P8_TC1-COD(2016)0282B

Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2017. december 12-én került elfogadásra az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) …/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2393 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGALALÁSHOZ

AZ EURÓPAI PARLAMENT NYILATKOZATA

A termelői szervezetekre vonatkozó új szabályok és a versenyjog

Az Európai Parlament emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikke értelmében a versenyszabályok csak a Parlament és a Tanács által – a közös agrárpolitika (KAP) ugyanezen Szerződés 39. cikkében lefektetett céljait tekintetbe véve – meghatározott mértékig alkalmazandók a mezőgazdasági termékek előállítására és kereskedelmére.

A Szerződésben meghatározottak szerint és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban (1) a KAP célkitűzései elsőbbséget élveznek az európai versenypolitika célkitűzéseivel szemben. A mezőgazdasági piacok azonban nem mentesülnek a versenyjog alkalmazása alól. A társjogalkotók, azaz az Európai Parlament és a Tanács előjoga, hogy a versenyszabályokat a mezőgazdaság jellegzetességeihez igazítsa.

Ebben az összefüggésben az Európai Parlament javasolja, hogy e rendeletben tisztázzák a KAP-szabályok – és különösen a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak szerepe és megbízatása –, valamint az uniós versenyjog közötti kapcsolatot. Ennek tisztázására azért van szükség, mert jelenleg bizonytalanság övezi e szabályok végrehajtását, és a mezőgazdasági termelők az élelmiszer-ellátási láncon belüli helyzetének megerősítésére irányuló uniós célkitűzés megvalósításához is elengedhetetlenül fontos a tisztázás. Az Európai Parlament javaslatai a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport (AMTF) 2016. november 14-i jelentésében megfogalmazott ajánlásokon alapulnak. Ezek az ajánlások az élelmiszer-ellátási lánc valamennyi szereplője – termelők, feldolgozók és kiskereskedők – részéről a meghallgatásokon elhangzott meglátásokon alapultak.

Az Európai Parlament célja, hogy egyszerűsítse és egyértelművé tegye azokat a feltételeket, amelyek mellett az 1308/2013/EU rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében felsorolt valamennyi ágazat termelői szervezetei vagy e termelői szervezetek társulásai tagjaik nevében a következő tevékenységeket végezhetik: termeléstervezés, forgalomba hozatal, mezőgazdasági termékek beszállítására irányuló szerződéskötés, a termelési költségek optimalizálása. E tevékenységekhez bizonyos gyakorlatok meglétére van szükség, ideértve a belső konzultációkat és a kereskedelmi információk cseréjét e szervezeteken belül. Javasoljuk ezért, hogy e tevékenységek a versenyellenes megállapodások kapcsán az EUMSZ 101. cikkének (1) bekezdésében bevezetett tilalom hatályán kívül essenek, és hogy a legalább egy gazdasági tevékenységet végző termelői szervezetek, vagy e termelői szervezetek társulásai eltérhessenek e cikk alkalmazásától. Az eltérésnek azonban nem kell mindenre kiterjedőnek lennie: a versenyhatóságok fenntarthatják jogukat arra, hogy beavatkozzanak abban az esetben, ha megítélésük szerint az ilyen tevékenységek veszélyeztetik a versenyt vagy a KAP célkitűzéseit.

Ezzel tisztázódna a termelői szervezetek és a termelői szervezetek társulásainak szerepe és megbízatása, valamint az uniós versenyjog közötti kapcsolat. Az Európai Bizottság intézményi előjogainak sérelme nélkül az Európai Parlament úgy ítéli meg, hogy az új szabályok nem szorulnak további pontosításra az Európai Bizottság által kiadott iránymutatások formájában.”

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

„1. cikk – Vidékfejlesztés

—   A vidékfejlesztési programok időtartamának meghosszabbítása

Az 1305/2013/EU rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban jóváhagyott 2014–2020-as vidékfejlesztési programokhoz kapcsolódó kiadások a kedvezményezettek számára legkésőbb 2023. december 31-ig történő kifizetés esetén továbbra is jogosultak az EMVA-ból való támogatásra. A Bizottság a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatával összefüggésben 2020 után is foglalkozni fog a vidékfejlesztés támogatásának folytatásával.

