23.7.2016

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 269/26

A Tanács következtetései az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről

(2016/C 269/05)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

EMLÉKEZTET az antimikrobiális hatóanyagoknak a humán orvostudományban való körültekintő alkalmazásáról szóló, 2001. november 15-i tanácsi ajánlásra (1), valamint a Tanács számára az ajánlás végrehajtásáról készített 2005. decemberi és 2010. áprilisi bizottsági jelentésekre (2), továbbá az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló, 2009. június 9-i tanácsi ajánlásra (3), valamint a Tanács számára az ajánlás végrehajtásáról készített 2012. novemberi és 2014. júniusi bizottsági jelentésekre (4).

EMLÉKEZTET az antimikrobiális rezisztenciáról szóló, 2008. június 10-i tanácsi következtetésekre (5), a hatékony antibakteriális szerekre irányuló innovatív ösztönző intézkedésekről szóló, 2009. december 1-jei tanácsi következtetésekre (6), „Az antimikrobiális rezisztenciának a humán- és állat-egészségügyi ágazatban kifejtett hatásáról – az »Egy egészség« megközelítés” című, 2012. június 22-i tanácsi következtetésekre (7) és a betegbiztonságról és az ellátás minőségéről, és ezzel összefüggésben az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális rezisztencia megelőzéséről és leküzdéséről szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre (8).

EMLÉKEZTET az antibiotikum-rezisztenciáról szóló, 2011. május 12-i európai parlamenti állásfoglalásra (9), a közegészséget fenyegető antimikrobiális rezisztenciáról szóló, 2011. október 27-i európai parlamenti állásfoglalásra (10), a „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok” című, 2012. december 11-i európai parlamenti állásfoglalásra (11) és a „Biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában: a betegbiztonság javítása és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése” című, 2015. május 19- európai parlamenti állásfoglalásra (12).

EMLÉKEZTET a „Közösségi stratégia az antimikrobiális rezisztenciával szemben” című 2001-es bizottsági közleményre (13), a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i európai bizottsági közleményre (14) és az Európai Bizottság 5 éves cselekvési terve értékelésének eredményére.

ÜDVÖZLI az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által – az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) és az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) közreműködésével – készített és az Egészségügyi Világközgyűlés 2015. májusi, 68. ülésén egyhangúlag elfogadott, az antimikrobiális rezisztenciával szembeni globális cselekvési tervet (15), amelyben az Egészségügyi Világközgyűlés azt szorgalmazza, hogy valamennyi tagja 2017 közepéig dolgozzon ki az antimikrobiális rezisztenciával szembeni nemzeti cselekvési tervet.

ÜDVÖZLI az antimikrobiális rezisztenciáról szóló, a FAO 2015. júniusi, 39. konferenciáján elfogadott határozatot, valamint az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemről és az antimikrobiális hatóanyagoknak az állatgyógyászatban való körültekintő alkalmazása ösztönzéséről szóló, az OIE küldötteinek 2015. májusi világközgyűlésén elfogadott határozatot.

7.	ÜDVÖZLI a Codex Alimentarius Bizottság (16) azon kezdeményezését, hogy vizsgálják felül és aktualizálják az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos normákat, kódexeket és iránymutatásokat.

8.	ÜDVÖZLI az egyéb nemzetközi és regionális kezdeményezéseket, így például a G7-ek csúcstalálkozóján az antimikrobiális rezisztenciáról elfogadott nyilatkozatot (17) és azt a döntést, hogy az antimikrobiális rezisztencia szerepeljen a G20-ak csúcstalálkozójának napirendjén.

9.	EMLÉKEZTET ARRA, hogy az emberi egészség tekintetében az uniós fellépést az Európai Unió működéséről szóló szerződés 168. cikke határozza meg.

10.

EMLÉKEZTET ARRA, hogy az antimikrobiális rezisztencia egy olyan, határokon átnyúló egészségügyi veszélyt jelent, amelyet a tagállamok önmagukban nem tudnak kielégítően kezelni, és amely nem korlátozható egy adott földrajzi régióra vagy tagállamra, ezért e tekintetben a tagállamok között szoros együttműködésre és koordinációra van szükség, ahogyan az a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatban (18) szerepel.

11.

