P8_TA(2017)0255

A halállományok állapota és a halászati ágazat társadalmi-gazdasági helyzete a Földközi-tenger térségében

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a Földközi-tenger térségében található halállományok állapotáról és a térség halászati ágazatának társadalmi-gazdasági helyzetéről (2016/2079(INI))

(2018/C 331/07)

Az Európai Parlament,

—

tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (KHP-rendelet),

—	tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

—	tekintettel a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre (4) (IUU-rendelet),

—	tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság félidős stratégiájára (2017–2020), amely a földközi- és fekete-tengeri halászat fenntarthatóságára törekszik,

—

tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására (5),

—	tekintettel a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, a Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott ENSZ-határozatra,

—	tekintettel „A fenntartható kisüzemi halászat jövőjének megteremtése a Földközi- és a Fekete-tengeren” című regionális konferenciára, amely az algériai Algírban, 2016. március 7–9. között került megrendezésre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0179/2017),

A.	mivel a Földközi-tengerben 17 000 faj él, ezért a világ biológiailag egyik legváltozatosabb helye; mivel az annak kezelésére vonatkozó döntéshez ezért egy több fajra vonatkozó megközelítésre van szükség;

mivel a „Konzultáció a közös halászati politika keretében 2017-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségekről” című közleményében (COM(2016)0396) a Bizottság úgy véli, hogy a Földközi-tenger túlnyomó részt továbbra is túlhalászott, és intézkedéseket sürget a helyzet megváltoztatására; mivel e dokumentumban a Bizottság aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok vizsgált fajt a maximális fenntartható hozamra (a továbbiakban: MSY) vonatkozó célbecsléseknél jóval nagyobb mennyiségben halásznak;

mivel a Földközi-tengerben legkésőbb 2020-ig a teljes halállomány esetében meg kell valósítani a halállomány populációinak a maximális fenntartható hozam biztosításához szükséges biomasszaszintet meghaladó szinten történő fokozatos helyreállítását és megőrzését, ami jelentős kihívást jelent; mivel ehhez szükség van az EU-n kívüli országok részvételére és elköteleződésére is; mivel a Földközi-tenger medencéjében túlhalászás általános mértéke nagyjából az FMSY 2–3-szorosának felel meg; mivel az uniós szinten és az Unión kívül is tett arra irányuló jelentős erőfeszítések ellenére, hogy biztosítsák a jogszabályok végrehajtását és érvényesítését a halászati ágazatban, a vizsgált fajok 93 %-át még mindig túlhalásszák a Földközi-tengerben;

mivel e régióban a halászat társadalmi-gazdasági szempontból nagyon fontos a part menti lakosság számára; mivel az ágazat több százezer embert foglalkoztat, beleértve a másodlagos feldolgozó ágazatot is, közük sok nőt is, akiknek munkahelye a halászattól függ; mivel a Földközi-tenger kulcsszerepet játszik az élelmiszer-biztonság garantálásában, különösen a régió legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő lakossága esetében; mivel a halászat lehetőséget kínál a jövedelem és az élelmiszer-ellátás kiegészítésére és hozzájárul a regionális stabilitáshoz;

E.	mivel a Földközi-tengerre számos tényező hat – például a tengeri szállítás által okozott szennyezés –, amelyek a halászattal együtt hatással vannak a halállományok egészségére;

mivel a kisüzemi halászat a halászatflotta 80 %-át és a Földközi-tenger térségében a munkahelyek 60 %-át adja; mivel a kisüzemi halászatnak sajnos nincs közösen elfogadott európai szintű fogalommeghatározása, bár egy ilyen meghatározás nehéz feladat a tengeri ökoszisztéma és a halászati ágazat sajátosságainak és jellemzőinek sokfélesége miatt; mivel a „kisüzemi part menti halászat” fogalmát hivatalosan csak az Európai Halászati Alap vonatkozásában (1198/2006/EK tanácsi rendelet) a határozták meg, a következőképpen: „a 12 méter teljes hosszat el nem érő hajóról végzett, és nem vontatott felszereléssel [úgymint vonóhálóval] történő halászat”; mivel a kisüzemi halászat fogalommeghatározásában számos nemzeti és regionális jellemzőt is figyelembe kell venni;

mivel a földközi-tengeri fajok állapotáról szóló, 2016 februárjában Catania-ban tartott magas szintű találkozón megállapodásra jutottak abban, hogy sürgősen meg kell fordítani e negatív tendenciákat és elismerték, hogy jelentős kihívást jelent a halállomány populációinak a maximális fenntartható hozam biztosításához szükséges biomasszaszintet meghaladó szinten történő helyreállítása és megőrzése, legkésőbb 2020-ig minden fajra vonatkozóan teljesítve a közös halászati politika MSY-re vonatkozó előírását;

mivel a túlhalászat mellett a Földközi-tenger számos más kihívással is szembesül, melyek legtöbbje a sűrűn lakott partvidéknek (túl sok tápanyag, szennyező anyag, az élőhelyek és a part megváltoztatása) köszönhető, emellett azonban a tengeri szállításnak és az erőforrások túlzott kiaknázásának, többek között a kőolaj- és gázkitermelésnek is; mivel a Földközi-tenger ráadásul rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra, ami a nagy tengeri forgalommal együtt kedvez az új invazív fajok megjelenésének és megtelepedésének;

mivel az, hogy nincs lehetőség egyedi felszerelések és technikák használatára – amelyek elfogadhatóbbak és kevésbé befolyásolják a veszélyeztetett állományok állapotát –, súlyos hatással van a part menti területek és a szigetek már így is marginalizálódott közösségeinek életképességére, akadályozza a fejlődést, és fokozza az elnéptelenedést;

