A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás a honvédelem és a biztonság területét érintő, valamely kormányzat által egy másik kormányzatnak odaítélt szerződésekről (a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének f) pontja)

(2016/C 450/01)

1.   Bevezetés

A kormányzatok közötti beszerzések (G2G) olyan módszert jelölnek, amelyek lehetővé teszik a kormányok számára, hogy más kormányzatoktól szerezzenek be védelmi felszereléseket, szolgáltatásokat és munkákat. A beszerzést végző kormányzat egyetlen – biztonsági ágazatban tevékenykedő – beszállítóval sem áll közvetlen kapcsolatban. Ehelyett az értékesítést egy másik kormányzat végzi akár saját készleteit felajánlva, akár oly módon, hogy maga szerzi be a szükséges felszerelést. A G2G-ügylet gyakran magában foglalja többek között – de nem kizárólag – a terméktámogatást, a karbantartást, a képzést, valamint az infrastruktúra-építést.

A G2G-ügyletek az uniós védelmi piac nem elhanyagolható részét teszik ki. 2005 és 2012 között valamely tagállam által egy másik kormányzattól rendelt védelmi célú beszerzések értéke közel 22,8 milliárd EUR volt, amely a védelmi eszközökkel kapcsolatos teljes uniós kiadás 9 %-ának felel meg.

Számos oka van annak, hogy valamely kormányzat egy másik kormányzattól vásárol haditechnikai felszerelést vagy szolgáltatást. Számos esetben a G2G-ügylet az „értékesítést végző tagállam” számára lehetővé teszi a többletfelszerelések értékesítését, míg a „beszerzést végző tagállam” ily módon megfizethető áron tud védelmi képességeket vásárolni. Következésképpen a G2G-ügylet hasznos lehet a költségvetési megszorításokkal és a fegyveres erők átszervezésével járó kihívások kezeléséhez. Bizonyos körülmények között a G2G-ügylet a legmegfelelőbb – vagy akár az egyetlen – olyan beszerzési lehetőség, amely lehetővé teszi a tagállami fegyveres erők interoperabilitásának vagy „operatív előnyének” biztosításához szükséges sajátos katonai képességi követelmények teljesítését. A G2G-tranzakció emellett gyors megoldást kínálhat a sürgős operatív követelmények teljesítésére is.

A G2G-tranzakció a tagállamok közötti együttműködés hasznos eszköze is lehet. Ez az eset például akkor állhat fenn, ha valamely tagállam – az irányelvnek megfelelően – valamennyi együttműködő tagállam nevében felszerelést vagy szolgáltatást vásárol, és ezt követően e felszerelések vagy szolgáltatások egy részét a többi kormánynak adja át. Ezekben az esetekben e közlemény 3. és 7. szakasza nem terjed ki az ilyen jellegű átadásokra vonatkozó szerződésekre.

A G2G-ügyletnek számos különböző formája lehet, és különböző típusú berendezéseket és szolgáltatásokat érinthet. Az iparág szerepét és az iparági előnyöket illetően jelentős eltérések tapasztalhatók, továbbá a szerződés értékétől és tárgyától függően a G2G-ügylet erőteljes piaci hatást fejthet ki. Az a tény, hogy a kormányzatok közötti szerződéskötést megelőzően adott esetben nem vizsgálják meg valamennyi közbeszerzési lehetőséget, továbbá nem indokolják az alkalmazott közbeszerzési stratégiát, egy vagy több uniós gazdasági szereplő hátrányos megkülönböztetésével járhat, valamint kedvezőtlenül befolyásolhatja a belső piac megfelelő működését.

A Bizottság az Úton egy versenyképesebb és hatékonyabb védelmi és biztonsági ágazat felé  (1) című, 2013. júliusi közleményben jelezte, hogy a 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (2) szereplő különleges kizárások „úgy értelmezhetők, hogy azok megnehezítik az irányelv helyes alkalmazását. Ez veszélyeztetheti a belső piac egyenlő versenyfeltételeit. A Bizottság ennélfogva gondoskodik arról, hogy ezeket a kizárásokat szigorúan értelmezzék, és arról, hogy ne éljenek vissza velük az irányelv megkerülése érdekében.” Ennek érdekében a Bizottság kinyilvánította azon szándékát, hogy – a tagállamokkal egyeztetve – e kizárásokkal kapcsolatban iránymutatást dolgozzon ki, kezdve a valamely kormányzat által egy másik kormányzatnak odaítélt szerződésekkel (3).

