós egyezmények szerinti hatáskörmegosztással összhangban járnak el, figyelembe véve a szubszidiaritás és arányosság, a rendezett államháztartás és a szociális partnerek autonómiája tiszteletben tartásának elveit.

A szociális jogok európai pillérében semmi nem értelmezhető úgy, hogy az az uniós jogban vagy a nemzetközi jogban, valamint az Unió vagy a tagállamok által aláírt nemzetközi megállapodásokban, köztük az európai szociális chartában, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) vonatkozó egyezményeiben és ajánlásaiban elismert jogokat és elveket – saját alkalmazási területükön – korlátozza vagy sérti. A pillér végrehajtását megerősítheti a vonatkozó ILO-egyezmények ratifikálása, az 1996. évi átdolgozott Európai Szociális Charta és annak kiegészítő jegyzőkönyve a kollektív panaszok rendszeréről.

A szociális partnerek bevonása ugyancsak központi kérdése a szociális jogok nyújtásának. A vezetőség és a munkavállalók közötti párbeszéd előmozdítása az Uniónak és tagállamainak közös célkitűzéseként szerepel az EUMSZ 151. cikkében. Uniós szinten az EUMSZ 153. hatálya alá tartozó szakpolitikai területeken az EUMSZ 154. cikke értelmében a szociális partnerekkel konzultálni kell, és azok az EUMSZ 155. cikke alapján kérhetik uniós szinten kötött megállapodásaik végrehajtását. A szociális partnerek támogathatják a pillér megvalósítását nemzeti szintű kollektív tárgyalások és/vagy az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatok összegyűjtése és cseréje révén. 

Továbbá a civil párbeszéd mind nemzeti, mind uniós szinten létfontosságú a szakpolitikai döntéshozatalban való részvétel kiterjesztése és a szociális szereplők további mozgósítása szempontjából a pillér szerinti elvek és jogok biztosítása érdekében. A társadalmi szervezetek részvételével folytatott civil párbeszéd lehetővé teszi az érdekelt polgárok érdekeinek képviseletét és erősíti a közéleti döntéshozatal átláthatóságát, elszámoltathatóságát és törvényességét.

A pillért a rendelkezésre álló erőforrásokkal kell végrehajtani, a hatékony pénzgazdálkodás és az államháztartást illetően a Szerződésben foglalt kötelezettségek korlátain belül. A pillér létrehozása nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és nem érintheti e rendszerek pénzügyi egyensúlyát.

I. fejezet – Esélyegyenlőség és hozzáférés a munkaerőpiachoz

Oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 14. cikke mindenki számára biztosítja a tanuláshoz való jogot, valamint a szakmai képzés és továbbképzés elérhetőségének jogát. Ez a jog ad lehetőséget arra, hogy ingyenes kötelező oktatásban részesüljenek.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 165. cikke értelmében az Európai Unió felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a tagállamok közötti együttműködés ösztönzésével és szükség esetén tevékenységük támogatásával és kiegészítésével hozzájáruljon a minőségi oktatás fejlesztéséhez, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak az oktatás tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó felelősségi körét, valamint kulturális és nyelvi sokszínűségüket. Az EUMSZ 166. cikke felhatalmazza az Uniót olyan szakképzési politika megvalósítására, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ez irányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.

c) Meglévő intézkedések

Az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i tanácsi ajánlás 1  annak biztosítására kéri fel a tagállamokat, hogy minden 25 év alatti fiatal a munkanélkülivé válását vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy szakmai gyakorlatban részesüljön.

Az Európai Parlament és Tanács 2006/962/EK ajánlása (2006. december 18.) az egész életen át tartó tanulás fő kompetenciáiról 2 a személyes önmegvalósítás, aktív polgári szerepvállalás, társadalmi kohézió és foglalkoztathatóság szempontjából szükséges tudást, készségeket és attitűdöket azonosítja be.

A Tanács korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i ajánlása 3 a tagállamokat átfogó stratégiák kidolgozásra hívta fel ahhoz, hogy támogassák a fiatalokat a felső középfokú oktatáselvégzésében, az Európa 2020 stratégiában foglalt kiemelt célnak, azaz 2020-ra az iskolai lemorzsolódás arányát 10 % alá csökkentésének elérése érdekében.

Az Európai Parlament és Tanács a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i, 2006/143/EK ajánlása intézkedéseket azonosít, amelyeket nemzeti és uniós szinten lehetne foganatosítani a színvonalas felsőoktatás fejlesztésének és akkreditálásának támogatására irányulóan.

Az Európai Parlament és Tanács 2009. június 18-i, 2009/C 155/01 ajánlása a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról 4 közös eszközöket biztosít a színvonalasabb szakoktatás és szakképzés támogatását szolgáló minőségirányításhoz.

Az Európai Parlament és a Tanács egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i ajánlása 5 meghatározza a tanulmányi előmenetel tanulási eredmények alapján történő mérésének alapjait. A Tanács nem formális és informális tanulás érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i ajánlása 6 felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak intézkedéseket a képesítést eredményező tanulmányi eredmények azonosításához, dokumentálásához, felméréséhez és tanúsításához. 

Az új európai készségfejlesztési program 7 , melyet 2016 júniusában fogadtak el, számos olyan intézkedést indított el, mely a készségkialakítás minőségének és relevanciájának tökéletesítését, a készségek jobb láthatóságát és összehasonlíthatóságát, valamint a készségekkel kapcsolatos információgyűjtés javítását célozza. Ide sorolható a Tanács a továbbképzési útvonalakról szóló, 2016. december 19-i ajánlása: Új lehetőségek felnőttek számára, 8 mely felhívja a tagállamokat arra, hogy támogassák a felnőtteket az írás-olvasási, számolási és digitális készségek minimális szintjének elsajátításában, és közelítsenek a másodlagos szakképzés terén megvalósuló és a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés irányába.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A szociális jogok európai pillére meghatározza az általános jogot az oktatásban és képzésben egész életen át történő részvételhez. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 14. cikkén túlmenően a minőségre és befogadásra összpontosít.

A pillér célja biztosítani színvonalas – egyaránt formális és nem formális – oktatást és képzést. Hangsúlyozza az oktatás és a készségek relevanciáját a munkaerőpiacon való sikeres részvétel és a társadalmi kohézió szempontjából. Hangsúlyozza a készségek megtartásának és új készségek kialakításának lehetőségeit. Ez olyan rugalmas lehetőségekkel jár a tanulást és az átképzést illetően, melyeknek mindenkor rendelkezésre kell állniuk az egyén életének és munkahelyi szakmai előmenetelének időtartama alatt, ideértve a kisgyermekkori nevelési, az iskolarendszerű oktatási, a továbbképzési, a felsőoktatásit és felnőttképzési rendszereket.

A befogadó oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás magába foglalja a készségek és kompetenciák olyan szintű megszerzéséhez, megtartásához, illetve fejlesztéséhez szükséges hozzáférhető eszközöket, amelyek felkészítenek mindenkit az aktív életre. Például gondoskodni kell a fogyatékossággal élők, illetve a hátrányos helyzetűek sajátos szükségleteiről, biztosítva részükre a másokéval egyenlő mértékű hozzáférést.

Továbbá hangsúlyt fektet a munkaerőpiaci átmenetek esetén szükséges készségekre, átfogván a munkaviszonyban beállt változásokat, a foglalkoztató váltását, a szakmai pályafutás megszakadását vagy a munkaerő-piacra való visszatérést, illetve foglalkoztatottságról az önfoglalkoztatásra való áttérést. Ez kiterjed többek között az alapvető digitális készségek elsajátítására és megtartására is.

 3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősek meghatározni a tanítás és a szakképzés tartalmát és megszervezni az oktatási rendszert és a szakképzést. Felhívást kaptak arra, hogy valósítsák meg a pillér rendelkezéseit ebben a kontextusban az e téren elfogadott uniós intézkedések végrehajtása mellett.

A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják. Ebben az összefüggésben előmozdíthatják, fejleszthetik és hozzájárulhatnak a szakpolitikákhoz vállalati, helyi, nemzeti, illetve uniós szinten a képzés, átképzés és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek javítása, valamint több szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosítása érdekében.

Az Unió ágazatközi szintű szociális partnerei a digitális gazdaságokban szükséges sajátos készségek kiválasztását, valamint a tanulószerződéses gyakorlati képzésnek a fiatalok foglalkoztatottságának növelése érdekében történő támogatását jelölték ki prioritásként jelenlegi, a 2015–2017 időszakra vonatkozó munkaprogramjukban, továbbá tapasztalatcserét folytatnak majd a nemzeti szociális partnerek között ebben a kérdéskörben.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a 2017 folyamán tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjeszt elő a tanulószerződéses gyakorlati képzés minőségi keretrendszerről, mely meghatározza azokat a kulcsfontosságú elemeket, amelyek megléte szükséges ahhoz, hogy színvonalas tanulószerződéses gyakorlati képzésprogramokon keresztül az egyének megszerezhessék a megfelelő készségeket és képesítéseket.

Folyamatban van az 2008. évi európai képesítési keretrendszer felülvizsgálata (a Tanácsnál folyamatban vannak a tárgyalások a felülvizsgált ajánlásról) és az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló 2006-os ajánlás frissítése.

Az Europass keretrendszer 9 frissítése annak érdekében történik, hogy tökéletesebb eszközök álljanak az emberek rendelkezésére készségeik bemutatásához, és hogy tájékozódjanak a szükséges képesítésekről és azok tendenciáiról.

A Bizottság végrehajtja a nemrég indított, a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció kezdeményezést, hogy a leginkább bevált gyakorlatok cseréjének, valamint az ágazat-közi, az oktatási szolgáltatók és szociális partnerek közötti partnerségek előmozdításával végigkísérje a digitális átalakulást.

A Bizottság a 2017 folyamán a társadalmi befogadás és a közös értékek oktatáson és nem formális tanuláson keresztül történő előmozdításáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjeszt elő, ezáltal nyújtva támogatást és iránymutatást a tagállamoknak.

A Bizottság közleményt terjeszt elő a felsőoktatás korszerűsítéséről és meghatározza az uniós szintű intézkedéseket a főbb kihívások megválaszolása érdekében, ideértve a készségkereslet és -kínálat közötti eltérések kezelését és a kiválóság előmozdítását a készségfejlesztésben; olyan felsőoktatási rendszerek kialakítását, melyek nem csak hatékonyak és hatásosak, hanem társadalmilag befogadók is és közösségükhöz kapcsolódnak; illetőleg olyan felsőoktatási intézmények biztosítását, melyek hozzájárulnak a regionális innovációhoz.

A Bizottság Közleményt mutat be az iskolák fejlesztéséről és a tanítás kiválóságáról és kezeli az alacsony alapkészséggel rendelkező fiatalok tartósan magas százalékarányát, az oktatási sikeresség egyenlőtlenségeit és társadalmaink kompetenciával szemben támasztott változó követelményeit.

A Bizottság tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot terjeszt elő iránymutatások meghatározására a rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi információ javítása érdekében arról, hogy mihez kezdjenek az Európai Unióban történő oktatás és képzés befejezése után a felsőoktatás és a szakmai oktatás végzettjei.

A Bizottság „Befektetés az európai ifjúságba” 10  című 2016. decemberi közleményében korszerű intézkedéseket javasolt a fiatalok foglalkoztatottságának támogatására és számukra új lehetőségek megteremtésére.

Az Ifjúsági garanciaprogram maradéktalan és fenntartható megvalósítása érdekében a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) kiterjesztését javasolta és további 1 milliárd EUR-t adott hozzá az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó külön költségvetési előirányzathoz, melyet 1 milliárd EUR egészít ki az Európai Szociális Alapból, valamint további támogatás biztosítását javasolta információs és tájékoztató tevékenységekre, kölcsönös tanulásra és nyomon követésre.

2016 júniusában az Európai Bizottság intézkedéseket javasolt azzal a céllal, hogy a tagállamok az integrációs cselekvési terv 11 keretében kapjanak támogatást a harmadik országok állampolgárainak oktatási integrációjához.

A Cedefop, az Európai Szakképzésfejlesztési Központ, mely az Unió egyik decentralizált ügynöksége, támogatja a Bizottságnak, a tagállamoknak és a szociális partnereknek a szakoktatási és szakképzési rendszerek korszerűsítésére, a szakoktatáshoz és szakképzéshez való hozzáférés, vonzerejének és hatékonyságának fokozására, valamint az európai munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeli készségek iránti keresletéről és kínálatáról történő tájékoztatására irányuló munkáját.

Nemek közötti egyenlőség

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 23. cikke értelmében a nők és a férfiak közötti egyenlőséget minden területen biztosítani kell, a foglalkoztatást, a munkát és a díjazást beleértve. Azt is kiköti, hogy az egyenlőség elvének nem szabad akadályoznia, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg.

A Charta 33. cikke értelmében a családi és szakmai élet összeegyeztetése érdekében mindenkinek jogában kell állnia, hogy védve legyen anyasági okokból történő elbocsátással szemben, és jogosultnak kell lennie a fizetett szülési szabadságra és a szülő szabadságra a gyermek megszületése, illetve adoptálása után.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikke felhatalmazza az Uniót arra, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nemen alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.

Az EUMSZ 153. cikke értelmében, az Unió hatásköréhez tartozik az, hogy intézkedéseket fogadjon el, ideértve a minimális követelményeket megszabó irányelveket annak érdekében, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységeit, többek között a férfiak és nők közötti egyenlőség terén, tekintettel a munkaerőpiaci lehetőségekre és a munkahelyi bánásmódra. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését. Az EUMSZ 157. cikke (3) bekezdése felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy fogadja el azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munka területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelvét is. Az EUMSZ 157. cikke (4) bekezdése meghatározza, hogy az egyenlő bánásmód elve nem akadályozhatja azt, hogy a tagállamok bármelyike is sajátos előnyöket biztosító intézkedéseket tartson fenn, vagy fogadjon el az alulreprezentált nem foglalkoztatásának megkönnyítése érdekében, vagy abból a célból, hogy kiküszöbölje, illetve ellensúlyozza a szakmai előmenetelükben megmutatkozó hátrányokat.

c) Meglévő intézkedések

Az Európai Unió irányelvei tiltják a megkülönböztetést, és támogatják a nemek közötti egyenlőséget foglalkoztatottság és foglalkozás terén, az önfoglalkoztatás, a javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint a szociális biztonság terén, továbbá jogokat határoznak meg le az szülési és szülői szabadság tekintetében.

Az Európai Parlament és Tanács 2006/54/EK irányelve 12 garantálja a férfiak és nők egyenlő bánásmódban történő részesítését a munkavállaláshoz való hozzáférést illetően, ideértve az előléptetést, valamint a szakképzéshez való hozzáférést; a díjazást is magában foglaló munkafeltételek; és foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek. A Bizottság 2014/124/EU ajánlása 13 a férfiak és nők egyenlő díjazása elvét átláthatóság révén számítja megerősíteni.

A Tanács 79/7/EGK irányelve 14 a nők és férfiak egyenlő bánásmódját biztosítja olyan szociális biztonsági kérdések esetén, mint például a törvényileg előírt szociális biztonsági programok, amelyek védelmet nyújtanak betegség, rokkantság, munkahelyi baleset és szakmai megbetegedés, munkanélküliség és az idős korral járó kockázatok ellen; illetőleg szociális segélyt, mely kiegészíti, vagy helyettesíti az alapprogramokat. A Tanács 2004/113/EK irányelve 15   a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódot garantálja az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és ellátás terén. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve 16 tisztázza, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elve alkalmazandó az önfoglalkoztatókra és azokra az esetekre, amikor az önfoglalkoztató házastársa, illetve élettársa vesz részt ennek tevékenységeiben.

A Tanács 92/85/EGK irányelve 17 a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket tartalmaz, továbbá jogot biztosít számukra egy 14 hetes szülési szabadsághoz, garantálva az elbocsátással szembeni védelmet a terhesség kezdetétől a szülési szabadság végéig tartó időszak alatt.

A Tanács 2010/18/EU irányelve 18 meghatározza a szülői szabadsághoz való jogot és megszabja ennek minimális követelményeit (4 hónap külön-külön a szülőknek, melyből legalább egy hónap nem ruházható át a másik szülőre) valamint a foglalkoztatottsági és a munkába történő visszatéréskori jogok védelmét, és a munkahely elhagyásának jogát vis maior esetén.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér hangsúlyozza a nők és férfiak közötti egyenlőség pozitív intézkedésekkel, valamennyi területen történő, proaktív elősegítését. Az egyenlőség minden területre történő kiterjesztésével a pillér túllép a létező vívmányokon. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezések különösen a munkaerőpiacon való részvételre (amint azt a férfiak és nők foglalkoztatási aránya közötti különbség tükrözi), a foglalkoztatási feltételekre (pl. a férfiak és nők részmunkaidőben történő foglalkoztatási aránya közötti különbség) és a szakmai előmenetelre (pl. a nők részaránya vezető pozíciókban és a női vállalkozók alacsony száma) összpontosítanak, tehát olyan területekre, ahol nagyobb előrehaladásra lenne szükség. A 2b elv a nemek közötti bérszakadék külön kihívását célozza, mely a létező jogszabályok ellenére fennáll.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelnek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Lévén, hogy az uniós intézkedések csak minimális követelményeket tartalmaznak, a tagállamokat felhívják arra, hogy ezeken a szabályokon túlmenően léptessék érvénybe az elvet.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

Az EU szociális partnerei ágazatközi szinten a nemek közötti egyenlőséget választották ki prioritásként jelenlegi, a 2015–2017 időszakra vonatkozó munkaprogramjukban, és ennek értelmében nemzeti és az ágazati szociális partnerek szintjén megszervezik a nemek közötti bérszakadék csökkentésére irányuló bevált gyakorlatok cseréjét.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság megvalósítja a 2016–2019 közötti időszakra vonatkozó stratégiai elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség iránt 19 , mely a fő prioritásokat határozza meg ezen a területen és kifejti a létező eszközök, így például az Európai Szemeszter, az Uniós Alap és a jogszabályok alkalmazásának használatát.

A Bizottság a Szociális jogok európai pillérével együtt bemutatja a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló kezdeményezést. Jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket javasol, melyek célja elősegíteni a szülői szabadság mind a nők, mind a férfiak általi kihasználásának lehetőségét, bevezetni az apasági szabadságot és a gondozói szabadságot, támogatni a rugalmas munkabeosztást, valamint több és jobb gyermek- és egyéb gondozási létesítményt biztosítani, továbbá felszámolni a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezőket, mint például az adókedvezményeket gátló tényezők, melyek visszatarthatják a második keresők (akik gyakran nők) munkaerőpiaci részvételét.

A Bizottság nyomon követési jelentést fogad el a tagállamok az átláthatósági ajánlás megvalósítása terén tett előrelépésre vonatkozóan, mely felméri a további intézkedések potenciális szükségességét annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bérezés elvének maradéktalan alkalmazása megvalósuljon.

Továbbá olyan irányelvet javasolt, melynek célja még inkább biztosítani a nagyobb mértékű egyenlőséget a vállalati szféra vezetői pozíciói között. 20  

A Bizottság fokozza törekvéseit a nők elleni erőszak leküzdésére és azon dolgozik, hogy az Unió csatlakozzon a Tanácsnak a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló egyezményéhez (Isztambuli Egyezmény) 2016. márciusi javaslata alapján 21 .

A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete, amely az EU egyik decentralizált ügynöksége, támogatja a Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek munkáját a munka és a magánélet közötti egyensúly elősegítése terén.

Esélyegyenlőség

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 21. cikke tilt minden megkülönböztetést, így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést. Bizonyos kivételekkel, a Charta 21. cikke tiltja az állampolgárság alapján történő megkülönböztetést is.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikke felhatalmazza az Uniót arra, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében. Továbbá az EUMSZ 18. cikke az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmára is hivatkozik.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 2000/43/EK irányelve 22 (a faji egyenlőségről szóló irányelv) tiltja a faji vagy etnikai származás alapján történő megkülönböztetést a foglalkoztatáshoz, az önfoglalkoztatáshoz és munkavégzéshez, a foglalkoztatottsághoz és munkakörülményekhez, oktatáshoz, szakképzéshez, szociális védelemhez, szociális kedvezményekhez, valamint a nyilvánosság számára elérhető árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén, beleértve a lakhatást. A Tanács 2000/78/EK irányelve 23 (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) tiltja a valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatáshoz, az önfoglalkoztatáshoz, munkavégzéshez és szakképzéshez való hozzáférést illetően. Mindkét irányelv tiltja a megkülönböztetés különböző formáit: a közvetlen és a közvetett diszkriminációt, a zaklatást, valamint a diszkriminációra és viktimizációra adott utasítást. Az EU csatlakozott a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez. 24  

A törvényesen tartózkodó harmadik országbeli állampolgároknak, akik hosszú távon tartózkodnak, illetve egyéb EU irányelv tárgyát képezik 25 , egyenlő bánásmódban kell részesülniük a fogadó országok állampolgáraival bizonyos területeken, különösen a munkafeltételeket illetően, ideértve a díjazást és elbocsátást, az oktatáshoz és a szakképzéshez valóhozzáférést, valamint a szociális biztonságot. 2004-ben a tagállamok közös alapelveket hoztak létre a harmadik országok állampolgárainak integrációja érdekében, ami keretmegállapodást képez a szakpolitika együttműködéséhez az EU integráció terén és olyan keresztszerződést, melynek alapján a tagállamok saját erőfeszítéseiket ítélhetik meg és mérhetik fel.

