13.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 345/114

Előadó:

Mihai MANOLIU

1.1.

Az EGSZB meglátása szerint a környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálatából (EIR) kiderül, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok hiányos, széttagolt és nem egységes végrehajtása sok uniós tagállamban súlyos probléma. A hiányos végrehajtás EIR során azonosított alapvető okai mögött láthatólag az húzódik meg, hogy sok tagállami kormány esetében nincs meg a politikai akarat ahhoz, hogy politikai prioritássá tegyék a jelentős javulást, és elégséges erőforrásokat biztosítsanak. Az EIR-országjelentések illusztrálják, hogy mennyit kell tennie az EU-nak, hogy elérje a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban megállapított célkitűzéseket és mérföldköveket, amelyek a következők:

1.2.

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi vívmányok megfelelő végrehajtása az európai polgárok érdekét szolgálja, és tényleges gazdasági és társadalmi hasznokkal jár. A polgárok egészségéhez egészséges környezetre van szükség. A működőképes ökoszisztémák a mezőgazdasági és sok egyéb gazdasági tevékenység előfeltételei. A környezetvédelmi szabványok tagállamok körében való egységes végrehajtása egyenlő versenyfeltételeket biztosít a vállalkozások számára. A gazdaság környezeti szempontból felelős gyakorlatok irányába való elmozdulása nagy lehetőséget hordoz a gazdasági korszerűsítés és innováció szempontjából, valamint üzleti és foglalkoztatási lehetőségeket és jó foglalkoztatási feltételeket biztosít.

1.3.

A végrehajtásért főként a tagállamok a felelősek, az Európai Bizottság pedig annak biztosításában játszik fontos szerepet, hogy a végrehajtásra megfelelően és egységesen kerüljön sor.

A környezetvédelmi jogszabályok tagállami szinten történő sikeres végrehajtásának fő előfeltételei a politikai akarat, a környezetvédelmi és egyéb szakpolitikák integrálása, valamint a civil társadalom aktív részvétele a döntéshozatali és felülvizsgálati folyamatokban.

1.4.

Az európai polgárok az Unió egyik értékét a magas szintű környezetvédelmi szabványokban látják. E szabványok hiányos végrehajtása aláássa az Unió hitelességét azzal kapcsolatban, hogy képes-e biztosítani, hogy e szabványokat valamennyi uniós tagállam egyformán alkalmazza.

1.5.

Az EGSZB üdvözli az EIR-t mint új megközelítést és egy már zajló folyamat fontos lépését, amelynek célja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok közös kötelezettséget vállaljanak a környezetvédelmi politikák és jogszabályok végrehajtásának javítása iránt. E folyamatot a szinergiákra, az átfogó megközelítésre, az átláthatóságra és az inkluzivitásra kellő tekintettel kell végigvinni.

1.6.

Az EGSZB támogatja az EIR integrált politikai megközelítését, és rámutat arra, hogy annak a környezeti és szociálpolitikák integrálására is vonatkoznia kell. A környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása csak akkor javítható, ha gondosan kezelik és proaktívan figyelembe veszik a társadalmi hatásokat, azaz a munkaerőpiacot és a fogyasztókat, különösen a kiszolgáltatott csoportokat érintő következményeket. A piaci alapú eszközök, így például a környezetvédelmi adóreformok, a környezetvédelmi jogszabályokban megállapított célkitűzések elérésének fontos eszközei. Az EGSZB ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy a környezetvédelmi szempontból káros támogatások felszámolására vonatkozó kötelezettségvállalásokat teljesíteni kell.

1.7.

Az EIR-t az elkövetkező években tovább kell fejleszteni oly módon, hogy annak hatályát a jogalkotás környezetvédelmi szempontból lényeges más területeire – így az éghajlattal és a vegyi anyagokkal kapcsolatos jogszabályokra – is kiterjesztik.

1.8.

