8.6.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 197/66

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vasúti személyszállítást igénybe vevő utasok jogairól és kötelezettségeiről (átdolgozás)

(COM(2017) 548 final – 2017/0237 (COD))

(2018/C 197/10)

Előadó:

Jan SIMONS (NL/I)

Felkérés:

Európai Parlament, 2017.10.5.

az Európai Unió Tanácsa, 2017.10.10.

Jogalap:

EUMSZ 91. cikk

Illetékes szekció:

„Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2018.1.4.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2018.1.18.

Plenáris ülés száma:

531.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

164/1/4

1.   Következtetések

1.1.

 Az EGSZB egyetért az európai bizottsági javaslatokkal, főként azokkal, melyek pontosítják a jelenlegi szabályokat, jobb tájékoztatásról biztosítják az utasokat és a tagállami mentességek megszüntetése révén előmozdítják az utasjogok egységes alkalmazását az egész Európai Unióban. Emellett alapvetően indokoltnak látja egy vis maior záradék beillesztését, mivel ezzel a vasút igazodik a többi közlekedési módhoz.

1.2.

 Ugyanakkor egy új rendelkezés (a 22. cikk (4) bekezdése az állomásokon való segítségnyújtásról a fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyek vonatkozásában) problematikus. Az EGSZB ezért nyomatékosan javasolja a 22. cikk (4) bekezdésének következő módon történő kiegészítését: „kivéve a személyzet nélküli állomásokat, amelyekre a (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak”.

1.3.

 Az EGSZB néhány ajánlást is megfogalmaz a szövegtervezet pontosítása érdekében; amelyeket a 4.3. pontban részletezünk, és amelyekre a tömörség érdekében itt csak utalunk.

2.   Bevezetés

2.1.

 A különböző közlekedési módokban – így többek között a vasúton – érvényesülő utasjogok védelme már a közlekedésről szóló, 2001. évi fehér könyvben is uniós célkitűzésként jelenik meg. A vasúti személyszállításról szóló, 2007-ben elfogadott rendelet (1) 2009-ben lépett hatályba.

2.2.

 A rendelet a vasúti utasok minimális védelmét szabályozza. Arra kötelezik a tagállamokat, az illetékes hatóságokat és a vasúttársaságokat, hogy az utasok jogainak garantálása érdekében ültessék át a gyakorlatba ezeket a rendelkezéseket. Ezzel összefüggésben az 1371/2007/EK rendelet fontos harmonizációs eszköz, amelynek arról kell gondoskodnia, hogy az EU-ban minden vasúti utast ugyanazok a jogok illessék meg.

2.3.

 A „Közlemény a különböző közlekedési módokban érvényesülő utasjogokról” című, az utasérdekek európai perspektívájáról szóló, 2011. évi európai bizottsági közlemény (2) szerint az utasok jogai három pilléren alapulnak: a megkülönböztetésmentességen; a pontos, időszerű és hozzáférhető tájékoztatáson; valamint az azonnali és arányos segítségnyújtáson.

2.3.1.

 A közlemény felsorolja továbbá azt a tíz fontos jogot, melyek a különböző közlekedési módokban érvényesülő uniós utasjogok alapját képezik:

1.

megkülönböztetésmentességhez való jog a közlekedéshez való hozzáférés terén,

2.

mobilitáshoz való jog,

3.

tájékoztatáshoz való jog,

4.

az utazásról való lemondáshoz való jog (teljes jegyár visszatérítése),

5.

a szállítási szerződés teljesítéséhez való jog a szolgáltatás zavara esetén,

6.

segítséghez való jog,

7.

kártérítéshez való jog,

8.

az utasokra és poggyászukra vonatkozó fuvarozói felelősséghez való jog,

9.

gyors és hozzáférhető panaszkezelési rendszerhez való jog,

10.

az uniós jog teljeskörű alkalmazásához és hatékony végrehajtásához való jog.

2.3.2.

 Azok a vasúti utasokra érvényes jogok, melyek a 2007. évi rendelet hatályába tartoznak, már a különböző közlekedési módokban érvényesülő, fent említett 10 alapvető utasjogot tükrözik.

2.3.3.