A Tanács 2013/C 378/01 ajánlása 26 iránymutatást nyújt a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről, különösen ezek oktatáshoz, foglalkoztatottsághoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való hozzáférését illetően.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér részben túltesz az aktuális vívmányokon azáltal, hogy a védelmet kiterjeszti a vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmódra, ideértve a szociális biztonságot és egészségügyi ellátást, oktatást és a hozzáférést a közönség rendelkezésére álló árut és szolgáltatásokat. A pillér kiterjeszti a nemek alapján történő megkülönböztetés tilalmát az oktatás területére is, melyet az aktuális vívmányok nem tartalmaznak.

Az esélyegyenlőség célja támogatni az alulreprezentált csoportok befogadását és részvételét a munkaerőpiacon és a társadalomban. A pillér rendelkezése hangsúlyozza, hogy célszerű intézkedések lehetnek szükségesek bizonyos védett alapokhoz kapcsolódó hátrányok megelőzésére, kiigazítására és kompenzálására. Az elv szorgalmazza, hogy a tagállamok foglalkozzanak a megkülönböztetés kockázatának kitett csoportokkal, éspedig pozitív intézkedések és ösztönző lépések révén, például úgy, hogy támogatják a munkaerő diverzitás gyakorlatát a munkaadók soraiban.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelnek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Lévén, hogy az uniós intézkedések csak minimális követelményeket tartalmaznak, a tagállamokat felhívják arra, hogy ezeken a szabályokon túlmenően léptessék érvénybe a pillért. Továbbá felhívják a tagállamokat arra, hogy folytassák a javasolt új Egyenlő bánásmód irányelv előmozdítását gyors elfogadása irányában. Az esélyegyenlőséggel foglalkozó nemzeti szerveken keresztül a tagállamok előmozdíthatják az alulreprezentált csoportok esélyegyenlőségét és a megkülönböztetés áldozatait a helyszínen segíthetik.

A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság folytatja az egyenlő bánásmódról szóló új irányelvjavaslat elfogadásának biztosítása irányában tett erőfeszítéseit, a valláson vagy meggyőződésen, rokkantságon, életkoron, vagy nemi irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni védelem 27  szociális védelemre történő kiterjesztése érdekében, beleértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást; oktatás; szociális előnyök; és olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, beleértve a lakhatást.

Az Unió támogatja a köztes szereplőket, így például a nem kormányzati szervezeteket , szociális partnereket  és egyenlőségi szerveket abban, hogy tökéletesítsék a megkülönböztetéssel szembeni küzdőképességüket; az egyenlőségi szakpolitikák fejlesztésének támogatása nemzeti szinten és az Uniós országok közötti bevált gyakorlat cseréjének  szorgalmazása; és az  üzletorientált diverzitás kezelésének keresztülvitele a diverzifikáltabb társadalom, ügyfélbázis, piacstruktúra és munkaerő stratégiai reakciójának részeként.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, amely az EU egyik decentralizált ügynöksége, támogatja a Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek munkáját az esélyegyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elősegítése terén.

A foglalkoztatás aktív támogatása

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 14. cikke mindenki számára biztosítja a tanuláshoz való jogot, valamint a szakmai képzés és továbbképzés elérhetőségének jogát. A Charta 29. cikke mindenkinek garantálja a jogot az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez. A Charta 34. cikke értelmében az Unió elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsághoz és a szociális szolgáltatásokhoz való jogosultságot, és védelmet nyújt többek között a munkahely elvesztése esetén.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az EUMSZ 147. cikkének értelmében az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést, valamint támogatja, és szükség esetén kiegészíti tevékenységüket. Ennek során tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét. Az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdése felhatalmazza az Uniót arra, hogy jogalkotási intézkedéseket fogadjon el a tagállamok azon erőfeszítéseinek támogatása és kiegészítése érdekében, hogy a munkaerőpiacról kizárt személyeket integrálja. Az EUMSZ 166. cikke felhatalmazza az Uniót olyan szakképzési politikát folytatására, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok ez irányú tevékenységét, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó hatáskörét.

c) Meglévő intézkedések

Az Unió és tagállamai közös erővel követik az Európai Foglalkoztatási Stratégiát, mely szakpolitikai szempontból határozza meg a foglalkoztatás közös célkitűzéseit és céljait, és irányul arra, hogy több munkahelyet és jobb munkahelyet hozzon létre Unió-szerte. 28  A tagállamok lépéseinek koordinálása a munkanélküli személyek támogatását illetően abban, hogy munkát kapjanak, e stratégia alapvető részét képezi.

A Tanács 2013. április 22-i Ajánlása 29 (az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló ajánlás) annak biztosítására kéri fel a tagállamokat, hogy minden 25 év alatti fiatal a munkanélkülivé válását vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül színvonalas állásajánlatot kapjon, illetve további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy szakmai gyakorlatban részesüljön.

A Tanács tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló, 2016. február 15-i ajánlása 30 azt ajánlja, hogy a hosszú távon munkanélküli személyeknek mélyreható egyéni felmérésben és iránymutatásban, valamint olyan munkahelyi integrációs egyezményben részesülhessenek, mely összesített elérhetőségű egyéni ajánlat azonosítását tartalmazza a munkanélkülivé válásuktól számított legfeljebb 18 hónapon belül.

A Bizottság munkaerő-piacról kiszorultak aktív befogadásáról szóló, 2008. október 3-i, 2008/867/EK ajánlása 31 olyan átfogó stratégiát határoz meg, mely aktívan integrálja a munkaerőpiacról kiszorultakat, a megfelelő jövedelemtámogatás, befogadó munkaerő-piacok és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés kombinációja mellett.

A „Vállalkozás 2020.” cselekvési terv 32 felvázolta és konkrét intézkedéseket határozott meg a vállalkozói szellem támogatására Európában. Az önfoglalkoztatást támogató intézkedések EU-szinten azon ágazatok népességének elérését is célozzák, melynek vállalkozói potenciálja még nincs teljesen kihasználva, így különösen a nőké (akik a vállalkozók csupán 29%-át teszik ki Európában). Külön lépéseket javasolt a szociális vállalkozás fejlesztéséhez a szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoport (GECES) jelentése 33 , melyet 2016-ban fogadtak el.

Az állami foglalkoztatási szolgálatok európai hálózata (ÁFSZ), amelyet az Európai Parlament és a Tanács 573/2014/EU 34 határozata hozott létre, platformot biztosít a PES teljesítményének európai szintű összehasonlításához, a bevált gyakorlat azonosításához, valamint a kölcsönös tanulás elősegítéséhez, az aktív támogatási szolgáltatások megerősítése érdekében.

Az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) hálózata, melynek újbóli létrehozása az (EU) 2016/589 rendelet 35 értelmében történt, tökéletesíti a munkaerőpiacok működését, kohézióját és integrációját az Európai Unióban, határokon átnyúló szinteken is.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér jogosultság-készletet hoz létre minden álláskeresőnek, foglalkoztatottsági állapotától függetlenül. A központi kérdés a segítségnyújtás a munkakeresésben, ami egyebek között foglalkoztatási szolgáltatások, így például munkahely-keresési tanácsadás és iránymutatás, illetve „aktív intézkedések”, így például képzés, munkaerő-felvételt ösztönző támogatások, vagy újbóli munkába álláshoz szükséges támogatás formájában történhet. Ezek a jogok túlmutatnak az Alapvető jogok chartájának 29. cikkén, mely csak az ingyenes munkaközvetítő szolgáltatásra utal. A segítségnyújtás az önálló vállalkozás beindításához ugyancsak lényeges kiterjesztése a létező vívmányoknak.

Három fontos elemük van ezeknek a jogoknak: korai közbelépés, személyre szabott segítségnyújtás és támogatás a foglalkoztathatóság fokozásához. Ez utóbbi – képzési támogatásban való részesülésre, illetve új szakképesítés megszerzésére való jogosultságon alapuló – elem létfontosságú a gyorsan változó munkaerőpiachoz való alkalmazkodás szempontjából.

Napjaink munkavállalói gyakrabban váltanak munkahelyet a múltbeli helyzettel szemben, a létező képzésekhez, illetve szociális védelemhez való jogosultságoknak pedig nem szabad eltántorítania ezt a mobilitást. A pillér megerősíti a munkavállaló által elvégzett képzések, illetve a szociális védelemhez való jogosultság átvihetőségét, valahányszor foglalkoztatottsági állapota, illetve munkáltatója változik, szakmai pályafutása megszakad, a megszakítás után a munkahelyre visszatér, vagy amikor a munkavállaló önálló vállalkozásra tér át (vagy fordítva).

A fiatalok tekintetében a pillér felidézi az Ifjúsági garanciáról szóló ajánlás főbb tételeit, alkalmazásukat pedig valamennyi fiatalra terjeszti ki.

A munkanélküli személyek számára a pillér jogot biztosít a személyre szabott támogatást illetően, ami magába foglalja a mélyreható egyéni felmérést, tanácsadást és iránymutatást. A következetesség a támogatás folytonosságára vonatkozik, például akkor, amikor a munkanélküli ellátások megszűnnek, ideértve egyéb intézkedések, így például a szociális szolgáltatások biztosítását a munkalehetőségek fellelésének útját álló gátak kezeléséhez. A tartósan munkanélküli személyek esetén, ami tizenkét hónapot meghaladó huzamos munkanélküliséget jelent, jogot teremt a személyre szabott támogatásra, mely felöleli a Tanács tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló, 2016. február 15-i Ajánlásában hivatkozott mélyreható, személyre szabott felmérést és munkahelyi integrációs egyezményt.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok tartoznak felelősséggel alkalmazni a munkaügyi stratégiáról szóló azon iránymutatásokat és ajánlásokat, amelyeket uniós szinten fogadtak el. Az elv érvénybe léptetéséhez a tagállamokat felhívják arra, hogy frissítsék és terjesszék ki azon gyakorlataikat, amelyek az álláskeresés és önfoglalkoztatás támogatására irányulnak, ezen felül pedig szorgalmazzák azokat az intézkedéseket, amelyek révén a munkavállalók képzéshez és szociális védelemhez való jogait védik, valahányszor munkahelyet váltanak.

Uniós szinten a szociális partnerek konzultációja az EUMSZ 154. cikke szerint valósul meg az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezéseket illetően, uniós szinten létrejött egyezményeik végrehajtását pedig az EUMSZ 155. cikke értelmében kérhetik. Az EU szociális partnerei ágazat-szerte az aktív munkaerőpiac szakpolitikájának hatékonyságát és minőségét jelölték meg prioritásként jelenlegi, 2015–2017 időszakra vonatkozó munkaprogramjukban. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

Az Ifjúsági garancia megvalósítását a 2016. októberi, „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című közleményben mérték fel 36 . A Bizottság „Befektetés az európai ifjúságba” 37 című 2016. decemberi közleményében friss intézkedéseket javasolt a fiatalok foglalkoztatottságának támogatására és számukra új lehetőségek megteremtésére.

Az Ifjúsági garanciaprogram maradéktalan és fenntartható megvalósítása érdekében a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) kiterjesztését javasolta, és további 1 milliárd EUR-t adott hozzá az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó külön költségvetési előirányzathoz, melyet 1 milliárd EUR egészít ki az Európai Szociális Alapból, valamint további támogatás biztosítását javasolta információs és tájékoztató tevékenységekre, kölcsönös tanulásra és nyomon követésre.

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is bemutatja „A szociális védelemhez való hozzáférés” elnevezésű kezdeményezésről 38 a hagyományos és nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók, valamint önfoglalkoztató személyek szociális védelemhez való változó hozzáférésének kezelésére. A konzultáció azokkal az eszközökkel foglalkozik, amelyekkel a jogok átruházhatók és átláthatóbbá tehetők, valahányszor munkáltatóváltás, szerződéstípus módosulás, illetve önfoglalkoztatásra történő áttérés következik be. A konzultáció ugyanakkor azzal is hivatott foglalkozni, hogy miként lehet a szakadékot csökkenteni a foglalkoztatási szolgáltatásokhoz, képzéshez, rehabilitációhoz és újbóli munkába állásra vonatkozó intézkedésekhez való hozzáférés tekintetében a munkaviszonyok különböző típusai és az önfoglalkoztató tevékenység között.

Továbbá 2017-ben a Bizottság összesíti és szilárd alapokra helyezi az Európai Szolidaritási Testületet a fiatalok számára az önkéntesség, szakmai gyakorlat, illetve munkalehetőség terén történő új lehetőségek megteremtéséhez.

Az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) európai hálózata összehasonlító ismeretszerzési projektet hajt végre ahhoz, hogy javítsa az állami foglalkoztatási szolgálatok teljesítményét, összekapcsolva a mutató alapú teljesítményértékelést az egymástól való tanulással, az álláskeresők aktív támogatásának hatékonyabbá tétele érdekében.

2016 júniusában az Európai Bizottság intézkedéseket javasolt azzal a céllal, hogy a tagállamok az integrációs cselekvési terv 39 keretében támogatást kapjanak a harmadik országok állampolgárainak oktatási integrációjához.

II. fejezet – Méltányos munkakörülmények

Biztos és rugalmas foglalkoztatás

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 31. cikke értelmében, melynek címe „Tisztességes és igazságos munkafeltételek”, minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez. Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, a Charta 34. cikke elismeri és tiszteletben tartja azokra a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét többek között a munkafeltételek és a szociális biztonság, valamint a munkavállalók szociális védelme területén. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését. A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy a 153. cikk értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák és ezek pénzügyi egyensúlyára sem kell számottevő mértékben kihatniuk.

Az EUMSZ 162. cikke értelmében az Európai Szociális Alap célja az kell, hogy legyen, hogy növelje a munkavállalók földrajzi és szakmai mobilitását az Unió keretén belül és elősegítse hozzáigazodásukat az ipari változásokhoz és a termelési rendszerek változásaihoz.

Az EUMSZ 166. cikke értelmében, az Uniónak olyan szakképzési szakpolitikát kell folytatnia, amely támogatja és kiegészíti a tagállamok intézkedéseit, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartja a tagállamoknak a szakképzés tartalmára és szervezeti felépítésére vonatkozó felelősségét.

c) Meglévő intézkedések

Három irányelvet léptettek már életbe a nem hagyományos munkaviszonyban dolgozó munkavállalók védelmére: a szociális partnerek (UNICE – Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége, CEEP – közszolgáltatást nyújtó munkáltatók és vállalatok európai központja és az ETUC – Európai Szakszervezetek Szövetsége, ESZSZ) által megkötött, és a Tanács 97/81/EK irányelvének 40 mellékletét képező, a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodás védi a részmunkaidőben foglalkoztatottakat attól, hogy kevésbé előnyös elbánásban részesítsék őket a teljes munkaidőben foglalkoztatottakhoz képest, valamint biztosítja, hogy a foglalkoztatók megfontolják a foglalkoztatott az irányú kérelmeit, hogy teljes munkaidőről részmunkaidőre térjenek át és fordítva; az ugyancsak a szociális partnerek (UNICE (Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége), CEEP (közszolgáltatást nyújtó munkáltatók és vállalatok európai központja) és az ETUC (Európai Szakszervezetek Szövetsége, ESZSZ)által megkötött és a Tanács 1999/70/EK irányelvének 41 mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás védi a határozott időre alkalmazottakat attól, hogy kevésbé előnyös elbánásban részesítsék őket a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókhoz képest, valamint megköveteli a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket az egymást követő határozott időtartamra szóló szerződésekkel való visszaélés megelőzése érdekében; és az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve 42 a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről egyenlő bánásmódot határoz meg az alapvető munkafeltételek és a foglalkoztatás szempontjából a munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók és azok között, akiket a felhasználó vállalat közvetlenül toboroz.

Ezen kívül a Tanács 91/533/EGK irányelve 43 (a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv) jogot biztosít a munkavállalók számára ahhoz, hogy írásban értesítsék őket munkaviszonyaik alapvető szempontjairól a munkaviszonyuk kezdetétől számított legfeljebb két hónapon belül.

A Bizottság támogatja azokat az innovatív üzleti modelleket, amelyek lehetőséget teremtenek az uniós polgárok számára azáltal, hogy lehetővé teszik a munkába állást, a munka rugalmasságát és új jövedelemforrásokat. 44  

A Vállalkozás 2020 cselekvési terv 45 felvázolja és konkrét intézkedéseket határoz meg a vállalkozói szellem újbóli felélénkítésére Európában. Az önfoglalkoztatást támogató intézkedések EU-szinten azon ágazatok népességének elérését is célozzák, melynek vállalkozói potenciálja még nincs teljesen kihasználva, így különösen a nőké (akik a vállalkozók csupán 29%-át teszik ki Európában). Külön lépéseket javasolt a szociális vállalkozás fejlesztéséhez a szociális vállalkozással foglalkozó szakértői csoport (GECES) jelentése, 46 melyet 2016-ban fogadtak el.

A munkavállalók fokozott önkéntes földrajzi és szakmai mobilitását tisztességességi alapon foglalták bele mind az Európai Parlament és a Tanács 573/2014/EU határozata által létrehozott állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) európai hálózatába, mind pedig az Európai Parlament és a Tanács a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról szóló 2016. április 13-i (EU) 2016/589 rendelet alapján létrehozott EURES hálózatba.

A magasan képzett harmadik országbeli állampolgárokat illetően a Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről 47 azonban korlátozza ezek szakmai mobilitását egy tagállamban való jogszerű tartózkodásuk első két éve során, a Közösségi preferencia elvének betartása és a visszaélések elkerülése céljából.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér foglalkozik a munka változó világának kihívásaival és az új foglalkoztatási formákkal, szorgalmazva egyrészt a munkaviszonyok, vállalkozási szellem és önálló vállalkozó tevékenységek diverzitását, másrészt pedig biztosítékokat határoz meg a bizonytalan munkaviszonyokkal történő visszaélések megelőzéséhez, és bizonyos garanciákat a munkavállalók képzéshez és szociális biztonsághoz való hozzáférése tekintetében szakmai előmenetelük teljes időtartama során.

A pillér az egyenlő bánásmód garanciáját a foglalkoztatás jelenlegi uniós vívmányok által meghatározott mindhárom formáján (részidő, határozott tartamú és munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés) túlmenően terjeszti ki és az egyenlő bánásmódot a munkavállalók között munkaviszonyuk típusától függetlenül biztosítja. Továbbá hangsúlyozza a határozatlan időre szóló munkaviszonyok felé történő elmozdulás támogatását.

A pillér elismeri a munkaadók rugalmasságának szükségességét a gazdasági kontextusban végbemenő változásokhoz történő gyors alkalmazkodást illetően. Ilyen alkalmazkodás például az objektív meggondolásból alkalmazott eltérő bánásmód, illetve a munkaviszonyokhoz való alkalmazkodás ahhoz, hogy a gazdasági visszaesések során a túlzott veszteség foglalkoztatás terén elkerülhető legyen. Ezek a módosítások nem lehetnek egyoldalúak, és szükségszerűen a létező jogszabályok és kollektív tárgyalásos szerződések keretei között kell, hogy maradjanak.

Az egyenlő bánásmód elvének érdemi hatályát kiterjesztik ahhoz, hogy biztosítsák a szociális védelemhez és a képzéshez való hozzáférést. Az elv egyenlő bánásmódot biztosít a törvényileg előírt szociális biztonsághoz való hozzáférést illetően. Az jelenlegi uniós szabályok (a részidős, illetve határozott időtartamú munkavégzés tekintetében) megkövetelik azt, hogy a munkaadók elősegítsék a képzéshez való hozzáférést. Ezen túlmenően, az elv megköveteli az egyenlő bánásmódot a képzéshez való hozzáférést illetően.

Az egyenlő bánásmód azonban nem mindig elegendő a bizonytalanság ellensúlyozásához, különösen, ha egyazon munkaadó kizárólag nem hagyományos foglalkoztatási formákat alkalmaz. Ezért az elv a visszaélést kifejezetten tiltja. Mind a bizonytalansághoz, mind az indokolatlanul hosszú próbaidőkhöz vezető munkaviszonyokkal való visszaélés tilalma túlmutat az aktuális uniós vívmányokon. Ebben a tekintetben megelőző intézkedés lehet az olyan munkaviszonyok megkülönböztetett adóztatása, melyek bizonytalansághoz, vagy bonus-malus rendszerek létrejöttéhez vezetne a szociális biztonsághoz való hozzájárulásokat illetően.