E közlemény célja, hogy iránymutatást nyújtson azáltal, hogy e kizárások alkalmazásának vonatkozásában meghatározza a közbeszerzések helyes gyakorlatát, különös tekintettel az uniós jog megsértésével összefüggő kockázatok csökkentésére. E közlemény az uniós jogban szereplő kötelezettségeken és előfeltételeken túl nem állapít meg kiegészítő kötelezettségeket vagy előfeltételeket a kizárások alkalmazásának vonatkozásában. Jogilag nem kötelező érvényű. Csak az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) végezheti az uniós jog jogilag kötelező érvényű értelmezését.

2.   A jogi keret

A 2009/81/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) 2. cikke szerint a honvédelmet és biztonságot érintő szerződéseket ezen irányelvvel összhangban kell odaítélni.

Az irányelv 13. cikkének f) pontja arról rendelkezik, hogy a valamely kormányzat által egy másik kormányzatnak odaítélt, az alábbiakra vonatkozó szerződéseket ki kell zárni az irányelv hatálya alól: i. katonai vagy érzékeny felszerelés szállítása; ii. közvetlenül ezekhez a felszerelésekhez kapcsolódó építési beruházások vagy szolgáltatások; vagy iii. kifejezetten katonai célú építési beruházások vagy szolgáltatások, illetve érzékeny építési beruházások vagy szolgáltatások.

Az (1) preambulumbekezdés, amely szerint „a nemzetbiztonság a védelem és a biztonság tekintetében egyaránt továbbra is az egyes tagállamok kizárólagos felelőssége” e kizárás szempontjából releváns, mivel a nemzetbiztonság lehet az az ok, amely miatt a tagállamok a G2G-közbeszerzést választják.

Az irányelv (30) preambulumbekezdése kimondja, hogy „tekintetbe véve a védelmi és biztonsági ágazat különleges jellegét, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól azokat az eseteket, amikor egy kormány egy másiktól szerez be felszerelést, valamint rendel meg építési munkálatokat vagy szolgáltatásokat”. Ezen ágazatnak az a sajátossága, hogy a védelmi és biztonsági beszerzéseket a nemzetbiztonsági kérdések határozzák meg, ami adott esetben szükségessé teheti a szövetségesek közötti interoperabilitást.

Az irányelv 1. cikkének 9. pontja értelmében „»Kormányzat«: valamely tagállam vagy harmadik ország állami, regionális vagy helyi kormányzata”. Ez azt jelenti, hogy a más ajánlatkérő hatóságok/szervek – mint például egyéb közintézmény vagy közvállalkozás – által vagy nevében kötött szerződések a 13. cikk f) pontja alapján nem zárhatók ki ezen irányelv hatálya alól.

Az irányelv 13. cikkének f) pontja értelmében csak a kizárólag két kormányzat között megkötött szerződések minősülhetnek „valamely kormányzat által egy másik kormányzatnak odaítélt szerződések[nek]”. A G2G árubeszerzésre irányuló szerződések – elvben – az értékesítő és a beszerzés végző kormányzat közötti tulajdonjog átruházásával járnak (4). Ezzel szemben az a tény, hogy valamely kormányzat egy gazdasági szereplő számára garanciát vagy más hasonló támogatást nyújt a megfelelő végrehajtáshoz, nem teszi lehetővé, hogy a kizárást az adott szerződésre is alkalmazzák. Ezen túlmenően a kizárás csak a két kormányzat közötti szerződésre vonatkozik, és nem terjed ki az értékesítő kormányzat és a gazdasági szereplő közötti kapcsolódó szerződésekre.

Az irányelv 11. cikke a kizárás alkalmazásával foglalkozik, és kimondja, hogy „az ebben a szakaszban említett szabályok, eljárások, programok, megállapodások vagy szerződések egyikét sem szabad az irányelv rendelkezéseinek megkerülésére használni”. Ezen túlmenően az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) állandó ítélkezési gyakorlata szerint e rendelkezéseket, amelyek engedélyezik az uniós közbeszerzési szabályok alóli kivételt, megszorítóan kell értelmezni (5). Ugyanakkor a Bíróság megállapította, hogy a kivételnek „összhangban kell állnia az általa elérni kívánt célokkal”. A szigorú értelmezés e főszabálya tehát nem jelenti azt, hogy a kivétel meghatározására használt kifejezéseket „oly módon kell értelmezni, hogy azok ne tudják kifejteni hatásukat” (6).

