Az elmúlt években a beruházó és állam közötti vitarendezés kereskedelmi és beruházási megállapodásokba foglalását egyre több nyilvános vizsgálat és kérdésfelvetés övezte. Számos olyan problémát azonosítottak, amely a választottbíráskodás elvein alapuló beruházó és állam közötti vitarendezésből fakad. E problémák közé tartozik, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezésből hiányzik, vagy arra csak korlátozott mértékben jellemző a legitimitás, a következetesség és az átláthatóság, valamint hogy nincs lehetőség a felülvizsgálatra.

E korlátok kezelése érdekében az Unió 2015 óta azt a megközelítést követi, hogy a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszernek az uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásokba foglalása útján intézményesíteni kell a beruházási viták rendezésének rendszerét. Ugyanakkor bilaterális jellege miatt a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer nem képes a fent említett problémák teljes körű kezelésére. Ezenkívül a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer uniós megállapodásokba foglalása az adminisztratív eljárások bonyolultsága és a költségvetési vonzatok tekintetében költségekkel is jár.

A multilaterális beruházási bíróságra irányuló kezdeményezés célja a nemzetközi beruházási viták 1 rendezésére szolgáló olyan keret kialakítása, amely állandó, független és legitim; kiszámítható, következetes ítélkezési gyakorlatot folytat; lehetővé teszi a határozatokkal szembeni jogorvoslatot; költséghatékony; átlátható és eredményes eljárásokat folytat, valamint lehetővé teszi harmadik felek bevonását (például érdekelt környezetvédelmi vagy munkaügyi szervezetekét). A Bíróság függetlenségét az etikára és pártatlanságra vonatkozó szigorú előírások, nem megújítható kinevezések, a bírák teljes munkaidős foglalkoztatása és a kinevezésekre vonatkozó független mechanizmusok útján biztosítják.

Ez a kezdeményezés kizárólag eljárási kérdésekkel foglalkozik majd. A például az alkalmazandó joghoz vagy az értelmezési előírásokhoz – ideértve az egyéb, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerinti és az ENSZ egyezményei alapján fennálló nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés biztosítását is – hasonló kérdésekkel az alapul szolgáló beruházási megállapodások foglalkoznak majd, amelyeket a multilaterális beruházási bíróságnak kell majd alkalmaznia.

Ez a kezdeményezés arra törekszik, hogy összhangba hozza az Unió beruházási viták rendezésére vonatkozó szakpolitikáját az Uniónak a nemzetközi kormányzás és a nemzetközi vitarendezés más területein alkalmazott, a multilaterális megoldásokat előnyben részesítő megközelítésével. Ez a kezdeményezés nem része a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjának (REFIT).

A Bizottság 2015. májusi, „Investment in TTIP and beyond – the path for reform. Enhancing the right to regulate and moving from current ad hoc arbitration towards an Investment Court” (Beruházás a TTIP keretében és azon túl – a reform útján. A szabályozáshoz való jog megerősítése és elmozdulás a jelenlegi eseti vitarendezéstől a Beruházási Bíróság felé) című stratégiai dokumentuma 2 kétlépéses megközelítést vázolt fel a beruházó és állam közötti vitarendezés hagyományos rendszerének reformját illetően. Az első lépés az volt, hogy az Unió jövőbeli kereskedelmi és beruházási megállapodásai foglaljanak magukban intézményesített bírósági rendszert a beruházási viták rendezésére (beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer). Második lépésként azt jelölte meg az EU feladatának, hogy multilaterális beruházási bíróság létrehozásán dolgozzon. A multilaterális bíróság célja az lenne, hogy felváltsa az Unió kereskedelmi és beruházási megállapodásaiban foglalt valamennyi kétoldalú beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert, valamint lehetővé tegye az Unió, a tagállamok és a partnerországok számára, hogy felváltsák a meglévő beruházási megállapodásaikban foglalt, beruházó és állam közötti vitarendezésről szóló rendelkezéseket a multilaterális beruházási bírósághoz való fordulás jogával.

