11.4.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 129/82

Előadó:

Dimitris DIMITRIADIS

1.1

A tengermedencék és a tengerparti területek társadalmi és környezetvédelmi szempontból fenntartható fejlődése – amely ellensúlyozza a jelenlegi egyenlőtlenségeket és biztosítja a kulturális, valamint a biológiai sokféleség megőrzését – kulcsfontosságú kérdés. Sőt, ez az egyik legfontosabb terület, amikor az Európai Unión belüli és azon kívüli, nemzetek feletti együttműködési rendszerek kialakításáról beszélünk. E tekintetben az EGSZB teljes mértékben támogatja a nyugat-mediterrán térség kék gazdaságának fenntartható fejlesztésére irányuló kezdeményezést, és arra ösztönzi az európai intézményeket, hogy zárják le a konzultációs szakaszt és hozzák létre az illetékes munkacsoportot.

1.2

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a kezdeményezés sikeréhez az abban részt vevő tagállamok és az európai intézmények közötti jó kommunikációra, valamint az együttműködést biztosító megfelelő légkörre van szükség. Az Unió a Mediterrán Térségért fontos szerepet kap abban, hogy hatékonyan egybefogja valamennyi érintett felet.

1.3

Az EGSZB elismeri a kezdeményezés alábbi három módon történő bővítésének igényét:

1.3.1

A konkrét kezdeményezés kiválasztott tevékenységi területei – (1) biztonságosabb és védettebb tengeri területek, (2) intelligens és rugalmas kék gazdaság, valamint összpontosítás a készségfejlesztésre, a kutatásra és az innovációra, (3) a tengerek jobb irányítása – mellett az EGSZB javasolja, hogy a kezdeményezés terjedjen ki a biológiai sokféleségre és a természetvédelemre, valamint az interkulturális kommunikációra is, továbbá konkrétabb stratégiát javasol a kisüzemi és nagyon kisüzemi termelőtevékenységek támogatására.

1.3.2

Ezen túlmenően az EGSZB úgy véli, hogy a beavatkozás horizontális területeként a későbbiekben nagyon fontos lesz a szakoktatási és tudományos képzési rendszerek progresszív fejlődésének és nemzetek feletti együttműködésének figyelembevétele, amely eredményesebbé teszi a kék gazdaság egyéb területeit is. E tekintetben a makroregionális stratégiai megközelítést kell alkalmazni.

1.3.3

A tengeri (szállítási) biztonság és védelem problémái, a fenntartható gazdasági növekedés, valamint a kulturális és a természeti értékek megőrzése hosszú távon nem lesz hatékony, ha nem vesszük figyelembe azt a tényt, hogy a mediterrán térség történelmi, gazdasági és környezeti értelemben egyetlen egységet képez (1). Így tehát – még ha a geopolitikai feszültség növekedése és a konfliktusok súlyosbodása a tengermedence keleti részén magyarázatot ad is arra, hogy a kezdeményezés első lépésben miért a nyugat-mediterrán térségre irányul – a kezdeményezést olyan kísérleti jellegű fellépésként kell értelmeznünk, amely hasznos tapasztalatokkal és követendő gyakorlati megoldásokkal szolgálhat arra, hogy a későbbiekben egy holisztikus mediterrán megközelítéssé lehessen bővíteni (lásd még a 3.3., 3.4. és 3.5. pontot).

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a kezdeményezés sikeréhez magas szintű nemzetek feletti és ágazatközi koordinációra lesz szükség. Az elmúlt húsz évben végrehajtott, a mediterrán térséget célzó szakpolitikai tevékenységek és programok csekély eredménnyel jártak, és jelentős összegű pénzügyi forrás felhasználatlanul maradt, részben azért, mert a közösségi intézmények és a nem uniós mediterrán országok közigazgatási intézményeinek hozzáállása eltérő volt, és nem volt közöttük hatékony koordináció, részben azért, mert egyes esetekben az átláthatóság mögött megbújó bürokrácia jelentős mértékben akadályozta a meglévő források felhasználását. Ebből következően felmerült egy olyan szakmai segítségnyújtási alprojekt igénye, amely az alábbi témákat öleli fel:

1.4.1

Alapos összehasonlító elemzés, amely az erőforrások megtakarítása és a jobb végeredmény érdekében pontosan feltárja a hasonló (ha nem azonos) tárgykörre irányuló, jelenleg rendkívül nagy számú kezdeményezésben meglévő átfedéseket (lásd a 3.9. és a 3.10. pontot). Az EGSZB felhívja a figyelmet a késve megvalósuló vagy visszavont kezdeményezésekben rejlő kockázatra, amennyiben hiányzik a közép- és hosszú távú célok egyértelmű meghatározása és/vagy nem definiálják konkrétan a részt vevő szervezetek és intézmények hatásköreit.

