A tartós ápolást biztosító ellátások tekintetében két jogalkotási szakpolitikai alternatíva (2 alopcióval) merült fel:
1.az illetékes tagállam folyósítja a tartós ápolást biztosító pénzbeli ellátásokat, és megtéríti a lakóhely szerinti tagállam által nyújtott természetbeni ellátások költségeit (a betegségi ellátásokra vonatkozó jelenlegi alapján azok egyértelmű tételét követően),
2.a lakóhely szerinti tagállam nyújt minden tartós ápolást biztosító ellátást az illetékes tagállam általi megtérítés mellett 2a) az illetékes tagállam általi kiegészítés nélkül 2b) kiegészítéssel.
Három alternatíva elvetésére került sor: 1. egy védelmi rendelkezés bevezetése, 2. a lakóhely szerinti állam felelőssé tétele minden tartós ápolást biztosító ellátás nyújtásáért megtérítés nélkül, 3. az illetékes tagállam felelőssé tétele minden tartós ápolást biztosító ellátás nyújtásáért (export).
Az 1. alternatíva az előnyben részesített alternatíva a szabályok következetes alkalmazásának biztosítására.
A munkanélküli-ellátások tekintetében: Három jogalkotási szakpolitikai alternatíva merült fel a munkanélküli-ellátásokra vonatkozó összesítési és számítási szabályok egységes alkalmazásának biztosítására:
1.összesítés mindössze egy nap foglalkoztatottság után,
2.összesítés a) egy vagy b) három hónap foglalkoztatottság után,
3.a korábbi foglalkoztatás helye szerinti tagállamban szerzett referenciajövedelem alkalmazása a munkanélküli-ellátások kiszámításához az illetékes tagállambeli a) egy vagy b) három hónap foglalkoztatottság után,
4.horizontális alternatíva a biztosítási időszakok elismerésére összesítés céljából.
Az előnyben részesített 2b) alternatíva a korábbi foglalkoztatás helye szerinti tagállam arra vonatkozó kötelezettségével párosul, hogy nyújtson munkanélküli-ellátást, ha e feltétel nem teljesül, valamint a horizontális alternatívával. Ez biztosítja a fogadó tagállambeli integráció minimális szintjét a munkanélküli-ellátások igénylésére való jogosultság megnyílta előtt, és a tagállamok általi következetes megközelítést. A mobilis munkavállalók továbbá védelmet élveznek, ha nem teljesítik ezt az időszakot az utolsó tevékenység tagállamában.
Két jogalkotási szakpolitikai alternatíva merült fel a munkanélküli-ellátások exportálása minimális idejének meghosszabbítására:
1.a munkanélküli-ellátások exportálása minimális idejének meghosszabbítása háromról hat hónapra az ellátásnak a jogosultság teljes időszakára történő exportálására vonatkozó lehetőséggel,
2.a munkanélküli-ellátás exportálása idejének meghosszabbítása a jogosultság teljes időszakára.
Az előnyben részesített alternatíva az 1., az érintett foglalkoztatási szolgálatok közötti megerősített együttműködési mechanizmussal párosulva a határokon átnyúló álláskeresés támogatása érdekében.
Három jogalkotási szakpolitikai alternatíva merült fel a határ menti munkavállalók és más határon túli munkavállalók munkanélküli-ellátásai tekintetében:
1.választási lehetőség biztosítása a határ menti munkavállalók számára azt illetően, hogy hol igényelnek munkanélküli-ellátásokat, akárcsak más határon túli munkavállalók esetében,
2.az utolsó tevékenység államának felelőssé tétele a munkanélküli-ellátások folyósításáért az alábbi alopciókkal: a) a határ menti munkavállalók kötelesek bejelentkezni a felelős állam foglalkoztatási szolgálatánál, vagy b) választhatnak az illetékes állam vagy a lakóhely szerinti állam foglalkoztatási szolgálatánál való bejelentkezés között,
3.az utolsó tevékenység államának felelőssé tétele a munkanélküli-ellátások folyósításáért, ha a határ menti munkavállaló legalább 12 hónapig dolgozott ott, egyébként pedig a felelősségnek a lakóhely szerinti tagállamra való hárítása az alábbi alopciókkal: a) a határ menti munkavállalók kötelesek bejelentkezni a felelős állam foglalkoztatási szolgálatánál, vagy b) választhatnak az illetékes állam vagy a lakóhely szerinti állam foglalkoztatási szolgálatánál való bejelentkezés között.