A pillér hangsúlyozza a feltörekvő üzleti modellek, innovatív munkaformák, vállalkozások és az önfoglalkoztatás támogatásának fontosságát. Általában az új üzleti modellek rendelkeznek azzal a potenciállal, hogy lehetőségeket hozzanak létre, elősegítsék a munkába állást, a munka rugalmasságát és az új jövedelemforrásokat. Az ilyen támogatás feltétele azonban a minőségi munkafeltételek iránti követelmény. Az ilyen innováció foglalkoztatásra való kihatásának maximalizálása érdekében a foglalkoztatási mobilitás egyaránt eredményezhet fokozott lehetőségeket szakképzés és átképzés szempontjából és olyan szociális védelmi rendszert, mely a szakmai előmenetelt segíti elő és könnyíti meg.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

Az egyes tagállamok a biztonságot és a rugalmasságot munkaerőpiacaikon eltérően határozhatják meg. Mindazonáltal, a pillér rendelkezéseinek életbe léptetése érdekében a tagállamokat felhívják, hogy biztosítsák munkaügyi és szociális szabályaik hozzáigazítását a feltörekvő új munkaformákhoz, azon túl, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Szociális jogok európai pillérével együtt a Bizottság beindítja a szociális partnerek első szintű konzultációját a 91/533/EGK irányelv (a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv) felülvizsgálatáról. 48 E konzultáció részeként a szociális partnerekkel konzultálnak arról, hogy mélyrehatóbban módosítsák-e az irányelvet annak érdekében, hogy a munkavállalók jogai tekintetében olyan minimális szintet vezessenek be, mely minden típusú munkaviszonyra alkalmazandó.

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is bemutatja „A szociális védelemhez való hozzáférés” elnevezésű kezdeményezésről 49 a hagyományos és nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók, valamint önfoglalkoztató személyek szociális védelemhez való változó hozzáférésének kezelésére. A konzultáció egyaránt vonatkozik a foglalkoztatási szolgáltatásokhoz és a képzéshez való hozzáférésre és a szociális védelmi és képzési jogosultságok átruházhatóságára, mindezt a szakmai mobilitás elősegítése érdekében.

2017-ben a Bizottság REFIT értékelésnek veti alá azokat az irányelveket, amelyek életbe léptetik a szociális partnerek keretmegállapodásait a határozott időtartamú és részmunkaidős munkavégzés tekintetében.

Az Eurofound, azaz az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért, mely egyike az Unió decentralizált ügynökségeinek, támogatja a Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek munkafeltételekre és fenntartható munkavégzésre, munkaviszonyokra, a strukturális változás nyomon követésére és az átszervezés kezelésére irányuló munkáját, és a digitális kor lehetőségeire és kihívásaira is összpontosít.

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 31. cikke értelmében, melynek címe „Tisztességes és igazságos munkafeltételek”, minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az EUMSZ 153. cikke (5) bekezdése előírja, hogy az EUMSZ 153. cikkének rendelkezései a fizetésre nem alkalmazandók.

Az EUMSZ 145. cikke értelmében az Unió és a tagállamok koordinált foglalkoztatási stratégia kifejlesztése irányában tesznek erőfeszítéseket. Az EUMSZ 147. cikkének értelmében az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést, támogatja, és szükség esetén kiegészíti tevékenységüket. Ennek során tiszteletben tartja a tagállamok hatáskörét.

c) Meglévő intézkedések

Az Unió és tagállamai együttesen követik az Európai Foglalkoztatási Stratégiát, ideértve a bérek nyomon követését és a minimálbér, akárcsak az alapul szolgáló bérszabályozó mechanizmusok alakulását. 50 A bérköltségeket, ideértve ezek bér összetevőjét, úgyszintén nyomon követik az uniós gazdasági szakpolitika koordinációs folyamatán belül, az EUMSZ 120. és rákövetkező cikkei értelmében. Az EUMSZ 136. cikke (1) bekezdése (b) pontja értelmében, a gazdaságpolitikai ajánlásokkal az euró területen is foglalkoznak; idetartozhat a bérköltségek nyomon követése is. 51 Az Európai Parlament és a Tanács a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló 2011. november 16-i 1176/2011/EU rendelete 52 szerinti megfigyeléshez tartozik a fejlesztések versenyképességének nyomon követése, beleértve a bérköltségeket.

A Tanács a nemzeti termelékenységi testületek létrehozásáról szóló, 2016. szeptember 20-i ajánlása 53 szerint az értelmében létrejött testületeknek azokat a folyamatokat és szakpolitikákat kell elemezniük, amelyek a termelékenységet és a versenyképességet befolyásolhatják, a globális versenytársak viszonylatában is, a nemzeti szinten meghatározott gyakorlatok maradéktalan betartásával.

A Bizottság 2008. október 3-i, 2008/867/EK 54 ajánlása integrált, átfogó stratégiát határoz meg a munkaerőpiacról kizártak aktív befogadására, ideértve a minőségi munka támogatását, főként ami a fizetéseket és ellátásokat illeti, a munkavállalói szegénység megelőzése érdekében.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér meghatározza a méltányos bérekhez való jogot, mely tisztességes életszínvonalat biztosít valamennyi munkavállaló számára. Hasonló jogokat már belefoglaltak a munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló, 1989-es közösségi chartába 55 , mely egyik forrását képezi az EUMSZ szociális politikájáról szóló X. fejezetnek, illetve a (felülvizsgált) Európai szociális chartának.

A pillér előrejelzi a minimálbér szintjét, mely tekintetbe veszi a munkavállalók és családjaik szükségleteit, így például az életszínvonal alakulását, akárcsak a gazdasági tényezőket, amelyek kiterjedhetnek a termelékenység szintjére is. A pillér elismeri a minimálbérnek a szegénység legyőzésében kifejtett szerepét, az ún. foglalkoztatási csapdák elkerülése mellett. Ennek célja a szegény családok jövedelmének növelése és méltányos díjazás azok számára, akik a bérjegyzékben az utolsó helyeken szerepelnek, ezáltal fokozottan ösztönözve őket a munkavégzésre. Egyéb intézkedés lehet az adóteher csökkentése az alacsony bérben részesülők és családjaik számára, valamint a munkahelyi jövedelem hatékony szociális ellátásokkal való kiegészítése.

A pillér megköveteli, hogy minden bér meghatározása átlátható és előre jelezhető módon történjen, a nemzeti gyakorlat maradéktalan betartásával, főként a szociális partnerek kollektív tárgyalását és autonómiájukat illetően. Ami a minimálbért illeti, a tagállamok többsége nemzeti szintű, törvényileg előírt minimálbért határozott meg. Ez olyan szabályozó eszköz, mely egyetlen minimálbérszintet tesz jogilag kötelezővé valamennyi munkavállaló tekintetében. Néhány tagállamban nincs törvényileg előírt minimálbér, a különféle minimálbérszintet a szociális partnerek határozzák meg, gyakran ágazati szintű kollektív szerződések révén. A pillér semmilyen módon nem kérdőjelezi meg a gyakorlatok eme sokféleségét, és elismeri a szociális partnerek autonómiáját. Ebben az összefüggésben az átláthatóság jól bevált konzultációs eljárások betartását jelenti a minimálbér meghatározásához, ami konszenzushoz vezet az érintett nemzeti hatóságok és a szociális partnerek között, és egyéb érdekeltektől és független szakemberektől származó bemeneti adatokra is alapozhat. Ezen kívül a pillér felhívás a bér tekintetében hozandó döntések előreláthatóságának biztosítására, például olyan szabályok meghatározása révén, mint például a minimálbérek hozzáigazítása a megélhetés költségeihez.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok és a szociális partnerek felelősek meghatározni a bér és a minimálbér alakulását nemzeti gyakorlataiknak megfelelően, amint azt a kollektív tárgyalásra és a minimálbér szabályozására vonatkozó rendszereik előírják. Felhívják őket arra, hogy a pillér rendelkezéseit átlátható minimálbér szabályozási mechanizmussal és hatékony kollektív tárgyalással léptessék életbe nemzeti, ágazati és vállalati szinten, olyan kiegészítő intézkedések foganatosítása mellett, melyek révén a munkavállalói szegénység elkerülhető.

Továbbá a tagállamok ratifikálhatják, ha még nem tették meg, és alkalmazhatják a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozó eljárásról szóló 131. számú ILO-egyezményt (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményt) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló, 154. számú Egyezményt.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek a pillér megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A minimálbért és a munkavállalói szegénységre vonatkozó egyéb intézkedéseket, valamint a bérek alakulásával kapcsolatos általánosabb kérdéseket az országspecifikus ajánlások taglalják az Európai Szemeszter folyamatán belül.

Tájékoztatás a foglalkoztatási feltételekről és az elbocsátás esetén biztosítandó védelemről

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 27. cikke minden egyes munkavállaló számára biztosítja a jogot a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatáshoz és konzultációhoz, az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételek mellett. A Charta 30. cikke lefekteti minden munkavállaló számára annak jogát, hogy védelemben részesüljön bármely indokolatlan elbocsátás ellen, az uniós jogszabályok és gyakorlatok értelmében. A Charta 47. cikke garantálja, hogy bárkinek, akinek uniós jogszabály által garantált jogait vagy szabadságait megsértik, joga van a hatékony jogorvoslatra.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a munkafeltételek és a munkavállalók védelme terén, valahányszor munkaszerződésük megszűnik, tájékoztatják és konzultálnak a munkavállalókkal. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 91/533/EGK irányelve 56 (a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv) jogot biztosít a munkavállalók számára ahhoz, hogy írásban értesítsék őket munkaviszonyaik lényeges szempontjairól a munkaviszonyuk kezdetétől számított legfeljebb két hónapon belül. Nem tartalmaz külön kötelezettségeket a próbaidőkre vonatkozóan. A munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv megköveteli a munkáltatótól, hogy értesítse a betartandó a munkavállalót a felmondási időről, ha szerződésük, illetve munkaviszonyuk befejeződik, vagy az információszolgáltatás pillanatában ennek lehetetlensége esetén, arról a módszerről, amellyel ezt a felmondási időt megállapítják.

A 2001/23/EK irányelv 57 , mely a munkavállalók jogait szabályozza vállalkozás átruházása esetére, kiköti, hogy maga a vállalkozás átruházása nem képezi az elbocsátás érvényes okát. A Tanács az anyaságvédelemről szóló, 92/85/EGK 58 irányelve és a szociális partnerekkel (BusinessEurope, UEAPME, CEEP és ETUC) szülői szabadság tekintetében létrehozott, felülvizsgált keretmegállapodás – mely a Tanács 2010/18/EU 59  irányelvének mellékletét képezi – célszerű védelmet nyújt a nőknek várandósságuk idején történő elbocsátásuk ellen, illetve a szülői vagy örökbefogadási szabadság lehetőségével élő szülőknek. A Tanács a foglalkoztatás és a munkavégzés során egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK 60 irányelve (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) a munkavállalókat elbocsátás ellen olyan esetekben védi, amikor tiltott indok miatt történt megkülönböztetés, ideértve az áldozattá válást is. Az elbocsátás és a kedvezőtlen kezelés ellen az uniós jogszabályainak keretén belül a részmunkaidőről szóló irányelv 61 , a nemek egyenlőségéről szóló irányelv 62 , az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó irányelv 63 és a szülői szabadságról szóló irányelv 64 is nyújt védelmet, és ez megerősítést nyert az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában is.

A csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK tanácsi irányelv 65 megköveteli, hogy csoportos létszámcsökkentés előtt a munkaadók tájékoztassák a munkavállalók képviselőit és konzultáljanak velük, illetve értesítsék a hatóságokat.

A Tanács szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére 66 vonatkozó, 2014. március 10-én elfogadott ajánlása a szakmai gyakorlatok minőségének fokozását célozza, és olyan minőségi elemek biztosítását írja elő, amelyek közvetlenül ültethetők át a nemzeti jogalkotásba, illetve szociális partnerekkel létrehozott egyezményekbe. Mindenekelőtt a tanulás tartalmára, a munkafeltételekre, valamint a pénzügyi feltételek és a felvételi gyakorlatok átláthatóságára vonatkoznak.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelv szerint jelenleg megszabott két hónapon belüli határidő helyett a pillér megköveteli a munkavállaló munkakörülményeit illetően történő írásos tájékoztatását már munkaviszonya kezdetén. Lévén, hogy a próbaidők jelentékenyek a munkaviszonyok legtöbbje esetében, a pillér tájékoztatási feladatokat is hozzáad ebben a tekintetben. Ezek a változások növelik a jogoknak a munkaadók és munkavállalók általi tudatosítását. Ugyanakkor a be nem jelentett munkavégzést is csökkenteni hivatottak.

A pillér a létező vívmányokon túlmenően eljárási és érdemi biztosítékokat is bevezet az elbocsátások esetére. Megfelelő indokolást kell nyújtani és az ésszerű felmondási időt be kell tartani. Továbbá a pillér biztosítja, hogy a munkavállalók hatékony és részrehajlás nélküli vitadöntő eljárásokban részesülhessenek. Ez lehet választott bírósági, közvetítői vagy békítő jellegű eljárás. A pillér a megfelelő jogorvoslatra, így például visszahelyezésre vagy pénzbeli kártérítésre is feljogosít indokolatlan elbocsátás esetén. Az indokolatlan elbocsátások azok, amelyek az illető munkaviszonyban alkalmazandó szabályok megsértésével történik.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Lévén, hogy az uniós intézkedések csak minimális követelményeket tartalmaznak, a tagállamokat felhívják arra, hogy ezeken a szabályokon túlmenően léptessék érvénybe a pillért.

A tagállamok továbbá ratifikálhatják, ha már meg nem tették, és alkalmazhatják a vonatkozó ILO-egyezményeket, így például a foglalkoztatáspolitikáról szóló 122. számú egyezményt, a háromoldalú konzultációról szóló 144. számú egyezményt, a munkavállalói képviselőkről szóló 135. számú egyezményt és a kollektív tárgyalások előmozdításáról szóló 154. számú egyezményt.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a Szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is beindítja a munkaadók tájékoztatási kötelezettségéről szóló irányelvet illetően, 67 mely átfogja az irányelv alkalmazási területét és az „tájékoztató csomag” kiterjesztésének fogalmát, többek között a próbaidő tartamára is. E konzultáció részeként a szociális partnerekkel konzultálniuk kell arról, hogy mélyrehatóbban módosítsák-e az irányelvet annak érdekében, hogy a munkavállalók jogai tekintetében olyan minimális szintet vezessenek be, mely minden típusú munkaviszonyra alkalmazandó.

Szociális párbeszéd és a munkavállalók bevonása

a. A szociális partnerekkel konzultálni kell a gazdasági, foglalkoztatási és szociális szakpolitikák megtervezése és végrehajtása tekintetében, a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően. Arra kell őket ösztönözni, hogy a számukra jelentőséggel bíró területeken – autonómiájuk és a szervezett fellépéshez való joguk tiszteletben tartásával – kollektív szerződéseket dolgozzanak ki és tárgyaljanak meg. Adott esetben a szociális partnerekkel létrehozott egyezményeket az Unió és tagállamai szintjén egyaránt alkalmazni kell.

b. A munkavállalók, illetve képviselőik jogosultak a tájékoztatásra és arra, hogy időben konzultáljanak velük az őket érintő kérdésekben, főként az áthelyezés, átszervezés és a vállalatok fúziója, valamint a csoportos létszámcsökkentés tekintetében.

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 28. cikke úgy rendelkezik, hogy a munkavállalóknak és a munkaadóknak, illetőleg szervezeteiknek az uniós joggal, valamint a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban joguk van arra, hogy megfelelő szinten kollektív tárgyalásokat folytassanak, és kollektív szerződéseket kössenek, valamint hogy érdekütközés esetén érdekeik védelmében együttesen lépjenek fel, a sztrájkot is beleértve. A Charta 27. cikke minden egyes munkavállaló számára biztosítja a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogot az uniós jogszabályok szerint, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételek mellett.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

A vezetőség és a munkavállalók közötti párbeszéd előmozdítása az Uniónak és tagállamainak közös célkitűzéseként szerepel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 151. cikkében. Az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik elfogadni azokat az intézkedéseket, amelyek támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a munkavállalók és képviselők tájékoztatását és konzultálását, valamint a munkavállalók és munkaadók érdekeinek kollektív védelmét, beleértve a vállalatvezetésben való részvételt. Az EUMSZ 153. cikkben adott felhatalmazás a díjazásra, az egyesülési jogra, a sztrájkhoz való jogra vagy a kizárás jogára nem alkalmazható. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

c) Meglévő intézkedések

Az Európai Parlament és a Tanács munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló, 2002/14/EK irányelv 68 (a tájékoztatási és konzultációs irányelv) célja biztosítani a munkavállalók bevonását még mielőtt a vezetőség döntést hozna, főként előrelátható átszervezés esetén. Az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról szóló 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 69  az Európai Üzemi Tanács létrehozása révén a helyes tájékoztatás és konzultáció folyamatainak szükségességével foglalkozik az uniós székhelyű vállalatok esetén a munkavállalókat érintő transznacionális kérdések kezeléséhez. A Tanács a csoportos létszámcsökkentésről szóló 98/59/EK irányelve 70 és a Tanács a vállalkozások átruházásáról szóló 2001/23/EK irányelve 71 túlmutat a munkavállalók képviselőinek tájékoztatásán és konzultálásán; például, ez utóbbi irányelv nyújtja a munkavállalók jogainak biztosítékát, valahányszor a vállalkozás átruházásra kerül egyik munkaadótól másikra.

 
A változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret 72 előmozdítja a foglalkoztatókat, foglalkoztatottakat, szociális partnereket és hatóságokat érintő elveket és bevált gyakorlatokat a változásra való felkészülés és a szerkezetátalakítási folyamat kezeléséhez.

Az Európai Unió Tanácsának elnöksége, az Európai Bizottság és az európai szociális partnerek által „A szociális párbeszéd új kezdete” címmel aláírt közös nyilatkozat hangsúlyozza a nemzeti szociális partnerek kapacitásépítésének fontosságát, a szociális partnereknek az uniós szakpolitikába és jogalkotásba történő fokozott bekapcsolódását, valamint az ágazati és több iparágra kiterjedő társadalmi párbeszéd iránti elköteleződést ideértve ezek valamennyi szinten elért eredményeit.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér meghatározza a szociális partnerek azon jogát, hogy bekapcsolódjanak a foglalkoztatási és szociális szakpolitikák tervezésébe és végrehajtásába, és támogatja fokozottabb bekapcsolódásukat a szakpolitikába és jogalkotásba, miközben figyelembe veszi a nemzeti rendszerek diverzitását. 73 Megvalósítása azzal jár, hogy meghatározzák a megfelelő intézményi vagy jogi keretrendszert uniós és nemzeti szinten, pontos szerepkört határolva körül a szociális partnerek számára nemcsak a vonatkozó jogalkotás és előkészítés tekintetében történő konzultációt és előkészítést, hanem ezek végrehajtásának és alkalmazásának tekintetében is.

A pillér feljogosít minden munkavállalót minden ágazatban arra, hogy közvetlenül tájékoztassák és személyesen, illetve képviselőin keresztül konzultáljanak vele az őket érintő kérdésekben, mint például a vállalkozások átruházása, szerkezetátalakítása és egyesülés, valamint a csoportos létszámcsökkentés. Ez túlmutat az Unió aktuális vívmányain az alábbi szempontokból: alkalmazandó a bevont személyzet számától függetlenül; érdemi hatálya átfogja mind a vállalatok átszervezését, mind pedig ezek fúzióját; és a jog nemcsak a tájékoztatásban áll, hanem a konzultálásban is bármely olyan vállalati cselekmény tekintetében, mely véleménycserét és a munkáltatóval folytatott következetes párbeszédet jelenti. Továbbá a 8b. elv kiterjed a munkáltatókra vonatkozó bármely kérdésre, miközben a létező irányelvek korlátozott témakörök listáját tartalmazzák a tájékoztatás és konzultáció folyamatába való bekapcsolódást illetően. Azzal az utalásával, hogy „az őket érintő kérdésekben, különösen (…) a vállalkozások átruházásával, szerkezetátalakításával és egyesülésével (…), valamint a csoportos létszámcsökkentéssel kapcsolatban”, túlmutat a Charta 27. cikkén, mely a tájékoztatáshoz és konzultációhoz „az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel” nyújt jogot.

