P8_TA(2017)0199

A bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtása

Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása a bányászati hulladékról szóló irányelv (2006/21/EK) végrehajtásáról (2015/2117(INI))

(2018/C 298/17)

Az Európai Parlament

—	tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1) (a továbbiakban: az irányelv),

—	tekintettel a pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatra (2),

—	tekintettel a 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv III. mellékletével összhangban a hulladékkezelő létesítmények osztályozása során alkalmazandó kritériumok meghatározásáról szóló, 2009. április 20-i 2009/337/EK bizottsági határozatra (3),

—	tekintettel a hulladékok jellemzésével kapcsolatos technikai követelmények kidolgozásáról szóló, 2009. április 30-i 2009/360/EK bizottsági határozatra (4),

—	tekintettel a 2006/21/EK irányelv 22. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett információk összehangolásáról és rendszeres továbbításáról, valamint a 18. cikkében említett kérdőívről szóló, 2009. április 29-i 2009/358/EK bizottsági határozatra (5),

—

tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 22. cikke (1) bekezdése f) pontjának végrehajtása céljából az inert hulladék fogalmának kiegészítéséről szóló, 2009. április 30-i 2009/359/EK bizottsági határozatra (6),

—	tekintettel a 2006/21/EK irányelv végrehajtásáról szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági jelentésre (COM(2016)0553),

—	tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata által a bányászati hulladékról szóló irányelvről készített 2017. januári európai végrehajtás-értékelési tanulmányra, beleértve az annak I. mellékletében szereplő, „Az ásványinyersanyag-kitermelés során keletkező hulladék nem megfelelő kezelésével kapcsolatos, magas környezeti és egészségi kockázattal járó technológiák alternatíváinak feltárása: Az ásványinyersanyag-kitermelő iparágak előtt álló, a körforgásos gazdaság koncepciójával összefüggésben felmerülő kihívások, kockázatok és lehetőségek” című elemzésre (8),

—	tekintettel a cianidos bányászati technológiáknak az Európai Unióban való általános betiltásáról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására (9),

—	tekintettel „A vörösiszap-katasztrófa tanulságairól, öt évvel a Magyarországon bekövetkezett baleset után” című, 2015. október 8-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett COM(2015)0614 bizottsági közleményre,

—	tekintettel az iparikatasztrófa-kockázatok megosztását szolgáló uniós szintű eszköz létrehozásáról szóló bizottsági megvalósíthatósági tanulmányra (11),

—	tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

—	tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0071/2017),

mivel ásványinyersanyag-kitermelésből származó veszélyes hulladék kiömlésével járó két jelentős baleset következményeként elfogadták az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló irányelvet, melynek célja, hogy a lehetőségekhez mérten megelőzze és csökkentse a kitermelési hulladék kezelése nyomán a környezetre gyakorolt káros hatásokat és az emberi egészséget fenyegető kockázatokat;

B.	mivel az irányelv tagállamok általi átültetésére vonatkozó határidő 2008. május 1-jén lejárt, és csaknem valamennyi tagállam elmaradt az ütemezéstől az irányelvben foglaltaknak nemzeti jogszabályaikba való átültetése terén;

C.	mivel a Bizottság „meg nem felelés” miatt kötelezettségszegési eljárásokat indított 18 olyan tagállam ellen, amely elmulasztotta az irányelv megfelelő módon és teljes egészében való átültetését; mivel ráadásul 2016. november végén négy ügy még mindig folyamatban volt;

mivel a Bizottság az irányelv elfogadása után 11 évvel még nem fogadta el az irányelv 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjában előírt, ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatást; mivel a Bizottság által nyújtandó szilárd iránymutatásokra való igényt egyértelműen alátámasztja az is, hogy nincsen meghatározva részletesen, hogyan kell elvégezni egy vizsgálatot, és hogy a tagállamok eltérően értelmezik az irányelv előírásait;

E.	mivel tíz tagállam arról számolt be, hogy nemzeti határain belül nincsen „A” osztályba sorolt létesítmény;

mivel a jelenlegi hároméves jelentéstételi rendszer korlátai, melyeket a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információk közötti eltérések és az irányelv egyes rendelkezéseinek valószínű félreértelmezése is alátámasztottak, arra utalnak, hogy a rendelkezésre álló adatok nem kielégítő minősége nem teszi lehetővé az irányelv gyakorlati végrehajtásának áttekintését és értékelését;

