EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2017.6.29.
COM(2017) 366 final
2017/0151(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Aarhusi Egyezmény részes felei ülésének hatodik ülésszakán az ACCC/C/2008/32. számú megfelelési ügyben az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
(1)Bevezetés
1998-ban az Európai Unió (EU) aláírta az Aarhusi Egyezményt. Az akkor is és most is nagy jelentőséggel bír az EU és tagállamai, a kelet-európai országok és a Szovjetunió azon utódállamai számára, amelyek az Egyezmény részes felei. Az egyezmény fő célja, hogy lehetővé tegye a nyilvánosság számára a környezetvédelmi ügyekben való élénkebb részvételt, és az aktív hozzájárulást a környezet jobb megőrzéséhez és védeleméhez.
Az Aarhusi Egyezmény aláírása az Aarhusi rendelet elfogadásához vezetett, míg a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó korábbi uniós szabályok hozzájárultak az egyezmény kialakításához. Vagyis az Aarhusi Egyezmény és az EU kölcsönösen erősítette és támogatta egymást az évek során.
A Megfelelési Bizottságnak az ACCC/C/2008/32 sz. üggyel kapcsolatos megállapításai problémát jelentenek az EU számára, mert a megállapítások nem ismerik el az EU különleges jogrendjét.
Az EU továbbra is támogatja az Aarhusi egyezmény fontos célkitűzéseit.
(2)Az Aarhusi Egyezmény
A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezmény („Aarhusi Egyezmény”) 1 egy multilaterális környezetvédelmi megállapodás az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) égisze alatt.
Garantálja a nyilvánosság jogát környezeti ügyekben az információkhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban történő részvételhez és az igazságszolgáltatáshoz. Ezek olyan alapvető eszközök, amelyek hozzájárulnak a környezetvédelmi politikák megerősítéséhez és hatékonyabbá tételéhez.
Az Aarhusi Egyezmény 2001-ben lépett hatályba, és jelenleg 47 részes fele van, köztük az EU és tagállamai is. Az Egyezményt az Európai Közösség 2005. február 17-én hagyta jóvá 2 .
Az EU nyilatkozatot tett az Aarhusi egyezmény aláírásakor és jóváhagyásakor (a továbbiakban: az EU-nyilatkozat), amelyben értesítette az Aarhusi testületeket „a Közösség intézményi és jogi szerkezetéről”, valamint az egyezmény hatálya alá tartozó területeken a tagállamokkal való feladatmegosztásáról 3 .
Az Egyezményből fakadó kötelezettségeket az uniós intézmények és testületek a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel („az Aarhusi rendelet”) 4 hajtották végre.
(3)Az ügy háttere
Az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága („Megfelelési Bizottság”) vizsgálja, hogy a felek betartják-e az egyezményt. A Megfelelési Bizottság 2017. március 17-én közzétette a ClientEarth nevű nem kormányzati szervezet (NGO) által az uniós szinten az igazságszolgáltatáshoz való jog tekintetében indított ACCC/C/2008/32 sz. üggyel kapcsolatos megállapításait 5 . A Megfelelési Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Szerződésnek az uniós bíróságok előtt az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó, általuk értelmezett szabályai, valamint az Aarhusi rendelet értelmében a közigazgatási felülvizsgálathoz való hozzáférés kritériumai sértik az egyezményt.
(4)Jogi háttér
A Megfelelési Bizottság az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének megsértését állapította meg. A (3) bekezdés rendelkezései szerint „a felek biztosítják, hogy amennyiben a nemzeti jogukban meghatározott kritériumok teljesülnek, a nyilvánosság tagjai hozzáférnek közigazgatási vagy bírósági eljárásokhoz olyan magánszemélyek és hatóságok által elkövetett cselekmények és mulasztások elleni küzdelem érdekében, amelyek megsértik a nemzeti jognak a környezetre vonatkozó rendelkezéseit”. A (4) bekezdés előírja, hogy ezek az eljárások „megfelelőek és hatékonyak […] méltányosak, igazságosak, gyorsak és nem mértéktelenül drágák” legyenek.