Noha a kapacitásépítés első sorban és főként alulról felfelé haladó folyamat, mely maguktól a szociális partnerek akaratától és erőfeszítéseitől függ, a pillér rendelkezései rávilágítanak arra, hogy a szociális partnerek erőfeszítéseit a hatóságok kiegészíthetik, miközben a szociális partnerek autonómiáját tiszteletben tartják. A kapacitásépítés a szociális partnerek reprezentativitásának növelését, valamint működési, analitikai és jogi kapacitásuk megerősítését jelenti a kollektív tárgyalásba való bekapcsolódás és a szakpolitika kialakításához való hozzájárulás szempontjából. Ez a támogatás a megfelelő intézményi / jogi keretrendszer meghatározását is jelentheti, akár úgy, hogy a szociális partnerek szerepét a szakpolitika kialakításában pontosan körülhatárolják, akár úgy, hogy pénzügyi támogatást nyújtanak.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A szociális partnerek autonómiája tiszteletben tartásának feltétele mellett, a tagállamokat felhívják arra, hogy a szociális partnereket szorosan vonják be a vonatkozó reformok és szakpolitikák tervezésébe és végrehajtásába, és segítsék őket a társadalmi párbeszéd működésének és hatékonyságának, valamint a munkaviszonyok nemzeti szinten történő tökéletesítésébe. A tagállamokat ugyanakkor felkérik arra, hogy szorgalmazzák a bevált gyakorlatokat a munkavállalók és képviselőik tájékoztatását és konzultációját illetően.

A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

A szociális partnerek mind a szakszervezetek, mind pedig munkaadói szervezeteken keresztül növelhetik tagságukat és reprezentativitásukat, különösen, ami az önfoglalkoztatók, a mindenféle típusú munkaviszonnyal rendelkező munkavállalók, a fiatalok, a migránsok és nők, a mikro- és kisvállalkozások képviseletére irányuló kapacitásukat illeti, továbbá jogi és műszaki szakértelmet alakíthatnak ki a foglalkoztatási és szociális szakpolitikák kialakításába és végrehajtásába történő a megfelelő bekapcsolódásuk elősegítése céljából nemzeti és uniós szinten egyaránt.

Az Unió szociális partnerei ágazatközi szinten kötelezték el magukat a kapacitásépítés előmozdítása mellett és annak tekintetében, hogy tökéletesítsék autonóm egyezségeik végrehajtását aktuális munkaprogramjuk keretén belül a 2015–2017 időszakban.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik.

A Növekedési és Foglalkoztatási Háromoldalú Szociális Csúcstalálkozó és a Makrogazdasági párbeszéd továbbra is a szociális partnerek képviselőivel szakpolitikai szinten folytatott beszélgetés kulcsfontosságú fóruma.

Az Unió szociális partnerei ágazatközi szinten kötelezték el magukat a kapacitásépítés előmozdítása mellett és annak tekintetében, hogy tökéletesítsék autonóm egyezségeik végrehajtását aktuális munkaprogramjuk keretén belül a 2015–2017 időszakban.

2017-ben a Bizottság közzé teszi az Európai Parlament és a Tanács 2009/38/EK irányelvének REFIT-értékelését az Európai Üzemi Tanács, vagy a közösségi szintű vállalkozások és a közösségi szintű vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és konzultációját szolgáló eljárás létrehozásáról. Iránymutatásokat tartalmazó dokumentumot is kiad ugyanerről az irányelvről, melynek célja végrehajtásának tökéletesítése és nagyobb jogi biztonság létrehozása.

2017-ben a Bizottság jelentést terjeszt elő az Unió egyéb intézményeinek és az időközben társuló szociális partnereknek arra vonatkozóan, hogy a „változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret” 74 szerint a 2013-ben begyűjtött bevált gyakorlatokat hogyan alkalmazzák a tagállamok.

Az Unió továbbra is támogatja a tagállamoknak a szociális partnerek kapacitásépítésébe történő befektetését, valamint azt, hogy elősegítik a munkavállalók képviselőinek tájékoztatását és konzultálnak a munkavállalók képviselőivel, figyelembe véve azokat a nemzeti jogszabályokat, amelyek átültették a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük való konzultációról, a csoportos létszámcsökkentésről és az Európai Üzemi Tanácsokról szóló irányelveket. 

A munka és a magánélet egyensúlya

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 23. cikke értelmében a nők és a férfiak közötti egyenlőséget minden területen biztosítani kell, a foglalkoztatást, a munkát és a díjazást beleértve. Az egyenlőség elve nem akadályozza, hogy az alulreprezentált nem számára különleges előnyöket biztosító rendelkezéseket tartsanak fenn vagy hozzanak meg. A Charta 33. cikkének (2) bekezdése értelmében a családi és szakmai élet összeegyeztetése érdekében mindenkinek jogában kell állnia, hogy védve legyen anyasági okokból történő elbocsátással szemben, és jogosultnak kell lennie a fizetett szülési szabadságra és a szülői szabadságra a gyermek megszületése, illetve örökbefogadása után.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét többek között a munkavállalók egészsége és biztonsága, a munkafeltételek és a férfiak és nők közötti egyenlőség terén, tekintettel a munkaerőpiaci esélyegyenlőségre és a munkahelyi bánásmódra. Az EUMSZ 157. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza az Uniót arra, hogy fogadja el azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a foglalkozás területén. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 92/85/EGK 75 irányelve megköveteli, hogy a tagállamok a munkavállalóknak legalább 14 hét szülési szabadságot biztosítsanak, a juttatás mértéke pedig érje el legalább a betegszabadság szintjét. Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve 76 kiköti, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató nők és a foglalkoztatottak női házastársai és élettársai számára elégséges juttatást kell biztosítani a szülési szabadság idejére ahhoz, hogy lehetségessé váljon szakmai tevékenységük legalább 14 hétig történő megszakítása várandósság vagy anyaság okán. A szülői szabadságról a szociális partnerek által (BusinessEurope, UEAPME, CEEP és ETUC) kötött felülvizsgált keretmegállapodás – melyet uniós szinten a Tanács 2010/18/EU irányelve hajtott végre 77 – a munkavállaló nőknek és férfiaknak legalább négyhavi egyéni jogot biztosít a szülői szabadságra és megköveteli, hogy a tagállamok is intézkedjenek annak biztosítása érdekében, hogy kérhessék munkaidejük módosítását és/vagy beosztást amikor szülői szabadságról térnek vissza, meghatározott időre. A részmunkaidős foglalkoztatásról a szociális partnerek által (UNICE (Európai Gyáriparosok és Munkáltatók Szervezeteinek Szövetsége), CEEP (közszolgáltatást nyújtó munkáltatók és vállalatok európai központja) és az ETUC (Európai Szakszervezetek Szövetsége, ESZSZ) kötött keretmegállapodásról – melyet a Tanács 97/81/EK irányelve hajtott végre 78 – védi a részmunkaidőben foglalkoztatottakat attól, hogy kevésbé előnyös elbánásban részesítsék őket a teljes munkaidőben foglalkoztatottakhoz képest, valamint biztosítja, hogy a foglalkoztatók megfontolják a foglalkoztatott az irányú kérelmeit, hogy teljes munkaidőről részmunkaidőre térjenek át és fordítva;

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér rávilágít a munka és a magánélet közötti egyensúly fontosságára a gondozási feladatokat ellátó valamennyi személy esetén és alapvető jogokat biztosít ennek az egyensúlynak az eléréséhez napjaink munkakörnyezetében, így például a gyermekgondozáshoz, illetve a tartós ápoláshoz-gondozáshoz való hozzáférés jogát. Az elv túlmutat az aktuális vívmányokon azáltal, hogy a jogokat a gondozási feladatokat ellátó valamennyi munkavállalónak nyújtja. Ezért azokra a munkavállalókra alkalmazható, akik nem szülők, de gondozhatnak például időseket, illetve fogyatékossággal élő családtagokat.

Továbbá a pillér jogot biztosít a rugalmas munkaszervezéshez, így a távmunkához, a munkaidő igazításához, vagy a teljes munkaidőben és a részmunkaidőben történő munkavégzés közötti váltáshoz. Ez a jog létezik már az uniós jogszabályokban, de csak akkor, ha a munkavállaló szülői szabadságról tér vissza.

A nemek közötti egyenlőséget illetően a pillér újraösszpontosítja a nők és férfiak esélyegyenlőségét a rendkívüli szabadsághoz való hozzáférés szempontjából. Ezeknek az intézkedéseknek férfiak és nők általi kiegyensúlyozott használatát szorgalmazni kell, például a fizetési szint, vagy a rugalmassághoz és át nem ruházhatósághoz kapcsolódó feltételek igazításával.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Lévén, hogy az uniós intézkedések csak minimális követelményeket tartalmaznak, a tagállamokat felhívják arra, hogy ezeken a szabályokon túlmenően léptessék érvénybe a pillér rendelkezéseit.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

Az EU szociális partnerek ágazatközi szinten a szakmai, a magán- és családi élet jobb összehangolását jelölték meg jelenlegi, a 2015–2017 időszakra vonatkozó munkaprogramjuk prioritásaként.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a Szociális jogok európai pillérével együtt bemutatja a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló kezdeményezést. 79 Jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket javasol, melyek célja elősegíteni a szülői szabadságot mind a nők, mind a férfiak számára, bevezetni az apasági szabadságot és a gondozói szabadságot, támogatni a rugalmas munkaszervezést, valamint több és jobb gyermek- és egyéb gondozási létesítményt biztosítani és felszámolni az olyan hátráltató gazdasági tényezőket, mint például az adókedvezményeket gátló tényezők, melyek akadályozzák a második keresők, gyakran nők, munkaerőpiaci részvételét.

Az Eurofound (Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért) és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete mint az Unió decentralizált ügynökségei támogatják a Bizottság, a tagállamok és a szociális partnerek munkáját a munka és a magánélet közötti egyensúly, az életminőség és a közszolgálatok területén.

Egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezet, valamint adatvédelem

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 31. cikkének (1) bekezdése értelmében minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke mindenki számára biztosítja annak jogát, hogy személyes adatait és azokat az adatokat, amelyeket róla gyűjtöttek be, védjék, valamint rendelkeznek az ezekhez való hozzáférés és kiigazíttatás jogával. Az ilyen adatokat csakis tisztességesen és jóhiszeműen, meghatározott célokra, az érintett személy hozzájárulása alapján vagy valamilyen más, a törvényben rögzített jogos okból lehet kezelni. E szabályok tiszteletben tartását független hatóságnak kell ellenőriznie.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikke (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik intézkedéseket fogadni el többek között különösen a munkakörnyezet tekintetében javítások ösztönzésére a munkavállalók egészségének és biztonságának biztosítása érdekében. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 16. cikkének (1) bekezdésének rendelkezései értelmében mindenkinek joga van a személyes adatainak védelméhez.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 89/391/EGK keretirányelve 80 és a 23 kapcsolódó irányelv minimális követelményeket szab meg a szakmai kockázatok megelőzésére, a biztonság és egészség védelmére, valamint a kockázati és baleseti tényezők kiküszöbölésére. A keretirányelv általános elveket fektet le a biztonság és egészség helyes kezelésére, így például a munkáltató kötelezettségeit, a munkavállalók jogait és kötelezettségeit, a kockázatkezelést, mint eszközt a vállalati folyamatok folyamatos tökéletesítéséhez, illetve a munkavállalók képviseletét. A kapcsolódó irányelvek ezeket a fő elveket külön munkahelyekre és ágazatokra, specifikus kockázatokra, munkavállalói feladatokra vagy kategóriákra bontják le. Meghatározzák ezeknek a kockázatoknak a felmérési módját és, bizonyos esetekben, expozíciós határértéket szabnak meg adott anyagok és szerek tekintetében.

A 92/85/EGK irányelv a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedéseket vezet be.

Az általános adatvédelmi rendelet 81 , amely az adatvédelmi irányelv 82 helyébe lép, törvényileg vagy kollektív szerződések révén teszi lehetővé a tagállamok számára, hogy célszerűbb szabályokat biztosítsanak a munkavállalók jogainak és szabadságainak biztosításához.

A Bizottság „Biztonságosabb és egészségesebb munkahely mindenki számára” című közleményében 83 hangsúlyozza az erőfeszítések átösszpontosításának szükségességét a jobb és átfogóbb védelem, megfelelőség és szakmai biztonsági és egészségügyi normák alkalmazása érdekében a helyszínen. Jogalkotási lépéseket jelent be a foglalkozási eredetű rák elleni küzdelemre, valamint kezdeményezéseket indítványoz a szabályok hatékony alkalmazására, főként mikrovállalatok és kisvállalatok esetén. A Bizottság felhívja a tagállamokat és szociális partnereket arra, hogy működjenek együtt a szakmai biztonság és egészség jogszabályainak korszerűsítése terén uniós és nemzeti szinten egyaránt, és közben tartsák fenn, illetve tökéletesítsék a munkavállalók védelmét.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér túllép a jelenlegi vívmányokon azáltal, hogy a munkavállalók magas szintű védelmét irányozza elő a munkahelyi egészséget és biztonságot érintő kockázatokkal szemben. Ezért sürgeti a tagállamokat, de a munkavállalókat is, hogy lépjenek túl a minimális követelményeken, amelyeket az aktuális vívmányok fektetnek le és kerüljenek a lehető legközelebb a balesetmentes és eseménymentes munkakörnyezethez. Ez nem csak a szabályok alkalmazását jelenti, hanem az egészségi és biztonsági szakpolitikák folyamatos tökéletesítését is olyan eszközök segítségével, mint például az internet alapú eszközök, és tegyék lehetővé a kockázatfelmérést, a párbeszédet a munkavállalókkal és munkahelyi ellátókkal, mindezt iránymutatás és visszajelzés feltétele mellett.

A 10b. elv két, egymással összefüggő jogot vezet be: elsősorban túlmutat a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmén azáltal, hogy a munkavállalók számára konkrét szakmai körülményeikhez hozzáigazított munkafeltételekhez való joggal ruházza fel őket. másodsorban, ugyancsak az aktív időskor elvével egyezően, elismeri a munkakörnyezet hozzáigazításának szükségességét ahhoz, hogy a munkavállalók szakmai előmenetele fenntartható és hosszabb legyen. Bizonyos hozzáigazítások válhatnak szükségessé a munkavállaló életkora miatt, így például a jobb megvilágítás az irodai teendők ellátásához. Továbbá igazítások válhatnak szükségessé, például rugalmas munkaprogram, az idősebb munkavállalók egészségének és jólétének fenntartásához.

A pillér a munkavállalók személyes adatok védelméhez való jogát is bevezeti. A személyes adatok munkáltató általi feldolgozása mindig jogszabály, rendszerint szerződésteljesítés, törvény által előírt kötelezettségnek való megfelelés, illetve a munkáltató által követett törvényes érdek tárgyát képezi, kivéve, ha az illető érdeket a munkavállaló érdeke, illetve alapvető joga írja felül.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Lévén, hogy a fent meghatározott uniós intézkedések minimális követelményeket tartalmaznak, a tagállamokat felhívják arra, hogy ezeken a szabályokon túlmenően léptessék érvénybe a magas szintű munkahelyi egészség és biztonság elvét és szorgalmazzák a bevált gyakorlatokat az időskori munkavégzés terén.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását. Főként közös szabványokat támogathatnak és fejleszthetnek ki nemzeti vagy uniós szinten a munkahelyek oly mértékű igazításához, hogy helyt adjanak az aktív öregedésnek és a generációk közti megközelítésnek. Az európai szociális partnerek 2017. március 8-án önálló megállapodást írtak alá az aktív öregedésről és a generációk közötti megközelítésről, mely a nemzeti szociális partnerek által a 2020-ig megvalósítandó egészségi és biztonsági intézkedéseket tartalmazzák.

A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság nemrég tett javaslatokat a 2004/37/EK irányelv 84 (rákkeltő anyagokra és mutagénekre vonatkozó irányelv) módosítására, mely módosítások célja munkavállalók milliói védelmének fokozása szakmai expozíciós határértékek felülvizsgálata, illetve megállapítása révén bizonyos veszélyes vegyszerek tekintetében. 85 A Bizottság – a szociális partnerekkel konzultálva – folyamatosan javaslatokat tesz a rákkeltő anyagokra és mutagénekre vonatkozó irányelv további frissítésére ahhoz, hogy kötelező határértékeket vezessen be a szakmai rákos megbetegedés leküzdéséhez.

A Bizottság támogatja a vívmányok végrehajtását, éspedig tökéletesítve a szabályoknak való megfelelést, különösen a mikrovállalatoknál és a kisvállalatoknál, előtérbe helyezve az elévült egészségügyi és biztonsági rendelkezések eltávolítására, illetve frissítésére irányuló javaslatokat a tudomány, műszak és társadalom terén végbement változások fényében. Az erőfeszítéseket átösszpontosítják a jobb védelem biztosítása, a helyszíni megfelelőség és alkalmazás irányában, többek között iránymutatások kifejlesztésével a munkaadók számára. A mezőgazdasággal, halászhajókkal és munkahelyi járművekkel kapcsolatos kockázatokra vonatkozó iránymutatások közzététele 2017-ben várható.

A Bizottság társintézményi értékelést indít a tagállamokban azzal a kifejezett céllal, hogy csökkentse a nemzeti jogalkotás adminisztratív terhét és fenntartsa ugyanakkor a munkavállalók védelmét és, együttműködve a Munkahelyi Biztonság és Egészségügy Európai Ügynökségével, továbbra is elősegítse a vonatkozó IT eszközök fejlesztését.

A Munkahelyi Biztonság és Egészségügy Európai Ügynöksége, mely az Unió decentralizált ügynökségeinek egyike, kulcsfontosságú szerepet játszik majd a bevált gyakorlatok begyűjtésében és terjesztésében, és támogatja majd a tapasztalatok megosztását, főként „Egészséges Munkahelyek” kampányok révén. Az „Egészséges munkahely minden korosztály számára” kampány 2017-ben zárul le, és az Unió-szerte tapasztalt példákat bőségesen kínálja. 2018-ban a Bizottság célja fokozni az életkor szempontjából érzékeny kockázatkezelési intézkedések gyakorlati alkalmazását a munkafelügyelők számára kidolgozott vonatkozó iránymutatások fejlesztésével és terjesztésével. Az Ügynökség a következő „Egészséges Munkahelyek” kampányt 2018-ban indítja, és a Bizottság a foglalkozási eredetű rák leküzdésére tett erőfeszítéseinek támogatásához a veszélyes anyagokra összpontosítja. Az adatvédelmi szabályok alkalmazásának elősegítése érdekében a 29. cikk szerinti munkacsoport (amely a 28 nemzeti adatvédelmi hatóságból áll), 2017-ben véleményt ad ki a személyes adatok foglalkoztatási kontextusban történő feldolgozásáról.

III. fejezet – Szociális védelem és befogadás

Gyermekgondozás és gyermekeknek nyújtott támogatás

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 14. cikke mindenki számára biztosítja a jogot az oktatáshoz, ideértve az ingyenes kötelező oktatáshoz való jogot. A Charta 24. cikkének (1) bekezdése megadja a gyermekeknek azon védelemhez és ellátáshoz való jogot, mely jólétükhöz szükséges.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikke (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a szociális védelmi rendszerek korszerűsítése területén. Az Unió hatáskörében áll az EUMSZ 165. cikke értelmében, hogy hozzájáruljon a minőségi oktatás fejlesztéséhez a tagállamok szakpolitikák szerinti együttműködésének szorgalmazása és – szükség szerint – tevékenységük támogatása és végrehajtása révén. Az EUMSZ 156. cikke értelmében, az EUMSZ 151. cikkében foglalt célkitűzések megvalósítása érdekében és a Szerződések egyéb rendelkezéseinek sérelme nélkül, a Bizottság a szociális politikának az e fejezet hatálya alá tartozó minden területén ösztönzi a tagállamok együttműködését és megkönnyíti intézkedéseik összehangolását minden szakpolitika területén az EUMSZ X. fejezete alatt. A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk.

c) Meglévő intézkedések

2002-ben az Európai Tanács meghatározta a „Barcelonai célkitűzéseket” 86 annak biztosítása érdekében, hogy az Unió 3 éves és iskolaköteles életkor közötti gyermekei számára 90%-os arányban, valamint a 3 éves alatti gyermekek számára pedig 33%-os arányban hivatalos gyermekgondozást nyújtsanak 2010 végéig. Ezeket a célkitűzéseket a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum a 2011–2020 időszakra újból megerősítette.

A 2009-ben elfogadott, az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszer (ET2020) meghatároz bizonyos célkitűzéseket az oktatás és képzés terén, ideértve a kisgyermekkori nevelés és gondozás (ECEC) referenciaértékét 87 .

A Bizottság 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről 88 a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre vonatkozik, ideértve a gyermekgondozást. A Tanács a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról szóló, 2011. június 28-i Ajánlása 89 megemlíti a színvonalas ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) biztosítását, mint megelőző intézkedést a korai iskolaelhagyás kockázatának csökkentésére.

