15.9.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 306/51


A Régiók Európai Bizottsága véleménye – Vállalkozói tevékenység a szigeteken: hozzájárulás a területi kohézióhoz

(2017/C 306/10)

Előadó:

Marie-Antoinette Maupertuis (FR/EA), Korzika regionális kormányának tagja

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (RB)

Bevezetés: a szigeti régiókat érintő különleges kihívások

1.

üdvözli a máltai elnökség arra irányuló felkérését, hogy intézményünk részt vegyen a vállalkozói kedv előmozdítását és a szigetek gazdasági, társadalmi és területi fejlesztésének támogatását szolgáló lehetséges megoldások meghatározásában;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkében meghatározott gazdasági, társadalmi és területi kohézió támogatására;

3.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 174. cikke szerint az Uniónak kiemelt figyelemmel kell kezelnie a szigeti régiókat, és a különböző régiók fejlettségi szintje közötti egyenlőtlenségek csökkentésére kell törekednie a tagállamokban és a tagállamok között;

4.

emlékeztet arra, hogy az Unióban 362 olyan sziget található, amelynek több mint 50 lakosa van, ezek összesen 17,7 millió főt számlálnak (közülük 3,7 millió fő a legkülső régiókban él); az egy lakosra jutó GDP az uniós átlag mintegy 79,2 %-át teszi ki ezeken a területeken (2010-es adat), és a szigetek jelentős része továbbra is a kevésbé fejlett régiók kategóriájába tartozik;

5.

megjegyzi, hogy az EUROISLAND (ESPON 2013) vizsgálata szerint e szigeti régiók nagy többségében nem ment végbe gazdasági konvergenciafolyamat a 2000-es években, és hogy a pénzügyi válság, a migrációs válság, az idegenforgalmi látogatottság hullámzása vagy az innováció elmaradása miatt sokukban még romlott is a helyzet;

6.

hangsúlyozza, hogy a szárazföldi régiókhoz képest e szigeti régiók egyszerre bírnak különleges, illetve a különféle szigetekre egyformán jellemző földrajzi, gazdasági, demográfiai és társadalmi jellegzetességekkel, amelyek következtében sajátos kihívásokkal kell megbirkózniuk a rájuk vonatkozó európai politikák végrehajtása keretében:

kis méretűek (az alapterületüket, a lakosságukat, a gazdaságukat tekintve),

távoli elhelyezkedésűek és/vagy periférikus jellegűek (térben és időben is messze vannak a piacoktól, és különösen a belső piactól, a nagy demográfiai, ipari, pénzügyi vagy politikai központoktól),

sebezhetőek (a gazdasági, környezeti és társadalmi jellegű fenyegetésekkel szemben);

7.

rámutat, hogy ez a három paraméter az EUMSZ 174. cikkében elismert területi, gazdasági és társadalmi hátrányokat idéz elő, amelyek megnehezítik a szigetek méltányos részvételét a belső piacon és a szigeti lakosok maradéktalan területi integrációját; ezek a körülmények különösen a következő helyzeteket idézhetik elő:

a helyi piac szűk, a szigetcsoportok esetében pedig széttagolt és távoli,

a távolság, valamint a tökéletlen versenyhelyzetek (oligopóliumok, mi több, monopóliumok) miatt magasak a szállítási költségek a logisztika, a fuvarozás és a biztosítás esetében,

a piac kis mérete miatt nem lehet méretgazdaságosságot elérni, amely magas egységárakat idéz elő mind a vállalkozások működése, mind a közszolgáltatások terén,

az ágazatközi kapcsolatok kevésbé fejlettek, mivel erős tendencia mutatkozik arra, hogy egy-egy erőforrás kiaknázására álljanak rá, vagy egyféle árut vagy szolgáltatást állítsanak elő,

nincs szakképzett munkaerő, illetve a képzett munkavállalók gyakran elhagyják a szigeteket, hogy másutt találjanak megfelelő munkát,

elégtelen a vállalkozói know-how, mivel a vállalkozók inkább elhagyják a szigetet, hogy jövedelmezőbb piacokon fektessenek be,

- hiányoznak a kontinentális régiókéhoz hasonló színvonalú infrastruktúrák és a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatáskínálat, például a távközlés, a képzés vagy a kockázati tőke területén;

8.