G.	mivel a 2009/335/EK bizottsági határozat nem érinti az irányelv 14. cikkét, amely előírja, hogy a pénzügyi biztosíték annak feltételezésén alapuljon, hogy a rehabilitációs munkálatot harmadik fél végzi;

H.	mivel nincs olyan uniós szintű adatbázis, amely tartalmazná az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelésére szolgáló létesítményeket;

I.	mivel a kőfejtésből és a bányászati iparból származó hulladék az Európai Unióban keletkező hulladék teljes volumenének igen nagy részét teszi ki (2012-ben mintegy 30 %), amelynek egy része veszélyes hulladék;

J.	mivel az Unió rendkívüli mértékben függ a harmadik országokból származó nyersanyag-behozataltól, és jelentős számú természeti erőforrás gyors kimerülésére lehet számítani; mivel e harmadik országok környezetvédelmi és egészségügyi jogszabályai gyakran nem olyan szigorúak, mint az Unióéi;

K.	mivel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című (COM(2015)0614) bizottsági közlemény nem gondoskodott az irányelv jogalkotási felülvizsgálatáról;

L.	mivel a körforgásos gazdaságra való átállás jelentős belső környezetvédelmi előnyökkel szolgál, és kulcsfontosságú az Unió hosszú távú versenyképessége szempontjából;

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok (EU-27) (12) bizonyos átültetési problémákkal szembesültek az időzítés, a minőség vagy mindkettő vonatkozásában, és hogy az irányelv megfelelő gyakorlati alkalmazása egyelőre nem várható valamennyi tagállamban, tekintettel a „meg nem felelés” miatt folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárásokra;

felhívja az érintett tagállamokat és a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb gondoskodjanak az irányelv helyes és teljes körű átültetéséről és végrehajtásáról; felkéri a Bizottságot, hogy e pontos és teljes körű átültetés biztosítása érdekében nyújtson kellő iránymutatást a tagállamok számára;

hangsúlyozza, hogy az irányelv 22. cikke (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott ellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások hiánya nemcsak hátráltatja az irányelv eredményes és hatékony gyakorlati alkalmazását, hanem emiatt az egyes üzemeltetők és a hatóságok a megfelelés és végrehajtás kapcsán felmerülő költségei is tagállamonként változóak;

sürgeti ezért a Bizottságot, hogy minél előbb, de mindenképpen legkésőbb 2017 végéig fogadjon el konkrét ágazatspecifikus iránymutatásokat – ezen belül egy fogalommeghatározást – a hulladékot kibocsátó ásványinyersanyag-kitermelő iparágakban végzett ellenőrzésekről;

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az illetékes tagállami hatóságok által végzett, előre be nem jelentett helyszíni ellenőrzések lehetőségét;

úgy véli, hogy a 18. cikk (1) bekezdésében foglalt jelenlegi jelentéstételi rendszer nem felel meg a célnak és nem eredményes a tekintetben, hogy nem teszi lehetővé a végrehajtással kapcsolatos teljes kép áttekintését és felmérését, ugyanakkor szükségtelen terhet ró a tagállamokra és a Bizottság szolgálataira, ezáltal csökkentve a hatékonyságot is;

e tekintetben hangsúlyozza az adatgyűjtési eszköz (a kérdőív (13)) hiányos kidolgozását, amely kétértelmű olvasatot tesz lehetővé, és ezáltal a használatával készített jelentések inkább a nemzeti szinten elfogadott intézkedésekről szólnak, nem pedig arról, hogy azokat hogyan ültették át a gyakorlatba, különös tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladékot kezelő létesítményekre;

hangsúlyozza, hogy a tagállamok által az irányelv hatálya alá tartozónak tartott létesítményeik számával kapcsolatosan rendelkezésre bocsátott egyes számadatok nem tűnnek hihetőnek, ugyanis egyes esetekben ez a szám viszonylag alacsony a nyersanyag-kitermelésből származó hulladék nemzeti szintű teljes mennyiségére vonatkozóan más információforrásból származó adatokhoz képest;