A Bizottság közleménye 90 és a Tanács 2011. évi következtetései 91 a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról: biztosítani, hogy minden gyermekünk szilárdan megalapozhassa jövőjét, és megerősítette, hogy az ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) nyújtja a szükséges alapot az egész életen át tartó tanuláshoz, a szociális integrációhoz, a személyes fejlődéshez és a jövőbeli foglalkoztatottsághoz.

A Bizottság 2013/112/EU ajánlása a gyermekek érdekében történő beruházásokról: a hátrányos helyzetből való kitörés 92 minden tagállamhoz szóló felhívás arra, hogy befektetéseiket a gyermekekbe három pillér szerint fokozott erőfeszítéssel végezzék, ideértve az elérhető, minőségi ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) szolgáltatásokat és egyéb intézkedéseket a gyermekszegénység kezelésére a gyermeki jogokra vonatkozó olyan integrált szakpolitikai lépések csomagjával, mely jobbítja a gyermekek eredményeit és nemzetközi szinten megakadályozza a hátrányos helyzet továbböröklődését.

A Tanács 2016. június 16-i következtetései „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem: Integrált megközelítés” szorgalmazta, hogy a tagállamok kezeljék a gyermekszegénységet és támogassák többdimenziós és integrált stratégiák révén a gyermekek jólétét, összhangban a Bizottság gyermekek érdekében történő beruházásokról szóló ajánlásával.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap támogatja az ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) infrastruktúrájának javítására irányuló intézkedéseket, az Európai Szociális Alap pedig támogatja a színvonalas kisgyermekkori oktatáshoz való egyenlő hozzáférést, valamint a színvonalas és megfizethető szolgáltatásokat a gyermekek és családjaik számára. Az Erasmus+ program lehetőséget nyújt a stratégiai partnerségekhez és a mobilitáshoz a gyakorlat tökéletesítése érdekében, és támogatja az együttműködést az ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) szakpolitikák előmozdításához.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér meghatározza, hogy minden gyermeknek joga van színvonalas kisgyermekkori nevelésben és gondozásban részesülni. Kisgyermekkori nevelés és gondozás minden olyan intézményes keretek között zajló tevékenység, mely a gyermekeknek születésüktől általános iskolaköteles életkorukig nyújt oktatást és ellátást – helytől, pénztől, nyitvatartási időtől és programtartalomtól függetlenül – és a központ- és családalapú napközi ellátásra is kiterjed; magán- és közpénzből finanszírozott ellátás; óvodai és iskola-előkészítő ellátás. 93 .

A pillér rávilágít továbbá az ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) minőségi aspektusaira, melyek kombinálják a hozzáféréshez, munkaerőhöz, tantervhez, nyomon követéshez, értékeléshez és irányításhoz kapcsolódó szempontokat. Az egyetemesen hozzáférhető és színvonalas ECEC (kisgyermekkori nevelés és gondozás) minden gyermek, így különösen a hátrányos helyzetű gyermekek hasznára válik.

A pillér rendelkezései szegénység ellen védő jogot alkotnak a gyermekek számára, ami azt jelenti, hogy minden egyes gyermeknek hozzáféréssel kell rendelkeznie azokhoz az átfogó és integrált intézkedésekhez, amelyeket az Európai Bizottság 2013. évi ajánlása határoz meg a gyermekek érdekében történő beruházásokat illetően. A szegénység és a társadalmi kirekesztés megelőzését leghatékonyabban integrált stratégiákkal lehet elérni. A célzott intézkedéseknek ki kell terjedniük például a megfelelő erőforrásokhoz való hozzáférésre, a készpénz és természetbeni juttatások olyan kombinációjára, mely lehetővé teszi, hogy a gyermekek a megfelelő életszínvonalnak örvendjenek, a megfizethető minőségi szolgáltatásokhoz, így az oktatáshoz, egészségügyhöz, lakhatáshoz, családtámogatáshoz való hozzáférésre, valamint a család- és közösségalapú ellátás előmozdítására, akárcsak a gyermekek törvényszerű védelmére és támogatására abban, hogy részt vegyenek az életüket befolyásoló döntéshozatalban.

Ezen kívül a 11b elv a hátrányos helyzetű gyermekek (így például a roma gyermekek, migráns vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermekek, sajátos igényű vagy fogyatékossággal élő gyermekek, alternatív gondozásban lévő gyermekek, vagy az utca gyermekei, bebörtönzött szülők gyermekei, valamint a kifejezetten szegénység kockázatának kitett háztartásokban élő gyermekek) számára a célszerű intézkedésekhez való jogot nyújtja – éspedig megerősített és célirányos támogatást – hogy méltányosan hozzáférjenek és élhessenek a szociális jogokkal.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősek a tanítás tartamáért és oktatási rendszereik megszervezéséért, és felhívják őket arra, hogy léptessék életbe ezt a pillért ebben a kontextusban, főként a kisgyermekkori oktatási és gondozási létesítmények fokozott rendelkezésre állása és jobb kihasználása révén, és olyan szakpolitika bevezetése révén, mely ellensúlyozza a gyermekszegénységet, és olyan intézkedések révén, amelyek előmozdítják az esélyegyenlőséget, például azokat a nemzeti és nemzeten belüli stratégiákat, amelyek célkitűzéseket, mutatókat, felülvizsgált költségvetési keretösszegeket és nyomon követési mechanizmusokat tartalmaznak. A gyermekek részvétele tekintetében nemzeti stratégiákat lehet életbe léptetni annak tudatosítása érdekében, hogy minként lehet bevonni a gyermekeket minden őket érintő cselekménybe és döntésbe.

Nemzeti szinten a szociális partnerek támogathatják e pillér megvalósítását az Európa-szerte használatos bevált gyakorlat begyűjtése és cseréje révén. Annak köszönhetően, hogy a szociális partnerek bekapcsolódnak a munka és élet közötti egyensúly kérdéseibe, és bizonyos országokban felelősséget vállalnak a szociális biztonsági rendszerekért, több vállalat is támogatta, illetve nyújtott is már gyermekgondozást saját személyzetének. Így a szociális partnerek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bevált gyakorlatok azonosításában és cseréjében.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a Szociális jogok európai pillérével együtt bemutatja a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló kezdeményezést. Jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket javasol, melyek célja elősegíteni a szülői szabadságot mind a nők, mind a férfiak számára, bevezetni az apasági szabadságot és a gondozói szabadságot, támogatni a rugalmas munkaszervezést, valamint több és jobb gyermek- és egyéb gondozási létesítményt biztosítani és felszámolni az olyan hátráltató gazdasági tényezőket, mint például az adókedvezményeket gátló tényezők, melyek akadályozzák a második keresők, gyakran nők, munkaerőpiaci részvételét.

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt áttekintést nyújt a Bizottság a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008/867/EK ajánlásának és a Bizottság 2013/112/EU ajánlásának végrehajtásáról: Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés;

A Bizottság továbbra is segítséget nyújt a tagállamoknak, közös keretmegállapodást nyújtván a színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás biztosítása érdekében, valamint fokozottan támogatja az egymástól való tanulást és a legjobban működő megoldások azonosítását.

2017-ben a Bizottság gyermekek tekintetében nyújtott garanciára vonatkozó előkészítő intézkedést indít és hajt végre az Európai Parlament javaslatára. Célja tisztázni ennek a garanciának a fogalmát, megvalósíthatóságát és potenciális hozzájárulását a gyermekszegénység leküzdésének általános célkitűzéséhez.

Szociális védelem

1. Az Unió aktuális vívmányai

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

Az Unió, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, a Charta 34. cikke elismeri és tiszteletben tartja azokra a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak anyaság, betegség, munkahelyi baleset, gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén. Elismeri a szociális biztonsághoz és szociális támogatáshoz való jogot mindenki számára, aki az Európai Unióba jogszerűen tartózkodik, illetve vándorol be, összhangban az uniós törvényekkel, valamint nemzeti törvényekkel és gyakorlatokkal. A szociális támogatáshoz és az állami lakáshoz jutáshoz való jogot is megállapítja a tisztes megélhetés biztosítása érdekében minden olyan személy számára, akinek pénzforrásai nem elegendők, valamint a szociális kirekesztés és a szegénység leküzdésére.

A Charta 35. cikke garantálja, hogy a nemzeti jogban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi az uniós jogalkotó számára, hogy intézkedéseket fogadjon el, ideértve a minimális követelményeket meghatározó irányelveket, mégpedig a szociális biztonság és a munkavállalók szociális védelme terén.

A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

Az EUMSZ 156. cikke értelmében a Bizottság feladatkörébe tartozik szorgalmazni az együttműködést a tagállamok között és elősegíteni intézkedéseik koordinálását a szakpolitika minden területén, az EUMSZ X. fejezete szerint.

Az EUMSZ 48. cikke előírja az uniós jogalkotó számára, hogy a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók és önfoglalkoztatók szabad mozgásának biztosításához szükségesek a tagállamok között.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 92/442/EGK ajánlása a szociális védelmi célkitűzések és politikák konvergenciájáról 94 kiterjed a munkavállalóknak betegség, szülés, munkanélküliség, munkaképtelenség, időskor és család viszonylatában nyújtott társadalombiztosításra.

Az elégséges forrásokra és szociális segélyre vonatkozó közös kritériumokról szóló 92/441/EGK tanácsi ajánlás 95 meghatározza e jog végrehajtásának elveit és irányelveit.

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról 96 legalább 14 hét szülési szabadsághoz és ellátáshoz nyújt hozzáférést. Ez nem fedezi az ellátás biztosítását semmilyen egyéb biztosított kockázat bekövetkeztét követően.

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete 97 koordinálja a tagállamok szociális biztonságra vonatkozó szabályait a személyek határátlépési helyzeteiben.

Az Európai Parlament és a Tanács 1231/2010/EU rendelete 98 koordinálja a szociális biztonsági rendszereket, amennyiben harmadik országok állampolgárai és ezek családtagjai jogszerűen tartózkodnak az Unió területén és a tagállamok között mozognak.

A Tanács hosszú távon tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok státuszáról szóló 2003/109/EK irányelve 99 az Unióban jogszerű migrálásra vonatkozó egyéb irányelvekkel együtt 100 , a befogadó ország állampolgáraival egyenlő bánásmódhoz való jogot biztosít ezeknek a szociális védelemmel és a szociális biztonsággal kapcsolatosan.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér a munkavállalók életszínvonalát megtartó jövedelempótlás iránti felhívást az 1992. ajánlásban joggá alakítja át. Munkaviszonyuk típusától és tartamától függetlenül, minden munkavállalóra, és hasonlítható feltételek mellett önfoglalkoztatást kifejtő személyre a szociális védelmi rendelkezések alkalmazandók. A cél átfogni a nem hagyományos szerződések teljes skáláját a napjaink munkaerőpiacán egyre gyakoribb munka biztosítása érdekében.

A pillér azt is meghatározza, hogy az önfoglalkoztatást folytatók számára hozzáférést kell biztosítani a szociális védelemhez. A hozzáférés önálló tevékenységet folytatóra történő kiterjesztése révén az elv túllép a Tanács 1992. évi ajánlásán, mely csupán annak megvizsgálására hív fel, hogy van-e lehetőség a megfelelő szociális védelemre az önfoglalkoztatást kifejtők számára.

A szociális védelemhez való jog érdemi hatálya fedi mind a szociális segélynyújtás, mind a szociális biztonság fogalmát. A szociális biztonságot, melyhez hozzátartoznak mind a járulékalapú, mind a nem járulékalapú rendszerek, az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete határozza meg 101 úgy, hogy belefoglalja a következő ágazatokat: (a) betegségi ellátások; (b) anyasági és azzal egyenértékű apasági ellátások; (c) rokkantsági ellátás; (d) öregségi ellátások; (e) túlélő hozzátartozó számára nyújtott ellátások; (f) munkahelyi balesetek és szakmai megbetegedések után járó ellátások; (g) haláleseti juttatások; (h) munkanélküli-ellátások; (i) előnyugdíjak; (j) családi ellátások.

Azáltal, hogy az önfoglalkoztatók számára is garantálja a hozzáférést a szociális védelemhez hasonlítható körülmények között, az elv túlmutat a 2010/41/EU irányelven, mely csupán a szülési szabadságra terjedt ki.

Összességében véve, a szociális védelemre vonatkozó első és második rész biztosítja az összevethető hozzáférés rendelkezésre állását a szociális védelemhez mind a munkavállaló személyek, mind az önfoglalkoztatást végző személyek számára.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamokat felhívják arra, hogy szabályaikat igazítsák úgy, hogy léptessék életbe a pillér szociális védelemre vonatkozó rendelkezéseit, azon túlmenően mindamellett, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

Továbbá a tagállamok ratifikálhatják, ha eddig nem tették még meg, és alkalmazhatják a szociális biztonságról vonatkozó ILO-egyezményeket (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeket), a Szociális biztonság európai kódexét és a felülvizsgált Európai Szociális Chartát, továbbá áttekinthetik a felülvizsgált Európai szociális charta néhány cikkelyéhez fűzött fenntartásokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is bemutatja „A szociális védelemhez való hozzáférés” elnevezésű kezdeményezésről 102 a hagyományos és nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók, valamint önfoglalkoztató személyek szociális védelemhez való változó hozzáférésének kezelésére.

Munkanélküli-ellátások

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 29. cikke mindenkinek garantálja a jogot az ingyenes munkaközvetítői szolgáltatások igénybevételéhez. Az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, a Charta 34. cikke elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek védelmet nyújtanak többek között a munkahely elvesztése esetén. Elismeri a szociális biztonsághoz és szociális támogatáshoz való jogot mindenki számára, aki az Európai Unióban jogszerűen tartózkodik, illetve vándorol be, összhangban az uniós törvényekkel, valamint nemzeti törvényekkel és gyakorlatokkal.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 147. cikkének értelmében az Unió hozzájárul a foglalkoztatás magas szintjéhez azáltal, hogy bátorítja a tagállamok közötti együttműködést és támogatja, szükség esetén pedig kiegészíti tevékenységüket. Az EUMSZ 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatásköréhez tartozik intézkedéseket fogadni el többek között a munkaerőpiacról kizárt személyek integrációja terén. Ezek az intézkedések minimális követelményeket is megszabhatnak. A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk. Az EUMSZ 153. cikke alapján elfogadott irányelvek nem írhatnak elő olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozásokat, amelyek gátolnák a kis- és a középvállalkozások alapítását és fejlődését.

c) Meglévő intézkedések

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról 103 biztosítja a jogot a pénzbeli munkanélküli ellátásra való jogosultság legfeljebb három hónapig terjedően történő fenntartására, mely legfeljebb hat hónapig hosszabbítható meg, ha az illető személy teljesen munkanélküli és teljesíti a munkanélküliségi ellátásra való jogosultság feltételeit és egy másik tagállamba megy állást keresni.

A Bizottság 2008. október 3-i, a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásáról szóló ajánlása  104 olyan átfogó stratégia kialakítására intéz felhívást, mely aktívan befogadja a munkaerő-piacról kiszorultakat, és megfelelően kombinálja a jövedelemtámogatást, a befogadó munkaerő-piacokat és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést.

Az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) európai hálózata, amelyet az Európai Parlament és a Tanács 573/2014/EU 105 határozata hozott létre, platformot biztosít az ÁFSZ teljesítményének európai szintű összehasonlításához, a bevált gyakorlat azonosításához, valamint az egymástól való tanulás elősegítéséhez, mindezt az aktív támogatási szolgáltatások megerősítése érdekében.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér kimondja a munkanélküliek azon jogát, hogy megfelelő támogatást kapjanak az állami foglalkoztatási szolgálatoktól. Az ilyen támogatás felmérésen, tanácsadáson és irányadáson alapul az álláskeresés, nagyobb körvonalakban pedig a szakmai előmenetelre vonatkozó döntések szempontjából.

Továbbá a pillér biztosítja, hogy a munkanélkülieknek legyen joguk a megfelelő pénzbeli munkanélküli ellátásra ésszerű időtartamig. A pillér megköveteli az ellátások megfelelő szintjét, például a jövedelempótlás esetén. A pótlás szintjének meg kell tartania az ösztönzőket a munkába történő gyors visszaálláshoz. Az ellátást ésszerű ideig kell biztosítani: fontos elég időt hagyni az álláskeresésre az álláskereső készségeinek találtatásához és annak elkerüléséhez, hogy az álláskeresőt negatív ösztönzők bátortalanítsák el. Mindazonáltal az ellátásoknak összhangban kell lenniük a hozzájárulásokkal, továbbá a nemzeti támogathatósági szabályokat is be kell tartani.

A rendelkezés minden munkanélkülire vonatkozik, ideértve a rövid idejű foglalkoztatottsággal rendelkezőket és azokat, akik előzőleg önálló vállalkozói munkát végeztek. Tárgyi hatálya kiterjed mind a hozzájárulásos és a nem hozzájárulásos pénzbeli munkanélküli ellátásra, mind pedig a munkanélküliségi segélyekre.

A Bizottság a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i ajánlása már ad iránymutatást a munkavégzést befolyásoló és az adó- és a juttatási rendszerből adódó ösztönzők és fékek folyamatos felülvizsgálatához. Új fejleményként a pillér megköveteli, hogy ezeket az ösztönzőket építsék be a munkanélküli ellátási programok tervezésébe. A munkanélküli ellátásokat továbbá állami foglalkoztatási szolgálatok támogatásához köti.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

Minden egyes tagállamnak jogában áll meghatározni szociális biztonsági rendszerének alapelveit. A pillér életbe léptetéséhez a tagállamokat felhívják arra, hogy frissítsék pénzbeli munkanélküli ellátásra vonatkozó szabályaikat azon túlmenően, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását kollektív tárgyalásokkal és a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is bemutatja „A szociális védelemhez való hozzáférés” elnevezésű kezdeményezésről 106 a hagyományos és nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók, valamint önfoglalkoztató személyek szociális védelemhez való változó hozzáférésének kezelésére. A konzultációnak foglalkoznia kell a munkanélküli ellátásokhoz és a foglalkoztatási szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel.

A Bizottság továbbra is támogatja a 2016 decemberében bemutatott, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosítási javaslatára irányuló tárgyalásokat. 107 Ez a javaslat háromról hat hónapra terjeszti ki azt a minimális időszakot, ameddig egy munkanélküli ellátásokat vehet igénybe, miközben állást keres egy másik tagállamban.

Az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) európai hálózata összehasonlító ismeretszerzési projektet hajt végre ahhoz, hogy javítsa az állami foglalkoztatási szolgálatok teljesítményét, összekapcsolva a mutató alapú teljesítményértékelést az egymástól való tanulással, az álláskeresők aktív támogatásának hatékonyabbá tétele érdekében.

Minimumjövedelem

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 34. cikkének (3) bekezdése megerősíti és tiszteletben tartja a jogot többek között a szociális támogatáshoz a tisztességes megélhetés biztosításához mindazok számára, akik nem rendelkezik elegendő forrással az uniós jogszabályok, valamint nemzeti jogszabályok és gyakorlatok értelmében.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a munkaerőpiacról kizárt személyek integrálása területén. A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk. Az EUMSZ 156. cikke értelmében a Bizottság feladatkörébe tartozik szorgalmazni az együttműködést a tagállamok között és elősegíteni intézkedéseik koordinálását a szakpolitika minden területén, az EUMSZ X. fejezete szerint.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 92/441/EGK ajánlása a szociális védelmi rendszerek elegendő forrásaira és szociális támogatására vonatkozó közös kritériumokról (közismert nevén a „minimumjövedelmi ajánlás”) 108 felhívja a tagállamokat arra, hogy ismerjék el a szociális támogatáshoz való jogot és elveket, valamint iránymutatásokat határoz meg e jog végrehajtásához.

A Bizottság munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008/867/EK ajánlása 109 felhívja a tagállamokat, hogy kombináljanak a megfelelő jövedelemtámogatást a minőségi szolgáltatásokhoz és a befogadó munkaerő-piachoz való hozzáférési intézkedésekkel integrált aktív befogadási stratégiájukban. A tagállamokhoz intézett eme felhívást a Tanács a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról szóló, 2016. február 15-i ajánlása 110 megismételte.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér jogot határoz meg mindenki számára, aki nem rendelkezik elegendő forrással, hogy a minimumjövedelem ellátáshoz hozzáférhessen. Munkaképes személyek esetén az ellátásokat ösztönzőkkel kell kombinálni a munkaerőpiacra történő (újbóli) integráláshoz. Túlmutat az 1992-ben közzétett minimumjövedelmi ajánláson azáltal, hogy kifejezetten meghatározza az olyan minimumjövedelemhez való jogot, amely az emberhez méltó életet biztosítja. A „minimumjövedelem” fogalma az ellátás specifikus formájára vonatkozik, és kifejezetten arra használják, első alkalommal, hogy helyettesítsenek olyan általános kifejezéseket, mint például a „társadalombiztosítás”, illetve az „elégséges források”.

