tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére,

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére,

tekintettel a Foglalkoztatási Bizottság véleményére,

mivel:

(1)A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatás és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. A tagállamoknak a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanács keretében össze kell hangolniuk.

(2)Az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció ellen, és elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőséget. A politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás és a képzés magas szintjére vonatkozó követelményeket.

(3)Az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel összhangban szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikák területén. Ezen eszközök részeként a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó jelenlegi iránymutatások, valamint a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó, az (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásban foglalt átfogó iránymutatások képezik az Európa 2020 stratégia végrehajtására vonatkozó integrált iránymutatásokat. Iránymutatásul szolgálnak a tagállamok és az Unió politikáinak végrehajtásához, tükrözve a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az így létrejött, összehangolt európai és nemzeti szakpolitikákból és reformokból álló csomag a várakozások szerint a gazdasági és szociálpolitikai intézkedések megfelelő átfogó együttesét fogja képezni, amelynek pozitív tovagyűrűző hatásokat kell elérnie.

(4)A foglalkoztatási iránymutatások összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a meglévő uniós jogszabályokkal és különböző uniós kezdeményezésekkel, többek között az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással 1 , a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlással 2 , a kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlással 3 , valamint a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretéről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal 4 .

(5)E különböző eszközöket az európai szemeszter átfogó keretbe foglalja a gazdasági, költségvetési, foglalkoztatási és szociális politikák integrált, többoldalú felügyelete céljából, hogy ezzel mozdítsa elő az Európa 2020 stratégia céljainak elérését, beleértve a foglalkoztatás, az oktatás és a szegénység csökkentése tekintetében a 2010/707/EU tanácsi határozatban 5 meghatározott célkitűzéseket is. 2015 óta folyamatosan zajlik az európai szemeszter megerősítése és egyszerűsítése, különösen annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak annak foglalkoztatási és szociális szempontjai, és hogy lehetőség nyíljon a tagállamokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott párbeszéd elmélyítésére.

(6)Az Európai Unió gazdasági válságból való kilábalása hozzájárul a kedvező munkaerőpiaci tendenciákhoz, ugyanakkor a gazdasági és társadalmi teljesítmények terén továbbra is jelentős kihívások állnak fenn és számottevő különbségek figyelhetők meg a tagállamok között és azokon belül. A válság a felszínre hozta továbbá, hogy a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai erősen függenek egymástól. Napjaink legnagyobb kihívása abban áll, hogy biztosítani lehessen, hogy az Unió az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés irányába haladjon. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten az EUMSZ-nek és a gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós rendelkezéseknek megfelelő, összehangolt, ambiciózus és hatékony politikai fellépésre van szükség. Az ilyen politikai fellépés célja többek között az, hogy a kínálati és a keresleti oldali intézkedések ötvözésével fellendítse a beruházásokat, megújítsa a termelékenység, a növekedési teljesítmény, a társadalmi kohézió, a sokkhatásokkal szembeni gazdasági ellenálló képesség fejlesztésére irányuló, a megfelelő sorrendben végrehajtott strukturális reformok iránti elkötelezettséget és felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra ösztönözzön, ezzel egyidejűleg szem előtt tartva azok foglalkoztatási és szociális hatását is.

(7)A munkaerőpiac reformjait, ezen belül a tagállami bérmegállapítási mechanizmusokat a társadalmi párbeszédre vonatkozó nemzeti gyakorlatnak megfelelően kell alakítani, megfelelő lehetőséget hagyva a társadalmi-gazdasági kérdések – többek között a versenyképesség, a munkahelyteremtés, az egész életen át tartó tanulásra és a képzésre vonatkozó szakpolitikák, valamint a reáljövedelmek javítására vonatkozó lehetőségek – átfogó mérlegeléséhez.

(8)A tagállamoknak és az Uniónak a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi hatásait is kezelniük kell, és arra kell törekedniük, hogy befogadó társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek képesek az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak aktív szereplői, amint azt a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlás 6 is körvonalazza. Az egyenlőtlenséget orvosolni kell, egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, valamint csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget (amely gyermekeket is sújt), különösen a munkaerőpiac és a szociális védelmi rendszerek hatékony működésének biztosítása és az oktatás/képzés területén meglévő, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok megszüntetése révén. Miközben az EU munkahelyein új gazdasági és üzleti modellek alakulnak ki, a munkaviszonyok is változóban vannak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új munkaviszonyok fenntartsák és erősítsék az európai szociális modellt.

(9)Egy széles körű nyilvános konzultációt követően 2017. november 17-én az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság aláírta a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetéséről szóló dokumentumot 7 . A pillér húsz kulcsfontosságú elvet és jogot határoz meg a jól és méltányos alapon működő munkaerőpiacok és jóléti rendszerek alátámasztására. Ezek három kategóriába sorolhatók: az esélyegyenlőség és a munkaerőpiacra való belépés, a méltányos munkakörülmények, valamint a szociális védelem és a társadalmi befogadás. A pillér olyan referenciakeretet képez, amelynek segítségével nyomon lehet követni lehet a kezdeményezésben tagállamok foglalkoztatási és szociális teljesítményét, és ösztönözni lehet a nemzeti szintű reformfolyamatokat. A pillér ezenfelül a megújult konvergenciafolyamat iránytűjeként fog szolgálni Európa-szerte. Tekintettel a strukturális politikák összehangolására vonatkozó elvek relevanciájára, a foglalkoztatási iránymutatások összhangban állnak a szociális jogok európai pillérének elveivel.

(10)A szociális jogok európai pillérét olyan eredménytábla kíséri, amely nyomon követi a pillér végrehajtását és előrehaladását azáltal, hogy figyelemmel kíséri a tendenciákat és teljesítményeket az EU országaiban, és értékeli a felfelé irányuló társadalmi-gazdasági konvergencia irányába tett előrehaladást. Az elemzés részét képezi majd a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterének.

(11)Az integrált iránymutatásokra kell épülnie azoknak az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta lehetőségeket a foglalkoztatásnak, a társadalmi befogadásnak, az egész életen át tartó tanulásnak és az oktatásnak a fejlesztésére, valamint közigazgatás javítására. Bár az integrált iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselőinek szoros bevonásával kell történnie.

(12)A Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság – a Szerződés szerinti megbízatásukkal összhangban – nyomon követik, miként kerül sor a vonatkozó szakpolitikáknak a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fényében történő végrehajtására. Szoros együttműködést kell folytatniuk e bizottságoknak és a Tanács azon egyéb előkészítő szerveinek, amelyek részt vesznek a gazdasági és szociális politikák koordinációjában,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A Tanács elfogadja a mellékletben szereplő, a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokat. Ezek az iránymutatások az Európa 2020 integrált iránymutatások részét képezik.

2. cikk

MELLÉKLET

5. iránymutatás: A munkaerő-kereslet fellendítése

A tagállamoknak elő kell segíteniük a minőségi munkahelyek létrehozását, többek között a vállalkozások előtt álló, a munkaerő-felvétellel kapcsolatos akadályok csökkentésével, a vállalkozói tevékenység és az önfoglalkoztatás előmozdításával, és különösen a mikro- és kisvállalkozások alapításának és növekedésének támogatásával. A szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell.

A tagállamoknak ösztönözniük kell a munka innovatív formáit, amelyek felelősségteljes megközelítést alkalmazva, mindenki számára munkalehetőségeket teremtenek.

Az adóterheket a munka megadóztatásáról más, a foglalkoztatás és a növekedés szempontjából kevésbé káros adózási forrásokra kell áthelyezni, figyelembe véve az adórendszer újraelosztási hatását, ugyanakkor gondoskodva azon bevételek megóvásáról, amelyek a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadások fedezéséhez szükségesek.

A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlattal összhangban és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásával – elő kell mozdítaniuk átlátható és kiszámítható bérmegállapítási mechanizmusok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a termelékenység alakulásának függvényében történő rugalmas bérezést, miközben biztosítják a tisztességes megélhetést biztosító méltányos béreket. Ezeknek a mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a képzettségi szintek különbségeit, valamint a régiók, ágazatok és vállalkozások gazdasági teljesítménye közötti eltéréseket. A nemzeti gyakorlatok tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak és a szociális partnereknek megfelelő minimálbér-szinteket kell biztosítaniuk, figyelembe véve azoknak a versenyképességre, a munkahelyteremtésre és az aktív keresők körében tapasztalt szegénységre gyakorolt hatását.

6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat javítása: munkavállalás, készségek és kompetenciák

A technológiai, környezeti és demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködve elő kell segíteniük a termelékenységet és a foglalkoztathatóságot azáltal, hogy megfelelő tudást, készségeket és kompetenciákat biztosítanak az emberek aktív élete során, választ adva a jelenlegi és a jövőbeli munkaerőpiaci igényekre. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges beruházásokat mind az alapoktatás és -képzés, mind a továbbképzés terén. Az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás biztosítása érdekében együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal és más érdekelt felekkel. Biztosítaniuk kell a képzési jogosultságok átvitelét a pályamódosítás során. Ez lehetővé teszi mindenki számára a munkaerőpiaci igények változásaira való jobb felkészülést és az azokhoz való jobb alkalmazkodást, valamint a pályamódosítások sikeres kezelését, ezáltal erősítve a gazdaság megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességét.