üdvözli az Európai Parlament frakcióközi csoportja, valamint az Európai Külső Tengeri Régiók Konferenciájának (CPMR) a szigetekkel foglalkozó bizottsága által a tengerek, folyók, szigetek és tengerparti övezetek kapcsán végzett munkát;

Inkluzív növekedés – a szigetlakó vállalkozók hozzájárulása

9.

megjegyzi, hogy az Európai Unióban a vállalkozók és a vállalkozói kedv fontos szerepet játszanak a munkahelyteremtésben és a gazdasági dinamizmusban, a szigeteken azonban sajátos strukturális nehézségekbe ütköznek a vállalkozások;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy számos szigeti gazdaságban hajtottak végre az alábbi gazdasági, társadalmi, kulturális és természeti előnyök kiaknázásán alapuló növekedési stratégiákat:

önfenntartó gazdálkodás, amely lehetővé teszi a lakosság bizonyos fokú jólétének biztosítását, különösen válság idején,

réspiaci termékek kivitele, amely biztosítja a sziget jelenlétét a nagy hozzáadott értéket képviselő piacokon,

az idegenforgalom, különféle formákban és a kizárólagos tömegturizmuson túlmenően is,

kezdeményezések a zöld energia területén, amelyek bizonyítják, hogy a kis szigeti közösségek képesek az energiaváltás útját követni,

a kis méretből vagy a távoli elhelyezkedésből fakadó korlátoktól nem függő „geostratégiai” előnyök kiaknázása (tudományos megfigyelőközpont stb.),

az új „zöld” és „kék” gazdaság fejlesztése az ezekhez szükséges ismereteket nyújtó új tananyagok kidolgozásával;

11.

hangsúlyozza, hogy ezek a stratégiák, amelyek sajátos gazdasági eszközöket ismernek fel és aknáznak ki, gyakran a szigetlakó vállalkozásvezetők kreativitásának, kockázatvállalásának és ellenálló képességének az eredményei, és kéri, hogy a szigeti vállalkozásokat támogató közpolitikák kidolgozása során biztosítsák a szükséges rugalmasságot;

12.

megjegyzi, hogy a szigeti gazdaságokat gyengén diverzifikált gazdasági szerkezet jellemzi, amelyben nagy arányt képviselnek a kkv-k, mi több, a mikrovállalkozások, valamint sok a több tevékenységet végző vállalkozó; megjegyzi, hogy ez az ökoszisztéma a szakágazatokban (idegenforgalom, szállítás, kitermelés, halászat stb.) néhány monopolhelyzetben lévő nagyvállalattal együtt áll fenn;

13.

szorgalmazza, hogy az uniós intézmények és a tagállamok több figyelmet fordítsanak arra, hogy a szigeti területeken megőrizzék a szabad piacot a különböző ágazatokban, eközben pedig igyekezzenek orvosolni a piaci hiányosságokat;

14.

felhívja a figyelmet arra, hogy a szigeten előállított termékek – a nyersanyagokat is beleértve – réspiacokon, célzott vásárlóközönségnek és magas áron értékesíthetők; a termékdifferenciálás révén kellően magasan tarthatók a haszonkulcsok ahhoz, hogy a szigeten biztosítani lehessen a tevékenység életképességét. A termékek elsősorban minőségi védjegyek és kulturális designatumok elismerésén keresztül nyernek értéket az áruk és szolgáltatások globális térségében;

15.

rámutat azonban, hogy a szigetlakó vállalkozók éppen a szigetjelleg miatt különféle többletköltségeket viselnek (nyersanyagok, szolgáltatásnyújtás, logisztika stb.), amelyek végeredményben kihatnak a termékek és szolgáltatások versenyképességére;

16.

