15.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 306/20

1.

kiemeli, hogy az ifjúsági munkanélküliség – a csökkentése érdekében tett erőfeszítések dacára – amellett, hogy továbbra is komoly kihívást jelent mind társadalmi, mind gazdasági szempontból, az európai projektet megalapozó méltányosságot, egyenlőséget és szolidaritást is aláássa;

2.

üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit, amelyek hátterében az áll, hogy az Európai Bizottság elnöke aggodalmát fejezte ki a válság által keményen sújtott fiatalok jelentős részének aktuálisan nehéz helyzete miatt, és amelyek a „Befektetés az európai ifjúságba” és „Az Európai Szolidaritási Testület” elnevezésű kezdeményezésekben öltöttek formát;

3.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkaerőpiaci integrációját szolgáló intézkedések sikeréhez nagyon fontos a helyi és regionális önkormányzatok, illetve más szereplők, köztük a magánszektor és a harmadik szektorbeli szervezetek szerepvállalása;

4.

szorgalmazza, hogy az európai uniós intézmények működjenek együtt a magánszektorral és a harmadik szektorbeli szervezetekkel, és kéri, hogy a munkavállalók képesítésének a munkaerőpiaci kereslettel való jobb összeegyeztetését célzó programokat a magánszektor és a harmadik szektor bevonásával dolgozzák ki;

5.

hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség a helyi, nemzeti és uniós szintre egyaránt kihat. Az oktatásért, a szakképzésért és az ifjúsági ügyekért a tagállamok felelnek, az EUMSZ 6. cikke értelmében az Európai Uniónak pedig támogatnia kell, össze kell hangolnia és ki kell egészítenie a tagállamok intézkedéseit, hiszen a foglalkoztatás fellendítése közérdekű kérdés. Így a releváns uniós intézkedéseknek meg kell felelniük a szubszidiaritás és az arányosság elvének, sikerük pedig az önkormányzatokkal való együttműködéstől függ;

6.

megismétli, hogy az uniós ifjúságpolitika legfontosabb célja továbbra is az esélyegyenlőség biztosítása, a társadalmi befogadás előmozdítása, valamint a fiatalok munkaerőpiaci versenyképességének erősítése kell, hogy legyen, ezzel párhuzamosan pedig elő kell mozdítani a fiatalok részvételét és aktív közreműködését tanulmányaik és szakmai előmenetelük terén, az ifjúsági munka erősödését, a megkülönböztetésmentességet és az interkulturális megértést; ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a közlekedési eszközökhöz és az információhoz való hozzáférés szintén fontos tényező az esélyegyenlőség biztosítása terén, amit figyelembe kell venni;

7.

úgy véli, hogy integrált ösztönzőkre van szükség, hogy aktív partnerségeket lehessen kialakítani minden olyan (ön)kormányzati szinten, amely a fiatalokkal és az ifjúsági szervezetekkel való együttműködésért felel;

8.

meggyőződése továbbá, hogy olyan intézkedésekre van szükség, amelyek a fiatalok számára minél jobb induló pozíciót biztosítanak az aktív életben. Ehhez be kell fektetni szakmai tudásukba és viselkedésbeli készségeikbe, technikai és kapcsolati képességeikbe és tapasztalataikba, és segíteni kell nekik abban, hogy akár saját munkahelyük létrehozásával, akár a profiljuknak megfelelő munkahelyre szerződéssel beilleszkedjenek a munkaerőpiacra. Ezenkívül egy olyan átképzési lehetőségeket népszerűsítő modellbe kell beruházni, melyek új foglalkoztatási lehetőségeket nyitnak meg előttük;

9.

egyedi intézkedésként javasolja, hogy fejlesszék és támogassák a fiatalokat célzó szakmai foglalkozásokat, ahol a fiatalok kipróbálhatnak különféle szakmákat, és így találhatnak olyan új területet, amely kedvükre való;

10.