2.A SZÓBAN FORGÓ PROBLÉMA
(1)A Megfelelési Bizottság megállapításai
A Megfelelési Bizottság szerint sem az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélkezési gyakorlata, amely a Szerződés rendelkezéseit értelmezi a magánszemélyeknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 263. cikkének (4) bekezdése értelmében az uniós bíróságokhoz való hozzáférése tekintetében, sem az Aarhusi rendelet, amely a környezetvédelmi jogi aktusok Bizottság általi közigazgatási felülvizsgálatáról rendelkezik, nem biztosít elegendő hozzáférést a nem kormányzati szervezetek és a nyilvánosság számára a felülvizsgálati eljárásokhoz.
A Megfelelési Bizottság úgy véli, hogy az EUMSZ 263. cikkének az EUB által értelmezett, a magánszemélyek általi megsemmisítés iránti keresetekről szóló (4) bekezdése túl szűk hatályú, mivel olyan, a személyeket közvetlenül érintő rendeleti jellegű jogi aktusokra korlátozódik, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket 6 .
A Megfelelési Bizottság hozzátette, hogy az Aarhusi rendelet nem orvosolja ezeket a hiányosságokat, mivel az a következők tekintetében ugyancsak sérti az egyezményt:
–az Aarhusi felülvizsgálati mechanizmust a nem kormányzati szervezeteken kívül a nagyközönség számára is meg kell nyitni;
–a felülvizsgálatnak ki kell terjednie az általános jogi aktusokra, és nem csak az egyedi hatályú jogi aktusokra;
–megtámadhatónak kell lennie minden olyan közigazgatási aktusnak, amely egyszerűen „kapcsolódik” a környezethez, nem csak a környezetvédelmi jogszabályokon „alapuló” aktusoknak;
–kötelező erővel és külső hatással nem rendelkező jogi aktusok esetében is lehetővé kell tenni a felülvizsgálatot 7 .
A Megfelelési Bizottság továbbá úgy ítélte meg, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatában nem áll fenn olyan új irány, amely biztosítaná az egyezménynek való megfelelést 8 .
Végezetül a Megfelelési Bizottság azt javasolta, hogy az EUB ítélkezési gyakorlata vegye teljes mértékben figyelembe az egyezményt, vagy alternatívaként, hogy az EU módosítsa az Aarhusi rendeletet, vagy fogadjon el új jogszabályt 9 .
(2)A Bizottság álláspontja a megállapításokról
Amint az a fentiekben is szerepel, az Aarhusi egyezmény alapján létrehozott szervek az uniós nyilatkozat által tudomást szereztek az uniós jogrend sajátosságairól.
Az uniós nyilatkozatot azonban egyáltalán nem vették figyelembe a megállapításokban.
Valójában az uniós szerződésekben részletesen kidolgozták a bírósági felülvizsgálat sajátos rendszerét, hogy minden uniós polgár hozzáférjen az igazságszolgáltatáshoz. Az uniós intézkedések bírósági felülvizsgálata nem korlátozódik az uniós bíróságok előtt benyújtandó közvetlen keresetekre, hanem valamely nemzeti bíróság előtt is megtörténhet, amely bíróság jogszerűségi kérdést terjeszthet – és egyes esetekben köteles terjeszteni – az EUB elé, az pedig érvénytelennek nyilváníthatja az uniós jogi aktust vagy intézkedést.
Nevezetesen a környezetvédelmi jog alapján elfogadott uniós intézkedésekkel szemben bármely természetes vagy jogi személy által az uniós bíróságokhoz benyújtott keresetek tekintetében az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[...] eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket.”
Az EUB ítélkezési gyakorlatában értelmezte az e rendelkezésben és elődeiben megállapított feltételeket. A „személyében érintő” kitétel értelmezése szempontjából az irányadó ügy a Plaumann kontra Bizottság 10 ügy volt, amelyben az EUB megállapította, hogy „azok a jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket”. Az évek során az EUB továbbfejlesztette a Plaumann kontra Bizottság ügynek megfelelő ítélkezési gyakorlatát, azt alkalmazta és adaptálta különös jogi és ténybeli körülményekre, a felperes jellegétől függetlenül is 11 .
A Lisszaboni Szerződés kiterjesztette a magánjogi felek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetekre vonatkozó szabályokat azáltal, hogy a 4. pontot kiegészítette az utolsó résszel („[…] továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket”).Olyan esetekben, ahol ezek a feltételek fennállnak, a felperesnek nem kell igazolnia, hogy a megtámadott jogi aktus őt személyében érinti.
Az uniós másodlagos jogalkotó nem módosíthatja az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdésében előírt szabályokat, és tiszteletben kell tartania az uniós bíróság által kialakított, a Szerződés helyes értelmezését meghatározó ítélkezési gyakorlatot. Az Aarhusi egyezmény sem tesz lehetővé az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdésétől való eltérést 12 .