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nem csak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (7). Ez különösen azt jelenti, hogy a 13. cikk f) pontjának alkalmazásakor az irányelv célkitűzéseit is figyelembe kell venni. E célkitűzéseket az irányelv (2) és (3) preambulumbekezdése tartalmazza, amely kimondja, hogy „a honvédelmi felszerelések európai piacának fokozatos kialakítása nélkülözhetetlen az európai védelmi technológiai és ipari bázis megerősödéséhez (…)”, és a „tagállamok egyetértenek abban, hogy elő kell mozdítani, ki kell fejleszteni és fenn kell tartani egy olyan európai védelmi technológiai és ipari bázist, amely felszerelten működik, hozzáértő és versenyképes. E cél elérése érdekében a tagállamok a[z uniós] jognak megfelelően különböző eszközöket alkalmazhatnak a honvédelmi felszerelések tényleges európai piacának kialakítására, és egyenlő feltételek megteremtésére európai és globális szinten egyaránt”.

Az irányelv hatályán kívül eső szerződésekre az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) szabályai és alapelvei lehetnek érvényesek. A Bíróságnak ugyanakkor nincs arra vonatkozó ítélkezési gyakorlata, hogy az EUMSZ mely szabályai és alapelvei alkalmazhatóak az irányelv 13. cikkének f) pontja alapján kizárt szerződésekre.

3.   Piacelemzés

A fentiekből következik, hogy az ajánlatkérő szervek – kellően indokolt esetekben – dönthetnek úgy is, hogy az irányelv 13. cikkének f) pontja szerinti kizárást alkalmazva a szerződést egy másik kormányzatnak ítélik oda.

Következésképpen a szerződés másik kormányzatnak történő odaítélésére vonatkozó döntést megelőzően olyan megfelelő elemzést kell készíteni, amely egyértelműen igazolja, hogy a beszerzést végző kormányzat által meghatározott közbeszerzési előírások teljesítése tekintetében az egyetlen vagy a legjobb megoldás egy adott szerződés egy másik kormányzatnak való odaítélése.

Ennek az elemzésnek mindenekelőtt meg kell állapítania, hogy hiányzik-e vagy megvalósíthatatlan-e a verseny (lásd a 4. szakaszt), vagy – éppen ellenkezőleg – a szerződés elnyerésére irányuló verseny lehetséges-e (lásd az 5. szakaszt). Annak vizsgálata során, hogy a verseny hiányzik-e vagy megvalósíthatatlan-e, vagy – éppen ellenkezőleg – lehetséges-e, az ajánlatkérő szervek dönthetnek úgy is, hogy vizsgálatukat a belső piacra korlátozzák.

Az elemzés a piaci feltételeket és a különleges követelményeket is figyelembe vevő, megfelelő piacelemzést is magában foglal, amelynek elvégzésére a követelmények meghatározásának véglegesítése előtt is sor kerülhet. Például az ajánlatkérő szerv honlapján információkérő felhívást tehet közzé az irányelv (49) preambulumbekezdésében említett technikai párbeszéd megvalósításához, hogy ily módon lehetőséget biztosítson a lehetséges gazdasági szereplők számára, hogy a javasolt követelményekkel kapcsolatban olyan észrevételeket fogalmazzanak meg, amelyek eredményeképpen alternatív megoldásokat lehet körvonalazni.

Az ajánlatkérő szerveknek dokumentálniuk kell az elemzéseik eredményét, hogy – amennyiben szükséges – igazoló dokumentumok segítségével tudják bizonyítani döntésük megalapozottságát.