—   Kockázatkezelés

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy a közös agrárpolitika korszerűsítéséről és egyszerűsítéséről szóló javaslatával összefüggésben felülvizsgálja a jelenleg az 1305/2013/EU rendeletben foglalt kockázatkezelési eszközök működését és hatékonyságát.

—   Szankciók a LEADER vonatkozásában

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy felülvizsgálja a 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet szerinti LEADER-rel kapcsolatos szankciók eredményességét és arányosságát.

2. cikk – Horizontális szabályozás

—   Válságtartalék

A Bizottság megerősíti, hogy a mezőgazdasági válságokra képzett tartalék mozgósítása és a pénzügyi fegyelemhez kapcsolódó előirányzatoknak az 1306/2013/EU rendelet 25. cikkében és 26. cikkének (5) bekezdésében előírt visszafizetése felülvizsgálatra kerül a következő többéves pénzügyi keret előkészítése keretében annak érdekében, hogy piaci válság idején hatékony és kellő időben történő beavatkozásra kerülhessen sor.

—   Egységes ellenőrzés

Amint azt az új költségvetési rendelet 123. cikkére vonatkozó javaslata is megerősíti, a Bizottság támogatja az egységes ellenőrzési megközelítést. A Bizottság megerősíti továbbá, hogy az 1306/2013/EU rendelettel létrehozott, a mezőgazdasági kiadások kezelésére és ellenőrzésére vonatkozó jelenlegi jogi keret már lehetővé teszi ezt a megközelítést, és hogy ez a megközelítés figyelembevételre került a 2014–2020-as időszakra vonatkozó bizottsági ellenőrzési stratégiában. Megemlítendő különösen, hogy ha a tanúsító szerv által az 1306/2013/EU rendelet 9. cikkének (1) bekezdésének megfelelően kiadott vélemény megbízhatónak minősül, akkor ezt a véleményt a Bizottság szem előtt tartja az érintett kifizető ügynökség ellenőrzése szükségességének mérlegelésekor.

3. cikk – Közvetlen kifizetések

—   Fehérjeterv

A Bizottság megerősíti azon szándékát, hogy felülvizsgálja a növényi eredetű fehérjék kínálatának és keresletének helyzetét az EU-ban, és megvizsgálja egy »európai növényifehérje-védelmi stratégia« kialakításának lehetőségét annak érdekében, hogy tovább ösztönözze az EU-ban a növényi fehérjék gazdaságos és környezetvédelmi szempontból megfelelő előállítását.

4. cikk – KPSZ

—   Önkéntes termeléscsökkentési rendszerek

A Bizottság megerősíti, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU rendelet 219. és 221. cikke már tartalmazza a szükséges jogalapot, amely – a költségvetési források rendelkezésre állására is figyelemmel – megengedi a piaci zavarok és egyéb sajátos problémák kezelését, többek között regionális szinten is, biztosítva a mezőgazdasági termelők közvetlen pénzügyi támogatásának lehetőségét. Ezen túlmenően a Bizottság arra irányuló javaslata, hogy a vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU rendeletet ágazatspecifikus jövedelemstabilizáló eszközzel egészítsék ki, lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy vidékfejlesztési programjaik keretében egy adott ágazat mezőgazdasági termelői számára – jövedelmük jelentős csökkenése esetén – kompenzációt biztosítsanak.

A Bizottság megerősíti továbbá, hogy a 219. cikk lehetővé teszi piaci zavar vagy piaci zavar kialakulásának veszélye esetén olyan rendszerek bevezetését, amelyek alapján uniós támogatásban részesülnek azok a termelők, akik vállalják termelésük önkéntes alapon történő csökkentését, beleértve az ilyen rendszer működtetéséhez szükséges részleteket (példa: a Bizottság (EU) 2016/1612 felhatalmazáson alapuló rendelete, HL L 242., 2016.9.9., 4. o.).