1.4.2

Olyan operatív főterv, amely egy konkrét ütemterven túl meghatározza a kék gazdaságért felelős munkacsoport hatásköreit, a konkrét szervezeti/adminisztratív eszközöket és a részt vevő regionális, nemzeti és nemzetközi intézmények pontos szerepét is (lásd a 4.5. és a 4.6. pontot). Tekintettel a kutatási intézmények jövőbeli jelentős szerepére, a főterv kidolgozójának/kidolgozóinak a széles körű tapasztalatot és szakismeretet felhalmozott K+F szektor jelenléte kapcsán figyelembe kell venni a regionális különbségeket, továbbá a mediterrán térség mindkét partját érintő sikeres K+F együttműködés létező példáit.

1.4.3

Olyan eredményes és messze ható kommunikációs stratégia kidolgozása és végrehajtása, amely megismerteti a kék gazdaságra irányuló kezdeményezés tartalmát, valamint a kezdeményezés eredményeként jelentkező lehetőségeket és kilátásokat azzal a céllal, hogy (i) feltérképezze az esetlegesen részt vevő és/vagy érintett – elsősorban regionális és helyi szintű – intézmények és egyéb érdekeltek teljes körét, és (ii) ezen intézmények és érdekeltek körében terjessze a releváns információkat.

1.5

A fentiek alapján az alábbi általános ajánlásokat, részletes megállapításokat és javaslatokat tesszük:

1.5.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a bűnözés és a terrorizmus elleni sikeres küzdelem érdekében szükség van mindkét tengerpart szárazföldi és tengeri határrendészeti hatóságai közötti hatékonyabb hálózatépítésre, továbbá rendszeres adatcserére és adatelemzésre, mindehhez szorosan együtt kell működni a Frontexszel és más globális, nemzetek feletti intézményekkel, mint például a Nemzetközi Tengerészeti Szervezettel (IMO).

1.5.2

Ugyanakkor a szárazföldi és tengeri határrendészeti hatóságok közötti hálózatépítésre való tekintettel az EGSZB kiemelt figyelmet kíván fordítani a „jó kormányzás” szabályaira és az emberi jogok – legyen szó személyhez fűződő vagy kollektív jogokról – körültekintő mérlegelésének szükségességére (lásd a 4.1. pontot is).

1.5.3

A hatékony területrendezés és partiövezet-gazdálkodás érdekében a négyes spirál megközelítést (quadruple helix approach) célszerű alkalmazni, nemzetek feletti és különösen regionális/helyi szinten. Szükség van arra, hogy a helyi önkormányzatok (települések és régiók), valamint a szociális partnerek és a civil szervezetek a saját tevékenységi területükön nagyobb mértékben vegyenek részt a munkában. E célból az Európai Bizottság konzultációra kéri fel a helyi állami és magánszektorbeli érdekelt feleket a közlemény és a konkrét intézkedési területek – a közlekedés biztonsága és védelme, halászat, idegenforgalom és energetika, társadalmi kohézió és környezeti fenntarthatóság – tekintetében (lásd még a 4.2.1. és a 4.3. pontot is).

1.5.4

„A kék növekedésre irányuló kezdeményezés” (2) az Európa 2020 intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzéseinek elérését szolgáló egyik legfontosabb hosszú távú stratégia: a halászat és az akvakultúra, a tengerparti (öko) turizmus, a tengeri logisztika (a mediterrán térség számára a jelenlegi geopolitikai és gazdasági fejlemények következtében fokozott jelentőségű), a tengeri biotechnológia, az óceáni energia és a tengerfenék-bányászat új, sokoldalú vállalkozási lehetőségeket kínálnak.

1.5.5

A hagyományos szervezeti rendben működő kis és nagyon kis vállalkozások, háziipar és családi vállalkozások, a működési rendszerek és tevékenységek a Földközi-tenger medencéjének mindkét partján a helyi gazdaság gerincét képezik. E tekintetben a kis- és mikrovállalkozások közötti hálózatépítés és együttműködési struktúrák javíthatják a rugalmasságot és költségek terén nagyobb versenyképességet biztosíthatnak, miközben megőrzik az általuk kínált áruk és szolgáltatások rendkívül kívánatos egyedi jellegét. Az EGSZB tehát úgy gondolja, hogy az innovatív és technológiailag fejlett vállalkozások mellett legalább ugyanolyan fontos a hagyományos gazdasági tevékenységre irányuló specifikus, jól kimunkált programok ösztönzése is, figyelembe véve a helyi sajátosságokat (lásd a 3.6., 3.7., 4.2.2., 4.2.3. és 4.2.4. pontot).

