EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2017.7.3.
COM(2017) 359 final
2017/0149(NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
Horvátországnak, Hollandiának, Portugáliának és Romániának a San Marino a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról
INDOKOLÁS
1.A JAVASLAT HÁTTERE
•A javaslat indokai és céljai
A gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezményt (a továbbiakban: az 1980. évi egyezmény) eddig az összes uniós tagállammal együtt 97 ország erősítette meg. Az egyezmény a status quót kívánja helyreállítani a jogellenesen elvitt vagy visszatartott gyermekek mihamarabbi visszajuttatása révén, a Szerződő Felek által kijelölt központi hatóságok közötti együttműködési rendszer keretében.
Mivel a gyermek jogellenes elvitelének megelőzése a gyermekek jogainak előmozdítását célzó uniós politika fontos része, az Európai Unió nemzetközi szinten tevékenyen fellép az 1980. évi egyezmény alkalmazásának javítása érdekében, és a harmadik államokat az egyezményhez való csatlakozásra ösztönzi.
San Marino 2006. december 14-én letétbe helyezte az 1980. évi egyezményhez való csatlakozásáról szóló okiratot. Az 1980. évi Hágai Egyezmény San Marino vonatkozásában 2007. március 1-jén lépett hatályba.
Az 1980. évi egyezmény San Marino és az uniós tagállamok túlnyomó többsége (23 tagállam) között már hatályban van. Csupán Horvátország, Dánia, Hollandia, Portugália és Románia nem fogadta még el San Marino csatlakozását az egyezményhez.
Az 1980. évi egyezmény 38. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy az egyezmény a csatlakozó ország és azon Szerződő Államok között alkalmazandó, amelyek nyilatkozatot tettek a csatlakozás elfogadásáról.
A Bizottság kezdeményezésére konzultáltak az Európai Unió Bíróságával, amely megerősítette, hogy valamely harmadik állam 1980. évi egyezményhez való csatlakozásának elfogadása az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik.
Az Európai Unió Bírósága 2014. október 14-i 1/13. sz. véleményében kimondta, hogy az Európai Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik annak elfogadása, hogy valamely harmadik állam csatlakozzon a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez.
A Bíróság nyomatékosította, hogy – a tagállamok közötti változó geometriát elkerülendő – a kérdést uniós szinten egységesen kell kezelni.
Mivel a gyermekek jogellenes külföldre vitelének kérdése az Európai Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartozik, San Marino csatlakozásának elfogadásáról uniós szinten, tanácsi határozat útján kell dönteni. Azon tagállamoknak tehát, amelyek még nem fogadták el San Marino csatlakozását, az Európai Unió érdekében elfogadó nyilatkozatot kell tenniük.
A Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia általi elfogadás nyomán az 1980. évi egyezmény San Marino és – Dánia kivételével – valamennyi uniós tagállam között alkalmazandóvá válna.
•Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel
Ami a gyermekek szülő általi jogellenes elvitelét illeti, az 1980. évi Hágai Egyezmény a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó ügyekben folytatott uniós igazságügyi együttműködés sarokkövének számító, Brüsszel IIa. rendelet néven ismert 2201/2003/EK tanácsi rendelet 1 nemzetközi megfelelője.
A rendelet egyik fő célkitűzése az, hogy a gyermekek szokásos tartózkodási helyük szerinti tagállamba történő gyors visszavitelét biztosító eljárások megállapításával visszaszorítsa a gyermekek tagállamok közötti jogellenes külföldre vitelét. E célból a Brüsszel IIa. rendelet 11. cikkében magában foglalja az 1980. évi Hágai Egyezményben megállapított eljárást, és kiegészíti azt bizonyos vonatkozások egyértelműsítése révén, különös tekintettel a kiskorú meghallgatására, a határozat meghozatalának a visszavitel iránti kérelem benyújtásától számított időtartamára és a gyermek visszavitele elutasításának indokaira. A rendelet emellett rendelkezéseket vezet be a különböző tagállamokban hozott, visszavitelt elrendelő vagy a visszavitel elrendelését megtagadó, egymásnak ellentmondó határozatokra vonatkozóan.
Nemzetközi szinten az Európai Unió támogatja a harmadik országok csatlakozását az 1980. évi egyezményhez, hogy az uniós tagállamok közös jogi keretre támaszkodhassanak a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő esetekben.
2015 júniusa és 2016 decembere között tíz tanácsi határozatot hoztak annak érdekében, hogy elfogadják 10 harmadik ország (Marokkó, Szingapúr, Oroszországi Föderáció, Albánia, Andorra, Seychelle-szigetek, Örményország, Koreai Köztársaság, Kazahsztán és Peru) csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló 1980. évi Hágai Egyezményhez 2 .
•Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival
A mostani javaslat egyértelműen kapcsolódik az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében foglalt, a gyermekek jogainak védelmére vonatkozó általános célkitűzéssel. Az 1980. évi Hágai Egyezmény célja, hogy védelmezze a gyermekeket a szülő általi jogellenes elvitel káros hatásaitól, valamint garantálja, hogy a gyermekek kapcsolatot tarthassanak mindkét szülőjükkel, például a kapcsolattartási jogok hatékony gyakorlásának biztosítása révén.