A minimumjövedelem célja meggátolni olyan személyek nélkülözését, akik nem teljesítik a társadalombiztosítási ellátások feltételeit, illetve akiknek a jogosultságuk ezekre az ellátásokra lejárt, ezáltal harcolva a szegénység és a társadalmi kirekesztés ellen. Ezeknek az ellátásoknak emberhez méltó életet kell biztosítaniuk az élet minden szakaszában az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáféréssel együtt. Nem hozzájárulásosak, egyetemes érvényűek és eszköz-vizsgáltak. Megkövetelik azt, hogy az emberek rendelkezésre álljanak a munkahelyen, illetve részt vegyenek a közösségi tevékenységekben, amennyiben képesek.

A munkára ösztönzők biztosításának fontos eleme az, hogy az ellátást úgy kell megtervezni, hogy összeférhető legyen az egyéb ellátásokkal és megtartsa a pénzügyi ösztönzőket az állásvállaláshoz, így elkerülhető legyen az, hogy a minimumjövedelem haszonélvezői az inaktivitás csapdájába essenek. Ezek az ösztönzők lehetnek olyanok, hogy megkövetelik az ellátásban részesülőtől a foglalkoztatási szolgálatok használatát, ami egyéb szükséges szolgáltatásokkal támogathatja a munkaerőpiacra történő újbóli integrációt.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelősséggel tartoznak alkalmazni az uniós szinten a szociális védelem tekintetében elfogadott iránymutatásokat és ajánlásokat. Az elv életbe léptetéséhez a tagállamokat felhívják arra, hogy frissítsék, illetve terjesszék ki gyakorlataikat a minimumjövedelem ellátások tervezését és fizetését illetően.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A minimumjövedelem-rendszerek nemzeti szinten történő hatékony létrehozását a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter folyamat keretén belüli országspecifikus ajánlásokban szorgalmazzák, melyhez a szociális védelemmel foglalkozó bizottság hozzájárul. A nyílt koordinációs módszer a szociális védelemmel foglalkozó bizottságban koordinálja és nyomon követi a tagállamok által elért haladást. Az Európai Unió pénzügyi eszközei és főként az Európai Szociális Alap fontos szerepet játszanak a minimumjövedelem ellátások fejlesztésének támogatásában.

A Bizottság az Európai Minimumjövedelem Hálózat 111 révén támogatta a tagállamokat minimumprogramjuk javításában, mely a megfelelő és elérhető minimumjövedelem programok előmozdítására, valamint a tagállamokban a nemzetközileg összehasonlítható referencia költségvetésekre vonatkozó módszertan terjesztésére összpontosított.

Öregkori jövedelem és nyugdíjak

1. Az EU vívmányai

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 25. cikke kijelenti az idősek azon jogának elismerését és tiszteletben tartását, hogy emberhez méltóan és függetlenül éljenek. Az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban, a Charta 34. cikke elismeri és tiszteletben tartja többek között a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, valamint idős korban a szociális biztonsághoz és a szociális szolgáltatásokhoz való jogosultságot. A 23. cikk garantálja a férfiak és nők közötti egyenlőséget minden területen.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 151. cikke megerősíti, hogy az Unió és a tagállamok egyik célkitűzése többek között a megfelelő szociális védelem előmozdítása. Az EUMSZ 153. cikke (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik a munkavállalók szociális biztonságára és szociális védelmére irányuló intézkedések elfogadása. A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk. Az EUMSZ 156, cikke értelmében a Bizottság hatáskörébe tartozik szorgalmazni az együttműködést a tagállamok között, valamint elősegíteni intézkedéseik koordinálását a szakpolitika minden területén, ideértve a szociális biztonság területét.

Az EUMSZ 19. cikke értelmében az uniós jogalkotónak hatáskörében áll megfelelő intézkedéseket hozni ahhoz, hogy harcoljon többek között a nemi megkülönböztetés ellen. Az EUMSZ 157. cikkének (3) bekezdése felhatalmazza az uniós jogalkotót arra, hogy fogadja el azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és a munkavégzés területén.

c) Meglévő intézkedések

Több olyan irányelv is van, mely a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét hajtja végre, így többek között a nyugdíjakat illetően, kiterjedve a törvényi szabályozásokra, a szakmai és magánnyugdíjakra. 112

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról 113 biztosítja a biztosítási időszakok összesítését és a nyugdíj exportálásának jogát olyan nyugdíjasok számára, akik más tagállamban dolgoztak.

Az Unió irányelveket fogadott el a szakmai nyugdíjrendszerekről is, nevezetesen a határokon átívelő helyzetekre vonatkozóan. 114  

A Tanács 92/442/EGK 115 ajánlása a szociális védelmi célkitűzések és szakpolitikák konvergenciájáról kiterjed a munkavállalóknak betegség, szülés, munkanélküliség, munkaképtelenség, időskor és család kapcsán nyújtott társadalombiztosításra; az idősek számára biztosított minimális megélhetésre; és a család szociális védelmére. 

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér kéri a megfelelő nyugdíj biztosítását a munkavállalók és az önfoglalkoztatók számára egyaránt. Így a pillér túlmutat a létező vívmányokon azáltal, hogy az önálló vállalkozói munkát végző személyekre is kiterjed. Kéri, hogy a férfiak és a nők egyenlő esélyekkel rendelkezzenek az öregségi nyugdíjra való jog megszerzésekor. Jelenleg a nők nyugdíja kisebb, mint a férfiaké, ez pedig főként annak tudható be, hogy az alacsonyabb bérezés kihat a nyugdíjalaphoz való hozzájárulásra, több a részidőben vállalt, rövidebb időre szóló munkaviszony és több a szakmai előmenetelben gondozás miatt bekövetkező szakadék. Ezért az öregkori jövedelemhez való jogok kialakításának esélyegyenlőségéhez a munkaerőpiacra és a munka és a magánélet egyensúlyára irányuló intézkedések mellett egyenlő nyugdíjkorhatárra és a gondozási időszak tekintetében megfelelő nyugdíjjogosultságokra van szükség. A pillér túlmutat a 1992. ajánláson abban, hogy a férfiak és nők esélyegyenlőségére hív fel a nyugdíjjogosultságok tekintetében.

A pillér nyugdíjrendszer típustól függetlenül hív fel a megfelelő jövedelemre öregkorban. Így átfogja a nyugdíjrendszer mindhárom pillérét. A finanszírozott kiegészítő nyugdíjrendszerek egyre fontosabbak az állami alapú nyugdíjrendszerek mellett. A nyugdíjas korra való élethosszig tartó takarékosság elősegítése és szorgalmazása, ideértve az adózási ösztönzőket is, fontos kísérő intézkedés.

A pillér rendelkezései érvényesek az időskorúak jövedelmének támogatására, függetlenül ennek formájától. Céljuk az öregkori szegénység megelőzése és a nyugdíjba vonultak életszínvonalának fenntartása. A szociális védelem célkitűzéseinek és szakpolitikáinak konvergenciájáról szóló 1992-ben elfogadott ajánlás egyaránt foglalkozik a szegénység elleni védelemmel és a jövedelem fenntartásával. Az elv azonban magasabbra helyezi a mércét azáltal, hogy olyan nyugdíjhoz való jogról szól, melynek a megfelelő jövedelmet kell biztosítania.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamoknak jogukban áll meghatározni szociális biztonsági rendszereik alapelveit. A tagállamokat felhívják arra, hogy szabályaikat igazítsák úgy, hogy léptessék életbe az elvet, azon túlmenően, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a szociális jogok európai pillérével együtt a szociális partnerek első szintű konzultációját is bemutatja „A szociális védelemhez való hozzáférés” elnevezésű kezdeményezésről 116 a hagyományos és nem hagyományos módon foglalkoztatott munkavállalók, valamint önfoglalkoztató személyek szociális védelemhez való változó hozzáférésének kezelésére. A konzultáció azokkal a szakmai jogokkal és módszerekkel foglalkozik, amelyekkel a nyugdíjhoz való jogok átruházhatók és átvilágíthatók, valahányszor munkáltatóváltás, szerződéstípus módosulás, illetve önfoglalkoztatásra történő áttérés következik be.

Noha az állami nyugdíjrendszerek képezik az öregkori jövedelemtámogatás gerincét, kiegészítő nyugdíjrendszerek is hozzájárulhatnak a megfelelőbb jövedelemvédelemhez. A 2015. szeptember 30-án elfogadott, a tőkepiaci unióra vonatkozó cselekvési tervében a Bizottság elkötelezte magát arra, hogy elemezze azokat a módszereket, melyekkel a nyugdíj-megtakarítás és magánnyugdíj uniós piacának felépítése növelhető. Jogalkotási kezdeményezés van folyamatban páneurópai magánnyugdíjak létrehozásáról a hazai magánnyugdíj rendszerekkel párhuzamosan.

Egészségügyi ellátás

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 35. cikke elismeri, hogy a nemzeti jogban és gyakorlatban megállapított feltételek mellett mindenkinek joga van orvosi kezeléshez és megelőző egészségügyi ellátáshoz.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a szociális biztonság, valamint a munkavállalók szociális védelme területén.

A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák és ezek pénzügyi egyensúlyára sem kell számottevő mértékben kihatniuk.

Az EUMSZ 168. cikkének (2) bekezdése értelmében az Uniónak szorgalmaznia kell a tagállamok közötti együttműködést az emberi egészség terén, intézkedéseikhez pedig szükség szerint kell segítséget nyújtania. A Bizottság a tagállamokkal szoros kapcsolatban megtehet minden hasznos kezdeményezést a tagállamok közötti összehangolás előmozdítására e területen, főként az iránymutatások és mutatók megállapítására, a bevált gyakorlatok cseréjének megszervezésére, valamint az időszakos felülvizsgálat és kiértékelés szükséges elemeinek előkészítésére. Az EUMSZ 168. cikkének (1) és (7) bekezdése értelmében az Unió fellépése kiegészíti a nemzeti politikákat és tiszteletben tartja a tagállamok felelősségeit, és a népegészségügyi helyzet javítására, emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberek testi és szellemi egészségét fenyegető veszélyek okainak megelőzésére irányul.

Az EUMSZ 48. cikke előírja az uniós jogalkotó számára, hogy a szociális biztonság területén elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának biztosításához szükségesek a tagállamok között.

c) Meglévő intézkedések

Az EU gyógyszeripari termékekre 117 és humán származású anyagokra 118 vonatkozó jogszabályai közös normákat állítanak a termékek elérhetősége, minősége és biztonsága tekintetében az Unió belső piacán.

A Tanács 92/442/EGK ajánlása 119  felhívja a tagállamokat többek között, hogy az egyes tagállamok által meghatározott feltételek mellett betegségmegelőzés céljából biztosítsák a szükséges egészségügyi ellátáshoz, valamint a létesítményekhez való hozzáférést a valamennyi jogszerűen tartózkodó személy számára.

A Tanács 2009. június 9-i ajánlása 120 meghatározza a betegbiztonsági együttműködést és a vonatkozó, így az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló szabványokat.

Az Európai Parlament és Tanács a szociális biztonsági programok koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelete 121  kiterjed többek között a mobilis polgárok hosszú távú egészségügyi ellátására is. Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve 122 továbbá lefekteti azokat a szabályokat, melyek rendeltetése lehetővé tenni a határokon átnyúló egészségügyi ellátásban való részesülést az Unió keretén belül.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér általános hozzáférési jogot határoz meg a jó minőségű megelőző egészségügyi ellátás és orvosi kezelés elérhetőségére. Túlmutat a Charta 35. cikkén abban, hogy időszerű hozzáférést követel meg az egészségügyi ellátáshoz, és kiköti, hogy annak megfizethetőnek és színvonalasnak kell lennie.

Az időszerű hozzáférés azt jelenti, hogy mindenki akkor érheti el az egészségügyi szolgáltatásokat, amikor szüksége van azokra. Az elv megvalósítása kiegyensúlyozott földrajzi elhelyezkedést követel meg az egészségügyi ellátó intézmények és egészségügyi szakemberek számára, illetőleg olyan szakpolitikákat, amelyek a hosszú várakozási időket minimálisra csökkentik.

A megfizethető egészségügyi ellátás azt jelenti, hogy az embereket nem gátolhatja a szükséges ellátás igénybe vételében a költség, amivel jár.

A pillér egészségügyi ellátásra vonatkozó rendelkezése kiterjed a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való jogosultságra, ami azt jelenti, hogy relevánsnak, megfelelőnek, biztosnak és hatékonynak kell lennie.

Végezetül pedig a megelőző és kezelő jellegű egészségügyi ellátás hozzáférést jelent az orvosi kezeléshez és közegészségügyi szolgáltatásokhoz, ideértve az egészség előmozdítását és a betegség megelőzését.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok tartoznak felelősséggel meghatározni egészségügyi szakpolitikájukat, illetve megszervezni és biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokat és az egészségügyi ellátást, valamint fenntartani annak jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák. Felhívják őket arra, hogy szabályaikat igazítsák úgy, hogy léptessék életbe az elvet, azon túlmenően, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A 2011/24/EU irányelv együttműködést határoz meg a tagállamok egészségügyi rendszerei között a közös kihívások, így például az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés kezelésére, különösen a nemrég beindított Európai Referencia Hálózatok; az egészségügyi technológiák értékelésére vonatkozó együttműködés; és az e-egészségügy (eHealth) hálózat és az egységes digitális piac keretén belüli együttműködés révén.

Fogyatékossággal élők befogadása

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 21. cikke tilt bármely, így többek között a fogyatékosság miatti megkülönböztetést is. A Charta 26. cikke elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedések szerinti ellátásra. A Charta 34. cikke elismeri a szociális biztonsági ellátáshoz és szolgáltatásokhoz való jogosultságot olyan esetekben, mint például a rászorultság, vagy a munkahely elvesztése.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikke felhatalmazza az Uniót arra, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket többek között a rokkantságon alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem érdekében.

Az EUMSZ 153. cikke értelmében, az Unió hatásköréhez tartozik az, hogy intézkedéseket fogadjon el, ideértve a minimális követelményeket megszabó irányelveket, annak érdekében, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységeit többek között a munkakörülmények javításához, a munkavállalók egészségének és biztonságának védelme; a munkafeltételek; a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme; illetőleg a munkaerőpiacról kizárt személyek integrációja érdekében. Az EUMSZ 153. cikke értelmében az Unió hatáskörében áll ugyanakkor, hogy támogassa és kiegészítse a tagállamok tevékenységét a szociális kirekesztés terén.

c) Meglévő intézkedések

Az Unió aláírta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (UNCRPD) 123 , egy jogilag kötelező érvényű erejű nemzetközi okmányt, mely minimális normákat szab a fogyatékossággal élő személyek jogait illetően. A 27 tagállam 124 szintén szerződő fele az egyezménynek. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény megköveteli, hogy a szerződő felek fogadjanak el minden megfelelő intézkedést a benne elismert jogok végrehajtásához, ideértve a fogyatékossággal élők azon jogát, hogy másokkal egyenlő alapokon dolgozzanak, a megfelelő életszínvonaluk legyen, függetlenül éljenek, és a közösségbe befogadják őket.

A Tanács 2000/78/EK irányelve 125 (a foglalkoztatásban alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló irányelv) tiltja többek között a fogyatékosságon alapuló megkülönböztetést a foglalkoztatáshoz, az önfoglalkoztatáshoz, munkavégzéshez és szakképzéshez való hozzáférést illetően. A munkáltatónak szükség esetén megfelelő intézkedéseket kell bevezetnie, hogy konkrét esetben a fogyatékossággal élő személynek lehetősége legyen hozzáférni, részt venni és előrejutni a foglalkoztatásban, vagy tovább képeznie magát, mindaddig, amíg az ilyen intézkedések nem rónak aránytalanul nagy terhet a munkáltatóra.

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény fő elemeit az Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020 tükrözi, 126 mely révén a Bizottság támogatja a fogyatékossággal élők részvételét a társadalomban és a munkaerőpiacon, és méltányos életkörülményekben és szociális befogadásban részesülnek. Továbbá a fogyatékossággal élőkre vonatkozó rendelkezések az Unió ágazati, így például a közlekedési, távközlési, fogyasztóvédelmi, állami támogatási, közbeszerzési, illetve egészségügyi és biztonsági jogszabályaiban szerepelnek.

Emellett a Bizottság arra ösztönzi a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a speciális szükségletű személyeknek az általános oktatási rendszer keretében történő támogatásáról. A Bizottság ezt a tevékenységét mindenekelőtt az 1996-ban alapított, a Sajátos Nevelési Igényű Tanulókért és az Inkluzív Oktatásért felelős Európai Ügynökség keretében végzi. Az ügynökség a nemzeti reformokhoz nyújt támogatást hosszú távú együttműködés, valamint a szakértelem és tudás megosztása révén, az oktatási minisztériumokkal közvetlenül együtt folytatott munka keretében (a minisztériumok részvétele önkéntes jellegű). Az ügynökség által végzett felülvizsgálatok segítik a tagállamokat abban, hogy megfeleljenek a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt nemzetközi előírásoknak, különös tekintettel az egyezmény 24. cikkére. Az Erasmus+ program forrásaival a Bizottság az inkluzív oktatást előmozdító konkrét projekteket is támogatja.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér tükrözi a fogyatékosság holisztikus, emberi jogokon alapuló megközelítését, amelyet a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény magába foglal és a fogyatékossággal élők méltóságán, személyes autonómián és függetlenségén, teljes körű és hatékony részvételükön és másokkal egyenlő alapokon történő, társadalomba történő befogadásukon, és az esélyegyenlőségen alapul.

A pillér rávilágít a jövedelemtámogatáshoz való jogra, mint a szociális védelem egyik elemére, azon szolgáltatásokhoz való jogra, amelyek lehetővé teszik, hogy a fogyatékossággal élők részt vegyenek a munkaerőpiacon és a társadalomban, valamint az igazított munkakörnyezethez való jogra, mint fő intézkedésekre a fogyatékossággal élők számára ahhoz, hogy a pillér elveiben meghatározott egyéb jogokhoz hozzáférést és teljes egyenlőséget nyerjenek, illetőleg teljes egyenlőségben legyen részük és integrálódjanak be a munkahelyen és a társadalomban. Ezeknek az intézkedéseknek a szükséges és egymást kölcsönösen megerősítő kombinációjának pontosításával az elv túlmutat a már meglévő vívmányokon.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok felelnek az uniós szinten elfogadott szabályok átültetéséről és alkalmazásáról. Azok a tagállamok, amelyek ratifikálták a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, felelősséggel tartoznak annak maradéktalan végrehajtásáért az illetékességi körükhöz tartozó kérdésekben. A fent hivatkozott uniós intézkedések minimális normákat tartalmaznak, és arra hívják fel a tagállamokat, hogy lépjenek túl ezeken a szabályokon az elv életbe léptetése érdekében, és tegyenek pozitív lépéseket a fogyatékossággal élők másokkal egyenlő alapokon történő befogadásához. Ennek során a tagállamoknak a fogyatékossággal élőkkel szorosan konzultálniuk kell, illetve aktívan be kell vonniuk őket.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság továbbra is támogatja a tárgyalásokat a javasolt európai akadálymentesítési intézkedéscsomag 127 elfogadására, melynek célja biztosítani bizonyos termékek és szolgáltatások elérését a belső piacon, így segítve elő a fogyatékossággal élők másokkal egyenlő lapokon történő foglalkoztatását és részvételét a társadalomban.

A Bizottság, mint a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény uniós szinten történő végrehajtásának kapcsolattartási pontja, folyamatosan beilleszti a fogyatékossággal kapcsolatos kérdéseket az Unió minden vonatkozó szakpolitikájába és jogalkotásába, ideértve a szociális jogok európai pillérének minden releváns területét is.

A Bizottság ugyanakkor továbbra is támogatja a tárgyalásokat annak érdekében, hogy tanácsi irányelv iránti javaslatát az uniós jogalkotás elfogadja, hogy kiterjeszthesse a védelmet a többek között fogyatékosság 128 alapú megkülönböztetéssel szemben a szociális védelemre, ideértve a szociális biztonságot és az egészségügyi ellátást; az oktatást; a szociális előnyöket; és olyan árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek, beleértve a lakhatást is.