úgy véli, hogy az ifjúságra irányuló, akár a formális, akár a nem formális tanulás terén megvalósuló befektetések különféle formái jelentik az alapját az igazságos, nyitott, befogadó és jól működő, demokratikus társadalom megteremtésének, amelyet a társadalmi mobilitás, a kultúrák közötti integráció, illetve a fenntartható fejlődés és növekedés jellemez; meggyőződése továbbá, hogy olyan lehetőségeket kell teremteni fiataljaink számára, amelyek biztosítják számukra az EU által létrehozott közös javak elérését és lehetővé teszik, hogy aktívabban hozzájárulhassanak a szolidaritási projektekhez, valamint Európa jövőjének az alakításához;

11.

felhívja a figyelmet arra, hogy bár az utóbbi években sok tagállamban határozottan javult a fiatalok munkaerőpiaci helyzete, nagyon aggasztó az, hogy négymillió fiatalnak nincs munkája. E tekintetben nemcsak a tagállamok között, de a tagállamokon belül is jelentős különbségek mutatkoznak. Megállapítja, hogy az elmúlt években a fiatalok munkavállalásának fokozását és a foglalkoztatásuk növelését szolgáló uniós és nemzeti szintű intézkedések és projektek ellenére továbbra is szükség van tagállami és uniós fellépésre;

12.

különösen nyugtalanítónak találja azt, hogy a fiatalok jelentős része olyan oktatásban részesül, amely nem felel meg a modern munkaerőpiac kihívásainak, és hogy nincs elég pénzügyi támogatás vállalkozói projektek kifejlesztéséhez, innovációhoz és kutatáshoz, valamint hogy a tagállami oktatási rendszerek nem tudnak lépést tartani a lendületes gazdasági és társadalmi változásokkal. Ezért sok fiatal a munkaerőpiacra történő kilépésekor nem tudja teljesíteni a társadalom, illetve saját elvárásait;

13.

rendkívül aggasztónak tartja azokat a kutatási eredményeket, melyek szerint Európában a fiatalok több mint fele úgy érzi, hogy bár nagyon szívesen részt venne hazája társadalmi, gazdasági és politikai életében, ki van rekesztve mindebből. Továbbá felhívja a figyelmet, hogy ezzel egyidejűleg a fiatalok részéről egyre jobban növekszik a társadalmi problémák, a gazdasági helyzet és politika iránti passzivitás;

14.

megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság felismerte: az említett területhez kötődő intézkedésekkel a tagállami szintre kell összpontosítani. Az RB egyetért azzal a nézettel, hogy elsősorban a tagállamoknak, illetve azok helyi és regionális önkormányzatainak kell megkeresniük a kitűzött célok teljesítésére alkalmas módszereket és eszközöket. Ezért az Európai Bizottságnak gondoskodnia kellene az ilyen intézkedések maximális támogatásáról, illetve megfelelően és hatékonyan össze kellene hangolnia az egyes tagállami erőfeszítéseket, így sokszorozva meg az intézkedések kedvező hatásait az egész EU-ban;

15.

ezzel összefüggésben különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy a tervezett tevékenységek végrehajtásában az egyes tagállamokon belül alapvetően fontos szerep hárul az önkormányzatokra;

16.

azért van ezen a véleményen, mert a legégetőbb társadalmi problémákhoz való közelségük miatt éppen az önkormányzatok tudják a legtöbbet a specifikus helyi, térségi és regionális körülményekről. Egyúttal rendelkeznek olyan, általában hatékonyan működő intézményekkel, melyek már hosszú évek óta szembesülnek a szóban forgó terület kihívásaival. Az RB szerint a tervezett intézkedések mielőbbi végrehajtásához az jelenti a leginkább hatékony megoldást, ha az erőfeszítéseket és eszközöket ezeknek a demokratikus legitimitással rendelkező, már bevált helyi intézményeknek a segítségével fogjuk össze;