 A rendelet azonban nagyon sok mozgásteret enged a tagállamoknak a benne foglalt rendelkezések alkalmazásában. A tagállamok széleskörű mentességeket biztosíthatnak a rendelet alkalmazása alól. Bár a mentességek ideiglenesek, legfeljebb 15 évre szólnak, mégis jelentősen befolyásolják a rendelet egységes alkalmazását.

2.3.4.

 Jelenleg mindössze négy tagállam alkalmazza a rendeletet teljes terjedelmében, a többi 24 tagállam számos mentességet biztosított belföldi, városi, elővárosi és regionális vasúti szolgáltatásai számára. A mentességek ilyen széles körű alkalmazása jogilag megengedett ugyan, de aláássa az 1371/2007/EK rendelet egységes alkalmazását és érvényesítését. A vasúti utasokra tehát tagállamonként más-más jogok érvényesek.

2.3.5.

 A Bizottság által a rendelet alkalmazásáról készített 2013-as jelentés (3) rámutatott egyes problémás területekre, amelyeket egy 2016/2017-ben végzett hatásvizsgálat (4) is kiemelt.

2.4.

 2013-ban az Európai Unió Bírósága (EUB) azt az ítéletet hozta (C 509/11. sz. ügy, ÖBB-Personenverkehr), hogy a rendelet 17. cikke a jelenlegi formájában nem teszi lehetővé a vasúttársaságok mentesítését a vis major miatti késések esetén az utasoknak fizetendő kártérítés alól. Ez megkülönbözteti a vasutat más közlekedési módoktól.

2.5.

 Végül szem előtt kell tartani, hogy itt kizárólag olyan vasúttársaságokról van szó, melyek a 95/18/EK irányelv szerinti engedéllyel rendelkeznek. Villamosok és metrók tehát nem tartoznak ebbe a kategóriába. Kiindulási pontnak pedig a nemzetközi vasúti személyszállítási szerződésre vonatkozó egységes szabályok (CIV) tekintendők.

3.   Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

3.1.

 Az átdolgozási javaslat egyensúlyra törekszik a vasúti utasok jogainak megerősítése és a vasúttársaságokra nehezedő terhek csökkentése között.

3.2.

 A belföldi távolsági szolgáltatások esetében 2020-tól megszünteti a mentesség alkalmazásának lehetőségét. Az EU-n kívül üzemeltetett szolgáltatások esetében előírja, hogy a tagállamok csak akkor biztosíthatnak mentességet, ha bizonyítani tudják, hogy területükön az utasok megfelelő védelemben részesülnek. A jogbiztonságnak a határ menti régiókban való biztosítása céljából a rendelet teljes mértékben alkalmazandó lesz a határokat átlépő városi, elővárosi és regionális szolgáltatásokra.

3.3.

 A javaslat erősíti a fogyatékossággal élő vagy csökkent mozgásképességű személyek jogait, összhangban a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel (UNCRPD). A továbbiakban a tagállamok nem biztosíthatnak mentességet a segítségnyújtás alól, sem a mozgást segítő eszköz megrongálódásáért fizetendő kártérítés alól (5). A tájékoztatásokat ezentúl az európai akadálymentesítési intézkedéscsomagnak megfelelően akadálymentes módokon kell nyújtani (6). A vasúti dolgozókat pedig megfelelően fel kell készíteni e követelmények betartására.

3.4.

 Az utasoknak már jegyvásárláskor alapszintű tájékoztatást kell nyújtani a jogaikról. Az utasok jogait ismertető hirdetményeket kell elhelyezni az állomások és a közlekedési eszközök kiemelt helyein.

3.5.

 A 2015-ös Értelmező iránymutatások (7) és a 2016-os negyedik vasúti csomag (8) alapján a vasúttársaságoknak és a menetjegy-értékesítőknek törekedniük kell az átszállójegyek elérhetővé tételére, de az is lehetséges, hogy bizonyítják, hogy tájékoztatták az utasokat arról, ha jogaik csak az utazás egyes szakaszain érvényesülnek, és nem a teljes útvonalon.

3.6.

 A javaslat rendelkezik a nemzeti végrehajtó szervek felelősségéről a határokon átívelő esetekben is, és megfelelő együttműködésre köztelezi őket.

3.7.

 A javaslat – igazodva a többi közlekedési módhoz – általánosan rendelkezik arról, hogy a megkülönböztetés minden formája tilos.

3.8.

