Ez a dokumentum egy hatásvizsgálatról szóló jelentést tartalmaz, amelynek tárgya az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira vonatkozó többéves gazdálkodási terv. A többéves gazdálkodási tervek nagyon értékesnek bizonyultak a halászati erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás tekintetében. Azáltal, hogy megfelelő szabályokat hoznak létre az állományok kiaknázása és a kapcsolódó intézkedések vonatkozásában, ahogy az szükséges egy halászterülettel való gazdálkodás esetében egy meghatározott cél figyelembevételével, gondoskodnak a stabilitásról és a kiszámíthatóságról, miközben biztosítják, hogy a halállományokat a megállapodott határértékeken belül aknázzák ki.

Jelenleg az Északi-tengeri tengerfenéki halászatot két olyan gazdálkodási terv szabályozza, amely nem kompatibilis az új alaprendelet (2013. évi 1380/2013/EU rendelet) által meghatározott közös halászati politikával. Az utóbbi megterhelő szabályokat rótt a tengerfenéki halászokra az Északi-tengeren (elsősorban kkv-k és mikrovállalkozások). Az érintett tagállamok és az érdekelt felek 2011 óta új irányítási kereteket kértek. A tervek utólagos (ex-post) értékelése negatív eredményekkel zárult, azért is, mert az alaprendelet által meghatározott új szabályrendszer – az összes fogás kirakodására és az összes állomány fenntartható kezelésére vonatkozó kötelezettség a legnagyobb fenntartható hozam szerint – sikeresebbnek ígérkezik a túlhalászás és a visszadobás megelőzésére. Olyan további intézkedések elfogadása nélkül azonban, amelyek vegyes halászat esetén enyhítik a kirakási kötelezettség negatív hatásait, az alaprendelet a halállományok nem megfelelő kiaknázásához vezetne, amint a kirakodási kötelezettség hatályba lép az Északi-tengeri tengerfenéki halászatra vonatkozóan, és ezáltal veszélyeztetné az érintett halászati vállalkozások gazdasági életképességét.

A fent megjelölt problémák megoldása érdekében a jelen kezdeményezés célja, hogy: i. csökkentse az alulhalászat kockázatát, ii. meghatározza a halászati mortalitási tartomány célértékét a következő paraméter formájában: FMSY, iii. a biomasszára vonatkozó biztosítékokat hozzon létre, hogy az alaprendelet által előírt elővigyázatossági megközelítésre építsen, iv. elősegítse a kirakodási kötelezettség alkalmazását, v. meghatározza a regionalizáció végrehajtásához szükséges kereteket az Északi-tenger térségében, és vi. kiküszöbölje a tengeren töltött napok rendszerét.

Az Északi-tenger összes tengerfenéki halászatára vonatkozó egyetlen terv elfogadásával e kezdeményezés célja, hogy konkrétabb, átláthatóbb keretrendszert hozzon létre az alaprendeletben előírt fenntartható halászati gazdálkodás elérése érdekében, és egyszerűsítse a jelenleg érvényben lévő, rendkívül bonyolult jogszabályokat.

Négy jogalkotási lehetőséget vettek figyelembe. E lehetőségek közül kettőt („uniós szintű politika változásának mellőzése” és a „meglévő gazdálkodási tervek módosítása”) a korai szakaszban elvetettek.

Két másik lehetőséget (1. lehetőség: az alaprendelet alkalmazásával történő gazdálkodás; és 2. lehetőség: egységes többéves vegyes halászati terv létrehozása) részletesebben elemeztek. A 2. lehetőségre vonatkozóan több részlehetőséget vettek figyelembe, az alábbiak szerint: i. a megfelelő területek lehatárolása, ii. a kirakodási kötelezettség életbe léptetésének megkönnyítésére szolgáló módszer kiválasztása, iii. az FMSY tartományok kiválasztása, iv. a terv hatálya alá tartozó fajok kiválasztása, v. az FMSY érték elérésének határideje, valamint vi. az állományok elővigyázatossági szintre való helyreállításának időkerete. Az első 4 változóra vonatkozó preferált választás minőségi elemzés alapján lehetséges. Az utóbbi két változót mennyiségi hatásvizsgálat révén vizsgálták meg és összehasonlították az 1. lehetőséggel.