J.	mivel a part menti közösségek valamennyi földközi-tengeri tagállamban nagymértékben függnek a halászattól és különösen a kisüzemi halászattól, ezért ezek számára kockázatot jelent a halállományok fenntarthatóságának hiánya;

K.	mivel az EU-ban számos olyan part menti közösség van, amelynek megélhetése nagyrészt a Földközi-tengerben zajló hagyományos, kézműves és kisüzemi halászati tevékenységektől függ;

L.	mivel a hobbihorgászat a Földközi-tenger számos régiójában társadalmi és gazdasági értéket képvisel, és közvetlen és közvetett hatással van a foglalkoztatásra;

M.	mivel figyelembe kell venni a hobbihorgászat által a Földközi-tenger halállományainak állapotára kifejtett hatást;

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy rövid időn belül átfogóan alkalmazni kell a KHP-ben meghatározott célokat és fellépéseket, és időben meg kell tervezni és ténylegesen végre kell hajtani a többéves állománygazdálkodási terveket, összhangban a regionalizálásra és a fajok sokféleségére összpontosító megközelítéssel; hangsúlyozza továbbá, hogy el kell érni az uniós tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (2008/56/EK irányelv) meghatározott jó környezeti állapotot, figyelembe véve, hogy a halászati gazdálkodási intézkedésekről a közös halászati politika keretében lehet dönteni;

mivel a Földközi-tengert továbbra is más tengermedencéktől eltérően kell kezelni a KHP keretében, nagy része ugyanis nemzetközi víznek minősül, ahol az erőforrások állapotában döntő szerepet játszanak a harmadik országok;

úgy véli, hogy sürgősen szükség van egy nemzetközi, európai, nemzeti és regionális szintű együttműködéseken alapuló kollektív válaszra; úgy véli, hogy minden érdekelt felet, így a hivatásos halászokat és a hobbihorgászokat, a halászati ágazatot, a hagyományos és kézműves kisüzemi halászatot, a tudósokat, a regionális szervezeteket, a védett tengeri területek kezelőit, a szakszervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket is be kell vonni egy inkluzív és alulról építkező folyamatba; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a földközi-tengeri tanácsadó testület stratégiai szerepét;

hangsúlyozza, hogy a part menti közösségek – amelyeket tájékoztatni kell az állományok és a fajok kimerítésének saját gazdasági és társadalmi jövőjüket kockáztató veszélyeiről – tudatossága, teljes körű támogatása és bevonása nélkül a gazdálkodási intézkedések és szabályozások nem jutnak teljes körűen érvényre;

emlékeztet, hogy nincsenek közös, részletes meghatározások a kisüzemi, kézműves halászati tevékenységek számára; hangsúlyozza, hogy a további politikai teendők érdekében a lehető legsürgősebben ilyen meghatározásokra van szükség európai uniós szinten;

fenntartja, hogy a halászati politika kialakításánál lehetővé kell tenni a halászoknak és szervezeteiknek, a termelői szervezeteknek, a szakszervezeteknek, a part menti akciócsoportoknak (CAG) és a helyi közösségeknek, hogy szerepet kapjanak a döntéshozatali folyamatokban, illetve azok szerves részévé válhassanak, a KHP regionalizációs elvével összhangban és a Földközi-tenger keleti és déli partján fekvő harmadik országokra is kiterjedően; hangsúlyozza, hogy az egészséges halászati erőforrások és a fenntartható és jövedelmező halászat biztosítása – és ezáltal a halászati ágazaton belüli jelenlegi foglalkoztatási szint fenntartása és ideális esetben további munkahelyek megteremtése – csak az összes érintett földközi-tengeri ország és halászatban tevékenykedő szereplő számára igazságos, kiegyensúlyozott és egyenlő feltételek megteremtése révén valósulhat meg; kiemeli a halászati ágazaton belüli erős és független szociális partnerek, valamint az intézményesített társadalmi párbeszéd és a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételének fontos szerepét;

megjegyzi, hogy a KHP többek között halászati lehetőségekkel ösztönzi a szelektív és a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra korlátozott hatást gyakorló halászatot; hangsúlyozza, hogy ennek érdekben a tagállamoknak átlátható és objektív kritériumokat kell alkalmazniuk, többek között környezetvédelmi, szociális és gazdasági kritériumokat is (a KHP-rendelet 17. cikke); ilyen irányú erőfeszítéseket sürget, hogy a kisipari (kézműves és hagyományos) halászatot folytató flotta számára több ösztönzőt és a partmenti halászati övezetekhez való preferenciális hozzáférést lehessen biztosítani, amennyiben szelektív módon és korlátozott hatást gyakorolva halásznak; hangsúlyozza az érintett tengerparti közösségekkel történő konzultáció fontosságát.