 A vasúttársaságokra nehezedő terhek csökkentése érdekében a javaslat az állomások üzemeltetői és a pályahálózat-működtetők számára is előírja vészhelyzeti tervek készítését.

3.9.

 A vasúttársaságok jogosultságot kapnak jogorvoslatra, ha egy harmadik személy mulasztása vagy gondatlansága miatt következik be késés. Ez az intézkedés egy szintre hozza a vasúti utasok jogait a légi utasok jogaival (9).

3.10.

 Annak érdekében, hogy a vasúttársaságoknak ne kelljen olyan események miatt kártérítést fizetniük, amelyet nem ők idéztek elő és nem tudtak elkerülni, a javaslat bevezet egy vis maior esetén alkalmazható rendelkezést, de annak alkalmazását nagyon kivételes, például szélsőséges időjárás vagy természeti katasztrófa okozta helyzetekre korlátozza (10).

3.11.

 A rendelet bekerül a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló, felülvizsgált rendelet mellékletébe (11).

3.12.

 A javaslat több ízben is hivatkozik a COTIF rendelkezéseire (a CIV egységes szabályaira), kiterjesztve annak hatályát az EU-ban zajló belföldi vasúti közlekedésre.

4.   Megjegyzések

4.1.

 Az EGSZB általánosságban egyetért az európai bizottsági javaslatokkal, főként azokkal, melyek pontosítják a jelenlegi szabályokat, jobb tájékoztatásról biztosítják az utasokat és a tagállami mentességek megszüntetése révén előmozdítják az utasjogok egységes alkalmazását az egész Európai Unióban. Emellett alapvetően indokoltnak látja egy vis maior záradék beillesztését, mivel ezzel a vasút igazodik a többi közlekedési módhoz.

4.2.

 Nincs kőbe vésve, hogy átdolgozáskor „a meglévő jogi eszközből kell kiindulni” (12). Néha főként, ha kiderül, hogy egy irányelvet a tagállamok más-más módon értelmeznek és alkalmaznak – a legmegfelelőbb megoldás az, hogy módosítjuk a jogi eszközt, ami ez esetben egy rendelet. Mivel tehát eleve egy rendelettel van dolgunk, az átdolgozásnak most olyan szabályokat kell eredményeznie, melyek világosak, nem értelmezhetőek többféleképpen és egységes alkalmazással párosulnak. Fontos egyben az új szempontok beépítése – ami jórészt meg is történt. Az alábbi megjegyzések a még pontosítandó részekre vonatkoznak.

4.3.   Ajánlások

4.3.1.

 A vasúti dolgozók számára adott esetben nehéz felismerni a fogyatékossággal élő utasokat, főként, ha a javaslat értelmében a csökkent mozgásképességű személyek meghatározásába a mentális és lelki fogyatékosságot is beemelik. Ez különösen akkor vezethet kritikus helyzetekhez és gyakorlati nehézségekhez, ha felmerül a csalás gyanúja. Ennek a szempontnak a személyzet képzése során (26. cikk) is meg kell kapnia a szükséges figyelmet.

4.3.2.

 A tagállami távolsági szolgáltatásokra vonatkozó, még érvényes mentességeket – a hatályos rendelet követelményeivel összhangban – 2024-re fokozatosan ki kell vezetni. A mentességek korábbi (2020. évi) megszüntetése, ahogyan azt az Európai Bizottság javasolja, egyes tagállamokban még túlságosan korai lehet. Ha sor kerülne erre, testre szabott megoldásokat kell találni, melyek zökkenőmentes átállást tesznek lehetővé.

4.3.3.

 A legalacsonyabb kártérítéseket (17. cikk (1) bekezdés) a késés – legalább 60 perces – időtartama alapján állapítják meg. A jelenlegi gyakorlatban azonban előfordul, hogy ennél rövidebb időtartamot vesznek alapul. Ezt a lehetőséget meg kell hagyni, így a cikk szövegében is külön meg kell említeni.

4.3.4.

 A megadandó utazási információkat ki kell egészíteni azzal, hogy ha a teljes bizonyosságot megközelítő valószínűséggel megállapítható, hogy a késés hossza eléri vagy meghaladja a késések miatti kártérítéshez szükséges minimális időtartamot, ezt közlik az utasokkal, és ha csak lehet, ténylegesen rendelkezésükre bocsátják a kártérítés igénylésére szolgáló űrlapokat.