felszólít arra, hogy prioritásként és még a harmadik jelentéstételi időszakra (2014–2017) vonatkozó közelgő határidők előtt kellő időben el kell végezni a jelenlegi jelentéstételi mechanizmus – és azon belül a kérdőív – reformját, hogy lehetővé váljon az irányelv gyakorlati végrehajtásának megfelelő értékelése a harmadik és az azt követő jelentéstételi időszak alapján; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a jelentéstételi mechanizmusba építsen bele egy arra vonatkozó kötelezettséget, hogy a környezeti hatással kapcsolatos valamennyi adatot meg kelljen adni;

10.

javasolja a 2009/358/EK bizottsági határozat III. mellékletében szereplő kérdőív oly módon történő javítását, hogy a tagállamoknak kötelező legyen kimerítő, naprakész és megbízható adatokat benyújtani az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelésére szolgáló, területükön található létesítményekről; azt javasolja, hogy a kiválasztott reformmegközelítésnek rendelkeznie kellene az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelésére szolgáló létesítményekre vonatkozó adatbázis létrehozásáról és könnyű naprakésszé tételéről, mivel ez hozzájárulna ahhoz, hogy fel lehessen vázolni az irányelv gyakorlati végrehajtásának módját, valamint uniós szinten ellenőrizni és értékelni lehessen azt; megjegyzi, hogy egyéb megközelítéseket is meg lehetne fontolni, például követendő mintaként az irányelv 18. cikke (1) bekezdése szerinti, példaszerűen elkészített nemzeti jelentést lehetne használni, valamint hogy az ilyen fejlesztéseknek ki kellene zárniuk a benyújtandó adatokkal kapcsolatos eltérő tagállami értelmezéseket;

11.

sajnálja, hogy a Bizottság csak egy, mind az első, mind a második jelentéstételi időszakra (2008–2011 és 2011–2014) vonatkozó végrehajtási jelentést tett közzé ahelyett, hogy az irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében előírtak szerint háromévente egyet tett volna közzé, így a nyilvánosságot hosszú évekig nem tájékoztatta az irányelv végrehajtásáról (illetve annak elmulasztásáról), és ezzel késleltette az irányelv teljes körű végrehajtását célzó további fellépéseket, amellyel kapcsolatban nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy olyan gazdasági tevékenységgel foglalkozik, amely jelentős környezeti, egészségi és társadalmi hatásokkal bír; felszólítja a Bizottságot, hogy szigorúan tartsa tiszteletben azt az előírást, amely szerint háromévente jelentést kell tenni;

12.

elismeri, hogy a tagállamok többsége elfogadta az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtásához szükséges intézkedéseket; felhívja a figyelmet arra, hogy a tagállamok közötti értelmezési különbségek azt mutatják, hogy további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy valamennyi tagállam hasonlóan értelmezze és alkalmazza az irányelv alapvető fogalmait, és ezáltal Unió-szerte egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek;

13.

üdvözli a Bizottság arra irányuló terveit, hogy általános iránymutatást bocsásson ki az irányelvben meghatározott rendelkezések végrehajtása tekintetében, ami előrelépést tenne lehetővé mind az irányelvnek való megfelelés, mind annak végrehajtása terén, ideértve a bányászati hulladékkezelő létesítmények teljes életciklusát az engedélyezéstől a rehabilitáción át egészen a bezárást követő ellenőrzésig; felhívja a figyelmet az irányelv alapvető rendelkezéseivel kapcsolatos számos értelmezési problémára és félreértésre (például azzal kapcsolatban, hogy a tagállamokban találhatóak-e az irányelv hatálya alá tartozó létesítmények vagy sem);

14.

rendkívül aggasztónak tartja a folyamat hiányos voltát az „A” osztályba sorolt, nagyobb kockázatot jelentő létesítmények megfelelő besorolása és engedélyezése tekintetében, és figyelmeztet arra, hogy a külső vészhelyzeti tervek az EU területén található „A” osztályba sorolt létesítmények mintegy 25 %-a esetében hiányoznak; ezért felhívja a tagállamokat arra, hogy területükön véglegesítsék a létesítmények megfelelő osztályozását, valamint legkésőbb 2017 végéig fogadják el a hiányzó külső vészhelyzeti terveket;

