P8_TA(2017)0093

Az EU Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája

Az Európai Parlament 2017. március 16-i állásfoglalása az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikájáról (2016/2228(INI))

(2018/C 263/19)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel az Egyesült Nemzetek által 1982. december 10-én megkötött és 1994. november 16 óta hatályban lévő Tengerjogi Egyezményre (UNCLOS) és az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC),

—	tekintettel az UNFCCC részes felei 21. konferenciáján Párizsban 2015. december 12-én elfogadott megállapodásra (a Párizsi Megállapodás), valamint az Európai Parlamentnek a megállapodás megerősítéséről szóló 2016. október 4-i szavazására (1),

—	tekintettel a Minamata egyezményre, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményre, a göteborgi jegyzőkönyvre, a Stockholmi Egyezményre, az Aarhusi Egyezményre és a biológiai sokféleségről szóló egyezményre,

—	tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra (2),

—	tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-i UNESCO-egyezményre,

—	tekintettel a 169. számú ILO-egyezményre,

—	tekintettel a Jeges-tenger partján fekvő öt állam által 2008. május 28-án a grönlandi Ilulissatban megrendezett, a Jeges-tengerről szóló konferencián elfogadott ilulissati nyilatkozatra,

—	tekintettel az Inuit Nunaat-i forrásfejlesztési elvekről szóló sarkvidéki inuit nyilatkozatra (3),

—	tekintettel arra, hogy az ENSZ Közgyűlése 2007. szeptember 13-án elfogadta az őslakos népek jogairól szóló 61/295. sz. ENSZ-nyilatkozatot (UNDRIP),

—	tekintettel az északi-sarkvidéki kérdésekről szóló tanácsi következtetésekre, és különösen a 2016. június 20-i, a 2014. május 12-i, a 2009. december 8-i és a 2008. december 8-i következtetésekre,

—	tekintettel az Európai Unió 2016. júniusi kül- és biztonságpolitikára vonatkozó, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa” elnevezésű globális stratégiájára, valamint a Tanács által 2016. október 17-én elfogadott „Jelentés a KKBP-ről – A 2016. évi prioritásaink” című dokumentumra,

—

tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az Európai Unió Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált politikája” című, 2016. április 27-i közös közleményére (JOIN(2016)0021), a Bizottság és a főképviselő „Az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos európai uniós politika kialakítása” című, 2012. június 26-i közös közleményére (JOIN(2012)0019), valamint a Bizottság „Az Európai Unió és az Északi-sarkvidék” című, 2008. november 20-i közleményére (COM(2008)0763),

—	tekintettel az északi-sarkvidéki államok, és különösen a Dán Királyság (2011), Svédország (2011) és Finnország (2013), valamint más uniós és más EGT-tagállamok az Északi-sarkvidékre vonatkozó nemzeti stratégiáira,

—	tekintettel az egyrészről az Európai Unió, másrészről Grönland és a Dán Királyság közötti kapcsolatokról szóló, 2014. március 14-i 2014/137/EU tanácsi határozatra,

—	tekintettel az Északi-sarkvidéki Tanács létrehozásáról szóló nyilatkozatra és az Északi-sarkvidéki Tanács amerikai soros elnökségének jelenlegi, a 2015 és 2017 közötti időszakra szóló programjára,

—	tekintettel a Barents Euro-Sarkvidéki Együttműködés 20. évfordulóján, 2013. június 3–4-én Kirkenesben (Norvégia) kiadott nyilatkozatra,

—	tekintettel az Északi-sarkvidék parlamenti képviselői konferenciája (CPAR) és a Barents parlamenti konferencia (BPC) nyilatkozataira, és különösen a CPAR 2016. június 14. és 16. között az oroszországi Ulan-Udéban tartott 12. konferenciáján elfogadott nyilatkozatra,

—	tekintettel a megújított Északi Dimenzió harmadik, 2013. február 18-án Brüsszelben tartott miniszteri találkozóján kibocsátott együttes nyilatkozatra,

—	tekintettel az Északi Dimenzió 2015 májusában az izlandi Reykjavíkban, 2013 novemberében az oroszországi Arhangelszkben, 2011 februárjában a norvégiai Tromsőben, 2009 szeptemberében pedig Brüsszelben megrendezett parlamenti fórumán elfogadott nyilatkozatokra,

—	mivel a sarkvidéki vizeken üzemelő hajók a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) által elfogadott nemzetközi szabályzatára;

—	tekintettel a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményre (MARPOL),

—	tekintettel az olajszennyezésről szóló egyezményre, az olajszennyezés elhárítására létrehozott alapra és a kiegészítő alapra,

—

tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika megvalósításáról szóló (a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, az Európai Parlament számára készített éves jelentése alapján készült) 2013. november 21-i állásfoglalására (4), a közös biztonság- és védelempolitika tengeri dimenziójáról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására (5), „A közös biztonság- és védelempolitika szerepéről éghajlatváltozás okozta válsághelyzetek és természeti katasztrófák esetén” című, 2012. november 22-i állásfoglalására (6), és a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésről szóló, 2012. szeptember 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel az Északi-sarkvidékre vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, és különösen az Északi-sarkvidékre irányuló uniós stratégiáról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására (8), az Északi-sarkvidékre vonatkozó fenntartható uniós politikáról szóló, 2011. január 20-i állásfoglalására (9), és az Északi-sarkvidék kormányzásáról szóló, 2008. október 9-i állásfoglalására (10),

—	tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására (11), valamint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend nyomon követéséről és jelenlegi állásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására (12),

—	tekintettel a Svájccal és Norvégiával fenntartott kapcsolatokért felelős és az EU–Izland Parlamenti Vegyes Bizottságba és az EGT Parlamenti Vegyes Bizottságába delegált küldöttség idevonatkozó ajánlásaira,

—	tekintettel a Bizottság által 2016. október 26-án közzétett „Űrstratégia Európa számára” című közleményre (COM(2016)0705),

—	tekintettel a fókatermékek kereskedelméről szóló, 2015. október 6-i (EU) 2015/1775 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

—	tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

—	tekintettel a Külügyi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményére (A8-0032/2017),

mivel az EU globális szereplő; mivel az EU-nak történelmi, földrajzi, gazdasági és kutatási múltja révén mindig is volt érdekeltsége az Északi-sarkvidéken; mivel három uniós tagállam – Dánia, Finnország és Svédország – északi-sarkvidéki országok; mivel a sarkvidéket nemzetközi vizek veszik körül, és a világ valamennyi polgárának, valamint kormányának feladata az Északi-sarkvidék védelmének támogatása, ideértve az Európai Unió polgárait és kormányait is;