1.5.6

Mivel a következő években – különösen a dél-mediterrán országokban – súlyosbodhat a szegénység és a fiatalok körében növekedhet a munkanélküliség, a munkaerőpiaci igények és a lehetőségek összehangolása jelentős lépés lehet, de biztos, hogy nem lesz elegendő a munkanélküliség, a társadalmi koherencia és a fenntarthatóság kezelésében. Ebben az értelemben az 1.5.5. pontban összefoglalt fejlesztési intézkedések kulcsfontosságúak ahhoz, hogy új, fenntartható álláshelyek jöjjenek létre, és az egyes területeken javuljanak az életkörülmények. A szóban forgó fejlesztési intézkedéseket a helyi intézményekkel és önkormányzatokkal együttműködve gondosan meg kell tervezni. Ezen túlmenően a helyi viszonyokhoz igazított szakpolitikai lépések a migrációra ösztönző tényezők megszüntetésének leghatékonyabb eszközei – ezért ezeket a növekvő migrációs áradat és az ebből következően mindkét tengerparti térségben megjelenő társadalmi-gazdasági problémák, valamint a kapcsolódó biztonsági és védelmi kihívások kezelésére, illetve a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló legfőbb eszköznek kell tekinteni (1.5.1. pont).

1.5.7

A halászattal kapcsolatban az EGSZB véleménye a következő: (i) a közigazgatás egyes szintjei közötti korlátok lebontása érdekében fokozni kell az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) rugalmasságát, és (ii) a halállomány számos halfaj tekintetében még mindig kedvezőtlen alakulásának ellensúlyozása érdekében erősíteni kell a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) szerepét, mindezt a nem uniós mediterrán országokkal folytatott szoros együttműködésben és koordinációban (lásd még a 4.3.4. és 4.3.5. pontot).

2.1

2015 novemberében az Unió a Mediterrán térségért (UfM) kék gazdasággal (3) foglalkozó miniszteri konferenciája Nyilatkozatot fogadott el a kék gazdaságnak (4) a releváns technológiákba történő beruházások növelése, az innováció, az ismeretek és a készségek fejlesztése, valamint a tengerpolitikai irányítás javítása útján történő továbbfejlesztésére vonatkozóan.

2.2

2016 októberében az „5+5 Fórum” – Algéria, Líbia, Mauritánia, Marokkó és Tunézia, valamint Franciaország, Olaszország, Málta, Portugália és Spanyolország külügyminiszterei – a kék gazdaság fenntartható fejlesztésére irányuló kezdeményezés kidolgozására irányuló munkának az Unió a Mediterrán térségért keretében történő folytatását szorgalmazták (5).

2.3

Ez a közlemény (6) és a kapcsolódó cselekvési keret [SWD(2017) 130] (7) az említett kérés alapján került kidolgozásra. A közlemény és a cselekvési keret kidolgozásának célja, hogy ki lehessen használni a lehetőségeket és meg lehessen birkózni a kihívásokkal egy olyan régióban, amely olyan többoldalú koordinációt és nemzetközi együttműködést igényel, amelynek túl kell mutatnia az Európai Unió (EU) határain.

2.4

Ezen túlmenően az Európai Bizottság e közlemény alapjául szolgáló kezdeményezése a tengermedencékkel és makroregionális stratégiákkal (például az atlanti stratégiával, az uniós balti-tengeri stratégiával, valamint az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiával) kapcsolatos sok éves tapasztalatokon alapul (8). Felhasználja továbbá az UfM keretében a kék gazdaságról folytatott regionális párbeszéd (lásd fentebb), a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (9), a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló barcelonai egyezmény (10), az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje (11) eredményeit, valamint a fenntartható fejlődésre vonatkozó mediterrán stratégia végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseket (12).

2.5

Ez a közlemény továbbá összhangban áll a globális szinten kialakuló tudományos és társadalmi-politikai vitával is. A kék gazdaság már jelenleg is az egyik legfontosabb aktuális kérdés, először is a tengeri és óceáni erőforrások fontossága, illetve ezek tengerekkel és óceánokkal kapcsolatos gazdasági növekedésben rejlő potenciálja miatt, másodszor pedig azért, mert a tengerek és óceánok fenntarthatósága a környezet globális szintű megóvásának egyik kulcseleme (13).