A tagállamoknak elő kell segíteniük az esélyegyenlőséget az oktatásban és általánosságban emelniük kell az oktatás szintjét, különösen a legkevésbé képzettek számára. Biztosítani kell a magas szintű képzettséget, meg kell erősíteni az alapkészségeket, csökkenteni kell az iskolát korán elhagyó fiatalok számát, fokozni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkaerőpiaci relevanciáját, javítani kell a készségek nyomon követését és előrejelzését, valamint növelni kell a felnőtteknek az oktatásban és a képzésben való folyamatos részvételét. A tagállamoknak szakoktatási és -képzési rendszereikben meg kell erősíteniük a munkaalapú tanulást, többek között színvonalas és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések által, láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és növelniük kell a formális oktatáson és képzésen kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit. Fejleszteni és növelni kell a rugalmas szakmai továbbképzések kínálatát és kihasználtságát. A tagállamoknak támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is hosszú távú foglalkoztathatóságuk fenntartásában vagy fejlesztésében azáltal, hogy javítják a minőségi tanulási lehetőségekhez való hozzáférést és azok kihasználtságát a kompetenciafejlesztési pályák kialakítása révén, beleértve a készségek felmérését, a megfelelő oktatási és képzési kínálatot, valamint a megszerzett készségek érvényesítését és elismerését.

Kezelni kell a magas munkanélküliségi és inaktivitási ráta problémáját, többek között az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez nyújtott támogatáson alapuló, megfelelő időben történő és testre szabott segítségnyújtás révén. A strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni, amelyek magukban foglalják a legkésőbb a munkanélkülivé válástól számított 18. hónap végén elvégzett mélyreható egyedi értékelést is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliség és a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) magas arányának problémájával, mégpedig az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között az ifjúsági garancia 1 teljes körű bevezetése segítségével.

A munkát terhelő adók mérséklésére irányuló adóreformoknak a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok és visszatartó tényezők, ezen belül is különösen azok megszüntetésére kell irányulniuk, amelyek a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezítik. A tagállamoknak támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazodó munkahelyi környezet kialakítását, ideértve a célzott pénzügyi támogatási intézkedéseket és szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik számukra a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételt.

A nemek közötti egyenlőség biztosítása és a nők munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében meg kell szüntetni a részvétel és a szakmai előmenetel útjában álló akadályokat, többek között az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás révén. Elő kell mozdítani a munka és a családi élet összeegyeztetését, különösen a hosszú távú gondozáshoz és a megfizethető, színvonalas koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférés révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és a gondozási feladatokat ellátó más személyek hozzáférjenek a megfelelő családi szabadságokhoz és rugalmas munkafeltételekhez a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében, valamint elő kell mozdítaniuk e jogosultságok nők és férfiak közötti kiegyensúlyozott felhasználását.

7. iránymutatás: A munkaerőpiacok működésének és a szociális párbeszéd hatékonyságának javítása

Ahhoz, hogy a tagállamok a lehető legjobban ki tudják használni a dinamikus és termelékeny munkaerőt, valamint a munkavégzés új módozatait és az új üzleti modelleket, együtt kell működniük a szociális partnerekkel a rugalmasság és biztonság elvének végrehajtása érdekében. Csökkenteniük kell és meg kell akadályozniuk a munkaerőpiaci szegmentációt, küzdeni kell a be nem jelentett munkavégzés ellen, és elő kell segíteniük a határozatlan időre szóló foglalkoztatási formákra való áttérést. A foglalkoztatás védelemére vonatkozó szabályoknak, a munkajognak és az intézményeknek megfelelő környezetet kell biztosítaniuk a munkaerő-felvételhez. Biztosítani kell a munkaadók számára a szükséges rugalmasságot ahhoz, hogy gyorsan alkalmazkodni tudjanak a gazdasági környezetben bekövetkező változásokhoz, ugyanakkor meg kell őrizni a munkavállalók megfelelő biztonságát, valamint egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetét. Meg kell előzni a bizonytalan munkakörülményekhez vezető munkaviszonyokat, többek között az atipikus szerződésekkel való visszaélés tilalma révén. Tisztességtelen felmondás esetén biztosítani kell a hatékony és pártatlan vitarendezéshez való hozzáférést, valamint a jogorvoslathoz való jogot, ideértve a megfelelő kártérítést is.

