8.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/57

1.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 34. cikke szerint az Unió elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel, és ezt az Európa Tanács és az Egyesült Nemzetek Szervezete is nemzetközi kötelezettségként írja elő a tagállamok részére. Emiatt a lakhatási politika terén hatáskörrel rendelkező nemzeti, regionális vagy helyi kormányzatoknak biztosítaniuk kell a tisztességes és megfizethető lakáshoz való jog érvényesülését;

2.

hangsúlyozza, hogy az EU nem rendelkezik kifejezett hatáskörrel a lakhatási politika terén, és ha kapcsolatot teremtünk a helyi, regionális és nemzeti szintű lakhatási politikák és az uniós politikák között, annak során tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét. Ugyanakkor megjegyzi, hogy az Unió számos célkitűzésének (gazdasági stabilitás, az éghajlatváltozás kezelése és társadalmi befogadás stb.) és az Unió számos politikájának (regionális politika, városfejlesztési menetrend, versenypolitika, energiapolitika, szociális politika stb.) végrehajtása hatással van a különböző szintű lakhatási politikákra és függ azoktól. Ezért a szakpolitikák jobb koordinációja szükséges ezen a területen;

3.

elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság által 2017. november 17-én Göteborgban a tisztességes munkafeltételekről és a növekedésről megrendezett szociális csúcstalálkozón kihirdetett szociális jogok európai pillére tartalmazza a szociális lakhatáshoz, a színvonalas lakhatási támogatáshoz, illetve a kilakoltatással szembeni védelemhez és azzal kapcsolatos segítséghez való jogot;

4.

ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy – tekintettel a szükségletek közötti, a helyi lakáspiacokon tapasztalt növekvő különbségekre mind a tagállamokon belül a bőségesebbtől a szűkösebb lakáskínálattal rendelkező területek felé irányuló belső migráció, mind pedig a közelmúltban tapasztalt, a szűkös lakáskínálattal rendelkező területek felé irányuló külső migráció tekintetében – a regionális önkormányzatok és az európai városok kulcsszerepet játszanak a tagállamok lakhatási politikáinak megvalósításában;

5.

ismét kiemeli, hogy fontos szilárd partneri kapcsolatot kialakítani a nonprofit ágazat különféle szervezeteivel, a lakhatással foglalkozó egyesületekkel és szövetkezetekkel, a bérlőkkel és az egyes városrészek szervezeteivel, amelyek közvetlenül lakhatást biztosítanak és/vagy megkönnyítik a lakhatási támogatáshoz való hozzáférést, ám ugyanakkor a megfizethető lakhatást biztosító megbízható magánbefektetőkkel is;

6.

hangsúlyozza a tagállamok között a hagyományok és a lakhatási rendszerek tekintetében fennálló különbségeket, valamint a lakáshasználat típusai tekintetében semleges megközelítés fontosságát a meglévő politikák megvalósítása terén;

7.

felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepet játszanak a fenntartható lakhatási politika végrehajtásában, és lényegesen hozzájárulnak ahhoz, hogy át lehessen ültetni a gyakorlatba az EU szakpolitikai céljait;

8.

kiemeli az európai városi területeket sújtó lakhatási válság strukturális jellegét, valamint annak fontosságát, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megfizethető lakáskínálatot nyújtsanak, amelyet a piac nem tud egyedül biztosítani, tekintettel arra, hogy az EU számos tagállamában és régiójában a megfizethető ingatlanok kínálata különösen városi környezetben nincsen összhangban a lakások iránti jelentős kereslettel. Ez az eltérés a belső és külső migrációs áramlások mértékéből és a tagállamok társadalmának többségére jellemző elöregedéshez kapcsolódó demográfiai tendenciáknak megfelelő lakások iránti kereslet növekedéséből ered;

9.

felhívja a figyelmet arra, hogy a lakások iránti kereslet az EU-ban, sőt az egyes tagállamokon és régiókon belül is más és más, ezért rugalmas megközelítésre van szükség a lakásépítés támogatása terén;

10.