B.	mivel az Unió szerepvállalása az északi régiókban és az Északi-sarkvidéken már az 1990-es évek elején elkezdődött azzal, hogy az Unió részt vett a Balti-tengeri Államok Tanácsa (CBSS) és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács (BEAC) létrehozásában, amelyeknek a Bizottság teljes jogú tagja;

mivel az Északi Dimenzióra vonatkozó, a bel- és külkapcsolatokra egyaránt kiterjedő átfogó uniós politika az EU, Oroszország, Norvégia és Izland közötti egyenlő partnerséggé fejlődött; mivel az Északi Dimenzió partnerein kívül számos többoldalú szervezet, mint például az Északi-sarkvidéki Tanács, a Balti-tengeri Államok Tanácsa és a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács is részt vesz a közös politika végrehajtásában, míg Kanada és az Egyesült Államok megfigyelői státuszban vannak; mivel ez a politika igen nagy földrajzi területre terjed ki, és fontos szerepet játszik a fenntartható fejlődésben, a közegészségügyben és a társadalom jólétében, a kultúrában, a környezetvédelemben, a logisztikában és a közlekedésben;

mivel az EU az idők folyamán kidolgozta és kifinomította sarkvidéki politikáját; mivel a növekvő szerepvállalást és az EU közös érdekeit legjobban összehangolt és közös eszközökkel lehet megvalósítani; mivel az Északi-sarkvidékhez kapcsolódó kihívásokra közös, regionális és nemzetközi szintű választ kell adni;

E.	mivel az Északi-sarkvidék egyedülálló társadalmi, környezeti és gazdasági kihívásokkal szembesül;

mivel az Északi-sarkvidék európai része ritkán lakott, lakossága nagy területen oszlik el, amelyet a közlekedési – például közúti, vasúti és kelet–nyugat irányú légi – összeköttetések hiánya jellemez; mivel az Északi-sarkvidék európai része a beruházások túlzottan alacsony szintjének problémájával küzd;

G.	mivel az Északi-sarkvidékre átfogó nemzetközi jogi keret vonatkozik;

H.	mivel az Északi-sarkvidéki Tanács az északi-sarkvidéki együttműködés elsődleges fóruma; mivel 20 éves fennállása során az Északi-sarkvidéki Tanács bebizonyította, hogy képes konstruktív és pozitív együttműködést fenntartani, alkalmazkodni az új kihívásokhoz és új feladatokat felvállalni;

I.	mivel az északi-sarkvidéki államok szárazföldi területei és vizei ezen államok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartoznak; mivel az északi-sarkvidék lakosainak jogait tiszteletben kell tartani a természeti erőforrásaik fenntartható használata érdekében;

mivel a terület változóban lévő környezeti állapota és az erőforrások szűkössége miatt egyre nagyobb az érdeklődés az Északi-sarkvidék és erőforrásai iránt; mivel a régió geopolitikai jelentősége növekszik; mivel az éghajlatváltozás hatásai, az Északi-sarkvidékhez és annak természeti erőforrásaihoz való hozzáférés terén mutatkozó egyre nagyobb verseny, valamint a gazdasági tevékenységek terjeszkedése kockázatokat eredményeztek a régióban többek között a környezetre és az emberek biztonságára nézve, ám azok új lehetőségeket is teremtettek többek között a csúcstechnológiás fenntartható öko-gazdaság számára; mivel az éghajlatváltozás eredményeképpen új hajózási útvonalak nyílnak meg és új halászati területek és természeti erőforrások állnak majd rendelkezésre, ami növelni fogja az ember által végzett tevékenységek körét és a környezeti kihívásokat a régióban;

K.	mivel az északi-sarkvidéki térségben régóta konstruktív nemzetközi együttműködés folyik, és mivel az Északi-sarkvidéken fenn kell tartani a feszültségektől csaknem mentes légkört;

mivel a jó hozzáférhetőség – valamint az északi-sarkvidéki térség és az Európai Unió többi része közötti összeköttetések javítása – előfeltétele az északi növekedési központok fenntartható és versenyképes gazdasági fejlődésének, tekintve, hogy a beruházók és az érdekelt felek érdeklődése a kiaknázatlan erőforrások és a térség ökológiai téren játszott központi szerepe iránt egyre nő;

M.	mivel 2015-ig az Orosz Föderáció legalább hat új bázist létesített az északi sarkkörtől északra, köztük hat mélytengeri kikötőt és tizenhárom repülőteret, továbbá a szárazföldi erők tekintetében is fokozta jelenlétét az Északi-sarkvidéken;

mivel az életképes közösségek által lakott, egészséges és fenntartható északi-sarkvidéki ökoszisztéma stratégiai jelentőségű Európa és a világ politikai és gazdasági stabilitása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéken található a világ vizes élőhelyeinek több mint a fele, és hogy az Északi-sarkvidék nélkülözhetetlen szerepet játszik a víztisztításban; úgy véli, hogy az Északi-sarkvidék hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Unióban elérjék a víz jó állapotával kapcsolatban a vízügyi keretirányelvben meghatározott célokat; mivel a tétlenség költségei az északi-sarkvidéki társadalmi-ökológiai rendszer védelmét illetően exponenciálisan növekednek;

mivel az északi-tengeri jég 1981 óta jelentősen zsugorodik, és az állandóan fagyott területek mérete csökken, aminek következtében növekszik annak a kockázata, hogy hatalmas mennyiségű szén-dioxid (13) és metán kerüljön a légkörbe; mivel a hótakaró folyamatosan csökken, és az olvadó gleccserek miatt a tengerszint világszerte emelkedik; mivel megállapítást nyert, hogy a tengeri jég még gyorsabban olvad, mint azt a modellek előre jelezték, és hogy a nyár folyamán jelen lévő tengeri jég mennyisége 35 év alatt több mint 40 %-kal csökkent; mivel az éghajlatváltozás a sarkvidéki területeken kétszeres és egyre gyorsabb ütemben terjed, ismeretlen és kiszámíthatatlan változásokat idézve elő a világ meglévő ökoszisztémáiban;

mivel három uniós tagállam (Dánia, Finnország és Svédország) és egy tengerentúli ország és terület (Grönland) tagja a nyolctagú Északi-sarkvidéki Tanácsnak, hét tagállam (Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia, Lengyelország, Spanyolország és az Egyesült Királyság) pedig megfigyelőként vesz részt abban; mivel az EU örömmel tekint elébe annak, hogy véglegesen hivatalos megfigyelői státuszt kapjon az Északi-sarkvidéki Tanácsban;

Q.	mivel a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés az Északi-sarkvidéki Tanács létrejöttét 1996-ban megalapozó ottawai nyilatkozat két fő eleme;

mivel mintegy négy millió ember él az Északi-sarkvidéken, és közülük körülbelül 10 % őslakos; mivel a veszélyeknek kitett sarkvidéki környezet, valamint az őslakos népek alapvető jogainak tiszteletben tartása és védelme érdekében erőteljesebb biztosítékokra van szükség; mivel garantálni kell az őslakos népek és helyi települések azon jogát, hogy részt vegyenek a természeti erőforrások kiaknázására vonatkozó döntéshozatali folyamatban; mivel az Északi-sarkvidéken a szennyező anyagok és nehézfémek mennyiségének növekedése káros hatással van az élelmiszerláncra azáltal, hogy azok bekerülnek az állatokba és növényekbe, többek között a halakba, és jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a lakosok és a halászati termékek fogyasztói számára;

mivel az északi-sarkvidéki ökoszisztéma, beleértve a növény- és állatvilágot, különösen kiszolgáltatott a beavatkozásoknak, és azok után hosszas regenerációs időre van szüksége; mivel a káros környezeti hatások gyakran halmozódnak és többnyire visszafordíthatatlanok, valamint külső földrajzi és ökológiai hatásokkal járnak (pl. károsítják az óceánok ökoszisztémáit);