A környezetvédelmi politikák végrehajtását más szakpolitikai területekkel együtt, integráltan kell szemlélni. Az átfogó megoldások megkönnyítése érdekében közös vitákat kell szervezni a Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsa és a Tanács más formációi számára. Az európai szemeszter és az EIR közötti kapcsolatot a különböző eszközökben rejlő lehetőségek optimális kihasználását biztosítandó tovább kell pontosítani.

1.9.

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az országjelentések megállapításai alapján strukturált párbeszédet hozzon létre a tagállami kormányokkal. Ahhoz, hogy e párbeszédek eredményesek legyenek, átláthatónak kell lenniük, világos eredményt kell hozniuk, és biztosítaniuk kell a nyomon követést. Mérlegelni kell és valamennyi érintett fél tekintetében meg kell állapítani, hogy milyen előfeltételei vannak annak, hogy a párbeszéd folyamata eredményes legyen.

1.10.

Az EGSZB rámutat arra, hogy a környezetvédelmi intézkedések hatékony végrehajtása részben azon múlik, hogy biztosítják-e a civil társadalom – a munkáltatók, a munkavállalók és a társadalom más képviselőinek – aktív szerepvállalását, lehetővé téve a széles nyilvánosság számára a környezetvédelmi jogszabályok megfelelő végrehajtásának nyomon követését a környezeti információkhoz való szabad hozzáférés, a környezetvédelem-politikai döntéshozatali folyamatban való részvétel és az igazságszolgáltatáshoz való jog révén. Az embereknek hozzáféréssel kell rendelkezniük a környezetvédelmi jogszabályok munka- és életterükként szolgáló területeken való végrehajtására vonatkozó pontos jelentésekhez. A környezetvédelemmel kapcsolatos minden pozitív fejlemény a civil társadalom – a demokrácia őrének – jelentős szerepvállalása mellett ment végbe.

1.11.

Az EGSZB sajnálja, hogy az EIR nem tükrözi kellőképpen a civil társadalom kulcsfontosságú szerepét. A civil társadalom erőteljesebb bevonása lehetőséget jelentene az EIR-projekt megerősítésére. A nemzeti szintű civil társadalmi szervezeteknek lehetőséget kell kapniuk arra, hogy szakértelmükkel és rálátásukkal közreműködjenek az országjelentésekben és a strukturált párbeszédekben, valamint ezek nyomon követésében. Az EGSZB kész arra, hogy uniós szinten megkönnyítse a civil társadalmi párbeszédet.

2.1.

Az Európai Bizottság 2016 májusában elindította a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatát (EIR) (1) azzal a céllal, hogy javítsa az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtását az uniós tagállamokban. Az EIR egy információkon és együttműködésen alapuló szakpolitikai eszköz, amely nem vezet be semmilyen jogi előírást vagy jelentéstételi kötelezettséget. Állandó folyamatként alakították ki, amelynek keretében az Európai Bizottság kétévente országjelentéseket ad ki, és párbeszédet folytat a tagállamokkal.

2.2.

Az Európai Bizottság 2017 februárjában közzétette a 28 tagállamra vonatkozó országjelentések első sorozatát és az EIR-re vonatkozó közleményt, amely összefoglalja a megállapításokat és következtetéseket, valamint az Európai Bizottság által meghozni kívánt intézkedéseket.

3.1.

Az Unió átfogó környezetvédelmi joganyaggal rendelkezik. A megfelelő végrehajtás azonban súlyos probléma. Az EIR-országjelentések illusztrálják a környezetvédelmi jogszabályok széttagolt és nem egységes végrehajtását az uniós tagállamokban. Az EIR helyesen írja le, hogy milyen hasznokkal jár a megfelelő végrehajtás az európai polgárok életminősége, a vállalkozások egyenlő versenyfeltételei és a munkahelyteremtés szempontjából (2). A végrehajtás hiányának költségét évi 50 milliárd euróra becsülik (3).

3.2.

Az Európai Parlament és a Tanács által 2013-ban elfogadott hetedik környezetvédelmi cselekvési program (4) a jogszabályok jobb végrehajtását jelölte meg egyik legfontosabb prioritásaként. Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság ezt az EIR révén átülteti a gyakorlatba.

3.3.