17.

méltányolja, hogy számos intézkedés valósul meg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Európai Szociális Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap révén. Azt reméli, hogy a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálata során a 2020 utáni időszakban is megfelelő figyelmet kap az EU előtt álló sokféle társadalmi kihívás, így például az oktatás, a fiatalok foglalkoztatása és a társadalmi befogadás, továbbá, hogy külön figyelmet kapnak majd a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók, ahogyan azt az EUMSZ 174. cikke megfogalmazza;

18.

nagyra értékeli az Európai Beruházási Bank fiatal vállalkozókra irányuló intézkedéseit is, és hangsúlyozza, hogy mivel fontos a finanszírozáshoz jutás, további ilyen intézkedésekre van szükség;

19.

megismétli, hogy támogatja az „ifjúsági garancia” elnevezésű rendszert. Bizonyos helyi és regionális kihívások miatt arra kéri a Tanácsot, hogy a szakmai gyakorlatok javadalmazása terén törekedjen egyszerűsített eljárásokra, és ezáltal biztosítsa, hogy az eljárások ne jelentsenek visszatartó erőt;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az európai ifjúsági stratégia 2018 utáni felülvizsgálata során vegye figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok véleményét;

21.

kiemeli továbbá, hogy amikor az Európai Bizottság arra törekszik, hogy színvonalas szakképzést biztosítson, és olyan oktatási rendszereket fejlesszen ki, melyek megkönnyítik a fiatalok kilépését a munkaerőpiacra, figyelembe kell vennie azt a kérdést is, hogy a fiatalok miként sajátíthatják el különösen a gyakorlati tudást és készségeket a nem formális és informális képzés keretében. Ezzel kapcsolatban megismétli azt a kérését, hogy a nemzeti, regionális és helyi kormányzatok, a vállalatok, a munkavállalók és szervezeteik, valamint a civil társadalom szereplői a köztük lévő partnerségek alapján folytassanak széles körű együttműködést, hogy nagymértékben ki lehessen használni a nem formális és informális tanulás során megszerzett tudást és képesítéseket (1). Rendkívül fontosnak tartja egyfelől a nem formális oktatásból származó transzverzális készségek elismerésére és formalizálására szolgáló egységes validálási rendszerek elfogadását, másfelől pedig annak ösztönzését, hogy a munkaerőpiac ezeknek a készségeknek az értékét is megbecsülje, hasonlóan a formális oktatásban szerzett képesítésekhez;

22.

különösen üdvözli, hogy az Európai Bizottság elismeri az ERASMUS+ program jelentőségét, és abban a fiatalok nemzeteken átívelő aktivitása előmozdításának egyik legfontosabb eszközét látja, amely nevelési és készségfejlesztési lehetőségeket biztosít számukra, és az Európával és a világpiaccal kapcsolatos ismereteiket is bővíti. Üdvözli a cserék támogatásában érintett összes kulcsszereplő, többek között iskolák és képzési intézmények nemzetközi tevékenységét. Hangsúlyozza, hogy még erőteljesebben kellene fejleszteni ezt a programot, többek között oly módon, hogy növelik a program számára a jelenlegi költségvetés keretében elkülönített finanszírozási eszközöket. Fontosnak tartja ugyanakkor, hogy az ERASMUS+ keretében működő mobilitási és (formális és informális) képzési eszközök hatásának fokozását szolgáló tényezők között szerepeljen a program végrehajtásáért közvetlenül felelős felsőoktatási intézmények és a harmadik szektor szervezetei szerepének egyidejű megerősítése is. Ezért az RB olyan megoldások kidolgozását ajánlja, amelyek segítségével a felsőoktatási intézmények és az NGO-k még hatékonyabb eszközöket hozhatnak létre a nemzetközi mobilitási és képzési eszközök fejlesztésére;

23.