Az előnyben részesített 3a) alternatíva kínálja a legjobb kompromisszumot az igazságos és adminisztratív szempontból költséghatékony tehermegosztást illetően.
A szociális ellátások tekintetében a fontolóra vett alternatívák jogalkotási jellegűek voltak (a rendelet módosítása):
1.a) az egyenlő bánásmód 4. cikk szerinti elvétől való eltérés lehetővé tétele kizárólag a szociális segítségnyújtást illetően,
b) az egyenlő bánásmód 4. cikk szerinti elvétől való eltérés lehetővé tétele az adókból finanszírozott ellátások szélesebb körét illetően,
c) az egyenlő bánásmód elvétől való pontos eltérés lehetővé tétele a 70. cikk szerinti különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokat illetően;
2.a megélhetési jövedelmet biztosító különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások eltávolítása a 883/2004 rendeletből,
3.Egy nem jogalkotási alternatíva (a szabályok egyértelművé tétele közlemény útján) szintén felmerült.
A jogi egyértelműség és átláthatóság biztosítására irányuló célkitűzés leghatékonyabb és legeredményesebb módon történő elérése érdekében az előnyben részesített alternatíva az 1a) és 1b) kombinációja.
A családi ellátások tekintetében a jelenlegi helyzet fenntartásának alternatívájaként két jogalkotási opció merült fel az igénybe vett családi ellátások és a felmerült költségek szintje közötti kapcsolatot illetően:
1.az exportált családi ellátások indexálása a gyermek lakóhelye szerinti állam felé a) felfelé és lefelé vagy b) csak lefelé,
2.a lakóhely szerinti állam illetékes elsősorban a családi ellátások folyósítására.
A családi ellátások exportálására vonatkozó kötelezettség megszüntetésének alternatívája felmerült, de jogi okokból elvetették azt.
Emellett egy horizontális jogalkotási alternatíva is felmerült a gyermeknevelési támogatások koordinálását illetően. Ennek három változata van: a) egyéni jogosultságok jövedelemalapú gyermeknevelési támogatásokra a másodsorban illetékes tagállam arra vonatkozó jogszabályi kötelezettségével, hogy eltérjen a halmozódásellenes szabályoktól (vagyis hogy teljes összegben folyósítsa az ellátást); b) az a)-val azonos megközelítés, de minden (jövedelemalapú, illetve egységes) gyermeknevelési támogatás tekintetében; és c) a b)-vel azonos megközelítés, de a halmozódásellenes szabályoktól való eltérés lehetőségével (vagyis a másodsorban illetékes állam csak akkor folyósíthat teljes összegben, vagy fizethet egy „plafont”, ha ellátásai magasabbak, mint az elsősorban illetékes államé).
Az előnyben részesített alternatíva a jelenlegi helyzet fenntartása a horizontális c) alternatívával párosítva. E kombináció biztosítja, hogy a családi ellátásokért való elsődleges felelősség a gazdasági tevékenység helye szerinti tagállamnál marad, ahol a szülő adót és szociális biztonsági járulékokat fizet; ez megvédi a családtagokat, és óvja a gyermek mindenek fölött álló érdekét. A horizontális c) alternatíva bevezetésével a munka és a családi élet közötti egyensúlynak a gyermekneveléssel töltött időszak alatt történő előmozdítása is lehetővé válik nagyobb hangsúlyt fektetve az egyéni jogosultságokra és támogatva azokat a tagállamokat, amelyek aktívan ösztönzik a nagyobb nemi egyensúlyt e kötelezettség előírása nélkül.
|