2.6

A közlemény elismeri a fokozott biztonság és védelem, a fenntartható gazdasági növekedés és munkahelyek, valamint az ökorendszerek és a biológiai sokféleség megőrzése tekintetében a nyugat-mediterrán térségben felmerült igényt. Más szóval, hozzá kíván járulni a tengermedence, az északi és déli tengerparti területek, valamint a személyek és az áruk mobilitásának integrált rendszerét jelentő kikötők és városok társadalmi és környezetvédelmi szempontból fenntartható gazdasági fejlesztésének előmozdításához, túllépve a jelenlegi adminisztratív és politikai törésvonalakon. E célból a közlemény három kihívási területet vázol fel:

2.6.1

A tengeri tevékenységek biztonsága és védelme: a közlemény szerint a nyugat-mediterrán térségben olyan rendkívül forgalmas területek találhatók, amelyek a későbbi geopolitikai és gazdasági fejlemények – például a Szuezi-csatorna kapacitásának kétszeresére bővítése – miatt növekvő kockázatokkal néznek szembe (a közlekedési balesetek tekintetében). Másrészt védelmi téren már most is jelentős kihívások tapasztalhatók – ennek jele az illegális migráció – miközben a jelenlegi társadalmi-gazdasági és demográfiai tendenciák az éghajlatváltozás hatásaival együttesen várhatóan erősítik az erőforrásokért folytatott versenyt és a geopolitikai instabilitást.

2.6.2

A fiatalok körében tapasztalható magas munkanélküliségi ráta kontra az idősödő tengeri munkaerő: a közlemény felismeri a jól ismert „foglalkoztatási paradoxont”, nevezetesen, hogy sok a kiaknázatlan munkaerőforrás, ugyanakkor a be nem töltött álláshelyek száma is, különösen koncentrált módon a kék gazdasághoz tartozó szektorokban és iparágakban. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet főleg (ha nem is kizárólagosan) a strukturális munkaerőhiány eredménye. Ezért az ipar és az oktatási rendszer közötti párbeszéd és együttműködés hiányára összpontosít.

2.6.3

Eltérő és egymással versengő érdekek a tengeren: a közleményben bemutatott adatok szerint az egész tengermedencében a nyugat-mediterrán térség biológiai sokfélesége a legnagyobb. Ugyanakkor a Földközi-tenger térségében előállított GDP-nek körülbelül a fele elsősorban tengeri tevékenységekből – idegenforgalom, akvakultúra, halászat és szállítás – származik, ami növekvő part menti városiasodáshoz, a halállomány túlzott kiaknázásához, tengerszennyezéshez és tágabb értelemben vett természetiérték-megőrzési problémákhoz vezet. Tekintettel az érintett érdekek nemzetek feletti jellegére és a súlyos társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségekre, ezek a tények teljes mértékben igazolják a közleményben megfogalmazott álláspontot, miszerint a szóban forgó terület „a gazdasági, demográfiai és környezeti problémák gyújtópontja”.

2.7

Általánosságban az Európai Bizottság elismeri, hogy a tengermedence mindkét partján bevezetett jelenlegi együttműködési keretrendszerek nem bizonyultak elég hatékonynak. Ebben az értelemben a kezdeményezés már meglévő igényre irányul. Mindazonáltal az említett problémák kezelésének sikere több olyan általános és specifikus módosítástól és kiigazítástól függ, amelyek közül néhányat megpróbálunk a következő szakaszokban bemutatni.

3.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megszilárdítson és kialakítson egy környezetvédelmi szempontból fenntartható termelési és fogyasztási láncot, pl. a sótalanítás tiszta energiával történő elvégzése, az energia-hatékonyság és a tiszta energia általánosabb használatának ösztönzése, valamint a zöld áruszállítás és hajózás előmozdítása és megerősítése. Ez különös jelentőséggel bír, tekintettel az érintett területen tapasztalható hatalmas vállalkozási potenciálra.

3.2

A „kék gazdaság” kifejezés a tengermedencék és a tengerparti területek társadalmi és környezetvédelmi szempontból fenntartható olyan fejlesztésére utal, amely ellensúlyozza a jelenlegi egyenlőtlenségeket és biztosítja a kulturális, valamint a biológiai sokféleség megőrzését, ami különösen kritikus, ha figyelembe vesszük a Földközi-tenger térségének történelmét és a jövő szempontjait. Ebben az értelemben a közleményben ismertetett konkrét kezdeményezés kiválasztott tevékenységi területei – (1) biztonságosabb és védettebb tengeri területek, (2) intelligens és rugalmas gazdaság, (3) a tengerek jobb irányítása – bár fontosak, a tengermedence igényei szempontjából nem hatékonyak és korlátozóak lehetnek. Az EGSZB javasolja, hogy a kezdeményezés terjedjen ki a biológiai sokféleségre és a természetvédelemre, valamint az interkulturális kommunikációra, továbbá konkrétabb stratégiát javasol a kisüzemi és nagyon kisüzemi termelő tevékenységek (pl. a halászat stb.) támogatására.