megállapítja, hogy a hobbihorgászat hatása a földközi-tengeri fajok állapotára és annak társadalmi-gazdasági potenciáljára nincsen kellőképpen kutatva; úgy véli, hogy a hobbihorgászok száma, az általuk kifogott mennyiség, illetve a part menti közösségekben generált érték a jövőben adatgyűjtés tárgyává kell váljon;

megállapítja, hogy ösztönözni kell a hobbihorgászatot, mivel a helyi közösségek számára – többek között az idegenforgalom révén – jelentős gazdasági bevételt biztosít, és csekély környezeti hatása van;

10.

elengedhetetlennek tartja, hogy a társadalmi-gazdasági sajátosságokkal összhangban és egy regionális megközelítés alkalmazásával meghatározzák a part menti, a kisüzemi part menti és a hagyományos halászat fogalmát;

11.

hangsúlyozza, hogy a part menti halászat során hagyományos felszereléseket és technikákat alkalmaznak, amelyek egyedi jellemzőik révén meghatározzák a part menti régiók identitását és életmódját, ezért fontos használatuk megőrzése és védelme a kulturális, történelmi és hagyományos örökség részeként;

12.

úgy véli, hogy a regionalizálás kapcsán és a halászat egyes formáinak sajátosságait figyelembe véve az egyedi halászati felszerelések és technikák használatára vonatkozóan bizonyos indokolt eltéréseket meg kellene engedni;

13.

hangsúlyozza, hogy ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élő tengeri erőforrások megőrzése, kezelése és kiaknázása során elővigyázatosságon alapuló megközelítést kellene alkalmazni, figyelembe véve a társadalmi és gazdasági szempontokat is, hogy a halászat fenntarthatóvá váljon, és megóvható és megőrizhető legyen a tengeri környezet egésze; hangsúlyozza, hogy a tudományos információk hiánya nem lehet ürügy a megóvásra és a gazdálkodásra vonatkozó fellépések végrehajtásának elmulasztására; úgy véli, hogy elsőrendű fontosságú a készletek állapotára vonatkozó adatok és kézzelfogható tudományos elemek hiányának a gyors orvoslása; hangsúlyozza, hogy minden érdekelt féllel konzultálni kell és be kell vonni őket ebbe a folyamatba;

14.

úgy véli, hogy a Földközi-tenger halászati és környezeti erőforrásainak megóvása és megőrzése érdekében hatékony halászati politikára van szükség, amelyet határozott, széles körű és sürgős politikák és intézkedések támogatnak az ezen erőforrásokra negatív hatást gyakorló tényezők – így az éghajlatváltozás (felmelegedés, savasodás, csapadékrendszer), a környezetszennyezés (vegyi, szerves, makro- és mikroszkopikus), a nem ellenőrzött gáz- és olajkutatás és -kitermelés, a hajóforgalom, az invazív fajok, valamint a természetes, főként partmenti élőhelyek pusztulása és megváltozása – ellensúlyozására; fontosnak tekinti ezért az említett tényezők halállományokra gyakorolt hatásának jobb megismerését; kéri a Földközi-tenger megfigyelését és ellenőrzését célzó meglévő európai kapacitások – például az EMODnet és Copernicus program, valamint annak tengeri összetevője – megerősítését;

15.

úgy véli, hogy a földközi-tengeri medence halászati és tengeri erőforrásainak védelme és megőrzése nem alapulhat kizárólag a halászati szektort érintő intézkedéseken, hanem hasonlóképpen be kell vonni a tengeri környezetre hatással lévő többi tevékenységi szektort is;

16.

úgy véli, hogy fokozni kell a tengeri környezet – és különösen a kereskedelmileg hasznosított halállomány – megismerése érdekében tett erőfeszítéseket, és hogy a fenntartható hasznosítást az ilyen ismeretek alapján kell megtervezni;

17.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger medencéjében továbbra is komoly probléma az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat, még az uniós országokban is; úgy véli, hogy az erőforrások, és főként a kisipari halászat megóvására irányuló fellépések nem lehetnek függetlenek az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat elleni meggyőződéses és határozott küzdelemtől; azon a véleményen van, hogy az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat elleni fellépéshez biztosítani kell a nem uniós földközi-tengeri országok támogatását; úgy véli továbbá, hogy a rendkívül eltérő módon alkalmazott ellenőrzési és büntetési eljárások fényében egységesíteni kell az ellenőrzéseket a Földközi-tenger teljes területén;

18.

emlékeztet, hogy a part menti közösségek nagyban befolyásolják az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat megelőzését, kiszűrését és megállapítását célzó intézkedések hatékonyságát;

19.

prioritásnak tekinti az ellenőrzési tevékenységek fokozását a szárazföldön, a teljes forgalmazási lánc mentén (piacok és vendéglátó helyek) és a tengeren is, különösen azokon a területeken, ahol időszakosan felfüggesztett vagy tilos a halászat;

20.

úgy véli, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek elkerülése érdekében a halászati lehetőségeket objektív és átlátható kritériumok szerint kell kiutalni, többek között környezeti, szociális és gazdasági feltételek alapján is, megfelelően figyelembe véve a csekély hatást kifejtő módszereket; úgy véli, hogy a halászati lehetőségeket méltányos módon kell kiosztani a különféle halászati ágazatokon belül, beleértve a hagyományos és a kisipari halászatot is; úgy véli továbbá, hogy arra kell ösztönözni a halászokat, hogy összhangban a KHP-rendelet 17. cikkével, szelektívebb halászeszközöket és -technikákat használjanak, amelyek kisebb hatással járnak a tengeri környezetre;

21.