Az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése alapján az uniós bíróságokhoz való közvetlen hozzáférés kiszélesítése mellett a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 19. cikke (1) bekezdésének második mondatában különös jelentőséget tulajdonított a nemzeti bíróságok szerepének, amely szerint „A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek”. Ebben a szellemben az EUB előzetes döntéshozatali rendszere az európai unió jogrendjének sarokköve, ahogyan azt az EUB az Európai Uniónak az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez való csatlakozásáról szóló 2/13. sz. véleményében 13 is jelezte.
Ez különösen fontos az uniós környezetvédelmi jog szempontjából, amelyben – amint arra az EUB 2015-ben, két nagytanácsban hozott, az Aarhusi Egyezménynek az EU jogrendjében való fontosságával kapcsolatos ítéletében rámutatott – az uniós jog jelenlegi állása szerint a környezetvédelmi jogra vonatkozó bírósági és közigazgatási eljárások „elsődlegesen” a tagállamok jogának hatálya alá tartoznak 14 .
A Bizottság véleménye szerint a Megfelelési Bizottság megállapításai nem ismerik el a nemzeti bíróságoknak mint az uniós jog rendes bíróságainak központi szerepét 15 , és nem ismerik el az EUMSZ 267. cikke szerinti előzetes döntéshozatali eljárások uniós rendszerét mint a jogorvoslat érvényes eszközét.
A Megfelelési Bizottság megállapításaival ellentétben az uniós jogrend a jogorvoslati eszközök teljes rendszerét kínálja 16 . Azok a személyek, akik nem felelnek meg az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdésében foglalt elfogadhatósági feltételeknek – még a Lisszaboni Szerződés tágabb formájában sem –, szintén ténylegesen hozzáférnek az igazságszolgáltatáshoz és a jogaik védelméhez az uniós jog intézkedéseivel szemben. Az ügytől függően lehetőségük van arra, hogy vagy a nemzeti bíróságokhoz forduljanak, és felkérjék őket, hogy az EUMSZ 267. cikkében meghatározottak szerint az EUB elé terjesszék az érvényességre vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, vagy hogy az EUMSZ 277. cikke alapján az uniós bíróságok előtt közvetetten hivatkozzanak az általános hatályú jogi aktusok érvénytelenségére.
Az adminisztratív felülvizsgálatot illetően a Megfelelési Bizottság először arra kérte az Európai Uniót, hogy tegye megtámadhatóvá a környezetvédelmi kérdéseket érintő általános hatályú jogi aktusokat. Viszont az Aarhusi Egyezmény értelmében nem követelmény, hogy ezeket a jogi aktusokat közigazgatási felülvizsgálatnak vessék alá, és az sem egyértelmű, hogy egy ilyen felülvizsgálat mennyiben végezhető el érdemben a jogi aktusok e csoportja vonatkozásában.
Másrészt az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdését nem lehet úgy értelmezni, hogy az a külső hatások nélküli, nem kötelező erejű jogi aktusok közigazgatási felülvizsgálatát követeli meg. Azok az intézkedések, amelyek csak belső jogi hatást gyakorolnak a közigazgatásra, és harmadik felek számára nem biztosítanak jogokat vagy kötelezettségeket, nem képeznek bármely személy sérelmét okozó határozatot.
E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság nagytanácsa 2015-ben arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Aarhusi rendelet, amely csak az uniós intézményekre vonatkozik, és a magánszemélyek számára az uniós környezetvédelmi jog tiszteletben tartásával kapcsolatos jogorvoslati lehetőségek közül csak egyet érint, nem kívánta végrehajtani az Aarhusi Egyezmény 9. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeket a nemzeti közigazgatási vagy bírósági eljárások tekintetében, amelyek az uniós jog jelenlegi állása szerint elsősorban a tagállami jog hatálya alá tartoznak. Mivel az Aarhusi rendelet az uniós jog szempontjából nem az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének végrehajtására irányult, e rendelkezés tiszteletben tartása az uniós jogrenden belül az Aarhusi rendelet módosításától eltérő módon is biztosítható, amint azt egyébként a Megfelelési Bizottság az ajánlásaiban javasolta.