EMLÉKEZTET ARRA, hogy az antimikrobiális rezisztencia kockázatának csökkentésére irányuló közös uniós megközelítés koordinálása és biztosítása érdekében az állat-egészségügyi ágazatban már hoztak néhány uniós szintű jogalkotási és nem jogalkotási intézkedést, illetve folyamatban van ezek meghozatala. Ezen intézkedések közé tartoznak kifejezetten azok, amelyek a következő jogszabályokban szerepelnek: a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1831/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (19), amely megtiltja az antibiotikumoknak mint növekedésserkentő szereknek az alkalmazását; a zoonózisbaktériumoknál és a kommenzális baktériumoknál előforduló antimikrobás rezisztencia nyomon követéséről és az arról való jelentéstételről szóló 2013/652/EU bizottsági végrehajtási határozat (20); a 2001/82/EK irányelv alapján végrehajtott beterjesztési eljárásokat követő bizottsági határozatok, amelyek eredményeként módosították a kritikus fontosságú antimikrobiális szereket tartalmazó termékekre vonatkozó forgalombahozatali engedélyeket, tükrözve az antimikrobiális rezisztencia kialakulásával szemben hozott konkrét intézkedéseket; valamint az antimikrobás szerek állatorvos-tudományban való körültekintő alkalmazására vonatkozó iránymutatások (2015/C-299/04) (21).

12.	ÜDVÖZLI a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a Világbank által az antimikrobiális rezisztencia gazdasági hatásaival kapcsolatban végzett munkát.

13.

AGGODALMÁNAK AD HANGOT amiatt, hogy az OECD-től kapott adatok alapján világviszonylatban évente 700 000-re tehető az antimikrobiális rezisztencia miatt bekövetkező halálesetek száma. Egy olyan helyzettel összehasonlítva, amelyben nincs antimikrobiális rezisztencia, az antimikrobiális rezisztencia által a jelenlegi arányait alapul véve az OECD-országokban kifejtett gazdasági hatás 2020-ra elérheti a GDP mintegy 0,03 %-át, 2030-ra a 0,07 %-át, 2050-re pedig a 0,16 %-át. A halmozott veszteség így 2050-re körülbelül 2,9 billió USD lenne (22).

14.	TUDATÁBAN VAN az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) által az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatban közzétett tudományos szakvéleményeknek és jelentéseknek.

15.

ELISMERI, hogy a probléma összetettsége és határokon átnyúló dimenziója, valamint amiatt, hogy jelentős terhet ró a gazdaságra, az antimikrobiális rezisztencia hatása túlmutat az emberek és az állatok egészségére kifejtett súlyos következményeken, a társadalom egészét érintő globális közegészségügyi problémává vált, és – adott esetben az elővigyázatosság elvén (23) alapuló – sürgős és koordinált ágazatközi fellépést igényel.

16.

HANGSÚLYOZZA, hogy új antimikrobiális szerek kifejlesztésének ösztönzése érdekében szükség van alternatív terápiákra, diagnosztikai (gyors)tesztekre, a kutatási programok és az ösztönzők uniós és globális szintű koordinációjára és az ezekkel kapcsolatos uniós és globális szintű együttműködésre, továbbá ELISMERI többek között az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI) által finanszírozott DRIVE-AB-projekt (a kutatásba és fejlesztésbe való újrabefektetés és a felelősségteljes antibiotikum-használat ösztönzése) keretében végzett munkát, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló beszámolót készítő csoport (24) javaslatait és az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó közös programozási kezdeményezést (25).

17.

HANGSÚLYOZZA, hogy elengedhetetlen a szorosabb együttműködés a tagállamok között, valamint a Bizottsággal és a gyógyszeriparral az antimikrobiális szerek korlátozott elérhetőségét – és akár a piaci forgalomból történő kivonását – illetően, ami az antimikrobiális szerek hiányához és nem megfelelő helyettesítő terápiák megjelenéséhez vezethet.

18.

HANGSÚLYOZZA, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén történő előrelépés érdekében az új uniós cselekvési tervben szerepelniük kell mérhető (egyértelműen meghatározott mennyiségi vagy minőségi) céloknak és referenciaértékeknek, valamint e célok elérésére irányuló hatékony intézkedéseknek.

19.

KIEMELI, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem sikere nagymértékben a kormányok az iránti elkötelezettségétől és hajlandóságától függ, hogy intézkedéseket hozzanak az összes releváns ágazatot magában foglaló egységes egészségügyi megközelítés keretében tett kezdeményezések végrehajtásának biztosítása érdekében, továbbá az uniós tagállamok arra irányuló akaratától, hogy uniós és nemzetközi szinten együttműködjenek.