15.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében benyújtott nemzeti jelentések alapján úgy tűnik, hogy számos uniós tagállam nem azonosította pontosan, mely létesítmények tartoznak az irányelv hatálya alá, különösen azon létesítmények tekintetében, amelyeket az „A” osztályba kellene sorolni;

16.

kiemeli a jelenlegi zagytározók minőségére vonatkozó információk beszerzésének jelentőségét; felszólítja a tagállamokat, hogy az emberi egészség és a környezet védelme érdekében javítsák a gátak biztonságosságát, különösen az „A” osztályba sorolt létesítmények esetében;

17.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az érintett helyi közösségeket bevonják az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésére irányuló, veszélyes anyagokat alkalmazó projektek tervezési szakaszába is, továbbá hogy a teljes engedélyezési eljárás, illetve a már megadott engedély frissítése vagy feltételeinek naprakésszé tétele során biztosítsák az átláthatóságot, valamint a polgárok tényleges bevonását; ismételten hangsúlyozza az Espooi és az Aarhusi Egyezmény jelentőségét e tekintetben; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen egy adatbázist a helyi közösségek bevonásának fokozására vonatkozó bevált gyakorlatokról;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a környezet, valamint a polgárok egészségének védelmét célzó, hatékonyabb intézkedésekre, ugyanis bebizonyosodott, hogy egyes tagállamok nem képesek megakadályozni a bizonyos szereplők általi talaj- és vízszennyezést;

19.

megjegyzi, hogy a hatóságokra és az üzemeltetőkre szükségtelen mértékű adminisztratív teher hárul az inert hulladék és a nem szennyezett talaj kezelésével összefüggésben, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kerüljék az engedélyezési folyamatok közötti átfedéseket, figyelembe véve az ágazati jellemzőket, valamint az egészségügyi, biztonsági és környezeti következményeket;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot az irányelv 14. cikke és a 2009/335/EK bizottsági határozat tagállamokban történő végrehajtásáról és arról, hogy a megállapított pénzügyi biztosítékok elégségesek-e és megfelelnek-e a célnak;

21.

felhívja a figyelmet a cianidos bányászati technológiáknak az EU területén való teljes betiltásáról szóló, fent említett 2010. május 5-i állásfoglalására, különösen arra való tekintettel, hogy az „A” osztályba sorolt létesítmények engedélyezése terén a végrehajtás sok kívánnivalót hagy maga után, és megismétli arra irányuló felhívását, hogy a Bizottság a lehető leghamarabb tegyen javaslatot a cianidos bányászati technológiák teljes körű tilalmára az Európai Unióban, különösen a nem mérgező, például a ciklodextrinen alapuló alternatívák elérhetőségére való tekintettel (14); kéri a tagállamokat, hogy haladéktalanul biztosítsák a cianid-zagytározók lehető legjobb kezelését;

22.

felhívja a vállalkozásokat, valamint az érintett illetékes hatóságokat, hogy az ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékot kezelő létesítmények engedélyezési folyamata során mérlegeljék a rendelkezésre álló fejlett technológiákat, különös tekintettel az ülepítő gátak tervezésére, a lehető legmagasabb szintű környezetvédelmi normákat figyelembe véve; felhívja a tagállamokat, hogy gyűjtsék be és elemezzék az engedélyezési eljáráshoz benyújtott adatokat, és vessék össze őket a valamely működő bányászati hulladékkezelő létesítmény tényleges környezeti hatásaival, és szükség esetén végezzék el a megfelelő kiigazításokat az engedélyezési követelményekben;

23.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő finanszírozást a bányászati hulladékot kezelő létesítmények kezelésére vonatkozó kutatás és innováció számára e létesítmények biztonságának fokozása érdekében;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy használja ki az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumnak (BREF) a „körforgásos gazdaság” koncepciójával összefüggésben folyó felülvizsgálata által kínált lehetőséget arra, hogy a bányászatihulladék-kezelési tervekbe beillesztendő bevált gyakorlatok meghatározása során a magasabb szintű környezetvédelmi előírásokat és az erőforrás-hatékonyságot részesítse előnyben;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló uniós cselekvési tervben meghatározottak szerint ösztönözze a kritikus fontosságú nyersanyagok többek között bányászati hulladékból való visszanyerését;