rámutat arra, hogy az uniós politikák és szabályozások növekvő hatással vannak a lakhatási politikák tagállamok, valamint regionális és helyi önkormányzatok általi végrehajtásának feltételeire az alkalmazandó állami támogatási rendszerek, a héarendszer, a szociális lakhatás általános gazdasági érdekű szolgáltatásként való meghatározása, a közbeszerzések lebonyolításának feltételei, a közszféra szervezetei közötti együttműködés, valamint az európai szemeszter keretében különösen a lakbérek szabályozásával és a lakhatás céljára nyújtott szociális támogatásokkal kapcsolatban megfogalmazott országspecifikus ajánlások tekintetében;

11.

elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a hosszú távú lakhatási célú beruházásokat fokozatosan figyelembe veszik az uniós politikákban, különösen e politikáknak az ERFA keretében hőszigetelési felújítás, marginalizált közösségek lakhatáshoz való hozzáférése és városrehabilitáció címén történő támogathatósága révén, azáltal, hogy bekerültek a Juncker-tervbe a helyi foglalkoztatásra gyakorolt megsokszorozó hatásuk és az EBB-hitelekkel történő egyre nagyobb arányú finanszírozásuk miatt, különösen a szociális és köztes lakhatásba történő hosszú távú beruházások terén;

12.

üdvözli az Amszterdami Paktum uniós városfejlesztési menetrend létrehozására vonatkozó határozatát, amely a lakhatással kapcsolatos európai szabályozás koherenciájának javítására és az európai városok által a megfizethető lakáskínálat előmozdítása és annak finanszírozása terén alkalmazott bevált gyakorlatok feltérképezésére összpontosító „lakhatási” partnerséget kíván létrehozni;

13.

kéri – az uniós városfejlesztési menetrend „lakhatási” partnerségéből következően – egy olyan európai lakhatási program megvalósítását, amely képes jobb összhangot teremteni az uniós politikák és a tagállamok, régióik és helyi önkormányzataik szakpolitikái között, jobban összehangolni az EU e lakhatási politikákat támogató szakpolitikáit és beavatkozási eszközeit, és összevetni az európai városok megfizethető lakhatási kínálat biztosítása terén alkalmazott gyakorlatait;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Uniónak hatékonyabbnak kell lennie politikái és fellépései tekintetében, és elsősorban átláthatóbbnak kell lennie a polgárok számára mindennapi életükben;

15.

hangsúlyozza a lakhatási költségek, valamint az egyének és a családok magánfogyasztásba való beruházási lehetőségei, továbbá az oktatásra, az egészségügyre és a nyugdíjakra – azaz a gazdasági és társadalmi jólét tényezőire – fordított költségek közötti közvetlen kapcsolatot;

16.

hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy lakhatási kérdésekben tájékoztassuk és bevonjuk a nagyközönséget, és szorgalmazza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szint képviselői széles körű tömegtájékoztatási tevékenységet folytassanak, például a lakhatás világnapja, az építészet világnapja és más kezdeményezések keretében;

17.

megjegyzi, hogy szükség van a nagy agglomerációkban, az iparvidékeken és a fejlett üzleti szolgáltatásokkal rendelkező területeken jelentkező lakáshiány megoldására és arra, hogy ezzel párhuzamosan hozzáférést biztosítsunk a jólétről gondoskodó infrastruktúrához, különösen azok számára, akik már nyugdíjas korúak és/vagy más okokból (betegség, fogyatékosság stb.) nem tudnak dolgozni. Fontos megvizsgálni az áttelepülési lehetőségeket – például a nagyvárosok tehermentesítését és az emberek elnéptelenedő területekre költözését. Ehhez a rendelkezésre álló lakásokról és az egyes uniós régiókban jellemző megélhetési költségekről szóló adatokat kell alapul venni;

18.

emlékeztet arra, hogy a nemrégiben Európában elszenvedett válságban rendkívül nagy szerepe volt annak, hogy a beragadt jelzáloghitelek és a lakások elértéktelenedése miatt bizonyos tagállamokban nyomás alá kerültek a pénzügyi rendszerek. Ezért azt kéri, hogy a jövőbeli európai lakhatási program céljai közé vegyék fel azt, hogy egyensúlyt kell elérni a lakásvásárláshoz szükséges finanszírozáshoz való hozzájutás és a pénzintézetek hitelképessége között;

19.