20.

ÜDVÖZLI az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós miniszteri konferenciát (26), amelyet 2016. február 9-10-én tartottak Amszterdamban, és amelyen többek között megnyilvánult az arra irányuló politikai akarat, hogy az egységes egészségügyi megközelítés – így például az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat keretében a tagállamok között megvalósuló szorosabb együttműködés – révén kezeljék az antimikrobiális rezisztencia problémáját. Az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat nem egy új irányítási struktúra lesz, hanem az emberi egészséggel, az élelmiszerekkel és az állategészségüggyel foglalkozó, már meglévő olyan csoportok és szervek együttes ülésein keresztül fog működni, mint például az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó munkacsoport és az Egészségügyi Biztonsági Bizottság. Az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat keretében rendszeres időközönként, az egységes egészségügyi megközelítés szemszögéből megvitatják az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kérdéseket, beleértve az antimikrobiális rezisztenciával szembeni nemzeti cselekvési tervek végrehajtásában elért eredményekkel, valamint az uniós cselekvési terv kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos, tagállamok közötti információcserét.

21.

FELSZÓLÍTJA A TAGÁLLAMOKAT, HOGY:

2017 közepéig készítsék el az antimikrobiális rezisztenciával szembeni nemzeti cselekvési tervüket, amely az egységes egészségügyi megközelítésen alapul és összhangban van a WHO globális cselekvési tervében szereplő célkitűzésekkel. Az adott tagállam helyzetéhez igazított nemzeti cselekvési terv:

a)	biztosítsa, hogy a különböző területekre irányuló intézkedések és fellépések során figyelembe vegyék az antimikrobiális rezisztencia közegészségügyi vonatkozásait;

b)	kidolgozására és végrehajtására az összes érintett minisztériummal, valamint a köz- és magánszektor valamennyi érdekelt szereplőjével együttműködésben kerüljön sor;

tartalmazzon mérhető célokat az emberek és az állatok körében előforduló fertőzéseknek, a humán- és az állat-egészségügyi ágazatban az antimikrobiális szerek használatának, valamint az összes területen az antimikrobiális rezisztenciának a csökkentése érdekében. Ezek a célok lehetnek minőségi és/vagy mennyiségi célok, és megvalósításukhoz a tagállamok egyedi helyzetéhez igazított hatékony intézkedések kellenek;

tartalmazzon az antimikrobiális rezisztencia kockázatának csökkentésére és az antimikrobiális szereknek az állategészségügyben való körültekintő alkalmazására irányuló intézkedéseket, az uniós (27) és a nemzeti iránymutatásoknak megfelelően, beleértve a következőket: az állatgyógyászati célú antimikrobiális szerek rutinszerű, preventív jellegű használatának elkerülése és az állatok esetében az olyan antimikrobiális szerek alkalmazásának a korlátozása, amelyek az emberi egészség tekintetében kritikus fontosságúak (például az antimikrobiálisérzékenység-vizsgálat alapján történő használat);

tartalmazzon az antimikrobiális rezisztencia kockázatának csökkentésére és az antimikrobiális szereknek a humán gyógyászatban való körültekintő alkalmazására irányuló intézkedéseket, beleértve a következőket: a gyógyszerfelírási gyakorlatok javítását és az olyan antimikrobiális szerek körültekintőbb használatát célzó intézkedések, amelyek az emberi egészség tekintetében kritikus fontosságúak (például antimikrobiálisérzékenység-vizsgálat alapján történő használat);

foglalja magában a nemzeti cselekvési tervek végrehajtásának és az e tervek tekintetében elért eredmények nyomon követésének mechanizmusát, beleértve a felügyelet további szigorításának, valamint az ECDC-nek, az EFSA-nak és az EMA-nak az antimikrobiális szerek használatáról és az e szerekkel szembeni, az emberekben, az állatokban, az élelmiszerláncban és esetleg a környezetben megfigyelhető rezisztenciáról szolgáltatott adatok minősége és összehasonlíthatósága javításának módját;

g)	foglalja magában, hogy az adott tagállamban hogyan szervezik meg és hogyan biztosítják az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó jogszabályok érvényesítését;

h)	tartalmazzon adott esetben oktatási programokat, valamint a fogyasztókat, az állattartókat és az érintett szakembereket célzó figyelemfelkeltő kampányokat;