26.

sajnálattal veszi tudomásul azt az európai bányászati trendet, amely egyre inkább a gyengébb minőségű és mélyebben fekvő erőforrások felé fordul, aminek eredményeként több anyagot termelnek ki a bányászat célját képező fém előállítása érdekében; kéri a tagállamokat, hogy a meddő kőzetet a lehető legjobban hasznosítsák annak érdekében, hogy amennyire csak lehetséges, azzal helyettesítsék az érintetlen kőzetet; nagy aggodalmát fejezi ki a vegyi feldolgozás folyamatának hatékonysága kapcsán, mivel az alacsonyabb érc–alapkőzet-arány azt jelenti, hogy egy tonna kinyerni kívánt fém kitermelése több meddő anyag, így több bányászati hulladék keletkezésével jár;

27.

hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra történő uniós áttérésre való tekintettel kulcsfontosságú az erőforrások használatának mérséklése és az újrafelhasználás és újrahasznosítás; felhívja a Bizottságot, hogy életciklus-elemzés alapján vegye fontolóra erre vonatkozó célok kitűzését;

28.

hangsúlyozza, hogy az „átfogó” jellegű kitermelés lehetne a vezérelv, figyelembe véve ugyanakkor a műszaki és piaci kötöttségeket is, valamint az esetleges közvetett költségeket, például a szén-dioxid-lábnyomot; javaslatot tesz arra, hogy a bányászatból és az őrlésből származó hulladékot ártalmatlanítás céljából elemezzék és válogassák szét annak érdekében, hogy ezzel elősegítsék annak későbbi hasznosítását;

29.

felhívja a Bizottságot és az illetékes tagállami hatóságokat, hogy folytassák az Unió elsődleges és másodlagos nyersanyagokkal történő ellátására és a bányászati tevékenységből származó hulladék keletkezésének megelőzésére irányuló, működőképes alternatív folyamatokkal kapcsolatos kutatást és fejlesztést;

30.

hangsúlyozza, hogy az elhagyott, bányászati hulladékot kezelő létesítmények közép- vagy rövid távon komoly fenyegetést jelenthetnek az emberi egészségre vagy a környezetre; felszólítja a Bizottságot, hogy teljes átláthatóság mellett határozza meg a tagállamoknak az irányelv tekintetében biztosított valamennyi eltérést és a régebbi hulladéklerakókkal és azok helyreállításával kapcsolatban fennálló hiányosságokat; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt készítsen cselekvési tervet az ilyen telepek teljes rehabilitációjára, figyelembe véve a bevált gyakorlatok példáit, valamint a „körforgásos gazdaság” koncepciójának lehetséges előnyeit, amennyiben alkalmazzák azt az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezelésére, és e cselekvési tervbe illesszen be az e létesítmények bezárása utáni időszak ellenőrzésére irányuló rendelkezéseket is;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 102., 2006.4.11., 15. o.

(2) HL L 101., 2009.4.21., 25. o.

(3) HL L 102., 2009.4.22., 7. o.

(4) HL L 110., 2009.5.1., 48. o.

(5) HL L 110., 2009.5.1., 39. o.

(6) HL L 110., 2009.5.1., 46. o.

(7) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

(8) PE-szám: 593.788.

(9) HL C 81. E, 2011.3.15., 74. o.

(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0349.

(11) Az ipari balesetek következtében keletkező környezeti felelősség és károk tekintetében fedezetet nyújtó alap létrehozásának megvalósíthatóságát vizsgáló tanulmány, végleges jelentés, Európai Bizottság, DG ENV, 2013. április 17.

(12) Lásd az A8-0071/2017 jelentésben az indokolás 3-as számú lábjegyzetét.

(13) A 2009/358/EK bizottsági határozat III. melléklete.

(14) Liu et al. (2013) „Selective isolation of gold facilitated by second-sphere coordination with α-cyclodextrin”, Nature Communications.