T.	mivel az elmúlt évtizedekben az Északi-sarkvidék hőmérséklete mintegy kétszer olyan gyorsan emelkedett, mint a globális átlaghőmérséklet;

mivel az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett mennyisége és a légkör szennyezettsége hozzájárulnak az Északi-sarkvidék éghajlatának változásához; mivel az Északi-sarkvidék éghajlatában megjelenő szennyezés nagyrészt az ázsiai, észak-amerikai és európai kibocsátóktól származik, ezért az uniós kibocsátáscsökkentési intézkedések fontos szerepet játszanak az éghajlatváltozás kezelésében az Északi-sarkvidéken;

mivel az Északi-sarkvidék tengeri közlekedésében többszörösen jelentkeznek a nehéz fűtőolaj használatából fakadó kockázatok: olajkiömlés esetén a rendkívül nagy sűrűségű üzemanyag emulgeálódik, lesüllyed és a jégbe belefagyva messzire eljut; mivel a kiömlött nehéz fűtőolaj hatalmas kockázatot jelent az Északi-sarkvidék őslakos közösségeinek élelmiszer-biztonságára nézve, hiszen azok megélhetése a halászattól és a vadászattól függ; mivel a nehéz fűtőolaj égése során kén-oxidok, nehézfémek és nagymennyiségű korom keletkezik, amely az északi-sarkvidéki jégre lerakódik, és ennek hatására a jégtömeg nagyobb mértékben nyeli el a hőt, és így felgyorsul a jégolvadás és az éghajlatváltozás; mivel a déli sarkvidéket övező vizeken az IMO tiltja a nehéz fűtőolajok szállítását és felhasználását;

mivel az Uniónak vezető szerepet kell játszania a nemzetközi fórumokon folytatott vitákban és tárgyalásokon ahhoz, hogy az összes szereplő eleget tegyen az üvegházhatású gázok vagy szennyező anyagok kibocsátásának csökkentése terén vállalt kötelezettségeinek, és megbirkózzon a fenntartható erőforrásgazdálkodás jelentette egyre nagyobb kihívásokkal;

X.	mivel a nukleáris energia jégtörőkben és part menti létesítményekben való használatából fakadó kockázatokat számításba kell venni és minimálisra kell csökkenteni a készültséghez és beavatkozáshoz kapcsolódó valamennyi tevékenységben;

Y.	mivel bármilyen jellegű hulladék lerakása az Északi-sarkvidék állandóan fagyott területein semmilyen körülmények között nem tekinthető fenntartható hulladékkezelési megoldásnak, amint azt a grönlandi Camp Century nevű volt katonai kutatóbázissal kapcsolatos közelmúltbeli hírek mutatják;

Z.	mivel az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politikának jobban kellene tükröznie azokat a fenntartható fejlesztési célokat, amelyeknek 2030-ig történő megvalósítása mellett az EU elkötelezte magát;

AA.

mivel a tudományos ismereteken alapuló döntéshozatal – ideértve a helyi lakosság és az őslakos népek ismereteit is – alapvetően fontos az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának védelméhez, a kockázatok csökkentéséhez és a helyi közösségek alkalmazkodóképességének fokozásához, valamint a fenntartható fejlődés előmozdításához; mivel az Európai Unió a világ első számú támogatója az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásoknak, és mivel annak eredményeit szabadon cseréli;

AB.

mivel az északi-sarkvidéki ipari szakértelem és szakosodás, illetve a környezetbarát és fenntartható fejlődési célok melletti kötelezettségvállalás kiegyensúlyozott együttese jelentős lehetőségeket rejt magában a térség ökológiai innovációja, ipari szimbiózisai és hatékony hulladékkezelése tekintetében, lehetővé téve az eredeti sarkvidéki környezet megőrzését, új és újonnan felmerülő üzleti lehetőségek teremtését és a foglalkoztatás növelését, ily módon pozitív hatást gyakorolva a fiatalok foglalkoztatására és a népesség elöregedésére;

AC.	mivel az Európai Unióban meglévő műholdas távközlési műszaki kapacitások, a Copernicus vagy a Galileo nyújtotta szolgáltatásokhoz és infrastruktúrákhoz hasonlóan ki tudnák elégíteni az északi-sarkvidéki régióban lévő felhasználók igényeit;

AD.	mivel a helyi közösségek bevonása kulcsfontosságú a természeti erőforrásokkal való sikeres gazdálkodáshoz és a sérülékeny ökoszisztémák ellenálló képességének megerősítéséhez;

AE.	mivel az Északi-sarkvidéken igen fontos, hogy a döntéshozatal során figyelembe vegyék a hagyományos és helyi ismereteket;

AF.

mivel a számi, nyenyec, hanti, evenki, csukcs, aleut, jupik és inuit kultúrák védelmét biztosítani kell az az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatnak megfelelően; mivel az Északi-sarkvidéken élő őslakosok jogosultak területük természeti erőforrásainak használatára, és ezért be kellene őket vonni minden olyan jövőbeli tervbe, amely a kereskedelmi halászatot érinti;

AG.

mivel az Északi-sarkvidéken folytatott minden halászati tevékenységnek az ágazatot szabályozó, már meglévő nemzetközi megállapodásoknak megfelelően kell történnie, ideértve az 1920-as Spitzbergákról (Svalbard) szóló egyezményt is, és különösen a részes államok erre az egyezményre vonatkozó jogait, valamint összhangban kell lennie a történelmi gyökerű halászati jogokkal;

üdvözli a konkrét cselekvési területeket kijelölő, egy következetesebb, az Északi-sarkvidék európai részére összpontosító uniós fellépés keretét körvonalazó közös közleményt, mint az Északi-sarkvidékre vonatkozó integrált uniós politika irányába tett pozitív lépést; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben jobban össze kell hangolni az Unió belső és külső politikáit; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét végrehajtási és nyomon követési intézkedéseket a közleményéhez; ismételten felszólít arra, hogy az Északi-sarkvidéken történő uniós szerepvállalásról készítsenek átfogó stratégiát és konkrét cselekvési tervet, amelynek kiindulópontja az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának megőrzése kell, hogy legyen;

üdvözli, hogy a közös közlemény által meghatározott három kiemelt terület az éghajlatváltozás, a fenntartható fejlődés és a nemzetközi együttműködés;

hangsúlyozza, hogy az ENSZ tengerjogi egyezménye (UNCLOS) biztosítja az alapvető többoldalú jogi keretet az óceánokat érintő tevékenységekhez – ideértve az Északi-sarkvidéken zajló tevékenységeket is –, az Északi-sarkvidék kontinentális talapzatának elhatárolásához és az északi-sarkvidéki szuverenitási kérdések rendezéséhez; megjegyzi, hogy csak nagyon kevés rendezetlen joghatósági kérdés van az Északi-sarkvidéken; úgy véli, hogy alapvetően fontos a nemzetközi jog tiszteletben tartása az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy az Északi-sark körüli vizek nagyrészt nemzetközi vizek; szorgalmazza, hogy a vonatkozó nemzetközi, regionális és kétoldalú megállapodások és keretegyezmények szigorítása és következetes végrehajtása révén az EU játsszon jelentősebb szerepet a többoldalú megállapodások előmozdításában és a szabályokon alapuló globális rend megerősítésében; hangsúlyozza, hogy az Uniónak pozitív szerepet kell kapnia azon megállapodások előmozdításában és támogatásában, amelyek megerősítik a biológiai sokféleség kezelését és a környezeti irányítást a Jeges-tenger azon területein, amelyek nem állnak egyetlen ország fennhatósága alatt sem; rámutat, hogy ez nem érinti a hajózást és a hagyományos megélhetési formákat; sürgeti az Uniót, hogy szorosan működjön együtt a tagállamokkal a régió környezete biztonságának és megőrzésének támogatása érdekében; hangsúlyozza az Északi-sarkvidéki Tanács fontos szerepét a konstruktív együttműködés, a feszültségektől csaknem mentes légkör, a béke és a stabilitás fenntartásában az északi-sarkvidéki régióban;

üdvözli, hogy az Európai Unió ratifikálta a Párizsi Megállapodást, és hogy az 2016. november 4-én hatályba lépett; felhívja a feleket a megállapodás gyors és eredményes végrehajtására; ösztönzi a tagállamokat, hogy ratifikálják a Párizsi Megállapodást annak érdekében, hogy további lépésekre kerüljön sor az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló nagyratörő célok és intézkedések terén, mind a kibocsátáskereskedelemben, mind a vállaláselosztásban, szem előtt tartva azt a célt, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2100-ig 1,5 oC-ra kell korlátozni;

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállaljanak határozottabb szerepet a Párizsi Megállapodáshoz, a Minamata egyezményhez, a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményhez, a göteborgi jegyzőkönyvhöz, a Stockholmi Egyezményhez, a sarkvidéki vizeken üzemelő hajók nemzetközi szabályzatához (sarkvidéki kódex) és a biológiai sokféleségről szóló egyezményhez hasonló nemzetközi egyezmények hatékony végrehajtásában; kéri a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokat felülvizsgáló bizottság által jelenleg folytatott nemzetközi eljárásra, amelynek célja, hogy tovább korlátozza a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok használatát; kéri az Unió partnerországait, hogy járjanak el hasonlóképpen;

támogatja az északi-sarkvidéki természetvédelmi területek hálózatának kialakítását és az Északi-sark körüli, a part menti államok gazdasági övezetein kívüli nemzetközi tengeri terület védelmét;

felszólít arra, hogy az Északi-sarkvidéken a kereskedelmi halászattal kapcsolatos valamennyi fejlesztés legyen maximálisan összeegyeztethető a régió érzékeny és sajátos jellegével; kitart amellett, hogy mielőtt újabb kereskedelmi halászati vállalkozásokat nyitnának az Északi-sarkvidéken, a halállomány megbízható és körültekintő tudományos vizsgálatára van szükség a halászati tevékenység azon szintjének meghatározása érdekében, amellyel a megcélzott halállomány a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szint fölött tartható, és amely nem vezet más fajok kipusztulásához, illetve nem okoz súlyos károkat a tengeri környezetben; hangsúlyozza, hogy a nyílt tengeren folytatott minden halászati tevékenységet a tudományos szakvéleményeket tiszteletben tartó, az irányítási intézkedéseknek való megfelelés érdekében stabil ellenőrző és megfigyelő programmal rendelkező regionális halászati irányító szervezeteknek kell szabályozniuk; rámutat arra, hogy a kizárólagos gazdasági övezeteken belül folytatott halászat során szintén ezeknek az előírásoknak kell eleget tenni; felszólít az ipari méretű halászatra – többek között a fenékvonóháló használatára – vonatkozó moratórium bevezetésére az Északi-sarkvidék azon vizein, ahol korábban nem zajlott halászat;

üdvözli az Északi-sarkvidéket övező államok és nemzetközi szereplők közötti, az Északi-sarkvidék nemzetközi vizeiben folyó szabályozatlan halászat megelőzését célzó nemzetközi megállapodásról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokat, és arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy írják alá ezt a nyilatkozatot, és javasolják, hogy az kötelező érvényű legyen az aláíró felek számára;

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze az északi-sarkvidéki országokat arra, hogy folytassák a régió valamennyi halállományára vonatkozó információk és elemzések körének kiszélesítésére irányuló törekvéseiket;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az uniós jogi kereteken belül fokozzák erőfeszítéseiket azáltal, hogy ambiciózus csökkentési célokban állapodnak meg a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv tárgyalásakor, hogy a „Tiszta levegőt” csomag révén csökkentik a helyi szennyezési szinteket a nagy távolságra jutó szennyezés, különösen a korom csökkentése érdekében, és hogy ambiciózus célokban és intézkedésekben állapodnak meg az üvegházhatást okozó gázkibocsátás csökkentését illetően mind a kibocsátáskereskedelemben, mind a vállaláselosztásban, szem előtt tartva azt a célt, hogy a hőmérséklet-emelkedést 2100-ig 1,5 oC-ra kell korlátozni;

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joghatóságon kívül eső területek biológiai sokféleségének védelméről szóló, jelenleg tárgyalt ENSZ-egyezmény mérvadó és hatékony legyen, illetve képes legyen a védett tengeri területek, ezen belül a teljes tilalom alá eső tengeri rezervátumok azonosítását, kijelölését, kezelését és megerősítését szolgáló megalapozott folyamat biztosítására;

12.

ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és a kapcsolódó nemzetközi megállapodások hatékony végrehajtása terén vállalt szerepüket; fontosnak tartja a Nagojai Jegyzőkönyv 10. cikkében foglalt, az ökoszisztémákat fenyegető ártalmas idegen fajok és terjedési útvonalaik azonosítására és rangsorolására vonatkozó stratégiai terv megvalósítását oly módon, hogy a legártalmasabb invazív idegen fajokat megfékezik vagy kiszorítják, valamint úgy, hogy terjedési útvonalaikon igyekeznek megszüntetni az ilyen fajok helyváltoztatását és invázióját, többek között az északi-sarkvidéki területeken;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy a fosszilis tüzelőanyagok kitermelésének és használatának visszaszorítása érdekében tiltsák be a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott támogatásokat, amelyek csökkentik a fosszilis erőforrásokból nyert energia előállításának költségét;

14.

felhívja az Uniót, hogy nemzetközi szinten szorgalmazza szigorú elővigyázatossági szabályozási előírások alkalmazását a kőolajfeltárással, -kutatással és -kitermeléssel kapcsolatos környezetvédelem és biztonság terén; felszólít az EU és az EGT jeges északi-sarkvidéki vizein folytatott kőolajfúrások tilalmának bevezetésére, valamint arra, hogy az Unió az Északi-sarkvidéki Tanácsban szorgalmazza összehasonlítható elővigyázatossági előírások bevezetését az északi-sarkvidéki parti államokra vonatkozóan;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió ösztönözze a Minamata egyezmény gyors ratifikálását a higanykibocsátás megelőzése és csökkentése érdekében;