(3)A megállapítások következményei
A Megfelelési Bizottság azt ajánlotta, hogy a felek ülése fogadjon el olyan irányelveket, amelyeket az Európai Unió Bíróságának követnie kellene az Aarhusi Egyezmény értelmezése során.
A hatalmi ágak szétválasztásának elve és az intézményi egyensúly elve alapján azonban nem lehetséges a Megfelelési Bizottság megállapításainak az EUB ítélkezési gyakorlatán keresztül történő végrehajtása, mivel a bíróságok igazságszolgáltatási funkciójukban függetlenek.
Az Aarhusi rendelettel kapcsolatban a Megfelelési Bizottság úgy vélte, hogy túl korlátozóak az arra vonatkozó előírások, hogy ki kérhet felülvizsgálatot és mit lehet felülvizsgálni (személyi hatály és tárgyi hatály). A hatálynak a Megfelelési Bizottság által kért kiterjesztése azt jelentené, hogy a bírósági felülvizsgálati mechanizmus – és végső soron az Európai Unió Bíróságához való hozzáférés – megnyílna a potenciális peres felek hatalmas csoportja előtt, a joghatással nem rendelkező jogi aktusok tekintetében, méghozzá a környezetvédelem körén kívül eső területeken is.
Az Aarhusi rendelet módosítása a közigazgatási felülvizsgálat hatályának kiterjesztése érdekében valójában jelentősen növelné az uniós bíróságokhoz való hozzáférést, az EUMSZ és az egységes ítélkezési gyakorlat értelmében. A 263. cikk (4) bekezdése alapján nem megtámadható intézkedések – mint például az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának átmeneti ingyenes kiosztását lehetővé tevő, a tagállamoknak címzett határozatok – közigazgatási felülvizsgálati eljárás tárgyává válnának. Másfelől – amint azt a Törvényszék már megállapította 17 – a közigazgatási felülvizsgálat iránti kérelemre válaszul hozott határozatot meg lehetne támadni az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése szerinti megsemmisítés iránti keresettel, amelynek keretében a felperes egy közigazgatási felülvizsgálat iránti kérelemmel megtámadott uniós intézkedés jogszerűségét is megkérdőjelezhetné.
Hasonlóképpen, az „egyedi hatályú” közigazgatási aktus fogalmát (amely az Aarhusi rendelet 10. cikke szerinti közigazgatási felülvizsgálat indításának feltétele) a Törvényszék úgy értelmezte, hogy az nem tér el lényegesen az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése szerint megtámadható jogi aktus fogalmától 18 . Ebből az következik, hogy a közigazgatási felülvizsgálat tárgyát képező jogi aktusok körének kiszélesítése közvetetten az EUMSZ 263. cikk (4) bekezdése alapján megtámadhatóvá tenné ezen aktusokat.
A másodlagos jogszabályok módosítása révén az uniós bíróságok lényegében az ügyeknek egy egészen új kategóriája felett nyernének joghatóságot, amelyben a közigazgatási felülvizsgálat tárgyát képező, alapul szolgáló jogi aktusokat nem lehetne megtámadni az EUMSZ 263. cikkének (4) bekezdése alapján. Az ilyen módosítások jelentős egyenlőtlenséget hozhatnának létre a Szerződésekben előírt jogvédelmi rendszerben.
3.Az aarhusi eljárás további lépései
A Megfelelési Bizottság megállapításait az Aarhusi Egyezményben részes felek találkozójának szeptember 11-től 14-ig a montenegrói Budvában tartandó hatodik ülésszakára nyújtják be elfogadásra, és elfogadásuk esetén azok elnyerhetik az Aarhusi Egyezmény hivatalos értelmezésének státuszát, így a szerződő felekre és az egyezmény szerveire nézve kötelezővé válnának.
A felek ülése általában konszenzussal határoz. Amennyiben a konszenzus elérése érdekében tett valamennyi erőfeszítés kimerül, az érdemi kérdésekkel kapcsolatos határozatokat a jelen lévő és szavazó szerződő felek háromnegyedes többségével hozzák 19 .
4.Következtetés
A Megfelelési Bizottság megállapításai az uniós jog alkotmányos elveit vitatják, amelyek olyannyira alapvető fontosságúak, hogy az EU számára jogilag lehetetlen e megállapítások követése és betartása.