úgy ítéli meg, hogy a földközi-tengeri halállomány kimerülését a kereskedelmi célű halászatra és a hobbihorgászatra vonatkozó halászati gazdálkodással és megőrzési intézkedésekkel kell kezelni, többek között elsősorban területi és időbeli korlátozásokkal, továbbá napi vagy heti halászati határértékekkel és adott esetben kvótákkal; úgy véli, hogy ekképpen eljárva egyenlő feltételeket lehetne biztosítani a harmadik országok számára a megosztott állományok vonatkozásában; véleménye szerint az említett intézkedésekről – a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében – az érintett ágazattal szorosan együttműködve kell dönteni;

22.

üdvözli, hogy az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal egyre több ellenőrzést végez, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy 2016 folyamán kezelni lehessen a megfelelőség kapcsán jelentkező két legfontosabb problémát: a hamis adatokat tartalmazó dokumentumokat (halászati naplók, kirakodási és áthelyezési nyilatkozatok, értékesítési bizonylatok) és a tiltott vagy nem megfelelő halászeszközök használatát;

23.

hangsúlyozza, hogy a megreformált KHP keretében megállapított kirakodási kötelezettségből eredő felelősségek semmiképpen sem terhelhetik a halászokat;

24.

kéri, hogy vegyék figyelembe a visszaengedések megszüntetésének következményeit a tengeri élőlények és más fajok, például a sirályok táplálékhiánya szempontjából;

25.

megjegyzi, hogy a Földközi-tenger védett tengeri területei nem elég nagy kiterjedésűek, és azok méretei aránytalan módon eltérnek egymástól az egyes tengermedencékben; rámutat, hogy általánosságban szűkösek a gazdasági erőforrások; alapvető fontosságúnak tartja a védett tengeri területek azon szerepének felismerését és erősítését, amelyet a tudományos kutatások, a konkrét intézkedések végrehajtása, illetve a halászokkal való együttműködés és megosztott kezelés modern laboratóriumaiként töltenek be, valamint használatuk optimalizálását a tudományos kutatás és a megóvási célok fényében; ennek kapcsán fontosnak tartja a rendszer finanszírozásának stabil megnövelését; alapvető fontosságúnak tartja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottsággal és a nem uniós országokkal való szorosabb együttműködést, hogy meg lehessen határozni azokat a területeket, ahol védelmi intézkedéseket kell végrehajtani és hatékony nyomon követési és ellenőrzési rendszert kell kialakítani a hatékonyság vizsgálatára;

26.

hangsúlyozza, hogy 2020-ig a Földközi-tenger legalább 10 %-án védett tengeri területeket kell létrehozni, az ENSZ 14.5. fenntartható fejlesztési céljának megfelelően; kéri a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot, hogy 2018. évi éves ülésén fogadjon el egy fokozatos menetrendet, amely az e cél eléréséhez szükséges irányuló minősített célkitűzéseket tartalmazza; hangsúlyozza, hogy a meglévő védett tengeri területeket gyakran nem megfelelően kezelik; ezért úgy véli, hogy egy hatékony nyomonkövetési és ellenőrzési rendszer bevezetése mellett szükség van gazdálkodási intézkedések ökoszisztéma-alapú megközelítés szerinti létrehozására és használatára, hogy a védelmi intézkedések hatékonyságát felül lehessen vizsgálni;

27.

különösen hangsúlyozza, hogy meg kell védeni az olyan érzékeny területek kezelése terén folyó együttműködést, amelyek fontos ívóhelyet jelentenek a gazdasági szempontból leglényegesebb fajok számára (pl. az Adriai-tengerben található Jabuka-árok);

28.

hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger biológiai szempontból egyedülálló populációval rendelkezik, amelyet több ország flottái halásznak, és ezért elengedhetetlen a valamennyi érdekelt fél részvételével és minden szinten történő szoros együttműködés és a halászat szabályozására irányuló intézkedések összehangolása;

29.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a tengeri hulladék és a tengerben található műanyagok problémájának kezelésére, mivel ezek nagyon súlyos környezeti, ökológiai, gazdasági és egészségügyi veszélyeket hordoznak;

30.

a gazdálkodási tervekben alapvető fontosságúnak tartja a politikák változatos és modulált megközelítését, valamint különféle kritériumok alkalmazását a fajok biológiai jellemzői és a halászati módok technikai jellegzetességei alapján; úgy véli továbbá, hogy minden többéves tervnek elő kellene írnia a megfelelő térbeli (rotálásos alapon kijelölt halászati tilalmi területek, teljes vagy a halászati módszerektől függően részleges lezárás) és időbeli (biológiailag indokolt tilalmi időszak) tervezést, mint ahogy a halászati eszközök lehető legnagyobb mértékű szelektivitását célzó technikai intézkedések ösztönzését is; hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi kompenzációt kellene tervbe venni;

31.