16.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az európai strukturális és beruházási alapokból származó pénzeszközöket nyújt olyan intézkedésekhez, amelyek az éghajlatváltozás elleni fellépések érvényesítését célozzák az Északi-sarkvidéken, figyelembe véve az északi-sarkvidéki régióik helyi adottságait és sajátos jellegét;

17.

hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidék természeti erőforrásainak felhasználását a helyi lakosságot tiszteletben tartva, számára előnyös módon és a sérülékeny északi-sarkvidéki környezetért teljes környezeti felelősséget vállalva kell növelni; úgy véli, hogy ez a stratégiai választás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítsuk az EU északi-sarkvidéki szerepvállalásának legitimitását és helyi támogatását;

18.

felhívja a Bizottságot és az Északi-sarkvidéki Tanácsban tagként vagy megfigyelőként részt vevő tagállamokat, hogy támogassák annak jelenlegi munkáját a környezeti hatásvizsgálatok vonatkozásában, az Espooi Egyezménnyel összhangban az Északi-sarkvidék sérülékeny ökoszisztémájának megőrzése érdekében; hangsúlyozza, hogy e környezeti hatásvizsgálatok létfontosságú szerepet töltenek be a gazdasági tevékenységek fenntartható fejlődésének és az Északi-sarkvidék különösen sérülékeny ökoszisztémái és közösségei védelmének biztosításában; felhívja a figyelmet az inuit sarkvidéki tanács (ICC) által benyújtott alábbi kritériumokra az Északi-sarkvidéken megvalósuló projektek értékelése során (nem teljes körű felsorolás):

—	minden lehetséges környezeti, társadalmi-gazdasági és kulturális hatást, akár a projekt időtartama alatt, akár azt követően, beleértve a jelenlegi és jövőbeli kumulatív hatásokat is, figyelembe kell venni;

—	az elővigyázatosság és a szennyező fizet elvének kötelező alkalmazása a projekt valamennyi szakaszában (tervezés, értékelés, végrehajtás és helyreállítás);

—	a helyreállítást és az érintett területek és élőhelyek regenerálását alaposan meg kell tervezni és teljes mértékben, előzetesen kell megfinanszírozni;

—	az olajszennyezés kezelésére vonatkozó projektjavaslatokban bizonyítani kell, hogy az adott ágazat képes az olajszennyezés semlegesítésére fagyban, illetve törött és újrafagyott jégviszonyok között;

—	nemzetközi felelősségi és kártérítési rendszernek kell vonatkoznia arra az esetre, ha a földterületek, vizek és tengeri területek a tengeri olajfeltárás és -kitermelés eredményeképpen szennyeződnek;

19.

hangsúlyozza, hogy megfelelő mechanizmusokat kell találni arra, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalást az üzleti szféra képviselőivel – például az Északi-sarkvidéki Gazdasági Tanáccsal – való együttműködésen keresztül beépítsék azon vállalatok tevékenységeibe, amelyek üzleti tevékenységet folytatnak az északi-sarkvidéki régióban; javasolja, hogy tárják fel az önkéntes mechanizmusokban rejlő lehetőségeket arra, hogy ösztönözzék a társadalmi és környezeti teljesítményre vonatkozó magas szintű szakmai szabványok kidolgozását, mint a „legjobb teljesítmények” kiemelését egy északi-sarkvidéki vállalati felelősségvállalási indexben, amely például az északi-sarkvidéki üzleti beruházási jegyzőkönyvön és az ENSZ Globális Megállapodásán alapul;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassanak minden, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet keretében tett erőfeszítést a hajózásból származó kibocsátások csökkentéséről szóló globális megállapodás elérése érdekében;

21.

elismeri a gyéren lakott északi területek folyamatos és elégséges finanszírozásának a gyér lakosság, a rideg éghajlati viszonyok és a nagy távolságok miatti állandó hátrányos helyzet kezelésében betöltött fontos szerepét;

22.

szoros együttműködést szorgalmaz az uniós intézmények és az érintett tagállamok között az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben; felkéri azokat a tagállamokat, amelyek tagjai az Északi-sarkvidéki Tanácsnak, hogy az EUSZ 34. cikkének (2) bekezdésével összhangban tájékoztassák a többi tagállamot és a főképviselőt minden, az Északi-sarkvidéki Tanácsban tárgyalt közös érdekű eseményről;

23.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió részt vegyen az északi-sarkvidéki partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszédben, és fokozottabb együttműködésre szólít fel az EU, az Északi-sarkvidéki Tanács, az Északi Dimenzió, a Barents Euro-Sarkvidéki Tanács és a többi olyan testület között, amelyek részt vesznek az Északi-sarkvidékről folytatott együttműködésben; hangsúlyozza a megfigyelők fontos szerepét az Északi-sarkvidéki Tanácson belül, akik nagy tapasztalattal rendelkeznek és régóta elkötelezettek az Északi-sarkvidéken folyó tudományos és politikai együttműködésben; üdvözli e tekintetben a megfigyelők és az Északi-sarkvidéki Tanács elnöksége között folyó párbeszédet;

24.

határozottan támogatja, hogy az EU megfigyelői státuszt kapjon az Északi-sarkvidéki Tanácsban; meggyőződése, hogy az EU hivatalos megfigyelői státuszának teljes körű végrehajtása pozitívan járulna hozzá és megerősítené az Északi-sarkvidéki Tanács politikai és intézményi szerepét a sarkvidékkel kapcsolatos kérdések kezelésében;

25.

üdvözli a Bizottság és az EKSZ közötti fokozott együttműködést az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kérdésekben; javasolja, hogy az EKSZ-en belül külön egységet hozzanak létre az északi-sarki politikák számára, valamint erősítsék meg az EKSZ és a Bizottság szervezeti egységei közötti együttműködést a következetes, összehangolt és integrált politikai megközelítés biztosítása érdekében a releváns kulcsfontosságú szakpolitikai területeken;

26.

megjegyzi, hogy az EU hozzá tud járulni a potenciális biztonsági kihívások megoldásához; felhívja az EU-t, hogy a tagállamokkal egyetemben és az északi-sarkvidéki országokkal együttműködve járuljon hozzá a polgári védelmi mechanizmusok kiépítéséhez, valamint javítsa a természeti vagy ember által előidézett válságok és katasztrófák kezelésének kapacitásait, valamint a felkutatásra és a mentésre szolgáló infrastruktúrákat;

27.

felhívja a figyelmet arra, hogy az energiabiztonság szorosan összefügg az éghajlatváltozással; úgy véli, hogy javítani kell az energiabiztonságot az EU fosszilis tüzelőanyagoktól való függésének csökkentése révén; kiemeli, hogy az Északi-sarkvidék átalakulása az Unió biztonságára hatást gyakorló egyik legfőbb éghajlatváltozási jelenség; hangsúlyozza, hogy ezt a kockázatokat megtöbbszöröző tényezőt az Északi-sarkvidékre vonatkozó megerősített uniós stratégiával és az EU által előállított megújuló energiákra, továbbá az Unió külső forrásoktól való függését jelentősen csökkentő, energiahatékonyságra irányuló megerősített politikával kell kezelni, melyek javítják az Unió biztonsági helyzetét;