Ez az ajánlás összhangban áll a Bizottság 2015. októberi, „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című közleményével 3 , amely előre vetíti, hogy a Bizottság bilaterális erőfeszítéseivel párhuzamosan „felveszi a kapcsolatot a partnerekkel, hogy konszenzust alakítsanak ki egy teljes körű, állandó Nemzetközi Beruházási Bíróság létrehozására”.

2015. november 12-én közzétették a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (a továbbiakban: TTIP) beruházásvédelemről és a beruházási viták rendezéséről szóló szövegjavaslatát, melynek kapcsán a Bizottság kijelentette, hogy „a Bizottság – más országokkal együttműködésben – elkezd dolgozni a beruházási viták rendezésével foglalkozó, állandó nemzetközi bíróság létrehozásán. […] A folyamat célja, hogy a »régi beruházó és állam közötti vitarendezési« mechanizmust teljes mértékben felváltsa egy korszerű, hatékony, átlátható és pártatlan, a nemzetközi beruházási viták rendezésére szolgáló rendszerrel” 4 .

Az ajánlás összhangban áll a Bizottság 2017. májusi, a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló vitaanyagával is, 5 amely kifejezetten utal erre a kezdeményezésre, amikor kimondja, hogy „[a nemzetközi beruházási] [v]itákat a jövőben nem választottbíráknak kell eldönteniük az úgynevezett beruházó és állam közötti vitarendezés keretében. Ezért a Bizottság javaslatot tett egy olyan multilaterális beruházási bíróságra, amellyel igazságos és átlátható mechanizmus jönne létre.”

Ezenkívül a CETA aláírásának engedélyezéséről szóló tanácsi határozat elfogadása kapcsán a Tanács kijelentette, hogy „a Tanács támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy létrejöjjön egy beruházási vitákkal foglalkozó multilaterális bíróság, amely automatikusan a CETA által kialakított kétoldalú rendszer helyébe lépne, a CETA-ban meghatározott eljárásnak megfelelően” 6 .

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 218. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el, amelyben a Tanács kijelöli az Unió főtárgyalóját. Az EUMSZ 218. cikkének (4) bekezdése szerint a Tanács a főtárgyaló számára irányelveket határozhat meg.

Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szubszidiaritás elve nem alkalmazandó a kizárólagos uniós hatáskör alá tartozó területekre.

A beruházásvédelem tekintetében az Unió részben kizárólagos, részben pedig megosztott hatáskörrel rendelkezik.

Az EUMSZ 3. cikke értelmében az Unió a közös kereskedelempolitika területén kizárólagos hatáskörrel rendelkezik. Az EUMSZ 207. cikke szerint a közvetlen külföldi befektetések – ideértve a közvetlen külföldi befektetést is magukban foglaló nemzetközi megállapodások tárgyalásának és megkötésének lehetőségét is – az Unió közös kereskedelempolitikájának részét képezik.

Az EU és Szingapúr közötti szabadkereskedelmi megállapodással (a továbbiakban: EUSFTA) kapcsolatos 2/15. sz. véleményében a Bíróság megerősítette, hogy az Unió az EUMSZ 207. cikke alapján kizárólagos hatáskörrel rendelkezik az általában a beruházási megállapodásokban foglalt lényegi beruházásvédelmi előírások tekintetében abban a mértékben, amennyiben ezek az előírások a közvetlen külföldi befektetésekre alkalmazandók 7 . Ugyanebben a véleményében a Bíróság tisztázta, hogy nem közvetlen beruházások esetében az említett lényegi beruházásvédelmi előírások tekintetében a hatáskör megosztott az Unió és a tagállamok között.

2/15. sz. véleményében a Bíróság tisztázta továbbá, hogy a beruházó és állam közötti vitarendezéssel kapcsolatos hatáskör (a közvetlen külföldi befektetések és a nem közvetlen befektetések esetében egyaránt) megosztott az Unió és a tagállamok között annyiban, amennyiben bizonyos vitákban a tagállamoknak kell alperesként fellépniük.

Az Unió – a tagállamokkal együtt – részes fele a hagyományos beruházó és állam közötti vitarendezésről (Energia Charta Egyezmény) vagy beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerről (az EU–Kanada átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás – CETA) rendelkező megállapodásoknak, és az Unió kötelezhető arra, hogy az ilyen megállapodások alapján kialakult vitákban alperes legyen. Ezenkívül a Bizottság számos más beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert magában foglaló szabadkereskedelmi megállapodásról és egyedi beruházási megállapodásról tárgyal. A tervek szerint az Unió alperes lesz legalább néhány, ilyen megállapodás szerinti vitában.