az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat keretében nyújtsák be nemzeti cselekvési terveiket, osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, vitassák meg a szakpolitikai alternatívákat és a reagálások jobb koordinálásának módjait, továbbá folyamatosan tájékoztassák egymást a cselekvési tervek végrehajtásában elért eredményekről;

támogassák a gyógyszeriparral folyó párbeszédet azért, hogy a humán-, illetve az állatgyógyászatban használt hatékony antimikrobiális szerek piaci forgalomban maradjanak, továbbá térképezzenek fel alternatív megoldásokat annak biztosításához, hogy ezek az antimikrobiális szerek elérhetők legyenek a piaci forgalomban;

4.	csatlakozzanak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos, meglévő közös programozási kezdeményezéshez, illetve fokozzák e kezdeményezés melletti elkötelezettségüket (28);

5.	ösztönözzék és segítsék elő az állatokban kialakuló fertőzések megelőzését célzó olyan intézkedések végrehajtását, mint például a vakcinák használata és a biobiztonsági intézkedések, csökkentve ezáltal a fertőzésveszélyt és így az antibiotikumok használatának szükségességét;

6.	az antimikrobiális szerek felírási gyakorlata javításának eszközeként ösztönözzék a diagnosztikai eszközök használatát – beleértve a gyorsteszteket is –, valamint ezen eszközök bevezetését a humán- és az állat-egészségügyi ágazatba.

22.

FELSZÓLÍTJA A TAGÁLLAMOKAT ÉS A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

a tagállami hatáskörök tiszteletben tartása mellett együttesen dolgozzanak ki egy új és átfogó, az egységes egészségügyi megközelítésen alapuló, az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós cselekvési tervet, figyelembe véve a jelenlegi cselekvési terv értékelését, az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó, 2016. február 10-i, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós miniszteri konferencián folytatott megbeszéléseket és a WHO globális cselekvési tervét. Az új uniós cselekvési tervben az alábbi intézkedéseknek és mérhető (29) céloknak kell szerepelniük:

a)	a fertőzések megelőzését, valamint a humán- és az állatgyógyászatban az antimikrobiális szerek körültekintő használatát biztosító intézkedések;

b)	a humán- és az állatgyógyászatban az antimikrobiális szerekkel történő kereskedelemhez és e szerek használatához kapcsolódó jogellenes tevékenységek elleni küzdelmet célzó intézkedések;

c)	az emberekben, az élelmiszerekben, az állatokban és a környezetben kialakuló antimikrobiális rezisztencia nyomon követésének uniós szintű egységesítése;

d)	az új uniós cselekvési terv hatálya alá tartozó időszak alatt az antimikrobiális rezisztencia uniós szintű csökkentése az emberekben, az állatokban és a környezetben;

az új uniós cselekvési terv hatálya alá tartozó időszak alatt az antimikrobiális szereknek a humán- és az állatgyógyászatban való használatára jellemző tagállami különbségek csökkentése, azoknak a tagállamoknak pedig, ahol relatíve alacsony szintű az ilyen szerek használata, ezenkívül meg kell próbálniuk még körültekintőbbé tenni az antimikrobiális szerek használatát;

f)	az új uniós cselekvési terv hatálya alá tartozó időszak alatt az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések számának uniós szintű csökkentése;

g)	mutatók kialakítása az antimikrobiális rezisztencia kezelése és az uniós cselekvési terv végrehajtása területén elért eredmények értékeléséhez;

alakítsanak ki szorosabb koordinációt és együttműködést a tagállamok egymás között, valamint a tagállamok és a Bizottság között, továbbá a humán-egészségügyi, az élelmiszer-ipari, az állat-egészségügyi, a környezetvédelmi, a kutatási és egyéb releváns ágazatok között, és – a 20. pontban meghatározottaknak megfelelően – vegyenek részt aktívan az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat keretében folytatott közös megbeszéléseken;

3.	az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat keretében vitassák meg az uniós cselekvési terv kidolgozását, a tervvel kapcsolatos eredményeket és a terv végrehajtását;

4.	az illetékességi területeiken – például az állatgyógyászati készítmények és a gyógyszeres takarmányok tekintetében – törekedjenek olyan nagyívű jogalkotási intézkedésekre, amelyek az antimikrobiális rezisztencia közegészségügyi kockázatainak kezelésére irányulnak;