úgy véli, hogy a megfizethető árú lakhatás a társadalmi kohézió és a társadalmi keveredés egyik előfeltétele, amely hozzájárul a társadalmi, gazdasági és földrajzi szegregációval szemben ellenálló közösségek építéséhez; megjegyzi, hogy az államilag támogatott lakhatáshoz való hozzáférés a munkavállalás akadályává is válhat, amennyiben a munkavállalás következményeként megszűnne a jogosultság az államilag támogatott lakhatásra;

20.

üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy a szociális jogok európai pillérét kapcsolják össze az európai szemeszterrel, ami az Európai Bizottság szerint a lakhatási politika terén a szociális lakhatás reformjának, a lakhatás elérhetőségének és megfizethetőségének, valamint a lakhatási támogatások eredményességének szorosabb nyomon követését jelenti majd. Azt várja tehát, hogy módosítanak bizonyos, a lakhatással kapcsolatos hibás feltevéseket az európai szemeszterben, ugyanis 1. egyes országelemzésekben és országspecifikus ajánlásokban a szubszidiaritás szempontjából vitatható volt az uniós hatáskör a lakhatás terén (például a lakbérek szabályozásának megkérdőjelezése) és 2. a lakhatással kapcsolatos ajánlásokat kizárólag az esetleges makrogazdasági egyensúlyhiányokra tekintettel fogalmazták meg nemzeti szintű adatok alapján, így olyan egységes szakpolitikákat javasoltak, amelyek nem vették figyelembe a helyi és regionális sajátosságokat;

21.

azt kéri, hogy a jövőbeli európai lakhatási programban szenteljenek megfelelő figyelmet a vidéki térségek lakhatással kapcsolatos szükségleteinek és igényeinek is;

22.

kéri ezért az Európai Parlament demokratikus módon történő bevonását és azt, hogy tartsanak előzetes egyeztetést az európai helyi és regionális önkormányzatokat képviselő RB-vel és a szociális partnerekkel, mielőtt az európai szemeszter keretében a lakhatási politikával kapcsolatos országspecifikus ajánlásokat elfogadnák. Kéri továbbá azt is, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására ezen a területen;

23.

hangsúlyozza, hogy a lakhatás terén végrehajtott állami beruházásnak nagyobb rugalmasságra van szüksége a költségvetési és pénzügyi szabályok terén ahhoz, hogy magánberuházásokat ösztönözzön, elősegítse a munkahelyteremtést és a növekedést helyi szinten, és így hosszú távú előnyökkel járjon az egész társadalom számára; több mozgásteret kér ezért a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében a szociális infrastruktúrába helyi és regionális szinten eszközölt beruházások számára;

24.

tekintettel arra, hogy a közelmúltban készült tanulmányok eredményei arra utalnak, hogy jelentős regionális különbségek vannak a házárak alakulása terén, azt javasolja, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiányokat felmérő eredménytábla használjon regionális szintű adatokat kiindulópontként a nemzeti szintűek helyett az ingatlanárak éves változásainak mérésére. Ez szoros nyomon követést tenne szükségessé. Kéri továbbá az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy lehetne-e regionális szinten differenciált makroprudenciális politika kialakítását ösztönözni, amely eltérő hitelfedezeti arányt vagy jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatót írna elő a lakáshitelek kapcsán különösen a nagyvárosi területeken és az ország többi részén;

25.