Ugyancsak említésre méltó, hogy a javaslat a közvetítés határon átnyúló családi viták rendezésében történő alkalmazásának előmozdításához is kapcsolódik. A polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló irányelv 3 a családjogra is vonatkozik a jog érvényesülésén alapuló közös európai térségen belül. Az 1980. évi Hágai Egyezmény a családi viták békés rendezését is ösztönzi. Az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által kiadott, bevált gyakorlatokról szóló útmutatók egyikének témája a közvetítés igénybevétele az egyezmény alkalmazási körébe tartozó, gyermekeket érintő nemzetközi családi viták rendezésében. Az Európai Bizottság kezdeményezésére ezt az útmutatót angolon és francián kívül az összes uniós nyelvre, valamint arabra is lefordították, hogy megkönnyítsék a párbeszédet azokkal az államokkal, amelyek még nem erősítették meg az egyezményt, továbbá hogy az egyezményt meg nem erősítő országokkal konkrét megoldásokat találjanak a gyermekek jogellenes külföldre viteléből fakadó problémákra 4 .
2.JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG
•Jogalap
Mivel a határozat nemzetközi megállapodásra vonatkozik, az alkalmazandó jogalap az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke, valamint 81. cikkének (3) bekezdése. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúlag határoz.
A 2201/2003/EK rendelet az Egyesült Királyságra és Írországra nézve kötelező, így azok részt vesznek e határozat elfogadásában és alkalmazásában.
Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.
•Arányosság
E javaslatot az ugyanebben a kérdésben már elfogadott tanácsi határozatok alapján szövegezték meg, és az nem lépi túl az arra vonatkozó célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket, hogy a gyermekek jogellenes külföldre vitelének tárgyában következetessé váljon az uniós fellépés annak biztosítása révén, hogy valamennyi uniós tagállam meghatározott időkereten belül elfogadja San Marino csatlakozását az 1980. évi Hágai Egyezményhez.
3.AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
•Az érdekelt felekkel folytatott konzultációk
A Bizottság konzultált Horvátországgal, Hollandiával, Portugáliával és Romániával arról, hogy készen állnak-e elfogadni San Marino csatlakozását az 1980. évi egyezményhez, és mind a négy tagállam kedvező választ adott.
A 2017. április 24-i szakértői találkozó keretében tartott megbeszélések tanúsága szerint ebben a szakaszban a tagállamoknak nincs ellenvetésük azzal kapcsolatban, hogy Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia elfogadja San Marino csatlakozását az 1980. évi egyezményhez.
•Szakértői vélemények beszerzése és felhasználása
Mivel az egyezmény 23 tagállamban már jelenleg is hatályban van, a Bizottság és a tagállami szakértők úgy vélték, hogy ilyen esetekben nincs szükség a harmadik ország helyzetének külön értékelésére.
A tagállami szakértők semmilyen problémáról nem számoltak be az 1980. évi egyezmény San Marino tekintetében történő alkalmazásával kapcsolatban.
•Hatásvizsgálat
A 2015-ben és 2016-ban már elfogadott, több harmadik államnak az 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásáról szóló tíz tanácsi határozathoz hasonlóan – a jogalkotási aktus jellegére való tekintettel – nem készült külön hatásvizsgálat. San Marino helyzetének külön értékelését feleslegesnek találták, figyelembe véve egyrészt azt, hogy az egyezmény San Marino és 23 uniós tagállam között már jelenleg is hatályban van, másrészt pedig azt, hogy Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia készen áll elfogadni San Marino csatlakozását.
4. KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK
A javasolt megállapodásnak nincsenek költségvetési vonzatai.
5.EGYÉB ELEMEK
•Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai
Mivel a javaslat csupán Horvátországnak, Hollandiának, Portugáliának és Romániának a San Marino 1980. évi egyezményhez való csatlakozásának elfogadására való felhatalmazását érinti, végrehajtásának figyelemmel kísérése arra korlátozódik, hogy az említett tagállamok tiszteletben tartják-e a nyilatkozat szövegét, valamint az annak letétbe helyezésére és a Bizottság letétbe helyezésről való tájékoztatására vonatkozóan a tanácsi határozatban megállapított időkeretet.
2017/0149 (NLE)
Javaslat
A TANÁCS HATÁROZATA
Horvátországnak, Hollandiának, Portugáliának és Romániának a San Marino a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának az Európai Unió érdekében való elfogadására történő felhatalmazásáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 81. cikke (3) bekezdésére, összefüggésben 218. cikkével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
tekintettel az Európai Parlament véleményére 5 ,
mivel:
(1) Az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében foglaltak szerint az Európai Unió egyik célja, hogy előmozdítsa a gyermekek jogainak védelmét. A gyermekek jogellenes elvitellel vagy visszatartással szembeni védelmét szolgáló intézkedések e politika fontos részét képezik.