Az országjelentésekben összefoglalt információk nem teljesen újak. Mindazonáltal ezek a dokumentumok egyértelmű hozzáadott értéket hordoznak, mivel első alkalommal foglalkoznak a végrehajtás hiányosságaival átfogóan és horizontálisan, a környezetvédelmi jogszabályok főbb területeire és az összes tagállamra kiterjedően. Az értékelés ezen új szintje lehetővé teszi a közös alapvető okok és strukturális akadályok elemzését a jobb végrehajtás biztosítása és az orvosló intézkedések és előmozdító eszközök kidolgozása céljából.

3.4.

Az EIR által alkalmazott megközelítés azt is lehetővé teszi, hogy ahelyett, hogy a jogszabályok hiányos végrehajtására reagálva kötelezettségszegési eljárást indítanának, inkább proaktív intézkedéseket hozzanak, és a hiányos végrehajtás alapvető okait kezeljék. Az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáért mindazonáltal elsősorban az uniós tagállamok a felelősek. El kell ismerni, hogy az EIR során azonosított hiányos végrehajtás alapvető okai mögött sok esetben láthatólag az húzódik meg, hogy sok tagállami kormány részéről hiányzik a politikai akarat ahhoz, hogy politikai prioritásként kezeljék a jelentős javulás elérését és elegendő erőforrást biztosítsanak ahhoz (5). Az EGSZB ezért nagyra értékelné, ha az EIR segíteni tudna abban, hogy az uniós tagállamokban és a Tanács ülésein felkerüljön a politikai napirendre a jobb végrehajtás szükségessége.

3.5.

Az Európai Bizottságnak megfelelő és szigorú intézkedésekkel – többek között kötelezettségszegési eljárásokkal – kell kezelnie az uniós jogszabályok tagállamok általi hiányos végrehajtását. Az EGSZB aggasztónak tartja, hogy ezek az intézkedések egyelőre nem vezettek eredményre. Az európai polgárok az Unió egyik értékét éppen a magas szintű környezetvédelmi szabványokban látják. E szabványok hiányos végrehajtása ezért aláássa az Unió hitelességét polgárainak szemében.

3.6.

Az országjelentések jó alapként szolgálnak az Európai Bizottság és az egyes tagállamok közötti strukturált párbeszédhez; azt is lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy tanuljanak egymástól, azonosítsák a közös problémákat és tanuljanak a bevált gyakorlatokból, azon elv alapján eljárva, miszerint az erő az információ megosztásában rejlik.

3.7.

Mivel a környezetvédelmi intézkedések végrehajtásakor a polgárok, a helyi közösségek és vállalkozások a tényleges szereplők, a civil társadalomnak aktív szerepet kell játszania az EIR-ben. E törekvés során elengedhetetlen a civil társadalom partnerként való kezelése.

3.8.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság fontosnak tartja a civil társadalom részvételét az EIR nyomon követését illetően. Az EIR azonban még mindig meglehetősen homályos azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene bevonni a civil társadalmat. A civil társadalom részvételét az EIR teljes folyamatában biztosítani kell, nem csak a nyomon követés alatt. Az EIR e vonatkozását jobban ki kell dolgozni.

4.1.1.

Az EIR egyelőre a körforgásos gazdaságot és a hulladékgazdálkodást, a természetet és a biológiai sokféleséget, a levegőminőséget és a zajt, valamint a vízminőséget és a vízgazdálkodást öleli fel – azaz a környezetvédelmi jogszabályok átfogó területét. A következő fordulóban be kell építeni majd az e szakpolitikai területekhez szorosan kapcsolódó, más ágazatokat is. Különösen az éghajlatváltozás mérsékléséről és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról van szó, amely sok környezeti szakpolitika – így például a természet és a biológiai sokféleség, valamint a vízgazdálkodás – szempontjából is kulcsfontosságú. A vegyi anyagokra vonatkozó jogszabályok végrehajtása kritikus jelentőségű az egészséges környezethez, a jólléthez és a tiszta körforgásos gazdasághoz.

4.2.1.