28.

felszólít a vadvilágot érintő olajszennyezés elhárítására vonatkozó tervek kidolgozására valamennyi északi-sarkvidéki országban, a meghatározott bevált gyakorlatoknak megfelelően, oly módon, hogy a tervek magukban foglalják a sérülékeny, kockázatnak kitett fajok azonosítását, valamint az azok védelmét biztosító megvalósítható megelőzési és válaszadási stratégiákat;

29.

kiemeli az Északi Dimenzió, annak partnerségei és a Barents-együttműködés keretében folyó konstruktív és pragmatikus, határokon átnyúló együttműködést;

30.

hangsúlyozza az Oroszországgal való folyamatos együttműködés és párbeszéd – különösen az EU és Oroszország közötti, határokon átnyúló együttműködés – fontosságát az északi-sarkvidéki regionális együttműködés során annak ellenére, hogy a régióban egyre több orosz katona állomásozik, új orosz katonai bázisokat építenek vagy újranyitják a régieket, és Oroszország katonai övezetet hoz létre az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a szelektív együttműködés eszközét bevetve kell az érdekeit Oroszországgal szemben érvényesítenie, valamint hogy a közös érdekű kérdésekben – ahol a kihívásokra és fenyegetésekre globális megoldások adhatók – előrelépést kell keresni; sürgeti, hogy ezt a kérdést foglalják bele az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós stratégiába; kiemeli, hogy az északi-sarkvidéki régió egy nemzetközi környezeti, gazdasági és politikai kapcsolati háló szerves része;

31.

úgy véli, hogy az Északi Dimenzióra vonatkozó politika a stabilitás, a közös szerepvállalás és az északi-sarkvidéki együttműködésben való részvétel sikeres modellje; hangsúlyozza az Északi Dimenzió ágazati partnerségeinek jelentőségét, különösen a környezetvédelem, az infrastruktúra és a logisztika terén;

32.

megjegyzi, hogy az Északi-sarkvidékről az EU-ba tartó migrációs útvonalak jöttek létre; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos uniós stratégia kidolgozása során figyelembe kell venni a migrációs útvonalakat és a megnövekedett forgalmat;

33.

ismételten felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy aktívan támogassák a szabad hajózás és a békés áthaladás elvét;

34.

üdvözli, hogy a tervek szerint egy európai északi-sarkvidéki érdekképviseleti fórumot fognak létrehozni; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a meglévő finanszírozási eszközök közötti szinergiákat fokozzák annak érdekében, hogy elejét vegyék az esetleges átfedéseknek, és maximalizálják az EU belső és külső programjai közötti kölcsönhatásokat; megjegyzi, hogy Finnország felajánlotta, hogy az első fórumra 2017-ben Finnországban kerüljön sor;

35.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Északi-sarkvidéken a döntéshozatalban szerepet kapjanak a hagyományos és helyi ismeretek;

36.

megerősíti, hogy az Unió támogatja az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot; emlékeztet különösen annak 19. cikkére, amely szerint az államok jóhiszeműen egyeztetnek és együttműködnek az érintett őslakos népekkel azok képviseleti intézményein keresztül annak érdekében, hogy az őket esetleg érintő jogalkotási és közigazgatási intézkedések elfogadása és végrehajtása előtt megszerezzék szabad, előzetes és előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezésüket; felszólít az őslakos népek intenzívebb és korai szakaszban történő bevonására az Északi-sarkvidék polgárközpontú politikájának kialakításába és az Északi-sarkvidéki Tanács munkájába; hangsúlyozza, hogy bevonásuk a döntéshozatalba elősegítené a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodást az Északi-sarkvidéken; hangsúlyozza, hogy meg kell óvni és elő kell mozdítani az őslakos népek jogait, kultúráit és nyelveit; hangsúlyozza, hogy az Északi-sarkvidéken a sérülékeny környezetet tiszteletben tartó és fenntartható módon, az őslakos népek teljes bevonásával kell fejleszteni a megújuló energiaforrásokat;

37.

megkülönböztetett figyelmet fordít a 4.5-ös számú fenntartható fejlesztési célra, amely szerint az oktatás és a szakképzés minden szintjén egyenlő hozzáférést és a saját nyelvükön is nyújtott oktatást és képzést kell biztosítani az őslakos népek számára;

38.

hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető, jó összeköttetésekkel rendelkező, biztonságos és fenntartható idegenforgalom az Északi-sarkvidék európai részének vidéki és ritkán lakott területein hozzájárulhat az üzleti tevékenységek növekedéséhez, ami pedig növelheti a kis- és középvállalkozásoknál kínált munkahelyek számát és segítheti a térség átfogó pozitív fejlődését; hangsúlyozza ezért, hogy elő kell mozdítani a térség idegenforgalmát, tekintettel annak az infrastruktúrára és a kutatásra, az oktatásra és a képzésre gyakorolt társadalmi és környezeti hatásaira;

39.

kiemeli az északi-sarkvidéki régió életképességének és fenntarthatóságának megőrzésében az őslakos népek és a helyi közösségek által betöltött szerepet; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet arra, hogy e közösségek számára hozzáférést biztosítson minden releváns információhoz az uniós egységes piac követelményeiről, a bevált gyakorlatokról és a finanszírozási eszközökről; kiemeli a közlekedési, hírközlési és villamosenergia-hálózatok, valamint a helymeghatározó és távközlési űrtechnológiák zökkenőmentes működésének szerepét abban, hogy a térség gazdasági tevékenysége fellendüljön; emlékezteti a Bizottságot az (EU) 2015/1775 rendeletben foglalt kötelezettségeire a jelentéstétel, valamint a nyilvánosságnak és az illetékes hatóságoknak a rendelet rendelkezéseiről nyújtott tájékoztatás terén; hangsúlyozza, hogy fel kell használni az őslakos és helyi közösségek ismereteit, továbbá biztosítani kell azok szorosabb részvételét, elfogadását és szerepvállalását a döntéshozatali folyamatokban; kiemeli a megfelelő támogatás és finanszírozás szükségességét; ennek kapcsán javasolja, hogy részvételük láthatóbbá tétele érdekében biztosítsák az északi-sarkvidéki őslakosok brüsszeli képviseletét; úgy véli, hogy az Uniónak az Északi-sarkvidék megújuló erőforrásainak fejlesztésével támogatnia kellene az innovatív technológiák alkalmazását az Északi-sarkvidéken;

40.

hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a fenntarthatóan fejlett, a legújabb információs technológia előnyeit élvező közösségek magas életminőség biztosítása melletti fenntartása az Északi-sarkvidéken, és hogy az EU e téren kulcsszerepet játszhat; emlékeztet az Északi-sarkvidéken élők ahhoz való jogára, hogy maguk döntsenek megélhetésük módjáról, és elismeri a régió fenntartható fejlődése iránti óhajukat; kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fokozzák a velük való párbeszédet, illetve vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy finanszírozást nyújtsanak ezen egyesületek számára, valamint biztosítsák érdekeik képviseletét az Északi-sarkvidékról szóló uniós viták során; üdvözli az őslakos népek emberi jogainak és alapvető szabadságainak helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó munkáját, valamint az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői ENSZ-mechanizmus tevékenységét;