üdvözli az Európai Szolidaritási Testület létrehozásának ötletét, és határozottan üdvözli az Európai Szolidaritási Testület tevékenységei iránt érdeklődők toborzásának modern módját, melynek lényege az erre a célra szolgáló internetes oldalon történő regisztráció. Fontos, hogy ezt a regisztrációs módot más olyan eszközökkel is ki lehessen egészíteni, amelyek minden fiatal – különösen a kiszolgáltatottabb helyzetben lévők – számára megkönnyítik és garantálják a részvételt. Fontos, hogy ennek a módszernek a segítségével népszerűsíteni tudjuk az Európai Szolidaritási Testület elképzeléseit, különösen pedig az európai közösség egyik legfontosabb összekötő elemének tekintett szolidaritás mint érték jelentőségét. Hangsúlyozza továbbá, hogy olyan megoldásokat kell kidolgozni, melyek gondoskodnak arról, hogy a fiatalok társadalmi-gazdasági helyzetüktől és képzettségi szintjüktől függetlenül jelentkezhessenek az Európai Szolidaritási Testületbe. Különösen fontos azoknak a megoldásoknak a megtalálása, melyek olyan fiatalok számára is elérhetővé teszik az Európai Szolidaritási Testületet, akik csak korlátozott mértékben férnek hozzá az internethez;

24.

kéri, hogy az Európai Bizottság mielőbb dolgozza ki az Európai Szolidaritási Testület jogalapját, és tegyen javaslatot arra, miként lehet ezt a testületet 2017 után fenntarthatóan finanszírozni, hogy ne terheljük túl az olyan, már működő finanszírozási programokat, mint például az Erasmus+, és meg tudjunk felelni az Európai Szolidaritási Testülethez egyre nagyobb számban csatlakozni kívánó fiatalok várakozásainak;

25.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy ez a kezdeményezés indokolatlan bürokratikus terhekkel járjon az abban részt venni szándékozó fiatalok számára, és a kezdeményezésbe be kell vonni a tagállamokban működő ifjúsági szervezeteket, illetve az ifjúsági politikáért és az ifjúsági szervezetek támogatásáért felelős, különösen helyi, térségi és regionális szintű intézményeket;

26.

hangsúlyozza, hogy az Európai Szolidaritási Testület népszerűsítése céljából egy olyan adminisztrációs rendszer kidolgozására van szükség, amely leegyszerűsíti mind a részvevők, mind pedig a civil szervetek számára az önkéntes tevékenységben való részvételt;

27.

kiemeli, hogy az Európai Szolidaritási Testület két pillérének (azaz a szakmai tevékenységnek és az önkéntes munkának) ki kell egészíteniük egymást, de világosan meg is kell különböztetni őket egymástól, hogy végre lehessen hajtani a be nem jelentett foglalkoztatás megelőzésére szolgáló mechanizmusokat; Fontos az is, hogy az Európai Szolidaritási Testületet ne arra használják, hogy a fizetett munkavégzést fizetés nélküli önkéntes tevékenységgel váltsák fel;

28.

megjegyzi, hogy az Európai Szolidaritási Testület Chartájában kiemelt hangsúlyt kell fektetni az európai szolidaritás gyakorlati dimenziójára, amely az európai közösséget alkotó társadalmak közötti tartós kapcsolatok kiépítésében és az európai identitás érzésének elmélyítésében jut kifejezésre;

29.