hangsúlyozza, hogy még akkor is, ha a termékek versenyképesek és jó minőségűek, a vállalkozóknak a K+F kapacitások, a szigeti térségekhez igazodó technológiák, a tevékenységeik finanszírozásához megfelelő eszközök és a jelentős elvándorlás miatt a szakképzett munkaerő hiányával kell megküzdeniük, különösen akkor, ha az állandó lakosság száma alacsony;

17.

ezért üdvözli az ezeken a területeken az Európai Unió szintjén végrehajtott intézkedéseket, azonban megfelelő intézkedések meghozatalát sürgeti azon alapfeltételek javítása érdekében, amelyek lehetővé teszik a szigetek számára, hogy uniós szinten hozzájáruljanak az inkluzív növekedéshez. Ez azt jelenti, hogy minden olyan uniós politikának, amelynek célja a vállalkozás előmozdítása, figyelembe kell vennie a szigetek sajátos jellegzetességeit és kihívásait, ha igazságos és hatékony akar lenni;

Az uniós területi kohézió megerősítésére irányuló politikai ajánlások

18.

elismeri, hogy a kohéziós politika alapvető fontosságú ahhoz, hogy az Európai Unióban kiegyensúlyozott regionális fejlesztés történjen: a kohéziós politika a legmegfelelőbb a szigetek és más európai régiók fejlettsége közötti egyenlőtlenségek leküzdésére; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politika jelenlegi formájában a szigeti régiók nem rendelkeznek külön státusszal;

19.

emlékeztet ugyanakkor a legkülső régiók sajátosságaira. E régiók közül 8 sziget, és az elsődleges jogban elismert jellegzetes adottságaik súlyosbítják az előttük álló problémákat és megnehezítik gazdasági és társadalmi fejlődésüket, ezért ezeket figyelembe kell venni;

20.

ezért javasolja, hogy az EUMSZ 174. és 175. cikkének megfelelően a 2020 utáni kohéziós politika keretében fordítsanak kiemelt figyelmet a szigetekre. E cél megvalósításának első szakasza lenne, ha a szigetek új kategóriaként szerepelnének az 1059/2003/EK rendelet területi tipológiák (Tercet) tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti rendeletben;

21.

javasolja, hogy az Európai Parlament által a 2016. február 4-i állásfoglalásában javasoltaknak megfelelően az Európai Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságán hozzanak létre egy „szigetirodát” (Island Desk), mivel a szigeti szereplők – vállalkozások és önkormányzatok – jelenleg csak korlátozott mértékben látják át az uniós finanszírozási eszközöket és lehetőségeket, amelyek több főigazgatóság között aprózódnak szét és többféle rendelet hatálya alá tartoznak;

22.

üdvözli az „Innovatív városfejlesztési tevékenységek” kezdeményezést, és ennek példáját követve javasolja, hogy hozzanak létre egy, az uniós szigetek hálózatba szervezésére szánt weboldalt és olyan uniós intézkedéseket, melyek lehetővé teszik a tapasztalatcserét, valamint az adminisztratív és innovációs szaktudás megosztását;

23.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzák az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és a többi uniós eszköz (többek között az esb-alapok) közötti szinergiákat a szigeteket sújtó természeti hátrányok gazdasági hatásainak kiegyenlítése érdekében;

24.

megjegyzi azonban, hogy annak következtében, hogy a szigetek által vezetett projektek közül nagyon sok kis méretű, az ESBA-támogatás, valamint az EBB által nyújtott hitelek a gyakorlatban elérhetetlenek a szigeti mikrovállalkozások és a helyi önkormányzatok számára; ezért azt javasolja, hogy az uniós finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés megismertetése és előmozdítása érdekében dolgozzanak ki egyedi technikai segítségnyújtási programokat a szigetekre vonatkozóan;

25.

kéri, hogy az Európai Bizottság és az EBB vizsgálja meg, hogy a JASPERS által biztosított technikai segítségnyújtás kiterjeszthető-e a szigetekre és alkalmazható-e a kisebb léptékű projektekre;

26.