5.	a nemzeti iránymutatások és ajánlások támogatásához dolgozzanak ki európai uniós iránymutatásokat az antimikrobiális szereknek a humán gyógyászatban való körültekintő használatára vonatkozóan;

állítsanak fel egy önkéntes, országok közötti kölcsönös felülvizsgálati rendszert, amelynek keretében egy vagy több tagállam képviselői értékelik egymás nemzeti cselekvési tervét, megvizsgálják a szakpolitikai alternatívákat és ajánlásokat fogalmaznak meg, amelyekkel támogatják a tagállamokat a meghozott intézkedések tökéletesítésében. Ez az országok közötti kölcsönös felülvizsgálati rendszer kiegészíti az egyéb meglévő (például az ECDC, az „Egészségügy és élelmiszer-biztonság – ellenőrzés és elemzés” Igazgatóság (30) vagy a WHO keretében alkalmazott) értékelési eszközöket, illetve ellenőrzési tevékenységeket;

gondoskodjanak arról, hogy az Unió közös megközelítést képviseljen az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos globális megbeszéléseken, különösen a WHO globális cselekvési tervének, valamint az antimikrobiális rezisztenciáról szóló FAO- és OIE-határozatoknak a végrehajtását, továbbá a Codex Alimentarius és az OIE által közzétett, az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kormányközi normák alkalmazását és aktualizálását illetően;

az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat keretében hangolják össze az új antibiotikumokra, alternatívákra és diagnosztikai módszerekre irányuló meglévő uniós K+F-kezdeményezések stratégiai kutatási ütemterveit, a közegészségügy, az állategészségügy és a környezetvédelem területén jelentkező társadalmi igények alapján határozzanak meg prioritásokat, az e területekre vonatkozó hiányelemzés figyelembevételével;

9.	új antibiotikumok forgalomba hozatala érdekében vállaljanak aktív szerepet egy új üzleti modell kialakítására irányuló kezdeményezésekben és javaslatokban, beleértve az olyan modelleket is, amelyekben a beruházási költségek, illetve a jövedelem nincs összekapcsolva az értékesítési volumennel;

10.

a kutatás és fejlesztés ösztönzése, valamint az új antimikrobiális szerek forgalomba hozatalával kapcsolatos engedélyezési eljárások elősegítése érdekében ösztönözzék az összes érintett partnert, beleértve a nemzeti szabályozó hatóságokat is, hogy a már meglévő megfelelő fórumokon (például az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózatban) folytassanak eszmecserét az antibiotikumokra vonatkozó szabályozási keretről;

11.	ösztönözzék az alternatív kezelések és megelőzési lehetőségek alkalmazását – beleértve a vakcinákat –, valamint a megfizethető diagnosztikai tesztek kidolgozását és alkalmazását a humán- és az állatgyógyászatban egyaránt;

12.

annak érdekében, hogy felhívják a legfelsőbb politikai szint – így például az összes államfő és az összes releváns ENSZ-szervezet – figyelmét e kérdésre, és hogy ambiciózus eredményeket célozzanak meg, a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés keretében támogassák azt a javaslatot […], hogy az antimikrobiális rezisztencia szerepeljen az ENSZ-közgyűlés 2016. szeptemberi ülésének napirendjén, ahogyan az a WHO globális cselekvési tervében és az antimikrobiális rezisztenciáról szóló FAO-határozatokban szerepel.

23.

FELSZÓLÍTJA A BIZOTTSÁGOT, HOGY:

segítse elő és támogassa a tagállamokat az antimikrobiális rezisztencia elleni nemzeti cselekvési terveik kidolgozásában, értékelésében és végrehajtásában, beleértve a nyomonkövetési és felügyeleti rendszerek megerősítésének támogatását, és vizsgálja meg a meglévő keretek közötti pénzügyi támogatás lehetőségét;

2.	segítse elő és támogassa az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett uniós hálózat keretében tartott, a 20. pontban meghatározott rendszeres találkozókat;

3.	legalább évente egyszer számoljon be a Tanácsnak az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat tevékenységeiről, beleértve az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós cselekvési terv végrehajtása terén bekövetkező fejleményeket is;