Tartós ápolás-gondozás

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 25. cikke elismeri és tiszteletben tartja az idősek jogát a méltó és önálló élethez, valamint a társadalmi és kulturális életben való részvételhez. A Charta 26. cikke elismeri és tiszteletben tartja a fogyatékossággal élő személyek jogát az önállóságuk, társadalmi és foglalkozási beilleszkedésük, valamint a közösség életében való részvételük biztosítását célzó intézkedésekre. A 34. cikk elismeri és tiszteletben tartja a szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot, amelyek többek között védelmet nyújtanak betegség és gondoskodásra utaltság vagy idős kor esetén, az uniós jog, valamint a nemzeti jogszabályok és gyakorlat által megállapított szabályokkal összhangban.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyekkel támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységét a szociális biztonság és a munkavállalók szociális védelme, valamint a kizárás elleni harc és a szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének területén.

A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk.

c) Meglévő intézkedések

A Tanács 92/442/EGK ajánlása a szociális védelmi célkitűzések és politikák konvergenciájáról 129 felhívja a tagállamokat arra, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a szociális biztonság terén, és vegyék tekintetbe az időskorúak külön szükségleteit, amennyiben külső egészségügyi ellátásra és szolgáltatásokra szorulnak. A Bizottság a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008/867/EK ajánlása 130 szerint a tagállamoknak olyan szolgáltatásokat kell biztosítaniuk, amelyek alapvetőek az aktív támogatás és a gazdasági bevonás szakpolitikái szempontjából, ideértve a tartós ápolást-gondozást nyújtó szolgáltatásokat.

Az Európai Parlament és Tanács a szociális biztonsági programok koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelete 131  kiterjed, többek között, a mobilis polgárok tartós ápolásának-gondozásának ellátására is.

Az Európai Strukturális és Beruházási Alap pénzalapot biztosít a tagállamoknak a szociális szolgáltatások és egészségügyi ellátások társfinanszírozásához, ami megerősíti az áttérést a kórház- és intézményközpontú modellről a közösségalapú ellátásra és integrált szolgáltatásokra. Az alap támogatja a tartós ápolást-gondozást nyújtó szolgáltatások fejlesztését is, éspedig hivatalos gondozók képzése révén.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér uniós szinten először mondja ki a gondozásra szorulók jogát a tartós ápoláshoz-gondozáshoz. Olyan minőségi szolgáltatásokra hív fel, melyek segíthetnek a gyenge, illetve függő személyeknek a lehető leghosszabb ideig fenntartani egészségüket és működőképes állapotukat, valamint javítani önállóságukat. A pillér továbbá megfizethető ellátási szolgáltatásokat követel meg, mivel a hivatalos ellátási szolgálatok jelentős pénzkiadással járnak, és így sokak esetében, akik ellátásra szorulnak, szükségleteik teljesítetlenek maradnak. Mivel az alapvető jogok chartája meghatározza, hogy az időseknek joguk kell, hogy legyen az emberhez méltó és független élethez, a biztosított szolgáltatások megfizethetősége, megfelelősége és minősége központi helyet foglal el e jog alkalmazása szempontjából.

A pillér előtérbe helyezi az otthoni ellátást (ha az a rászorult személy otthonában történik) és a közösség-alapú szolgáltatásokat (nem intézményi jellegű ellátások körét), és ezért egy lépéssel tovább megy a Bizottság 2008-as, az aktív integrációról szóló ajánlásánál. A közösség-alapú szolgáltatások fejlesztése segíti a tartós ápolásra-gondozásra szoruló és a fogyatékossággal élő személyeket abban, hogy függetlenül éljenek és a közösségbe befogadják őket 132 . Ez rendszerint tiszteletben tartja a rászorulók preferenciáit abból a szempontból, hogy ameddig csak lehet, függetlenül éljenek.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamoknak jogukban áll meghatározni szociális biztonsági rendszereik alapelveit. A tagállamokat felhívják arra, hogy szabályaikat igazítsák úgy, hogy léptessék életbe az elvet, azon túlmenően, hogy átültetik és alkalmazzák az uniós szinten elfogadott szabályokat.

A szociális partnerekkel az EUMSZ 154. cikke szerint uniós szinten konzultálni kell az EUMSZ 153. cikke szerinti lehetséges kezdeményezésekről, továbbá az EUMSZ 155. cikke értelmében megállapodásokat köthetnek, és kérhetik ezek uniós szinten történő végrehajtását.. A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

A Bizottság a Szociális jogok európai pillérével együtt bemutatja a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtéséről szóló kezdeményezést. Jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket javasol, melyek célja elősegíteni a szülői szabadság mind a nők, mind a férfiak általi kihasználásának lehetőségét, bevezetni az apasági szabadságot és a gondozói szabadságot, támogatni a rugalmas munkabeosztást, valamint több és jobb gyermek- és egyéb gondozási létesítményt biztosítani, továbbá felszámolni a munkavállalást hátráltató pénzügyi tényezőket, mint például az adókedvezményeket gátló tényezők, melyek visszatarthatják a második keresők (akik gyakran nők) munkaerőpiaci részvételét.

A Bizottság továbbra is támogatja a tárgyalásokat a 2016 decemberében bemutatott azon módosítási javaslatról, mely az Európai Parlament és a Tanács szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendeletére, valamint az 883/2004/EK rendelet végrehajtására kidolgozott eljárásról szóló 987/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozik. 133 A javaslat összefüggő rendszert kíván létrehozni a tartós ápolás-gondozás ellátásának koordinálásához határon átnyúló helyzetekben.

Lakhatás és támogatás hajléktalanok számára

1. Az uniós vívmányok

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 34. cikkének (3) bekezdése megerősíti és tiszteletben tartja többek között a szociális támogatáshoz a tisztességes megélhetés biztosításához való jogot mindazok számára, akik az Uniós jogszabályok, valamint nemzeti jogszabályok és gyakorlatok értelmében nem rendelkezik elegendő forrással.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (2) bekezdése értelmében az Unió hatáskörébe tartozik olyan intézkedéseket elfogadni, amelyek támogatják és kiegészítik a tagállamok tevékenységét a munkavállalók szociális biztonsága és szociális védelme területén, felvéve a harcot a társadalmi kirekesztéssel ellen és korszerűsítve a szociális védelmi rendszert. Az EUMSZ 156. cikke értelmében a Bizottság hatáskörébe tartozik szorgalmazni az együttműködést a tagállamok között, és elősegíteni intézkedéseik koordinálását a szakpolitika minden területén az EUMSZ X. fejezete szerint.

A 153. cikk (4) bekezdése kiköti, hogy az EUMSZ 153. cikke értelmében elfogadott rendelkezéseknek nem szabad befolyásolniuk a tagállamok azon jogát, hogy szociális biztonsági rendszereik alapelveit meghatározzák, és ezek pénzügyi egyensúlyára sem szabad számottevő mértékben kihatniuk.

c) Meglévő intézkedések

A Bizottság munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló 2008/867/EK ajánlása  134 szerint a tagállamoknak olyan szolgáltatásokat kell biztosítaniuk, amelyek alapvetőek a szociális befogadás támogatása, így például a lakhatási támogatásának és az állami lakáshoz jutásnak a szempontjából. A Bizottság 2013/112/EU ajánlása a gyermekek érdekében történő beruházásokról: a hátrányos helyzetből való kitörés 135 a gyermekek lakhatásával és életkörülményeivel is foglalkozik. A nemzeti romaintegrációs stratégia európai keretmegállapodása 136  elismeri, hogy a lakhatás kulcsfontosságú beavatkozási terület a hátrányos helyzetű romák befogadása érdekében. A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény elismeri a fogyatékossággal élők és azok családjainak jogát a megfelelő életszínvonalhoz, ideértve a megfelelő lakhatást, akárcsak az állami lakhatási programokhoz való hozzáférés jogát. Az egyezmény felhívja szerződő feleit arra, hogy tegyenek intézkedéseket a lakhatás elérhetővé tétele érdekében.

A menedékhelyhez való hozzáférhetőséget illetően az uniós jogszabályok célszerű védelmet fektetnek le a különösen sérülékeny személyeknek, így a kíséret nélküli gyermekeknek, menedékkérőknek és menekülteknek. Az Európai Parlament és a Tanács bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelve 137  a menedékhely, illetve bármely egyéb köztes elszállásolás biztosításáról rendelkezik.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér a lakhatáshoz való jog különféle vetületeire először tér ki átfogóan Uniós szinten.

Miközben az Alapjogi Charta biztosítja a jogot lakhatási támogatáshoz és a tisztességes megélhetéshez mindazok számára, akik nem rendelkeznek elegendő forrással, a 19a. elv ezen túlmutat azáltal, hogy támogatja a lakhatási támogatás természetbeni, főként állami lakáshoz jutás formájában történő szolgáltatását. Állami lakáshoz jutást, illetve lakhatási támogatást kell biztosítani: az elv tárgyi hatálya átfogja a lehetőségek teljes skáláját, és támogatást nyújt a lakhatással kapcsolatosan, így átfogja például a lakhatási ellátást, a jövedelemtámogatást, a bérleti garanciákat és az adólevonásokat.

Ennek a rendelkezésnek a személyi hatálya is átfogóbb, mint a Charta szerinti, mivel a lakhatási segítséget szükség szerint mindenki, tehát nemcsak az elégséges pénzügyi forrásokkal nem rendelkező, hanem fogyatékossága, családja szétesése, és egyebek miatt sajátos szükségletű személyek is igénybe vehetik.

A kiszolgáltatott helyzetű személyek segítsége szempontjából a kilakoltatás esetére a pillér jelentős megerősítését képezi a lakhatási jognak, főkét a lakhatás biztonságának. A kiszolgáltatott helyzetű személyek közé sorolhatók mind a kockázatnak kitett bérlők, mind a kilakoltatás kockázatának kitett lakásuktól megfosztott tulajdonosok. Az elv megköveteli olyan támogatás és védelem biztosítását, mint például a megfizethető törvényes képviselet, érdekképviselet és közvetítés; illetve védelmi intézkedések, például az adósságkezelési rendszerekhez való hozzáférést a hajléktalanság kockázatának csökkentésére. Ugyanakkor az elv kellőképpen figyelembe veszi az ingatlantulajdonos érdekeit indokolt és törvényszerű esetekben.

A pillér mindenki számára meghatározza továbbá a megfelelő menedékhez való egyetemes hozzáférést hajléktalanság esetén. A megfelelő lakhatás alatt a bérlés biztonsága, a megfizethetőség, lakhatás, megközelíthetőség, elhelyezkedés és kulturális megfelelőség értendő. Az elv ugyanakkor magasabbra is állítja a mércét azáltal, hogy támogatja a hajléktalanoknak a társadalomba való újbóli integrációját a szükséges szociális szolgáltatások révén.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok

A tagállamokat a Bizottság felszólítja arra, hogy főként nemzeti, regionális vagy helyi szinten fogadjanak el lakhatási, pénzbeli vagy természetbeni támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy a különböző szükséghelyzetekbe került emberek minden esetben és gyorsan fedélhez jussanak, valamint hogy az elv életbe léptetése érdekében a támogató szociális szolgáltatások szélesebb körben kiterjeszthetők és nagyobb kapacitásúak legyenek.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

Az állami lakáshoz jutás reformját, a lakhatás elérhetőségét és megfizethetőségét, valamint a lakhatási támogatás hatásosságát az európai szemeszter keretében ellenőrzik és értékelik. A nyílt koordinációs módszer a szociális védelemmel foglalkozó bizottságban koordinálja és nyomon követi a tagállamok által elért haladást.

Az elv végrehajtását uniós alapokból támogatják, ideértve az Európai Stratégiai Beruházási Alapot az állami lakáshoz jutás érdekében tett beruházásokat illetően, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot a lakhatási infrastruktúrát illetően, az Európai Szociális Alapot a szociális szolgáltatásokat illetően és a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alapot a hajléktalan személyeknek nyújtott élelmezési segélyeket illetően.

Emellett az Európai Unió pénzügyi támogatást nyújt számos olyan civil szervezetnek, amelyeknek tevékenysége a társadalmi befogadás előmozdítására és a szegénység csökkentésére irányul, ideértve a hajléktalanokkal foglalkozó szervezeteket is.

Az alapvető szolgáltatások elérhetősége

1. Az uniós vívmányok    

a) Az Európai Unió Alapjogi Chartája

A Charta 36. cikke értelmében az Unió – a nemzeti jogszabályokban és gyakorlatban foglaltak szerint és a Szerződésekkel összhangban – elismeri és tiszteletben tartja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést az Unió társadalmi és területi kohéziójának előmozdítása érdekében.

b) Jogalkotási hatáskörök és ezek korlátai

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 151. cikke értelmében az Unió és a tagállamok egyik fő célkitűzése a megfelelő szociális védelem biztosítása és a kirekesztés elleni küzdelem. Az EUMSZ 14. cikke értelmében az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és a Szerződés alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások teljesítsék rendeltetésüket. A 26. jegyzőkönyv elismeri a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét ezeknek a szolgáltatásoknak a nyújtását, vállalkozásba adását és szervezését illetően az Unió keretén belül. Ez a jegyzőkönyv egyaránt rávilágít arra, hogy a minőség, a biztonság és megfizethetőség, az egyenlő bánásmód, az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok az Unió közös értékei az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat területén. Az Amszterdami Szerződéshez csatolt 22. nyilatkozat kimondja, hogy az EUMSZ 114. cikke szerinti intézkedések kidolgozásakor az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük a fogyatékossággal élő személyek szükségleteit. Az EUMSZ 106. cikke értelmében az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésével megbízott vállalkozások olyan mértékben tartoznak a Szerződés szabályai, különösen a versenyszabályok hatálya alá, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását.

c) Meglévő intézkedések

Minőségi keretrendszerében 138 a Bizottság már elismerte az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fontosságát az európai szociális modell sarokköveként és kötelezettséget vállalt, hogy hozzáférést biztosítson minden polgár számára az alapvető szolgáltatásokhoz. E szolgáltatásnyújtások jogállásának tisztázása érdekében egyszerűsítették és egyértelművé tették mind az állami támogatás, mind pedig a közbeszerzés (koncesszió) jogszabályait a hatóságok és végfelhasználók javára. Az új szabálykészlet nagyobb jogbiztonságot és átláthatóságot nyújt a hatóságoknak és vállalatoknak. 139

Az uniós szinten elfogadott ágazati jogszabályok mindig gondosan ügyeltek arra, hogy egyensúlyban tartsák egyfelől a verseny fokozásának és a piaci mechanizmusok alkalmazásának igényét, másfelől azt az igényt, hogy minden polgár hozzáférjen a magas színvonalon nyújtott és megfizethető alapvető szolgáltatásokhoz. Ez volt a helyzet például a hálózati ágazatokban a távközléstől a közlekedésig. Az elektronikus távközlés terén például az Európai Parlament és a Tanács 22/2002 irányelve 140 (egyetemes szolgáltatási irányelv) biztosítja azt, hogy a szolgáltatások liberalizációjához és a fokozott versenyhez szabályozási keret tartozik, mely meghatározott minimális szolgáltatáskészlet nyújtását biztosítja megfizethető áron minden végfelhasználó számára.

Ami a vasúti szállítást illeti, a Bizottság 1307/2007/EK 141 rendelete meghatározza, az illetékes hatóságok hogyan avatkozhatnak be a személyszállítás területén az olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtásának biztosítása érdekében, amelyek többek között egyenletesebb üteműek, biztonságosabbak, jobb minőségűek vagy alacsonyabb költséggel járnak, mint azok, amelyek nyújtását a piaci verseny lehetővé tenné. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2338/2016 Rendelete a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitásáról 142 (a közszolgáltatási kötelezettségek (PSO)), módosítja a közszolgáltatási szerződések odaítéléséről szóló előző rendeletet a szállítás terén azáltal, hogy egyértelműbb szabályokat határoz meg a közszolgáltatási kötelezettségekre és alkalmazási területeikre vonatkozóan, valamint új keretet szab, mely garantálja, hogy a vasúti szolgáltatók megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételekkel szembesüljenek a vasúti gördülőállomány tekintetében, ami ösztönzi őket a vasúti közszolgáltatási szerződésekre kiírt versenytárgyalásokban való részvételre.

Az energiaágazatban egyetemleges szolgáltatási kötelezettséget tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve 143 (villamosenergia-irányelv), mely világosan meghatározza, hogy az uniós polgárok és – amennyiben a tagállamok szükségesnek tartják – a kisvállalkozások számára közszolgáltatási garanciákat kell nyújtani, főként az ellátás biztonságát, valamint az átlátható, megkülönböztetésmentes és észszerű díjakat illetően.

Az uniós vízügyi politika – alapelvként – rendkívüli fontosságot tulajdonít a vízszolgáltatások megfizethetőségének. A nemzeti hatóságok rendelkeznek hatáskörrel a hátrányos helyzetű lakosság védelmét és a vízhiánnyal kapcsolatos problémák megoldását szolgáló konkrét támogatási intézkedések megtételre (például az alacsony jövedelmű háztartások támogatása vagy közszolgáltatási kötelezettség létrehozása). 144  

A pénzügyi ágazatban az Európai Parlament és Tanács 2014/92/EU irányelve 145  teszi lehetővé az európai fogyasztók számára azt, hogy az Unió bármely pénzforgalmi szolgáltatójánál fizetési számlát nyissanak, tagállami tartózkodásuktól függetlenül. Továbbá a fogyasztók jogosultak az alapszintű (pénzfelvételek, banki átutalás és hitelkártya) fizetési számlához való hozzáféréshez a lakóhelyük szerinti tagállamtól, illetve személyes pénzügyi helyzetüktől függetlenül.

2. A szociális jogok európai pillérének alkalmazási köre és az általa bevezetett módosítások

A pillér meghatározza a jogot az alapvető szolgáltatásokhoz, és a teljesség igénye nélkül felsorol olyan szolgáltatásokat, amelyek hétköznapjainkban a legfontosabbak. Ezen szolgáltatások nemzeti, regionális, illetve helyi szinten történő meghatározása, szervezése, nyújtása és finanszírozása a tagállamok hatáskörében marad. Az alapvető szolgáltatások – ideértve a határon átívelően nyújtott szolgáltatásokat is – mindenki számára rendelkezésre kell, hogy álljanak, ami ismételten megerősíti, hogy az Unió milyen fontosságot tulajdonít azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek szociális modellünk lényegét képezik. Főként a vízhez és a közegészségügyhöz való jog bír különös fontossággal az Unió polgárai számára, akik polgári kezdeményezést csak nemrég nyújtottak be e területen.

E szolgáltatások egy részére kiterjed az az ágazati uniós jogszabályokban foglalt egyetemes szolgáltatási kötelezettség annak biztosításához, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások minden fogyasztó és felhasználó számára a tagállamban és tagállamokon átívelően, függetlenül földrajzi elhelyezkedésüktől, a megszabott minőségben és tekintettel a konkrét nemzeti körülményekre, megfizethető áron állnak rendelkezésére. A pillér elismeri a rászorulók alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférése támogatásának szükségességét. Az alapvető szolgáltatások elérhetősége a rendelkezésre állás és megfizethetőség mellett alapvető a mindenki számára történő egyenlő hozzáférés, és alapvető a fogyatékossággal élők és idősek hozzáférésének biztosítása szempontjából.

3. Végrehajtás

a) Mit tehetnek a tagállamok és a szociális partnerek

A tagállamok fenntartják illetőségüket az alapvető szolgáltatások nemzeti, regionális, illetve helyi szinten történő meghatározására, szervezésére, nyújtására és finanszírozására. Lévén, hogy az Unió felkarolja azt az elvet, miszerint az alapvető szolgáltatásoknak mindenki számára elérhetőknek kell lenniük, az európai szociális modell lényegeként, a tagállamokat felhívják arra, hogy lépjenek túl ezeken a szabályokon az elv életbe léptetése érdekében.

A szociális partnerek az Európa-szerte használatos bevált gyakorlatokat is begyűjthetik és cserélhetik. Nemzeti szinten a szociális partnerek ennek az elvnek a megvalósítását a vonatkozó szakpolitikák tervezésébe és megvalósításába történő bekapcsolódással támogathatják.

b) Legutóbbi és folyamatban lévő kezdeményezések EU-szinten

Az elektronikus kommunikáció terén az elektronikus kommunikáció szabályozási keretének módosítási javaslata 146 megkövetelné a tagállamoktól, hogy biztosítsák a megfizethető hozzáférést valamennyi végfelhasználó számára a funkcionális internet és a hangkommunikációs szolgáltatásaihoz. Ha a tagállamok nem találják megfizethetőnek, vállalatokra lehet szükségük ahhoz, hogy megfizethető díjszabási lehetőségeket és „szerződés-létrehozási jogokat” biztosítsanak azoknak a végfelhasználóknak, azaz az alacsony jövedelemmel rendelkezőknek, illetve a szociális szempontból rászorulóknak. A javasolt kódex olyan rendelkezést is tartalmaz, melynek értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nemzeti feltételek fényében, hogy megfelelő intézkedéseket tettek a fogyatékossággal élő végfelhasználók tekintetében annak érdekékében, hogy biztosítsák végberendezéseik, specifikus berendezéseik és specifikus szolgáltatásaik megfizethetőségét, melyek egyenértékű hozzáférést biztosítanak.