Ez – különösen az általános költségvetési korlátozások idején –összhangban áll a hatékony közbeszerzési módszerekkel, valamint megfelel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szabályainak és standardjainak. Emellett jelentős mértékben csökkenti mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogi kihívásokkal összefüggő kockázatokat. Az uniós jog vonatkozásában minimálisra csökkenti annak kockázatát, hogy az ajánlatkérő szerv azon döntését, amely szerint a szerződést – a 13. cikk f) pontjában szereplő kizárást alkalmazva – egy másik kormánynak ítéli oda, sikeresen megtámadják, különösen az irányelv rendelkezéseinek megkerülésére (11. cikk) és/vagy a Szerződésben szereplő szabályok és elvek megsértésére hivatkozva.

4.   A verseny hiánya vagy megvalósíthatatlansága

Bizonyos szerződéseket – jellegüknél fogva – csak másik kormányzatnak lehet odaítélni. Ez például akkor állhat fenn, ha egy tagállam katonai kiképzést nyújt egy másik tagállamnak. Az ilyen szerződéseket általában a tagállamok közötti katonai együttműködések keretében ítélik oda. Mivel nem létezik kereskedelmi alternatíva, nem is befolyásolják a belső piac működését.

Ezen túlmenően vannak olyan esetek, amikor a 3. szakaszban meghatározott vizsgálatok egyértelműen igazolják a kereskedelmi verseny hiányát vagy megvalósíthatatlanságát.

Néhány olyan körülmény (pl. technikai ok vagy kizárólagos jogok miatt egyetlen gazdasági szereplő, sürgősség, további szállítmány, a munkák vagy szolgáltatások ismétlődő jellege), amikor a kereskedelmi körülmények között folytatott verseny hiányzik vagy megvalósíthatatlan, lényeges lehet a G2G-beszerzések szempontjából.

Ilyen helyzetekben az ajánlatkérő szerveknek az adott szerződés másik kormányzatnak való odaítélésével szemben nincs életképes alternatívájuk. Többek között a következő esetekben állhat fenn ilyen helyzet: i. az ajánlatkérő szerv által meghatározott követelményeket – technikai vagy a kizárólagos jogok védelmével összefüggő okokból – csak egy adott kormányzat teljesítheti; ii. az ajánlatkérő szervnek sürgős működési követelményekkel – például egy válsághelyzetből adódó sürgős helyzettel vagy egy előre nem látható eseményekkel összefüggő rendkívüli sürgősséggel – kell szembenéznie; iii. az eredeti értékesítést végző kormányzattól – a meglévő szállítmány részleges pótlása vagy bővítése miatt – további szállítmányra van szükség, és a beszállítói forrás cseréjére – az interoperabilitással összefüggő okok miatt – nincs lehetőség. Egyéb körülmények is felmerülhetnek abban az esetben, ha kezdettől fogva nyilvánvaló, hogy a közzététel nem eredményezne erőteljesebb versenyt vagy jobb beszerzési eredményeket, mint a G2G-beszerzés.

Azokban az esetekben, amikor az ajánlatkérő szervek úgy ítélik meg, hogy a verseny hiányzik vagy megvalósíthatatlan, dokumentálniuk kell az elemzéseik eredményét (lásd a 3. szakaszt), hogy – amennyiben szükséges – igazoló dokumentumok segítségével tudják bizonyítani döntésük megalapozottságát.

Ajánlatos, hogy a verseny hiánya vagy megvalósíthatatlansága miatt az irányelv 13. cikkének f) pontjára hivatkozó tagállamok döntésüket az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett szabad szöveg (5. szakasz) vagy önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetmény formájában nyilvánosságra hozzák. Az irányelv hatálya alá nem tartozó közbeszerzések ilyen formában történő közzétételén keresztül az ajánlatkérő szerv bejelenti azon döntését, hogy az adott szerződést – a 13. cikk f) pontja alapján – egy másik kormányzatnak ítéli oda olyan esetekben, amikor a verseny hiányzik vagy megvalósíthatatlan. A közzétett szöveg vagy az önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetmény magában foglalja a kívánt G2G-ügylet leírását, és ezáltal tájékoztatja a gazdasági szereplőket, valamint lehetőséget biztosít a számukra arra, hogy olyan alternatív megoldásokat nyújtsanak be az ajánlatkérő szervnek, amelyek esetleg elkerülték a figyelmét.