—   A több tagállamban működő szakmaközi szervezetek elismerése

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a több tagállamban működő termelői szervezetek, a termelői szervezetek több tagállamban működő társulásai, illetve a több tagállamban működő szakmaközi szervezetek elismerése tekintetében jelenleg az (EU) 2016/232 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet határozza meg a termelői együttműködés szabályait, ideértve az érintett tagállamok közötti szükséges igazgatási együttműködést is. Az említett szabályok működése és megfelelősége felülvizsgálatra kerül a közös agrárpolitika korszerűsítésének és egyszerűsítésének jelenleg zajló folyamata keretében.

—   Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

A Bizottság megerősíti, hogy az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban indított kezdeményezése éppen most halad át a minőségi jogalkotásról szóló iránymutatásokban előírt különböző szakaszokon. A Bizottság az eljárás lezárását követően – lehetőleg 2018 első felében – dönt az esetleges jogalkotási javaslatról.

—   A Bizottság nyilatkozata a termelői együttműködésről

A Bizottság tudomásul veszi a Parlament és a Tanács közötti, a 152., a 209., a 222. és a 232. cikk módosításáról szóló megállapodást. A Bizottság megjegyzi, hogy a Parlament és a Tanács által elfogadott módosítások jellegüket tekintve érdemi módosítások, és a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 15. pontjában előírt hatásvizsgálat elvégzése nélkül kerültek elfogadásra. Ez nemkívánatos jogi és eljárási bizonytalansághoz vezet, amelynek hatásai és következményei nem ismertek.

Mivel a Bizottság eredeti javaslatának módosításai együttesen a jogi keret jelentős megváltozását eredményezik, a Bizottság aggodalommal állapítja meg, hogy a termelői szervezetek javát szolgáló új rendelkezések némelyike veszélyeztetheti a mezőgazdasági kistermelők életképességét és jóllétét, valamint sértheti a fogyasztók érdekeit. A Bizottság megerősíti kötelezettségvállalását a mezőgazdasági ágazatban folyó hatékony verseny védelmére, és teljeskörűen érvényesíti a közös agrárpolitikának az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikkében meghatározott célkitűzéseit. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a társjogalkotók által elfogadott módosítások csak igen korlátozott szerepet irányoznak elő mind a Bizottság, mind a nemzeti versenyhatóságok számára a hatékony verseny védelme terén.

A Bizottságnak a »salátarendelet-javaslatra« vonatkozó átfogó megállapodása, mely felöleli a Parlament és a Tanács által elfogadott módosításokat is, nem érinti sem a Bizottság által e területeken a 2020 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitika reformjával összefüggésben megteendő jövőbeli javaslatokat, sem azon egyéb kezdeményezéseket, amelyek kifejezetten az Európai Parlament és a Tanács által most elfogadott szöveg révén érintett egyes kérdések kezelését célozzák.

A Bizottság sajnálatát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a társjogalkotók nem kezelték megfelelően azt a helyzetet, hogy a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak csak igen korlátozott mozgásterük maradt a hatékony verseny védelme érdekében történő fellépésre, és aggodalmát fejezi ki e korlátozásnak a mezőgazdasági termelőkre és a fogyasztókra gyakorolt lehetséges hatásai miatt. A Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy a jogi szöveget a Szerződéssel összhangban kell értelmezni, különösen a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok olyankor történő beavatkozásának lehetősége tekintetében, ha egy jelentős piaci részesedéssel rendelkező termelői szervezet megpróbálja korlátozni tagjai cselekvési szabadságát. A Bizottság sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jogi szöveg nem biztosítja egyértelműen ezt a lehetőséget.”

---

(1)  A C-139/79. sz. Maizena ügyben hozott ítélet (EBHT 1980., 250. o.) 23. pontja; A C-280/93. sz. Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet (EBHT 1994., 367. o.) 61. pontja.