hangsúlyozza, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló rendelet (1302/2013/EU) hasznos és előnyös a helyi és regionális önkormányzatok és az európai szigetek számára, mivel lehetővé teszi a különböző tagállamok és tagsággal nem rendelkező államok szigetei számára, hogy olyan közös jogalanyt hozzanak létre, amely révén közös célt követhetnek és hozzáférhetnek az uniós támogatásokhoz, és emellett egyszerűbbé teszi az ilyen együttműködéssel rendszerint együtt járó adminisztratív terheket;

27.

javasolja, hogy a szállítási többletköltségek kiegyenlítése érdekében hozzanak létre működési támogatási rendszert a szigeti vállalkozások számára; a regionális támogatásokra vonatkozó iránymutatások és az általános csoportmentességi rendelet keretében engedélyezni kellene ezeket a támogatásokat, és azokra ugyanazoknak a mentességeknek kellene vonatkozniuk, mint a legkülső régiók és a gyéren lakott térségek esetében;

28.

javasolja a megosztásalapú gazdaságban rejlő lehetőségek aktívabb kiaknázását a szigeti területek földrajzi távolságból adódó problémáinak megoldása érdekében is;

29.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közösségi programok alá tartozó projektek keretében növeljék a köztámogatás arányát és tegyék vonzóbbá a magántámogatást, amikor a projektek munkahelyeket hoznak létre és jólétet teremtenek a szigeten amellett, hogy ökológiai szempontból fenntarthatóak;

30.

hangsúlyozza, hogy az egy lakosra jutó GDP mint mutató használata a szigetek fejlődését érintő számos sajátos akadályt nem vesz figyelembe; ezért javasolja, hogy a szigetek társadalmi-gazdasági helyzetének, valamint vonzerejének jobb diagnosztizálása érdekében bővítsék a kohéziós politikák keretében használt kiegészítő mutatók körét;

31.

használható mutatóként ajánlja a regionális versenyképességi mutatót (RCI) és a hozzáférhetőségi mutatót, de javasolja, hogy folytassák a szigeti jelleggel összefüggő többletköltséget teljes mértékben szemléltető más mutatók felkutatására irányuló munkát; javasolja, hogy az Európai Bizottság végezzen összehasonlító vizsgálatokat a szigeti vállalkozásoknak a szárazföldi társaikéhoz viszonyított teljesítményéről, még akkor is, ha ez a „szárazföld” pusztán egy szigeti tagállamból áll;

32.

szorgalmazza, hogy a szigeten élők társadalmi-gazdasági helyzetének értékelésekor és a szóban forgó területek gazdasági vonzerejének meghatározásakor fordítsanak figyelmet a nem pénzügyi és nehezen mérhető szempontokra, például a természeti környezetre (annak minőségére és hozzáférhetőségére);

33.

elismeri a Belső Piaci, Ipar-, Vállalkozás- és Kkv-politikai Főigazgatóság által az európai kkv-król készített éves jelentés hasznosságát; javasolja azonban, hogy a szigeti kkv-k előtt álló kihívások jobb megértése érdekében a jövőbeli jelentések tartalmazzanak területi adatokat, valamint a szigeti kkv-k szárazföldi társaikhoz viszonyított eredményességi/eredménytelenségi mutatóit;

34.

elismeri, hogy az európai politikák szigeti régiókra gyakorolt hatásainak értékelésére hasznosak az olyan eszközök, mint a területi hatásvizsgálat, és javasolja, hogy az Európai Bizottság hatásvizsgálati módszere keretében alkalmazzanak egy „szigetjelleg” szempontot annak érdekében, hogy előre láthatóak legyenek e politikák szigetekre gyakorolt lehetséges súlyos következményei;

35.

megjegyzi, hogy az intelligens szakosodási stratégiák használata mint az európai strukturális alapok (esb-alapok) pénzeszközei elosztásának előzetes feltétele ugyan hozzájárulhat a nemzeti és regionális szintű stratégiák kidolgozásához, azonban a szigeti gazdaságok sajátos jellege testreszabott megoldásokat kíván; e tekintetben az egy adott ágazattól vagy egyetlen tevékenységtől való túlzott függőség a gazdasági monokultúra kockázatához és annak káros gazdasági következményeihez (Dutch disease) vezethet;