Az Uniónak a tervezett egyezményben való részvétele így szükségszerű annak érdekében, hogy az egyezmény alkalmazásának hatálya alá tartozhassanak azok a fent említett megállapodások szerinti viták, amelyekben az Unió lesz az alperes.

A beruházó és állam közötti vitarendezést vagy beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert magukban foglaló, olyan meglévő megállapodások, melyeknek az Unió részes fele (Energia Charta Egyezmény, CETA), úgy rendelkeznek, hogy bizonyos esetekben a tagállamok az alperesek. A beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszert magukban foglaló, tervezett megállapodások szintén úgy rendelkeznek, hogy bizonyos vitákban a tagállamok az alperesek. Ezenkívül az Unió az 1219/2012/EU rendelet 8 útján felhatalmazta a tagállamokat, hogy fenntartsanak vagy megkössenek majdnem 1 400 olyan kétoldalú beruházási megállapodást, amelyek a beruházó és állam közötti hagyományos vitarendezést foglalnak magukban. Ezen okok miatt az Unión túl a tagállamoknak is a beruházási viták rendezésének jelen kezdeményezésben felvázolt multilaterális reformja mellé kell állniuk.

A beruházási viták rendezésével foglalkozó multilaterális bíróság létrehozásáról szóló egyezményre irányuló tárgyalások megkezdését engedélyező tanácsi határozatra vonatkozó jelen ajánlás nem mutat túl a kérdéses szakpolitikai célkitűzések eléréséhez szükségesnél.

A Bizottság az arányosság elvével összhangban minden észszerű szakpolitikai alternatívát megfontolt az ilyen szakpolitikai fellépés valószínű hatékonyságának értékelése érdekében. Részletes ismertetésük a hatásvizsgálati jelentésben olvasható.

A tárgyalások megkezdését engedélyező tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlás összhangban áll az EUMSZ 218. cikkének (3) bekezdésével, mely úgy rendelkezik, hogy a Bizottság ajánlásokat nyújt be a Tanácsnak, amely a tárgyalások megkezdéséről határozatot fogad el.

A beruházó és állam közötti vitarendezés felülvizsgálatára rendszeresen sor kerül az Energia Charta Egyezmény keretében, amelyben az Unió és a tagállamok szerződő felekként aktívan részt vesznek. Bár a beruházásvédelem és azon belül a vitarendezés korszerűsítése az Unió prioritása marad az Energia Charta Egyezmény felülvizsgálatán belül, a beruházási viták rendezése reformjának előnyben részesített irányvonala a jelen kezdeményezésben ismertetett multilaterális reform.

Mivel bevezetésére csak a közelmúltban került sor, még nem készült értékelés a beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszerről.

A Bizottság aktívan együttműködött az érdekelt felekkel és átfogó egyeztetést folytatott az hatásvizsgálat teljes folyamatában.

2016. december 21. és 2017. március 15. között a Bizottság online nyilvános konzultációt folytatott, amelyet a DG TRADE honlapján indítottak és közzétettek az EU Survey honlapon (a Bizottság online nyilvános konzultációra szolgáló portálján) is. Az érdekelt feleket felkérték, hogy válaszoljanak a többek között a problémákra és a lehetséges szakpolitikai alternatívákra, ezen alternatívák technikai szempontjaira és a lehetséges hatásukra vonatkozó kérdésekre. Az egyeztetés során általában véve széles körű támogatás mutatkozott a beruházási viták rendezésének jelen kezdeményezésben ismertetett multilaterális reformja iránt, de vannak még nyitott kérdések, különösen a technikai szempontokat illetően.

A nyilvános konzultációra adott egyéni válaszokat közzétették a konzultáció honlapján. Az online nyilvános konzultációt, valamint a Bizottság által az érintett felekkel folytatott egyeztetés részeként végrehajtott minden más tevékenységet összegző jelentést csatolták a hatásvizsgálati jelentéshez.