Az országjelentések nagyon jó áttekintést nyújtanak az egyes tagállamok előtt álló környezeti kihívásokról és az egyes tagállamok által a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása terén nyújtott teljesítményről. Az EGSZB azt is nagyra értékeli, hogy az országjelentések megemlítik az e kihívásokhoz kapcsolódó fenntartható fejlesztési célokat. Ez mutatja, hogy a környezetvédelmi teljesítmény javítása egy szélesebb körű fenntartható fejlesztési megközelítés része, amely integrált, holisztikus és kiegyensúlyozott módon törekszik a gazdasági, társadalmi és környezeti haladás elérésére.

4.2.2.

Az országjelentések az érintett országok polgárai és civil társadalmi szervezetei számára is hozzáadott értéket jelentenek: nemcsak jó áttekintést nyújtanak a saját országukban fennálló helyzetről a nem kormányzati érdekelt felek számára, hanem azt is lehetővé teszik számukra, hogy összehasonlítsák a teljesítményt más tagállamokkal, és azonosítsák a hiányosságokat és a kihasználatlan lehetőségeket. Az országjelentéseket értékes eszköznek kell tekinteni az európai uniós tagállamok civil társadalma számára, amellyel elszámoltathatják kormányaikat az egészséges környezet biztosításáért. Lehetővé teszik a civil társadalom számára, hogy nyomást gyakoroljon a környezetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtása érdekében.

4.2.3.

E potenciált azonban még tovább lehetne erősíteni, ha a következő kétéves ciklus során még jobban bevonnák a civil társadalmat az országjelentések elkészítésébe, a strukturált párbeszédbe és a nyomon követésbe, valamint a jelentések felülvizsgálatába. A civil társadalmi szervezetek jelentős szakértelemmel rendelkeznek, amellyel segíthetik az országuk előtt álló főbb környezeti kihívások azonosítását. E szervezetekkel ezért már kezdettől fogva egyeztetni kell.

4.2.4.

Az EIR mint állandó folyamat meghonosítása érdekében fontos lesz az országjelentések korábbi fordulója során megfogalmazott ajánlások végrehajtása terén tett előrelépések nyomon követése, és az eredményeknek az EIR következő fordulójában való összefoglalása.

4.3.1.

Az EGSZB nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság lehetőségnek tekinti az EIR-t a hiányos végrehajtás közös alapvető okainak elemzésére. A közleményben foglalt kezdeti értékelést folytatni kell a tagállamokkal, beépítve a nem kormányzati érdekelt felek első kézből származó tapasztalatait és tudását, valamint a tudósok, agytrösztök és a környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott uniós hálózat (IMPEL) által végzett kutatást.

4.3.2.

Az Európai Bizottság máris azonosított néhány fontos alapvető okot, amelyek a következők: nem elég eredményes koordináció a helyi, regionális önkormányzatok és nemzeti kormányok között, közigazgatási kapacitáshiány és elégtelen finanszírozás, ismeret- és adathiány, elégtelen megfelelésbiztosítási mechanizmusok, valamint az integráció és a szakpolitikák koherenciájának hiánya.

4.3.3.

Az Európai Bizottság megemlít néhány példát a szakpolitikák jobb összehangolására és integrálására, így például a tiszta levegőre, valamint a mobilitásra vonatkozó szakpolitikák összehangolt megközelítését. Az EGSZB egyetért ezzel az integrált politikai megközelítéssel, és rámutat arra, hogy azt a környezeti és szociális politikák integrálása kapcsán is alkalmazni kell. A környezetvédelmi célkitűzések megvalósítása csak akkor javítható, ha gondosan kezelik és proaktívan figyelembe veszik a társadalmi hatásokat, azaz a munkaerőpiacot és a fogyasztókat, különösen a kiszolgáltatott csoportokat érintő következményeket.

4.3.4.

E problémák mögött végső soron sok esetben a politikai akarat hiánya húzódik meg (6). Ezért fontos lesz, hogy az EIR sikeresen teljesítse azt a célját, hogy a környezeti jogszabályok végrehajtása politikai kérdéssé váljon, és felkerüljön az uniós napirendre.

4.3.5.

Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a hatóságok szakértelme és tudása is előfeltétele a megfelelő végrehajtásnak. Ezen túlmenően a civil társadalom EIR-folyamatban való részvételének segítéséhez létfontosságú a tudatosság növelése és a kommunikáció.

4.3.6.

Az Európai Bizottság a környezeti jogi keretekben foglalt célkitűzések javítását előmozdító eszközként a piaci alapú eszközöket és a beruházást említi. Az EGSZB egy korábbi véleményben rámutatott a környezetvédelmi adóreformban rejlő lehetőségekre, amely az adóterheket a munkavégzésről az erőforrás-felhasználásra helyezi át, a munkahelyteremtés és a gazdasági innováció elérése, egyszersmind a káros környezeti hatások csökkentése érdekében (7).

4.3.7.

Ugyanebben a véleményben az EGSZB kifogásolta a környezetileg káros támogatások folytatódását. Időközben kevés előrelépés történt. Az Európai Bizottság közleményében mind az adóreformot, mind a környezetvédelmi szempontból káros támogatások felszámolását megemlíti a jobb végrehajtást előmozdító fontos eszközként. Nem terjeszt azonban elő semmilyen megközelítést, amely változtatna ezen az elakadáson.

4.4.1.

Mint arra az Európai Bizottság rámutat, az uniós környezetvédelmi vívmányok megfelelő végrehajtásának felelőssége elsősorban a tagállamokat terheli. Természetesen uniós szinten is léteznek azonban fontos tényezők, amelyek gátolhatják vagy segíthetik a megfelelő végrehajtást. A környezetvédelmi célkitűzések és egyéb szakpolitikai területek intelligens integrációjának uniós szinten kell elindulnia az intelligens és következetes szabályozással és a források elkülönítésével. Jó példa erre a KAP ökologizálása, amely tanulságokkal is szolgál. A szakpolitikák fenntartható fejlesztési célú, uniós szintű koherenciájának növelése az uniós tagállamokban is hozzájárulhatna a környezeti teljesítmény javításához. Az EIR-t olyan mechanizmusként is fel kell használni, amelynek révén visszajelzést lehet kapni arról, hogy a végrehajtás alatt álló uniós szakpolitikák vagy jogszabályok javításra vagy frissítésre szorulnak-e.

4.4.2.

Az EIR első fordulójának megállapításai alapján az Európai Bizottság felajánlja, hogy a következők révén nyújt segítséget a tagállamok erőfeszítéseihez: strukturált végrehajtási párbeszéd kezdeményezése valamennyi tagállammal; testre szabott támogatásnyújtás a tagállami szakértőknek közvetlenül másik tagállambeli kollégáik által; valamint a közös strukturális problémák megvitatása a Tanácsban. Az EGSZB üdvözli ezeket az intézkedéseket – jóllehet kétségeink vannak azzal kapcsolatban, hogy elégségesek lesznek-e ahhoz, hogy javítsák a tagállamok által nyújtott környezeti teljesítmény általános minőségét.

4.5.1.

Az európai szemeszter folyamatában alkalmazott megközelítéshez hasonló strukturált párbeszédek bevezetését már a hetedik környezetvédelmi cselekvési program is előirányozta (8). A közlemény nem tartalmaz információkat e párbeszédek gyakorlati megvalósításával kapcsolatban, amit nem szabadna a tagállami kormányok belátására bízni. Mérlegelni kell és valamennyi érintett fél tekintetében meg kell állapítani, hogy milyen előfeltételei vannak annak, hogy a párbeszéd folyamata eredményes legyen.

4.5.2.

Biztosítani kell a nem kormányzati érdekelt felek széles körének, valamint a regionális és helyi önkormányzatoknak a kiegyensúlyozott részvételét. Jó időben fel kell őket kérni, és megfelelő tájékoztatást kell nyújtani számukra, hogy elő tudják készíteni hozzászólásaikat.

4.5.3.

