8.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 164/82

1.

szükségesnek tartja egyrészt, hogy az Unió rendelkezzen végrehajtási hatáskörrel, amely segíti a jogalkotót feladatának technikaibb jellegű aspektusai terén, másrészt pedig, hogy ezáltal lehetővé váljon az európai jogszabályok egységes és gyors alkalmazása az Unióban;

2.

kiemeli, hogy ennek keretében fontos, hogy a végrehajtás a jogalkotási aktusok nem lényegi aspektusaira korlátozódjon és a lehető legnagyobb átláthatóság mellett folyjon, a jogalkotó, az Európai Parlament és a Tanács, a tagállamok és a helyi és regionális önkormányzatok ellenőrzése alatt;

3.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok feladata az európai jogszabályok végrehajtása, hogy arra igen gyakran helyi és regionális szinten kerül sor, valamint hogy a fentiek miatt az önkormányzatok részvétele az európai jogalkotási aktusok végrehajtásában demokratikus és gyakorlati okokból is elengedhetetlen;

4.

megismétli, hogy támogatja a komitológiai rendszer Lisszaboni Szerződés által végrehajtott reformjait és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok az EUMSZ 290. és 291. cikke által szabályozott két rendszerének létrehozását. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok a korábbi, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást váltották fel, amely a politikailag leginkább érzékeny területekre vonatkozott, mint amilyen a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a pénzügyi szolgáltatások vagy az egészségügy területe;

5.

támogatja a vizsgált javaslat által célzott jelenlegi alap-jogiaktusok módosítását azzal a céllal, hogy a bennük szereplő, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra történő utalásokat felváltsák az EUMSZ 290. és 291. cikkére való hivatkozással;

6.

támogatja, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, hogy módosítja a 2013-as javaslatában alkalmazott megközelítést, és immár nem szeretne általában rendelkezni arról, hogy az alap-jogiaktusoknak az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra való utalásait a 290. vagy a 291. cikkre való utalásként kell érteni. Ebből következően ha a jogalkotó elfogadta volna a javaslatokat, minden egyes alap-jogiaktust mindig a rá vonatkozó rendelettel együtt kellett volna értelmezni. Jobb azonban minden érintett alap-jogiaktust tételesen módosítani;

7.

a felhatalmazás időtartamát illetően támogatja az Európai Bizottság álláspontját, amely szerint a határozatlan időre szóló felhatalmazás indokolt, mert a jogalkotónak minden esetben bármikor joga van visszavonni a felhatalmazást. A felhatalmazási idő öt évben való meghatározása és az automatikus megújulás előtti jelentéstételi kötelezettség azt jelentené, hogy az Európai Bizottságnak a vizsgált javaslat elfogadása után öt évvel minden egyes jogi aktussal kapcsolatban jelentést kellene készítenie, ami jelentős adminisztrációs teher volna;

8.

üdvözli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (1) mellékleteként egyetértési megállapodást írt alá a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról, keretbe foglalva a célok, a hatókör, az időtartam és a felhatalmazási feltételek meghatározását;

9.

emlékeztet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó kritériumokat és eljárást nagyon pontosan meg kell határozni és megfelelően korlátozni kell annak érdekében, hogy ne csökkenjen a jogalkotó szerepe;

10.

azt kéri ezért, hogy amennyiben kétség merül fel azt illetően, hogy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus tervezetének valamely elemére mindenképpen szükség van-e, az Európai Bizottság vonja azt vissza és a jogszabályt a rendes jogalkotási eljárás keretében fogadják el;

11.

üdvözli az egyértelmű kötelezettségvállalást amellett, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megfogalmazása során rendszeres konzultációra kerüljön sor a tagállami szakértőkkel, ám nincs meggyőződve arról, hogy ez a konzultáció megfelelőképpen meghatározott, átlátható és kötelező hatályú lenne;

12.

üdvözli az Európai Parlament ellenőrzésének megerősítését a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása felett;

13.

sajnálja azonban ennek kapcsán, hogy nincsen szó a helyi és regionális önkormányzatok képviselőivel való konzultációról, annak ellenére, hogy azok széles körben érintettek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok végrehajtásában;

14.

hangsúlyozza, hogy létfontosságú a helyi és regionális önkormányzatok részvétele ebben az ellenőrzésben, mivel ők jelentik azt a kormányzati szintet, amely az Unió jogszabályainak zömét végrehajtja;

15.

kéri, hogy a Régiók Bizottsága minden dokumentumot – és ezen belül a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tervezetét is – kapjon meg a tagállamok szakértőivel egyidejűleg, valamint hogy képviselői rendszeres jelleggel és könnyített módon részt vehessenek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével az Európai Bizottság keretei között foglalkozó szakértői csoportok ülésein;

16.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács legkésőbb 2017 végéig létrehozza a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös nyilvántartását, amelynek köszönhetően fokozható az ellenőrzés az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló hatásköreinek alkalmazása felett és az említett hatáskörök átláthatóbbá is válhatnak, illetve könnyebb lesz a tervezés és visszakereshető egy adott felhatalmazáson alapuló jogi aktus életciklusának minden egyes szakasza;

17.

úgy véli, hogy a rendelettervezet nem vet fel szubszidiaritási problémát, mivel a kérdés az Európai Unió intézményei közötti hatáskör-átruházásról szól;

18.

ugyanezen okok miatt úgy véli, hogy a rendelettervezet nem vet fel arányossági problémát sem, ugyanis a rendelet által kitűzött cél eléréséhez és a néhány alap-jogiaktusnak az EUMSZ 290. és 291. cikkéhez történő igazításához is megfelelő, továbbá nem terjed túl a szükséges mértéken;

19.

emlékeztet azonban a szubszidiaritás és az arányosság elvének jelentőségére; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeket az elveket nemcsak az európai jogszabályok kidolgozása és elfogadása során kell érvényesíteni, hanem végrehajtásuk alkalmával is;

20.

véleménye szerint az EUMSZ 290. cikkén alapuló felhatalmazás – amely az Unió jogalkotói hatáskörét az Európai Bizottságra ruházza – elviekben arányossági problémát vet fel, mivel az aktus normatív erejével kapcsolatos kompromisszumon alapul, ám nem módosítja a hatásköröknek az Unió és a tagállamok közötti megoszlását;

21.

másrészt úgy véli, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtás értelmében az Unió intézményei olyan hatáskörben járnak el, amely elsősorban a tagállamokra tartozik, ezért ez inkább szubszidiaritási aggályokat vet fel;

22.

úgy ítéli meg tehát, hogy az Európai Bizottságnak folyamatosan ügyelnie kell az említett elvek tiszteletben tartására fellépései, különösen pedig a végrehajtási intézkedések elfogadása során.