4.3.5.

 A 22. cikk a vasútállomásokon nyújtandó segítségről rendelkezik. A (3) bekezdés a személyzet nélküli állomások tekintetében módosított segítségnyújtási szabályokat tartalmaz. A javasolt új (4) bekezdés ezt – helytelen módon – nem veszi számításba. Az EGSZB ajánlja, hogy a (4) bekezdést a következő mondattal egészítsék ki: „[…] Ez alól kivételt képeznek a (3) bekezdésben említett személyzet nélküli állomások”.

Kelt Brüsszelben, 2018. január 18-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Georges DASSIS

(1)  1371/2007/EK rendelet.

(2)  COM(2011) 898 végleges.

(3)  COM(2013) 0587 final.

(4)  SWD(2017) 317 final.

(5)  COM(2017) 548 final – 2017/0237 (COD).

(6)  COM(2015) 615 final – 2015/0278 (COD).

(7)  HL C 220., 2015.7.4., 1. o.

(8)  HL L 352., 2016.12.23., 1. o..

(9)  HL L 46., 2004.2.17., 1. o.

(10)  SWD(2017) 318 final.

(11)  COM(2016) 283 final.

(12)  COM(2017) 548 final – 2017/0237 (COD).

Melléklet

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a véleményéhez

A szekcióvélemény alábbi pontjai a Közgyűlés által elfogadott módosító indítványok értelmében elutasításra kerültek, de a szekcióvélemény szövegének megtartását támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt (eljárási szabályzat 54. cikk (4) bekezdés):

4.3.6.

 A javaslat egyes rendelkezései problematikusak, félrevezetőek és/vagy zavart keltőek lehetnek, egyikük pedig ellentmondásos.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette:

73

Ellene:

50

Tartózkodott:

24

4.3.6.1.

 Például a vonaton történő, felár nélküli menetjegyvásárláshoz való jog (10. cikk (5) bekezdés) cikk) megkérdőjelezhető azokban az esetekben, amikor alapvetően már nem adnak el menetjegyet a vonaton, és a jegyvásárlással kapcsolatban tájékoztatást nyújtanak az indulási vasútállomáson, ahogyan arról a 10. cikk (2) bekezdése, a 10. cikk (3) bekezdése és a 10. cikk (4) bekezdése rendelkezik.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette:

80

Ellene:

51

Tartózkodott:

13

4.3.6.2.

 Problémás lehet az a rendelkezés (23. cikk (4) bekezdés) is, hogy a vonatok fedélzetén való segítségnyújtást a vasúti szolgáltatások teljes üzemideje alatt biztosítani kell, mégpedig azokban az esetekben, amikor a vonatokat alapvetően fedélzeti személyzet nélkül üzemeltetik, mivel ezt az esetet a 23. cikk (2) bekezdése már szabályozza.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette:

91

Ellene:

48

Tartózkodott:

12

4.3.6.3.

 A felesleges viták és észszerűtlen kötelezettségek elkerülése érdekében az EGSZB nyomatékosan javasolja a 10. cikk (5) bekezdésének és a 23. cikk (4) bekezdésének törlését.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette:

90

Ellene:

48

Tartózkodott:

14

Az alábbi pont módosításra került, hogy eleget tegyen a Közgyűlés által elfogadott módosító indítványoknak:

1.2.

 Ugyanakkor egyes új rendelkezések (a javasolt 10. cikk (5) bekezdése a vonaton történő jegyvásárlásról; a 22. cikk (4) bekezdése az állomásokon való segítségnyújtásról és a 23. cikk (4) bekezdése a vonatok fedélzetén való segítségnyújtásról – ezek mindegyike fogyatékossággal élő és csökkent mozgásképességű személyekre vonatkozik) problematikusak, félrevezetőek és/vagy zavart keltőek lehetnek, sőt egyikük ellentétes az imént említett cikkek korábbi bekezdéseivel, mégpedig a személyzet nélküli állomások és vonatok vonatkozásában. Az EGSZB ezért nyomatékosan javasolja a 10. cikk (5) bekezdésének és a 23. cikk (4) bekezdésének törlését, valamint a 22. cikk (4) bekezdésének következő módon történő kiegészítését: „kivéve a személyzet nélküli állomásokat, amelyekre a (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak”.