Hatásvizsgálat készült a beruházási viták rendezésének multilaterális reformjáról, többek között a multilaterális beruházási bíróság esetleges létrehozásáról is. A Bizottság csatolta ezen ajánláshoz a hatásvizsgálati jelentést és annak vezetői összefoglalóját, valamint a Szabályozói Ellenőrzési Testület pozitív véleményét.

Mivel a multilaterális beruházási bíróságra irányuló kezdeményezés kizárólag eljárási szabályokkal foglalkozik (pl. vitarendezés), és anyagi jogi szabályokkal nem (amelyeket az alapul szolgáló beruházási megállapodások tartalmaznak), a kezdeményezésnek várhatóan nem lesznek vonatkozó környezeti vagy társadalmi hatásai.

A multilaterális beruházási bíróság könnyítené a beruházási viták rendezésével kapcsolatos adminisztratív terheket azáltal, hogy egységes eljárási szabályok szerint központosítaná az összes vitát. Ez biztosítja majd, hogy a beruházók legitim, független és hatékony rendszert vehessenek igénybe a nemzetközi beruházási viták rendezéséhez, méretüktől és/vagy árbevételüktől függetlenül. A kkv-k további támogatásban részesülhetnének, figyelembe véve ezzel alacsonyabb árbevételüket. A bírósági eljárások várhatóan rövidebbek és ezáltal kevésbé költségesek lesznek a beruházók számára, mint a hagyományos, nem megreformált rendszerben. Ezenkívül a nagyobb kiszámíthatóság és az anyagi jogi beruházási rendelkezések értelmezésének következetessége hozzájárul majd ahhoz, hogy kevesebb vita alakuljon ki.

Az EUSZ 21. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió fellépése a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok elveire épül, amint azok e kezdeményezéshez kacsolódnak, ideértve különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét.

Az Unió multilaterális szintű tevékenysége nem veszélyeztetheti az alapvető jogok védelmének szintjét az Unióban. A multilaterális beruházási bíróság szándéka az, hogy a nemzetközi jog szerinti pótlólagos jogorvoslatot hozzon létre az államok nemzetközi megállapodásokból származó kötelezettségeinek érvényesítésére. Ezért nem érinti a külföldi beruházók hazai uniós jog és a tagállamok joga szerint meglévő jogait, vagy az ilyen hazai jogból eredő jogaik érvényesítését szolgáló jogorvoslatot.

A kezdeményezés pontos pénzügyi vonatkozásait lehetetlen meghatározni ebben a szakaszban, mivel a multilaterális beruházási bíróság kulcselemeit multilaterális tárgyalások útján kell meghatározni. Az várhatóan kevésbé költséges lesz, mint az az alternatíva, amely a már megtárgyalt vagy tárgyalás alatt álló megállapodásokban foglalt beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer és a meglévő rendszer fenntartására irányul. Több számítás készült, amelyek különböző feltevéseken alapulnak, és amelyeket belefoglaltak a hatásvizsgálati jelentésbe.

A Bizottság rendszeres nyomon követést végez majd, amint működésbe lép a multilaterális bíróság. Rendszeresen ellenőrizni fogja az Uniónak a bíróság költségeihez való pénzügyi hozzájárulásait is. A multilaterális beruházási bíróság működésének értékelésére akkor kerül majd sor, amikor már elegendő ideje működik ahhoz, hogy értékelhető adatok álljanak rendelkezésre. A csatolt hatásvizsgálati jelentés további részleteket tartalmaz a tervezett nyomonkövetési és értékelési tevékenységekről.

A Bizottság üdvözli, hogy az Európai Unió Tanácsának tagjai parlamentjeikkel együttműködésben saját intézményi gyakorlataikkal összhangban már a korai szakaszban egyre inkább részt vesznek a beruházási tárgyalásokban. A Bizottság arra ösztönzi az Európai Unió Tanácsának tagjait, hogy – kellő tekintettel az EU-minősített adatok védelmét szolgáló biztonsági szabályokról szóló 2013/488/EU tanácsi határozatra – ugyanígy járjanak el az e tanácsi határozatra irányuló ajánlás kapcsán is 9 .