10.7.2018

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 242/10

P8_TA(2017)0004

A burundi helyzet

Az Európai Parlament 2017. január 19-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2017/2508(RSP))

(2018/C 242/03)

Az Európai Parlament,

—	tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a két legutóbbi, 2015. július 9-i (1) és 2015. december 17-i (2) állásfoglalására,

—	tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,

—

tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról szóló, 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra (3),

—	tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására (4),

—	tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a burundi helyzetről szóló, 2015. december 9-i állásfoglalására,

—	tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó, 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

—	tekintettel Burundi alkotmányára és különösen annak 96. cikkére,

—	tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

—	tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

—	tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

—	tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) az Európai Unió nevében tett 2016. október 21-i nyilatkozatára Dél-Afrikáról, Burundiról és a Nemzetközi Büntetőbíróságról,

—	tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre (5), és ezen intézkedések 2016. szeptember 29-i meghosszabbítására,

—	tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a Burundi Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. november 4-i állásfoglalására,

—	tekintettel az ENSZ Burundival foglalkozó független vizsgálóbizottságának (UNIIB) az Emberi Jogi Tanács S-24/1 számú határozata nyomán készült, 2016. szeptember 20-i jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a Burundiban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. június 17-i jelentésére,

—	tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a burundi emberi jogi helyzetről szóló, 2016. szeptember 30-i határozatára,

—	tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága küldöttségének a Burundiba szervezett, 2015. december 7–13. közötti tényfeltáró kiküldetéséről szóló, 2016. május 17-i jelentésére,

—	tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Ligue ITEKA Burundiban való betiltásáról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,

—	tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

mivel azóta, hogy Pierre Nkurunziza elnök úgy határozott, hogy az arushai megállapodást és az ország alkotmányát is sértve 2015 áprilisában harmadszor is elindul az elnökválasztáson, Burundi drámai politikai, társadalmi és gazdasági válságba süllyedt; mivel Nkurunziza elnök közelmúltbeli nyilatkozataiban nem zárta ki annak lehetőségét, hogy felülvizsgálja a burundi alkotmányt annak érdekében, hogy 2020-tól kezdődően egy esetleges negyedik elnöki ciklust is lehetővé tegyen a számára;

B.	mivel azután, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előzetes vizsgálatot rendelt el a Burundiban dúló erőszak és az emberi jogok megsértése miatt, Burundi 2016. október 19-én bejelentette a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy kilép a Római Statútumból és az NBB-ből;

mivel 2016. november 15-én a Ligue ITEKA és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) két évig tartó vizsgálatot követően, mely naprakész tájékoztatást nyújtott a kormányzati elnyomásról és súlyos emberi jogi jogsértésekre világított rá, közös jelentést tett közzé „Repression and genocidal dynamics in Burundi” címmel; mivel néhány héttel később a Ligue ITEKA további vizsgálati jelentéseket közölt a kormányzati erők által Burundiban elkövetett legsúlyosabb bűncselekményekről: gyilkosságokról, emberrablásokról, erőszakos eltűnésekről, kínzásról, nemi erőszakról és széles körű letartóztatásokról; mivel e bűncselekményeket elkövetése azóta is folyik, teljes büntetlenség mellett; mivel 2016 októberében a következő öt jogvédő szervezetet betiltották: Forum pour le renforcement de la société civile (FORSC), Forum pour la conscience et le développement (FOCODE), Action chrétienne pour l’abolition de la torture (ACAT), Association burundaise pour la protection des droits humains et des personnes détenues (APRODH), Réseau des citoyens probes (RCP);

mivel a FIDH 2016. novemberi jelentése szerint több mint 1 000 embert megöltek, 8 000 embert politikai okokból bebörtönöztek, 300–800 fő eltűnt, több száz alkalommal került sor kínzásra, több száz nő esett nemi erőszak áldozatául, több ezer esetben került sor önkényes letartóztatásra, több mint 310 000 ember menekült a szomszédos országokba, és 61 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel a burundi biztonsági helyzet veszélyezteti a régió egészének stabilitását;

mivel a kormány egyre erősebb nyomást gyakorol a független médiára és újságokra, aminek következtében az újságírókat az erőszakos eltűnés veszélye fenyegeti, továbbá fizikai fenyegetéseknek és támadásoknak vagy bírósági zaklatásnak vannak kitéve; mivel valamennyi független rádióállomást felfüggesztettek; mivel a Reporters sans frontières a 2016-as globális sajtószabadsági indexén Burundit 180 országból a 156. helyre sorolta;

mivel a 2016 márciusában az EU lezárta a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációkat, és felfüggesztette a burundi kormányzatnak juttatott közvetlen pénzügyi támogatást, miután arra a következtetésre jutott, hogy az emberi jogokat, a demokratikus elveket és a jogállamiságot érintően a kormány által előterjesztett kötelezettségvállalások nem kielégítőek;

G.	mivel a burundi igazságügyi rendszer a velejéig korrupt, és bár több száz embert gyilkoltak vagy kínoztak meg a válság kezdete óta – sok esetben a rendőrség és a hírszerző szolgálatok emberei – közülük csak nagyon keveseknek kellett bíróság előtt felelniük a tetteikért;

H.	mivel fennáll annak a veszélye, hogy a kormány „etnicizálja” a válságot, és az állami tisztviselők egyre gyakrabban alkalmaznak megosztó retorikát, amit már az ENSZ tisztviselői is megemlítettek;

mivel a jelentések arról számolnak be, hogy a kormányzó párt „Imbonerakure” elnevezésű ifjúsági szervezetének tagjai letartóztatják, megverik és vagyontárgyaiktól megfosztják a lakosokat, valamint fegyverként alkalmazzák a nemi erőszakot; mivel elsősorban az ellenzék, különösen a Nemzeti Felszabadítási Erők (FNL) tagjait támadják meg; mivel az elmúlt hónapokban az ellenzék számos tagját és több ellenzékinek tartott személyt megöltek, fogva tartottak, összevertek és megkínoztak;

mivel a Tanács 2016. szeptember 29-én megújította és 2017. október 31-ig meghosszabbította a Burundival szembeni uniós korlátozó intézkedéseket; mivel ezek az intézkedések utazási tilalmat és a pénzeszközök befagyasztását jelentik olyan meghatározott személyek esetében, akiket úgy ítélnek meg, hogy veszélyeztetik a demokráciát, illetve akadályozzák a jelenlegi válság politikai rendezését Burundiban;

K.	mivel az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség, az EU és az ENSZ teljes körű támogatását élvezve folytatódnak a közvetítésre irányuló erőfeszítések a burundi válság konszenzusos és békés megoldását célzó, Burundin belüli párbeszéd elősegítése érdekében;

rendkívül aggasztónak találja a Burundiban kialakult biztonsági és politikai helyzet romlását; elítéli a Burundiban 2015 óta tartó erőszakot, amely emberek halálához, megkínzásához, a nők elleni erőszakhoz, többek között kollektív nemi erőszakhoz, zaklatáshoz és több ezer ember bebörtönzéséhez, burundiak százezreinek kényszerű lakóhelyelhagyásához, önkényes letartóztatásokhoz és jogszerűtlen fogva tartáshoz, továbbá a sajtószabadság és a véleménynyilvánítási szabadság megsértéséhez, valamint az ilyen cselekmények széles körű büntetlenségéhez vezetett; kéri a gyilkosságok és visszaélések alapos és független kivizsgálását, valamint hogy e tettek elkövetőit állítsák bíróság elé;

emlékezteti a burundi hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglaltak szerint biztosítsák, védjék meg és mozdítsák elő az alapjogokat, köztük az állampolgárok polgári és politikai jogait, például a szólás- és gyülekezési szabadságot; emlékezteti a burundi kormányt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából fakadó kötelezettségeire, nevezetesen az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint az igazságszolgáltatást, ezen belül is a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot illetően;

mély aggodalmának ad hangot a Burundiban a nemzetgyűlés által 2016. december 23-án és 28-án elfogadott két jogszabálytervezettel kapcsolatban, amelyek előírják a belföldi és nemzetközi nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek szigorúbb ellenőrzését; kiemeli, hogy e jogszabályok vezettek ahhoz, hogy 2017. január 3-án betiltották az Iteka nevű szervezet működését az országban; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy vizsgálják felül e döntésüket; újólag megerősíti a civil társadalom és az emberi jogi aktivisták alapvető szerepét a demokratikus társadalomban; felszólítja a helyi hatóságokat, tegyék lehetővé, hogy szabadon és biztonságban működhessenek;

követeli valamennyi meggyőződése miatt bebörtönzött személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az országban veszélyben lévő emberijog-védők és emberi jogi szervezetek támogatása tekintetében;

felszólítja a burundi hatóságokat, hogy késlekedés nélkül biztosítsák a média szabad működését és tegyék lehetővé a száműzetésben élő ellenzéki vezetők Burundiba való visszatérését;

nyomatékosan kéri a burundi kormányt, hogy folytassa együttműködését az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával, valamint az OHCHR személyzete számára tegye lehetővé a fogva tartási létesítmények meglátogatását; szorgalmazza, hogy a burundi kormány nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően tartsa tiszteletben és mindenki számára biztosítsa az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

szilárdan kiáll a demokratikus elvek és értékek, az emberi jogok és a jogállamiság mint az AKCS–EU partnerségi megállapodás alapvető elemei, valamint az arushai megállapodás elvei mellett; nyomatékosan kéri valamennyi felet, hogy inkluzív és átlátható, a kormányt, az ellenzéki pártokat és a civil társadalom képviselőit is bevonó nemzeti párbeszéden keresztül teremtsék meg a bizalom helyreállításához és a nemzeti egység előmozdításához szükséges feltételeket az arushai megállapodásban és a burundi alkotmányban foglaltaknak megfelelően;

mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Burundi kilépett a Római Statútumból; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú intézmény, amely segíti a polgárokat, hogy – amikor az nemzeti szinten nem lehetséges – jogorvoslatot kaphassanak a legsúlyosabb bűncselekmények ügyében;

felszólítja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és a Nemzetközi Büntetőbíróságot, hogy mielőbb indítsa el a Burundiban a legutóbbi válság során állítólagosan elkövetett emberi jogi visszaélésekre vonatkozó teljes körű vizsgálatot, amely kiterjed a joghatóságán belüli népirtás veszélyére;