úgy véli, hogy a lakhatás terén végrehajtott közberuházások hosszú távú beruházások, amelyeknek a szabályozásban és az ESA 2010 szabványban is tükröződniük kellene; ezenkívül meg kellene vizsgálni annak lehetőségét, hogy a magánszektor hosszú távon hasonló érdekekkel rendelkező befektetőinek (például biztosítóknak) szánt, nem volatilis és nem spekulatív befektetések számára kedvezőbb feltételeket teremtsenek;

26.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos párizsi célkitűzések megvalósítása különleges kihívást és hatalmas energiamegtakarítási lehetőséget jelent a lakhatási szektor számára, tekintettel arra, hogy a lakossági szektor felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 40 %-áért, valamint arra, hogy az európai épületek hozzávetőleg 75 %-a nem hatékony energetikai szempontból, és évente az ingatlanpark mindössze 0,4–1,2 %-át újítják fel;

27.

tekintettel az épületek felújításának és energiahatékonyságának kérdésére, hangsúlyozza, hogy a végrehajtandó intézkedéseknek mindig együtt kell járniuk a biztonság és az energiahatékonyság értékelésével. Ezért fontos, hogy különösen a végrehajtandó pénzügyi intézkedések a földrengésbiztossá tétel elősegítését célozzák, mivel itt olyan megelőző és jövőorientált lépésekről van szó, melyek a biztonságot és az energiahatékonyságot szolgálják, megtakarítást jelentenek a polgároknak, és csökkentik a légszennyező anyagok kibocsátását;

28.

kéri, hogy a héairányelv megkezdődött felülvizsgálatának keretében a tagállamok továbbra is alacsonyabb héakulcsot alkalmazhassanak a szociálpolitika keretében biztosított lakásokra és a lakásfelújítási munkákra, illetve a városrehabilitációban érintett területeken az épületek rehabilitációjára;

29.

üdvözli, hogy az uniós városfejlesztési menetrendről szóló európai bizottsági jelentés (1) összhangban van az arra vonatkozó kérésével (2), hogy a 2012/21/EU határozat felülvizsgálata „a hátrányos helyzetű személyeken vagy a kevésbé előnyös szociális helyzetben lévő társadalmi csoportokon” túlmutatóan terjessze ki a szociális lakhatáshoz való hozzáférést. Egy ilyen kiterjesztés összhangban lenne a tagállamoknak a szociális lakhatás terén a szolgáltatások megrendelésével, nyújtásával, finanszírozásával és szervezésével kapcsolatos mérlegelési jogkörével, és megerősítené autonómiájukat annak eldöntésében, hogy miként használják fel a lakhatási politikát arra, hogy társadalmi keveredést érjenek el, elkerüljék a gettósodást és fenntartható közösségeket hozzanak létre. Ennek az intézkedésnek köszönhetően a tisztességes és megfizethető lakáshoz való hozzáférés jogát még inkább a középpontba lehet helyezni, mivel az, hogy a piac képtelen a lakásszükségletet fedezni egyes régiókban, nemcsak azokat érinti, akik egészen egyszerűen kiszorultak a lakáshoz jutás lehetőségéből, hanem azokat is, akik egészségtelen, nem megfelelő vagy túlzsúfolt lakásokban élnek, illetve akik jövedelmük döntő részét a lakbér vagy a lakáskölcsön törlesztőrészletének kifizetésére fordítják. Úgy véli ezért, hogy értéktöbblettel járna az, ha európai szinten kialakításra kerülnének kritériumok a tisztességes és megfizethető lakás jellemzőit illetően;

30.

egyetért az Európai Parlamenttel abban, hogy az Európai Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat arra irányuló erőfeszítéseikben, hogy a hajléktalanság fokozatos felszámolása érdekében megfékezzék annak növekvő tendenciáját;

31.

kéri, hogy a lakhatás terén végrehajtott beruházásokat a 2020 utáni kohéziós politika keretében is figyelembe lehessen venni annak érdekében, hogy hatékonyabb választ lehessen adni a helyi szükségletek sokféleségére (energia, urbanizmus, migránsok, kirekesztés…) a hőszigetelési felújításokkal, a marginalizált közösségek lakhatáshoz való hozzáférésével és a városrehabilitációval kapcsolatos meglévő intézkedések folytatásaként, a lakhatás terén végrehajtott, kohéziós politika keretében társfinanszírozott beruházások horizontális megközelítését alkalmazva. A szociális intézkedéseket igénylő városrészek és lakások esetében az ilyen jellegű intézkedések a lakhatással kapcsolatos közpolitikák horizontális megközelítésmódjának eszközét kell hogy jelentsék;

32.