3.3

A tengeri (szállítási) biztonsági, de különösen a tengerek védelmével kapcsolatos kérdések, bár nagyon fontosak, nem korlátozhatók a nyugat-mediterrán térségre. Éppen ellenkezőleg, a tengermedence keleti részén végbemenő geopolitikai történések és a helyzet jelenlegi romlása, a robbanásszerűen kibontakozó menekültválsággal együtt arra utal, hogy e problémák csak a Földközi-tengerre kiterjedő holisztikus megközelítés alkalmazásával kezelhetők.

3.4

Ugyanez vonatkozik a többi meghatározott, érintett területre – fenntartható gazdasági növekedés, a kulturális és a természeti értékek megőrzése stb. – is. A Földközi-tenger térsége nem osztható nyugati és keleti részre. Még ha adminisztratív okokból és rövid távú taktikai megfontolásokból meg is kell tennünk ezt a felosztást, hosszú távon, a stratégiai tervezésnek a tengermedence egészét kell figyelembe vennie.

3.5

Az EGSZB teljes mértékben megérti, hogy a tengermedence keleti részén tapasztalható geopolitikai feszültségnövekedés és súlyosbodó konfliktusok fényében egyszerűbbnek, reálisabbnak és gyorsabban megvalósíthatónak tűnhet, ha a kezdeményezés kezdetben a nyugat-mediterrán térségre terjed ki. Ám ha ezt követően nem kerül sor hasonló kezdeményezésre a kelet-mediterrán térségben is, úgy jelentős a kockázata annak, hogy a kitűzött célok esetleg nem valósulnak meg. A kelet-mediterrán térség is ugyanazokkal a problémákkal néz szembe, csak a geopolitikai feltételek miatt sokkal súlyosabb formában, ami miatt hasonló szabályok és politikai lépések kidolgozására és alkalmazására van szükség.

3.6

Bár a munkanélküliség problémájával kapcsolatban fontos szempont az ipar és a tudományos intézmények, illetve a K+F szektor közötti „párbeszéd” hiánya (különösen hosszú távon és a gazdasági növekedés időszakában), mégis, csak erre a tényezőre összpontosítani a probléma egyoldalú értelmezését jelenti. Épp ellenkezőleg, a nyugat-mediterrán térség jelenlegi gazdasági kiegyensúlyozatlanságát (amelynek jelentős tényezője az új munkahelyek hiánya és a magas munkanélküliség) és a bővülő társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket annak fényében kell értelmezni, hogy a régió északi részében állandó rendszerszintű válság van, és általában véve nincs hajlandóság produktív beruházások megvalósítására.

3.7

Amikor a gazdasági tevékenység erősen ellentétbe kerül a természeti értékek megőrzésével, amikor (akár kereslet, akár kínálatvezérelt) (makro)gazdasági externáliákról beszélhetünk, és amikor az egyének szabad választásának összessége társadalmi-gazdasági és környezetvédelmi fenntarthatósági kérdéseket vet fel, akkor olyan hatékony politikai szintű beavatkozásra van szükség, amelyet az intenzív nemzetközivé válás időszakában országokon átnyúló módon kell kiigazítani. A halállomány túlzott kiaknázása, a tengerszennyezés, a túlvárosiasodás és a nem kellő hatékonysággal növekvő agglomerációk, az állandó gazdasági/pénzügyi válságok és az EU-n belül és kívül növekvő régióközi és szociális egyenlőtlenségek esetében a „piaci erők felszabadításának” doktrínája nem elegendő.

3.8

Ebben az értelemben a szóban forgó területen meglévő politikai döntéshozatali keretben felismert hiányosságok, amelyek fő oka a különböző országok közötti együttműködés hiánya – a közlemény utal ezekre, amikor az eltérő és egymással versengő érdekek vonatkozásában a kihívások és hiányosságok harmadik csoportját tárgyalja – rendkívül fontos tényezőnek minősülnek, amikor a régió környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági vitáiról van szó. A szomszédos uniós és dél-mediterrán országok közötti jelenlegi és jövőbeli kétoldalú egyezményeket tiszteletben kell tartani. Külpolitikai kérdésekben hiányzik az EU részéről egy egységes, és ezáltal erőteljes fellépés, ami az említett vonatkozásban nem tűnik előnyösnek, ugyanakkor a tengermedence déli partjának országai az EU-tól azt várják, hogy a legfőbb (ha nem az egyetlen) olyan partnerük legyen, amelynek erős és őszinte érdeke fűződik ahhoz, hogy a térségben előmozdítsa a fenntartható fejlődés és prosperitás közös jövőképét.