A szakpolitikáknak a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolásának javítására és a pályamódosítások támogatására kell irányulniuk. A tagállamoknak hatékonyan aktiválniuk kell azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célzott alkalmazását, az azokra vonatkozó tájékoztatást, azok hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a jövedelemtámogatással, a munkanélküliek aktív munkakereséshez kapcsolódó jogai és kötelezettségei alapján. A tagállamoknak törekedniük kell a jobb, hatékonyabb állami foglalkoztatási szolgálatok létrehozására az álláskeresőknek megfelelő időben kínált, személyre szabott segítségnyújtás, a munkaerőpiaci kereslet támogatása és a teljesítményalapú irányítás végrehajtása révén.

A tagállamoknak megfelelő, észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékokat kell biztosítaniuk a munkanélküliek számára az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban. Ezek a járadékok nem jelenthetnek visszatartó erőt a foglalkoztatásba való gyors visszatérés tekintetében.

Támogatni kell a tanulók és a munkavállalók mobilitását a foglalkoztathatóság javítása és az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása érdekében. Meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek az oktatás és képzés, a foglalkoztatói nyugdíjak és a személyes nyugdíjak, valamint a képesítések elismerése terén a mobilitás útjában állnak. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztratív eljárások ne akadályozzák vagy nehezítsék meg a más tagállamokból származó munkavállalók számára az aktív foglalkoztatást. A tagállamoknak meg kell akadályozniuk a meglévő szabályokkal való visszaéléseket, és orvosolniuk kell az „agyelszívás” egyes régiókat potenciálisan sújtó problémáját.

A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlatokkal összhangban, valamint a hatékonyabb szociális párbeszéd és a jobb társadalmi-gazdasági eredmények elérése érdekében – biztosítaniuk kell a szociális partnerek kellő időben történő és érdemi részvételét a gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi reformok és politikák kialakításában és végrehajtásában, többek között a szociális partnerek kapacitásának növeléséhez nyújtott támogatás révén. A szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.

8. iránymutatás: Mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki számára nyitott, befogadó munkaerőpiacokat azáltal, hogy olyan hatékony intézkedéseket vezetnek be, amelyek az alulreprezentált csoportok számára érvényt szereznek az esélyegyenlőségnek a munkaerőpiacon. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az oktatás és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, a nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül.

A tagállamoknak korszerűsíteniük kell a szociális védelmi rendszereket annak érdekében, hogy hatékony, eredményes és megfelelő szociális védelmet biztosítsanak az egyén életének valamennyi szakaszában, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló szociális mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt és az egyenlőtlenségek kezelését, többek között az adó- és ellátási rendszerek kialakítása révén. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének a hozzáférhetőség, a fenntarthatóság, a megfelelőség és a minőség javulását kell eredményeznie.

A tagállamoknak az aktív befogadás három ágának – a megfelelő jövedelemtámogatásnak, a befogadó munkaerőpiacoknak és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek – a kombinációjával megelőző és integrált stratégiákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk. A szociális védelmi rendszereknek biztosítaniuk kell a megfelelő minimumjövedelemhez való jogot mindazok számára, akik nem rendelkeznek elegendő forrással, és az embereknek a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre történő ösztönzése révén elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást.

A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így a gyermekgondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás – elengedhetetlenek az esélyegyenlőség biztosításához, többek között a gyermekek és a fiatalok számára is. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, beleértve az aktív keresők körében tapasztalt szegénység csökkentését is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy mindenki hozzáférhessen a létfontosságú szolgáltatásokhoz, többek között a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz. A tagállamoknak megfelelő segítséget kell nyújtaniuk a rászorulók és a kiszolgáltatott személyek részére a szociális lakáshoz jutáshoz, valamint biztosítaniuk kell a kényszer-kilakoltatással szembeni megfelelő segítségnyújtáshoz és védelemhez való jogukat. A hajléktalanság kérdésével külön foglalkozni kell. Figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfizethető egészségügyi ellátáshoz való időben történő hozzáféréshez és a tartós, jó minőségű ápoláshoz-gondozáshoz való jogot, a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett.

A növekvő élettartam és a demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nők és férfiak számára a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét, mindkét nem esetében egyenlő esélyeket biztosítva a munkavállalók és az önálló vállalkozók számára a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a méltó életkörülményeket biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat a várható élettartam növekedésének figyelembevétele érdekében olyan intézkedésekkel kell alátámasztani, amelyek - például a munkaerőpiac korai elhagyásának korlátozása és a kötelező nyugdíjkorhatár emelése által - meghosszabbítják az élet aktív szakaszát és emelik a tényleges nyugdíjkorhatárt. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell kialakítaniuk az érdekeltekkel, és lehetővé kell tenniük a reformok megfelelő fokozatos bevezetését.