üdvözli a Bizottság által a Földközi-tengert érintő többéves gazdálkodási terv kapcsán tett kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a KHP regionalizációja a halászati gazdálkodás számára a földközi-tenger térségében; kéri, hogy a Földközi-tengeri Tanácsadó Testület (MEDAC) kapcsolódjon be a többéves gazdasági terv és a regionalizált intézkedések kialakításának és megvalósításának teljes folyamatába;

32.

hangsúlyozza, hogy a halászok számára megfelelő jövedelmet kell garantálni a biológiailag indokolt tilalmi időszakokban;

33.

hangsúlyozza, hogy minden üzleti és szabadidős célból halászott faj esetében a Földközi-tenger egészére vonatkozóan el kellene fogadni a nemi érettség szerinti minimális mérethatárt, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján; rámutat, hogy fel kell lépni kell ezen minimális mérethatárok szigorúbb betartása érdekében;

34.

szükségesnek tekinti, hogy a Földközi-tenger térségében található EU-n kívüli országokkal – megerősítve az egyes felek közötti politikai és technikai együttműködést – előmozdítsák az összehangolt intézkedések végrehajtását a térségben működő nemzetközi szervek útján; üdvözli a Bizottság által nemrég elindított MedFish4Ever programot, amely cselekvésre szólít fel a földközi-tengeri halállomány károsodásának megállítása céljából; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezés keretében valamennyi lehetséges erőfeszítést meg kell tenni a fenntartható halászatnak a földközi-tengeri országokban való előmozdítására;

35.

rámutat, hogy olyan területi és időbeli tilalmakat tartalmazó protokollt kell támogatni és létrehozni, amelyek segítségével korlátozható a halászati erőkifejtés, és azt az egész évre ütemezve végre kell hajtani, időszakosan korlátozva a halászatot bizonyos fajok ívóhelyein; rámutat, hogy a halászati erőkifejtés említett ütemezése és szakosítása rendkívül eredményes lesz, és hogy a programozást a halászati közösségekkel és a tudományos szakértőkkel egyetértésben kell megvalósítani;

Harmadik országokra irányuló intézkedések

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságon keresztül támogasson intézkedéseket a nem uniós országokkal közös halállományok állapotának javítására, felhasználva a halászflották és a halászati ágazatban tevékenykedő vállalkozások képviseleti szervei, illetve az érintett harmadik országok megfelelő hatóságai vagy testületei között már megszilárdult együttműködési tevékenységeket;

37.

rámutat arra, hogy a Földközi-tengeren tevékenykedő uniós és nem uniós országok flottáira vonatkozó közös keretszabályozás hiánya tisztességtelen versenyt idéz elő a halászok között, ugyanakkor veszélyezteti a közös halállományok fogásainak hosszú időn keresztül történő fenntarthatóságát;

38.

hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel együttműködést kell folytatni, és a halászati ellenőrzés során velük együtt kell törekedni a jogszabályoknak való megfelelés és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítására, továbbá meg kell erősíteni a nemzeti joghatóságokon kívüli tengeri területek és halállományok kezelésére irányuló horizontális koordinációt;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy – a kisüzemi és part menti halászat előmozdítása, a bevált gyakorlatok megosztása és egy nyílt kommunikációs csatorna biztosítása révén – támogassa a nem uniós földközi-tengeri országokat a fenntartható halászat megvalósításában, és teremtse meg a különféle érintett nemzeti közigazgatások között az ahhoz szükséges párbeszédet, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság középtávú stratégiájának (2017–2020) végrehajtását megfelelően támogatni lehessen, és visszafordítható legyen a földközi-tengeri halállományok helyzetének ijesztő tendenciája; felhívja a Bizottságot, hogy szervezze meg a földközi-tengeri harmadik országokkal a hatékony információcserét a Földközi-tengeren tevékenykedő harmadik országok flottáinak tevékenységeiről;

40.

felszólít egy regionális terv kialakítására a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság égisze alatt annak érdekében, hogy a Földközi-tengeren tevékenykedő valamennyi hajó számára egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, továbbá hogy egyensúlyt lehessen teremteni a halászati erőforrások és valamennyi part menti ország flottájának kapacitása között; felszólít továbbá a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS) és a közös ellenőrző műveletek regionális központjának létrehozására;

41.

javasolja, hogy a Bizottság szüntesse meg a behozatalt azon harmadik országokból, melyek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében nem teszik meg azokat a szükséges intézkedéseket, melyeket a nemzetközi jog rájuk lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként ruházott;

42.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen az egész Földközi-tengeren folytatott küzdelemben támogassák a harmadik országokat, adjanak meg számukra minden lehetséges támogatást, és működjenek velük együtt;

43.

sürgeti a part menti államokat, hogy működjenek együtt a korlátozott halászati területek és a védett tengeri területek többek között nemzetközi vizeken történő létrehozása érdekében;

44.

hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger egész térségében meg kell határozni az alapvető szabályokat a hobbihorgászat kezelésére;

Társadalmi és gazdasági aspektusok

45.

hangsúlyozza, hogy 250 000 embert foglalkoztatnak közvetlenül a hajókon, és hogy a halászati ágazatban foglalkoztatottak száma exponenciálisan magasabb, ha azon családokat is figyelembe vesszük, akik a regionális halászat támogatásának köszönhetően tudnak megélni, és akik például a feldolgozóiparban vagy az idegenforgalomban – többek között a hobbihorgászathoz kapcsolódó idegenforgalomban – dolgoznak vagy a hajók karbantartásával foglalkoznak; megjegyzi, hogy a halászathoz kapcsolódó munkák 60 %-át a Földközi-tenger déli és keleti partjainál található fejlődő országokban végzik, ami jól mutatja a kisüzemi (kézműves és hagyományos) halászat és a hobbihorgászat jelentőségét e régiók és különösen a legkiszolgáltatottabb partmenti közösségek fenntartható fejlődésében;