3.9

A hasonló (ha nem azonos) fókuszpontú kezdeményezések és platformok zavarba ejtő sokasága a nemzeteken átnyúló együttműködés jelenlegi hiányán kívül más területen is felveti a szakpolitikai koordináció igényét. Az általunk véleményezett közlemény hivatkozik például a kék növekedésről szóló uniós stratégiára és az EU tengerpolitikájára (14), a part menti és tengeri turisztikai ágazat európai növekedési és foglalkoztatási stratégiájára (15), a BLUEMED kezdeményezésre (16) és a FAO kék növekedési stratégiájára (17). Ezeken kívül más olyan kezdeményezések is léteznek, amelyek a tengermedence mindkét partvidékére kiterjednek, például a fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló cselekvési terv, valamint a földközi-tengeri térségre vonatkozó regionális közlekedési cselekvési terv (18).

3.10

A számos, jelenleg létező, hasonló célú kezdeményezés fényében az EGSZB olyan részletes összehasonlító elemzés elkészítését szorgalmazza, amely pontosan feltárja átfedéseket, lehetővé téve a kezdeményezések olyan módon történő alkalmazását, amellyel erőforrások takaríthatók meg és jobb végeredmény érhető el. Célszerű lenne részletesebben tanulmányozni és megfontolni az egyéb makroregionális stratégiákban (például a Balti-tengerre vonatkozóban) és kezdeményezésekben (mint például az Intelligens Szigetek kezdeményezés) (19) alkalmazott legjobb gyakorlati megoldásokat.

3.11

Egyrészt a mediterrán térségben az európai uniós programok hatékonyságát csökkentő irreális elvárások, másrészt az uniós források céltól eltérő felhasználása miatti fóbiából eredő bürokrácia, valamint a közigazgatás bizonyos területein, illetve a közigazgatást is érintő ügyekben megfigyelhető korrupció és rossz hatékonyság a medence mindkét partján oda vezetett, hogy a mediterrán térségnek szánt jelenlegi európai uniós források felhasználásában komoly hiányosságok léptek fel.

3.12

Másrészt az UfM mindezidáig a többféle meghirdetett projekt ellenére sem tudta sikeresen betölteni rá háruló szerepet. Ezért tovább kell erősíteni a régióban folytatott tevékenységét. A kék gazdaságra vonatkozó kezdeményezések nagy jelentőségűek lehetnek az általános prosperitás szempontjából, de hatékonyan össze kell őket kapcsolni a meglévő struktúrákkal és keretekkel.

4.1.1

A közlemény két konkrét beavatkozási területre összpontosít: (1) a parti őrségek közötti együttműködés és (2) adatmegosztás és adminisztratív együttműködés a balesetekből származó tengerszennyezés elhárítását és megelőzését lehetővé tevő felkészültség fejlesztése érdekében.

4.1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy alapvető fontosságú a mindkét parti terület tengeri és szárazföldi határőrizeti és határellenőrzési hatóságai közötti hálózatépítés és ezáltal az együttműködés megerősítése a Frontex közreműködésével. A bűnözés és a terrorizmus elleni sikeres küzdelem érdekében szükség van továbbá egy nemzetek feletti adatelemző központ révén folytatott szisztematikus információcserére és -elemzésre is. Ugyanakkor nagymértékben figyelemmel kell lenni a „jó kormányzás” szabályaira, valamint az emberi jogokra – legyen szó személyhez fűződő vagy kollektív jogokról –, különös tekintettel az egyes rezsimekről szerzett negatív tapasztalatokra.

4.1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy ez a két jól meghatározott megközelítés a tengeri területek biztonságosabbá és védettebbé tételének hatékony módja. Ugyanakkor e prioritás folyamatos figyelemmel kísérése és értékelése céljából javítani kell az alapul szolgáló számszerűsített célok elemzését, és erőfeszítéseket kell tenni a globális, nemzetek feletti intézményekkel, például az IMO-val (20) való koordináció és együttműködés érdekében.

4.2.1

Az EGSZB csalódott amiatt, hogy a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek a közlemény kidolgozásában legalábbis alig (vagy akár egyáltalán nem) vesznek részt, habár ezek az intézmények rendkívül hasznosak lehetnének a szakpolitikák és programok megtervezésben és végrehajtásában, mivel tapasztalattal bírnak a kritikus helyzetek kezelésében, és bizonyítottan képesek a társadalmi-gazdasági problémákba való közvetlen beavatkozásra és azok megoldására.