Ahhoz, hogy e párbeszédek eredményesek legyenek, azokat eredményorientált módon kell megszervezni. Az eredményeket és a következő lépéseket, a résztvevők kötelezettségvállalásait, valamint a határidőket világosan meg kell határozni és nyomon kell követni. A hetedik környezetvédelmi cselekvési program az Európai Bizottság és a tagállamok közötti „partnerségi végrehajtási megállapodásokat” említ. Ezt az eszközt az EIR-ben is mérlegelni kell. A kötelezettségvállalások nem kormányzati érdekelt felektől, így az ipartól, a kiskereskedelemtől vagy a mezőgazdaságtól is származhatnak.

4.6.1.

Az EGSZB üdvözli a tagállami szakértők közötti kölcsönös támogatás megszervezését. Figyelembe kell venni a környezeti jog alkalmazására és végrehajtására létrehozott uniós hálózat (IMPEL) gazdag és régóta halmozódó tapasztalatát.

4.6.2.

Az egyes szakértők közötti cserét a tagállamok közötti kölcsönös támogatás tágabb programjaival kell kiegészíteni, a PHARE ikerintézményi projektjeihez hasonlóan, amelyek a 2004–2007-es uniós bővítési folyamat során sikeresen támogatták az uniós vívmányokhoz való igazodást. Mérlegelni kell a szakértői értékelési programok bevezetését is – hasonlóan a környezeti teljesítmény felülvizsgálatára irányuló OECD-programhoz (9).

4.7.1.

Az Európai Bizottság meg kívánja vitatni a Tanácsban a megfelelő végrehajtás útjában álló közös strukturális akadályokat. Ez a politikai napirendre tűzné a végrehajtás kérdését. Az arra vonatkozó információk, hogy ezt miképp kívánják megvalósítani, hiányoznak.

4.7.2.

Az európai szemeszter „ökologizálásával” az utóbbi években kísérletet tettek arra, hogy ezt az Európai Bizottság és tagállamok közötti koordinációra szolgáló központi irányítási mechanizmust a környezeti teljesítmény javítására is felhasználják. Ez közvetlenül ráirányítaná a kormányfők figyelmét a környezeti teljesítménnyel kapcsolatos problémákra, és megkönnyítené az integrált megoldásokat.

4.7.3.

Az európai szemeszter ökologizálása azonban egyelőre nem bizonyult igazán sikeresnek. Az Európai Bizottság nem kívánja, hogy az EIR felváltsa az európai szemeszter folyamatának ökologizálását. Ebben az esetben azonban tovább kell pontosítani a szemeszter és az EIR közötti kapcsolatot, azt biztosítandó, hogy mindkét eszköz lehetőségeit optimálisan kihasználják.

4.7.4.

A Környezetvédelmi Miniszterek Tanácsának az ülései alatt folytatott viták önmagukban valószínűleg nem lesznek elegendők. Az integrált és átfogó megoldások megkönnyítése érdekében a Tanács más formációival – így a közlekedési miniszterekkel vagy a foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős miniszterekkel – folytatott közös vitákra kell törekedni.

4.8.1.

Az Európai Bizottság helyesen tisztázta, hogy az EIR nem léphet a környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának javítását célzó jogi fellépés helyébe; ez nem tartozik az EIR hatáskörébe. Az EIR fokozott együttműködésen alapuló megközelítése azonban csak akkor lesz sikeres, ha a jogi következmények és szankciók lehetőségét hitelesen és eredményesen alkalmazzák. Ilyenek a környezetvédelmi jogszabályok megsértése esetén az Európai Bizottság által elindítható kötelezettségszegési eljárások, valamint azok a jogi eszközök, amelyekkel a polgárok és a civil társadalom tagállami és uniós szinten elszámoltathatják a kormányokat.

4.8.2.

Az EGSZB emlékeztetni szeretné az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program magában foglalt a környezetvédelmi jogszabályok betartatását erősítő bizonyos intézkedéseket, amelyekkel eddig nem foglalkoztak:

4.8.3.

Az EGSZB külön véleményben fogja értékelni a környezeti ügyekben a polgárok igazságszolgáltatáshoz való jogáról szóló, hamarosan megjelenő európai bizottsági közleményt.