A Tiszta Energia csomag, melyet 2016. november 30-án fogadtak el, javaslatokat tartalmazott a villamosenergia-piac újraszervezése tekintetében is. A villamosenergia-irányelv (az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve) átdolgozási javaslata nem módosította a közszolgáltatási kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseket a villamosenergia-ágazatban, azonban erősítette a fogyasztó hatáskörére és védelmére vonatkozó rendelkezéseket. Részletesebben fejezte ki a fogyasztók jogait a szerződések, energiaközösségi és aktív fogyasztói lehetőségek, valamint intelligens mérőórákhoz való jogosultság tekintetében. A javaslat részletesebb rendelkezéseket nyújt a sérülékeny fogyasztók védelmére és a tagállamok azon kötelezettségére vonatkozóan, hogy kritériumokat határozzanak meg az energiaszegénység méréséhez, melynek viszonylatában jelentést kell tenniük nemzeti energetikai és éghajlati terveik integrált előrehaladási jelentéseik részeként. Emellett a csomag újfajta módon kíván védelmet biztosítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztóknak, többek között azáltal, hogy segíti a tagállamokat a fogyasztók energiaköltségeinek az energiahatékonyságra irányuló beruházásokon keresztül történő csökkentésében. Emellett a fogyasztók lehetőségeinek bővítése és érdekeinek védelme érdekében a Bizottság bizonyos eljárási biztosítékokhoz javasolja kötni a fogyasztók lekapcsolását. Mindemellett a Bizottság létrehoz egy Energiaszegénységi Megfigyelőközpontot, amely jobb minőségű adatokkal szolgál majd a problémakörről és a lehetséges megoldásokról, és segíti a tagállamokat az energiaszegénység elleni küzdelemben. 147

A WiFi4EU javaslat 148 továbbá megerősíti, hogy szükséges biztosítani, hogy bátorítsák a fogyasztókat a digitális átalakulások által nyújtott lehetőségek megragadására. A javaslat pénzügyi ösztönzőket is nyújt azoknak a helyi hatóságoknak a javára, melyek ingyenes, nagy kapacitású helyi vezeték nélküli csatlakozást kívánnak nyújtani hozzáférési pontokon keresztül a helyi közélet központjaiban, akár saját épületeikben, akár a nagyközönség számára hozzáférhető külterekben.

A „Right2Water” („A víz közjó, nem árucikk!”) európai polgári kezdeményezésre 149 adott válaszként a Bizottság a vízellátás és a megfelelő higiénés körülmények biztosítása terén 2017-ben tervezi az ivóvízről szóló irányelv módosítását 150 .

A Bizottság továbbra is támogatja a tárgyalásokat a javasolt európai akadálymentesítési intézkedéscsomag uniós jogalkotás általi elfogadásához 151 . Az intézkedéscsomag célja biztosítani bizonyos termékek és szolgáltatások elérhetőségét a belső piacon, ideértve olyan alapvető szolgáltatásokat, mint például az elektronikus kommunikáció és az audiovizuális média szolgáltatásai.

(1)

A Tanács 2013. április 22-i ajánlása ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C120., 2013.4.26., 1. o.).

(2)

Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2006. december 18.) az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról (HL L 394., 2006.12.30., 10. o.).

(3)

A Tanács ajánlása (2011. június 28.) a korai iskolaelhagyás csökkentését célzó szakpolitikákról, HL C 191., 2011.7.1., 1. o.

(4)

Az Európai Parlament és Tanács 2009/C 155/01 ajánlása (2009. június 18) a szakoktatás és szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretének létrehozásáról (HL C 155., 2009.7.8., 1. o.).

(5)

Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása (2008. április 23.) az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról (HL C 111., 2008.5.6., 1. o.)

(6)

A Tanács ajánlása (2012. december 20.) a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről (HL C 398., 2012.12.22., 1. o.)

(7)

A Bizottság közleménye: Az új európai készségfejlesztési program, COM(2016) 381 final, 2016.6.10.

(8)

HL C484, 2016.12.24., 1. o.

(9)

Az Európai Parlament és a Tanács 2241/2004/EK határozata (2004. december 15.) a képesítések és a szakmai alkalmasság átláthatóságának egységes közösségi keretéről (Europass) (HL L 390., 2004.12.31., 6. o.).

(10)

 COM(2016) 940 final

(11)

https://ec.europa.eu/migrant-integration/news/europe-integration-action-plan-of-third-country-nationals-launched.

(12)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) HL L 204, 2006.7.26., 23. o.

(13)

A Bizottság ajánlása (2014. március 7.) a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről, HL L 69., 2014.3.8., 112. o.

(14)

  A Tanács 79/7/EGK irányelve (1978. december 19.) a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról , HL L 6., 1979.1.10., 24. o.

(15)

  A Tanács irányelve 2004/113/EK irányelve (2004. december 13.) a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról HL L 373, 2004.12.21., 37. o.

(16)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önfoglalkoztató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

(17)

  A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) , HL L 348, 1992.11.28., 1. o.

(18)

A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, (HL L 68., 2010.3.18., 13. o.)

(19)

SWD (2015)278

(20)

COM (2012)614.

(21)

COM (2016) 111 final.

(22)

A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(23)

A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.)

(24)

A Tanács határozata (2009. november 26.) a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről, HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(25)

Az alábbiakról szóló irányelvek: Családegyesítés, Kékkártya, Összevont engedély, Kutatók, Tanulók, nemzetközi védelemre való jogosultság, idénymunkások és vállalaton beüli áthelyezettek.

(26)

A Tanács 2013. december 9-i Ajánlása a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről, HL C 378., 2013.12.24., 1. o.

(27)

Javaslat: a Tanács irányelve a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról {SEC(2008) 2180} {SEC(2008) 2181}.

(28)

Lásd például a Tanács 2015. október 5-i (EU) 2015/1848 határozatát a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról (HL L 268., 2015.10.15., 28. o.).

(29)

A Tanács 2013. április 22-i ajánlása ifjúsági garancia létrehozásáról (HL C120., 2013.4.26., 1. o.).

(30)

A Tanács ajánlása (2016. február 15.) a tartósan munkanélküli személyek munkaerő-piaci integrációjáról, HL C 67, 2016.2.20., 1. o.

(31)

A Bizottság 3. október 2008-i, 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (HL L 307, 2008.11.18.,11. o.).

(32)

COM (2012) 795 final.

(33)

http://ec.europa.eu/growth/sectors/social-economy/enterprises/expert-groups_en

(34)

 Az Európai Parlament és a Tanács 573/2014/EU határozata (2014. május 15.) az állami foglalkoztatási szolgálatok (ÁFSZ) közötti fokozott együttműködésről HL L 159., 2014.5.28., 32. o.

(35)

Az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 13-i (EU) 2016/589 rendelete az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES) hálózatról, a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a (EU) 492/2011 és az (EU) 1296/2013 rendeletek módosításáról, HL L 107, 2016.4.22.4., 1. o.

(36)

COM(2016) 646 final

(37)

 COM(2016) 940 final

(38)

 C(2017) 2610.

(39)

 https://ec.europa.eu/migrant-integration/news/europe-integration-action-plan-of-third-country-nationals-launched.

(40)

A Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról, HL L 14., 1998.1.20., 9. o.

(41)

A Tanács 1999/70/EK irányelve (1999. június 28.) az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról (HL L 175., 1999.7.10., 43. o.).

(42)

Az Európai Parlament és a Tanács 2008/104/EK irányelve (2008. november 19.) a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről (HL L 327., 2008.12., 9. o.)

(43)

A Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (HL L 288., 1991.10.18., 32. o.).

(44)

Lásd ebben a vonatkozásban a 2016.6.2-i közleményt a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendet illetően, COM(2016) 356 final

(45)

A Bizottság Közleménye: Vállalkozás 2020 cselekvési terv, COM (2012) 795 final, 2013.1.9.

(46)

http://ec.europa.eu/growth/sectors/social-economy/enterprises/expert-groups_en

(47)

A Tanács 2009/50/EK irányelve (2009. május 25.) a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről, HL L 155., 2009.6.18., 17. o.).

(48)

 C(2017) 2611.

(49)

C(2017) 2610.

(50)

Lásd például a Tanács (EU) 2015/1848 határozatát (2015. október 5.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó 2015. évi iránymutatásokról (HL L 268., 2015.10.15., 28. o.).

(51)

Lásd például a Tanács 2017. március 21-i ajánlását az euroövezet gazdaságpolitikájáról. HL C 92., 2017.3.24., 1. o.

(52)

HL L 306., 2011.11.23., 25. o.

(53)

A Tanács 2016. szeptember 20-i ajánlása a nemzeti termelékenységi testületek létrehozásáról, HL C 349., 2016.9.24., 1. o.

(54)

HL L307, 2008.11.18., 11. o.

(55)

Közösségi charta a munkavállalók alapvető szociális jogairól – 1989. december 9.

(56)

A Tanács 91/533/EGK irányelve (1991. október 14.) a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről (HL L 288., 1991.10.18., 32. o.)

(57)

A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.3.22., 6. o.)

(58)

A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről, HL L 348., 1992.11.28., 1. o.

(59)

A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról, HL L 68., 2010.3.18., 13. o.

(60)

Az Unió egyéb megkülönböztetésellenes irányelvei (így például a 2006/54/EK irányelv, vagy a 2000/43/EK irányelv) is nyújtanak sajátos védelmet a igazságtalan elbocsátás ellen.

(61)

A Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról, HL L 14., 1998.1.20., 9. o.

(62)

  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (átdolgozott szöveg) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(63)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önfoglalkoztató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

(64)

A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, (HL L 68., 2010.3.18., 13. o.)

(65)

A Tanács 98/59/EK irányelve a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 225., 1998.8.12., 16. o.).

(66)

 A Tanács ajánlása (2014. március 10.) a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről, HL C 88., 2014.3.27., 1. o.

(67)

C(2017) 2611.

(68)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/14/EK irányelve (2002. március 11.) az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról (HL L 80., 2002.3.23., 29. o.)

(69)

HL L 122., 2009.5.16., 28. o.

(70)

A Tanács 98/59/EK irányelve (1998. július 20.) a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL L 225., 1998.08.12., 16. o.

(71)

A Tanács 2001/23/EK irányelve (2001. március 12.) a munkavállalók jogainak a vállalkozások, üzletek vagy ezek részeinek átruházása esetén történő védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 82., 2001.03.22., 16. o.)

(72)

A Bizottság közleménye: A változásra való felkészülésre és a szerkezetátalakításra vonatkozó uniós minőségi keret, COM (2013) 0882 final, 2013.12.13.

(73)

A szociális párbeszéd új kezdete – Az Európai Unió Tanácsának elnöksége, az Európai Bizottság és az európai szociális partnerek nyilatkozata, 2016. június 16.

(74)

COM(2013)882

(75)

A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (HL L 348., 1992.11.28., 1. o.)

(76)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önfoglalkoztató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

(77)

A Tanács 2010/18/EU irányelve (2010. március 8.) a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról, HL L 68., 2010.3.18., 13. o.

(78)

A Tanács 97/81/EK irányelve (1997. december 15.) az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról, HL L 14., 1998.1.20., 9. o.

(79)

COM(2017) 252 és COM(2017) 253.

(80)

A Tanács 89/391/EGK irányelve (1989. június 12.) a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről, HL 1989 L 183., 1989.6.29., 1. o.

(81)

Az Európai Parlament és a Tanács természetes személyek személyes adataik kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 Rendelete, valamint a 95/46/EK Rendelet (Általános Adatvédelmi Rendelet) (EGT-vonatkozású szövegének) hatályon kívül helyezéséről, HL L 119., 2016.5.4., 1–88. o.

(82)

Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról

(83)

COM(2017) 12 final, 2017. január 10.

(84)

Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 2004/37/EK irányelve a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről (hatodik egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében) (HL L 158., 2004.4.30., 50. o.)

(85)

COM (2016) 248 és COM (2017) 11.

(86)

A barcelonai Európai Tanács elnökségi következtetései, 2002. március 15–16., SN 100/1/02 REV 1. számú dokumentum.

(87)

2020-ig a (4 évestől iskolaköteles korig terjedő életkorú) gyermekek legalább 95% arányban kell, hogy részt vegyenek a kisgyermekkori nevelésben.

(88)

A Bizottság 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről, HL L 307., 2008.11.18., 11–14. o.

(89)

HL C 191, 2011.7.1., 1. o.

(90)

A Bizottság Közleménye – Kisgyermekkori nevelés és gondozás: Annak biztosítása, hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét, COM(2011) 66 final.

(91)

HL C 175, 2011.6.15., 8. o.

(92)

A Bizottság 2013/112/EU ajánlása a gyermekek érdekében történő beruházásokról: a hátrányos helyzetből való kitörés, HL L 59, 2013.3.2., 5. o.

(93)

Javaslat a kisgyermekkori nevelés és gondozás minőségbiztosítási keretének alapelveihez, a kisgyermekkori neveléssel és gondozással foglalkozó munkacsoport jelentése az Európai Bizottság égisze alatt, http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/repository/education/policy/strategic-framework/archive/documents/ecec-quality-framework_en.pdf.

(94)

A Tanács 92/442/EGK ajánlása (1992. július 27.) a szociális védelmi célkitűzések és politikák konvergenciájáról, HL L 245., 1992.8.26., 49. o.

(95)

A Tanács 92/441/EGK ajánlása (1992. június 24.), HL L 245., 1992.8.26., 46. o.

(96)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010/41/EU irányelve (2010. július 7.) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, HL L 180., 2010.7.15., 1. o.

(97)

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(98)

Az Európai Parlament és a Tanács 2010. november 24-i 1231/2010/EU rendelete az 883/2004/EK rendelet és az 987/2009/EK rendelet harmadik országok e rendeletek által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről (HL L 344., 2010.12.29., 1. o.).

(99)

A Tanács 2003/109/EK irányelve (2003. november 25.) a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról, HL L 16., 2004.1.23., 44. o. Lásd például az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 2011/98/EU irányelvét a harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól (HL L 343., 2011.12.23., 1. o.).

(100)

Az alábbiakról szóló irányelvek: Családegyesítés, Kékkártya, Összevont engedély, Kutatók, Tanulók, nemzetközi védelemre való jogosultság, idénymunkások és vállalaton beüli áthelyezettek.

(101)

A rendelet azokra a speciális nem járulékalapú készpénz-ellátásokra is érvényes, amelyek mind szociális biztonság, mind szociális támogatás jellegűek.

(102)

 C(2017) 2610.

(103)

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(104)

A Bizottság ajánlása (2008. október 3.) a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről, HL L 307., 2008.11.18., 11. o.

(105)

  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2014.159.01.0032.01.ENG  

(106)

 C(2017) 2610.

(107)

COM (2016) 815 final, 2006.12.13.

(108)

A Tanács 92/441/EGK ajánlása (1992. június 24.), HL L 245., 1992.8.26., 46. o.

(109)

A Bizottság 2008/867/EK ajánlása (2008. október 3.) a m unkaerő-piacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről (HL L 307, 2008.11.18.,11. o.), melyet az Európai Unió Tanácsa 2008. december 17-én hagyott jóvá.

(110)

A Tanács 2016. február 15-i ajánlása, HL C 67, 2016.2.20., 1. o.

(111)

https://emin-eu.net/what-is-emin/

(112)

A 79/7/EGK irányelv a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról, HL L 6., 1979.1.10., 24. o.; A 2006/54/EK irányelv a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról, HL L 2004., 2006.7.26., 23. o.; A Tanács 2004/113/EK irányelve a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról, HL L 273., 2004.12.21., 37. o.

(113)

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004 rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, HL L 166., 2004.04.30., 1. o.

(114)

A Tanács 98/49/EK irányelve (1998. június 29.) a Közösségen belül mozgó munkavállalók és önálló vállalkozók kiegészítő nyugdíjra való jogosultságának védelméről, HL L 209., 1998.7.25., 46. o. ; Az Európai Parlament és a Tanács 2014/50/EU irányelve a munkavállalók mobilitásának a kiegészítő nyugdíjjogosultságok megszerzésének és megtartásának javításával történő növelésére vonatkozó minimumkövetelményekről, HL L 128., 2014.4.30., 1. o.; Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2341 irányelve (2016. december 14.) a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről, HL L 354., 2016.12.23., 37. o.

(115)

A Tanács 92/442/EGK ajánlása (1992. július 27.) a szociális védelem célkitűzéseinek és szakpolitikáinak konvergenciájáról, HL L 245., 1992.8.26., 49. o.

(116)

C(2017) 2610.

(117)

Az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve (2001. november 6.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről; Az Európai Parlament és a Tanács 726/2004/EK rendelete (2004. március 31.) az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról (összevont verzió: 2013/06/05).

(118)

https://ec.europa.eu/health/blood_tissues_organs/policy_en

(119)

  A Tanács 92/442/EGK ajánlása (1992. július 27.) a szociális védelem célkitűzéseinek és szakpolitikáinak konvergenciájáról, HL L 245., 1992.08.26., 49. o.

(120)

  A Tanács 2009. június 9-i ajánlása az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról, HL C 151. 2009.7.3.

(121)

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004 rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(122)

Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről, HL L 88., 2011.4.4., 45–65. o.

(123)

A Tanács határozata (2009. november 26.) a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek az Európai Közösség által történő megkötéséről, HL L 23., 2010.1.27., 35. o.

(124)

Ez alól kivételt képez Írország, aki épp véglegesíti a ratifikálási eljárást.

(125)

A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.)

(126)

  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt , COM/2010/0636 final

(127)

Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelve a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, COM/2015/0615 final - 2015/0278 (COD).

(128)

Javaslat – A Tanács irányelve a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról {SEC(2008) 2180} {SEC (2008) 2181}.

(129)

A Tanács 92/442/EGK ajánlása (1992. július 27.) a szociális védelem célkitűzéseinek és szakpolitikáinak konvergenciájáról, HL L 245., 1992.8.26., 49. o.

(130)

A Bizottság 2008/867/EK ajánlása a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről, HL L 307., 2008.11.18., 11.-14. o.).

(131)

Az Európai Parlament és a Tanács 883/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról, HL L 166., 2004.4.30., 1. o.

(132)

A fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban.

(133)

COM (2016) 815 final, 2006.12.13.

(134)

HL L307, 2008.11.18., 11. o.

(135)

A Bizottság 2013. február 20-i 2013/112/EU Ajánlása a gyermekek érdekében történő beruházásokról: a hátrányos helyzetből való kitörés, HL L 59, 2013.3.2., 5.-16. o.

(136)

A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig, COM/2011/0173 final.

(137)

Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).

(138)

Az általános érdekű szolgáltatások európai minőségi keretrendszere, COM (2011) 900 final.

(139)

http://ec.europa.eu/services_general_interest/index_en.htm

(140)

Az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve (2002. március 7.) az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról („egyetemes szolgáltatási irányelv”) (HL L 108., 2002.4.24., 51. o.).

(141)

A Bizottság 1307/2007/EK rendelete (2007. november 8.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék belépési árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról, HL L 291., 2007.11.9., 1. o.

(142)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2338 rendelete (2016. december 14.) az 1370/2007/EK rendeletnek a belföldi vasúti személyszállítási szolgáltatások piacának megnyitása tekintetében történő módosításáról, HL L 354., 2016.12.23., 22. o.

(143)

Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 211., 2009.8.14., 55. o.

(144)

Az ivóvíz irányelv (98/83/EK) irányelv az emberi fogyasztásra szánt víz minőségére vonatkozik. Célja az emberi egészség megóvása az emberi fogyasztásra szánt víz szennyezettsége által okozott káros hatásoktól, a víz egészségességének és tisztaságának biztosítása által.

(145)

Az Európai Parlament és a Tanács 2014/92/EU irányelve (2014. július 23.) a fizetési számlákhoz kapcsolódó díjak összehasonlíthatóságáról, a fizetésiszámla-váltásról és az alapszintű fizetési számla nyitásáról, illetve használatáról, HL L 257., 2014.8.28., 214. o.

(146)

Javaslat: Az Európai Parlament és a Tanács irányelve az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról (átdolgozás) (COM(2016)590).

(147)

http://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:d2648a37-c626-11e6-a6db-01aa75ed71a1.0019.02/DOC_1&format=PDF

(148)

Javaslat az (EU) 1316/2013 Rendelet és a 283/2014/EU rendeletnek az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása tekintetében történő módosításáról COM (2016) 589.

(149)

  http://ec.europa.eu/citizens-initiative/public/welcome

(150)

A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(151)

Javaslat az Európai Parlament és a Tanács irányelve a termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférés követelményeire vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről, COM/2015/0615 final - 2015/0278 (COD).