46.

lényegesnek tartja a halászok munkafeltételeinek javítását a tisztességes javadalmazástól és a tisztességes versenytől kezdődően, miközben különös figyelmet kell fordítani az ágazatban bekövetkezett balesetek magas számára és a szakmai megbetegedések magas kockázatára; javasolja a tagállamok részére jövedelemkiegészítő eszközök létrehozását, betartva az adott tagállam törvényeit és a gyakorlatait; végül javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre egy stabil jövedelemkompenzációs alapot a halászati tevékenység végzését lehetetlenné tévő kedvezőtlen időjárási körülményekből, a halászott fajok életciklusának védelmében előírt tilalmi (biológiai nyugalmi időszak) időszakokból, környezeti katasztrófákból, valamint a környezetszennyezéssel vagy tengeri biotoxinok általi szennyezéssel összefüggő elhúzódó jelenségekből adódó halászati szünnapok fedezésére;

47.

megjegyzi, hogy az EU halászati ágazata néhány éve nehéz időszakon megy át, ami a termelési költségek emelkedésének, a halállományok romlásának, a fogások csökkenésének és a jövedelmek konstans zsugorodásának köszönhető;

48.

megjegyzi, hogy különböző okok, többek között a halállomány csökkenése, a hal első eladási árának csökkenése (ami nem tükröződik a fogyasztói árban, mivel a legtöbb közvetítő nem méltányosan osztja el a hozzáadott értéket az elosztási lánc mentén, illetve néhány esetben a kereskedelmi monopóliumból fakadóan) és az üzemanyag költségének emelkedése miatt romlott az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete; rámutat arra, hogy ezek a nehézségek hozzájárultak a halászati erőkifejtés fokozódásához, ami különösen aggasztó a kisüzemi halászat esetében, mivel veszélybe sodorhatja ezt az ősi életformát és a jelenleg messzemenően a halászattól függő helyi közösségek fennmaradását;

49.

hangsúlyozza az olyan kezdeményezések kidolgozásának fontosságát, amelyek kedvező hatással lehetnek a foglalkoztatásra és összeegyeztethetők a halászati erőkifejtés csökkentésével, úgymint a horgászturizmus és a kutatási tevékenységek;

50.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes munkakörülményeket a halászati ágazatban dolgozó minden munkavállaló számára, függetlenül az őket foglalkoztató vállalkozás méretétől és típusától, a foglalkoztatás helyétől és az alapul szolgáló szerződéstől, többek között a szociális dömping elleni küzdelmet és a piacokhoz, illetve a finanszírozáshoz való hozzájutás megkönnyítését célzó, a régióban létrejött fenntartható halászati partnerségi megállapodások, a közigazgatásokkal és intézményekkel való jobb együttműködés és a megélhetés diverzifikálás révén; kiemeli az eredményes munkaügyi vizsgálatok és ellenőrzések fontosságát;

51.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a halászok munkakörülményeit, tekintettel az ágazatban bekövetkező balesetek magas arányára, valamint a testi és szellemi jellegű foglalkozási megbetegedések aránytalanul magas kockázatára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a halászok számára a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő higiéniai létesítmények legyenek a fedélzeten és a szárazföldön egyaránt, valamint biztosított legyen a tisztességes elszállásolás és a rekreációs tevékenységek lehetősége; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a kikötők, horgonyzóhelyek és vízi útvonalak biztonságosságához és hajózhatóságához szükséges feltételeket;

52.

hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az EU-ba behozott minden hal és halászati termék megfeleljen a nemzetközi környezeti, munkaügyi és emberi jogi normáknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyek és a növekedés védelme érdekében biztosítsák a tisztességes versenyt és a fenntarthatóságot a halászati ágazatban; hangsúlyozza, hogy ez nemcsak az Unión belüli verseny tekintetében alapvető, hanem különösen fontos a harmadik országbeli versenytársak tekintetében is;

53.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kellene segíteniük az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből származó támogatások teljes felhasználását; nézete szerint a Bizottságnak mindent meg kell tennie a tagállamok és a nem uniós államok abban való támogatása érdekében, hogy a rendelkezésre álló valamennyi forrást a lehető leghatékonyabb módon használják fel, különös tekintettel az alábbiakra:

—	a fedélzeti munkakörülmények és biztonság javítása;

—	a munka státuszának emelése, a szakképzés erősítése és az ágazaton belüli új gazdasági tevékenységek megjelenésének és fejlődésének támogatása a fiatalok felvételének, oktatásának és multidiszciplináris képzésének támogatása révén;

—	a nők halászatban és az ehhez közvetlenül kapcsolódó termelési ágazatokban betöltött szerepének fokozása, figyelembe véve, hogy az ágazat teljes munkaerejének 12 %-át teszik ki;

54.