Az önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetmény „D3 – Védelem és biztonság” című melléklete alapján szükséges, hogy az ajánlatkérő szerv megindokolja a szerződés odaítélését minden olyan esetben, ha azt előzetesen nem publikálta, vagy nem tett közzé közbeszerzési hirdetményt. Az önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetményt az ebben a bekezdésben szereplő körülmények fennállása esetén közzétevő ajánlatkérő szervek a (2) bekezdésben szereplő opciót választják, amely szerint „a szerződés nem tartozik az irányelv hatálya alá”, és röviden megindokolják a döntésüket.

Ajánlatos, hogy az ajánlatkérő szervek az átláthatóság érdekében – utólagosan – hirdetményt tegyenek közzé – például honlapjukon vagy a médiában közzétett nyilatkozat révén – a G2G-szerződés odaítéléséről. Egyes információk közlése mellőzhető, amennyiben azok közlése akadályozná a jogérvényesítést vagy más módon ellentétes a közérdekkel (és különösen védelmi és/vagy biztonsági érdekekkel), vagy sértené a törvényes üzleti érdekeket.

5.   A verseny lehetségesnek tűnik: a közbeszerzést megelőző közzététel és a közbeszerzési stratégia véglegesítése

Előfordulhatnak olyan esetek, amikor a másik kormányzattól való beszerzést tervező ajánlatkérő szerv számára – a 3. szakaszban szereplő elemzés alapján – nem egyértelmű, hogy a konkrét közbeszerzési szükségleteinek teljesítéséhez szükséges verseny hiányzik-e vagy megvalósíthatatlan-e.

A hatékony közbeszerzés érdekében ezekben a helyzetekben, az eredményes pénzgazdálkodás előírásainak való megfelelés, továbbá a jogi kockázatok elkerülése érdekében az ajánlatkérő szerveknek tovább kell vizsgálniuk a piacot oly módon, hogy a követelményeiket a közbeszerzést megelőző közzététel révén nyilvánosságra hozzák. A piac további vizsgálatának a célja annak megállapítása, hogy létezik-e – legalább – egy olyan piaci szereplő, amely ténylegesen részt tud venni a versenyben oly módon, hogy teljesíti az ajánlatkérő hatóság által meghatározott követelményeket (azaz képes-e arra, hogy hasonló vagy jobb minőségű szolgáltatás nyújtson, mint a G2G-ügylet). Ez lehetővé teszi az ajánlatkérő szervek számára, hogy a piacot teljes körűen ismerve véglegesítsék beszerzési stratégiáikat (G2G vagy piaci alapú beszerzés).

Ezzel összefüggésben a közbeszerzést megelőző közzététel céljára a következő lehetőségek állnak rendelkezésre:

Azokban az esetekben, amikor a piacelemzés alapján egyértelmű, hogy valamennyi potenciális beszállító ismert, a számukra elküldött információkérés a közzététel egyik alternatívája lehet.

Azokban az esetekben, amikor a piacelemzés alapján nem egyértelmű valamennyi potenciális beszállító kiléte, ajánlatos, hogy ajánlatkérő hatóságok közbeszerzést megelőző tájékoztatóként szabad szöveget jelentessenek meg az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Az ajánlatkérő szerveknek ilyen konkrét helyzetekben, amennyiben a formanyomtatványok nem alkalmazhatók, lehetőségük van arra, hogy kérjék egy szabad szöveg közzétételét az Európai Unió Hivatalos Lapjában (ojs@publications.europa.eu). Az ajánlatkérő szerveknek arra is lehetőségük van, hogy az önkéntes előzetes átláthatóságra vonatkozó hirdetményt használják.

A közbeszerzést megelőző tájékoztatóban vagy az információkérésben szereplő információ a követelmények általános leírására és a rendelkezésre álló költségvetés megjelölésére korlátozódhat. Az ajánlatkérő szerveknek külön meg kell említeniük, hogy hamarosan véglegesítik a közbeszerzési stratégiájukat, amelynek eredményeképpen a szerződést egy másik kormányzatnak ítélik oda, vagy az irányelv szerinti hivatalos közbeszerzési eljárást indítanak. Az ajánlatkérő szerveknek azt is meg kell említeniük, hogy lehetővé teszik a potenciális gazdasági szereplők számára, hogy bizonyíthassák, hogy gazdasági és technikai szempontból alkalmasak a követelmények teljesítésére.