úgy véli, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) segíthetne a szociális lakhatás terén létező piaci rés betöltésében olyan magas kockázati profilú projektek esetében, amelyek az EBB hagyományos kölcsönzési gyakorlata keretében nem juthatnának finanszírozáshoz. A szociális lakhatás terén azonban az olyan új pénzügyi eszközöknek, mint amilyen az ESBA, ki kell elégíteniük a megfizethető lakhatással és az energiahatékonysággal kapcsolatos sajátos hosszú távú szükségleteket. Az a tény, hogy 2017. júniusig a szociális infrastruktúrákra szánt ESBA-költségvetés egészének 4 %-a került felhasználásra, illusztrálja ezt a nehézséget, amit tovább fokozhat a Stabilitási és Növekedési Paktumban rögzített beruházási záradék nem hatékony alkalmazása és az a döntés, hogy a szociális lakhatásra fordított beruházásokat az ESA 2010 közigazgatási elszámolási kategóriájába sorolják az államháztartási hiány számításakor. Sürgeti ezért a Juncker-tervnek és az EBB-hiteleknek a lakhatás terén generált beruházások szempontjából történő értékelését, és azt várja, hogy a közelmúltban létrehozott, a szociális infrastruktúrával foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentős szerepet töltsön be ezen a téren;

33.

elvárja, hogy a lakhatási politikákat jobban összehangolják az EU demográfiai változással kapcsolatos prioritásaival. Olyan eszközökre és megfelelő regionális szintű adatokra van szükség, amelyek az egész EU-ban biztosítják az információáramlást, különösen a meglévő és ki nem használt lakásokról, ami lehetővé tenné, hogy legalább részben segítsünk kezelni a lakáskínálat és -kereslet terén tapasztalható területi egyenlőtlenségeket;

34.

szorgalmazza, hogy a lakhatási beruházásokhoz alkalmazzanak innovatív finanszírozási mechanizmusokat, és az állami és magánforrások ötvözésével törekedjenek multiplikátorhatásra;

35.

támogatja az uniós városfejlesztési menetrend részeként az európai szabályozásra, valamint az európai városok által a lakhatás biztosításával és finanszírozásával kapcsolatos bevált gyakorlatok feltérképezésére vonatkozó „lakhatási” partnerség tevékenységét;

36.

elégedettségének ad hangot az uniós városfejlesztési menetrend keretében kialakított partnerség első következtetései miatt, amelyeket a célravezető és hatásos szabályozás programhoz (REFIT) való konkrét hozzájárulásnak is kell tekinteni, valamint javasolja a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, hogy konkrét javaslatok kidolgozásával – mint például az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó határozat felülvizsgálatával – támogassák ezeket az eredményeket;

37.

hangsúlyozza, hogy az európai lakhatási program keretében egyszerre szükséges a lakhatással közvetlen vagy közvetett kapcsolatban lévő uniós politikák horizontális megközelítése, valamint a megfizethető lakhatási kínálat előmozdításával és finanszírozásával kapcsolatos helyi politikák területi megközelítése.

38.

úgy véli, hogy az Európai Unió Bírósága által a C-618/10. számú ügyben (Banco Español de Crédito) 2012. június 14-én hozott ítéletnek megfelelően a tagállamok a jelzáloghitelesek védelme érdekében kötelesek végrehajtani a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK tanácsi irányelv rendelkezéseit, különösen azokban az esetekben, ahol a jelzáloggal terhelt ingatlan volt a családi otthon, hogy ezzel el lehessen kerülni a hajléktalanság kockázatát;

39.

fontosnak tartja, hogy a szociális és egyéb lakáscélú épületek megfeleljenek a szükséges energetikai előírásoknak a következő kritériumok alapján: energiahatékonyság, energiatakarékosság, alacsony szén-dioxid-kibocsátás, tiszta és megújuló energiára irányuló beruházások. Ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy a lakásokat „intelligens” módon építsék és újítsák fel, összhangban többek között a Horizont 2020 céljaival.