4.2.2

A következő években az éghajlatváltozás miatt fokozódhat a szegénység és növekedhet a fiatalok munkanélkülisége, ami különösen nagy hatással lesz a dél-mediterrán országok körülményeire. A helyi lakosok életkörülményeinek javítása és a migráció megelőzése érdekében az Európai Bizottságnak a helyi hatóságokkal és a szociális partnerekkel együttműködve támogatnia kell a helyi szintű fejlesztési tevékenységet – pl. a kkv-k ösztönzésével, a háziipari tevékenység támogatásával, a primer szektor támogatását célzó speciális műveletekkel, a helyi mezőgazdasági és halászati termékek európai piacokon történő népszerűsítésével stb. – továbbá ösztönöznie kell a helyi oktatás és szakképzés megfelelő fejlesztését. A kék gazdaság családok ezreinek biztosíthat szerény jövedelmet oly módon, hogy a halászat, a természetvédelem és a halászati termékek kereskedelme terén modern, kisüzemekre épülő és magas minőségű termékek előállítására irányuló megközelítést alkalmaz.

4.2.3

A hagyományos szervezeti rendben működő családi vállalkozások, kis és nagyon kis vállalkozások, a működési rendszerek és tevékenységek a Földközi-tenger medencéjének mindkét partján a helyi gazdaság gerincét képezik, különösen a kék gazdaságot alkotó szektorokban és iparágakban. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy az innovatív és technológiailag fejlett vállalkozások támogatásra irányuló kezdeményezések mellett legalább ugyanolyan fontos a hagyományos gazdasági tevékenységekre irányuló programok ösztönzése is.

4.2.4

Ebben az értelemben az EGSZB nem ért egyet azzal, hogy meg kellene erősíteni e prioritáson belül a tengeri klaszterek kialakításával kapcsolatos második tevékenységcsoportot. A kis- és mikrovállalkozások közötti hálózatépítés és együttműködési struktúrák javíthatják a rugalmasságot és költségek terén nagyobb versenyképességet biztosíthatnak, miközben megőrzik az általuk kínált áruk és szolgáltatások rendkívül kívánatos egyedi jellegét. Másrészt a klaszterek kialakítása hatékony lehet olyan specifikus ágazatokban, ahol alapvető fontosságú a tőkekoncentráció, például megújuló energiák és az áruszállítás területén. Ugyanakkor az EGSZB úgy gondolja, hogy klaszterek kialakítására, inkubátorházak létrehozására, valamint üzleti tervek üzletiangyal-szolgáltatások útján történő terjesztésére még a fejlettebb uniós gazdaságok sincsenek felkészülve, ami arra utal, hogy jól átgondolt támogatási szolgáltatásokat kell kialakítani, különösen a medence déli partján dolgozó kistermelők, kisiparosok és kereskedők számára.

4.2.5

Továbbá a Természetvédelmi Világalap nemrégiben közétett, a Földközi-tenger gazdaságának fellendítéséről szóló, fent említett jelentésének 4. stratégiai prioritásával összhangban a köz- és magánszférából származó finanszírozás átcsoportosítása a térség természeti adottságaiban rejlő lehetőségek kiaknázása érdekében lehetséges és egyben szükséges is. Egy ilyen vállalkozás jövedelmet generálhat, ugyanakkor a társadalmi és környezeti fenntarthatóságot is figyelembe veszi, például olyan szén-dioxid-finanszírozási mechanizmusok révén, mint amilyen az ökoszisztéma-szolgáltatásokért történő fizetés (PES) (21). Például a mediterrán tengeri fűágyak a szén-dioxid megkötésének leghatékonyabb rendszerei közé sorolhatók, ami azt jelenti, hogy az ezen a területen eszközölt állami és magánberuházások egyszerre erősíthetik a helyi gazdasági növekedést és járulhatnak hozzá a globális éghajlatváltozási stratégiához.

4.3.1

Az első tevékenységcsoport – területrendezés és partiövezet-gazdálkodás – sikere érdekében a négyes spirál megközelítést (quadruple helix approach) célszerű alkalmazni (22). Szükség van arra, hogy a helyi önkormányzatok (települések és régiók), a tudományos intézmények és a K+F szektor, a szociális partnerek, valamint a civil társadalmi szervezetek – mivel jobban ismerik a helyi társadalmi-gazdasági és környezeti viszonyokat és adminisztratív téren rugalmasak – a saját tevékenységi területükön nagyobb mértékben vegyenek részt a munkában.