41.

hangsúlyozza, hogy a tudománynak kell az Északi-sarkvidék politikai döntéshozatala alapjának lennie a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

42.

kiemeli az európai strukturális és beruházási alapok döntő szerepét az Északi-sarkvidék európai részének fejlődésében, valamint a fenntartható növekedés biztosításában és a jövőorientált ágazatokat célzó minőségi munkahelyek létrehozásában; kiemeli azt is, hogy az Északi-sarkvidék természeti erőforrásait felelősséggel és azokat tiszteletben tartva kell kiaknázni; felhívja a figyelmet azokra a tartós hátrányokra, amelyeket orvosolni kell (az EUMSZ 174. cikke); kiemeli a stratégia hosszú távú jelentőségét számos különböző területen, például a digitális menetrend, az éghajlatváltozás és a kék növekedés terén;

43.

kiemeli az Északi-sarkvidék TEN-T hálózathoz való jó hozzáférésének, az északi-tengeri–balti és a skandináv–mediterrán törzshálózati folyosók tervezett meghosszabbításának, valamint a fő közlekedési struktúrának tekinthető másodrendű hozzáférési útvonalak jelentőségét a személyek és áruk fenntartható mozgásának lehetővé tételében; emlékeztet az uniós finanszírozás – úgymint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és az Európai Stratégiai Beruházási Alap – jelentette potenciálra az Északi-sarkvidéken zajló infrastrukturális projektek finanszírozásában; megjegyzi, hogy az Európai Beruházási Bank kiemelkedő szerepet játszik ezen a téren; javasolja, hogy a Bizottság tárja fel, milyen lehetőségek kínálkoznak egy szélesebb nemzetközi pénzügyi együttműködésre az infrastruktúrák és az összeköttetések – többek között az IKT-rendszerek – fejlesztése terén;

44.

üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a Horizont 2020 program alatt legalább fenntartja az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatás finanszírozási szintjét, különösen az innovatív technológiák alkalmazásának támogatására való törekvése keretében; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben növelje az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásra szánt uniós finanszírozást; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és erősítse meg a Horizont 2020 és más, az Északi-sarkvidék tanulmányozását célzó finanszírozási program alkalmazását;

45.

megjegyzi, hogy az északi-sarkvidéki tengeri ökoszisztémák kulcsszerepet játszanak a globális biológiai sokféleség megőrzésében; megjegyzi, hogy a sarkvidéki tengeri jég olvadása és az Északi-sarkvidéken zajló egyéb éghajlatváltozási jelenségek a térség tengeri erőforrásairól rendelkezésre álló csekély tudományos ismeretekkel együtt körültekintő megközelítést tesznek szükségessé az Északi-sarkvidék nyílt tengereiben rejlő erőforrások hosszú távú megőrzésére és fenntartható használatára irányuló megfelelő nemzetközi intézkedések kidolgozásához;

46.

ösztönzi az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatásban érdekelt összes fél közötti nemzetközi tudományos és kutatási együttműködés előmozdítását és elősegítését, valamint a kutatási infrastruktúrák létrehozását, elismerve, hogy az Északi-sarkvidék jobb ismerete kulcsfontosságú valamennyi kihívás megfelelő kezeléséhez; ösztönzi a vezető északi-sarkvidéki kutatóközpontok közötti együttműködést annak érdekében, hogy az EU-PolarNet kezdeményezés keretében a hagyományos és helyi ismereteket magába foglaló, integrált európai sarkvidéki kutatási programot dolgozzanak ki; megjegyzi, hogy a Bizottságot meghívták egy Északi-sarkvidékről szóló nemzetközi tudományos konferenciára, amelyre 2018-ban Európában kerül sor; hangsúlyozza a Kanadával és az Egyesült Államokkal, a transzatlanti óceáni kutatási szövetség keretében zajló sikeres együttműködés jelentőségét;

47.

ismételten felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy uniós tájékoztatási központot az Északi-sarkvidéken, és biztosítson számára megfelelő finanszírozást az Északi-sarkvidékre vonatkozó információkhoz és ismeretekhez való hatékony hozzáférés és a turizmus beindítása érdekében; rámutat arra, hogy egy ilyen északi-sarkvidéki uniós tájékoztatási központot össze lehetne kapcsolni az Északi-sarkvidékkel foglalkozó, már meglévő központokkal vagy egyéb intézményekkel, jelentős mértékű költségcsökkentéseket érve el;

48.

az Északi-sarkvidékkel kapcsolatos kutatási projektekből származó adatok szisztematikusabb és hosszabb távú gyűjtésre szólít fel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyes projektek eredményei az egyik finanszírozási időszakból a másikba való átmenet során gyakran elvesznek; felhívja a Bizottságot, hogy az Északi-sarkvidékre vonatkozó kutatás 2020 utáni keretének kidolgozásakor törekedjen a folytonosságra;

49.

üdvözli, hogy a Bizottság támogatja védett tengeri területek létrehozását az Északi-sarkvidéken; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fenntartható fejlesztési célok értelmében a part menti és tengeri területek legalább 10 %-ára ki kell terjeszteni a védelmet; megjegyzi azonban, hogy bármilyen, e kérdésekre vonatkozó új javaslatnak összhangban kell lennie az északi-sarkvidéki államok által az Északi-sarkvidéki Tanácsban folytatott eszmecsere eredményével; hangsúlyozza, hogy a védett tengeri területek kiemelten fontos szerepet játszanak az északi-sarkvidéki ökoszisztémák megőrzésében; emlékeztet arra, hogy teljes mértékben be kell vonni a helyi közösségeket e védett területek tervezésébe, megvalósításába és igazgatásába;

50.

rámutat az űrtechnológiák és a világűrrel kapcsolatos kutatási tevékenységek fontosságára, amelyek elengedhetetlenek a biztonságos hajózáshoz, valamint a környezeti hatások nyomon követéséhez és az éghajlatváltozás megfigyeléséhez az Északi-sarkvidéken; az Északi-sarkvidéken végbemenő, az „Űrstratégia Európa számára” című közleményében (COM(2016)0705) elismert változások fényében arra ösztönzi a Bizottságot, hogy – az Északi-sarkvidéki Tanács tagjaival együttműködésben – vizsgálja meg a jövőbeli és jelenlegi uniós műholdnavigációs programok fokozottab használatának lehetőségeit a régióban, és a GOVSATCOM kezdeményezés keretében vegye figyelembe a felhasználók igényeit; felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy teljes mértékben használják ki a Galileo műholdas navigációs rendszerben és a Kopernikusz Föld-megfigyelési programban e tekintetben rejlő lehetőségeket;