emlékeztet arra, hogy a jelentős megszorításoknak történő megfelelés érdekében, nevezetesen a kirakodásra vonatkozóan, az ETHA-nak segítenie kell a kisüzemi halászatot a felszerelések megújításában;

55.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a fenntartható halászati modellt támogató helyi halászati akciócsoportok létrehozatalát és tevékenységeit;

56.

a hatékony és tényleges regionalizálás érdekében és összhangban a KHP célkitűzéseivel alapvető fontosságúnak tartja a halászok és különösen az egyazon területen vagy régióban dolgozó kisipari halászok együttműködésének támogatását és ösztönzését, hogy közösen tervezhessék meg a helyi halászati erőforrásokkal való gazdálkodást; úgy véli, hogy a szakmák, a célok, a technikai tényezők és a használt eszközök rendkívüli szétaprózódottsága és különbözősége rendkívül jellemző a földközi-tengeri halászatra, és hogy egy horizontális és egységes megközelítés nem tartaná tiszteletben a Földközi-tenger helyi jellegzetességeit;

57.

megjegyzi, hogy a közelmúltbeli javulás ellenére még mindig magas azon állományok száma, amelyek állapota vonatkozásában nem léteznek megbízható értékelések, és hogy a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság arra panaszkodik, hogy még csökken is az ilyen értékelések száma (2012-ben 44, 2014-ben csak 15); hangsúlyozza a gyors és megfelelő adatgyűjtés fontosságát, valamint hogy ösztönözni és támogatni kell minél több vizsgálat elvégzését, és ezeket minél több fajra ki kell terjeszteni, így fokozva az állományokkal és a hobbihorgászat és a külső tényezők – például a szennyezés – hatásával kapcsolatos ismeretek bővítésének fontosságát az állományok fenntartható kezelésének megvalósítása érdekében;

58.

úgy véli, hogy az erőforrások ésszerű és fenntartható kezelése nem lehet független a halászati kapacitásra, a tényleges halászati aktivitásra, a halászat társadalmi és gazdasági helyzetére, és a halászott állomány biológiai állapotára vonatkozó begyűjtött adatok mennyiségétől és a tudományos felhasználásuktól;

59.

megjegyzi, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság illetékességi területén a fogásoknak csak a 40 %-át teszik ki azon állományok, amelyek vonatkozásában benyújtottak tudományos értékelést a Bizottságnak, és hogy ez az arány még alacsonyabb, ha az állománygazdálkodási tervvel rendelkező állományokról van szó; hangsúlyozza, hogy javítani kell az állományok állapotára vonatkozó tudományos értékelések alkalmazási körét, és növelni kell a többéves állománygazdálkodási tervek által szabályozott halászatokból származó fogások arányát;

60.

fontosnak tartja a hobbihorgászat halászati erőkifejtésének értékelését, valamint az egyes tengermedencékre és a Földközi-tengerre vonatkozó fogási adatok gyűjtését;

61.

hangsúlyozza, hogy olyan integrált megközelítésekre van szükség, amelyek egyszerre figyelembe veszik a tengeri környezet heterogenitását, a (halászott vagy nem halászott) tengeri fajok összetettségét, valamint a halászati tevékenységek eltérő jellegzetességeit, a hal első eladási árának csökkenését, és néhány régióban a kereskedelmi monopóliumot, valamint minden olyan egyéb tényezőt, amely hatással van a halállományok egészségére;

62.

elismeri, hogy a kisüzemi halászati tevékenységek mértékének és hatásának mérése kapcsán rendelkezésre álló adatok korlátozottak és államonként eltérőek lehetnek; elismeri, hogy ilyen adatok hiányában a kisüzemi halászat jelentőségét általában alulbecsülik;

63.

hangsúlyozza, hogy a különféle típusú halászatok, elsősorban a kisüzemi és a hobbihorgászat gazdasági és társadalmi hatásának jobb megismerése segíthet a legmegfelelőbb gazdálkodási intézkedések meghatározásában;

64.

határozottan támogatja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzák létre a halászati tevékenységek katalógusát, amely tartalmazza a halászati eszközökkel és tevékenységekkel kapcsolatos információkat, a halászati területek és a célfajok, valamint a véletlen fogások leírását és amelyben szerepel az adott terület valamennyi halászati tevékenységének és az egyéb ágazatokkal, mint a hobbihorgászattal való kapcsolatának leírása;

65.

úgy véli, hogy a hobbihorgászatra új szabályokat kell alkalmazni és a hobbihorgászati tevékenységre vonatkozóan egy olyan katalógust kell kidolgozni, amely tartalmazza a halászati eszközök jellegével, a halászati műveletekkel, a halászati területek ismertetésével, valamint a célfajokkal és a véletlenszerű kifogással kapcsolatos információkat;

66.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az erős tudományos együttműködést és dolgozzon a fontos állományokra vonatkozó adatok gyűjtésének javításán, lerövidítve az adatgyűjtés és a végső értékelés között eltelő időtartamot, és kérve a Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól új állományok értékelését; rendkívül sajnálja, hogy a Földközi-tengeren a fogások nagy része olyan állományokból származik, amelyekkel kapcsolatban kevés adat áll rendelkezésre („adathiányos halászatok”);

67.