(2) A Tanács elfogadta a 2201/2003/EK rendeletet 6 (a továbbiakban: Brüsszel IIa. rendelet), amelynek célja, hogy megvédje a gyermekeket a jogellenes elvitel vagy visszatartás káros hatásaitól, és eljárásokat állapítson meg a szokásos tartózkodási helyük szerinti államba történő gyors visszatérésük biztosítására, valamint garantálja a kapcsolattartási jogok és a felügyeleti jogok védelmét.
(3) A Brüsszel IIa. rendelet kiegészíti és megerősíti a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezményt (a továbbiakban: az 1980. évi Hágai Egyezmény), amely nemzetközi szintű kötelezettségi és együttműködési rendszert hoz létre a szerződő államok, illetve a központi hatóságok között, és célja a jogellenesen elvitt vagy visszatartott gyermekek gyors visszatérésének biztosítása.
(4) Az Unió valamennyi tagállama részes fele az 1980. évi Hágai Egyezménynek.
(5) Az Unió arra ösztönzi a harmadik államokat, hogy csatlakozzanak az 1980. évi Hágai Egyezményhez, és támogatja az 1980. évi Hágai Egyezmény helyes végrehajtását, többek között azáltal, hogy a tagállamokkal együtt részt vesz a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által rendszeresen szervezett különbizottságokban.
(6) Az uniós tagállamok és a harmadik államok között alkalmazandó közös jogi keret lehet a legjobb megoldás az érzékeny természetű, a gyermekek jogellenes elvitelét érintő nemzetközi esetekre.
(7) Az 1980. évi Hágai Egyezmény kimondja, hogy az egyezmény a csatlakozó állam és azon szerződő államok között alkalmazandó, amelyek nyilatkozatot tettek a csatlakozás elfogadásáról.
(8) Az 1980. évi Hágai Egyezmény nem teszi lehetővé, hogy az olyan regionális gazdasági integrációs szervezetek, mint az Unió, annak szerződő feleivé váljanak. Az Unió ezért nem csatlakozhat az egyezményhez, és nem helyezhet letétbe valamely állam csatlakozásának elfogadásáról szóló nyilatkozatot sem.
(9) Az Európai Unió Bíróságának 1/13. sz. véleménye értelmében az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján tett, elfogadásról szóló nyilatkozatok az Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartoznak.
(10) San Marino 2006. december 14-én letétbe helyezte az 1980. évi egyezményhez való csatlakozásáról szóló okiratot. Az 1980. évi Hágai Egyezmény San Marino vonatkozásában 2007. március 1-jén lépett hatályba.
(11) Horvátországot, Dániát, Hollandiát, Portugáliát és Romániát kivéve már valamennyi tagállam elfogadta San Marino 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozását. A San Marinóban fennálló helyzet értékelése nyomán megállapítást nyert, hogy Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia az 1980. évi Hágai Egyezményben foglalt feltételek alapján az Unió érdekében el tudja fogadni San Marino csatlakozását.
(12) Horvátországot, Hollandiát, Portugáliát és Romániát ezért fel kell hatalmazni arra, hogy az e határozatban foglalt feltételeknek megfelelően az Unió érdekében letétbe helyezze a San Marino csatlakozásának elfogadásáról szóló nyilatkozatát. A San Marinónak az 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozását már korábban elfogadó többi uniós tagállamnak nem kell új elfogadási nyilatkozatot letétbe helyeznie, mivel a nemzetközi közjog értelmében a már megtett nyilatkozatok továbbra is érvényesek.
(13) A Brüsszel IIa. rendelet az Egyesült Királyságra és Írországra nézve kötelező, így azok részt vesznek e határozat elfogadásában és alkalmazásában.
(14) Az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
(1) Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia felhatalmazást kap arra, hogy az Unió érdekében elfogadja San Marino csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezményhez (a továbbiakban: az 1980. évi Hágai Egyezmény).
(2) Az (1) bekezdésben említett tagállamok legkésőbb [tizenkét hónappal e határozat elfogadása után] nyilatkozatot helyeznek letétbe az alábbi formában arról, hogy az Európai Unió érdekében elfogadják San Marino csatlakozását az 1980. évi Hágai Egyezményhez:
„[TAGÁLLAM teljes neve] kijelenti, hogy az (EU) 2017/... tanácsi határozattal* összhangban elfogadja San Marino csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló, 1980. október 25-i Hágai Egyezményhez”.
7(3) Az (1) bekezdésben említett tagállamok tájékoztatják a Tanácsot és a Bizottságot a San Marino csatlakozásának elfogadásáról szóló nyilatkozatuk letétbe helyezéséről, és a letétbe helyezést követően két hónapon belül közlik a Bizottsággal a nyilatkozat szövegét.
2. cikk
Azon tagállamok, amelyek már ezen határozat elfogadásának napja előtt letétbe helyezték a San Marino 1980. évi Hágai Egyezményhez való csatlakozásának elfogadásáról szóló nyilatkozatot, nem helyeznek letétbe újabb nyilatkozatot.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
4. cikk
Ennek a határozatnak Horvátország, Hollandia, Portugália és Románia a címzettje.
Kelt …-ban/-ben, -án/-én.
a Tanács részéről
az elnök