A megfelelési eljárás során az EU az Unió intézményi keretének további kifejtése céljából egy második meghallgatást kért a Megfelelési Bizottságtól. A Megfelelési Bizottság azonban megtagadta ezt a kérést. A Megfelelési Bizottság megállapításaival szemben nincs helye jogorvoslatnak. Az egyetlen mód az EU számára intézményi sajátosságainak és az uniós jogrend autonómiájának teljes mértékű biztosítására, hogy más lehetőség híján a részes felek ülésén e megállapítások jóváhagyásával kapcsolatban elutasító szavazatot ad le.
E megfontolásokra tekintettel a részes felek következő ülésén az Uniónak el kell utasítania az ACCC/C/2008/32. sz. ügyben tett megállapításokat.
Az EU ezzel kapcsolatos álláspontja nem csökkenti az EU elkötelezettségét az Aarhusi Egyezmény elvei és céljai iránt.
A korábbi megfelelőségi megállapításokkal ellentétben ebben a konkrét esetben a Tanácsnak az EUMSZ 218. cikkének (9) bekezdése értelmében határozatot kell hoznia.
2017/0151 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
az Aarhusi Egyezmény részes felei ülésének hatodik ülésszakán az ACCC/C/2008/32. számú megfelelési ügyben az Európai Unió nevében képviselendő álláspontról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
(1)A környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló egyezményt („Aarhusi Egyezmény”) 20 2005. február 17-én az Európai Közösség nevében a 2005/370/EK tanácsi határozat 21 hagyta jóvá.
(2)Az Unió végrehajtotta az egyezményből fakadó kötelezettségeket az uniós intézmények és testületek szempontjából, nevezetesen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel („az Aarhusi rendelet”) 22 .
(3)Az Aarhusi Egyezmény 15. cikke alapján létrejött az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága („Megfelelési Bizottság”), amelynek hatáskörébe tartozik annak vizsgálata, hogy a felek megfelelnek-e az egyezmény rendelkezéseinek.
(4)2017. március 17-én az Unió megkapta az uniós szinten az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében indított ACCC/C/2008/32 sz. üggyel kapcsolatos megállapításokat 23 . A Megfelelési Bizottság úgy ítélte meg, hogy „az érintett fél a nyilvánosság tagjainak az igazságszolgáltatáshoz való joga tekintetében nem felel meg az egyezmény 9. cikke (3) és (4) bekezdésének, mert sem az Aarhusi rendelet, sem az EUB ítélkezési gyakorlata nem hajtja végre az említett bekezdésekből fakadó kötelezettségeket vagy felel meg azoknak.” (A Megfelelési Bizottság megállapításainak 123. pontja).
(5)Az EU által az egyezmény aláírásakor tett és annak jóváhagyásakor megerősített nyilatkozat felhívja az Aarhusi Egyezmény testületeinek figyelmét arra, hogy „a Közösség intézményei az egyezmény által szabályozott területen a dokumentumokhoz való hozzáférésre vonatkozó meglévő és a jövőben készülő jogszabályaiknak, valamint a közösségi jog egyéb vonatkozó szabályainak keretein belül alkalmazzák az egyezményt.”
(6)A megállapítások nem ismerik el a nemzeti bíróságoknak az Aarhusi Egyezmény 9. cikke (3) bekezdésének végrehajtásában játszott központi szerepét, és nem ismerik el érvényes jogorvoslati eszközként az Európai Unió Bírósága elé terjesztett előzetes döntéshozatali eljárások uniós rendszerét 24 .
(7)A megállapítások azt ajánlják, hogy a felek ülése tegyen olyan lépéseket, amelyek egyértelműen ellentétben állnak az uniós jogrend alapvető elveivel és bírósági felülvizsgálati rendszerével. A megállapítások nem ismerik el az EU különleges jogrendjét.
(8)Az EU továbbra is teljes mértékben támogatja az Aarhusi Egyezmény fontos célkitűzéseit.
(9)A megállapításokat az Aarhusi Egyezményben részes felek ülésének 2017 szeptemberében a montenegrói Budvában tartandó hatodik ülésszaka elé terjesztik, és elfogadásuk esetén azok elnyerhetik az Aarhusi Egyezmény hivatalos értelmezésének státuszát, így a szerződő felekre és az egyezmény szerveire nézve kötelezővé válnának.
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
Az Aarhusi Egyezmény részes felei ülésének hatodik ülésszakán az ACCC/C/2008/32. számú megfelelési ügyben az Európai Unió nevében képviselendő álláspont a következő:
–elutasító szavazat a megállapítások elfogadásáról.
2. cikk
Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök