EURÓPAI BIZOTTSÁG
Brüsszel, 2017.12.14.
COM(2017) 749 final
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtásának státuszáról és a végrehajtására irányuló (a 17. cikkben előírt) programokról szóló kilencedik jelentés
{SWD(2017) 445 final}
A BIZOTTSÁG JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK
A települési szennyvíz kezeléséről szóló 91/271/EGK tanácsi irányelv végrehajtásának státuszáról és a végrehajtására irányuló (a 17. cikkben előírt) programokról szóló kilencedik jelentés
Tartalomjegyzék
1. Szakpolitikai háttér
2. Megfelelésértékelés
2.1. Gyűjtőrendszerek és/vagy más megfelelő rendszerek
2.2. Másodlagos vagy biológiai kezelés
2.3. Szigorúbb követelményeket kielégítő vagy harmadlagos tisztítás és érzékeny területek
2.4. A megfeleléstől való távolság
2.5. Megfelelési tendenciák
2.6. Nagyvárosok / nagy kibocsátók
2.7. Szennyvíziszap-termelés és újrafelhasználás
2.8. Szennyvíz-újrafelhasználás
3. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtása és a vizek állapota
4. A megfelelés előmozdítása
4.1. Finanszírozási programok
4.2. Jogérvényesítés
4.3. A megfelelés előmozdításának stratégiája
4.4. Kutatás és innováció
5. A jelentéstételi folyamat javítása
6. Munkahelyteremtés, növekedés és beruházások
7. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése
8. Következtetések
1. Szakpolitikai háttér
A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv a vízpolitika területére vonatkozó uniós vívmányok egyik legfőbb szakpolitikai eszköze, amely védi a környezetet és az emberi egészséget. Az irányelv végrehajtása terén az elmúlt 25 évben tett előrelépés jelentős szerepet játszott az uniós folyók, tavak és tengerek vízminőségének javításában (lásd az 1. ábrát). Az irányelv alapjául szolgált számos más uniós irányelvben, köztük az ivóvízről és a fürdővízről szóló irányelvben, a víz-keretirányelvben és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben megfogalmazott célkitűzések terén elért előrehaladásnak 1 . A fürdővízről és az ivóvízről szóló irányelvekkel együtt a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv hozzájárul a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez is. Például:
·évente 19–25 milliárd EUR-t ruháznak be vízi infrastruktúrákba;
·megközelítőleg 600 000 teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő munkahely kapcsolódik a vízgazdálkodáshoz.
1. ábra — A biokémiai oxigénigény (BOI5) alakulása Európa folyóiban – a BOI5 csökkenése az uniós vizek minőségének javulását mutatja (forrás: Európai Gazdasági Térség (EGT 2 ))
A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvet a 6. fenntartható fejlesztési cél (a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés biztosítása minden ember részére 3 ) megvalósításával összefüggésben is kell vizsgálni. Tekintve, hogy világszerte 2,4 milliárd ember nem fér hozzá korszerű higiénés létesítményekhez, és az Unióban még mindig körülbelül 10 millió ilyen ember él, a 6. fenntartható fejlesztési cél új reményt hoz az egészség és a környezet valamennyi ember érdekében történő javítása tekintetében. Emellett lehetőséget kínál különféle beruházásokra és műveletekre is a vízügyi ágazatban.
Ez a jelentés a 2014 januárja és decembere közötti időszakban a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 15. és 17. cikkében szereplő követelmények alapján gyűjtött adatokra épül. Egy részletesebb elemzést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentum is kíséri. E jelentéshez a Bizottság valamennyi tagállam helyzetét értékelte 4 pontos végrehajtási adatok alapján, ami a tagállamokkal folytatott mélyreható párbeszéd és a Bizottság és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által használt IT-eszközök korszerűsítése révén valósulhatott meg 5 6 . A jelentés azt mutatja, hogy a 2004 óta az Unióhoz csatlakozott országok (EU-13 7 ) jelentős javulást értek el a célkitűzések megvalósításában.
2. Megfelelésértékelés
2014-ben az EU-ban a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv meghatározása értelmében körülbelül 23 500 olyan agglomeráció volt, amelyet 2 000 vagy azt meghaladó lakosegyenérték (LE) jellemzett. Ezekben az agglomerációkban 604 millió lakosegyenértéknek (MLE) megfelelő összterhelés keletkezett, háztartási és némi ipari szennyvíz, illetve csapadékvíz formájában. Az előző jelentésben feltüntetett terheléssel (500 MLE) összehasonlítva adódó különbség különösen Lengyelország és Olaszország szerepeltetésének tudható be.
Az 580, több mint 150 000 lakosú nagyváros 256 MLE összterhelésért felelt, ami az összesítés 42 %-át adta. A 2. ábra azt mutatja, hogy az összterhelés 89 %-a 10 000 feletti LE-vel rendelkező agglomerációkhoz köthető, ezért ezekre az agglomerációkra prioritásként kell tekinteni a megfelelés elérése szempontjából.
|
2. ábra – A teljes uniós szennyvízterhelés az agglomeráció mérete alapján, a szennyvíztisztító telepek kapacitásához viszonyítva |
Általánosságban az EU nagymértékű megfelelést ért el 2014-re, a következő arányokkal:
·94,7 % a gyűjtés tekintetében (akár gyűjtőrendszereken, akár alternatív, egyedi vagy más megfelelő rendszereken keresztül 8 )
·88,7 % a másodlagos kezelés tekintetében;
·84,5 % a másodlagos kezelésnél szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás tekintetében, ahol szükség esetén eltávolítják a nitrogént és/vagy a foszfort.
Ugyanakkor még mindig jelentős különbségek vannak a tagállamok között, különösen a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítást érintően (lásd alább).
|
|
3. ábra – A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelési arányok (súlyozott átlag, 2014. év) az EU-28, az EU-15 és az EU-13 szintjén (a 3. cikk szerinti gyűjtés, a 4. cikk szerinti másodlagos kezelés és az 5. cikk szerinti szigorúbb tisztítás bontásában). A másodlagos kezelés értéke a csatlakozási szerződésekben foglalt differenciált feltételeknek és határidőknek köszönhetően magasabb az EU-13-ban.
Az összes uniós megfelelési számadat kis mértékben csökkent az előző jelentéshez képest (ahol 98,4 %-os volt az arány a gyűjtés, 91,9 % a másodlagos kezelés és 87,9 % a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás tekintetében), de a mostani jelentés számadatai pontosabban mutatják az irányelv végrehajtásának állapotát, mint az előző jelentés adatai. Ez többek között a következő tényezők együttesének tudható be:
·új megfelelési határidők az EU-13 számára;
·Olaszország, Lengyelország és Románia belefoglalása a jelentésbe, amely országok alacsonyabb végrehajtási aránnyal jellemezhetők;
·az adatgyűjtés és az adatok ellenőrzésének javulása.
Az EU-ban a teljes telepített szennyvízkezelési kapacitás körülbelül 780 MLE-t tesz ki (2. ábra), ami meghaladja az uniós szinten keletkezett terhelést. Ebből következően a jövőbeli szennyvízkezelési szükségleteket elvben ki tudják elégíteni, jóllehet a helyzet eltérő az egyes helyszíneken. Előfordul a szennytisztító telepek túlméretezése, de az elégtelen gyűjtés és/vagy a már meglévő telepekhez való nem megfelelő kapcsolódás is.
2.1. Gyűjtőrendszerek és/vagy más megfelelő rendszerek 9
Az uniós megfelelési arány a szennyvíz gyűjtése tekintetében magas; átlagértéke 94,7 %. Az előző jelentéshez viszonyított 3,7 százalékpontos csökkenés főként annak tudható be, hogy Olaszországot és Lengyelországot felvették a jelentésbe, Románia tekintetében pedig pontosabbak az értékek 10 . A legtöbb tagállam fenntartotta vagy javította megfelelési arányát, Románia, Ciprus és kisebb mértékben Spanyolország kivételével 11 . A megfelelési arányok nagyon magasak, 98–100 %-osak 19 tagállamban, míg négy tagállam aránya továbbra is alacsony, 70 % alatti (Románia, Bulgária, Szlovénia és Ciprus).
Az egyedi vagy más megfelelő rendszereknek a központosított gyűjtés alternatívájaként való használata átlagosan csökkent a nyolcadik jelentéshez viszonyítva. Az egyedi vagy más megfelelő rendszerekkel kapcsolatosan magasabb értékek figyelhetők meg Szlovákia, Görögország, Magyarország, Lengyelország és a Cseh Köztársaság esetében. A Bizottság vizsgálja, hogy az egyedi vagy más megfelelő rendszerek alkalmazásának feltételei (nyilvántartás, engedélyek, monitoring és vizsgálat, típus és kapcsolódó környezetvédelem) összhangban vannak-e a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv követelményeivel.
4. ábra — A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 3. cikkének való megfelelés arányainak alakulása az előző három jelentésben, az irányelv tárgyát képező terhelés %-ában — 2010-es, 2012-es és 2014-es adatok
2.2. Másodlagos vagy biológiai kezelés 12
Az uniós szennyvíz 88,7 %-át megfelelő másodlagos kezelésnek vetik alá, ez a szám 3,2 %-os csökkenést mutat az előző jelentéshez képest. Ennek okát a 2.1. pont fejtette ki. Mintegy 17 tagállamban volt a megfelelési arány 90 és 100 % között, míg négyben (Málta, Románia, Bulgária és Szlovénia) kell továbbra is jelentős erőfeszítéseket tenni a megfelelés érdekében, mivel ezekben az arány 20 % alatt marad. Írország a 70 % alatti megfelelési aránnyal sajátos esetnek tekinthető 13 , és Olaszország tekintetében csak lassú fejlődés figyelhető meg. Az alacsonyabb uniós megfelelési arány ellenére az arány növekedett az EU-13 tekintetében a nyolcadik jelentés szerinti 68 %-ról 75 %-ra. Jelentős az előrelépés a következő országokban: Észtország, Lettország,, Litvánia és Szlovákia. Lengyelországnak a jelentésbe való felvétele levitte az EU-28 átlagát, de növelte az EU-13-ét.
5. ábra — A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 4. cikkének való megfelelés arányainak alakulása az előző három jelentésben, az irányelv tárgyát képező terhelés %-ában — 2010-es, 2012-es és 2014-es adatok
2.3. Szigorúbb követelményeket kielégítő vagy harmadlagos tisztítás és érzékeny területek 14
A (másodlagos kezelésnél) szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítást 15 az EU 76 %-át lefedő területekre kibocsátott szennyvízre kell alkalmazni. 15 tagállam a teljes területére alkalmazza, a többi 13 pedig érzékenyként határozott meg bizonyos területeket az irányelv értelmében. Az érzékenyként kijelölt területek növekedtek ez utóbbi államokban, ezzel az összes ilyen uniós terület 4 %-kal nőtt, ami javítja a vízvédelmet.
A(z „érzékeny területekre” kibocsátó agglomerációkra alkalmazandó) szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás tekintetében a megfelelési arány 84,5 %, 3,4 %-kal kevesebb, mint a előző jelentésben. Ez főként annak tudható be, hogy pontosabb adatok állnak rendelkezésre, de emellett az új bejelentett adatok csekélyebb, uniós átlag alatti megfelelést mutatnak Olaszország, Lengyelország és Románia esetében. Kisebb mértékben ennek az is az oka, hogy nyolc tagállam eredményei mérséklődtek, a megfelelésre nyitva álló új határidők letelte miatt. 15 tagállam 85 és 100 % közötti megfelelési szintet ért el (köztük Ciprus, Észtország, Magyarország, Lettország, és Litvánia). Összességében továbbra is nagy a különbség a tagállamok között; az egyes megfelelési arányok a 70 % alattitól a teljes megfelelésig változnak, és ezt megfelelően kell kezelni. Jelentős erőfeszítésekre van szükség több tagállamban, ahol ezek az arányok a 20 %-ot sem érik el (Bulgária, Málta, Írország és Románia).
6. ábra — A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv 5. cikkének való megfelelés arányainak alakulása az előző három jelentésben, az irányelv tárgyát képező terhelés %-ában — 2010-es, 2012-es és 2014-es adatok
2.4. A megfeleléstől való távolság
„A megfeleléstől való távolság” úgy határozható meg, mint az LE-ben számított, nem megfelelően gyűjtött vagy kezelt szennyvíz jelentette terhelés. Azt mutatja, hogy mekkora erőfeszítéseket kell még tenni, de valószerűbb képet is ad az elért előrehaladásról. Kiszámítása azon fennmaradó LE alapján történik, amelyet gyűjteni kell vagy, amennyiben gyűjtik, megfelelő kezelésben kell részesíteni ahhoz, hogy a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv feltételei teljes mértékben megvalósuljanak. Az e koncepció révén kapott kép kiegészíti a megfelelésértékelést, amely csak azokat az agglomerációkat tekinti „megfelelőnek”, amelyek mindenre kiterjedően teljesítik a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv követelményeit 16 .
Az alábbi grafikon (7. ábra) a „megfeleléstől való távolság” tendenciáit mutatja be: 2012 és 2014 között megközelítőleg további egymillió LE-t gyűjtöttek, további 10 millió LE-t részesítettek „az irányelvnek megfelelő” másodlagos kezelésben, és további 5 millió LE kapott „megfelelő”, szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítást 17 .
7. ábra – A megfeleléstől való távolság, EU-27. Változás 2012 és 2014 között (Horvátországot nem számítva), %-ban és MLE-ben.
A 2014-es adatok felhasználásával számított „megfeleléstől való távolság” egyértelműbben mutatja a fennmaradó kihívások jellegét és terjedelmét:
·11 millió LE-t nem megfelelően gyűjtenek (az uniós összterhelés 1,8 %-a). A nem megfelelően gyűjtött LE-t nem is kezelik megfelelően;
·41 millió LE nem felel meg a másodlagos kezelés teljesítménykövetelményeinek (az ilyen kezelést igénylő uniós összterhelés 7,2 %-a);
·45 millió LE nem felel meg a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás teljesítménykövetelményeinek (az ilyen kezelést igénylő uniós összterhelés 11,9 %-a).
A tagállamok között nagyok a különbségek. 9 tagállamban a megfeleléstől való távolság aránya 20 %-nál is nagyobb a gyűjtés, a másodlagos kezelés és a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás tekintetében. Az egyes országokban a gyűjtés és a kezelés tekintetében elért alacsony „megfeleléstől való távolság” az egyedi vagy más megfelelő rendszerek jelenetős mértékben történő alkalmazásának köszönhető.
8. ábra – Megfeleléstől való távolság (gyűjtés) az uniós tagállamokban (2014-es adatok). Egyes tagállamok nem szerepelnek ezen az ábrán, mivel a megfeleléstől való távolság az esetükben 0 %.
9. ábra – Megfeleléstől való távolság (másodlagos kezelés) az uniós tagállamokban (2014-es adatok)
10. ábra – Megfeleléstől való távolság (szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítás) az uniós tagállamokban (2014-es adatok)
2.5. Megfelelési tendenciák
Általában a végrehajtási tendenciák pozitívak, különösen az EU-13 esetében: átlagos megfelelési arányuk jelentősen emelkedett 2009–2010 óta (azaz három jelentéstételi időszakban), a gyűjtést, a másodlagos kezelést és a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztítást illetően. A gyűjtéssel kapcsolatos megfelelés e jelentésben mutatott csökkenése az EU-13 szintjén főként annak tudható be, hogy a jogszabálynak való megfelelés értékelésre szisztematikusan a megfelelő értékelési módszert alkalmazzák.
11. ábra – A megfelelési arányok történeti alakulása (1998–2014)
Ugyanakkor bizonyos országok még nagyon messze vannak attól, hogy teljes körűen megfeleljenek a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek. Málta sajátos helyzetben van: infrastruktúrája részben kiépült, de bizonyos üzemeltetési problémákat meg kell oldania 18 . Az irányelv alkalmazásának 25 évét követően egyes tagállamoknak még mindig nehézségeik adódnak a teljes megfelelés megvalósítása tekintetében, ezek az országok többek között Írország, Olaszország, Spanyolország és Portugália.
2.6. Nagyvárosok / nagy kibocsátók
A fent kifejtettek szerint 580 nagyvárosban keletkezik a teljes uniós szennyvízterhelés 42 %-a. E terhelés 86 %-a a másodlagos kezelésnél szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításban részesül. A nem gyűjtött és nem kezelt terhelés százalékos aránya változatlan az előző jelentéshez képest, körülbelül 2,3 %. A megfelelés mértéke változó, a 27 fővárosból 19 18 teljesen megfelelőnek tekinthető 2014-ben, ez néggyel több, mint az előző jelentésben. A nem megfelelő fővárosok esetében további erőfeszítésekre van szükség 20 .
2.7. Szennyvíziszap-termelés és újrafelhasználás
2014-es adatok alapján kiemelhető a szennyvíziszappal való gazdálkodással kapcsolatos néhány tény és számadat:
·8,7 millió tonna szennyvíziszap-szárazanyagot állítottak elő az EU-ban, ez lakosonként 17 kg-ot jelent;
·Bulgária, Ciprus, Olaszország, Portugália és Románia esetében ez az arány 10 kg/lakos alatt maradt, ami a gyűjtés és a kezelés elégtelen voltára utal;
·a termelt szennyvíziszap 58 %-át használták fel újra, elsődlegesen a mezőgazdaságban (12. ábra).
12. ábra — A bejelentett települési szennyvíziszap rendeltetése
Az ágazat körkörös gazdasághoz való potenciális hozzájárulása jelentős:
·A szennyvíztisztító telepeken a szennyvízből eltávolított foszfor több mint felét újra felhasználták vagy újrahasznosították.
·A talajban újrahasznosított nitrogén és foszfor mennyisége 250 000 tonna 21 volt mindkét anyag esetében. A nitrogén tekintetében a tonnánként 1 300 EUR érték és a foszfor-pentoxid (P2O5) 22 esetében a tonnánként 900 EUR érték mellett a szennyvíziszapból újrahasznosított összeérték 550 millió EUR 2014-ben 23 .
·A szennyvíziszap 27 %-át elégetik (főként azt, amelyet a városi térségekben termeltek). Ez elsősorban Ausztria, Németország és Hollandia esetében jellemző.
A roncsolási technológia fejlődése ezzel párhuzamosan hozzájárul a szennyvíziszap termelődésének mérsékléséhez, és egyúttal megújuló energia (biogáz) állítható elő.
2.8. Szennyvíz-újrafelhasználás
A legutolsó bejelentett adatok megerősítik, hogy a szennyvizet korlátozottan használják fel újra, mindössze nyolc tagállam jelezte, hogy rendszeresen felhasználja újra a kezelt szennyvizet (Görögország, Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Málta, Ciprus, Spanyolország, Belgium). A kapcsolódó adatokat nem rendszeresen gyűjtik, ezért nem állnak teljes mértékben rendelkezésre. Az újrafelhasznált kezelt szennyvíz százalékos aránya az egyesült királyságbeli 0,08 % és a ciprusi 97 % között mozog, az uniós átlag pedig 2 %. Az újrafelhasználásra főként a mezőgazdaságban, eseti jelleggel az iparban és a víztartó rétegek feltöltésében kerül sor. Horvátország, Magyarország, Szlovákia, és Románia arról számolt be, hogy a jövőben újra fel kívánják használni a szennyvizet. Lettország és Ausztria kifejtette, hogy az édesvíz nagy mennyiségben való rendelkezésre állása miatt erre nincs szükség. A fennmaradó 14 tagállam azt jelentette, hogy nem használják fel újra a szennyvizet.
A Bizottság „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című közleményében 24 jogalkotási kezdeményezést készít elő a szennyvíz újrafelhasználásának előmozdítására. Ezen uniós fellépés célja, hogy lehetővé tegye a költséghatékony szennyvíz-újrafelhasználást mezőgazdasági öntözésre, az egészség és a környezet magas szintű védelme mellett.
3. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtása és a vizek állapota
Számos uniós folyó vízminőségének javulása köszönhető az irányelv végrehajtásának 25 , és ez igazolható az olyan paraméterek értékelésével, mint a BOI5 26 (lásd az 1. ábrát), az ammónium vagy az ortofoszfát. Nehezebb hasonló következtetés levonni a jó ökológiai állapotra vonatkozóan, amely figyelembe veszi a biológiai életet is. Ugyanakkor bizonyos folyókban (például a Szajnában 27 ) a halfajok számának elemzése egyértelműen azt mutatja, hogy számuk párhuzamosan emelkedett a kezeletlen szennyvíz kibocsátásainak csökkenésével. Ez azért van így, mert a súlyos szennyezés oxigénhiányhoz vezet és meggátolja érzékeny biológiai fajok kifejlődését.
A Bizottság jelenleg vizsgálja a víz-keretirányelv alapján benyújtott második vízgyűjtő-gazdálkodási terveket (a 2009 és 2015 közötti időszak vonatkozásában), és erről 2018-ban értékelő jelentést tesz közzé.
4. A megfelelés előmozdítása
A Bizottság több kezdeményezést is kidolgozott az irányelv teljes körű végrehajtásának támogatására, ösztönzésére és garantálására.
4.1. Finanszírozási programok
Az európai alapok, különösen az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap döntő fontosságúak voltak az uniós vízpolitika végrehajtásában 28 . Ez a támogatás átível az elmúlt két évtizeden, és finanszírozza és előmozdítja a támogató szakpolitikai keretet. A vízügyi beruházásokra a 2000–2006-os időszakban 20,7 milliárd EUR-t, 2007 és 2013 között pedig 21,9 milliárd EUR-t fordítottak.
A 2014 és 2020 közötti időszak tekintetében a beruházások a tagállamok kevésbé fejlett régióira összpontosítanak. 14,8 milliárd EUR ráfordítással a kohéziós politika legfontosabb környezeti területe a vízpolitika. A középpontban a szennyvízkezelés és az ivóvízellátás áll, de beruháznak a vízvédelembe, az árvizek megelőzésébe és más, vízzel kapcsolatos területekbe is. Ez a támogatás további magánfinanszírozást mozgósít, és más uniós finanszírozási források egészítik ki, például az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, a LIFE és a Horizont 2020.
A rendelkezésre álló költségvetés legnagyobb hányadát, körülbelül 10 milliárd EUR-t a szennyvízkezelési infrastruktúrához rendelik, ideértve a telepek és a szennyvízhálózatok megépítését és korszerűsítését, továbbá némi forrást fordítanak a szennyvíziszap kezelésére. 2014 és 2020 között a tagállamok várhatóan 17 millió embert kapcsolnak be az új vagy korszerű szennyvízkezelési létesítményekbe, ami hozzáadódik a 2007 és 2013 között már hálózatba felvett 7 millió emberhez.
A kohéziós politika emellett szakpolitikai keretet biztosít az integrált regionális fejlesztés számára, és együttműködik az érdekeltekkel a helyszínen. Ez a finanszírozás előfeltételeit is magában foglalja. Annak garantálása érdekében, hogy az erőforrásokat a legjobban használják fel, a beruházásoknak a tagállamok a víz-keretirányelvben meghatározottak szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási terveire kell épülniük. A projektek pénzügyi fenntarthatóságához emellett olyan vízdíjszabási politikára van szükség, amely megfelelő ösztönzőket foglal magában a hatékony vízfelhasználásra. Ezek a szennyező fizet elv alapján magukban foglalják a különböző vízhasznosítási céloknak a vízszolgáltatások költségei megtérüléséhez való megfelelő hozzájárulását is. Ez az előzetes feltétel a víz-keretirányelv végrehajtásának is lendületet adott.
4.2. Jogérvényesítés
2014-ben a Bizottság vizsgálatot kezdeményezett a legtöbb, 2004-ben vagy azt követően csatlakozott ország tekintetében, és kötelezettségszegési eljárást indított a jogsértőkkel szemben 2016-ban és 2017-ben.
A 2004 előtt csatlakozott tagállamok vonatkozásában a feltárt jogsértések számos esetben kötelezettségszegési eljáráshoz vezettek, és e tagállamok többségére mostanra az Európai Unió Bírósága legalább egy ítéletet kiszabott. A Bizottság nyolcadik végrehajtási jelentésének 29 közzététele óta a Bíróság négy ítéletet hirdetett ki, két ügy pedig még folyamatban van.
Ezen ítéletek egyike elmarasztalta Portugáliát az EUMSZ 260. cikke alapján (második ítélet). Eddig a Bíróság négy tagállamra szabott ki bírságot és/vagy kényszerítő bírságot a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv alapján (Belgium, Luxemburg, Portugália és Görögország). A tagállamokra bírságot és/vagy átalányösszeget rónak ki, ha nem felelnek meg a Bíróság valamely, e tárgyban hozott korábbi ítéletének.
4.3. A megfelelés előmozdításának stratégiája
A Bizottság több tevékenységgel igyekezett javítani a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelést, köztük a következőkkel:
·műhelytalálkozók, szemináriumok és értekezletek szervezése a tagjelölt/csatlakozásra váró országokban vagy a tagállamokban az uniós csatlakozásukat követő első évben, hogy megkapják a szükséges támogatást a magas szintű jövőbeli végrehajtáshoz;
·koordináció és együttműködés a Környezetvédelmi Főigazgatóság és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság között, hogy garantálják az operatív programok lehető legjobb kimenetelét;
·a 17. cikk szerinti jelentéstételi formátumok továbbfejlesztése és az adatkezelés javítása új IT-eszköz alkalmazásával;
·kötelezettségszegési eljárások indítása a tartós jogsértések esetén.
Ezen erőfeszítések és a számos esetben ezek következtében elért előrelépés ellenére még tovább kell javítani a végrehajtást bizonyos tagállamokban. A Bizottság ezért több kezdeményezés és a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtása során a legnagyobb nehézségekkel szembesülő tagállamokkal folytatandó eseti párbeszédek lehetőségét vizsgálja.
4.4. Kutatás és innováció
A kutatás és az innováció fontos szerepet játszik a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv végrehajtásában. A települési szennyvíz hatékonyabb kezeléséhez és a megfelelés költségeinek csökkentése miatt új technológiákra és innovatív üzleti és irányítási modellekre van szükség. A kutatás és innováció támogatása érdekében a hetedik uniós kutatási és innovációs keretprogram 2007 és 2013 között több mint 140 kutatási és innovációs projektet finanszírozott a szennyvízkezelés területén, 330 millió EUR összértékben. Más projekteket a Horizont 2020 támogat jelenleg vagy a jövőben a 2014 és 2020 közötti időszakban.
5. A jelentéstételi folyamat javítása
Az EGT központosított adatbázisába nagy mennyiségű adatot jelentenek be. Ez kihívást jelent a rendelkezésre álló adatok kivonatolása, felhasználása és megjelenítése, valamint más vonatkozó adatbázisokkal és információforrásokkal (köztük a víz-keretirányelvvel, a Natura 2000 szerinti jelentéstétellel, a fürdővízről szóló irányelvvel, továbbá a környezet állapotáról szóló jelentéstétellel) való összekapcsolás tekintetében. Az EGT naprakész adatmegjelenítője javította az uniós szintű információhoz való hozzáférést 30 . A jelentéstételi folyamat és a környezeti információhoz való hozzáférés jobbítását segítette egy felhasználóbarát digitális platform 31 nemzeti szintű kidolgozása, a strukturált végrehajtási és információs keret (SIIF) részeként. Erre a kilencedik jelentéstétellel összefüggésben került sor. A SIIF olyan nyílt forrású webalapú eszköz, amely lehetővé teszi az adatok automatizált és szabványosított kezelését és terjesztését.
13. ábra – Írország nemzeti platformjának képe
A SIIF részeként 28 nemzeti platform oszt meg adatokat grafikonok, térképek, táblázatok és statisztikák formájában; erőteljes térinformatikai összetevője automatikus számításokat is végez. Információt megjelenítenek a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelvnek való megfelelést célzó tervezett projektekről is. Ezenfelül, a fürdővízről, a Natura 2000-ről és a folyók minőségéről szóló információt teljes mértékben beépítik ebbe az eszközbe.
6. Munkahelyteremtés, növekedés és beruházások
A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv az ivóvízről és a hulladékról szóló irányelvvel együtt az EU azon környezetvédelmi jogszabályai közé tartozik, amelyeknek a legnagyobb a gazdasági kihatása. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv jelentősen hozzájárul az európai szennyvízkezelő létesítmények karbantartásába és további korszerűsítésébe történő beruházásokhoz, emellett versenyelőnyhöz juttatja az Európán kívül is aktív vállalatokat.
Az EU-28 tagállamai részletes információt szolgáltattak a folyamatban lévő és tervezett 11 500 projektről, amely a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv követelményeinek való megfeleléssel foglalkozik. Ezek keretében várhatóan legalább 6000 szennyvíztisztító telepet építenek vagy újítanak fel, amelyek teljes kapacitása 94 millió LE-nek, azaz az uniós összkapacitás 12 %-ának felel meg.
A tagállami jelentések szerint a települési szennyvízzel kapcsolatos beruházások növekedtek és elérték az évi 19–25 milliárd EUR egyenletes szintet (annak ellenére, hogy egyes tagállamok csak részleges információt szolgáltattak, és elmulasztottak tájékoztatni az infrastruktúra megújításáról és bővítéséről). Az ezen ágazatba történő beruházások évente és lakosonként átlagosan 38–50 EUR-t tesznek ki.
14. ábra – Beruházások új vagy felújított gyűjtőrendszerekbe és szennyvíztisztító telepekbe az EU-ban (milliárd EUR/év)
Az előző jelentéstételi időszakhoz képest észrevehető a beruházások visszaesése az EU-13 tekintetében, a 17. cikk szerinti jelentésben közölt számadatok szerint. Ez a magasabb végrehajtási arányok eredménye.
A tagállamok becslései alapján megközelítőleg 49 milliárd EUR értékű beruházásra van szükség a következő 10 évben az irányelvnek való megfelelés biztosítására. Ez egyre több olyan projektbe történő beruházást jelent, amelyek célja a csapadékidei túlfolyás mérséklése és az infrastruktúra részleges megújítása/korszerűsítése (pl. az egyedi vagy más megfelelő rendszerek gyűjtőrendszerekkel történő felváltása). Az uniós források várhatóan részben fedezik ezeket a beruházásokat.
A beruházások valószínűsíthetően emelkednek a többi 15 tagállamban, különösen az infrastruktúra felújítása és a csapadékesemények (csapadékidei túlfolyások) jobb szabályozása révén. Egyes országoknak (például Olaszországnak vagy Spanyolországnak) továbbra is jelentősen növelniük kell beruházásaikat, hogy teljes körűen megfeleljenek a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv főbb követelményeinek.
A szennyvízágazat egészére 32 hivatkozva, ideértve az exportot is, fontos kiemelni, hogy az ágazat jelentősen hozzájárul az európai gazdasághoz. Ez az ágazat mintegy 96 milliárd EUR termelési értéket állít elő évente, és évi 41 milliárd EUR hozzáadott értéket jelent. Körülbelül 600 000 teljes munkaidős egyenértéknek megfelelő munkahelyet teremt.
A Bizottság jelenleg értékeli a karbantartás és az új létesítmények átfogó beruházási igényeit az EU-ban.
7. A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv értékelése
A Bizottság jelenleg értékeli az irányelv végrehajtását. Az értékelés hatályát és célkitűzéseit a visszajelzésre közzétett ütemterv vázolja fel 33 .
8. Következtetések
A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv elfogadását követően több mint 25 évvel jelentős előrelépés figyelhető meg a teljes körű végrehajtás felé 2014-ben. Ez fokozatosan, de jelentősen javította Európa vizeinek minőségét. Ugyanakkor a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv általánosan magas szintű végrehajtása ellenére számos kihívás áll fenn továbbra is, például a következők:
·További beruházások a szennyvízágazatba a végrehajtás növelése vagy fenntartása érdekében. Egyes, továbbra is alacsony végrehajtási aránnyal rendelkező tagállamokban különös hangsúlyt kell helyezni e kérdésre, és általánosabban a szigorúbb követelményeket kielégítő tisztításra, amellett, hogy biztosítani kell a megfelelő működést és az infrastruktúra karbantartását.
·További bizonyítékok gyűjtése az egyedi vagy más megfelelő rendszerek működéséről.
·A szennyvíziszap minőségének és újrahasznosításának javítása.
·A víztesteket kezeletlen szennyvízzel szennyező csapadékidei túlfolyások hatásainak mérséklése. Mindez az alábbiak révén valósítható meg:
·a természetes vízvisszatartó rendszerek elősegítése;
·a szennyvíztisztító telepekhez kapcsolódó hálózatok irányításának javítása;
·további beruházások (szükség esetén 34 ).
·A települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és a víz-keretirányelv alapkövetelményei közötti kapcsolat javítása, különösen, ha ezek a követelmények nem elegendőek a víz-keretirányelvben foglalt vízminőségi célkitűzéseknek való megfeleléshez.
·A kezelt szennyvíz újrafelhasználásának fokozása (vízhiány esetén), a megfelelő vízminőség garantálása mellett.
·A higiéniai rendszerek energiafogyasztásának optimalizálása, megújuló energia (pl. biogáz) termelése a szennyvíztisztító létesítmények szintjén, ahol lehetséges.
·A szennyvízszolgáltatások megfizethetőségének garantálása, tudva azt, hogy a vízágazatba történő beruházásokra nagyobb az igény, mint ha csak a gyűjtést vagy a kezelést vesszük alapul, mivel az előbbiek magukban foglalják az ivóvizet, az árvízvédelmet és egyes régiókban a víz rendelkezésre állását.
Ezek a kihívások és a következő értékelés megállapításai képezik majd a Bizottság lehetséges további lépésekkel kapcsolatos gondolkodásának alapját. Eközben kiemelt figyelmet kell fordítani az irányelv végrehajtása során nehézségeket tapasztaló tagállamokra, és a jelentéstételi tevékenységeket javítani kell majd a megfelelő és időszerű adatgyűjtés és értékelés garantálása érdekében.
A 28 európai tagállam nemzeti szennyvízkezelési weboldala https://www.geospatialworld.net/news-posts/geospatial-media-communications-announces-winners-geospatial-excellence-award/ .