36.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kellene fordítania az intelligens diverzifikációs vagy átállási, például a tömegturizmusról a fenntartható turizmusra való átállásra irányuló kezdeményezésekre, a kreatív iparágak fejlesztésére, az információs és kommunikációs technológiáknak a hagyományos tevékenységekbe történő beillesztésére irányuló kezdeményezésekre és a szigeti erőforrások értékét kiemelő célzott marketing-kezdeményezésekre;

37.

több szakpolitikai intézkedést szorgalmaz azzal a céllal, hogy az uniós tagállamok polgárai jobban megismerjék az Unión belüli idegenforgalmi lehetőségeket. Szorgalmazza egyben, hogy erősebb kapcsolati hálót építsenek ki az uniós területek között, ami lehetővé teszi, hogy az Európai Unió nagyvárosi területeinek lakói természeti szempontból érdekes szigeti régiókban töltsék vakációjukat;

38.

hangsúlyozza, hogy a területek szükségleteinek a kohéziós politika stratégiai tervezése céljából történő meghatározása (alulról felfelé, bottom up megközelítés) érdekében fontos a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikkében meghatározott partnerség elve. Ezért a Régiók Európai Bizottsága arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási javaslatába előzetes feltételként vegye fel a partnerségre vonatkozó európai magatartási kódex tényleges végrehajtását;

39.

nyomatékosan felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a partnerség elvének maradéktalan alkalmazását annak érdekében, hogy a szigeti régiók különleges szükségleteit figyelembe vegyék a partnerségi megállapodásokban és az operatív programokban;

40.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az őket érintő nemzeti és európai politikák meghatározásának folyamatába annak érdekében, hogy az intervenciós szabályozási keretek a szubszidiaritás elvével összhangban megfeleljenek a szigeti területek konkrét szükségleteinek;

41.

örömmel fogadja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz által kínált finanszírozási lehetőségeket, mivel ezek a szigeteket is érinthetik; megjegyzi azonban, hogy a tengeri gyorsforgalmi utak pénzügyi kerete a központi és globális hálózatokra összpontosít és figyelmen kívül hagyhatja a szigetek közötti, illetve a szigetek és a regionális központok közötti összeköttetéseket; ezért javasolja, hogy a tengeri gyorsforgalmi utak globális költségvetési keretében irányozzanak elő egyedi támogatást a szigetek számára;

42.

elismeri az Európai Bizottság által a vállalkozások támogatása érdekében az olyan programok révén tett erőfeszítéseket, mint az innováció területén a „Vállalkozás 2020” vagy a Horizont 2020 cselekvési terv keretében a COSME és az InnovFin programok, és méltányolja a tőkepiaci unió érdekében végzett munkát is. Az RB azonban létfontosságúnak tartja, hogy a területi dimenziót (és különösen a szigetjelleget) beillesszék ezekbe a programokba és tervekbe annak érdekében, hogy:

azokba sikeresen bevonják a szigetlakó vállalkozókat,

a szigeteken található vállalkozásoknál előmozdítsák a szakképzést és a készségfejlesztést,

a vállalkozások jobban hozzáférhessenek a tőkéhez, ezen belül a kockázati tőkéhez is,

lehetővé tegyék a szigetek számára, hogy belépjenek a tudományos és technológiai tudás létrehozásával és terjesztésével foglalkozó európai és globális hálózatokba, és hogy a piaci termelés és a társadalmi jólét szempontjából a hasznukra fordítsák ezt az integrációt;

43.

kéri, hogy az Európai Bizottság vezessen be az innovációs folyamatot, a helyi erőforrások hasznosítását, a megújuló energiaforrások használatának támogatását, a hulladékkezelést, a vízgazdálkodást, a kulturális és természeti örökség előmozdítását, valamint a körkörös gazdaság bevezetésének folytatását ösztönző programot a szigeti gazdaságokban; az „innováció” fogalma ebben az esetben a technológiai, szervezeti, társadalmi és környezetvédelmi innovációt takarja;