51.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák egy védett tengeri terület létrehozását az Északi-sarkvidék nyílt tengereiben, az OSPAR-bizottság megbízása keretében, megtiltva minden kitermelési célú használatot, ideértve a halászatot is, az Atlanti-óceán északkeleti körzete tengeri környezetének védelméről szóló egyezmény (OSPAR) hatálya alá tartozó, az Északi-sark körüli nemzetközi vizekben;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fenékvonóháló használatának betiltására irányuló kezdeményezéseket az ökológiai vagy biológiai szempontból fontos tengeri területeken, illetve az Északi-sarkvidék nyílt tengerein;

53.

felszólít arra, hogy az új közös halászati politika állománymegőrzési célkitűzései, valamint a halállományok helyreállítására, illetve a maximális fenntartható hozam biztosítására képes szint feletti megtartására vonatkozó mennyiségi célkitűzés a régió összes kereskedelmi halászati tevékenységének alapjául szolgáljon;

54.

felhívja az Európai Uniót, hogy töltsön be vezető szerepet az Északi-sarkvidéken folyó szabályozatlan halászat megakadályozásában; úgy véli, hogy az Európai Uniónak erre minden joga meglenne, mivel az Északi-sarkvidéket illetően a tagállamok a kormányzás minden szintjében részt vesznek;

55.

hangsúlyozza, hogy az uniós halászati flottáknak nem szabad veszélybe sodorniuk a régió biológiai sokféleségét; üdvözli – mint a sarkvidék biológiai sokféleségének tényleges megőrzését biztosító fontos folyamatot –, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében ökológiai vagy biológiai szempontból jelentős területek azonosítására került sor az északi-sarkvidéki régióban, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Északi-sarkvidék part menti, tengeri és szárazföldi környezetében ökoszisztéma-alapú gazdálkodáson nyugvó megközelítést valósítsanak meg, ahogyan arra rávilágított az Északi-sarkvidéki Tanács ökoszisztéma-alapú gazdálkodással foglalkozó szakértői csoportja; felhívja az államokat arra, hogy a Biológiai Sokféleség Egyezmény és az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye szerinti kötelezettségeiknek eleget téve a Jeges-tengerben hozzanak létre egy védett tengeri területekből és tengeri rezervátumokból álló hálózatot;

56.

határozottan támogatja, hogy az Északi-sarkvidéken folytatott kereskedelmi halászati tevékenységek bármilyen további fejlesztésének a területre vonatkozó nemzetközi megállapodásokkal – például a Spitzbergákról (Svalbard) szóló 1920-as egyezménnyel –, az ilyen megállapodásokat aláíró részes államok jogaival, valamint a már létező, történelmi gyökerű halászati jogokkal összhangban kell történnie;

57.

felhívja a Bizottságot, hogy a tudományos kutatás és az éghajlat nyomon követésének támogatása, valamint a helyi fejlesztés, a hajózás és a tengeri közlekedés biztonságának érdekében tanulmányozza az északi-sarkvidéki telekommunikációs infrastruktúra – köztük a műholdak – megerősítésének kérdését és fogalmazzon meg javaslatokat;

58.

megismétli a 2014-ben a Bizottsághoz és a tagállamokhoz intézett azon felhívását, hogy a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (MARPOL) és/vagy az Antarktisz körüli vizekre vonatkozó szabályozásnak megfelelő kikötői ellenőrzés révén hozzanak meg minden szükséges intézkedést a nehéz fűtőolaj üzemanyagként történő szállítására és használatára vonatkozó tilalom bevezetésének felgyorsítására az északi-sarki tengereken hajózó járművek esetén; felkéri a Bizottságot, hogy az északi hajózási útvonal forgalmának növekedése okozta várható kockázatokról szóló tanulmányában térjen ki a nehéz fűtőolaj használatához kapcsolódó környezeti és éghajlati kockázatokra is; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő nemzetközi intézkedések hiányában terjesszen elő az Északi-sarkvidéki vizeken áthaladó, uniós kikötőkbe befutó vagy onnan induló hajókra vonatkozó szabályokat a nehéz fűtőolajok használatának és szállításának tilalma céljából;

59.

várakozással tekint az IMO sarkvidéki kódexének 2017-ben, illetve 2018-ban esedékes hatálybalépése elé, aminek révén a sarkvidéki hajózás biztonságosabbá válik; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kidolgozzák a tengeren dolgozó személyzet egységes menekülési, evakuálási és mentési rendszerét, amely valamennyi északi-sarkvidéki platformra és hajóra alkalmazható;

60.

emlékeztet arra, hogy az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodás keretében Izland és Norvégia kötelezettségeket vállalt a környezet minőségének megőrzése és a természeti erőforrások fenntartható felhasználása iránt, összhangban a vonatkozó uniós jogszabályokkal;

61.

hangsúlyozza, hogy Kína egyre nagyobb érdeklődést mutat az Északi-sarkvidék iránt, különösen a hajózási útvonalakhoz való hozzáférés és az energiaforrások rendelkezésre állása tekintetében; tudomásul veszi az Izland és Kína közötti szabadkereskedelmi egyezményt, és felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon annak lehetséges hatásait a fenntartható gazdasági fejlődésre az Északi-sarkvidék izlandi részén, valamint az Unió gazdaságára és belső piacára;

62.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és Grönland közötti 2007-es halászati partnerségi megállapodás pénzügyi támogatást biztosít Grönland számára annak érdekében, hogy a grönlandi kizárólagos gazdasági övezetben biztosítható legyen a felelősségteljes halászat és a halászati erőforrások fenntartható kiaknázása;

63.

felszólítja a tagállamokat, hogy minél hamarabb ratifikálják a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez (HNS-egyezmény) csatolt 2010. évi jegyzőkönyvet, illetve csatlakozzanak ahhoz;

64.

úgy véli, hogy az északi-sarkvidéki politikák végrehajtása során alapvetően fontos – különösen az érintett uniós tagállamok nemzeti parlamentjei részéről – a parlamenti részvétel és a szoros parlamentközi együttműködés az Északi-sarkvidékre vonatkozó kérdésekben;

65.

felkéri a főképviselőt és a Bizottságot, hogy szorosan kövessék nyomon az éghajlatot, a környezetvédelmet, a tengert, a társadalmi-gazdasági helyzetet és a biztonságot érintő fejleményeket az Északi-sarkon, és arról, valamint az Északi-sarkra vonatkozó uniós politika végrehajtásáról tegyenek rendszeresen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak;

66.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az északi-sarkvidéki államok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0363.

(2) Az ENSZ-közgyűlés A/RES/70/1 sz. határozata.

(3) http://www.inuitcircumpolar.com/uploads/3/0/5/4/30542564/ declaration_on_resource_development_a3_final.pdf.

(4) HL C 436., 2016.11.24., 17. o.

(5) HL C 93., 2016.3.9., 131. o.

(6) HL C 419., 2015.12.16., 153. o.

(7) HL C 353. E, 2013.12.3., 77. o.

(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0236.

(9) HL C 136. E, 2012.5.11., 71. o.

(10) HL C 9. E, 2010.1.15., 41. o.

(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034.

(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224.

(13) Az Északi-sarkvidéken a becslések szerint mintegy másfél milliárd tonna szén-dioxid van megkötve.