4.	alakítson ki harmonizált megközelítést annak megelőzésére, hogy az állattenyésztésbe és az élelmiszerláncba bekerüljön és ott elterjedjen az olyan újkeletű antimikrobiális rezisztencia (például karbapenem-rezisztencia), amely hatással lehet a közegészségügyre;

a fertőző állatbetegségekről szóló rendelet (31) („állat-egészségügyi rendelet”) alapján prioritásként kezelve dolgozzon ki konkrét jogi aktusokat, többek között a következőkkel kapcsolatban: a fertőzések megelőzését célzó intézkedések, bevált irányítási gyakorlatok az állattenyésztésben és a releváns állati patogének harmonizált felügyeleti rendszere;

az EU és partnerei közötti, több- és kétoldalú párbeszédek és megállapodások keretében aktívan mozdítsa elő és védje az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos uniós normákat és szakpolitikákat, különösen az alábbiakat:

a)	a fertőzések megelőzésének fontossága, az antimikrobiális szerek körültekintő használata és fokozottabb figyelemfelhívás az antimikrobiális rezisztencia kockázataira a humán és az állatgyógyászatban;

b)	az állattenyésztésben az antibiotikumok növekedésserkentőként való használatára vonatkozó tilalom;

c)	az antimikrobiális szereknek az állatorvosi gyakorlatban való rutinszerű preventív használatának kerülése;

d)	az olyan antimikrobiális szerek állatorvosi gyakorlatban történő használatával kapcsolatos korlátozások, amelyek alkalmazása amiatt nem engedélyezett vagy korlátozott az EU-ban, mert azok az emberek esetében kritikus fontosságúak az életveszélyes fertőzések megelőzéséhez és kezeléséhez;

e)	az élő állatok és az azokból készült termékek behozatalára vonatkozó uniós követelmények;

f)	az elővigyázatosság elvének koncepciója (32);

7.	az antimikrobiális rezisztencia költségeinek felmérése céljából ösztönözze a gazdasági hatásvizsgálatokat a humán és az állat-egészségügyi ágazatban.

(1) HL L 34., 2002.2.5., 13. o.

(2) 5427/06 [COM(2005)684 végleges] és 8493/10 [COM(2010)141 végleges].

(3) HL C 151., 2009.7.3., 1. o.

(4) COM(2012) 0658 és COM(2014) 0371.

(5) 9637/08.

(6) HL C 302., 2009.12.12., 10. o.

(7) HL C 211., 2012.7.18., 2. o.

(8) HL C 438., 2014.12.6., 7. o.

(9) P7_TA(2011)0238.

(10) P7_TA(2011)0473.

(11) 2012/2041 (INI).

(12) 2014/2207 (INI).

(13) COM(2001) 0333 végleges, I. kötet.

(14) 16939/11 [COM(2011)748].

(15) http://apps.who.int/gb/ebwha/pdf_files/WHA68/A68_ACONF1Rev1-en.pdf?ua=1

(16) CAC 39-C-2015/21.

(17) https://www.g7germany.de/Content/EN/Artikel/2015/06_en/g7-gipfel-dokumente_en.html

(18) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.

(19) HL L 268., 2003.10.18., 29. o.

(20) HL L 303., 2013.11.14., 26. o.

(21) HL C 299., 2015.9.11., 7. o.

(22) http://www.oecd.org/els/health-systems/Antimicrobial-Resistance-in-G7-Countries-and-Beyond.pdf

N.B.: az idézett jelentésben a „billió” = 1012.

(23) A Bizottság közleménye az elővigyázatosság elvéről (COM/2000/0001 végleges, 2000. február 2.).

(24) A csoport vezetője: Jim O’Neill (http://amr-review.org/).

(25) http://www.jpiamr.eu/

(26) http://english.eu2016.nl/events/2016/02/10/ministerial-conference-on-amr

(27) Bizottsági iránymutatások az antimikrobás szerek állatorvos-tudományban való körültekintő alkalmazásához (2015/C-299/04). http://ec.europa.eu/health/antimicrobial_resistance/docs/2015_prudent_use_guidelines_hu.pdf

(28) http://www.jpiamr.eu/

(29) Lásd: 18. pont.

(30) A Bizottság Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatóságának „Egészségügy és élelmiszer-biztonság – ellenőrzés és elemzés” Igazgatósága (a korábbi „Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatal”).

(31) Az Európai Parlament és a Tanács 2016. március 9-i (EU) 2016/429 rendelete a fertőző állatbetegségekről és egyes állat-egészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („állat-egészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.).

(32) Lásd még: 15. pont.