44.

kiemeli, hogy az Európai Unió szigeti régióinak kis méretéből, távoli elhelyezkedéséből és elszigeteltségéből fakadó kihívások leküzdéséhez fontosak az állami támogatások. Ezek a természeti és folyamatosan fennálló körülmények kihatnak a szigetek számára stratégiai jelentőséggel bíró számos ágazat, például a közlekedés, az energia és a digitális összeköttetések hatékonyságára és szervezésére;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy egy sziget számára a gazdasági fejlődés és versenyképesség elengedhetetlen feltételét jelentik a megbízható és költségben a szárazföldiekéhez hasonló belső és külső közlekedési infrastruktúrák és azok megszervezése;

46.

javasolja, hogy a szigetek számára enyhítsék a közlekedési infrastruktúrákhoz és hálózatokhoz (építés, korszerűsítés, felszerelés) nyújtott támogatások feltételeit annak érdekében, hogy a lehető leghatékonyabb összeköttetés váljon lehetővé a kontinentális közlekedési rendszerrel, és a lehető legjobb integráció az európai térségbe és piacba;

47.

kéri, hogy ezek a támogatások könnyítsék meg a szigetcsoportok esetében a szigetek közötti összeköttetéseket, a hegyszigetek esetében pedig a szigeten belüli összeköttetéseket, és ösztönözzék a szénszegény közlekedési eszközökbe történő beruházásokat (gázüzemű hajók, elektromos autók feltöltésére szolgáló töltőállomások stb.);

48.

hangsúlyozza, hogy mivel a szigeti piacok az esetek többségében kis méretűek és távoli elhelyezkedésűek, a kontinentális vállalkozások számára ezeken a helyeken kevésbé vonzó az áru- vagy szolgáltatásnyújtás; ez valójában korlátozza a szigeten lévő fogyasztóknak és vállalkozásoknak az egységes piac nyújtotta versenyelőnyökhöz való hozzájutását. Ez különösen igaz a szigeti vállalkozások versenyképessége szempontjából alapvető fontosságú ágazatok: a közlekedési összeköttetések és az energiaellátás esetében; ezért javasolja, hogy a szigetek esetében ezek az ágazatok mentességet élvezhessenek az állami támogatásokra vonatkozó szabályok hatálya alól;

49.

ugyanebben a szellemben javasolja továbbá, hogy a csekély összegű (de minimis) támogatásokról szóló rendelet még nagyobb rugalmasságot tartalmazhasson a szigetek tekintetében, és hogy enyhíteni lehessen az abban szereplő közbeszerzési követelményeket, mivel a konzultációs eljárások végrehajtásakor sok esetben lehetetlenség egynél több ajánlatot kapni;

50.

támogatja, hogy jelenleg rugalmasan kezelik azokat a rendszereket, amelyek révén a szigetek különleges adóösztönzőket vagy társaságiadókulcs-csökkentést élvezhetnek a szigetjellegből fakadó többletköltség kiegyenlítése érdekében, és reméli, hogy ezt a rugalmasságot továbbra is fenntartják; javasolja az innovációt és a beruházást ösztönző rendszer alkalmazását, amely lehetővé teszi a termelés élénkítését és a helyi fogyasztáson túl az export támogatását;

51.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság egy, a szigetekről szóló fejezetet szeretne beilleszteni a következő kohéziós jelentésbe. A Régiók Európai Bizottsága nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy ebben a fejezetben ismertesse, hogy hogyan hajtják végre az ebben a véleményben megfogalmazott ajánlásokat;

52.

arra kéri a máltai elnökséget, hogy tegyen eleget ezeknek a politikai ajánlásoknak és szorosan működjön együtt a Régiók Bizottságával azok végrehajtásában.

Kelt Brüsszelben, 2017. május 12-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Markku MARKKULA