örömmel veszi a régióközi és határon átnyúló együttműködés előnyeinek kiemelését, de hangsúlyozza, hogy az Európai Szolidaritási Testületnek a helyi szintű önkéntes tevékenységre is összpontosítania kell. Az önkéntes tevékenységek túlnyomó része az önkéntesek lakóhelyéhez kötődik. Ha az önkéntes tevékenységnek erre a helyi közösségek javát szolgáló típusára összpontosítunk, akkor ezzel a munkaerőpiac megerősítését, a társadalmi kirekesztés megelőzését és a vidékről való elvándorlás elleni küzdelmet is szolgálhatjuk;

30.

támogatja az Európai Szolidaritási Testületnek a rászorulók megsegítésére irányuló céljait. Úgy véli, hogy a helyi közösségek szükségleteit és elvárásait fontos kritériumnak kell tekinteni a projektek minőségének értékelésekor;

31.

felhívja a figyelmet arra, hogy közös együttműködési keretet kell kidolgozni az Európai Szolidaritási Testület, az ENSZ békehadteste, az amerikai békehadtest és a hasonló jellegű egyéb testületek számára;

32.

kiemeli, hogy az Európai Szolidaritási Testület tevékenységét úgy kell kialakítani, hogy ki lehessen aknázni az európai ifjúsági szervezetekben és az általuk végzett önkéntes tevékenységekben rejlő lehetőségeket. Fontos, hogy az Európai Szolidaritási Testület ne olyan intézmény legyen, amely átveszi vagy helyettesíti ezen szervezetek eddigi munkáját, inkább ki kell egészítenie ezeket a tevékenységeket. Az RB szerint az Európai Szolidaritási Testület sikerének kulcsa, hogy bevonjuk a tagállamokban működő ifjúsági szervezeteket, és együttműködésre ösztönözzük őket ezzel a testülettel. Hangsúlyozza továbbá, hogy az Európai Szolidaritási Testület stratégiájának kidolgozásában fontos szerepet kell tulajdonítani annak a tapasztalatnak, melyet az európai ifjúsági szervezetek gyűjtöttek az önkéntességi menedzsmentben és közösségépítésben végzett több évtizedes munkájuk során, és ezen tudásbázisra kell építkezni;

33.

hangsúlyozza, hogy olyan eszközöket kellene létrehozni, amelyek a programokban részt vevő fiatalok tutorálását és helyzetük alakulásának nyomon követését szolgálják. Ezzel lehet ugyanis biztosítani az Európai Szolidaritási Testület által kínált tevékenységek magas színvonalát, illetve azt, hogy a fiatalokat felkészítsük a testület különböző tevékenységeiben való részvételre. Emellett a foglalkoztatásban, elsősorban a szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés terén érintett fogadó szervezeteknek követniük kellene például a színvonalas szakmai gyakorlat és tanulószerződéses gyakorlati képzés biztosításáról szóló európai chartában rögzített elveket és normákat a minőségi szakmai gyakorlatok biztosítása érdekében;

34.

egyértelművé kell tenni továbbá az Európai Szolidaritási Testület és az Európai önkéntes szolgálat (EVS) közötti kapcsolat mibenlétét az átfedések elkerülése, valamint az EU által kínált lehetőségek folytonosságának és dinamikájának biztosítása céljából;

35.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Szolidaritási Testület létrehozásával párhuzamosan ki kell dolgozni egy olyan rendszert is, amelynek keretében el lehet ismertetni a testület tagjaként végzett önkéntes tevékenység során szerzett képességeket mind a köz- és magánszférában, mind pedig a felsőoktatási intézményekben. Itt a nem formális tanulás egyik típusáról van szó, amelyhez jelenleg nem áll rendelkezésre megfelelő rendszer a képesítések hivatalos elismerésére;

36.

kiemeli, hogy ha a fiatalok számára lehetővé tesszük, hogy munka vagy önkéntes tevékenység révén újabb és újabb készségeket sajátítsanak el, akkor ez előnyösen hat mind a közszférára, mind a magánszektorra, mivel növeli a fiatalok foglalkoztathatósági esélyeit, és a munkáltatók versenyképesebb tehetségek közül válogathatnak. Ennek fényében együttműködést szorgalmaz a magánszektorral annak felmérésére, hogy az elsajátított készségeket hogyan lehetne jobban a munkaerőpiaci igényekhez igazítani.