hangsúlyozza, hogy mindenképpen javítani kell az adatok megosztását, és küzdeni kell azok elérhetetlensége és elveszése ellen, a halászati erőforrásokra vonatkozó átfogó és megbízható adatokat tartalmazó, közös adatbázis létrehozásával, továbbá a halászati tudomány különféle területeivel foglalkozó szakértői és kutatóintézeti hálózat létrehozásával; hangsúlyozza, hogy ez az adatbázist uniós finanszírozásban kell részesíteni, és benne – földrajzi alterületek szerint – minden halászatra és halászati tevékenységre, többek között a hobbihorgászatra vonatkozó adatnak szerepelnie kell, ami megkönnyítené a minőségi, független és átfogó adatok ellenőrzését, és ezzel lehetővé tenné az állományok értékelését;

68.

megjegyzi, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat hatását, jellemzőit és mértékét jelenleg nem mérik fel kellőképpen, és az egyes földközi-tengeri országokban eltérő értékelések tárgyát képezik, ezért ezek az országok nem megfelelően reprezentáltak a halászat tényleges állapotára és időbeli alakulására vonatkozó információk között; hangsúlyozza, hogy ezeket az országokat megfelelően figyelembe kellene venni a halászati gazdálkodáshoz készülő tudományos értékelések kidolgozása során;

69.

felhívja a tagállamokat, hogy a termékek címkézése és nyomonkövethetősége révén kezeljék az élelmiszerekkel való csalás problémáját, és fokozzák a jogellenes halászat leküzdésére irányuló erőfeszítéseiket; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a legtöbb állomány állapotáról kevés információ áll rendelkezésre („adathiányos állományok”), hogy a fogások mintegy 50 %-át nem jelentik be hivatalosan, és a kirakodások 80 %-a adathiányos állományból származik;

70.

felhívja a tagállamokat, hogy a megfelelő munkafeltételek biztosítása érdekében ratifikáljanak és teljes körűen hajtsanak végre valamennyi releváns ILO-egyezményt a halászati ágazatok munkavállalói vonatkozásában, és erősítsék meg a kollektív tárgyalás jogintézményeit is, hogy a tengeri dolgozók – az önfoglalkoztatókat is ideértve – élhessenek munkavállalói jogaikkal;

71.

felszólítja a Bizottságot, hogy kiegészítő tevékenységek fejlesztése révén ösztönözze és támogassa a halászati ágazaton belüli diverzifikációt és innovációt célzó beruházásokat;

Tudatosság

72.

hangsúlyozza, hogy tényleges eredményeket és teljes körű végrehajtást csak az ágazati szereplők nagy felelősségtudata és tudatossága révén lehet elérni a (professzionális és szabadidős) halászok képzésén és oktatásán, valamint a döntéshozatali folyamatokba való bevonásukon keresztül, célzott fellépésekkel kiegészítve a bevált gyakorlatok terjesztése érdekében;

73.

fontosnak tekinti a fogyasztók kötelező tájékoztatásának előmozdítását, részletes tájékoztatást adva számukre a termékek eredetéről és a fogás módszeréről és időpontjáról; elemezni és értékelni kell továbbá, hogy az új KPSZ-ben foglalt intézkedéseknek sikerült-e javítania a fogyasztó számára biztosított tájékoztatást;

74.

fontosnak tartja továbbá a fogyasztók ismereteinek bővítését és tanítását a felelős halfogyasztásra, amely a helyi, fenntartható technikákkal kifogott és lehetőleg nem túlhalászott és kevésbé forgalmazott állományokból származó halakat választja; úgy véli, hogy ennek érdekében – a releváns érdekelt felekkel együttműködésben – elő kell mozdítani a fogyasztók tájékoztatására és többek között az élelmiszeripari csalások elleni fellépésre egy teljes körű és megbízható nyomonkövetési és címkézési rendszert;

75.

úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a tisztességes verseny, a fogyasztóvédelmi követelmények, a halászati ágazat fenntarthatósága és a munkahelyek megtartása között; hangsúlyozza, hogy a kihívásokkal való szembenézéshez és a Földközi-tenger helyzetének javításához átfogó megközelítésre és valamennyi mediterrán ország határozott politikai akaratára van szükség;

76.

üdvözli a Földközi-tenger helyzetével kapcsolatban a nyilvánosság figyelemfelhívását célzó, bizottsági kezdeményezésre indított MEDFISH4EVER kampányt;

77.

úgy ítéli meg, hogy az iskolák és a kórházak, továbbá más állami intézmények ellátásának a helyi halászatra kell alapulnia;

78.

hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult új helyzet és a számos új, egymáshoz kapcsolódó tényező fényében a valós helyzethez való hozzáigazítás érdekében a térség vonatkozásában felül kell vizsgálni az 1967/2006/EK rendeletet;

79.

rámutat arra, hogy felül kell vizsgálni az 1967/2006/EK rendeletet, különösen annak bizonyos hagyományos felszerelések használatának tilalmára vonatkozó részét (például a kopoltyúhálók használatának tilalma a kereskedelmi halászattól különböző minden halászati tevékenység során), valamint azokat a rendelkezéseket, amelyek a halászati felszerelések egyedi jellemzőivel (például a halászhálók magasságával és a hálószemek méretével) és azon mélységgel és a parttól számított távolsággal kapcsolatosak, amelyek esetében már megengedett a felszerelések használata;

o o

80.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

(2) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(3) HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

(4) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.

(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0343.