10.

elítéli a nemzeti önkéntes hadtest létrehozásáról szóló, az „Imbonerakure” elnevezésű ifjúsági milícia tevékenységét legalizáló új jogszabály elfogadását, amely milíciát a nemzetközi emberi jogi szervezetek és az ENSZ súlyos emberi jogi visszaélésekkel vádol és amelyről azt állítja, hogy a büntetlenség légkörében működhet; kéri a milícia haladéktalan lefegyverzését;

11.

támogatja a Tanács azon határozatát, amelyet a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében indított tárgyalások kudarcát követően hozott, és amely felfüggeszti a burundi adminisztrációnak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást, ideértve a költségvetési támogatást is, ugyanakkor közvetlen csatornákon keresztül fenntartja a lakosság támogatását és a humanitárius segítségnyújtást;

12.

üdvözli az EU által 2015. október 1-jén elfogadott célzott szankciókat, amelyek összhangban állnak az Afrikai Unió célzott szankciók kiszabásáról szóló döntésével, beleértve az utazási korlátozásokat és a vagyoni eszközök befagyasztását olyan burundi szereplőkkel szemben, akik felelősek az emberi jogok megsértéséért, és akik akadályozzák a válság politikai megoldását; kéri az EU-t, hogy terjessze ki e szankciókat mindazokra, akiknek intézkedései a régió békéjét és stabilitását fenyegetik, akik gyűlöletre uszítanak és sértik az arushai megállapodást;

13.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai válság etnikai konfliktushoz vezethet; elítéli, hogy a burundi adminisztráció és a hadsereg etnikai hovatartozásuk alapján listázza az embereket; nyomatékosan kéri, hogy valamennyi fél tartsa tiszteletben az arushai megállapodást;

14.

üdvözli az ENSZ burundi emberi jogi helyzettel foglalkozó, 2016 novemberében annak érdekében létrehozott vizsgálóbizottságát, hogy kivizsgálja a Burundiban 2015 áprilisa óta elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket; sürgeti a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a vizsgálóbizottság tagjaival;

15.

támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2016 júliusi határozatát, amely engedélyezi, hogy az ENSZ rendfenntartó egységet vessen be Burundiban azzal a céllal, hogy az országban csillapodjon az erőszak és az emberi jogok megsértése; sürgeti az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsát, hogy sürgősen küldjön küldöttséget, amely Bujumburában találkozik Nkurunziza elnökkel és ráveszi, hogy vessen véget a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseknek;

16.

felszólítja az Afrikai Uniót, az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy komolyan vegyék figyelembe a regionális dimenziót, és előzzék meg a térség további destabilizálódását; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a burundi hatóságokkal és az összes többi érintett féllel, és támogassa, újítsa meg és erősítse a Kelet-afrikai Közösség által annak érdekében tett regionális közvetítési erőfeszítések hitelességét, hogy nyitott és inkluzív párbeszéden keresztül olyan fenntartható megoldást találjanak a válságra, amely tiszteletben tartja az alkotmányt, az arushai megállapodást és a nemzetközi emberi jogokat;

17.

mély aggodalmának ad hangot a szomszédos országokba áramló menekültek egyre nagyobb száma és a Burundiban kialakult riasztó humanitárius helyzet miatt; ismételten támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a helyszínen működő valamennyi humanitárius szervezetet, valamint a szomszédos befogadó országokat; továbbá felszólítja az EU-t, hogy fokozza a régióban a segítségnyújtást;

18.

komoly aggodalmát fejezi ki Nkurunziza elnök 2016. december 30-i bejelentése miatt, amely szerint lehetséges, hogy 2020-ban indulni fog a választásokon negyedik elnöki mandátumáért;

19.

különösen aggasztónak találja a burundi LMBTI személyek drámai mértékű hátrányos megkülönböztetését és kriminalizációját; ezért felszólítja a burundi nemzetgyűlést és a kormányt, hogy helyezzék hatályon kívül a büntető törvénykönyv LMBTI személyeket hátrányosan megkülönböztető cikkeit;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Tanácsnak, a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Kelet-afrikai Közösségnek és tagállamai kormányainak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió intézményeinek, valamint az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.

(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0474.

(3) HL L 73., 2016.3.18., 90. o.

(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.

(5) HL L 257., 2015.10.2., 1. o.