4.3.2

Ebben az értelemben a szervezett gazdasági és társadalmi érdekek döntő szerepet játszhatnak és kell is játszaniuk a mediterrán térség társadalmi-gazdasági fejlődésében. Az Európai Bizottságnak – az UfM-mel együttműködve – a magánszektorbeli érdekelt feleket is be kellene vonnia a közleményre irányuló konzultációba, mert ezzel garantálható, hogy jelentős mértékben hozzájárulnak a vonatkozó programok és tevékenységek megtervezéséhez és ezáltal hatékonyabban vesznek részt a végrehajtásukban is. A halászatot illetően olyan intézkedések elfogadására lenne szükség, amelyek az által erősítik meg a közös irányítási rendszereket, hogy hatékony módon bevonják az érintett feleket a döntéshozatali folyamatba.

4.3.3

Hangsúlyozni szükséges, hogy a nyugat-mediterrán térségben hiányzik az európai és nem európai országok közötti együttműködés, különösen a gazdasági fejlődésre hatással lévő védelmi és bevándorlási kérdésekre.

4.3.4

A mediterrán térség gazdasági tevékenységében kulcsfontosságú tényező a halászat, amely – az idegenforgalom után –a második legfontosabb jövedelemforrás. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ebben az ágazatban olyan jellegű specifikus intézkedések megtervezése szükséges, mint amilyeneket e prioritási területen belül a negyedik tevékenységcsoportban határoztak meg. A programok céljaként a túlhalászat mérséklését kellene kitűzni, valamint olyan támogató szolgáltatásokat és finanszírozási intézkedéseket kellene kidolgozni, amelyekkel biztosítható a kisüzemi halászat túlélése és ezzel párhuzamosan a tengerparti közösségek fejlődése. Rugalmasabbá kell tenni az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot (23), hogy le lehessen bontani a hatékony kezdeményezések meghatározását akadályozó, a közigazgatás egyes szintjei közötti korlátokat.

4.3.5

Az EGSZB megítélése szerint a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak (GFCM) jelentősebb szerepet kell betöltenie, hogy – a mediterrán térség nem uniós országaival szoros együttműködésben – olyan szükséges, következetes és a célhoz igazodó adminisztratív intézkedéseket lehessen elfogadni, amelyekkel megfordítható a halállományok kedvezőtlen alakulása.

4.4

Az EGSZB ismételten rámutatott arra, hogy az elmúlt húsz évben végrehajtott, a mediterrán térséget célzó szakpolitikai tevékenységek és programok csekély eredménnyel jártak, és jelentős összegű pénzügyi forrás felhasználatlanul maradt, mert a közösségi intézmények és a nem uniós mediterrán országok kormányainak és közigazgatási intézményeinek hozzáállása eltérő volt és nem volt közöttük hatékony koordináció. E tekintetben erőteljes támogatásra és szakmai segítségnyújtásra van szükség ahhoz, hogy a nem uniós intézmények jobban meg tudjanak felelni az uniós finanszírozás követelményeinek, és az Európai Bizottságnak is rugalmasabbnak kell lennie.

4.5

A közleményben meghatározott tevékenységek hatékony végrehajtását különösen veszélyezteti a túlzott bürokrácia, mint ahogyan az az „Irányítás és végrehajtás” című fejezetből kiderül, de akadályozó tényező az is, hogy a részt vevő intézmények – például miniszteri értekezletek, az Európai Bizottság, az UfM stb. – egymástól teljesen eltérő szervezeti felépítésűek és különböző hozzáállást tanúsítanak. Olyan operatív tervre van szükség, amely konkrét szervezeti/adminisztratív eszközöket és pontosan körülhatárolt szerepköröket határoz meg.

4.6

Az EGSZB véleménye szerint a kék gazdasággal foglalkozó munkacsoport, valamint egy egyértelműen megfogalmazott cselekvési és kompetenciaterv kidolgozása – és az UfM munkacsoportjaihoz rendelése – halaszthatatlan feladat. A munkacsoportnak kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy gyorsan tudjon reagálni a vészhelyzetekre – természeti és környezeti katasztrófák stb. – de ahhoz is, hogy speciális feladatokat lásson el és speciális felelősséget vállaljon. Az EGSZB óvatosságot tanúsít a munkacsoport hatékonyságának megítélésében, mert a hatékonyság függ a munkacsoport tagjaitól, valamint az európai intézmények és a nem uniós nemzeti kormányok közvetlen részvételétől. Ezért az EGSZB úgy gondolja, hogy a munkacsoportot a kezdetektől fogva körültekintően kell kialakítani, pontosan meg kell határozni a szervezeti felépítését, és hatékony folyamat- és eljárási rendet, továbbá szakmai alapon nyugvó, konkrét üzleti tervet kell készíteni hozzá.