A preferált választás a 2. lehetőség (egységes többéves vegyes halászati terv), ahol az FMSY értéket legkésőbb 2020-ra elérik, és az állományokat gyorsan helyreállítják az elővigyázatossági szinteken belüli értékekre (5 éven belül). Amint az FMSY értékét bármelyik konkrét állományra vonatkozóan elérték, a nevezett állományra vonatkozóan nem haladható meg az FMSY értéke.

A nyilvános konzultációban a következő érdekelt felek vettek aktívan részt: halászati szervezetek képviselői, tudósok, környezetvédelmi civil szervezetek, és a terv által érintett tagállamok igazgatási szervei: Az érdekelt felek és az érintett tagállamok nagy többsége a 2. lehetőséget támogatja, vagyis az Északi-tengeri tengerfenéki halászatokra vonatkozó egységes vegyes halászati tervet. Az érdekelt felek nagymértékben támogatják ezt a lehetőséget, mivel az új többéves terv megfelelő keretet biztosít a rugalmas, regionális, eredményorientált megközelítés számára. Széles körű egyetértés alakult ki arra vonatkozóan, hogy a meglévő tervek nem felelnek meg az adott célnak.

A preferált lehetőség (az északi-tengeri tengerfenéki halászatokra vonatkozó egységes többéves vegyes halászati terv) sokkal hatékonyabb a jelen kezdeményezés bármely céljának elérésére, mint az 1. lehetőség (alaprendelet). A preferált lehetőség pozitív környezeti hatásokat eredményez az 1. lehetőséghez képest. A gazdasági és társadalmi hatások átlagosan úgyszintén kedvezőbbek az 1. lehetőséghez képest. A pozitív környezeti hatásokat tovább fokozzák a következő preferált részlehetőségek: „az FMSY elérése legkésőbb 2020-ig” és az „5 éves helyreállítási időszak”. Konkrétan, az állomány összeomlásának kockázata csökken, az átlagos biomassza pedig magasabb lesz. Gazdasági szempontból a jövedelmezőség növekszik, elsősorban a változó költségek csökkenése és a halászati erőforrások rendelkezésre állása miatt. Társadalmilag a kkv-k adminisztratív terhei csökkennek és a megfelelő munkahelyek megmaradnak.

Az „FMSY elérése 2020-ig” és az „5 éves helyreállítási időszak” preferált részlehetőségek nem járnak új gazdasági és társadalmi költségekkel.

Az északi-tengeri tengerfenéki halászati és halfeldolgozó ágazatban tevékenykedő vállalkozások túlnyomó többsége kkv vagy mikrovállalkozás (98%). A jelenlegi rendszer súlyos gazdasági költségeket ró az üzleti vállalkozásokra, különösen a kkv-kra; ezeket a veszteségeket a túlságosan bonyolult szabályozás okozza, és a jövőben elkerüljük őket (az egyszerűsítés közvetlen előnyei). A fenntartható kiaknázás magasabb jövedelmezőséget eredményez, amely jobb gazdasági teljesítményhez vezet. A halászok több szabadságot élveznek majd annak eldöntésére, hogy hol és mikor halásszanak. Az új közös halászati politika végrehajtásának összes költsége az Európai Tengerügyi és Halászati Alap keretében jogosult pénzügyi támogatásra.

A jogszabályok egyszerűsödnek majd a jelenlegi gazdálkodási tervek visszavonása és az egységes tervvel való helyettesítésük miatt. Az érdekelt felek és a tagállamok részvétele növekszik, amint az új terv az innovatív, eredményalapú regionalizációs eszközt működőképessé teszi.

Fontos, hogy az adott politikát 5 év után, de csak a kirakodási kötelezettség teljes végrehajtása után vizsgálják felül, hogy figyelembe vegyék az adott politika rendelkezései és a közös halászati politika célkitűzései közötti koherenciára gyakorolt hatását.