Az ajánlatkérő szervek úgy is dönthetnek, hogy felkérik a potenciális gazdasági szereplőket, hogy fogalmazzanak meg észrevételeket a javasolt követelményekkel kapcsolatban, valamint ajánljanak olyan megoldásokat, amelyek megkönnyítik a versenyt és növelik az ár-érték arányt. Amennyiben az ajánlatkérő szervek így döntenek, biztosítaniuk kell az egyelő bánásmód betartását és a versenytorzulások elkerülését.

Ugyanakkor az ajánlatkérő szervek más kormányzatokkal is felvehetik a kapcsolatot annak feltárására, hogy G2G-ügyleten keresztül ki lehet-e elégíteni a követelményeiket.

Az ajánlatkérő szervek a közzétételből származó és a más kormányokkal folytatott megbeszélések során szerzett információk alapján, a piac teljes körű ismeretében véglegesítik a közbeszerzési stratégiájukat.

6.   A kormányokkal folytatott tárgyalások

Amennyiben az ajánlatkérő szervek a közbeszerzést megelőző közzétételből származó, részrehajlástól mentes értékelés alapján arra a következtetésre jutnak, hogy egy adott szerződés másik kormányzatnak történő odaítélése az egyetlen – vagy a legjobb – lehetőség az általuk támasztott követelmények kielégítésére, tárgyalásokat fognak folytatni ezzel (ezekkel) a kormányzattal (kormányzatokkal), és az irányelv 13. cikkének f) pontjával összhangban G2G-szerződést ítélnek oda.

Az ajánlatkérő szerveknek – követelményeiknek a hatékony közbeszerzési módszerek szerinti legmegfelelőbb módon történő teljesülése, valamint a jogi kockázatok elkerülése érdekében – a kormányzatokkal részrehajlástól mentes tárgyalásokat kell folytatniuk. Ez különösen fontos, amikor több kormányzati ajánlat is érkezett, és amikor a belső piacra gyakorolt hatás jelentős.

A végső kiválasztásnak olyan objektív szempontokon kell alapulnia, mint a minőség, az ár, a műszaki értékek, a funkcionális jellemzők, a működési költségek, az életciklusköltségek, az értékesítés utáni szolgáltatások és a technikai segítségnyújtás, a szállítási határidő, az ellátásbiztonság, az interoperabilitás és a működési jellemzők.

Az ajánlatkérő szerveknek minden esetben dokumentálniuk kell az elemzéseik eredményét, hogy – amennyiben szükséges – igazoló dokumentumok segítségével tudják bizonyítani döntésük megalapozottságát.

7.   Az irányelv szerinti közbeszerzések

Amennyiben – épp ellenkezőleg – a közbeszerzést megelőző közzétételből származó információk részrehajlástól mentes értékelése azt mutatja, hogy egy vagy több uniós gazdasági szereplő is alkalmas arra, hogy a G2G-trazakciónál jobb ár-érték arányú szolgáltatást nyújtson, továbbá nincs objektív indok az eladást kínáló kormányzattól való beszerzésre, az ajánlatkérő szerv megkezdi az irányelv szerinti közbeszerzési eljárást. A közbeszerzési eljárásnak összhangban kell állnia az irányelv vonatkozó rendelkezéseivel.

(1)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2013) 542 final, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52013DC0542&rid=1

(2)  HL L 216., 2009.8.20., 76. o.

(3)  A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, COM(2014) 387 final, http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:52014DC0387&rid=1

(4)  Ez nem érinti az irányelv 1. cikkének 4. pontját, amely szerint „árubeszerzésre irányuló szerződés”„az építési beruházásokon kívüli egyéb célzatú szerződés, amelynek tárgya termékek megvétele, bérlete, haszonbérlete, részletvétele vagy pénzügyi lízingje, vételi joggal vagy anélkül”.

(5)  Lásd többek között: C-337/06 sz. Bayerischer Rundfunk-ügy, 64. pont.

(6)  Lásd: C-19/13. sz. Fastweb-ügy, 40. pont.

(7)  Lásd többek között: 292/82 sz. Merck-ügy, 12. pont. C-34/05. sz. Schouten-ügy, 25. pont. C-433/08. sz. Yaesu Europe-ügy, 24. pont, és C-112/11. sz. Ebookers.com-ügy, 12. pont.